Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, “Az EU-népszavazásö címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Már csak öt nap van hátra az európai uniós népszavazásig. Igen vagy nem - erről kell döntenünk mindannyiunknak.

Számunkra, szabad demokraták számára nem kétséges a válasz: természetesen igen, mint ahogy sok milliónyi honfitársunknak is igen lesz a válasza meggyőződésem szerint, hiszen olyan régóta álmodtunk már arról, hogy formálisan is az Európai Unió tagjai legyünk, miként a franciák, svédek és hollandok. Ez most be fog következni.

De most nem ezekről az érvekről szeretnék önöknek beszélni, amelyek az európai uniós népszavazáson az igen mellett szólnak, hanem azokról a kétségekről, amelyek nagyon sok honfitársunk számára ma is bizonytalanná teszik a választ. Mert nyilván mindannyian tapasztaltuk az országot járva, hogy sokan vannak, akiknek kétségeik léteznek még ma is, és én ezekről a kétségekről szeretnék most önöknek beszélni. Mert az a meggyőződésem, hogy azok, akik azt gondolják, hogy nemmel akarnak szavazni az európai uniós népszavazáson, tisztességes és határozott álláspontot képviselnek, de tévednek.

Miért tévednek? Először is: az érvelésük egyik oldala az, hogy azt mondják, Magyarország az Európai Unióba igyekszik, ez helyes, támogatják is ezt az igyekezetet, de nem most kellene csatlakozni és nem ilyen feltételek mellett.

(13.40)

Azt mondják, hogy majd később, ha eltelik öt-tíz év, Magyarország alkalmasabb, erősebb lesz arra, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Versenyképesebbek leszünk, az iparunk és a mezőgazdaságunk jobban állja majd azt a versenyt, amelyre az Európai Unió óhatatlanul is késztet minket.

Nos, képviselőtársaim, szembe kell néznünk azzal, hogy ezekre az érvekre van válasz. Méghozzá az, hogy ha öt vagy tíz év múlva csatlakozunk az Európai Unióhoz, akkor a feltételek még szigorúbbak lesznek a csatlakozáshoz, mint most, még nehezebb feltételek mellett lennénk az Unió tagjai. Azok, akik azt gondolják, hogy majd addig megerősödik a magyar gazdaság vagy mezőgazdaság, miért gondolják ezt? Hiszen a megerősödés egyetlen útja, hogy támogatást kapunk az Uniótól infrastruktúránk és a mezőgazdaság fejlesztésére. Kívülről nem fogunk tudni olyan erősek lenni, hogy majd lelkesen, boldogan és még erősebben lépjünk be az Unióba.

Az érvelők másik gondolatköre az egyértelmű elutasítást jelenti. Mint ahogy tapasztaltuk is, azt mondják: tagok legyünk, vagy szabadok. Megjegyzem, ez egy szomorú és súlyos visszaélés a magyar költő versével, aki a világszabadságról beszélt, és számára a világszabadság Európa szabadságát is jelentette egyúttal. Nos, képviselőtársaim, akik azt mondják, hogy eleve ne legyünk tagjai az Európai Uniónak, azt gondolom, súlyosan tévednek; az országot kizárnák egy fejlett közösségből. Természetesen ezt az álláspontot is lehet, még akkor is, ha én, mint mondtam, tévesnek ítélem meg, tisztességgel és becsülettel képviselni. Mert miről gondolkoznak, akik ilyen módon érvelnek? Azt mondják, hogy kiszolgáltatottak leszünk majd a német, az olasz, a francia iparnak, kiszolgáltatottak leszünk majd az Amerikai Egyesült Államoknak.

Tisztelt képviselőtársaim, szembe kell nézni azzal, hogy a világ ma már kölcsönös függőségekre épül. Német autóval járunk, francia autókon járunk, japán termékeket vásárolunk, amerikai tőke által telepített beruházásokban dolgoznak magyar munkások. Kölcsönös függőségek vannak a világgazdaságban, és szeretnénk, ha a magyar áruktól is függenének sokan, a magyar áruk is hírnevet szereznének a nemzetközi piacon. Tehát miközben azt gondolom, hogy ez a kétfajta érvelés lehet tisztességes és becsületes, ahogy hangsúlyoztam, és lehet is képviselni, a meggyőződésem az, hogy téves.

