Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy ilyen szép konszenzus alakul ebben a témában, és azt hiszem, Magyarországon ma minden felelősen gondolkodó ember része ennek a konszenzusnak. Sajnos, fideszes és KDNP-s képviselőtársaink nem részesei ennek a konszenzusnak, mert nem gondolkodnak felelősen. Koncz Ferenc azt állítja, hogy a helyzet jó, javuló tendenciát mutat. Az a rossz hírem, hogy a 2010-es években az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan növekszik. (Koncz Ferenc: Hol?) Tehát onnantól kezdve, hogy klímázunk Magyarországon, és Orbán Viktor klímabajnokozik, az még mindig a ’90-es évek nagyiparának összeomlására vezethető vissza, semmi másra. Ha az önök politikája valóban érdemi cselekvés lenne, ahogy Nacsa Lőrinc mondta, akkor javuló számokat látnánk. De nem, nem ez a helyzet: azon kevés ország közé tartozunk, aki Európában képes romló teljesítményt mutatni még ebben is. Az a helyzet, hogy önök akkor sem felelősek, amikor az erről szóló vita van, és akkor sem, amikor a cselekvésre kerülne sor, és sajnos ez azért van, mert fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek, mi ez a helyzet valójában, mennyire súlyos, és hogy milyen szemlélettel lehetne közelíteni. Tehát amikor azt mondja, hogy „a gazdasági növekedés szempontjait így szolgáló klímapolitika”, akkor van egy rossz hírem: az emberek ilyenkor már rég nem a gazdasági növekedésre akarnak optimalizálni, hanem a túlélésre. Tehát ha önök továbbra is a gazdasági növekedést akarják minden eszközzel szolgálni, akkor abba bele fogunk pusztulni, és amíg ezt csinálják Amerikában és Kínában, addig tényleg biztos út vezet az emberiség kihalása felé.

Úgyhogy egy teljes szemléletváltásra lenne szükség: elengedni ezt a termelés-fogyasztás őrült ciklust, és visszaállni egy nagyon mértéktartó, nagyon visszafogott életmódra, ami nem arról szól, hogy minél több energiát és természeti erőforrást pocsékoljunk el arra, hogy teljesen szükségtelen dolgokat állítsunk elő, hanem arról, hogy arra figyeljünk, ami az emberi életet valóban teljessé és boldoggá teszi. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokban.)