Felszólalás adatai

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor eltérve a vita eddigi szakaszától, tisztán szakmai dolgokról szeretnék szólni, minden személyeskedést meg politikai lózungot szeretnék mellőzni.

Az első az, hogy nekem az a kifogásom van ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy több területen szakmaiatlan, illetve több területen nagyon fontos szakmai kérdésekben elnagyolt.

Hadd kezdjem a jelentés tartalmával. Az Állami Számvevőszék jelentéséről ez a törvény egyetlenegy bekezdést tartalmaz, aminek egyetlenegy érdemi mondata van: "Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzésekről jelentést készít." Kérem szépen, ez vajmi kevésnek tűnik a szakma szabályai szempontjából, tekintettel arra, ahogy azt Nyikos úr is elmondta, hogy itt legalább kétféle ellenőrzésről van szó, ezáltal kétféle jelentéstartalomról, ezen belül pedig a pénzügyi ellenőrzésről készült jelentésben véleményt is kell nyilvánítani. Az, hogy az egyértelmű véleménynyilvánítási kötelezettség hiányzik a törvényből, később igen komoly problémákhoz vezethet, hiszen ezeket a jelentéseket is a vélemény alapján értékeljük. És amennyiben a jogalkotó nem írja elő ezt a véleménynyilvánítási kötelezettséget, akkor később, más jogszabályokban nagyon nehéz lesz például ezen vélemények tartalma szerint értékelni. Ami vezethet olyan disszonanciákra, hogy nem tudjuk például szankcionálni azokat a szervezeteket, akikről elmarasztaló vélemény születik.

A fenntarthatóságról esett néhány szó. A fenntarthatóság fogalma elég tág. A célszerűségi vizsgálatoknak egy olyan fenntarthatósági szempontjára is felhívnám a figyelmet, amelyik szintén nem szerepel a tervezetben, hogy a közpénzek elkötésének gazdaságossága, hatékonysága, eredményessége tekintetében mindig nagyon fontos a gazdasági fenntarthatóság kérdése is. Tehát egy beruházás önmagában lehet hatékony közpénzfelhasználó, de abban az esetben, ha az így létrejött létesítményt nem lehet már célszerűen, hatékonyan használni, avagy az egész létesítményüzemeltetés finanszírozhatatlan, mert a beruházás olyan projektre készült, amelynek a későbbi üzemeltetési finanszírozása akár törvényes, akár költségvetési okokból nem biztosított, akkor ez egy teljesen kidobott pénz, és olyan költésről van szó, ami fenntarthatatlan. Erre sem ad igazából iránymutatást a jelenlegi előterjesztés.

A következő témám, hogy az ellenőrzés lefolytatása és módszertana tekintetében megint ugyanez a szűkszavúság érvényesül a törvényben. A 23. § (1) bekezdése tartalmazza ezt: "Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések szakmai szabályait, módszereit maga alakítja ki, és a kialakított szabályokat nyilvánosságra hozza." Nem gondoljuk azt, hogy a Számvevőszéknek ne lenne erre joga, jogosítványa. Sőt, ez így rendkívül üdvös, hogy ők maguk ezeket a sztenderdeket az adott tevékenység keretei között kidolgozzák. Ugyanakkor a nemzetközileg elfogadott szabályokat a törvénybe be kellene emelni. Tehát az, hogy az INTOSAI sztenderdjei itt iránymutatók kell hogy legyenek és minden esetben, ahol helyi, lokális sztenderdek nincsenek, akkor azokat alkalmazni kelljen, elengedhetetlen követelmény.

Hasonlóképpen felhívnám a figyelmet arra is, hogy pénzügyi ellenőrzéssel a magánszervezeteknél a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjai foglalkoznak, és a kamarának kidolgozott sztenderdrendszere van, amely különösen a gazdasági társasági formában működő, de közpénzekkel gazdálkodó, tehát állami vagy önkormányzati tulajdonú sztenderdeknél gyakorlatilag módosítás nélkül alkalmazható. Az, hogy a törvényjavaslat nem is utal a magyar nemzeti könyvvizsgálói sztenderdek alkalmazására, álláspontunk szerint szintén súlyos hiányosságnak tekintendő.

