Felszólalás adatai

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy ma Magyarországon nincs olyan állampolgár, akit valamilyen formában ne érintene a társadalombiztosítási alapok költségvetése. Vagy azért, mert nyugdíjas, vagy azért, mert egészségügyi dolgozó, vagy azért, mert egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, vagy éppen azért, mert járulékfizető állampolgár. Ezért azt hiszem, senkinek sem lehet közömbös az, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetési számai hogyan alakulnak, hogy mennyi jut az elkövetkezendő két évben a bérekre, a gyógyszerre, a nyugdíjra, a gyógyászati segédeszközök támogatására.

Azt hiszem, Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr azon kijelentése, hogy a jövő évi, illetve az azt követő évi költségvetés az áttörés költségvetése lesz, ez igaz a nyugdíjakra. A tények tükrében, azt hiszem, ezt még ellenzéki képviselőtársaim is elismerhetik.

A Fidesz gazdaságpolitikájának hatására lehetőség nyílik arra - amint azt már többször elmondtuk -, hogy a jövőben magasabb mértékű nyugdíjemelést adjunk, mint amekkorát a törvények előírnak. És ezzel a kormányprogramban foglalt azon mondat, hogy a Fidesz, illetve a polgári kormány törekszik arra, hogy ne csak a nyugdíjak vásárlóerejét őrizze meg, hanem törekszik arra, hogy növelje is azt, én azt hiszem, most már teljesülni látszik.

Miután a mai délután már nagyon sokat beszéltünk a nyugdíjakról és azok emeléséről, én hadd beszéljek egy kicsit most az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséről. Ha megnézzük az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, akkor hasonló derűlátásra okot adó folyamatot láthatunk: az idei évhez képest további 70 milliárd forintot tudunk berakni a költségvetésbe, ami azt jelenti, hogy sikerült bővíteni azt az összeget, amelyből az egészségügyi dolgozók bérét emelni lehet.

Nagyon jól tudjuk, és ez egy régi politikai dilemma és régi politikai vita, hogy mi történik abban az esetben, ha az éppen aktuális kormány pluszpénzeket tesz a gyógyító-megelőző kasszába, annak érdekében, hogy növelni lehessen az egészségügyi dolgozók bérét. Először is át kell hogy fusson ez a bizonyos összeg az önkormányzatokon, illetve a tulajdonosokon - ez ugye javarészt Magyarországon önkormányzatokat jelent. Aztán kell a szándék és a döntés a kórház vezetésétől, hiszen Magyarországon az egészségügy finanszírozása teljesítményalapon történik - nagyon helyesen -, ami azt jelenti, hogy az elvégzett egészségügyi szolgáltatásokért kap az ellátó intézet pénzt az egészségbiztosítótól, és tulajdonképpen majdhogynem szabadon - természetesen a közalkalmazotti bértáblát azért szerencsére figyelembe kell venni, de majdnem szabadon - dönt a kórház vezetése arról, hogy ezeket a forrásokat hogyan használja fel, dologi költségekre, dologi kiadásra használja-e, illetve bérfejlesztésre fordítja.

Ha megnézik az elmúlt hetekben, hónapokban elkészült azon ÁSZ-jelentést, amely az önkormányzati kórházak helyzetéről szól, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt években inkább dologi kiadásokra fordítottak a kórházigazgatók. Természetesen még ez az összeg sem elegendő, hiszen éppen ellenzéki képviselőtársam beszélt arról, hogy milyen a kórházak állapota, hogy amikor az ember paciensként, betegként betér egy ilyen intézménybe, akkor milyen körülmények fogadják. Tehát messze nem elegendő még ez a pénz, amit működési költségekre, dologi kiadásokra, kórház-rekonstrukcióra, fejlesztésre - tehát mindenre, ami nem bér jellegű kiadás - fordítottak. De azt hiszem, azt elmondhatjuk, hogy arányaiban nagyobb részt fordítottak erre a területre, mint a bérek fejlesztésére.

Tehát visszatérve: átlagosan 20 százalékos emelésben részesülhetnek a jövő évben az egészségügyi dolgozók. Itt az lesz a nagy kérdés, hogy ezek a kórházak, amelyekben az egészségügyi dolgozók végzik munkájukat, ezek épp milyen anyagi körülmények között vannak, és mennyiben lesz majd módja a kórházak gazdasági vezetésének arra, hogy ezeket az összegeket bérfejlesztésre fordítsa.

