Felszólalás adatai

Azt látjuk, a jelentés egyértelműen azt is bizonyítja, hogy a privatizáció végrehajtása során a környezetvédelem mint olyan egy huszadrangú szempontnak sem számított. Talán abból is adódhatott, hogy az állam ebben az adatgyűjtési és elemzési problémával nem is tudott megbirkózni a saját hatáskörében. Mi is detektáltuk, hogy 110 millió forintért négy külső ügyvédi irodát bízott meg a privatizációs ügyletek feltételeinek ellenőrzésével, és ennek a vizsgálatnak az eredményét eredetileg tavaly, 2012. június 15-ig kellett volna az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez értelemszerűen elmaradt.

Számunkra az, hogy ez a jelentés mostanra készült el, alapvetően két dolgot tud jelezni. Az egyik az, hogy valójában ezeket az adatokat úgy kellett összevadászni, és ebben a minden korábbinál szétziláltabb hatósági rendszerben ezen nem is nagyon csodálkozunk. A másik az, hogy a tekintélyes díjazásért felbérelt kormány közeli magánvállalkozások alapvetően nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal, pedig a feladat jelentős részét már korábbi parlamenti vizsgálóbizottságok elvégezték, ilyen például a MAL, a cukoripar vagy a Malév ügyeiben vizsgálódók. Úgyhogy azért ez egy elég kétséges teljesítmény az ügyvédi irodák részéről.

A következő kritikám arra szorítkozik, hogy alapvetően semmiféle újdonságot sem sikerült ebben a jelentésben feltárni a korábbi vizsgálóbizottsági jelentésekhez képest, sőt a hasonló célú, utólagos privatizáció-ellenőrzések tapasztalataihoz képest sem. A jelentés legfontosabb konklúzióját lehetett előre látni, méghozzá azt, hogy az ellenőrzés gyakorlatilag nem történt meg. Na most, a jelentés alapvetően úgy fogalmaz, hogy a privatizációs szerződésekben vállalt vevői kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése körében átadott iratok szinte kizárólag a vevőktől, illetve a vevők befolyása alatt álló társaságtól kapott tájékoztatásra hivatkoznak. Itt még, ugye, folytatódik a jelentés.

Számunkra ebből két következtetés vonható le. Egyrészt ez azt jelzi, hogy az állam a magas fizetésű állásokban dolgozó privatizációs apparátusa, amelybe korábban Matolcsy György és Martonyi János is beletartozott korábbi pozícióikban, vétkes hanyagsággal bánt a rábízott vagyonnal. Másrészt pedig megmagyarázhatatlan számunkra, hogy a vizsgálók a kérdéseiket miért nem a zöldhatóság illetékesének tették fel. Pontosabban, erre egy magyarázat mindenképpen létezik, méghozzá az, hogy a folyamatos pénzügyi, személyi és hatásköri megszorításokkal sújtott környezet- és természetvédelmi hatóságok sem a privatizáció idején, sem azóta nem voltak egyszerűen olyan állapotban, hogy érdemben foglalkozhattak volna a környezet- és természetvédelmi vállalások betartásának ellenőrzésével.

A harmadik kritikánk pedig arra utal, hogy egyszerűen nem találunk magyarázatot arra, hogy bár a privatizáció során néhány magáncég országos jelentőségű természeti kincsekkel gazdagodott, a privatizációs apparátus ezekben az esetekben sem járt el nagyobb körültekintéssel.

(16.50)

Tulajdonképpen ezekben az esetekben máig nem tudjuk azt, hogy az érintettek hogyan is bántak el a rájuk bízott zöldvagyonnal. Én is kiemelem az egész Fertő tavi medence nádállományát tulajdonló Fertő-tavi Nádgazdaságot; ebben a nádgazdaságban, amit alig 35 millióért adtak el, miközben ennek az összegnek a többszörösét kapja meg a tulajdonos a birtokába jutott nádas után uniós területalapú támogatásként. Ebben a körben, amelyről beszélünk, és amelybe ez a nádgazdaság is beletartozik, az állami vagyon elkótyavetyélését is szóvá tehették volna az elemzők, de sajnálatos módon ezt nem tették. Ez hogy fordulhat elő?

