A felszólalás szövege:

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Közel másfél éve az Országgyűlés törvényt alkotott az igazságügyi szakértői tevékenységről, amelynek célja az igazságügyi reform folytatásának keretében az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozása volt, s ezen belül is a szakértői tevékenység függetlenségének és pártatlanságának erősítése. Főként a büntetőeljárásokkal összefüggésben a nyomozati szervek szakértőinek eljárása, tevékenysége már évek óta a szakmai viták középpontjában állt és áll is, hiszen eddig nem sikerült intézményesíteni azokat a szervezeti és egyéb garanciákat, amelyeket az említett szakmai viták is elsődlegesen fontosnak tartanak.

Az igazságügyi és rendészeti miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslat az előbbiekben említett és a Lázár János úrnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnökének az elmúlt napokban írt tájékoztatásában is megfogalmazott célkitűzéssel pontosan ellentétes. A javaslat az utolsó pillanatban figyelembe véve, hogy több mint másfél évig nem történt semmi, egy speciális berendelési intézmény bevezetésével próbál megoldást találni a minisztérium késlekedésére, annak érdekében, hogy a büntetőügyek lefolytatása 2007. január 1-jét követően ne szenvedjen számottevő késedelmet.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény tervezett módosítása azonban még átmeneti, rövid távú megoldásnak is csak mérhetetlen jóindulattal nevezhető.

(20.20)

A javaslat szerint a miniszter 2007. május 31-ig kapna arra jogkört, hogy igazságügyi szakértői intézménybe szolgálatteljesítésre berendelhesse a rendőrség és a határőrség hivatásos állományú, az igazságügyi szakértői névjegyzékben valamely kriminalisztikai szakterületre vagy a vegyészet szakterületére igazságügyi szakértőként bejegyzett tagját. Nem szól viszont a javaslat arról, hogy milyen időtartamra történhet a berendelés, amely így elvileg és gyakorlatilag többéves időtartamú is lehet. Ezen intézmény bevezetése az előzőkben már említett és a miniszter úr által is fontosnak tartott célkitűzéssel ellentétben csak arra alkalmas, hogy konzerválja a jelenlegi, sőt az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény megalkotása előtti helyzetet.

A törvényjavaslat szerint a berendelt szakértő fennálló jogviszonyát a speciális berendelés nem érinti. Az indoklás szerint a jogviszony kiüresedik, ami megint egy új fogalom, hiszen legjobb tudomásom szerint a magyar jog az üres jogviszony fogalmát nem ismeri. Egy jogviszony vagy létezik, vagy nem létezik. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat szerint a berendelt személy jogviszonya továbbra is fenn fog állni vagy a rendőrségnél, vagy a határőrségnél, tehát ott, ahol korábban alkalmazták. Bár sem a törvényjavaslatból, sem az indoklásából nem derül ki egyértelműen, okkal feltételezhető, különösen a miniszter úr által Lázár úrnak írt levél alapján, hogy a berendelés intézményével a gyakorlatban ténylegesen nem fog változni semmi, és a berendelt szakértő a korábbi munkahelyén és az ott lévő eszközökkel, technikai berendezéssel, illetve felszereléssel fog továbbra is dolgozni. Sőt - mint azt kifejtettem - a jogviszonya továbbra is fenn fog állni.

Nincs szó a törvényjavaslatban arról sem, hogy milyen javadalmazással történik az úgynevezett berendelt szakértők foglalkoztatása. Vélelmezhető, hogy e mögött megtakarítási szándék is húzódhat, hiszen a honvédelmi és rendészeti bizottság elnökének írt levél szerint a miniszter kifejtette, hogy közel azonos javadalmazással történhet a foglalkoztatás.

Mindezek alapján az a határozott véleményem, hogy a törvényjavaslat ebben a formában nem oldja meg azt a helyzetet, amely a minisztérium másfél éves mulasztására vezethető vissza. Feltétlenül szükségesnek tartom esetleges módosító indítványok megfogalmazását annak érdekében, hogy a mulasztás ne vezessen az amúgy is hosszú büntetőeljárás további indokolatlan elhúzódásához.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosan emlékeznek arra, hogy 2006 szeptemberében Veres János pénzügyminiszter és Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke Mátészalkán egy úgynevezett zárt megbeszélésen mit mondott azokkal az önkormányzatokkal kapcsolatosan, hogy a 2006. október 1-jei választás kimenetelével kapcsolatban Fidesz-többségű önkormányzatok kerülnek megválasztásra.

A helyzet az, hogy én a megyei önkormányzatok problematikáját ebben látom. Most, amikor kiderült az, hogy az ország jelentős részében Fidesz-többségű közgyűlések vannak, akkor Veres János pénzügyminiszter úr beváltotta az ígéretét, egyedül ezt, amit tett a választás során, hogy a fideszes többségű települések diszkriminatívan támogatásmegvonásban fognak részesülni. Így érvényesült ez a megyei önkormányzatoknál, és sajnálatos módon, mit ad Isten, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez 677 millió forint támogatáscsökkenést jelent.

Én nem tudom, tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök nem látnak-e összefüggést a megyei önkormányzatok támogatáscsökkenése és az illető pénzügyminiszter kijelentése között. Én nem gondolom, hogy ezt meg lehetne másképpen magyarázni. Ez ennek a következménye sajnálatos módon, a szocialisták büntetik a fideszes többségű önkormányzatokat. Ilyen egyszerű. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Tudják, hogy mit mondanak az országban a 2007-es költségvetésről? Hogy az Veres János és Gyurcsány Ferenc bosszúja október 1-je miatt. Ilyen egyszerű a képlet.

Az a helyzet, hogy a kórháztörvény nemkülönben ugyanezt jelenti, önök pedig asszisztálnak ehhez, sajnálatos módon, bosszút állnak azért, mert az ország másképpen döntött. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megemészteni, de az a helyzet, hogy Nyírbogáton én ugyanezt viselem el már 2002 óta: azért, mert jobboldali többségű testület kormányoz a településen, állandóan bosszúhadjáratot folytatnak. Ugyanezt csinálják most Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével, meg mindenhol az országban. Ezt kellene már egyszer megérteni, hogy együtt kellene ezt az országot valahogy előrevinni, nem pedig bosszút állni azokon, akik esetleg másképpen gondolkodnak!

Én tételesen fel tudom sorolni azt, hogy az elmúlt négy esztendőben Szabolcs megye 6. választókerületében mit adtak - semmit, egyedül Nyírbátor kapott valamit. Csak azért, mert 2002-ben Bátorliget, Terem, Nyírkáta mert másképpen gondolkodni. Most ugyanezt csinálják az országra vonatkozóan. Ez igazságtalan!

