Felszólalás adatai

ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr, SZDSZ, “Mit jelent a kisebb parlament?ö címmel. Képviselő urat illeti a szó.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd emlékeztessem a jelenlévőket arra - hiszen a teremben ülők közül néhányan itt voltak a múlt héten is -, hogy az elmúlt héten, amikor napirend előtt a Szabad Demokraták Szövetsége nevében arról beszéltem, hogy indokolt lenne a kisebb parlament ügyében összeülni a négy pártnak, akkor e felszólalás után az az örvendetes fejlemény történt, hogy az összes parlamenti párt a Szabad Demokraták Szövetsége irányába jelezte, hogy kész egy ilyen tárgyalásra. Mi ennek nagyon örülünk, hiszen itt egy lényeges dologról van szó, egy lényeges fejleményről.

Az elmúlt héten azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy igazából minket az indított a javaslat megtételére, hogy láttuk, hogy a köztársaságielnök-választás után milyen viták alakultak ki a magyar közéletben, és láttuk azt, hogy a köztársaságielnök-választás arra késztetett politikai pártokat, hogy újra felelevenítsék régebbi álláspontjukat - ez a Szocialista Pártra volt elsősorban jellemző a köztársasági elnök közvetlen választásával kapcsolatban -, illetve megváltoztassák eredeti álláspontjukat - ezt a Magyar Demokrata Fórum tette közzé, és szintén a közvetlen elnökválasztás mellett állt ki.

Én akkor elmondtam az elmúlt héten, hogy mi nem értünk egyet ezzel a felfogással, mert mi az Ellenzéki Kerekasztaltól kezdődően következetesen a parlamentáris demokrácia politikai modellje mellett vagyunk, vagyis nem prezidenciális politikai berendezkedést képzelünk el Magyarország számára, és fontosnak tartjuk azt, hogy ebben a rendszerben a parlament által választott köztársasági elnök legyen.

A köztársaságielnök-választást övező politikai vitáktól eltekintve láthatjuk, hogy ez a modell most is működött, most is működőképes, és - legutóbb is elmondtam, most is szeretném leszögezni - sikerült jó köztársasági elnököt választanunk. Azonban a köztársaságielnök-választás valóban, ha már ilyen hangok is megjelentek körülötte, alkalom arra, hogy átgondoljuk a közjogi berendezkedésünket.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a múlt heti felszólalás után az emberi jogi bizottsággal ellátogattunk Bukarestbe egy hivatalos útra, ahol sok mindenről beszéltünk, többek között az elnökválasztás is szóba került. A román képviselőház és szenátus meghatározó képviselői jelezték, hogy ott ugyan közvetlen az elnökválasztás, de a rossz tapasztalatokból kiindulva ma már megérett a politikai akarat arra, hogy a politikai erők - egybehangzóan ellenzék és kormánypártok - felvessék azt, hogy szeretnének áttérni a közvetett elnökválasztás modelljére.

(9.30)

Elmondtam, mi az Ellenzéki Kerekasztal idején is azt hoztuk fel legfőbb érvként, hogy azok az országok a közép- és kelet-európai régióban, amelyek híján vannak a demokratikus gyakorlatnak, nem helyes, ha az egyszemélyi hatalomkoncentráció olyan modelljére térnek át, mint a közvetlen elnökválasztás. Megjegyzem, mindegyik országban politikai krízist okozott, ahol ilyet bevezettek, mindig jött egy ember, aki megpróbálta átvenni a hatalmat, vagy pedig politikai konfliktust okozott. Nincs kivétel ez alól. Csak azokban az országokban tudtak stabil demokráciák kialakulni, ahol közvetett az elnökválasztás; ilyen Csehország és Magyarország.

Visszakanyarodva a parlamenthez: a múlt héten elmondtam, az igazi kérdés viszont, ami felvethető, az a parlament szerepe, s hogy legyen kisebb a parlament. Úgy tűnik, a helyzet megérett arra, hogy erről érdemben beszéljünk. Az elmúlt hét fejleményeihez az is hozzátartozik, hogy közben az Alkotmánybíróság is döntött. Az Alkotmánybíróság olyan döntést hozott, amelynek értelmében a parlamentnek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, hiszen megállapította a magyar Alkotmánybíróság, hogy aránytalanok az egyéni választókörzetek, nagyon nagy a szavazópolgárok létszámának az eltérése, így a szavazateltérés is a mandátumszerzésben Magyarországon. Ha úgy tetszik, most már alkotmányos kötelességünk is, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk.

