Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Ugyancsak napirend előtt felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr, SZDSZ, “Becsületes magyarok?ö címmel. Képviselő urat illeti a szó.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap megjelent egy híradás az írott sajtóban egy vasárnapi televízióműsorról, amelyben a volt miniszterelnök azt mondta, hogy “december 5-én minden becsületes magyarnak igennel kell szavaznia a népszavazásonö.

Érdemes megállnunk ennél a gondolatnál, amelyet, azt gondolom, joggal minősíthetünk furcsának. Azért kell azt mondanom, hogy furcsa, mert, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk ebben a Házban, hogy egy igazi demokrata nem így gondolkodik. Egy igazi demokrata vitatkozhat a másikkal reggeltől estig naphosszat; gondolhatja azt, hogy a másiknak helytelen az álláspontja; feltehet mindent arra, hogy a másikat próbálja meggyőzni arról, hogy az álláspontja hibás és téves. De soha nem teszi becsület tárgyává azt, hogy a másiknak véleménye van. Az nem becsület kérdése, hogy nekem valamilyen álláspontom van egy ügyről, a másiknak pedig más álláspontja van.

Nem becsület kérdése például az, amit képviselőtársaim már szóvá tettek ma is, tegnap is ebben a Házban, hogy a Fidesz milyen álláspontot képvisel a sorkötelezettség eltörlése ügyében. Azon lehet gondolkodni és vitatkozni, hogy helyes-e ezt az álláspontot változtatni, és ennek megvan-e az indokoltsága. Mert egyébként megjegyzem, lehet álláspontot is változtatni természetesen a politikában, ha az ember tisztességgel megindokolja. Mert nem feltétlenül az az erény, ha az ember mereven, makacsul ragaszkodik az álláspontjához. Lehet megváltoztatni, de nem helyes, ha csak taktikai megfontolásokból változtatja az álláspontját. De ez sem becsület kérdése.

Becsület kérdése egyvalami: az, hogy mi, demokraták vitatkozunk egymással, tiszteljük a vitát. És nem a pártállamot hozzuk vissza azzal, hogy egyetlenegy igazság létezik, az, amit mi mondunk, az becsület kérdése is, és amit a másik nem vall álláspontként, akkor az már nem is becsületes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, azt kell mondjam, hogy amiről beszélek, nem új keletű probléma. Ha emlékeznek rá, és sokan vannak ebben a parlamentben, akik emlékezhetnek rá, 1998-ban, amikor Orbán Viktor miniszterelnök lett, miniszterelnöki expozéja után az összefoglaló beszédben azt mondta, hogy aki jó magyar, megszavazza ezt a kormányprogramot. A kirekesztésnek ez a típusú politikája sajnos akkor elkezdődött. Sokan fölemeltük a szavunkat akkor ez ellen, és elmondtuk azt, hogy ez nem demokrata álláspont.

(9.30)

Nem „ jó magyarságö kérdése megszavazni egy kormányprogramot. Jó magyar az, aki vitatkozik a parlamentben, és álláspontja van. Jó magyar az is, aki támogatja, és jó magyar az is, aki ellenzi, mert ez a dolga. Azért vagyunk demokraták, azért tiszteljük az országunkat, mert vitatkozunk egymással, mert azt gondoljuk, hogy a vita által megy előbbre.

Aztán folytatódott - emlékszünk rá - 2002-ben a választási kampányban a március 15-ei ünnepségek kapcsán a kokárdakitűzéssel: hogyan tesszük az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket a rossz ízű és színvonaltalan pártviták tárgyává, ahol az a magyar ember, aki egy bizonyos irányba szavaz, és kiteszi a kokárdát, utána is hordja; a másik, aki más irányba szavaz, az nem is teheti ki a kokárdát című vita. Sajnos ugyanez a kérdéskör: jó magyarunk vagyunk, becsületesek vagyunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mi sokan becsületes magyarok vagyunk, és nemmel fogunk szavazni ezen a népszavazáson, és nagyon sok becsületes magyar ember el fog menni, és nemet fog mondani. És nem azért, mert ez becsület és nem becsület kérdése, hanem azért, mert van köztünk egy politikai vita. Mert mi azt gondoljuk, hogy ezen a népszavazáson - többek között a kettős állampolgárságról - nemmel kell szavaznunk. Azért kell nemmel szavaznunk többek között, mert a kettős állampolgárságnak ez a típusú felvetése ellentétes a nemzetközi gyakorlattal - mindannyian tudjuk -, mert általában a nemzetközi gyakorlat nem az etnikai hovatartozáshoz köti az állampolgárságot, hanem egy állam korlátai között képzeli el általában az állampolgárság megvalósítását.

Megjegyzem - szemben a közhelyekkel -, sem a franciák, sem az olaszok, sem a németek nem teszik alanyi jogon választhatóvá és elfogadhatóvá a kettős állampolgárságot. Ahol egyébként sikeres kisebbségi emancipációról beszélünk - ilyen Dél-Tirol például vagy az úgynevezett Aland-szigetek környéke -, nem a kettős állampolgárság hozta meg a sikert, képviselőtársaim, hanem az emancipáció és az integráció. Vagyis a többségi nemzetnek egy értelmes felismerése és a kisebbségek jogaiért való küzdelem. Nekünk is ilyen módon kell elősegíteni a határon túli magyarok boldogulását. Világossá kell tennünk azt is, hogy ez minden párt számára fontos szempont, mindannyiunknak nagyon lényeges az, hogy a határon túli magyarok saját, szabad akaratuk alapján dönthessenek. De ez nem becsület kérdése.