Én azt kérem, hogy igenis támogassák a módosító indítványainkat, azokat (Tatai-Tóth András: Melyikben van ez? - Derültség az MSZP padsoraiból.), tisztelt képviselőtársaim, amelyekkel megpróbáljuk azoknak a szegény embereknek az érdekét képviselni, akiktől önök be akarják szedni a vizitdíjat, akiket önök a szociális otthonokban el akarnak lehetetleníteni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Tátrai Államtitkár Úr! Én istenigazából nem értem azt, hogy maguk mit csinálnak. Én úgy ítélem meg, hogy az, amit mond, az szemfényvesztés, mert azt mondja, és azt kommunikálják önök, hogy a kistelepülések támogatása minden évben nő, ezt halljuk 2002 óta egyfolytában, támogatják a kistelepüléseket. És ha az ember a polgármestereket kérdezi, akkor azt látom évről évre, hogy minden évben 6-7 millió forinttal csökken a támogatás, amit az állam részéről a kistelepülések kapnak. Akkor mi az igazság?

Én úgy ítélem meg, hogy ön jó tanítványa Veres Jánosnak ilyen tekintetben, a csúsztatás netovábbja, amit a kormány csinál. 2002-ben még a 700 lakosú Terem település simán el tudta tartani az iskoláját, de ugyanez volt a helyzet Bátorligeten is. Utána az következett, hogy csökkentették a támogatást, az iskolát csak úgy tudták fenntartani, hogy a gázfűtésről áttértek a fatüzelésre, úgy, ahogy Ékes képviselő úr az előbb említette. És most ott tartanak ezen a két településen, hogy megszűnik a 7-8. osztály, mert önök olyan törvénytervezetet terjesztettek a parlament elé, amely nem díjazza azt, hogy a kistelepülésen működjön az iskola nyolc osztállyal. Akkor nagy tisztelettel kérdezem önt, hogy mi az igazság ebben a tekintetben.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2001-ben, a polgári kormány idején megindult egy határokon átnyúló nemzeti park igazgatóság létrehozása, szervezése, ez szatmár-beregi nemzeti park névre hallgatott. Ez a nemzeti park igazgatóság a szatmár-beregi tájvédelmi és a bátorligeti természetvédelmi területre lett volna alapozva. Az a helyzet állt akkor elő, hogy a szocialista képviselőtársaim is támogatták ezt a törekvést, maga Veres János is sürgette, hogy ez az igazgatóság minél hamarabb létrejöjjön. Nos, a probléma az, hogy azóta sajnálatos módon semmi nem történt ebben az ügyben, pedig 2003-ban a Gazda László vezette megyei közgyűlés, tehát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés egyhangú határozatával elfogadta azt, hogy támogatja a szatmár-beregi nemzeti park létrehozását.

A szatmár-beregi táj sajátos természeti értékekkel rendelkezik, amely európai összehasonlításban is különlegesnek számít. Ez nemcsak a térség, hanem az egész ország érdekét szolgálná. Ilyen tekintetben benyújtottam egy kapcsolódó módosító indítványt, amely indítványozza ezen nemzeti park igazgatóság előkészületi munkáit.

A másik módosító indítványom a 471. főútvonal rekonstrukciójának előkészületi munkáit célozza meg. A szocialista képviselőtársaim minden kampányban előveszik ezt a problematikát. Minden kampányban ígérik, hogy majd a következő ciklusban a 471. főútvonal rekonstrukciója megvalósul. Ez az a főútvonal, ez az a másodrendű főútvonal, amely a legveszélyesebb az országban, minden második kilométerében meghalt már sajnálatos módon egy ember, és minden kilométerére esett egy-egy súlyos baleset az elmúlt nyolc esztendő alatt. Úgyhogy nagy tisztelettel indítványozom ezen főútvonal rekonstrukciós munkálatainak megkezdését.

(17.50)

A polgári kormány idején elkészült a főútvonal tervezése, amely előirányozta Nyírbogát és Nyírbátor településeken az elkerülő út megépítését. Ilyenformán két módosító indítványt nyújtottam be ezen elkerülő utak létesítésére.

A következő módosító indítványom egy biogázüzem megvalósításának támogatását célozza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. 2010-re, tisztelt képviselőtársaim, el kell érni, hogy a magyarországi energiatermelés 3,6 százalékát (Gőgös Zoltán: Most már 4,5, csak szeretném jelezni.), köszönöm szépen, államtitkár úr, 4,5 százalékát megújuló energiaforrásból kell biztosítani. (Gőgös Zoltán: Most 4,5, úgyhogy nincs mit elérni.) Nos, a helyzet az, tisztelt államtitkár úr, hogy nem tudom, milyen statisztikai számokat tetszenek emlegetni, mivel egy évvel ezelőtt még a 2 százalékon sem voltunk. (Gőgös Zoltán: Ez pontosan így van, stimmel, csak azóta dolgoztunk.)

Nos, a helyzet az, tisztelt államtitkár úr, akkor jó helyen kopogtatok, kérem nagy tisztelettel önöket, hogy támogassák ezen módosító indítványt, mert Nyírbátor térségében már épült egy minta-biogázüzem, ami igen hatékonyan működik. Mintaként szolgálhatna a további üzemek építésére, nemkülönben pedig lehetőséget adna a gazdálkodóinknak, hogy a terményeiket hasznos módon tudják értékesíteni.

Befejezésül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy az elmúlt négy esztendőben a nyírbátori kistérség területén egyetlenegy méternyi szennyvízhálózat sem épült, míg korábban, a polgári kormány idején négy településen sikerült a szennyvízhálózatot megvalósítani. Ezt egy kicsit furcsa dolognak tartom. Amikor délelőtt vitatkoztunk arról, hogy a szocialisták büntetik-e a térségeket vagy nem, ebben a dologban ennek egyik bizonyítékát vélem felfedezni. Ilyen tekintetben nagy tisztelettel javaslom, hogy támogassák azt a módosító indítványt, amely Nyírbogát település szennyvízhálózata kiépítésének megkezdését, Nyírbéltek és térsége szennyvízhálózatának kialakítását, Bátorliget és térsége szennyvízhálózatának kialakítását célozza. Nagy tisztelettel kérem, fontolják meg a támogatást, hiszen ez a térség a bátorligeti természetvédelmi terület közelében húzódik.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Az április végi, május eleji fagy a legnagyobb pusztítást Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében okozta. Az országosan becsült 45 milliárd forintos kár közel fele, 20 milliárd forint esik a megyére. A megyében 52 ezer hektár termőterület károsodott, amelyből 21 ezer hektár szántó, 31 ezer hektár pedig gyümölcsös, ahol a termés 80-90 százaléka semmisült meg. Voltak olyan térségei a megyének, ahol a fagy által meghagyott növényi kultúrákat a május végi jégverés pusztította el. A legkritikusabb helyzet ilyenformán Nyírbéltek és Penészlek térségében alakult ki.