De beszélnem kell arról az érvelésről is, amely a legsúlyosabb, amelyet viszont nem tekintek korrektnek. Az előző álláspontok képviselői, tisztelt képviselőtársaim, nem ülnek itt a parlamentben. Itt ülnek viszont azok, akik összepréselt szájjal mondanak igent, miközben hosszan arról érvelnek, hogy “nemö a csatlakozásra. Ez az álláspont nem korrekt, képviselőtársaim. Nem korrekt azért, mert ezzel elbizonytalanítják a választókat, és nem mernek becsülettel kiállni a saját véleményük mellett. A “nemö álláspont képviselői nincsenek itt a teremben, megjegyzem, a kétféle beszéd, a kettős beszéd hívei közül is sokan nincsenek jelen itt a teremben, de itt lehetnének és megvédhetnék az álláspontjukat. De nem tudják, képviselőtársaim, ezért használják a kettős beszédet. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.)

Most hét végén nemcsak egy nagy döntés előtt áll a magyar nép, hanem meggyőződésem, hogy a kettős beszéd politikája is el fog bukni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak.

Miniszter úr, öné a szó.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban úgy teljes a kép, ha figyelembe vesszük azt is, hogy kik és milyen motivációtól vezettetve dolgoznak különböző intenzitással és különböző nyíltsággal az európai uniós csatlakozás ellen.

Valóban vannak, akik azt mondják, hogy különböző hátrányokkal, különböző veszélyekkel járhat az uniós csatlakozás, és ezek között szép számmal fordul elő még mindig információhiány miatti aggodalom. Az a taxis, aki azt hiszi, hogy Suzukival nem lehet taxizni az Európai Unióban - pedig miért ne lehetne, legfeljebb tükörsimára kopott gumikkal… (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Lényegre!) Nem kollektív műfaj még mindig a napirend előtti felszólalás, tisztelt képviselőtársam. Tehát van információhiány miatti félelem. Ez kezelhető, mert ennek megvan az ellenszere: a pontos információ.

Van nacionalista gőg. Erre utalt - gondolom - Fodor Gábor, amikor a “tagok legyünk, vagy szabadokö jelszót idézte, amely honlapokon is virágzik, és amelyet olyan mozgalom használ, amely elég közel áll az egyik parlamenti párthoz - nem a Szocialista Párthoz.

És van a nacionalista gőg mellett sanda politikai számítás is: “az igen, deö típusú érvelés. Szerencsére, itt már van némi váltás. Volt, aki leginkább azt az érvelést használta, hogy valamivel több érv szól a csatlakozás mellett, mint ellene - noha ellene szerintem nem szól érv -, de mégsem tudott kipréselni a száján egyetlen csatlakozás melletti érvet, csak a csatlakozás ellen szóló, álnaiv kérdéseket. De mi lesz a magyar mezőgazdasággal? - kérdezte drámai hangon. Mintha nem tudná, hogy a magyar mezőgazdaság soha annyi támogatást nem kapott, még Torgyán miniszter úr idejében sem, mint amennyit az Európai Unió tagsága jelent majd számunkra. Mi lesz az árakkal? Mintha nem tudná, hogy az árak már elérték az uniós árakat, és most inkább a béreknek kell felzárkóznia.

Nos, azt gondolom (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.), ez a fajta politikai sandaság az, amely elbizonytalanított jó néhány embert, és emögött csak az a számítás van, csak az a számítás lehet, hogy talán vannak olyan politikai erők és olyan politikusok, akik jobban örülnének egy 51 százalékos igennek, mint egy 80 százalék fölöttinek, mert akkor lehetne mutogatni a kormányra, lehetne beszélni a kormány felelősségéről, holott kizárólag az ő felelősségük lenne, ha valóban 51 százalékos eredmény születne; akik nem tudnak együtt örülni az ország lakosságának a döntő többségével, mert önző politikai érdekeik számukra fontosabbak, mint az, hogy Magyarország sorsa, az annyit hivatkozott magyar nemzet sorsa, utódaink sorsa hogyan fog alakulni.

Azt remélem, tisztelt Ház, hogy a hátralévő időben, talán már ők is rájöttek arra, hogy rossz oldalra álltak, hogy rossz ügyet képviselnek, hogy hamis érvekkel rossz célokat próbálnak szolgálni, és talán a hátralévő pár napot felhasználják arra, hogy jóvátegyék azokat a hibákat, amelyeket elkövettek, amelyeknek majd a nem szavazatok száma jelzi a súlyosságát. Remélem, hogy ha a siker nem is lesz közös, mert már eljátszották ezt az esélyt, hogy a siker közös legyen, de az az esély még megvan, hogy az eredmény közös legyen, hogy az eredmény valóban valamennyiünket szolgálja - szolgálja Magyarországot, szolgálja a magyar nemzetet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)