A felszólalás szövege:
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Számomra ez a benyújtott törvénymódosító javaslat többet jelent, mint az egyházi fenntartásba átadott intézmények finanszírozása. Tágabb értelemben számomra jelenti ez a kistelepülési iskolák megmentését, és még tovább nézve, a magyar falvak megmentését és továbbélését.
Mi vezet oda vagy mi vezetett oda, hogy iskolafenntartó önkormányzatok átadnak intézményeket? Más volt a helyzet a '90-es években, amikor az önkormányzatiság létrejött, és egyébként az önkormányzatok, a helyi közösségek jól átgondolva, úgy döntöttek, hogy egy világnézetileg elkötelezett intézménynek a működését is helyesnek tartják a településen. Ilyenkor a helyi közösség, a szülői közösség, a nevelőtestület szakértő bevonásával úgy döntöttek, hogy átadják a fenntartói jogot, és így közoktatási megállapodást kötöttek.
Ma azonban más a helyzet. Másmilyen okok miatt adják át egyházi fenntartásba az önkormányzatok az intézményeiket, és ennek a legfontosabb oka a finanszírozás.
Az elmúlt nyolc évben, miniszter úr, ön államtitkár volt, az utóbbi négy évben pedig miniszter; ön az előbb azt mondta Pósán képviselőtársunknak, amikor a finanszírozásról beszélt, és azt mondta, hogy önök azt ígérték, hogy minden településen megmaradnak az iskolák, ön azt mondta, hogy nem igaz. Én idéznék az önök kormányprogramjukból egy mondatot: "A kistelepüléseken az általános iskola alsó tagozatának megőrzése a cél."
Ehhez képest, miniszter úr, az ellenkezője történt. Körzetesítés történt, társulásba kényszerítés, összevonás, bezárás. A finanszírozással kapcsolatban önöknek az első lépése volt még 2002 után elvonni azokat a kistelepülési kiegészítő normatívákat, amelyeket a polgári kormány vezetett be, a 3000, 2000, 1000 főnél kisebb települések plusz kiegészítő normatívát kaptak ahhoz, hogy könnyebben fenn tudják tartani az intézményeket. Önök ezt elsőként elvonták.
Ugyanakkor volt egy ígéretük, szó szerint így hangzott: átalakítjuk az állam és fenntartók teherviselésének arányát, a normatívát fokozatosan a képzés elismert költségeihez alakítjuk. No, ennek pont az ellenkezője történt. Megkezdődött a forráskivonás. Ön az előbb kérdezte egy képviselőtársamtól, hogy mondja meg, hogy ez mennyi. Csak az idei évben 27 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, az ÁSZ szerint pedig 30 milliárd forint.
Talán még emlékszik azokra az időkre, amikor az állami normatíva a tényleges fenntartási költségek 80 százalékát tette ki, és 20-at tettek hozzá a fenntartók. Ma ez jó esetben 50-50 százalék, vannak olyan települések, ahol a működés 50 százalékát sem teszi ki az az állami normatíva, amire ön olyan büszke volt. (Dr. Hiller István: És uniós forrásból mennyi épült meg? - Zaj, közbeszólások.)
2002-ben, miniszter úr, a Medgyessy-kormány idején egy óvodásra jutó állami normatíva 182 ezer forint volt. Az idei évben, 2010-ben ez csak 159 600 forint. 2002-ben egy első osztályos normatívája 187 ezer forint volt, ez ma 135 100 forint, miközben eltelt nyolc év, és emelkedtek a fenntartási költségek. Persze, ehhez kellett azért többféle trükk az önök részéről, bevezették ezt a teljesítménymutatóhoz rendelt normatívát, illetve három évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, kivették a közoktatási törvényből azt a garanciális elemet, amely mondat úgy szólt, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Ezt önök kivették, és onnantól kezdve folyamatosan csökkentik a normatívát.
Mit tehet az a település, főleg kistelepülésekről van szó, ahol nincs helyi adó, nincs iparűzési adó, és közben az intézményét szeretné megőrizni, szeretné fenntartani? Akkor jött ez a lehetőség, hogy átadják egyházi fenntartásba, és az állami normatívából és a kiegészítő normatívából működik az iskola, de legalább ott marad a faluban, és ott működik tovább.
Az önök válaszlépése erre a következő volt: ezt a kétéves időszakot, amit valóban mi vezettünk be, először felemelték három évre, majd öt évre. Ez az öt év, hogy még öt évig fizeti a kiegészítő hozzájárulást egy ilyen szegény önkormányzat, ez vállalhatatlan, ez teljesíthetetlen, ez meggátolja az átadást.
Visszatérve arra a két évre, amit a polgári kormány vezetett be. Igen, kell egy ilyen zökkenőmentes átmenet a fenntartás átadásában, és ez a két év egyébként gazdaságilag is vállalható volt. Ez az öt év, amit önök bevezettek, ez nem vállalható, és megkérdezném, hol van egy önkormányzat szabad döntési joga akkor, amikor ilyen kényszerhelyzetbe hozzák, hogy még öt évig fizesse ezt a kiegészítő normatívát. No, ezt a visszásságot kívánja feloldani a javaslat.
Meg kívánom jegyezni még egyszer, hogy ezzel a döntéssel, ha ez átmegy a parlamenten, akkor nem elsősorban az egyházakat fogjuk támogatni, hanem azokat a településeket, kistelepüléseket, amelyeket a fennálló törvény még öt évig fizetésre kötelezne. Az egyháznak tulajdonképpen mindegy, hogy azt a kiegészítő normatívát honnan kapja, az önkormányzattól vagy az államtól. Az is igaz, amit ön mond, hogy ez a költségvetésnek pluszkiadást fog jelenteni. Plusz milliárdokat fog jelenteni, de erre akár tekintsünk úgy is, mint egy vidékfejlesztési támogatásra, mert nem azoknak a szegény önkormányzatoknak, elszegényedett önkormányzatoknak kell ezt kifizetni.
Zárásképpen elmondanám, hogy a '70-es években pártállami megrendelésre készült egy tanulmány. A tanulmány célja az volt, és az volt a kérdés, hogy hogyan kell megszüntetni a magyar falvakat, vagy hogyan lehet megszüntetni a kistelepüléseket. Röviden a válasz a következő volt: be kell záratni az iskolát, be kell záratni a postát, és meg kell szüntetni oda a közlekedést. Ezt akkor nem hajtották végre. De jöttek Kóka, Gyurcsány urak, jött az MSZP-SZDSZ-koalíció, és mindezt végrehajtották. Jöttek az iskolabezárások, a forráskivonások, a postabezárások, a vasúti szárnyvonalak felszámolása. Ahol ezek megszűnnek, ott egypár évtized múlva már nem lesz település és nem lesz falu.
Tehát azt gondolom, hogy ezzel a döntésünkkel, amit most itt a közoktatási törvényben változtatunk, hozzájárulunk ahhoz, hogy a magyar vidéket megmentsük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez az ügy, amiről beszélünk, ez a határozati javaslat, ami feladatot ad a kormánynak, több szálon kapcsolódik az előző vitánkhoz, amit itt hosszú órákon keresztül folytatott le a parlament, és engedjék meg, hogy egy gondolat erejéig, egy kicsit távolabb lépve ettől a konkrét ügytől, egy-két számmal megismertessem önöket, vagy inkább felhívjam a figyelmet, hiszen az gondolom, hogy ez mindannyiunk számára ismert. 2001-ben Magyarországon 1,7 millió ember élt a létminimum alatt. 2008-ban - ez a válság előtt volt - 3,1 millió ember élt a létminimum alatt. És ma több mint 150 ezer család él pusztán segélyből.
Az előző órákban is hosszasan tárgyaltuk azt, hogy ebből a helyzetből két dolog van, ami felemelkedést jelenthet, az egyik a gazdaság és a munka világa, a másik pedig a fiatalok számára az oktatás. És itt kapcsolódik ez a határozati javaslat a mi ügyünkhöz, hiszen ez az oktatásban való részvételre egy motiváció. Ez nem feltétlenül egy kényszerítés, hanem egy ösztönzés, egy motiváció a fiatalok számára. Hiszen elhangzott itt az előterjesztőtől, Pósán képviselő úrtól is, hogy nem várható el a széles néptömegektől az, hogy ezt felismerjék, hogy az oktatás világán keresztül vezethet a felemelkedés útja, kellenek ilyen ösztönzők is.