A fagykár azért érinti tragikusan a megyét, mert a fagy a megye mezőgazdaságának két fontos termékét, a szabolcsi alma- és meggytermést semmisítette meg. 14 ezer termelő került kilátástalan helyzetbe az elszenvedett terméskiesés miatt, akik a természeti katasztrófa által okozott hatalmas, emberemlékezet óta nem tapasztalt fagykárt önerejükből nem képesek túlélni. A fagy által okozott terméskiesés súlyos hatással van a térségben működő feldolgozókra, konzervgyárakra, valamint a több mint tízezer alkalmi munkavállalóra, akiknek a fő jövedelemszerzési lehetősége a nyári és őszi idénymunka, amitől most elesnek. A konzerv- és feldolgozóüzemek megfelelő minőségű és árú alapanyag híján könnyen elveszíthetik az eddig nehéz küzdelemben megszerzett piacaikat. Összességében tehát több tízezer munkahely léte kerül veszélybe vagy szűnik meg. Véleményem szerint a fagykár megrendítheti a megye gazdaságát, jelentős mértékű munkanélküliség-növekedést eredményez, ami kiterjed a gazdaság más szektoraira is.

Ebben a helyzetben indítványozta a megye vezetése és több szakmai szervezet, hogy a kormány nyilvánítsa katasztrófa sújtotta területté a megyét, így megnyílt volna a lehetőség a gyors és hatékony segítségnyújtásra. Ezt a kormány elutasította, és elkezdődött az elterelő hadművelet, színjáték a kárenyhítési törvény módosításával.

Egyértelművé vált, hogy a kormánynak nem fontos, hogy a termelők túléljék a katasztrófát. Különösen igaz ez az egyéni gazdálkodókra és az őstermelőkre, akiknek a helyzetén az ápolási és technológiai munkák elvégzését célzó előlegkifizetéssel, államilag garantált hitellehetőséggel és a tb-járulékfizetési kötelezettség felfüggesztésével lehetett volna segíteni.

(22.50)

A kárenyhítési törvény azonban befizetési kötelezettséget írt elő. Titkon abban reménykedünk, hogy a kormánynak nem volt az a célja, mint amit Szanyi Tibor exállamtitkár úgy fogalmazott meg, hogy az országban elég 200 ezer gazda. Nagyon reméljük, hogy a kormány meg fogja gondolni magát, és a könyöradomány gyanánt adott 5 milliárd forint helyett legalább 25 milliárdot szán a fagykár által sújtott mezőgazdaság megsegítésére.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Gúr Nándor képviselőtársam gondolataira reagálva szeretném elmondani, tisztelt képviselőtársam, hogy 2001 óta szemlélem a folyamatokat polgármesterként egy szabolcsi, nyírségi kistelepülésen, és amíg 2003-ig cégek jöttek az önkormányzatokhoz, hogy csökkent munkaképességűeket szeretnének alkalmazni, és az önkormányzatunk legyen segítségére ezen cégek letelepedésének, addig 2003 óta hiába keressük a polgármestertársaimmal ezen cégek kapcsolatát, merthogy ezen cégek jó része megszűnt.

Van egynéhány kivételezett, szocialista kötődésű rehabilitációs cég, amely dúskál a javakban, de különben sok tucat olyan cég, amely a hátrányos helyzetű kistérségekben néhány tíz fővel működtetett vállalkozásokat, megszűnt. Töredéke a költségvetési támogatás a 2003 előttinek, és önök ezt nevezik fejlődésnek.

Én nem tudom, tisztelt képviselőtársam, hogy hogyan tudnak megélni 24 ezer forintból az 50 százalékos és 67 százalékos fogyatékkal élők. Ez a lehetőség, amelyet kaptak a foglalkoztatáson keresztül, arra volt elegendő, hogy legalább egy nettó minimálbért keressenek ezek az emberek. Én nem értem a kormányzatnak az ilyetén való hozzáállását a dolgokhoz, mert nem gondolom, hogy az a néhány milliárd forint, amit ebben a témában a kormányzat főként 2002 előtt adott, az olyan nagy segítség lenne, amikor tíz- és százmilliárdok mennek el rosszabb célokra.

Tehát azt indítványoztuk korábban képviselőtársaimmal, hogy ezt az összeget emeljük meg, mert nagy szükség van olyan térségekben ezen támogatásokra, ahol a munkanélküliség 20 százalékon felüli. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Nem értem képviselőtársam szavait. Azt mondja, azt kellene elősegíteni, hogy a munkából éljenek meg az emberek, de közben az elmúlt esztendőben júliusban lépett a szociális törvény megfelelő passzusa életbe, és a rendszeres szociális segély mértékét a korábbi többszörösére emelte meg a szocialista kormányzat. Mi üdvözöltük ezt a döntést, csak egy a baj, hogy éppen ellene hat annak, amit tetszett mondani, tisztelt képviselőtársam, mert nem hiszem, hogy az az ember, aki munka nélkül megkapja az 53 ezer forintot, szívesen el fog menni dolgozni. Máskülönben pedig nem látjuk azt a törekvést, amit a kormány a minimálbér nettó összegének az emelése irányába tesz. Néhány ezer forinttal emelik meg évente a minimálbéreket. Ez a két dolog, tehát az, hogy a segélyeket megemelték a minimálbér nettó összegének szintjére, a minimálbér emelése pedig lényegében alig történik meg, éppen ellene hat annak, amit mondani tetszett.

Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Bókay képviselő úr mondataira reagálva annyit szeretnék mondani, nem vonom kétségbe azt, hogy az AMK-kiskönyvek és a Start Plusz program eredményeket ért el. Nagy előszeretettel alkalmazzuk ezeket a lehetőségeket, gondolok itt főleg az alkalmi munkavállalói kék kiskönyvre, ami hasznos dolog, és valóban sok emberen tudunk vele segíteni. De amikor arról szól a történet, hogy egy szegény sorba került család eldönti, hogy milyen utat választ, hogy elmegy a családfő rendszeres szociális segélyt kérni az önkormányzathoz, vagy elmegy dolgozni, akkor mérlegeli azt, hogy mennyit fog kapni. Ha elmegy dolgozni, ha egyáltalán bejelentik, akkor a minimálbér nettó összegét megkaphatja, ha elmegy rendszeres szociális segélyre az önkormányzathoz, akkor adott esetben ötvenegynéhány ezer forintot is kaphat.

Úgy gondolom - habár remélem, tévedek -, kevés olyan ember van, aki azt mondja, hogy inkább elmegyek dolgozni napi 8-10 órát, amikor a rendszeres szociális segélyben is megkaphatom azt a pénzt. Nagyon kevés olyan ember van, aki az utóbbit választja, tehát azt, hogy inkább elmegy dolgozni, amikor lehetősége van, hogy a tanácstól - mert így szokták mondani - megkapja azt az ötvenegynéhány ezer forintot. Nem kétlem azt, hogy különbözik a segélyezés és a munkavállalás, de egy adott család esetén nem lehet ezt vegytisztán elválasztani úgy, ahogy képviselőtársam erre utalt.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Módosító indítványaim közül a 471-es főútvonal rekonstrukciós munkálatainak a megkezdését szeretném a figyelmükbe ajánlani. A 471-es főútvonal az ország legveszélyesebb másodrendű főútvonalának számít, a szabolcsi 80 kilométeres szakaszán minden második kilométerben az elmúlt tíz esztendőben történt halálos kimenetelű baleset. Ez az útszakasz tíz településen megy keresztül, és száz veszélyes kanyart tartalmaz. Az a helyzet, hogy a megye vezetői és felelős szocialista politikusok is zászlajukra tűzték ezen rekonstrukciót, többek között az ön főnöke, tisztelt államtitkár úr, Veres János, aki 2002-ben azt ígérte a térségnek, hogy a 471-es főútvonal rekonstrukciója meg fog valósulni. Azóta, ha jól számolok, négy éve pénzügyminiszter, és elfeledkezett arról, hogy mit ígért a körzetnek.

