Felszólalás adatai

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kivételesen nem a saját helyemről beszélek, mert nem gondoltam, hogy már én következem. Úgy látszik, itt fölborult a szavazási sorrend. (Zaj, közbeszólás: A szavazás később lesz.) - bocsánat, a fölszólalási sorrend.

ELNÖK: Időkeret, önöknek van már csak…

NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Az a helyzet, hogy csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz, ami egyébként nem nagyon csoda, hiszen azonos véleményen vagyunk. A kormányt leginkább az minősíti, hogy hogyan viszonyul az állam elidegeníthetetlen feladataihoz és ezekhez a feladatokhoz, amelyek biztosítják az állam szuverenitásának biztonságát, az államszervezet és minden elemének működését, és ennek a legfőbb kifejezője a költségvetés és annak a teljesülése.

A kormány által most benyújtott költségvetési tervezet viszont azt mutatja, hogy lemondani szándékszik az egyik legfontosabb állami feladat teljesítéséről, az ország katonai biztonságának fenntartásáról. Ez már csak azért is sajátos, és itt az előbb egy nagyon fontos szempontot elmulasztott képviselőtársam, hogy a 26 NATO-tagország közül mi egyedül azt az Izlandot előzzük meg a katonai költségvetésben, amelynek nincsen saját hadserege. Úgyhogy ez igen dicsőséges dolog, azt hiszem, Magyarország ehhez hasonló attrakcióra az utóbbi száz évben sem volt képes.

Nyugodtan kimondhatjuk azt, hogy a 2006-os honvédelmi költségvetés nem biztosítja a Magyar Honvédség fennmaradását. Azokból a számokból, amelyek a tervezet vonatkozó számai mögött létszámelemek, szervezeti elemek, bérek, adók és infrastrukturális költségek formájában mutatkoznak, világosan látszik, hogy a Magyar Köztársaság katonai értelemben hovatovább teljesen védtelenné válik.

Nézzünk néhány adatot! A Magyar Honvédség két haderőneme, a szárazföldi csapatok és a légierő mindösszesen 15 ezer főt számlál, miközben a tárca létszáma 30 ezer fő körül van, ami azt jelenti, hogy a Magyar Honvédség kétharmada az íróasztal mellett ülő katona. Megint alig kell magyarázni, hogy ez mit jelent. Milyen hadsereg az, ahol mindössze arra képes a honvédség, hogy ezer fő körüli létszámot állandóan külföldön állomásoztasson, de egyetlen összfegyvernemi egységet sem tud hadra fogható állapotban tartani az ország határain belül? Milyen hadsereg az, amely éves költségvetéséből a drasztikus leépítések mellett is csupán ennyit, 10 százalékot képes a saját költségvetéséből a fejlesztésre fordítani? Mindamellett a pazarlás egyidejűleg jelentkezik, miközben százmilliókat fordítottak és fordítanak toborzásra, kommunikációra, magyarul: a dumakormányzás honvédelmi reinkarnációjára. Ezenközben ezres nagyságrendben bocsátják el azokat a kiképzett szerződéses katonákat, akik néhány éve vagy néhány hónapja szolgálnak a Magyar Honvédségben.

Amit egyébként személy szerint a legnagyobb hibának tartok, hogy azt a nagyon csekélyke fejlesztési pénzt, ami végül is jut a honvédelemre, azt is olyan mérhetetlenül elaprózzák, olyan lehetetlen kis összegeket szánnak bizonyos elemek fejlesztésére, amelyekre már azt sem túlzás mondani, hogy ezt a pénzt egyáltalában véve kár odaadni, mert ennyiből semmire nem lehet jutni.

Ott van például a gépjárműprogram kérdése. Jövőre összevissza 85 gépjármű beszerzését célozzák meg a tízéves programon belül. Amikor néhány évvel ezelőtt 500 használt gépjárművet vásároltunk meg a Német Szövetségi Köztársaságtól, az is csak csepp volt a tengerben, bár nagyon örültek neki, mert így legalább bizonyos alakulatok ki tudtak vonulni a laktanyából a laktanyán kívülre is, de lassacskán ezek a gépek, ezek a járművek is elhasználódnak. De ha ilyen ütemben folytatódik a fejlesztés, akkor 30 év alatt sem teljesül a gépjárműprogram.

De ott a másik példa, a Mistral-rakéták kérdése. Úgy néz ki, hogy elavul és kivonásra kerül a Mistral-rakéták összessége a Magyar Honvédségből, mielőtt rendelkezne azzal a képességgel, amit idegen-barát felismerőképességnek neveznek, és ez volna az, aminek a megszerzése vagy beszerzése nélkül egyszerűen nem lehet fölajánlani olyanfajta alakulatoknak vagy olyanfajta misszióknak, ahol ennek a rakétának a használata egyáltalán szükséges lenne, mert attól kellene tartani, hogy a sajátjainkat lőjük le vele az ellenség repülőgépei helyett.

Szokták időnként mondani, hogy a nagy hadseregek fegyverkeznek, a kicsi hadseregek meg öltözködnek. Még ezt sem lehet elmondani Magyarországra, mert olyan minimális összeget szán erre a célra a költségvetés, hogy még ezt a közhelyet sem tudjuk teljesíteni, és aki járt már katonai alakulatoknál, az tudja, hogy ezen a területen, mármint ami a katonák ruházatát illeti, meglehetősen sanyarú helyzetben vagyunk. Jellemző, hogy a Magyar Honvédség az utóbbi években már csak nem is öltözködik, nemhogy nem fegyverkezik vagy fejleszt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kimondhatom, hogy a magyar honvédelmi költségvetés tervezete nem biztosítja a Magyar Honvédség fenntartását, nem biztosítja az alkotmányban rögzített rendeltetési feladatainak ellátását. A honvédelmi bizottság vitáján nagyon ferde szemmel néztek rám a kormánypárti képviselőtársaim, amikor nemes egyszerűséggel gyalázatosnak minősítettem ezt a költségvetési fejezetet az egyébként sem túl szívderítő költségvetésen belül. Kerestem egy ennél megfelelőbb kifejezést, hogy ma itt elmondjam, de nem találtam, és csak megismétlem, hogy gyalázat, amit a honvédelem területén ez a kormány elvállal, gyalázat, hogy így kezeli a magyar nemzet biztonságát honvédelmi értelemben, és ebben semmiféle támogatásra a részünkről nem támaszkodhat sem most, sem az elkövetkezendő, remélem, rendkívül rövid időben, ami még a rendelkezésére áll.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)