(21.40)
A jelenlegi jogszabály, ami ma érvényben van, pusztán az írni-olvasni tudáshoz köti a jogosítvány megszerzését. Ha megvizsgáljuk azt, hogy mit kell tudnia annak, aki egy autót, autóbuszt, villamost, teherautót vezet, könnyű belátnunk, hogy az írni-olvasni tudás milyen elfogadhatatlanul alacsony megkötés.
Hogy néhány szempontot említsek ennek kapcsán: elengedhetetlen, hogy az, aki a volán mögé ül, bizonyos mértékig értse a jármű működési elvét. Ez alapvető alapozó ismeretek nélkül, pusztán a KRESZ-oktatás alapján nem megy. Elvárható az is, hogy birtokában legyen a biztonságos vezetéshez szükséges fizikai ismereteknek, például hogy az időjárási viszonyoknak megfelelő sebességgel kell közlekedni, hogy ahhoz alkalmazkodni kell, hogy követési távolságot tudjon tartani, mert ezeknek a hiánya bizony gyakran balesethez vezet. Ma már egyre bonyolultabb a gépjárművek informatikai rendszere is, ezeknek az elsajátításához is szükség van alapfokú ismeretekre.
Ma már a parlamentben van egy zöld indíttatású párt is. Hogy az ő figyelmüket is felhívjam ennek az ügynek a fontosságára: ha ökológiai szemléletet akarunk érvényesíteni a gépjárműhasználatban, az energiafelhasználásban, a környezeti terhelés csökkentésében, eleve komoly ismeretekre épülő környezettudatosságot kell feltételeznünk, amit szintén az oktatás tud biztosítani. Enélkül - csak az egyszerű eseteket nézzük - eldobált autógumikkal, gépkocsironcsokkal találkozhatunk a településszéli erdőkben. Az ökológiai szemlélet hiánya mind nagyobb károkat okoz az életminőségünkben, mind tetemesebb költséget ró az államra, közvetve az adófizetőkre.
Tisztelt Ház! A biztonságos vezetés nem utolsósorban gondolkodási, mérlegelési, tervezési képességeket is feltételez. Ha hiszünk abban, hogy a gondolkodás az oktatással fejlődik, akkor a jogosítványok előfeltételeként ezen nem spórolhatunk. Mindezek fényében nevetségesnek tűnik a jelenlegi szabályozás, hogy a vezetés előfeltételéül szabott tudást mindössze két elemivel meg lehet szerezni.
Az ország egyik legkomolyabb problémája az, miképp növelhetné az iskolázottságot, miképp vehetné rá az alacsonyabban iskolázott rétegek gyermekeit arra, hogy értelmét találják a tanulásnak. A határozati javaslat másik lényeges törekvése az, hogy a jogosítvány megszerzésének vonzó céljával növelje az általános iskolázottságot. Motivációt nyernek azok, akik egyébként nem vagy nehezen teljesítik a tankötelezettség követelményeit. Így az iskolázottság emeléséhez a járművezetési engedély megszerzésének növekvő követelménye is hozzájárulást jelenthet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szintén nem olyan régen, a mai napon délben tartotta az oktatási és tudományos bizottság az ülését, amelyen tárgyalta ezt az előterjesztést, és 10 igen szavazattal és 6 tartózkodás mellett azt általános vitára alkalmasnak tartotta.
A módosítás az oktatási intézmények átszervezését, összevonását megelőző fenntartói döntés időpontját módosítaná május 15-éről július utolsó munkanapjáig. Az átszervezésre továbbra is a nyári hónapokban kerülne sor - ebben a törvény nem változik -, a szorgalmi időn kívül, július, illetve augusztus hónapban történne ez az átszervezés.
Természetesen a fenntartói döntést úgy kell meghozni, hogy továbbra is megfelelő módon, megfelelő színvonalon gondoskodjék az önkormányzat az ellátásáról, és a változás aránytalan terhet nem jelenthet sem a gyermekek, sem a szülők, a családok számára.
Továbbra is köteles az önkormányzat beszerezni a megyei fejlesztési tervre épülő szakértői véleményt és az Oktatási Hivatal által javasolt szakértő véleményét, valamint természetesen az érintettek - szülők, nevelők, diákok - véleményét.
Lényeges eleme a módosításnak az, hogy több időt ad a fenntartó önkormányzatnak a döntés meghozatalára, még egyszer mondom, május 15-éről július végéig tolná ki ezt az időt.
A bizottságban elhangzott az is, hogy nem felejthetjük el azt, hogy a fenntartók nem úri szórakozásból, nem úri jókedvükből szerveznek át intézményeket, hanem ennek leginkább anyagi okai vannak, illetve létszámokai. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy csak 2010-ben, ebben a költségvetési évben a volt kormányzat szerint 27 milliárd forintos kivonás történt a közoktatásból, az Állami Számvevőszék szerint ez 30 milliárd forint, és ezzel a fenntartóknak januárban kellett szembesülni, hiszen itt a Ház elfogadta decemberben a költségvetést, a tanév elkezdődött tavaly szeptemberben, és tanév közben, januártól érte ez a változtatás a fenntartókat, hogy ilyen mértékben csökkentek a normatívák. Úgyhogy ez a rövid határidő, ami jelenleg van, mindenféleképpen indokolt, hogy meghosszabbodjon május 15-éről július végéig.
Az oktatási bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést. Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Hétfőn délelőtt tárgyalta meg a bizottság a Pokorni Zoltán és Pósán László képviselő urak által beadott törvénymódosítást, és valóban 1 tartózkodás mellett, 20 igen szavazattal a bizottság ezt általános vitára alkalmasnak tartotta.
Röviden összefoglalva a bizottság véleményét, azt gondolom, a legfontosabb ebben a minőség, a minőség emelése, hiszen az egész oktatásban, így a felsőoktatásban is az egyik legfontosabb szempont ez. Igen, annak idején a kétszintű érettségi bevezetésével az volt a polgári kormány célja, hogy egyrészt kiváltsa azt a kettős terhelést, amit a középiskola végén kellett teljesíteni a diákoknak. Megpróbálta ezt a kettős terhelést - az érettségi plusz a felvételit - megszüntetni, és az volt az elképzelés, hogy a felsőoktatásba való belépéshez azonban kelljen az emelt szintű érettségi, ez biztosította volna továbbra is a minőségi követelményeket.
Azonban mire ez bevezetődhetett volna, jött a kormányváltás, és 2002-ben a felsőoktatási intézmények, rektorok nyomására, akik féltek attól, hogy a hallgatói létszám lecsökken a felsőoktatási intézményekben, és miután a normatíváktól függ az intézmények jövendőbeli sorsa is, ennek a nyomásnak a hatására úgy módosult ez a törvény, hogy rábízták a felsőoktatási intézményekre, kérik-e az emelt szintű érettségit. Innentől kezdve ez már nem volt kötelező elem, és meg is kezdődött a számolgatás. A diákok mindig a könnyebb utat választják, megkezdődött a számolgatás, hogy vajon mi az a tudás, ami még megéri: nyelvvizsga vagy emelt szintű érettségi, vagy elég a középszintű érettségi. És mindez hová vezetett? A minőség romlásához, amit most már azóta az egyetemek és a főiskolák is hangoztatnak, hogy bizony felkészületlenül érkeznek a diákok, és ez a minőség rovására ment. Tehát a többlettudás megszerzésének az igénye tűnt el, és ez a legveszélyesebb.
Stratégiai kérdés rábírni a diákokat arra, hogy ne elégedjenek minimális teljesítménnyel, legyen valamilyen motiváció és igény a többlettudás megszerzésére, és igen, ahogy már hallottuk az előterjesztőtől, az orvosi egyetemek már egyezségre jutottak, szemben a műszaki főiskolákkal és egyetemekkel, az orvosi egyetemek már kérnek emelt szintű felvételit.