Azért lenne ez nagyon lényeges dolog, mert az elmúlt egy-másfél esztendőben hatalmas kamionforgalom zúdult a településeinkre, és szeretnénk, hogyha ez a kamionforgalom úgy történne, hogy közben ne veszélyeztetné a békésen a 471-es főútvonalon közlekedő polgárok testi épségét. Erről a következő felszólalásomban szeretnék szólni. Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Folytatva a módosító indítványaim indoklását, tisztelettel indítványoztam már több éven keresztül, hogy a 471-es főútvonal rekonstrukciója történjen meg, és ezen belül is épüljön meg a Nyírbátort és Nyírbogátot elkerülő út. Az országos rendezési tervbe mindkét elkerülő út be van építve. Mint az előzőekben említettem, hatalmas kamionforgalom zúdult településeinkre, nem kivétel ez alól Nyírbátor sem. Nyírbátorban külön problémát okoz az, hogy a város központjában átépített körforgalom nem képes átengedni ezt a hatalmas kamionforgalmat.

A nyírbogáti elkerülő útról szólva szeretném elmondani azt, hogy több súlyos balesetet okoztak a kamionok és más nehéz szállítmányt szállító teherautók. Egy érdekes példát szeretnék mondani. Nyírbogáton ebben az évben két gyalogos-átkelőhelyet építettünk meg 6 millió forintos költséggel, és az elmúlt két hónap alatt mind a két gyalogos-átkelőhelyet védő jelzőlámpánkat egy-egy kamion kiborította. Nem tudom, nyilván ez a sors játéka, de én úgy gondolom, hogy mindenképpen pontot kellene az ügy végére tenni, mert amikor az előbb említett 101 kanyar egyikén történt az, hogy egy kamion fényes nappal, átszakítva a kerítést, a ház oldalán állt meg Nyírbogáton, akkor értetlenül állunk amögött, hogy hiába kérés, hiába módosító indítvány, süket fülekre talál a kérésünk.

Nos, a lényeg az, hogy a 471-es főútvonal nem bírja el ezt a forgalmat, különösen nem bírja el a belterületi szakasz Nyírbátorban sem és Nyírbogáton sem. A veszélyhelyzetet jellemzi az, hogy a településen élők, Nyírbogát településen élők több száz aláírást gyűjtöttek az elkerülő út megépítése érdekében, és azt hamarosan el kívánjuk juttatni Veres János pénzügyminiszter úrhoz, aki megígérte azt, hogy elkezdik ezen beruházásokat.

A következő módosító indítvány, amiről szólni szeretnék, ugyancsak egy régi téma, mégpedig a szatmár-beregi nemzeti park létrehozása. Ez a hetvenes évekre nyúlik vissza, akkor gondolkodtak a környezetvédelmi szakemberek, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága arról, hogy a szatmár-beregi térségben érdemes lenne egy 50 ezer hektárt magában foglaló védett területet kialakítani.

(16.20)

A nagy ívű elképzelésből annyira tellett - ezért is köszönet -, hogy 2300 hektárnyi területen létrehozták a Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzetet. 1982-ben egy kormányrendelettel ezt a területet kibővítették 22 500 hektárra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, szóltam az imént, hogy figyeljen, legyen szíves, az időkeretre. Most már az Fidesz időkerete mínuszban van, úgyhogy arra kérem, hogy fejezze be ezt a mondatot, és fejezze be a hozzászólást.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel kérem, hogy támogassák ezen módosító indítványt.

Köszönöm. (Dr. Puskás Tivadar és dr. Gyenesei István tapsol.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az önkormányzatok az elmúlt évek szocialista-szabad demokrata kormányzásának nagy vesztesei közé tartoznak. Az állami kötelező feladatok elvégzéséért az önkormányzatoknak nyújtott állami normatív támogatás évente reálértékben 8-10 százalékkal csökkent, miközben az önkormányzatok feladatai és kötelezettségei jelentősen növekedtek.

(15.20)

A korábbi évek 80 százalékos támogatási szintje a közoktatás területén mostanra 60 százalékra csökkent. Az önkormányzatokat sújtó sorozatos állami elvonások, a jelentős mértékű energiaár-emelések, az önkormányzatokra ráerőltetett, átgondolatlan köztisztviselői létszámleépítés miatt az önkormányzatok felélték tartalékaikat, eladósodtak, és kiszolgáltatottá váltak az államhatalommal szemben.

Az eladósodás és a kiszolgáltatottság különösen tetten érhető az ország gazdaságilag hátrányos helyzetű térségeinek kevés saját adóbevétellel rendelkező kistelepülésein. Ezen településeken az önhikis támogatás mentőöv, aminek a segítségével az önkormányzatok túljuthatnak a működésüket bénító pénztelenségen. Ezen pályázat elvtelen szigorítása újabb levegőelvonást jelent az amúgy is fulladozó, hátrányos helyzetben lévő kis önkormányzatoktól.

A szigorítás hajtómotorja - meglátásom szerint - a társulások mindenekfelett való elvtelen erőltetése; filozófiája pedig nem más, mint a kényszertársulásokba bevitt kis önkormányzatok kiürítése, majd a feladatellátás nélkül maradt önkormányzatok teljes gazdasági ellehetetlenítése. Ez egybecseng az MSZP 2002-es programjában szereplő, életképes méretű településekről alkotott felfogással, ahol nem is számoltak a néhány ezer fő alatti településekkel. A pályázati rendszer szigorítása újabb bőr lenyúzása az önkormányzatokról.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdezem: miért nem nyújt hathatós segítséget az önhikis pályázat révén a kormány a hátrányos helyzetű települések önkormányzatainak? (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, hogy az ön szájából hiteltelennek hangzik az, hogy az önkormányzatokon érvényesíteni kell a konvergenciaprogram kritériumait, és közben pedig az önök kormánya két kézzel szórja a pénzt különböző szocialista közeli vállalkozásoknak.

Abból a százhatvanakárhány millió forintból, amit az önök kormánya egy nyírbogáti vállalkozónak adott, évekig lehetne kis önkormányzatokban az iskolát működtetni, mert néhány millió forint, néhány tízmillió forint hiányzik hozzá. Egyik kézzel elvesznek, tisztelt miniszter úr, közben pedig a másik kézzel a klientúrának osztják oda ezeket a pénzeket.