Ezért az SZDSZ arra kéri a pártokat - amelyek nagyon józanul és nyitottan jelezték, hogy készek részt venni egy ilyen párbeszédben -, hogy készítsék el írásban a javaslataikat, és a jövő héten üljünk le, és közösen kezdjünk erről egyeztetni. Mi javasoltuk, hogy 2010-ről beszéljünk és ne a következő választásokról, így a rövid távú politikai megfontolások - hogy éppen hogyan állnak az egyes pártok a közvélemény-kutatásban - nem fogják befolyásolni a nézőpontunkat. Mi az SZDSZ részéről olyan javaslatot kívánunk letenni az asztalra - amihez természetesen nem ragaszkodunk mereven, hiszen kétharmados törvényről van szó, és széles körű konszenzus kell a választójogi törvény megváltoztatásához -, amely a jelenlegi vegyes rendszer továbbélését támogatja, vagyis az egyéni választókörzetek és a listás elem együttes megtartását, de úgy, hogy az arányosítás felé lépjünk el. Azt javasoljuk, hogy körülbelül 250 fő körüli parlamentben tartsuk meg a mostani rendszert, és az arányosítás irányába lépjünk előre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton is jelzem, hogy várjuk a javaslatukat, és a jövő héten kezdődjék az egyeztetés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki reflektálni. Megadom a szót Bársony András államtitkár úrnak.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt képviselő úr, nagyon fontos dologra hívta fel mindannyiunk figyelmét. S ebben látszólag csak a pártoknak van dolguk, hiszen olyan konszenzust kellene kialakítani, amely akár a Magyar Köztársaság alkotmányának megváltoztatásához is vezethet. Hadd tegyem hozzá, amire az előbb már tettem célzást, hogy amikor a parlament struktúrájának átalakításáról, egy kisebb parlamentről beszélünk, akkor azt is látni kell, hogy továbbra is megoldatlan a Magyarországon élő tizenhárom nemzeti kisebbség parlamenti jelenléte. Az a felvetés, hogy minden kisebbségnek legyen a magyar parlamentben képviselete, az alkotmányossági vagy tisztán jogi érvek mellett rendszerint azzal került lesöprésre az asztalról, hogy tizenhárom képviselő megváltoztathatná a 386 tagú Magyar Országgyűlés politikai képét.

Gondolják végig, hogy akkor, amikor majd ebben a folyamatban eljutunk odáig, hogy a jogalkotás konkrét feladatai jönnek, egy kisebb parlamentben ezeket az érveket hogy lehet kezelni. Mondom ezt azért, mert elég furcsa lenne, ha a Magyar Köztársaság parlamentje és kormánya ahhoz asszisztálna, hogy miközben bizonyos politikai kérdésekben a parlament pártjai meg tudnak egyezni, aközben a legrégebb óta fennálló alkotmánysértés tekintetében - amely a parlament összetételére vonatkozik - nem jönne létre egyfajta konszenzus ebben a kérdésben.

Képviselő úr tett egy megjegyzést a közjogi berendezkedésnek a köztársaságielnök-választásra vonatkozó elemére. Ezt természetesen nem most kell megvitatni, de jelzem, hogy Lengyelország, ahol közvetlen elnökválasztás van, szinte naponta éli át a parlamenttel és a parlament megválasztásával kapcsolatos krízisét, de az elnök személyiségével és az elnök megválasztásával kapcsolatban még soha egyetlen kérdőjel sem merült fel, pedig ott közvetlenül választják, méghozzá maximum kétszer ötéves periódusra a köztársaság elnökét. Persze, nem alapvető a szomszédok példája. Ausztriában is sokáig a parlament választott elnököt, majd utóbb tértek át egy olyan, egyébként parlamenti prezidenciális rendszerre, ahol a választás egyetlen aktus, egy teljes körű szavazás keretében történik.

Célszerű volna, ha a közvetlen haszonelv mellett a kitekintés majdan a parlament pártjai számára valóban egy szakmai áttekintés lenne és az aktuálpolitikát nélkülözné, amennyire csak lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)