A negyedik kritikánk arra vonatkozik, hogy a vizsgálatból az derül ki összességében, hogy a privatizációs szerződésekben vállalt környezet- és természetvédelmi kötelezettségek teljesítése zömmel egyszerűen elmaradt. A szerződésekben foglaltak legfeljebb olyan beavatkozásokat eredményeztek, amelyek forrása vagy a vételár, vagy a vételár egy része, esetleg uniós támogatás, de az, hogy a friss magántőkét érdemben környezeti rehabilitációra fordították volna, azt nem látjuk. Ha történt is esetleg környezeti kármentesítés, vagy helyreállítás - de mondom, ezt mi nem látjuk -, annak ellenőrzése, a ráfordítások hasznosulásának monitoringja egyszerűen nem történt meg. Jó példa egyébként erre a MAL Zrt. esete, ahol a zöldhatóságok kizárólag a számlák bekérésére szorítkoztak, ennyi volt a tevékenység ezzel kapcsolatban. Ahol pedig valamilyen véletlen folyamán ugyan kiderült az, hogy a vállalások teljesítése elmaradt, ott sem követte semmi érdemi szankcionálás vagy más hatósági kikényszerítő eszköz alkalmazása ezt az esetet.

Ugyanakkor számunkra a vizsgálati jelentés legfájóbb hiányossága az, hogy semmiféle olyan jövőbe mutató megállapítást, ajánlást nem tartalmaz, amelyet tapasztalatként hasznosítani lehetne. Nem foglalkoznak például a hatósági intézményrendszer megerősítésének kérdésével, holott nyilvánvaló, hogy ez mekkora probléma ebben az esetben is.

A környezeti szempontból kiemelt kockázatú tevékenységek esetében pedig a biztosítékadás és a kötelező felelősségbiztosítás bevezetése lenne célszerű; egyébként az első Orbán-kormány erre tett is egy ígéretet, most itt vannak újra, de ezzel kapcsolatban sem látunk semmiféle fejlődést. Azt látjuk, hogy ezek az észrevételek, ha történnek is, a kormányzat jogalkotó munkájába egyszerűen nem tudnak beépülni. Jó példa erre egyébként az új polgári törvénykönyv, ezek a környezeti garanciális eszközök ebből is kimaradtak, pedig mi magunk, a Lehet Más a Politika is módosítót nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a veszélyes üzemi tevékenységre jellemző módon bánjanak ilyen esetben is a cégekkel, vagyis ne fordulhasson elő az, hogy úgy marad ott egy adott terület összeszennyezve, hogy utána az államnak kell kifizetnie azt az összeget, ami igazából egy privatizált cég tevékenységével kapcsolatban történt; természetesen ezt a módosítót nem támogatták.

Azt is látjuk, hogy a jelentés összeállítói nagyon kevés figyelmet szenteltek az 1998-2002 közötti privatizációs ügyletekre. A néhány kivétel ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az állam hivatalnokai és hatóságai az első Orbán-kormány időszakában sem fordítottak nagyobb gondot a környezet- és természetvédelmi követelmények teljesíttetésére a privatizáció során, mint elődeik a baloldali kormányok alatt. Van jó pár tanulságos példa, de érdemes megemlíteni a tiszavasvári Alkaloida magánosításának esetét. Ez egy olyan aktus volt, amelyben a privatizációs folyamatnak csak az utolsó fázisa zajlott az Orbán-kormány felügyelete alatt, ám éppen az utolsó 25 százalékos részvénycsomag megvásárlása után, 2000 novemberében történt, hogy az adásvételi szerződésben az ÁPV lemondott a vevővel, illetve a társasággal szembeni igényeinek érvényesítéséről. Pedig ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy ezzel együtt a környezet- és természetvédelmi elvárások érvényesítéséről is lemondott; ez bizony az első Orbán-kormány idején volt.

A hetedik és egyben utolsó kritikánk arra vonatkozik, hogy a "Javaslatok" címet viselő fejezetben igazából egyetlen garanciális jellegű ajánlást találtunk, ami a vevői kötelezettségek teljesítésére vonatkozik. Tehát azt látjuk, hogy ez a feltételrendszer, amelyet megneveztek, tulajdonképpen teljesen hatástalan, mert ha belegondolnak a tiszai ciánszennyezés esetébe, ott sem az anyavállalaton, sem a tulajdonosokon nem sikerült behajtani a kárelhárítás költségét. Tehát van itt egy garanciális jellegű ajánlás, de teljesen és bizonyítottan hatástalan.

A Lehet Más a Politika úgy gondolja, hogy a valódi megoldás nyilvánvalóan a kötelező felelősségbiztosítás és a biztosítékadás lenne, amik egyébként a privatizációs szerződésekben ugyanúgy kiköthetőek lennének, mint például a működési engedélyek kiadásánál. Ráadásul speciálisan ha privatizációs ügyletekről van szó, akkor egyfajta környezetvédelmi zálogjogot is működőképesnek tartanánk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szerződésekben rögzíteni kellene, hogy egy meghatározó tulajdoni hányad csak akkor száll át a vevőre, amikor az állami zöldhatóság már igazolta, hogy a vevő már eleget tett a szerződésben szereplő környezet-, illetve természetvédelmi vállalásainak. Ez, tisztelt képviselőtársaim, valódi haladás lenne.

Köszönöm.