Nem fogadom el a választ. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. SIMON MIKLÓS, a honvédelmi és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A honvédelmi és rendészeti bizottság a tegnapi ülésén - úgy, ahogy hallottuk Keleti úrtól - megtárgyalta a napirenden levő, a közalkalmazottak jogállásáról szóló '92. évi törvény módosítását célzó javaslatot, és fideszes, kereszténydemokrata képviselőtársaimmal nem támogattuk, az általános vitára alkalmatlannak tartottuk ezt az előterjesztést.

Összességében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat szerint a tervezett módosítást nem tartjuk aktuálisnak helyenkénti, az alapkérdéseket is érintő következetlensége, kidolgozatlansága és főként és elsődlegesen a témát érintő kormányzati koncepciótlansága, végül, de nem utolsósorban pénzügyi megalapozatlansága miatt. A törvényt ugyanis legutóbb 2007. december 10-ei ülésén módosította a parlament a 2007. évi CLXXIX. számú törvénnyel. És lassan már a jogalkalmazás terén követhetetlenek azok a változások, amelyek az elmúlt évben a többszöri módosítás okán kerültek be a törvénybe, és a mai nap is hatályosak. A javaslat egyik sajátossága a következetlenség, amely abban is megnyilvánul, hogy egyes jogintézményeket a korábbinál sokkal részletesebben tervez szabályozni, bemerevítve ezzel a jogalkalmazást is. Más alapvető kérdéseket viszont az általános jogelvekkel ellentétesen tervez, és csak az általánosság szintjén történik ennek megindokolása.

Ezt a helyzetet úgy szokták minősíteni, hogy nem koherensek a javaslat szabályai. Ilyen a gyakornoki rendszer részletesebb szabályozástervezete, valamint a minősítési rendszer részletezése, annak ellenére, hogy szerintem egyik sem kardinális kérdés napjainkban, legalábbis a tervezett részletességgel szólva. A mai közalkalmazotti szférában az évek óta tartó elrendelt és kényszerűen önkéntes létszámcsökkenéseket követően az érintett szerveknél nincsenek olyan egyéni szabad kapacitások, amelyek lehetővé tennék a javaslat szerint igen jelentősen megnövelt követelményeknek való megfelelést a gyakornokot segítő személyek munkaidejében, vagyis többletfeladatként.

A már említett minősítési rendszer szabályai jelentősen növelik az adminisztratív terheket. A javaslat 29. §-a alapvető jogelvvel ellentétes, amikor a magasabb vezetőnél a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért a teljes mértékű felelősséget írja elő.

(10.30)

A gondatlan károkozás esetén ugyanis minden jogág szabálya szerint enyhébb a felelősség mértéke. Az előterjesztő nyilván a magasabb vezető fokozott felelősségét próbálta a tervezettel kifejezni, de ezt nem sikerült maradéktalanul megoldani. Ráadásul a (2) bekezdésben ellentmond az (1) bekezdés szerinti szabályozásnak, hiszen itt már a gondatlan károkozás esetén a vezető hathavi átlagkeresetét jelöli meg maximum a felelősség mértékeként.

A javaslat több területen lehetővé teszi - és ez üdvözlendő - a közalkalmazottak többletjuttatásait. Ilyen a magasabb vezetői és vezetői pótlék felső határának emelése, a jutalmazási, premizálási lehetőség. Ennek azonban sajnálatos módon a közszférában ma a létszámcsökkentések, támogatások, normatívacsökkentések miatt alapvetően pénzügyi, költségvetési feltételei, lehetőségei nincsenek meg. Emiatt megint az önkormányzatok kerülhetnek igen nehéz helyzetbe. Tehát ezzel kapcsolatban forrásnövelésre van szükség. Ilyen tekintetben tehát a valóságtól elszakadt az előterjesztő. Ezen és más hasonló hiányosságok miatt nem támogattuk az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon örülök ennek a törvényjavaslatnak azért is, mert volt szerencsém, emlékeim szerint 2006 decemberében, ezen a témán vitatkozni a költségvetési törvény kapcsán. Felvetettük ezt a problematikát, és önöknek, szocialistáknak, emlékeim szerint Lamperth Mónika miniszter asszony vezérletével, az volt a véleményük, hogy a szegény emberektől akarjuk elvenni a pénzt. Szó sincs erről, tisztelt miniszter asszony, és örülünk annak, hogy a szocialisták is rájöttek erre.

Ezért örülök ennek a törvényjavaslatnak, és engedjék meg, hogy elöljáróban néhány, a rendszeres szociális segélyezéssel kapcsolatos problémára felhívjam a figyelmüket, amellyel polgármesterként igen gyakran kellett szembesülnöm az elmúlt időszakban.

A jelenleg hatályban lévő, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján a rendszeres szociális segély összege esetenként az 56 190 forintot is elérheti. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nagyarányú munkanélküliség miatt az a jellemző, hogy a munkavállalók részére megállapított bér általában a minimálbér összegénél nem magasabb.

(22.40)

Ebben az esetben nincs ösztönző erő, mivel többen úgy kalkulálnak, hogy nem éri meg elmenni minimálbérért dolgozni, mert ilyenkor egyéb költség is felmerül, gondolok itt az utazási költségre, étkezési és ruházati költségekre. Nem a segély összegét, hanem a minimálbér értékét tartom alacsonynak - szeretném leszögezni.

A fenti problémát csak súlyosbítja, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők esetén is igen gyakori a feketefoglalkoztatás. Ha a családban egy fő dolgozik, adott esetben ez a család jelentős hátrányban van azzal a családdal szemben, ahol nem áll munkaviszonyban, illetve nem rendelkezik jövedelemmel egyik családtag sem. Mivel ha a keresőtevékenységből származó jövedelme a nettó minimálbérnél több, akkor a házastárs már nem jogosult a szociális ellátásra; ez magával vonja azt is, hogy ebben az esetben a házastársnak maga után fizetnie kell az egészségügyi hozzájárulást, ami 4300 forint pluszkiadást jelent.

Az a személy, aki folyamatosan keresőtevékenységet folytat, hátrányos helyzetben lehet azokkal a személyekkel szemben, akik rendszeres szociális segélyről mennek dolgozni, mivel 6 hónapig még a rendszeres szociális segélyt részösszegben folyósítják részükre. Így az összjövedelmük magasabb, mint aki folyamatosan munkaviszonyban áll. A tapasztalat szerint a rendszeres szociális segélyben részesülők, ha munkaviszonyt létesítenek, általában 6-8 hónapos idényjellegű munkát vállalnak konzervgyárakban és mezőgazdasági feldolgozóüzemekben. Ez azt is jelentheti, hogy a munkaviszony megszűnése után visszakerülnek szociális segélyre vagy álláskeresési ellátásra. Aki bejelentett munkaviszonnyal rendelkezik, annak a jövedelme nem biztos, hogy magasabb, mint aki rendszeres szociális segélyben részesül, ha figyelembe vesszük, hogy mellette alkalmi munkavállalói kiskönyvvel havi 15 napot is dolgozhat.

