Felszólalás adatai
| 155. ülésnap (2004.05.25.), 19-37. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita lefolytatása |
| Felszólalás ideje | 1:22:55
|
Felszólalások: 18 19-37 37-42,46-72 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Devánszkiné Molnár Katalin, Hajdu László és Nyakó István MSZP-s, Kosztolányi Dénes és Szentgyörgyvölgyi Péter fideszes és Fodor Gábor SZDSZ-es képviselők önálló indítványát H/9872. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/9872/1., 3., 4. és 10. számokon kapták kézhez.
Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem meghívott vendégeinket, akik a minisztériumok, az igazságügyi szervek, az önkormányzatok, a rendőri szervek, illetve a kamarák, valamint az érintett egyesületek képviseletében érkeztek a napirendi pont tárgyalásához.
Megadom a szót Devánszkiné Molnár Katalin képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! A tulajdonhoz való jog az egyik legfontosabb alapjoga a magyar társadalomnak, az alkotmányban is így szerepel. A magyar társadalomnak a nyolcvanas évek végétől azzal kellett szembesülnie, hogy az ingatlantulajdonosok nem érezhetik magukat biztonságban, nem tudhatják biztonságban ingatlanukat, de még azzal is találkozhattak és szembesülhettek az emberek, hogy az ugyancsak az alkotmányban garantált lakhatáshoz való joguk is sérülhet.
A rendszerváltást megelőzően és az azt követő időszakban rendszeressé váltak az ingatlan-visszaélések. Egyre többeket fosztottak meg, részben vagy egészben önhibájukon kívül ingatlanuktól, bérlakásuktól. Az átalakulási folyamatban rejlő gazdasági és szociális problémák, az évtizedekig fennállott rendszerek megváltozása során jelentkező működési zavarok alapot adtak a különböző ingatlan-visszaélések kimódolására és elkövetésére. Létrejöttek ugyan új szervezeti formák, jogi szabályozások, de ezek kezdeti hiányosságai, az eljárási szabályok kijátszhatósága, az ügyintézés nehézkessége, ellenőrizetlensége felbátorította a bűnözőket. Ebben az időszakban az általános jogbizonytalanság miatt is csökkent a jogkövető magatartás iránti igény, a jogkövető magatartás társadalmi elismertsége.
A korábbi tanácsi bérlakás-elidegenítés - a nagyfokú társadalmi igény alapján - ekkoriban felgyorsult, a korábbi bérlők nagy tömegei, többségükben sajnos felkészületlenül, az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségeket nem ismerve, ennek következtében a rájuk háruló felelősséget kellően át nem érezve ingatlantulajdonossá váltak.
De baj volt a megmaradt bérlakásállománnyal is. Az ehhez kapcsolódó gazdálkodás, a szociális és lakáspolitikai célú pénzeszközök felhasználása döntő mértékben azokhoz az önkormányzatokhoz került át, amelyek a jelentős feladatukhoz megfelelő jogi szabályozással ekkor még nem rendelkeztek. Döntő fordulat volt ugyan az 1993. évi LXXVIII. törvény, az úgynevezett lakástörvény, amely a jogi kereteket megadta, de nem minden önkormányzat tudott ehhez megfelelő rendeleti szabályozásokat hozzárendelni. S a legnagyobb hiba talán az volt, hogy a szükséges anyagi forrásokat sem biztosították ekkor az önkormányzatoknak.
A rendszerváltás vesztesei, a munkájukat elvesztők, illetve a magukra maradt idősek, betegek körében megindult egy olyan nagymérvű elszegényedés, amely ahhoz vezetett, hogy egyre nagyobb adósságcsapdába kerültek. Hamar kialakult körükben a tetemes közösköltség- és közüzemidíj-hátralék, és a helyzetük szinte kilátástalanná vált. A lakhatási költségek emelkedését nem követte a szociális támogatási rendszer erősödése, a nyugdíjrendszer megfelelő átalakítása, a tartozásállomány megfelelő központi vagy helyi kezelése; mások - éppen megélhetésük biztosítása érdekében - a reálisnál nagyobb kockázatot vállaltak, vállalkozók lettek, hiteligénnyel léptek fel, és annak zavarai bizony hátrányosan érintették őket.
Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatosan elkövetett cselekmények társadalmi veszélyessége igen jelentős. Az áldozatok, a sértettek az életük során megszerzett legjelentősebb vagyontárgyukat és/vagy lakhatási lehetőségüket vesztik el végérvényesen, így válnak hajléktalanná, jobb esetben szívességi, megtűrt lakáshasználóvá. Az ingatlanokkal való visszaélések a jogrendszerbe és az ingatlan-nyilvántartás közhitelességébe vetett bizalmat ássák alá, és a valós számadatokhoz képest nagyobb fokú veszélyérzetet keltenek az ingatlantulajdonosokban, a lakásbérlőkben és az ingatlant vásárolni vagy bérelni kívánókban is. A napvilágra került ingatlancsalások gyanút, bizalmatlanságot keltenek az ingatlanközvetítők, a hitelező pénzintézetek, az eljáró ügyvédek, a közreműködő közjegyzők, a bírósági végrehajtók, a rendőrök, az ügyészek, de - valljuk be - még a polgári peres, illetve büntetőügyekben eljáró bírók személyével szemben is.
(9.50)
A maffiatevékenységet - s itt szeretném hangsúlyozni, hogy az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység nem valódi maffiatevékenység, nem egy egész országra vagy egy nagy területre kiterjedő, összefüggő hálózat folytatja ezeket az ingatlan-visszaéléseket - olyan kisebb-nagyobb csoportok végzik, amelyek erre szakosodtak, amelyek megtalálták a buktatókat, a hiányosságokat a jogrendszerben, az intézmények működésében, és egymás tevékenységéről talán nem is tudva folytatták azokat a tevékenységeket, amelyeknek a végén az előbb felsorolt súlyos következmények bekövetkeztek.
A maffiatevékenység összetett tényállási elemeinek a szervezett bűnelkövetés minden kétséget kizáró bizonyítottságának hiánya, valamint az ezen elkövetői magatartások összes és ezen belül a vagyon elleni bűncselekményekhez képest mért igen kis száma ellenére az volt megállapítható, hogy az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban elkövetett cselekmények igen súlyos következményekkel járnak. Ezt ismerte fel már a 90-es évek végén a BRFK, a Budapesti Rendőrfőkapitányság, amikor létrehozta a Kaptár csoportját, amely ma már alosztályként működik.
De ez nem volt elegendő. A károsultak, a Sors-Társak Egyesülete petícióval fordult a parlamenthez, a parlament elnök asszonyához, és a parlament elnök asszonya kiadta e petíciót megválaszolásra. Sok helyről érkezett jó válasz, és az alkotmányügyi bizottság, a rendészeti bizottság, valamint az önkormányzati bizottság megalkotta azt az albizottságát, amely úgy híresült el, hogy az úgynevezett lakásmaffia-albizottság. A pontos nevünk természetesen az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság volt. Munkánkat széles körű, feltáró jellegű munka jellemezte, és hadd büszkélkedjem el azzal, hogy politikamentes, csak az ügyre koncentráló munkát végeztünk. Ezért köszönet jár az albizottság valamennyi tagjának, köszönet jár az anyabizottságoknak és mindazoknak, akik munkánkhoz segítséget nyújtottak.
Nagy fokú társadalmi figyelem övezte a munkánkat, a minisztériumok, a főhatóságok, az eljáró hatóságok részéről nagy fokú segítséget kaptunk. Sokan, magánszemélyek írták meg a véleményüket, álláspontjukat, és nagyon nagy segítséget kaptunk magától a Sors-Társak Egyesületétől, akik anyagaikkal, tapasztalataikkal folyamatosan velünk voltak, együttműködtek velünk. Sokan félreértették az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság működését, vizsgálóbizottságnak tekintették, így egyedi ügyekkel is fordultak hozzánk, és nagyon sokan olyan ügyekkel, amelyek ugyan ingatlannal összefüggésben voltak, de igazából még nyomában, csírájában sem volt fellelhető a lakásmaffiára jellemző együttműködési szervezettségi elem.