Messzemenően nem vagyunk megelégedve sajnos még az egészségügy helyzetével és az egészségügyi dolgozók bérhelyzetével, és tudjuk, hogy még ez a 20 százalék sem elegendő arra, hogy jobb közérzetük legyen az egészségügyben dolgozóknak. Viszont azt hiszem, abban akár hatpárti konszenzus is lehet, hogy az egészségügy ügye tulajdonképpen kormányciklusokon átívelő feladat, nem egy négyéves kormányciklus alatt megoldható probléma. Ezért én azt mondom, hogy kormányciklusokban kell gondolkodni, hogy az egészségügy látványos eredményeket érhessen el, és amit már ma délután elmondtam, hogy bárcsak minden kormány minimum annyit tett volna meg, amit most a 2001. és 2002. évi költségvetésben a polgári kormány igyekszik megtenni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Semmi nem látszik belőle!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 1998-ban a választók bizalmából polgári kormány alakult Magyarországon, akkor a polgári kormány ígéretet tett arra is, hogy átláthatóvá teszi a gyógyszer-támogatási rendszert, és tulajdonképpen rendet tesz ezen a területen is. Azt hiszem, most már tény, hogy ennek ma már látható eredményei vannak. (Keller László: Teljes a káosz!) A gyógyszerártárgyalások most már nem félhomályos szobákban folynak, hanem nyíltan, előre meghirdetett szabályok szerint, oly módon, hogy utólag nem lehet korrigálni az eredményeket. Például egy-egy hatóanyag esetében az összes érdekelt felet meghívják, és kvázi versenyeztetik a résztevőket.

Engedjék meg, hogy egy-két konkrét adattal érzékeltessem azt, hogy ezen a területen milyen eredményeket sikerült elérni, hiszen a most elinduló új gyógyszer-támogatási rendszer is alapjaiban fogja befolyásolni azt, hogy 2001-ben, 2002-ben hogyan fog alakulni a gyógyszerkassza, és mennyire lesz betartható ez a bizonyos gyógyszerkassza.

(16.10)

Az ez év nyarán kezdődött megbeszéléseken összesen 211 gyógyszercsoport - ezek egyelőre még a fixcsoportosok - tárgyalására került sor. Ez közel 1400 készítményt jelent. Ebből 288 készítmény árát csökkentették, 145 árát pedig növelték a gyártók. Ahol a gyártók árat csökkentettek, ott az átlagos csökkentés mértéke 14 százalék volt, de előfordultak 50 százalékos csökkentések is. Az áremelések pedig átlagosan 9 százalék körül mozogtak. Ezek most részletes adatok, tehát tulajdonképpen azt a globális számot szeretném kibontani, amelyről Frajna Imre államtitkár úr beszélt, arról a bizonyos 3,2 százalékról.

A tárgyalások folyamán - ez is egy eredmény - 202 új készítmény támogatotti körbe való befogadása történt meg, ami azt jelenti, hogy a fixcsoportos készítmények körülbelül 40 százalékánál található új termék. Azt hiszem, hogy a gyógyszerártárgyalások következtében nemcsak hogy átláthatóbb lesz az egész rendszer, a tárgyalások menete, hanem beszámolhatunk arról - nemcsak a gyógyszerek területén, hanem a gyógyászati segédeszközök területén is -, hogy számos új készítmény kerül be a támogatotti körbe. Azt hiszem, akár ez is hatpárti konszenzuson alapuló megállapítás lehet, hogy cél az, hogy úgy alakuljon át a támogatási rendszer folyamatában, hogy minél több hatékony, új készítmény kerülhessen be a támogatotti körbe.

Különös tekintettel azért is jó beszélni a gyógyszerár-támogatások rendszeréről és arról, hogy hogyan alakul bizonyos készítmények támogatása, miután a gyógyszerfogyasztás sajnos a nyugdíjasok - hogy mondjam - háztartási költségeire jellemző, tehát a gyógyszerkiadás alapvetően a nyugdíjasok költségvetésére jellemző, és minden olyan eredmény, amit a gyógyszerek árának, illetve a térítési díjának a területén elért a társadalombiztosítás vezetése, majdnem duplán vagy többszörösen befolyásolja a nyugdíjasok anyagi helyzetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében a kormány által most benyújtott törvénytervezetet, mely a 2001. és 2002. évről szól, elfogadásra javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)