Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Az előbb elhangzott számok is világosan mutatják, hogy messze nem volt egyetértés az európai integrációs bizottságban a 2000. évi zárszámadás tekintetében, és a nemleges szavazatok magas száma nyilvánvalóan azt mutatja, hogy rengeteg vitatott terület van, amelyben a bizottság különböző tagjai nem értettek egyet.

Csak utalnék arra, hogy már a bizottsági munka során sem nagyon értettük többen, mi a szerepe a kormányzati beszámolóban annak az öndicséretnek, amit bizonyos fokig részben itt is felvezetni hallhattunk, mindenesetre a munkánk alapja nem kis mértékben az a szempontrendszer is volt, amely a már szintén hivatkozott európai uniós országjelentésekben ölt testet. Azért a közvéleményt ne hagyjuk abban a hitben, hogy ez az országjelentés általában valami ünnepélyes országdicséret igényével készül; ezek az országjelentések a helyzetet szokták korrektül, tárgyszerűen megfogalmazni, leírni, illetve kijelölik a szükséges feladatokat.

Ezekben az országjelentésekben minduntatlan visszatérő elem az, hogy Magyarországon a közpénzek felhasználásának bizony nincsen meg a megfelelő intézményrendszere, nemcsak az európai pénzek fogadása tekintetében, hanem értelemszerűen a hazai közpénzek elköltése tekintetében sem, és ennek az intézményrendszernek a hiánya a későbbiekben egyébként értelemszerűen gátjává válhat az Európai Uniótól kapott, várhatóan nagyobb pénzek felhasználásának. Itt konkrétan a mezőgazdasági tárcát illetően merülhet fel egypár olyan konkrétum, amely ennek az általános jelenségnek a képét adja, hiszen a képviselők és mindannyian döbbenten láthattuk, hogy a mezőgazdasági tárca mintegy 70 milliárd forint kijelölt forrás, pénz felhasználásával maradt adós, és ebben tulajdonképpen az az igazán szörnyű, hogy milyen állapotban van ezenközben a mezőgazdaság. És láss csodát, ez a pénz alapvetően az intézményrendszerben szükséges fejlesztések elmaradásából fakad, és akkor innentől kezdve már nem is csoda, hogy immár második éve küszködünk, pontosabban a tárca küszködik a SAPARD-iroda felállításával. Mint tudjuk, a magyar mezőgazdasági termelők már két éve bőven hozzájuthatnának azokhoz a külső segítségforrásokhoz, amelyek lehetővé tennék egy hatékony mezőgazdasági szerkezetváltás véghezvitelét, illetve amelyekkel megindulhatnának bizonyos fejlesztési beruházások a magyar mezőgazdaság történetében.

Ami nagyon-nagyon nagy fájdalom volt a bizottság ezúttal sajnos immár kisebbségben maradt tagjainak - azért mondom, hogy immár, mert ugyanezt a problémát a most kormánypárti képviselők korábban ellenzékben örökösen szóvá tették -, hogy a magyar költségvetésben sem, illetve a zárszámadásban sem mutatható ki az, hogy az európai integrációra fordított összegek tulajdonképpen milyen természetűek, mi fán teremnek és mekkorák. Ez még a kezdetek kezdetén egy nyilvánvalóan jogos óhaj és kívánalom volt, az évek előrehaladtával azonban aligha lehet arra hivatkozni, hogy ez rendkívül bonyolult feladat. Tudjuk nagyon jól: az Országgyűlésnek, a kormánynak, mindenkinek vannak bonyolult feladatai, azt hiszem, talán a jól fizetett bürokraták a főtisztviselőktől kezdve ilyenkor egy kicsit magukba nézhetnének, és azt mondhatnák: igen, nekik ezt a bonyolult feladatot végre kell hajtani.

Amikor ebben az országban népszavazás lesz az európai integrációs csatlakozásról, az emberek igenis fel fogják tenni azt a kérdést: mibe kerül ez, mire mit fordítottunk, hogyan állunk ezekkel a költségekkel, és erre világos választ kell tudni adnia nem a kormánynak, nem az ellenzéknek, hanem annak a testületnek, amelyik ezért az egészért felelős, ezt pedig úgy hívják: az Országgyűlés.

Tájékoztatás hiányában persze az Országgyűlés sem tud igazából mit mondani, és én itt azért csak hivatkoznék a Számvevőszék előadója által elmondottakra, nevezetesen arra, hogy az elmúlt három év tendenciái teljes mértékig tetten érhetők a 2000. évi számokban, azaz az állami költekezés egyrészt slampos, másrészt homályos, és tartok tőle, hogy sem a kormány, sem az ellenzék nem tudja megmagyarázni az embereknek, mi történt a pénzekkel, következésképpen nehezebb lesz elfogadtatni az integrációs törekvéseinket is. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)