A javaslat szerint felhatalmazást kap a kormány, hogy mely szakokon milyen tárgyból teszi kötelezővé az emelt szintet, ha egyáltalán kötelezővé teszi, hiszen lehetnek olyan karok, olyan szakok, olyan szakmák, ahol hiányszakmákról van szó, és nem biztos, hogy ott célszerű ezt most bevezetni. Ugyanakkor tisztelettel kérjük a kormányt és államtitkár asszonyt - a bizottsági ülésen ez megfogalmazódott -, hogy amennyiben a kormány kialakítja az álláspontját, és megvan az, hogy milyen szakokon milyen tárgyból kérnek emelt szintű vizsgát, nagy tisztelettel kérünk tájékoztatást a bizottság felé. Tudjuk, hogy a kormány felelőssége lesz e törvénymódosítás alapján ezt meghatározni, de tájékoztatást kérnénk.
Nagyon fontos az időpontja, hiszen 2010. október 30-áig kell meghozni a kormánynak a döntést. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert így meg tud jelenni a felvételi tájékoztatóban, és 2013-ig, amikorra ez életbe lép, elegendő idő áll rendelkezésre a diákoknak, hogy erre az emelt szintű érettségire felkészüljenek. És talán ez a legfontosabb, nem maga az emelt szintű vizsga, hanem az arra való többéves felkészülési idő, hiszen ott szerezhetik meg azt a többlettudást, ami kell a minőséghez.
Van ennek anyagi vonzata is, ez is elhangzott a bizottsági ülésen. Igen, az osztálybontás, a felkészítő tanárok képzése, továbbképzése, a felkészítő tanárok díjazása pénzbe fog kerülni. Nyilvánvaló, hogy miután kevesebben tesznek középszintű érettségit, az valamilyen költségcsökkentést is előidézhet, de nyilvánvaló, hogy az egésznek pluszköltségei lesznek. De azt gondolom, hogy azt a becslések szerinti egy-két milliárdot ettől nem szabad sajnálni.
Egy technikai módosításra is szükség lesz a benyújtott törvényjavaslatnál, hiszen nemcsak alapszakokról van szó, hanem vannak olyan szakok és iskolák, ahol osztatlan képzést is folytatnak, ezzel majd ki kell egészíteni a törvénymódosítást.
A bizottság - még egyszer hangsúlyozom - általános vitára alkalmasnak tartotta, a felsőoktatás minőségének javítása érdekében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Osztolykán Ágnes Képviselő Asszony! Amit ön elmondott a felszólalásában, azt Magyar Bálint is elmondhatta volna itt e Ház falai között. Hallhattuk is tőle éveken át eleget, hasonló gondolatokat. (Babák Mihály: Tönkre is ment!) Más kérdés, hogy Magyar Bálint ugyanezekkel a szavakkal, a maga hevületével törve-zúzva hirdette volna a liberalizmus dicsőségét az oktatásban. No, örültünk annak, hogy ez az időszak talán elmúlt.
Ön beszélt arról, hogy intézményi önállóság és szabadság. Tessék megnézni, hogy hova vezetett ez! (Babák Mihály: Állami közoktatás!) Oda vezetett, hogy az intézmények semmi mással nem törődtek, csak azzal, hogy legyen sok hallgató, legyen sok normatíva, legyen sok bevétel, a teljesítmény meg a minőség pedig a nullához közelít, és most már a felsőoktatási intézmények is erről panaszkodnak.
(19.00)
Az ön felszólalásában nem az volt a baj, nem tudom, ön használta-e ezt a kifejezést vagy valaki más, hogy aggályoskodott. Nem az a baj, hogy aggályoskodott, és felsorolta a problémákat, a bolognai rendszert, a költségtérítéses vagy az államilag finanszírozott ügyek problémáját, a probléma az, hogy nem mondott megoldásokat. Mi nagyon szívesen várnánk öntől a megoldásokat is.
Az ellenzéki létbe az is belefér, hogy ön javaslatokat tegyen arra, mi a megoldás. Például már hallottunk egy megoldást, akár a régi felvételi rendszer visszaállítására is, amelyre én most nem tennék javaslatot, bár vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyek azt mondják, hogy szeretnék újra látni azt a felvételizőt legalább egy személyes találkozón, egy ötperces beszélgetésen, hogy ki lesz ott ősszel az a gólya.
Úgyhogy én nagyon szépen kérem önt, ha vannak megoldási javaslatai, azt is tegye meg, ezt a beszédet pedig küldje vissza Magyar Bálint íróasztalfiókjába.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én elöljáróban is szeretném megköszönni államtitkár asszonynak, hogy ezt a törvényjavaslatot beterjesztette a Ház elé mint önálló képviselői indítványt. Valóban, a szakma várta ezt.
Szeretném megnyugtatni Osztolykán képviselő asszonyt, hogy nem kell rettegnie a polgári kormányzástól. Ha visszatekint 1998-2002-re, semmi olyant nem követett el az első Orbán-kormány, ami rettegésre adna okot.
Egyébként ön az, aki a hozzászólásában olyan huszonöt-huszonhatszor használta azt a kifejezést, mint egy stigmát, hogy buktatás. Sajnos az a gyakorlat, és a folyosón két újságot magamhoz vettem, mind a kettő címlapján ez áll: már csak az idén tilos a buktatás. Vagy: beleszólhat-e továbbra is a szülő a buktatásba? És nem arról beszélnek, hogy évismétlés, hanem ez terjed el a köztudatban, és ön is ennek ad hangot, hibásan. (Osztolykán Ágnes: Mi a különbség?) Az a különbség, hogy ön egy stigmát ragaszt ezekre a kisgyerekekre, a bukott ember, aki céltáblája és a gúny céltáblája, amit szégyellni kell a többiek előtt, pedig ez nem egy fegyelmezési eszköz, hanem ez egy pedagógiai eszköz.
Nagyon sok olyan kisgyermek van a mai oktatásban, aki hátrányokkal érkezik, vagy egyszerűen lassabban érik, és igen, én vagyok az a rettenetes ember, aki azt mondom, hogy akár elsőben is lehetőséget kell adni az évismétlésre, mert tudja, sokkal nagyobb a különbség az óvoda és az első osztály között, mint akár a harmadik és a negyedik osztály között, és meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy az a kisgyermek ne szakadjon le. Pontosan ön beszélt arról, hogy mielőtt a Hiller-Magyar-féle rendszer megtiltotta az évismétlést, előtte bizony szülői beleegyezéssel első osztályban is lehetett (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) évet ismételni, akár úgy, hogy az szinte meg sem jelent sehol, hanem az az év egy iskolai előkészítőnek számított.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A minisztérium háttérintézményében, az Oktatási Hivatalban bő másfél éven át a Vialto Consulting nevű tanácsadó cég - információk szerint - két munkatársa tevékenykedett, hivatalosan 2009 májusáig. Ezalatt csak az Oktatási Hivataltól származó nettó jövedelmük együttesen több mint 122 millió forintot tett ki. Ezenfelül a cég maga kapott megrendelést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, a Vízügyi és Környezetvédelmi Hivataltól - hogy csak a kormányzati szektort említsük -, többek között a H1N1 elleni védőoltás beadásának iskolai megszervezésére.
Munkadíjuk az akkori miniszter által megadott adatok szerint egyes munkákért akár az óránkénti nettó 20 ezer forintot is elérhette, az általuk vállalt feladatokkal pedig az Oktatási Hivatal és vezetése kezéből vették volna ki a munkát. Információim szerint valójában a munka tekintélyes részét a hivatal munkatársai végezték el, a cég puszta koordinációja mellett, és állításuk szerint annak eredményét a Vialto munkatársai mint saját teljesítést könyvelhették el. Az is tudott, hogy a Vialto díjazását nem egyben, hanem a hivatali egységekre szétdarabolva számlázták.
Az Oktatási Hivatal 2010 januárjában újabb közbeszerzést tett közzé hasonló tanácsadói feladatokra 260 millió forint összegben. Az eredményhirdetésre és a szerződéskötésre véletlenül a választások előtti napokban került volna sor, a teljesítésre pedig azután, 2011 májusáig. Bár a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt a kiírás szabályossága mellett ajánlattevőként a Vialto igen kardoskodott, ennek ellenére a Közbeszerzési Döntőbizottság több ok miatt megsemmisítette a kiírást.