A következő téma a minőségbiztosítás témaköre. Ugyanez a szűkszavúság, és mondjuk úgy, szakmai kidolgozatlanság érvényesül ezen a területen. A 24. § (2) bekezdése egyetlen mondatban intézi el ezt a kérdést megint: "Az ellenőrzéssel szemben támasztott követelmények megvalósulása érdekében az Állami Számvevőszék minőségbiztosítást működtet."

(13.40)

A törvényben egy szó nincs arról, hogy ezt a minőségbiztosítási rendszert ki, mikor, milyen határidővel, hogyan fogja kidolgozni, ezt a minőség-ellenőrzést a szervezeten belül milyen szervezeti rendszerben kell hogy az Állami Számvevőszék megoldja. Erről sincs szó a javaslatban, mint ahogy arról sem, hogy a minőségbiztosítási rendszer működtetésének következményeként létrejövő megállapítások és eredmények alkalmazása, illetőleg adott esetben a szankciórendszere hogyan kell hogy felépüljön.

Nagyon sok szó esett a vitában a közpénzekkel gazdálkodók által adott esetben elkövetett bűncselekményekről. Szóval, egyet itt azért nagyon fontos lenne figyelembe venni, hogy a pénzügyi, illetve gazdasági ellenőrzés elsődlegesen nem a bűncselekmények feltárására szakosodik. Magyarán szólva a gazdálkodás ellenőrzése során kerülhetnek elő olyan információk, amelyek bűncselekmények gyanújára utalnak. Az ellenőröknek elsődlegesen nem nyomozóhatóságként kell eljárni, hanem azokat az ellenőrzési terveket és metódusokat kell végrehajtani, ami által ők a pénzügyi jelentésüket és véleményüket ki tudják alakítani. Ezen belül fontos azonban, hogy kialakuljon annak a módszertana, ami a csalások, hamisítások feltárására szolgál. Mivel a törvényben erről szintén nincs szó, ezáltal hiányzik igazából annak a megfogalmazása, hogy a csalások, hamisítások feltárására vonatkozó speciális szabályrendszert is ki kell alakítani. Ez önálló sztenderdeket igényel, és igényli azt, hogy az ellenőrző hatóság ezek alkalmazását az ellenőröktől, a számvevőktől megkövetelje, valamint ezeknek az arányait megszabja, ami egy időbeli szabályozást is kell hogy jelentsen.

A következő hiányosság, amiről szólni szeretnék, hogy nincs semmiféle kapcsolat a számvevőszéki törvény, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megakadályozásáról szóló törvény között. Míg a gazdálkodó szervezetek könyvvizsgálóinál a kamarai törvény egyértelműen előírja az ezzel kapcsolatos feladatokat és a könyvvizsgálók ezzel kapcsolatos kötelezettségeit, azokat a speciális dolgokat, amelyek a költségvetési szerveknél ilyen értelemben szóba jöhetnek, a törvény még utalás szintjén sem tartalmazza, nem teremti meg a kapcsolatot a két törvényi szabályozás között. Azt ugye senki sem gondolja, hogy közpénzekből gazdálkodó szervezeteket ilyen célra ne lehetne felhasználni, hiszen ugye nemcsak költségvetési bevételek lehetnek, tehát kiváló terepet nyújthat például támogatások formájában egy ilyen szervezet a pénzmosásra is.

Az utolsó két téma, amiről szólni szeretnék, a számvevők, illetve a külső szakértők alkalmazásával kapcsolatos követelmények. Gyakorlatilag mindenütt annyi kerül leírásra, hogy felsőfokú végzettséggel kell rendelkezzen. Tehát még a szakirányú felsőfokú végzettség előírására sem kerül sor a törvényben, ami magában hordozhatja a szakma felhígulásának a lehetőségét. Mindenképpen hiányzik a törvényből az, hogy a számvevők előrehaladásánál nincs beírva az a szint, amely fölött például a könyvvizsgálói végzettség előírható lehet, tehát mondjuk, hogy egy számvevő tanácsosi tisztséget már ne lehessen könyvvizsgálói oklevél nélkül betölteni. Hasonlóképpen hiányzik a jogszabályból, hogy ki a Számvevőszéknek az a szakmai első számú vezetője, ahol ezek a szakképesítési követelmények szintén elvártak és előírandók, adott esetben, mondjuk, az alelnök esetén, ha ez meg lenne nevezve.

Sajnos az időkeretes tárgyalás folytán ennél többre nem nyílik lehetőségem, úgyhogy itt kell befejeznem a hiányosságok felsorolását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)