Szükséges tehát a szociális ellátórendszer realizálása, a feketemunka csökkentése. Szükséges a rendszeres szociális segélyezettek segítése, hogy visszataláljanak a munka világába, mert a jelenlegi szabályozások alapján a későbbiekben a szociális hálóba kapaszkodók nyugdíjra való jogosultsága is kétségessé válik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az előttünk fekvő törvény által meghatározott program jó célt határoz meg. Egyetértünk azzal, hogy az oktatáson, képzésen és a hosszú távú munkán keresztül lehetséges a munkanélküliek és a segélyen élők visszavezetése a munka világába. A hatékonyságot, eredményességet illetően azonban súlyos kétségeink vannak.

A teljesség igénye nélkül szeretnék két problémát kiemelni a törvénytervezettel kapcsolatban. Véleményem szerint nemcsak az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők képzését kellene előnyben részesíteni a tervezetben, hanem azon fiatalok képzését is, akik semmilyen szakképzéssel nem rendelkeznek. A rendszeres szociális segélyezettek egy része, bár elvégezte papíron a nyolc osztályt, mégsem tud elhelyezkedni. Ezeknek az embereknek a felzárkóztató képzésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mivel ez az új szakma elsajátítását is meggátolhatja.

A képzés terén fontos szerepet tölthet be a helyi szintű közoktatással foglalkozó intézményrendszer bevonása is. Szakképzés vonatkozásában térségi szinten ugyancsak a képzési intézmények szerepe lehet meghatározó. Problémát okoz az, hogy az önkormányzatoknak nincs személyi és tárgyi feltétele ennyi ember tervszerű és hatékony foglalkoztatásához és irányításához. A gyakorlatban nincs reális alapja az összes közfoglalkoztatott számára huzamosabb ideig megfelelő, hasznos munka biztosítására.

Becslésem szerint a legtöbb településen a rendszeres szociális segélyezettek 60-70 százaléka lesz a közfoglalkoztatási támogatásra jogosultak száma. Ennek fele lesz a képzésben, oktatásban részt vevő, a másik fele a közfoglalkoztatott. Számomra kétséges, hogy egy kisebb település ennyi ember számára hogyan tud közfoglalkoztatást biztosítani huzamosabb ideig. Ha a településünk, a 3300 fős Nyírbogát nagyközség példáját veszem, ahol jelenleg 230 rendszeres szociális segélyezett van, ez 70-80 közfoglalkoztatottat jelent. Ennyi személy hatékony közfoglalkoztatására a jelenlegi tragikus költségvetési megszorítások közepette számunkra nincs lehetőség, ez megoldhatatlan feladatot jelent. Ehhez mindenképpen pluszforrásokra van szükség, melynek mértékét a foglalkoztatottak bértömegének felére becsülöm. A másik megoldás az lehetne, hogy az önkormányzat átirányíthatná a közfoglalkoztatottat a településen működő cégekhez, vállalkozásokhoz.

Mindezek nélkül az értelmes, hatékony közfoglalkoztatás megvalósítása véleményem szerint csak álom marad.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Az általam nagyra becsült Béki Gabriella képviselő asszonynak szeretnék válaszolni az ügyben, hogy mit kell tenni azokkal az emberekkel, akik számkivetettek, esetleg alkoholisták, és nem találják az utat. Én egy olyan településen vagyok polgármester, ahol a közmunkásokkal napi kapcsolatban van az ember, legalább annyira, hogy egy-két percet megáll és beszélget velük. Látom azt, hogy ha értelmes munkát kapnak, tehát az önkormányzat pénzt tud áldozni arra, hogy értelmes munkát adjon nekik, akkor azzal a lelkük is épül. Mondok erre egy példát. Ha egy meglett emberrel állandóan az iskolaudvart sepertetem, akkor előbb-utóbb azt fogja mondani, hogy vajon ő csak ennyire képes, és visszataszítom oda, ahonnan jött.

De ha azt mondom, hogy összehozok egy csapatot, amellyel az árkokat rendbe tetetem, és látja, hogy előtte hogyan nézett ki, és miután dolgozott rajta két hónapot, utána az az egy kilométer árok hogyan néz ki, akkor látja, hogy van értelme a munkájának. Ezért mondtam az előbb azt a miniszter asszonynak, hogy ha nem fognak tudni tárgyi eszközökre, anyagokra pluszforrást adni, akkor nincs értelme ennek az egész dolognak, mert vízgereblyézés lesz, ahogy Tilki Attila mondta, és azzal lehet, hogy több kárt fogunk okozni, mint hasznot. Értelmes munkát kell adni az embereknek. Ezzel az alkoholistát is lehet gyógyítani, mert tudni fogja, hogy reggel fél 8-ra neki meg kell jelennie, és értelmes munkát kell végezni, ami után esetleg a falubelije azt mondja neki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy öreg, szépen dolgoztál. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kisiskolák, ez fájdalmas pont a vidékieknek, így nekem is. A Nyírségben több tucat olyan település van, amelyet a szocialista-szabad demokrata kormány arra kényszerített, hogy vonják össze az iskoláikat, sőt mi több, Nyírbátor térségében van egy olyan település, amely a Bokros-csomag idején megszüntette az iskolát. Azóta eltelt tíz év, és azt látjuk, hogy az a település elöregedett, a fiatalok elmennek onnan lakni, és egy korábban 600-700 fős település tanyává kezd válni. Nos, ez a felelősség az önöké, tisztelt államtitkár úr, mert önök hagyták a liberálisokat, hogy ezt az oktatáspolitikát folytassák, önök pedig asszisztálnak hozzá, tisztelt államtitkár úr, merthogy az a település nem pályázhat önhibás támogatásra, amelyik az iskoláját nem viszi be a közösbe, a kistérségi vagy mikrotérségi együttműködésbe. (Babák Mihály: A kolhozba.) A kolhozba, így van.

Szóval úgy gondoljuk jó néhányan, hogy ez tudatos falurombolás. (Babák Mihály: Úgy bizony!) Ezért tisztelettel kérjük, államtitkár úr, hogy nagyon fontolják meg, ne nekem, egyszerű képviselőnek a szavaimat, hanem a professzor úr szavait, mert ő csak ért ezekhez a dolgokhoz.

Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köztudomású, illetve a közhiedelem úgy tartja, hogy az a település, ahol az iskola megszűnik, és elmegy a pap, annak a településnek vége van. Az a helyzet, hogy erre számos példát tudtunk az előzőekben is mondani.

Pettkó képviselő úrnak a digitális tábla és az iskola problematikájában felvetett kérdésére egy példát szeretnék hozni. Nyírbogát település polgármestere vagyok. Beadtuk a pályázatot iskolafelújításra az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácshoz, és beadtuk digitális táblára is. Azon imádkoztam, hogy legalább az iskolafelújítás menjen végbe, mert olyan iskolában digitális táblát használni, ahol becsepeg a tető, meg hiányzik a mennyezet, nagyon nehéz ügy.