Kérdezem államtitkár urat: kívánja-e kezdeményezni azon közbeszerzések körülményeinek és teljesülésének a vizsgálatát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyeken a Vialto ajánlattevőként indult? Kívánja-e vizsgálni a Vialto megbízásának és munkavégzésének a körülményeit, azt, hogy az Oktatási Hivatal vezetése a tőle elvárható szakmaisággal és takarékossággal foglalkoztatta-e a cég alkalmazottait?
Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát.
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Köszönöm azt, hogy ismételt vizsgálatot fognak lefolytatni az ügyben. Úgy tűnik, hogy itt az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzás végén egyre több intézményt - így a közhivatalokat, a minisztériumokat, a minisztériumok háttérintézményeit is - elérte a pénzek kitalicskázása vagy a pénzszivattyú. Kérem azt, hogy vizsgálják meg pontosan, a Vialto hány munkatársának munkavégzését takarja ez a nettó 122 millió forint, és hogy pontosan kiknek a munkája áll a Vialto szerződésének teljesítése mögött.
Külön érdekessége az ügynek, hogy hogy lehet ilyen felelőtlenül és szabálytalanul gazdálkodni közpénzekkel. Nem baj, ha majd a Közbeszerzési Döntőbizottság ilyenkor büntetést ró ki, hiszen közpénzekből az egymilliós büntetést is ki lehet fizetni. Úgyhogy tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a minisztériumban ismételten folytassák le ezt a vizsgálatot.
Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a részletes vita vége felé engedjék meg, hogy egy rövid módosító javaslathoz egy rövid hozzászólást hadd tegyek meg. Ez a módosító javaslat a 47. sorszámot viseli, és a törvényjavaslat IX. cikkely (1) bekezdéséhez szól, amely eredetiben így íródott, hogy "Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és a tanítás szabadságát."
(15.30)
Én is egyetértek Harrach Péter képviselő úrral, aki ehhez módosítást nyújtott be, hiszen nem kellene olyan dolgot védenünk, ami nincs. A tanulásnak van szabadsága, a tanításnak azonban, valljuk meg őszintén, nincs szabadsága. Ehhez beadott képviselő úr egy módosítást, hogy törvényben meghatározott keretek közötti szabadságát kívánja védeni a tanításnak az alkotmánytervezet, alaptörvény-tervezet. És ez jól is van így. Engedjék meg, hogy röviden itt megindokoljam ezt. Ugyan a tanításban is vannak bizonyos elemek, amelyek szabadságot adnak, ilyenek például bizonyos pedagógiai módszerek kiválasztása, bizonyos taneszközök, tankönyvek kiválasztása, ott bizonyos fokú szabadság érvényesülhet, bár ott is vannak azért fontos szabályzók.
A tanítás teljes szabadsága nem létezik, hiszen pontos törvények, jogszabályok, rendeletek szabályozzák a tanítás működését. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a tanítás egyik legfontosabb kerete az iskola mint intézmény. És függetlenül attól, hogy ki annak az intézménynek a fenntartója, egy iskola, egy intézmény fenntartásához működési engedélyre van szükség, nagyon pontos és konkrét előírások alapján adják ezt ki, hogy milyennek kell lenni az épületnek, egy eszközjegyzék szabályozza, hogy milyen felszerelésnek kell jelen lenni, az alkalmazottaknak milyen végzettségűnek kell lenni, költségvetéssel kell rendelkezni. Tehát meg van adva pontosan, hogy milyen személyi és tárgyi feltételek szükségesek a tanításhoz, az oktatáshoz.
A tanítási év rendjét miniszteri rendelet szabályozza, és az oktatás tartalmát is szabályozzuk, hiszen létezik a Nemzeti alaptanterv, amiről persze lehet vitatkozni, hogy ez mai formájában mennyire nemzeti, mennyire felel meg egy kerettantervnek, de létezik egy ilyen, nevezzük kulturális nemzeti kánonnak, ami 16 éves korig ma szabályozza az oktatás-nevelés tartalmát. Léteznek helyi tantervek, léteznek pedagógiai programok, amelyeket a fenntartók elfogadnak. Tehát még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy támogatandó az ilyen irányú módosító javaslat, mert a tanításnak ilyen értelemben véve nincs szabadsága.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolatot engedjenek meg: az Alaptörvény X. cikkelye az oktatáshoz való jogról szól. Nagyon helyes, hogy ez az alaptörvényben szabályozva legyen, azonban egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet. Mindig oktatásról beszélünk, és egy kicsit elsikkad, elsiklunk amellett, hogy a nevelés is legalább ugyanolyan fontos. Más törvényekben persze úgy is szerepel, hogy nevelési-oktatási intézmények, de a nevelés fontosságára szeretnék itt egy gondolat erejéig ráerősíteni.
A Nemzeti hitvallás része az Alaptörvénynek maga egy olyan szöveg, ami, azt gondolom, ha nem is nap mint nap foglalkoznak vele az oktatásban, de ezek a fogalmak, az ezeréves történelmünk, a kereszténység mint nemzetmegtartó erő, az emberi méltóság, a család és a nemzet, az ember becsületének alapja a munka, a békesség, biztonság, rend, igazság, szabadság, a Szent Korona, mind olyan fogalmak, amelyek hatalmas lehetőségeket adnak az iskolai nevelésben. És ha ma már annyi szép idézetet hallottunk ebben a Házban, engedjék meg, hogy én is egy idézetet hozzak ezzel kapcsolatban ide önök elé.
Az idézet: "Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában többet kellene nevelni, kevesebbet tanítani. Ez áldozatot jelent. Kisebb osztályokat, nagyobb elmélyülést a tanár részéről az egyes tanulóval való foglalkozásban, így több tanárt. De az eredmény minden áldozatot megérne." Nos, ezt az idézetet azért hoztam önök elé, mert egyrészt ez ma is időszerű, társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani, másrészt pedig, amiért idehoztam, ez Teleki Pál miniszterelnöktől származik, aki pontosan 70 évvel ezelőtt halt meg, április 2-án, máig tisztázatlan körülmények között. Azt gondolom, a gondolata is időszerű, illetve az ő tisztessége és becsülete a mai napig példaértékű lehet minden politikus előtt.
Köszönöm a figyelmüket. (Babák Mihály: Így igaz. - Taps a kormánypárti padsorokban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány évvel ezelőtt mint a falusi iskolák megmentője jelent meg a közoktatásban a Vocational Academy Alapítvány. Két megyében, Veszprémben és Győr-Sopron megyében 12 község 18 intézményének a fenntartói jogát vette át, amelyek önkormányzataival közoktatási megállapodást kötött.
2007 decemberétől az alapítvány a pedagógusoknak nem vagy csak késéssel fizette ki a munkabérét, 2008 januárjától pedig már egyáltalán nem fizetett. A tanévet - a gyermekek érdekeit szem előtt tartva - hivatástudatból minden pedagógus befejezte, majd többségük rendkívüli felmondással megszüntette munkaviszonyát, és munkaügyi pert kezdeményezett. A pert valamennyien megnyerték. A bíróság összesen mintegy 100 millió forint kifizetésére kötelezte az alapítványt, aminek az azóta sem tett eleget. Kiderült, hogy az érintett alapítványnak már 2007 novemberében hatalmas köztartozása volt, bankszámláját APEH-inkasszó terhelte, így az állami normatíva nagy része is az APEH-hoz került és nem az intézményekhez.
Felmerül a kérdés: hogyan kaphatott működési engedélyt egy ilyen alapítvány, amelynek már a működés megkezdésekor ekkora tartozása volt? Lehetséges, hogy az alapítvány célja valójában nem az intézmények működtetése, hanem az általa felhalmozott köztartozásnak a tanulók után járó normatívából való kifizetése volt?
Mintegy 70 pedagógus máig nem kapta meg többhavi munkabérét. Kártalanításukra sem kerülhetett sor, mivel a Bérgarancia Alapról szóló törvény értelmében az alapítványi fenntartó nem jogosult az alap igénybevételére. Mindeközben az alapítvány mögött álló személyek némileg más néven, másutt tovább folytatják tevékenységüket, s fennáll a veszély, hogy ez hasonló következményekkel jár majd.
