Felszólalás adatai

Akkor nézzük az adósságot! Kétségtelen, hogy jelentős mértékű emelkedés volt abban az időszakban, huszonegynéhány százalékos mértékű az adósság tekintetében. Szeretném jelezni, hogy az 1998-2002 közötti Fidesz-kormánynak volt egy lakástámogatási programja. Biztos emlékeznek rá, nem az első lakáshoz való jutás programja, nem, kinek-kinek a harmadik, a negyedik, a sokadik lakásának a hozzájutásához való támogatások, amelyek éves viszonylatban, egyre növekvő mértékben száz-, majd több száz milliárd forintos terhet jelentettek az országnak. Összességében körülbelül ennek az adósságnövekménynek a 4 százalékát tették ki, tehát ha 100 százaléknak vesszük a 22 százalékot, abból 4 százalékot tettek ki.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik 12 százalékot az hozta magával, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások beindultak, gyakorlatilag egy másik kasszában történő elhelyezés, ami a jövő biztonságát adta volna meg a majdani nyugdíjasoknak, az utánunk jövő generációknak, annak a kiváltása történt meg. A harmadik része, egy 3-4 százalékos mértékben a fejlesztésekhez, európai uniós, amit önök nem akarnak lehívni sem, most meg szét akarnak szórni, ahhoz rendelődött hozzá. A negyedik tétel pedig nem más volt, mint a kormányváltáskor az önök számára cashben, készpénzben rendelkezésre álló forrás megfogható összege.

Hát ennyit az adósságról, ami ott volt a bankban!

Elnök úr, köszönöm szépen.