És mit ad Isten? Nagy várakozásom nem volt az iskolafelújítással kapcsolatban, mert tudtam, hogy kistérségi szempontok, másrészt pedig politikai szempontok döntenek. Tehát elsősorban azok a települések kapták meg, ahol ezt az integrációt, összevonást lehet tovább erőltetni. Különben pedig a jobboldali településeknek azt mondták, hogy nem. Így Nyírbogát sem kapott iskolafelújítási pályázatot, de két hete kapom az értesítést, hogy nyert a digitálistábla-pályázatunk, úgyhogy tíz-egynéhány digitális táblát fogunk használni olyan iskolában, ahol ha télen be akarunk tüzelni, akkor az önkormányzat havi költségvetésének negyedét fűtésre kell költeni.

Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A mikrotérségi társulás résztvevői, különösképpen a gesztor önkormányzatok sem örülnek ennek az egész helyzetnek, mert 2-3 évvel ezelőtt megkötötték az egyezséget, hogy iskolájukat egyesítik, és azóta az a probléma, hogy a kisebb település, ahonnan az iskola elkerült, megengedheti magának - ezt idézőjelbe teszem -, hogy ne fizesse az iskolafenntartás önrészét.

És akkor mi a problematika? A gesztor önkormányzatnak kell az egész terhet viselni. Nálunk több olyan település van, amelyik emiatt panaszkodik, mert nem tudja ezeket a terheket vállalni. Tehát ilyen tekintetben üdvös dolog az, hogy újra átfésülik a kistérségi együttműködéseket és együttműködések támogatását. Reméljük, hogy az a javaslat, amit ha jól értettem, Veres János nyújtott be, és 32 milliárd forint elvonásáról szól a közoktatásban, ez módosításra kerül.

Azonban engedjék meg, hogy egy iskolafelújítást ajánljak a figyelmükbe, ez pedig az előbb említett nyírbogáti általános iskola, ami sajnálatos módon sikertelenül pályázott, forráshiány miatt lett elutasítva az észak-alföldi régióban. Itt az intézmény kapacitáskihasználtsága százszázalékos, 300 gyerek tanul ebben az iskolában. Sajnálatos módon a nyolcvanas évek végén úgy épült meg az iskola, hogy alapvető hiányosságok keletkeztek benne, erről szól a módosító indítványunk.

Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Elég rosszul érzem magam, azért, mert államtitkár úr is és Gulyás képviselőtársam is úgy tesz, mintha mi tehetnénk arról, hogy az ország ide került. Most nagy tisztelettel csak megkérdezném önöktől, hogy 2002-től kik vezették az országot. Ki volt, kik voltak az információk birtokában? Megosztottak-e velünk valamit? Ott ütöttek-vágtak bennünket, tisztelt államtitkár úr, ahol tudtak.

A lényeg az, hogy ezek után önök mondják nekünk, hogy az ország ide jutott?! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha nem tévedek, ön volt a közpénzügyi államtitkár. Ugye? Veres János pénzügyi államtitkár volt 2003-ban, most pedig a Pénzügyminisztérium vezetője, pénzügyminiszter, akinek a javaslatára 32 milliárd forintot vonnak el a közoktatástól. Az SZDSZ a koalíció oszlopos tagja volt.

Uraim, tessenek már beismerni, hogy önök juttatták az országot ide! Miért nem ismerik el ezt? És akkor most ujjal mutogatnak ránk, hogy mi is hibásak vagyunk, amikor mindig elmondjuk, ami a probléma, a kifogásunk, de emlékeim szerint önök egyetlenegy módosító indítványunkat sem szavazták meg 2003-ban, amikor 1700 módosító indítványt nyújtottunk be. Uraim, hát ne tessenek már mondani, hogy 10-et vagy 15-öt nem lehetett volna megszavazni!

Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy módosító javaslatra szeretném a figyelmüket felhívni. 2002 óta minden évben benyújtom ezt a javaslatot. Teszem ezt azért, mert 2002-ben elkészült a Debrecent Mátészalkával összekötő főútvonal rekonstrukciós terve. A kormányváltás meggátolta, hogy ez meg is valósuljon, azonban Veres János képviselő úr megígérte - és erről írás is van -, hogy ez a rekonstrukció folytatódni fog, ezért bátorkodom minden évben az előterjesztésemet megtenni.

(20.40)

Most is megteszem, és az a helyzet, hogy az emberek most már megelégelték Debrecenben, Hajdúsámsonban, Nyíradonyban, Nyírmihálydiban, Nyírbogáton, Nyírgelsén, Nyírbátorban, Nyírcsászáriban, Nyírmeggyesen és Mátészalkán ezt a tétlenséget, merthogy az elmúlt tíz esztendőben a Szabolcs megyei szakaszon, ami 40 kilométer, 25 ember halt meg, a Hajdú megyei szakaszon pedig 19, és kétszáznál több súlyos sérült van ezen az útvonalon a tíz év alatt. Nem megfelelő az út szerkezete, és hatalmas a kamionforgalom. Ezért arra kérem, tisztelt államtitkár úr, hogy szíveskedjenek átgondolni, és szíveskedjenek a módosító javaslatot támogatni úgy, ahogy ezt az önkormányzatok megteszik. Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Részletes vitáról lévén szó, néhány módosító indítványomra szeretném felhívni röviden a figyelmüket. Az előbb szóltam a 471. főútvonal rekonstrukciójáról, kérvén, hogy a kormány támogassa e törekvést. A 471. főútvonal mentén élő települések összefogtak. Az önkormányzatok közalapítvány létrehozását határozták el, aláírásokat gyűjtöttünk, amelyet a miniszterelnök részére elküldtünk. Az elmúlt héten demonstráció is történt a 471. főútvonal mentén öt helyszínen. A főútvonal rekonstrukcióját kiegészítené a Nyírbátort és Nyírbogátot elkerülő út úgy, ahogy az 2002-ben a nyomvonal tervezése során megtörtént. El kell, hogy mondjam: 2006-ig a 471. főútvonal rekonstrukciója és a Nyírbogátot, Nyírbátort elkerülő út az országos közútfejlesztési program részét képezte. Onnan - vélhetően - szocialista javaslatra vették ki.

Nos, a következő módosító javaslatom a szatmár-beregi nemzeti park létrehozását célozza. A polgári kormány idején elindult ez a program. Sajnálatos módon a kormányváltás ezt is megakadályozta. A szatmár-beregi tájvédelmi körzetre és a bátorligeti természetvédelmi területre alapoznánk e nemzeti parkot, ami azon kívül, hogy megvédi a pótolhatatlan szatmár-beregi és bátorligeti természeti értékeket, a gazdák számára is mentőövet jelent.

