Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két témában szeretnék hozzászólni a Magyar Demokrata Fórum nevében. Az első Orosz Sándor képviselőtársam reggeli hozzászólásához csatlakozik. Ő a horgászatról, halászatról, szabadidő-eltöltésről beszélt itt hosszasan, és indokolta egyik módosító indítványát, amelyben 200 milliós összeget kér és remél a halasítások támogatására az FVM költségvetési tételeiből.

Nagyon fontos dolgot mondott, amikor hobbiadónak nevezte a horgászok által befizetett állami horgászjegyekre szóló összeget. Tulajdonképpen teljesen igaza van abban, hogy egy olyan szabadidő-eltöltés, tevékenység, egy olyan rekreációs tevékenység, amelyet ez a nagy társadalom... Talán nem sokan tudják, hogy a legnagyobb magyarországi civil egyesület éppenséggel a horgászok egyesülete a maga közel 300 ezer főjével, sőt, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy még legalább 200 ezer ember hobbiszinten szintén horgászni szokott, akkor itt félmillió embernek a dolgáról van szó vagy kikapcsolódásáról, rekreációjáról és egyebekről van szó.

Nemrégiben Sáregresen részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol pont ezeket a dolgokat elemezgettük, boncolgattuk ötpárti jelenléttel, hogy így mondjam.

(10.10)

Ott egy nagyon riasztó számot jegyeztem meg abból az adathalmazból, amit a téma szakértői nekünk bemutattak, nevezetesen azt, hogy az utóbbi esztendőkben feltűnően csökken az ifjúsági és a gyermekhorgászok száma. Ez azért nagy baj, mert én mint civilben horgászember, igazán azt tudom mondani önöknek, hogy nem kell a zaklatott politikusi létemet, mondjuk, idegcsillapítókkal kompenzálni. Ennek az az oka, hogy amikor kiülhetek a Duna közepére, akár csak egy-két óra hosszára a Gemenci-erdő tövében, akkor ez nekem egy-két hétre olyan feltöltődést, olyan kikapcsolódást ad, amit igazán mindenkinek csak ajánlani tudok, hogy próbálja ki.

Nos, egy ilyen dolog a gyerekkorban kezdődik el, amikor az ember a gyerekét, akár az unokáját először kiviszi, és látom azt, hogy az internet elől sikerül, mondjuk, egy fél délelőttöt, fél napot vagy akár egy egész napot eltölteni valamelyik folyó partján, ez valami hihetetlenül nagy esemény a gyerekeink számára. Azért is látom riasztónak azokat a számsorokat, amelyeket a sáregresi tanácskozáson megismerhettünk, mert pont egy olyan tevékenységtől, a természet szeretetétől, a környezettől, egy olyan tudásanyagtól - még talán ezt sem túlzás erre az ismeretanyagra mondani - fosztjuk meg, vagy nem juttatjuk hozzá a gyerekeinket, ami a távolabbiakban, a későbbiekben egyrészt duplán kamatozik is, ha pedig nincs, akkor ez óriási nagy veszteség.

Ezért mindenekelőtt javasolni szeretném Keller államtitkár úrnak... nem tudom, amúgy horgászik-e (Keller László: Nem.) - kár. Akkor biztosan még inkább tudná támogatni azt a javaslatot, amit Orosz Sándor képviselő úr itt felvetett. Bízom Gőgös Zoltán államtitkár úrban is, mert azon a sáregresi tanácskozáson nagyon ékes szószólója volt - ő civilben szintén horgász - ennek az ügynek. Nagyon szeretném azt - neki ezt nyilván nem kell elmagyarázni -, hogy ez a pénz tényleg egy olyan összeg, amit érdemes arra fordítanunk, hogy ez az 500 ezer ember továbbra is járhasson az országban, kikapcsolódhasson. Ezek rendkívül fontos ügyek.