Tisztelt Államtitkár Úr! Kíván-e tenni valamit annak érdekében, hogy az érintettek hozzájussanak bérükhöz, vagy sor kerülhessen kártalanításukra? Lát-e arra lehetőséget, hogy a jövőben az alapítványi fenntartású közoktatási intézmények munkavállalói is jogosultak legyenek a Bérgarancia Alap igénybevételére? Mit kíván tenni a minisztérium annak érdekében, hogy az alapítvány mögött állók ne folytathassák más szervezet mögé bújva tevékenységüket, s így megelőzhető legyen, hogy további intézmények működése kerüljön veszélybe?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez az ügy nem először van itt a parlamentben, hiszen 2008 novemberében már Hoffmann Rózsa képviselő asszony és Firtl Mátyás képviselő úr erre rákérdeztek. Akkor az akkori miniszter, Hiller István úgy válaszolt, hogy az év szeptemberében már lefolytattak egy vizsgálatot, és az intézmény az előírt kötelezettségeinek a megadott határidőig eleget tett. Tulajdonképpen azt mondta a miniszter, hogy minden rendben van. Ugyanakkor semmi nem volt rendben sem azt megelőzően, sem pedig azóta, hiszen az alapítványnak jelentős köztartozásai voltak, a pedagógusokat nem fizette ki. A Pápai Rendőrkapitányság nyomozást indított csalás, hűtlen kezelés, sikkasztás miatt, és több eljárás indult az alapítvány ellen.
Amit ön mondott, államtitkár úr, jogilag elfogadható mindaz, amit felsorolt, mégis én az utolsó mondatába kapaszkodom, hogy emberileg nem fogadható el az, ami itt a pedagógusokkal történt, és továbbra is azt kérem, hogy mindent tegyen meg a tárca annak érdekében, hogy a százmillió forintját a 70 pedagógus megkaphassa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), így fogadom el a válaszát.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az oktatási és tudományos bizottság a tegnapi napon délelőtt tárgyalta meg a nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslatot, és 4 ellenszavazat mellett, a kormánypárti képviselők igen szavazatával azt általános vitára alkalmasnak tartottuk.
A bizottság fideszes és KDNP-s tagjai jelzés- és üzenetértékűnek tartották, hogy a törvény kiemelt szerepet szán a nevelésnek. Nemcsak tartalmában, hanem címében is fontosnak tartjuk, hogy az iskolai oktatás mellett a törvény címe, a "Nemzeti köznevelésről szóló törvény" is azt az elgondolást erősíti, hogy a közoktatásban a nevelés is fontos, ha nem fontosabb, mint az oktatás.
Miért kell módosítani a közoktatási törvényt, miért van szükség az új nemzeti köznevelési törvényre? - ez a kérdés is többször fölmerült a bizottsági ülésen. Azt kell látnunk, hogy Európa és Magyarország is Európában nem működhet már a régi alapokon. Azt látjuk, hogy Európa legtöbb országában válság van, csőd van, eladósodottság van, és kiszolgáltatottság van. Át kell dolgozni ezekben az országokban a nagy ellátórendszereket, az egészségügyet, a szociális ellátások rendszerét, az önkormányzati világot, a felsőoktatást és a közoktatást is. A nagy állami rendszerek gyökeres átalakítására van szükség, nem lehet toldozgatni és foltozgatni. Ez nem megszorítást jelent, bár az elmúlt hetekben az ellenzék többször hangot adott annak, hogy vajon hány milliárdot von ki a törvényjavaslat és a kormány a közoktatás világából. Mindehhez képest pedig, hogyha elolvassuk a törvényjavaslatot, akkor azt látjuk, hogy ha 2013-tól bevezetésre kerül a pedagógus-életpályamodell, felmenő rendszerben bevezetésre kerül a mindennapos testnevelés, ingyenes tankönyvek jelennek meg, akkor ez nem forráskivonás, hanem forrásbővülés, mert több száz milliárdot kell invesztálni a köznevelésbe; tehát nem forráskivonás, hanem forrásbővülés.
(9.40)
Azt gondoljuk, hogy ez egy jó befektetés, mert ez befektetés a jövőbe, a célunk pedig az, hogy egy jó törvény által minél jobban hasznosuljon ez a befektetés, és versenyképes tudás jöjjön létre a jövőben.
Új törvényre van szükség, mert a minőség romlott az elmúlt években, és az oktatás minőségének a romlása azt jelenti, hogy a versenyképesség csökken, nekünk pedig az a dolgunk, hogy Magyarország versenyképességén javítsunk. Új törvényre van szükség, mert a '93-ban elfogadott törvény már annyi módosításon esett át, olyan áttekinthetetlenné vált, olyanná vált a terjedelme és olyan túlszabályozott volt, amelyre, úgy gondoljuk, hogy nincs szükség. Igaz, hogy maga az oktatás világa olyan hatalmas, hogy ez a kerettörvény jellegű törvény is 81 oldal.
Kerettörvény készül, amely persze nagy váltás, hiszen a részleteket majd rendeletek fogják szabályozni, a rendeletek egy jelentős részét azonban még nem ismerjük. A bizottságban is elhangzott, hogy sok bennünk is, még képviselőkben is a bizonytalanság, hiszen nem tudjuk, hogyan történik majd az intézmény átadása az önkormányzatoktól az állam felé, hogyan történik majd ennek a finanszírozása, miként, mekkora források kerülnek ki a mai önkormányzati világból, és kerül át az állami intézményfenntartáshoz, nem tudjuk még a visszaszerződés körülményeit és feltételeit.
Ugyanakkor meg kell jegyeznem azt, hogy a bizottságban is elhangzott, hogy köszönettel tartozunk az önkormányzatoknak, hiszen az önkormányzatok az elmúlt két évtizedben jó gazdái voltak a közoktatási rendszernek, mindent megtettek azért, hogy a csökkenő források ellenére is azt a legjobb színvonalon fenntartsák és működtessék.
Üdvözöljük és pozitívnak tartjuk azt, hogy a legfőbb cél a minőség emelése; ez a legfőbb cél, és ehhez a megoldások: az állami szerepvállalás növelése, új Nemzeti alaptanterv megszületése, erre épülő kerettantervek, ingyentankönyvek, a pedagógus-életpályamodell bevezetése, a külső ellenőrzésnek és értékelésnek a visszahozatala, hiszen valóban példátlan az, hogy negyed évszázada ez már nem működik, és nagyon fontosnak tartjuk - ugyan a törvény nem rögzíti - a pedagógusképzés megújítását.
Úgyhogy általános vitára a bizottság alkalmasnak tartotta, és azt gondoljuk, hogy az elkövetkezendő munkanapokban módosító javaslatainkkal azt még jobbá kívánjuk tenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyakó képviselő úr ízetlen megjegyzésére szeretnék reagálni, arra, hogy Czene Attila államtitkár úrra azt mondta, hogy idedobták nekünk ebben a törvényi vitában. Én nagyon örülök annak, hogy Czene Attila államtitkár úr itt van, aki a Nemzeti Erőforrás Minisztériumán belül a sportért felelős államtitkár, mert egyébként egy olyan történelmi dolog történt, ha elolvasta a képviselő úr a törvénytervezetet, hogy végre a mindennapos testnevelés ügye áttörte a falakat, végre beláthatjuk azt majd a törvény elfogadásakor mindannyian, hogy 15 perces játékos foglalkozásokkal a mindennapos testnevelés nem váltható ki. Azt gondolom, hogy maga a testnevelés, a sport jót fog tenni a nevelés ügyének is, jót fog tenni az egészségnek is, és inkább erre költsünk, mint majdan később a gyógyításra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kivételesen megfogadva elnök úrnak azt a tanácsát, hogy foglalkozzunk a köznevelés ügyével - mintegy fél órával, háromnegyed órával tette ezt -, szeretnék ráerősíteni arra, hogy a nemzeti köznevelési törvény a címében is hangsúlyozza a nevelés fontosságát, és őszintén remélem, hogy ugyan a törvény nem erre hivatott, de majd az új Nemzeti alaptanterv és a ráépülő kerettantervek hangsúlyozottan fognak szerepet adni az elkövetkezendő időszakban a nevelésnek.