Azt láthatjuk, tisztelt képviselőtársaim, szó volt róla, hogy az elmúlt esztendőben a fagykárral 20 milliárd forintos kárt szenvedtek a szabolcsi gazdák. Ebben az évben az almamizéria miatt több milliárd forintos kiesés történt. A nemzeti park létrehozása azért jelenthet mentőövet, mert az érzékeny területen való gazdálkodást az Európai Unió is bőséges támogatással segíti.

A következő módosító javaslatom a szennyvízhálózat kiépítését célozza. A 6. választókerületben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2002 óta egy méternyi szennyvízhálózat sem épült. Ezért javasoltam nagy tisztelettel Nyírbogát település szennyvízhálózatának megépítését, valamint a szatmár-beregi nemzeti park egyik alközpontjának, Bátorligetnek és térségének szennyvízhálózattal történő ellátását Nyírkáta, Terem és Bátorliget tekintetében.

Végül engedjék meg, hogy az iskolafelújításra ugyancsak felhívjam a figyelmet.

Kérem önöket, hogy támogassák ezeket az indítványokat. Köszönöm.

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Április közepén újabb csapás érte Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdaságát. Most azonban nem az aszály, a jég vagy az árvíz okozta ezt, hanem a mezőgazdasági hivatal, hiszen bezáratta a térség egyetlen, négy évtizedes múltra visszatekintő állatkórházát, amely Nyíregyháza, Keleti út 1. szám alatt működött. A kórház bezárása fájdalmas az állattartó gazdák és a kisállattartó állatbarátok számára is, hiszen az állatkórház nemzetközi tekintetben is elismert szakembereinek köszönhetően messze vidékről ide hozták az állatokat. Különösen fájdalmasan érinti a nagytestű állatokat tartókat, mert ilyen kórház legközelebb csak a főváros környékén található.

A nyíregyházi állatkórházat nemcsak a hazai, hanem a külföldi állatorvos-tudományi egyetemeken is jegyezték. A kórház 24 órás ügyeleti szolgálata mindig elérhető volt. A privatizációs hercehurca mára szétverte az állatkórház stábját, amely szakmai befektetőként 1998 óta bérelte a hatvanas években állatkórház céljára épített állami ingatlant. A megyei szakigazgatási hivatal ahelyett, hogy a megye mezőgazdaságát védve megpróbálta volna elérni, hogy az állatkórház továbbra is működjön, s ellássa közfeladatát, inkább a nemzeti vagyonkezelő szócsövévé vált, amely az ingatlan minden feltétel nélküli értékesítését hirdette meg, kárt okozva ezzel a megye állattenyésztésének, egy olyan értéket szüntetve meg, amilyen az országban csak egy-két helyen működik.

A megye állattartói, állatbarát civil szervezetei a január eleji demonstrációjukkal elérték, hogy a nemzeti vagyonkezelő három hónapra haladékot adjon a december végi, kudarcba fulladt erőszakos kórházbezárást követően. Azonban miután a kedélyek lecsillapodtak, a vagyonkezelő április közepén a mezőgazdasági hivatal vezetőjének kijelentéseit meghazudtolva az állatkórházat az előbb említett módon, feltétel nélkül privatizációs pályázatban hirdette meg. A megyei szakigazgatási hivatal vezetője azt állította, hogy az állatkórházat irodának kívánják kialakítani, szó sem volt privatizációról, tehát az állatkórház ingatlanainak az értékesítéséről.

Összegzésként tehát azt mondhatjuk, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. De lehet, hogy másról van szó, esetlegesen valamelyik szocialista érdekcsoportnak tetszik az ingatlan, s szemet vetett rá. Láttunk már erre példát nem egy esetben. Úgy gondoljuk, hogy az állatkórház jobb sorsra érdemes.

Köszönöm.

(20.00)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1. módosító indítvány támogatását szeretném előterjeszteni. Kékkői Zoltán képviselő úr az előbbiekben indokolta ezen módosító indítványt. Szeretném kiemelni azt, hogy az ionizáló energiával történő kezelés egy különösen veszélyes üzem, nem megfelelő dózisban alkalmazva adott esetben még sugárszennyeződés is felléphet.

Nos, okulva az elmúlt időszak rengeteg élelmiszerbotrányából, ugye, emlékszünk a hamisított méz, a rákkeltő csipsz, a dioxinnal fertőzött guargumi, a melaminnal szennyezett tej és az aflatoxinnal szennyezett paprika ügyére és még több száz más élelmiszerbotrányra.

Ebből a megfontolásból is tisztelettel ajánlom és kérem, hogy a képviselő úr javaslatát szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm. (Taps.)

DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A 471-es főútvonal ügye többször szerepelt már a parlamentben, legutóbb az elmúlt héten, amikor a szocialista-szabad demokrata többség leszavazta a főútvonal rekonstrukciójára vonatkozó kezdeményezésünket. A 471-es főútvonal Debrecent Mátészalkával köti össze, 12 településen keresztül vezet 73 kilométeren át. Hatalmas, szinte már elviselhetetlen mértékű a forgalom, különösen vonatkozik ez a kamionforgalomra. Sajnálatos módon az elavult és keskeny sávszélességű úttest nem bírja a terhelést. Ennek is tudható be a rengeteg baleset, amit a lakosság már megelégelt. Az elmúlt évtizedben, tehát 1998-tól kezdve a főútvonal Szabolcs megyei szakaszán, amely 42 kilométeres, 25 halálos, 119 súlyos és 274 könnyebb kimenetelű baleset történt. A 471-es főútvonal ügye tehát régi probléma.

2002-ben elindult a főútvonal rekonstrukciós tervezése, a Közútkezelő Kht. végezte ezt. A kormányváltás után sajnálatos módon - annak ellenére, hogy a szocialista képviselők, köztük Veres János ígéretet tett a főútvonal rekonstrukciójának folytatására - abbamaradt. Sőt mi több, 2006-ban kivették az országos közútfejlesztési koncepcióból is, vélhetően politikai indíttatás miatt.

Sajnálatos módon - mint mondottam volt - rengeteg baleset történt a szabolcsi szakaszon, emiatt a lakosság megkereste a képviselőket a főútvonal mentén, ennek köszönhető a számtalan interpelláció, módosító indítvány, újságcikk, sőt mi több, az elmúlt esztendőben az önkormányzatok összefogva demonstrációt szerveztek, amelynek eredményeként három településen a lakosság megmozdult, és kifejezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy a probléma megoldására semmi nem történik. Vélhetően e kezdeményezésre megtört a jég, aminek bizonyságát a kezemben tartom. S ezért is megérte ezen napirend utáni felszólalást megtennem, merthogy a délután folyamán a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium parlamenti osztályáról kaptam egy reagálást, amiben az szerepel, hogy a Közlekedésfejlesztési Tervtanács október végén meghozta az állásfoglalását, miszerint elkezdődik a rekonstrukciós tervezés. Most először tartok a kezemben olyan levelet a minisztérium részéről, amelyben 2011-re ígérik a 471-es főút rekonstrukcióját. Tehát megtört a jég, s reménykedem abban, hogy ez nem egy kampányfogás, hanem valódi ígéret lesz.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)