Ezért kérem a parlamentet, hogy ezt a módosító indítványt majd támogatni szíveskedjék, hogy az a bizonyos 200 millió forint a halasításra, a halutánpótlásra elkölthető legyen, arról már nem is beszélve, hogy meglátásom szerint azok, akik állami horgász-, halászjegyet fizetnek, joggal várhatják el minimum azt, hogy ezt az összeget visszaforgatják a vizekbe, a tavakba.

A másik ügy látszólag ettől távol esik, de mégis nagyon közel van, ez pedig az a módosító javaslat, amit ötödmagammal - Jánosi György, MSZP; Gulyás Dénes, Fidesz; Salamon László, KDNP; Béki Gabriella, SZDSZ és jómagam - jegyeztünk, és amelynek a számát most talán meg sem találom, de nem is olyan lényeges. Miről szól? Arról szól ez a javaslat, amit itt hosszú napirend előtti felszólalásokban, azonnali kérdésekben az elmúlt esztendőkben szóba hoztam, hogy nem tűrhető az, ami a Rádió művészeti együtteseinek visszafejlesztése, sorvasztása terén tapasztalható. Tulajdonképpen erről szól ez a bizonyos indítvány, amelyet - még egyszer örömmel mondom - mind az öt párt képviselői támogatnak.

Arról van szó, hogy a Rádió közszolgálati szerződésében nem szerepel a művészeti együttesek üzemeltetése, fenntartása. Szövegszerűen, szó szerint nem szerepel, és erre való hivatkozással bizony, amikor valamely területet kurtítás éri, akkor azt tapasztaljuk, hogy elküldenek az énekkarból, elküldenek a zenekarból, a Rádió Gyermekkórusa utazásait, fellépéseit is kurtítják. Tehát ha valóban joggal mondja azt a Rádió elnöke, hogy erre ő pénzt nem kap, akkor nekünk az a javaslatunk, hogy azt az összeget, amit már az elmúlt esztendőkben is a Magyar Országgyűlés szerintem nagyon helyesen elkülönítve jelenített meg a Rádió költségvetésében - a tavalyelőtti esztendőben 800 millió forintban, azután tavaly 900 millióban, a mostani javaslatban 1 milliárd forintban jelöli -, ezt az összeget valóban úgy különítsük el plusz 400 millió hozzáadásával - amit természetesen nem egy más költséghelyre, a Rádió összköltségvetésének az átcsoportosításával gondolom -, ami biztosíthatja és szavatolhatja ezen magas színvonalú, mondhatom, világszínvonalú együttesek zavartalan működését; nem azért, mert egyébként fontos dolog, hogy egy zenésznek legyen biztos munkahelye, hanem sokkal inkább azért is - ezt összekötöm a horgászattal mint szabadidő-eltöltéssel -, mert azzal a fajta kikapcsolódással, amit egy zenemű meghallgatása, élvezete szintén okozhat, arról nem is beszélve, hogy ezek az együttesek azért Magyarországra igencsak jó fényt vetnek, azzal, hogy Tokiótól mondjuk, Torontóig ismerik a gyermekkórust, és világra szóló elismerést aratnak nekünk... - szóval, ez ugyanúgy hozzátartozik a hasznos szabadidőhöz, önmagunk feltöltődéséhez, ha meghallgathatjuk egy kortárs vagy egy régi zeneszerző művét.

Azt gondolom, ez egy olyan feladat, egy olyan cím, amire kérjük ezt az 1,4 milliárd forintot, ami minimum szükségeltetik ahhoz, hogy ezek a zenei együttesek továbbra is mindannyiunk, sőt a világ megelégedésére szolgálhassanak. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt az ötpárti indítványt ilyen értelemben támogatni szíveskedjenek, hogy biztos alapokat, biztos "megélhetést", szereplést, produkciót, produktumot biztosíthassunk nemcsak az együtteseknek, hanem önmagunknak is.

Köszönöm szépen a figyelmüket.