Szeretnék megosztani önökkel egy idézetet, volt már, hogy a parlamentben ezt elmondtam, de nem lehet elégszer megismételni. Az idézet úgy szól: "Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában kevesebbet kellene tanítani, többet nevelni." Ez a tragikus sorsú Teleki Pál miniszterelnöktől származik; ugye több mint hetven esztendeje hangozhatott el ez az idézet, de azt gondolom, napjainkban is megfontolandó.
Az új NAT-ban és kerettantervekben kell megjelenni ezeknek a fontos nevelési céloknak. Ott ugye szerepelni fognak majd, reményeink szerint, a kötelező műveltségi elemek, az elvárható tudás, és emellett azok a nevelési célok, amelyeket, azt gondolom, mind ellenzékiek, mind kormánypártiak szerintem fontosnak tartunk: hazaszeretet, nemzet, tisztesség, becsület, a közösség élménye, a közösséggé formálás megjelenjen mint nevelési terület; illetve amiről például Z. Kárpát Dániel is beszélt, hogy legyen fogyasztóvédelem, legyenek pénzügyi és gazdasági ismeretek, vagy legyen például környezettudatosság. Ezek mind olyan fontos területek, amelyekről azt gondolom, hogy a törvény szelleme kapcsán majd a NAT-ban és a kerettantervekben is meg kell jelenniük.
A neveléshez szeretném kapcsolni a következő ügyet, az egész napos iskolának az ügyét. A valódi egész napos iskolát - és nem napközit - én nagyon jónak tartom. Ma is már sok iskolában működik, ahol egész napra el van osztva a terhelés, jut idő az ismétlésre, jut idő a gyakorlásra, jut idő a nevelésre. Fontosnak tartanám, ha valóban mélyen igyekszünk változtatni a köznevelési rendszeren, hogy ez az egész napos iskola hangsúlyos elem legyen.
Szeretném felhívni az államtitkár asszony figyelmét a következő fogalomra, a "kiemelt oktatási körzet" fogalmára. Annak idején már ellenzékből is többször javasoltuk azt, hogy bizony Magyarországon vannak leszakadó térségek, vannak szociális hátrányokkal küzdő, elszegényedő települések, ezeket kellene kiemelt oktatási körzetnek tekinteni, és itt kellene ösztönözni arra az iskolákat, anyagilag is, mellé tenni kiváló, jó programokat, hogy az egész napos oktatást bevezessék.
(16.50)
Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a mélyszegénységből való kiemelkedéshez, a leszakadásból való kiemeléshez hozzájárul az oktatás, akkor a legelmaradottabb térségeinkben kellene bevezetni - nevezzük őket kiemelt oktatási körzeteknek - az egész napos iskolát, hogy valóban a nevelés és az oktatás világa felemelkedést nyújthasson sok-sok magyar gyermeknek.
A másik témakör, amiről szeretnék beszélni, az a fenntartás ügye. Jónak tartom azt, hogy a törvényjavaslatból az derül ki, hogy az állam nagyobb szerepet vállal az oktatásban. Eddig is egyébként az állam feladata volt az ingyenes közoktatás biztosa, csak húsz évvel ezelőtt úgy alakult ki a rendszer, hogy mindezt átadta mint kötelező feladatot az önkormányzatoknak. A baj abból származik, hogy ma már eljutottunk oda, hogy az oktatás minőségére leginkább az hat, hogy az önkormányzatnak milyenek az anyagi lehetőségei. Két nappal ezelőtti hír, hogy egy kistelepülésen nincs fűtés az óvodában és az iskolában. Megengedhetetlen az, hogy a kedvezőtlen földrajzi adottságok, van-e iparűzési adó vagy nincs, van-e gépjárműadó-bevétel vagy nincs, szabja meg azt, hogy milyen az oktatás minősége. Tehát az állami szerepvállalás növekedése mindenféleképpen üdvözítő.
Úgy jutottunk ide, hogy valamikor a normatíva majdnem fedezte az oktatási költségeket. Talán Hiller képviselő úr, aki most csóválja a fejét, emlékszik a közoktatási törvény azon paragrafusára, hogy az előző évi ráfordítás 90 százalékánál nem lehet kevesebb a normatíva, majd ez lett 80 százalék, majd amikor jött az MSZP-SZDSZ-kormányzás, akkor azt a garanciális elemet is kivették a törvényből, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Kivették a törvényből, majd onnantól kezdve egy új teljesítménymutatós számítási trükkel a normatíva elkezdett úgy csökkenni, hogy ma a kiadások 50 százalékára elegendő csak.
Úgyhogy azt gondolom, hogy a fenntartásban igenis az államnak sokkal nagyobb szerepet kell vállalni. Az ma még vitatott, hogy a pedagógusbéreken és -járulékokon túl mit fog finanszírozni az állam, vajon finanszírozza-e a dologi kiadásokat is, vagy ott marad az önkormányzatnál. Sok még a bizonytalanság, ez nem tesz jót egyébként az ügynek, jó lenne erről többet tudni.
Az életpályamodellel kapcsolatban csak egy gondolatot: én azt tartom nagyon jónak ebben az új életpályamodellben, hogy végre elszakad attól a bértáblától, ami csak az életkorra és a végzettségre koncentrált, és most megjelenik mellette a minőség is és a minősítés is. Ez is az előrelépés egyik záloga. Ehhez kell egy külső ellenőrzés és értékelés. Az, ami 26 éve nincs a magyar oktatásban. Sok mindent ellenőriztek a magyar közoktatásban az elmúlt húsz évben. Agyonellenőrizték az alapító okiratokat, az szmsz-eket, a házirendet és nagyon sok alapdokumentumot, de igazából a pedagógiai munka rendszeres ellenőrzése és értékelése nem történt meg.
Zárszóként szeretném felhívni a figyelmet arra, elsősorban kormánypárti képviselők figyelmét, az államtitkárság figyelmét arra a felelősségre, hogy rendkívül nagy a felelősségünk a törvényhozásban, hiszen évtizedekre határozhatjuk meg az oktatás és benne gyermekeink jövőjét, és nem szabad arról elfeledkezzünk, hogy ebben az egész történetben végül is a legfontosabb a gyermek.
És ha egy idézettel kezdtem, akkor két idézett mondattal hadd zárjam a felszólalásomat. Sütő András teszi fel a kérdést: "Mit csináltál a rád bízott tálentumokkal? Nincs más számonkérés, csak a gyerekeink tekintetében."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Számos önkormányzati fenntartásban lévő iskola hosszú évek óta küzd komoly anyagi nehézségekkel, és ez alól sajnos nem kivétel az idei tanév sem. A nemzeti köznevelési törvény értelmében 2013. január 1-jén veszi majd át az állam a települési önkormányzati iskolák fenntartását. Több települési önkormányzat azonban tanácstalan a tekintetben, hogy 2012 szeptemberétől, még ebben az évben hogyan fogja tudni finanszírozni iskoláit a hátralévő négy hónapon keresztül.
Konkrét példa, államtitkár úr. A Csobánkai Közösségi Műhely nevű, általános művelődési központi rendszerben működő általános iskolába például mindössze 48, többségében roma diák jár. A falu általános iskolás korú gyermekeinek száma 300 fő körül van. Az önkormányzat szerint az elmúlt években mindent megtettek a költségek csökkentése érdekében, az iskola fenntartását azonban a település képtelen tovább ellátni. A 2012-2013-as tanévben egy új diák beiratkozása várható, hiszen az első évfolyamba lépő 31 helyi gyermekből 30 esetében már jelezték a szülők, hogy máshová viszik gyermeküket.
A csobánkai önkormányzat helyzetét nehezíti, hogy mivel többcélú intézményről van szó, két új közoktatási intézményt és egy új közművelődési intézményt kell alapítani még 2012-ben. Emiatt új igazgatóra van szükség, valamint szakértőt kell megfizetnie az önkormányzatnak. Ráadásul a kormányhivatal döntése értelmében további három tanárt is fel kell vennie az iskolának. Ezek az átszervezések milliós nagyságrendben növelik tovább a település oktatási kiadásait. A polgármester asszony és a képviselőtestület nem lát más lehetőséget a helyzet rendezésére, mint az iskola állami kézbe adását már akár az idei esztendőben.