Arra kérem a volt miniszterelnök urat, gondolja át az álláspontját, és térjen vissza a demokraták táborába. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kormány nevében szólni kíván Bársony András államtitkár úr. Megadom a szót.

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, érdekes súlya van a szavaknak? Mindenekelőtt az ön által idézett mondat után következett még egy, ha nem is talán következőként, de abban a beszédben, hogy mindez az adófizetőknek egy megveszekedett petákjukba sem fog kerülni.

Azt gondolom, hogy ha visszatekintünk például a magyarigazolványok kiadásának körülményeire, amiből már az előbb említettem, hogy hány százezer van forgalomban, és gondolom, senki nem tekinti riogatásnak, ha azt mondom, hogy ha ennyien kértek magyarigazolványt, akkor esetlegesen az állampolgárság iránt is legalább ennyi ember fogékony lesz, azaz legalább ennyi útlevelet ki kéne majd állítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Fájni fog?) Nos, emlékezzenek vissza, hogy a költségvetésben milyen viták előzték meg, hogy hány milliárd forintot különít el az Orbán-kormány, majd később a Medgyessy-kormány, hogy ezt az iratmennyiséget például elő tudja állítani és eljuttassa az illetékesekhez. Ha semmi más nem kerülne egy fillérbe sem, megjegyzem, az is tízmilliárdos nagyságrend volna, kiindulva a költségvetés akkori számaiból.

Mindezt csak azért szerettem volna mondani, mert akkor még természetesen nem jutottunk el a vitának egy olyan fokára, hogy a magyar állampolgárokat alanyi jogon megillető jogok milyen módon terhelik az állami költségvetést. Éppen ezért világos az, hogy a becsület nemcsak ott kezdődik, hogy rányomunk valakire egy bélyeget, hogy ha velünk szavaz, akkor becsületes, ha ellenünk szavaz - vagy fordítva -, akkor nem becsületes, hanem ott is, hogy van egyfajta becsület, amit még a politikusoknak is magukra nézve kötelezően el kéne fogadni, hogy azért olyan nyilvánvalóan nem szabad a tények ellenkezőjét állítani.

Lehet azt mondani, persze, hogy a politikába sok minden belefér, azt gondolom azonban, hogy más emberek életével játszani, más emberek sorsával játszani felelőtlen módon - ha úgy tetszik, nem becsületes módon - már nem fér bele a demokráciába. Éppen ezért azt gondolom, hogy az ön által említett gondolat - hogy tudniillik térjünk vissza valahol a demokrácia világába - nemcsak azért támogatandó, mert egyes emberekre, felelős politikusokra nézvést is tartalmaz egyfajta felszólítást, hanem azért, mert ennek a kérdéskörnek az egész argumentációja, egész vitája arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet eltekinteni azoktól a tényektől, amelyek mind a határon túli magyarok, mind pedig az itthon élő magyarok szempontjából meghatározóak életük további sorsa tekintetében.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az elhangzott mondatokból egy dolog mindenképpen kiviláglik. Nevezetesen, persze lehet és néha kell is egy álláspontot megváltoztatni, ha az tarthatatlan - láttunk erre kitűnő példát a tegnapi nap folyamán: ugye, egy hét alatt megváltozott a honvédelmi törvénnyel és az alkotmánnyal kapcsolatos, egyébként teljesen becsületes korábbi álláspontja a Fidesznek, és most egy más álláspontot fogadtak el, ami egyébként egy héttel korábban még nem becsületesnek tűnt. Ezért ezeket a stigmákat valószínűleg nem célszerű alkalmazni, mert meglehetősen visszahullanak mindazok fejére, akik ezt hirdetik.

Ebben azt ügyben azonban van még egy probléma. Nevezetesen a kettős állampolgárság kérdésében. Ön említette az Aland-szigeteket, ami egy kis sziget, és az első világháborút követően rendeződött a státusa, majd a második világháborút követően megerősödött. Nos, egy dolog, hogy ott milyen állampolgárok élnek - egyébként döntő többségükben finn állampolgárok -, de nem ez a legfontosabb dolog: az egy autonóm terület. Annak a szigetnek a státusa, a pozitív példája a kisebbségi létnek éppen autonómiájában van, de egy olyan autonómiában, amely a többség és a kisebbség megállapodásán, nem pedig finnek és svédek közötti elharapódzott, háborúszerű konfliktus eredményeképpen jött létre. Ez az, ami lehetőséget ad az ottani emberek számára egy olyan életforma kialakítására, amilyet ők maguk maguknak választottak. És ezt mindenki elfogadta.

Ha ebbe az irányba mennénk, akkor valószínűleg nem a becsület alapkérdéseiről kéne vitatkozni a jövőben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)