Felszólalás adatai

ELNÖK: A képviselő úr a választ nem fogadta el. Ezért kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 190 igen szavazattal, 146 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor Gábor, az SZDSZ képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügy-miniszterhez, “Kikre vonatkoznak az egyenlő esélyek?ö címmel. Fodor Gábor képviselő urat illeti a szó.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A sajtóban megjelent hírek szerint a foglalkoztatás terén mindenki számára egyenlő esélyt kíván teremteni a minap alakult Esélyegyenlőségi Főigazgatóság. Új programok kidolgozásával próbálnak segíteni azoknak a fogyatékkal élőknek, nőknek és romáknak, akik a hátrányos megkülönböztetés áldozatai.

Úgy vélem azonban, hogy mindez még nem elég - a diszkrimináció nem csupán a munka világát sújtja. Kétségtelen tény például, hogy nemzetközi összehasonlításban is erős az idegenellenesség Magyarországon. A romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés az élet majd minden területén érvényesül. Kaltenbach Jenő, az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa egy konferencián elmondta, hogy a diszkrimináció megnyilvánulása mindennapos Magyarországon, és egyre inkább teret nyer az a felfogás, miszerint a romák és nem romák közötti kulturális különbségek áthidalhatatlanok.

Nem kevésbé elkeserítő a helyzet a fogyatékkal élő emberek esetében sem. Sajnos, a társadalom jelentős része általában csökkent értékűnek tekinti őket, a munkaadók pedig nem szívesen foglalkoztatnak ilyen embereket, még akkor sem, ha fogyatékosságuk a legkevésbé sem gátolná őket munkájuk tökéletes elvégzésében.

Kétségtelenül fennálló probléma a 40 év felettiek helyzete is: Magyarországon ma komolyan fenyegeti őket az életkor szerinti diszkrimináció veszélye. Országosan közel másfél millió embert érinthet ez a probléma, hogy félnie kell attól: szakmai karrierje, tevékeny élete idő előtt, kényszerűen véget ér. Európában ez idő alatt az aktív élet és a nyugdíjas kor közötti határ egyre elmosódottabbá válik, az idős emberek társadalmi szerepvállalását újragondolják.

Sajnos, a nemek szerinti diszkrimináció is élő hagyomány hazánkban. A problémát nem az képezi, hogy a férfiak és a nők nem egyenlőek - ez biológiai adottság -, a probléma az, hogy társadalmunkban a két nem esélyei nem egyenlőek, vagyis a mai Magyarországon egy nőnek számos hátrányt kell elszenvednie az élet legkülönbözőbb területein, kizárólag azért, mert nő. E hátrányok igen jelentős hányada olyan mélyen épült be mindennapjainkba, hogy fel sem tűnik mindenkinek: nemi hovatartozás szerint megkülönböztetni az embereket éppen úgy diszkrimináció, mintha faji, vallási vagy etnikai alapon tenné azt. Márpedig egy demokratikus jogállamban, mint amilyen Magyarország is, a diszkrimináció bármely formája elfogadhatatlan.

Az Európai Unió 2000-ben két antidiszkriminációs irányelvet fogadott el, amelyeket a tagállamoknak 2003 végéig - Magyarországnak a csatlakozásig - be kell építeniük a jogrendszerükbe. Úgy vélem, nem kellene a csatlakozásig várnunk; az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény egyszerre szolgálhatja Magyarország társadalmi modernizációját, az állampolgárok életminőségének javulását és hazánk európai integrációját.

Mindezek alapján a következő kérdéseket szeretném feltenni a miniszter úrnak: hol tart az antidiszkriminációs törvény előkészítése? Mikorra tervezi a minisztérium benyújtani a parlament elé? Az európai uniós jogharmonizáció ágazati vagy egységes antidiszkriminációs törvény megalkotásával valósítható-e meg hatékonyabban? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Mi a minisztérium koncepciója? És végül: indul-e valamiféle, az állampolgárokat felvilágosító program?

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)