Tisztelt Államtitkár Úr! Milyen lehetőségeik vannak a csobánkai iskolához hasonlóan nehéz helyzetben lévő, elsősorban kistelepülési önkormányzatoknak, hogy már 2012 szeptemberében állami fenntartásba adják az iskoláikat? Ha erre nincs mód, milyen módon juthatnak anyagi segítséghez a bajban lévő települési önkormányzatok?
Tisztelettel várom válaszát. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Elöljáróban szeretném elmondani azt, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy köszönetet mondjunk az önkormányzatoknak, azoknak az iskolafenntartó önkormányzatoknak, amelyek az elmúlt több mint két évtizedben a törvény által rájuk rótt feladatnak igyekeztek megfelelni, és igyekeztek a legjobb gazdái lenni a közoktatásnak az óvodáztatástól akár az érettségiig, igyekeztek jó gazdái lenni, és azok is voltak. Közben pedig meg kellett küzdeniük mindazokkal a nehézségekkel, hogy egyre inkább csökkent az állami támogatás, romlott a normatívák aránya a tényleges bekerüléshez, és egyre több saját forrást kellett előteremteni. Arra kérem önt, államtitkár úr, illetve a jelen lévő közoktatásért, oktatásért felelős államtitkár asszonyt, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy még az idén a nehéz helyzetbe került iskolafenntartók minél több forráshoz jussanak, mert a legfontosabb cél egyébként az, hogy a minőség ne romoljon, és a legfontosabb cél az, hogy ezek a leszakadó gyerekek ne kerüljenek további hátrányba.
Köszönöm szépen, a válaszát elfogadom. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati intézmények állami fenntartásba vételéről szóló törvény általános vitájában először engedjék meg nekem, hogy az előzményekről szóljak, és szerintem az egyik legfontosabb előzmény a nemzeti köznevelésről szóló törvény, amelyet 2011 decemberében fogadtunk el, hiszen ott alapvető irányokat szabtunk meg. Ennek az új köznevelési törvénynek a legfőbb célja az volt és az ma is, hogy a minőséget és a hatékonyságot emelje az oktatásban, és ezáltal az ország versenyképességét növelje. Azt gondolom, hogy egyetlenegy ország sem engedheti meg azt magának, hogy az oktatás-nevelés minősége romoljon, és ezáltal a versenyképesség csökkenjen.
Nagyon sok problémára kellett választ adni akkor ott ebben a törvényben, olyanokra, hogy csökken a gyermeklétszám, hogy nő a leszakadók száma, hogy az integrációra és felzárkóztatásra elköltött milliárdok hatástalanok maradtak. Választ kellett arra adni, hogy a legtöbb önkormányzat a csökkenő állami normatíva miatt anyagilag roppant meg az intézményfenntartásban, választ kellett adni arra, hogy a nevelés háttérbe szorult az intézményekben, a Nemzeti alaptanterv már nem töltötte be azt a tartalmi szabályozó szerepét, és mindezekre a problémákra kellett választ adni.
Azt gondolom, hogy kormánypárti és ellenzéki oldalon talán egyetérthetünk abban, hogy a minőség emelése, a hatékonyság emelése egy fontos cél. A minőség emelésének több más eszköze is van. Ilyen például a pedagógusképzés megújítása, ilyen - ami reméljük, bekövetkezik jövő év szeptemberben - a pedagógus-életpályamodell bevezetése, ami több mint egy béremelés, hiszen szó van minősítésről és minőségről, ilyen a külső ellenőrzés és értékelés bevezetése, az új tartalmi szabályozás, az ingyenes tankönyvek behozása az oktatás világába. Tehát azt gondolom, hogy ezek mind a jövőben a minőség emelését fogják szolgálni.
Ezekből az átalakításokból a leginkább vitatott kérdés az állami szerepvállalás növelése, amiről itt a mai napon is beszélünk. A köznevelési törvényben elfogadtuk, hogy 2013. január 1-jétől az állam lesz a fenntartója - az óvodák kivételével - a köznevelési intézményeknek. Meg kell erősítenem azt, ami elhangzott az elmúlt napokban is többször, hogy eddig is az állam feladata volt a közoktatás, köznevelés biztosítása, de a rendszerváltástól kezdődően egy olyan rendszer épült ki, amelyben ezt a feladatot átadta az állam az önkormányzatoknak, és ehhez normatívát biztosított. Viszont azt is tudjuk, hogy ezek mellett az egyébként csökkenő normatívák mellett hogyan lehetetlenültek el egyre inkább az intézményfenntartó önkormányzatok.
Felteszem ezzel kapcsolatban a kérdést, hogy függhet-e az önkormányzatok anyagi helyzetétől az oktatás minősége. Függhet-e az oktatás minősége attól, hogy egy településen van-e iparűzési adó, és annak mekkora a mértéke? Azt gondolom, hogy az a közös válaszunk, hogy nem. Nem mehet a minőség rovására a települések esetleges pénztelensége. Ezt kellett orvosolni az állami szerepvállalás növelésével.
2012 nyarán elfogadtuk a köznevelési törvény módosítását, amelyben pontosítottuk azt a helyzetet, hogy mit jelent az, hogy 2013-tól az állam lesz a fenntartó. Pontosítottuk a helyzetet, az állam a fenntartó, fizeti a pedagógusok és a pedagógiai munkát közvetlenül segítők bérét és annak járulékait, ugyanakkor generálisan az önkormányzatok az iskolaépületek üzemeltetői és fenntartói.
Fontos szabály, hogy 3 ezer fő lakos fölött kötelező ezt a feladatot ellátni, illetve 3 ezer fő alatt az állam kezeli az épületeket is, de mindkét esetben, a 3 ezernél nagyobb vagy kisebb lélekszámú települések esetében is önkormányzati döntés, kérelem alapján ettől a helyzettől el lehet térni az önkormányzati nyilatkozat alapján. Az idén nyáron létrehoztuk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot is, most pedig egy törvényben szabályozzuk az átadás-átvétel legfontosabb szabályait.
Elhangzott itt már a határidő szűkössége. Én is úgy gondolom, hogy a határidők bizony elég rövidek, hiszen november hónapot írunk. Nem megoldhatatlan, de azt gondolom, hogy rohammunkát igényel itt az év hátralévő részében lévő időszak, hiszen 198 járási tankerület veszi át a közel 2 ezer fenntartó szerepét. Ez egy hatalmas munka. Szeretnék mondani egy-két példát a szűk határidőre, amivel meg kell küzdeni. Itt, ha jó esetben november második felében, végén elfogadjuk a törvényt és hatályba lép, már december 15-éig pontos listával, névsorral, béradatokkal kell rendelkeznie az Intézményfenntartó Központnak ahhoz, hogy január 3-áig itt megtörténjen a bérfizetés.
Szintén egy fontos határidő, önkormányzati szempontból mondanám, hogy azok a technikai dolgozók, akik az önkormányzatoknál fognak maradni a jövőben és ők látják el az épület üzemeltetését és működtetését, munkáltatói jogukat tekintve a közalkalmazotti intézményi szférából átkerülnek az önkormányzathoz vagy annak egy Gamesz-jellegű szervezetéhez, vagy település-fenntartó cégéhez. Itt is a Kjt. szerint ma egyhónapos határidő van annak közlésére, hogy az ő munkáltatójuk megváltozik, tehát a határidő elég szűk.
A benyújtott törvényjavaslat nagyon fontos feladatokat rögzít. Ilyen fontos feladat például a többcélú intézmények alapító okiratának a módosítása. Fontos feladatként megszabja, hogy az önkormányzati társulásoknak milyen teendői vannak az átadás-átvétellel kapcsolatban, megszabja, hogy hogyan kerülnek át az intézmények az Intézményfenntartó Központhoz, megszabja, hogy hogyan lesz biztosítva - nagyon fontosnak tartom - a foglalkoztatottak jogviszonyának a folytonossága. Rendelkezik az oktatási feladatok ellátásához szükséges vagyon sorsáról, a személyi és tárgyi feltételek biztosításáról, tartalmazza a 2013. januári bérfizetéshez kapcsolódó intézkedéseket, valamint rendezi a folyamatban lévő uniós projektek sorsát is, amelyek ma az intézményekben folynak.
(9.40)
Tehát nagyon fontos feladatokat rögzít a törvényjavaslat.
Egy hatalmas rendszer átalakításáról van szó, aggodalmaink vannak, ezért a Fidesz-frakció részéről is módosító javaslatokkal igyekszünk a törvényjavaslatot pontosítani, és reményeink szerint jobbá tenni. Ilyen módosító javaslatunk lesz, és mindenféleképpen szükségesnek tartjuk, hogy szóba hozzuk azokat a dolgozókat, azokat a köztisztviselőket, akiket az önkormányzatoktól vesz át a központ, vesznek át a járási tankerületi igazgatóságok. Itt tapasztalt köztisztviselőkről van szó, akik eddig is az intézményfenntartás munkájában részt vettek. Ma a törvény azt mondja, hogy ezeket kötelező átadni és átvenni. Mi ennek a lehetőségét szeretnénk megteremteni, hiszen sok esetben vagy a legtöbb esetben - még egészen nagy városoknál is - nincsenek tiszta feladatok, hanem ezek a köztisztviselők mellette - sport, ifjúság, egészségügy, kultúra - más ügyekkel is foglalkoznak, illetve miután az óvodák mint köznevelési feladat ottmaradnak az önkormányzatoknál, továbbra is szükség lesz az önkormányzatoknál is olyan szakemberekre, akik ezen a területen dolgoznak.
Az önkormányzati törvény szerint nem szűnnek meg, létezhetnek a jövőben is kistérségek és társulások. Ezzel kapcsolatban mi szeretnénk egy olyan módosító javaslatot tenni, hogy ezek a társulások, ezek az intézményfenntartó társulások vagy kistérségi társulások lehessenek jogutódok ebben az átadás-átvételben, például az intézmények további működtetésében és üzemeltetésében.
Veszélyesnek tartjuk a gyermekotthonok iskoláinak kiszervezését. Ez gondot okozhat. Itt a többcélú gyermekvédelmi intézményekre gondolok. Meg kell fontolni, hogy érdemes és szabad-e kiszervezni onnan az iskolát. Rendezni kell az óraadó pedagógusok sorsát. Sok pedagógus kolléga van, aki szerződéssel látja el az óraadói feladatokat. Azt gondoljuk, hogy őket is át kell venni a központnak, és a központtal álljanak jogviszonyban.
Fontosnak tartjuk, hogy adjunk átmeneti időt azoknak, akik nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel, és a képesítésük megszerzéséhez adjunk egy türelmi időt, legalább azoknak, akik már tanulmányokat folytatnak, azoknak engedjük meg, hogy ezeket a tanulmányaikat befejezzék, és természetesen elvárjuk, hogy a központ átvegye őket. A taneszközök mozgatása intézmények között vagy akár tankerületek között is aggodalommal tölt el minket, különösen azokban az esetekben, ahol ezeket a taneszközöket nemrég lezárt vagy éppen folyó uniós projektekből szerezték be.
Végezetül szeretném elmondani, hogy a nemzeti köznevelési törvényben és az ehhez kapcsolódó mostani átadás-átvételi törvényben is, azt gondolom, a legfontosabb szereplő a gyerek, a legfontosabb az, hogy gyerekeink oktatás-nevelésének a minősége emelkedjen. És fontosnak tartom elmondani azt - és ez sokszor, sok helyen elhangzott már -, hogy köszönettel tartozunk az önkormányzatoknak azért, hogy az elmúlt több mint két évtizedben jó gazdái voltak ennek a területnek, igyekeztek a legjobb gazdái lenni, és anyagi nehézségeik ellenére, bevételeik szűkössége mellett is igyekeztek a legjobb minőségben fönntartani az oktatási intézményeiket. Köszönet illeti ezért az önkormányzatokat.
Végezetül pedig elnök urat szeretném kérni arra, legyen szíves engedélyezni azt, hogy ne a napirendi pont lezárásánál, hanem az ülésnap végéig lehessen módosító javaslatokat benyújtani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a türelmét, és a képviselőtársaimnak is. Azért itt valamit helyre kell tenni. Sós Tamás, Varga László és többiek beszéltek itt finanszírozásról és pénzkivonásról. Álljon meg a menet! Az elmúlt időszakban, amikor MSZP-SZDSZ-kormány volt, akkor volt a legnagyobb pénzkivonás a magyar oktatási rendszerből. Ne felejtsék el, '99-től egy garanciális elem volt a közoktatási törvényben: az, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi, sőt százalék is meg volt határozva, hogy az előző időszaknak legalább a 80, illetve 90 százaléka kell hogy legyen a normatíva. Emellé jött még az önkormányzati vagy fenntartói kiegészítés. Magyar Bálint volt a miniszter, Hiller István volt az államtitkár, és önök rezzenéstelen arccal szavazták meg azt, hogy ezek a garanciális elemek kikerüljenek a közoktatási törvényből, és onnantól kezdve indult meg a pénzkivonás a közoktatás rendszeréből. Hivatkoztak konvergenciaprogramra és nagyon sok mindenre, bevezettek egy homályos teljesítménymutatóhoz kapcsolódó finanszírozási rendszert, de végül eljutottunk oda, amire több hozzászólásában Pichler Imre célzott, hogy a fenntartóknak már 40-50 százalékot kellett hozzátenni az állami normatívához. Ez volt a legnagyobb pénzkivonás, Varga képviselő úr.
Ha ön mostanában néz tévéhíradót, talán látja, hogy Európában egy mély gazdasági válság van, talán látja Portugáliától Spanyolországon át Görögországig a tüntetéseket, ahol 20-25 százalékot vesznek le a bérekből meg a nyugdíjakból, míg Magyarországon pedig mi arról beszélünk, hogy 2013 szeptemberében vagy esetleg a következő januárban emeljük-e a pedagógusbéreket. Nem 20-25 százalékos csökkentésről van szó, hanem egy életpályamodell bevezetéséről és béremelésről.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A nemzeti felsőoktatásról szóló törvény új szabályozást vezetett be a rektorok kiválasztásának módjában. Ennek értelmében a szenátus véleményezi a pályázatokat, majd a rektorjelölt személyéről a fenntartó hozza meg a döntést. Mivel a rektor nemcsak az egyetem vagy a főiskola tudományos, oktatási, kutatási tevékenységéért, hanem a gazdasági, pénzügyi irányításáért is felelős, ez a szenátus szakmai szempontjain túl továbbiak mérlegelését is igényli.
A törvény szabályozása ezért azt is előírja, hogy rektori megbízatást csak az kaphat, aki vezetési, szervezési, gazdálkodási ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezik. Értelemszerűen feltétel az is, hogy a jelölt a felsőoktatási intézményben teljes munkaidőre szóló munkaviszonyban legyen. A rektori megbízáshoz egyetem esetén egyetemi tanári, főiskola esetén egyetemi tanári vagy főiskolai tanári végzettség és alkalmazás szükséges.
Tisztelt Államtitkár Úr! Jelenleg is több felsőoktatási intézményben zajlik rektori pályáztatás, így többször, több helyen felmerül a kérdés, hogy mit hogyan kell értelmezni. A törvény ugyan meghatározza, hogy milyen feltételek teljesülése esetén lehet valakiből rektor, azonban a rektorkiválasztásnak a mechanizmusa sokak számára nem egyértelmű.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan történik ma napjainkban a rektorjelöltek kiválasztása a felsőoktatásban?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm szépen a válaszát. Ma vannak olyan vélemények is, amelyek szerint az új felsőoktatási törvény szerint zajló rektorválasztás bizonyos módjai sértik az egyetemi autonómiát. Azt gondolom, az egyetemi autonómiának másra kell vonatkoznia, belső tartalmi és szakmai ügyekre. Ugyanakkor a rektor kiválasztásánál nagyon fontos dolog az, hogy érvényesüljön a közpénzért való felelősség is, hiszen ma Magyarországon a mai felsőoktatás állami pénzből, illetve az adófizetők forintmilliárdjaiból működik, tehát elkerülhetetlen az, hogy a fenntartó pénzügyi felelőssége megjelenjen a rektorválasztás folyamatában. Tehát ha a fenntartó az állam, akkor állami felelősség, hogy ki vezeti az intézményt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Egy dolog nem lett még világos: a szenátus a mérlegelés során rangsort is kell hogy állítson, vagy csak véleményt nyilvánít?
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)