Szeretném jelezni, hogy albizottságunk befejezte a munkáját, jelentését letette az anyabizottság asztalára, és hatan önállóan úgy döntöttünk, hogy országgyűlési határozati javaslatot terjesztünk önök elé. Ennek az volt a gyakorlati jelentősége, hogy kicsit egyszerűbb, kicsit gyorsabb legyen az országgyűlési határozati javaslat majdani kezelése, hiszen mi, hatan könnyebben tudunk egyeztetni az esetlegesen benyújtandó módosító indítványokról, amelyek már szép számban érkeztek. Nyitottak vagyunk ezekre a módosító indítványokra, meg fogjuk tárgyalni, és a bizottsági üléseken már tudjuk támogatni, illetve a nemleges véleményünket is kifejtve fogunk ezekről nyilatkozni.
Szeretném elmondani önöknek, hogy csak és kizárólag összehangolt kormányzati, minisztériumi, főhatósági és helyi önkormányzati munkával lehet az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységet végleg visszaszorítani. Nem vagyunk naivak. Nagyon jól tudjuk, hogy mindig is lesznek ingatlan-visszaélések, mindig lesz olyan, aki belekerül valamilyen olyan csapdába, amelyből nehezen menekülhet ki. Nekünk az volt a feladatunk, hogy azt tárjuk fel, hogy ennek milyen jogszabályi, intézményi működési, gyakorlati okai voltak, és ezt az albizottságunk elvégezte. Ezeknek a sűrítménye jelent meg az országgyűlési határozati javaslatban.
A legfontosabb kérdés az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos működési zavarok milyen következményekkel jártak. Arra a végkövetkeztetésre kellett jutnunk, hogy igen, az ingatlan-nyilvántartás 90-es évektől bekövetkezett helyzete sajnálatos módon alapot adott arra, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélések bekövetkezzenek.
Ma már viszont örömmel tapasztaltuk, hogy picit talán a tevékenységünk hatására is, felgyorsul a tetemes ügyirathátralék felszámolása. Ahogyan mondani szokták, pénzt, paripát, fegyvert nem sajnálva, ma már tizennyolc megyében lényegében nincs ügyirathátralék, Pest megyében számottevően csökkent az ügyirathátralék. Viszont a legnagyobb probléma ma is a sokat emlegetett Fővárosi Kerületek Földhivatalánál, azaz a fővárosi földhivatalnál tapasztalható, de ott is hatalmas előrelépés történt. A hátralékok kezelése azért volt fontos, mert amíg lehetőség van arra, hogy akár egy soronkívüliséggel vagy egy szabálytalanul végrehajtott soron kívüli eljárással megkeverjük a kártyákat, addig az ingatlannal visszaélőknek módjuk volt ezt kihasználni, ezt ingatlancsalásra felhasználni.
Szeretném még jelezni, hogy számottevően csökkent a nepperek jelenléte a Fővárosi Kerületek Földhivatala előtt is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy vélhetően már a belső földhivatali kapcsolatok is visszaszorultak. Erre viszont a jövőben is ügyelni kell, mert amíg nepper áll a földhivatal előtt, addig valaki odabent, a kapcsolat még működik, még létezik, ezért innen is kérem az illetékeseket, hogy minden esetben nézzék meg, mi történik a földhivatali ügyintézés során.
A jogszabályi hátteret is meg kell változtatni az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan. Tervezzük és tervezte már a kormány is, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó összes jogszabályt áttekinti, és ehhez az albizottságunk számottevő segítséget adott az ötleteivel, javaslataival. Csak egyetlenegy dologra hadd hívjam fel a figyelmet: például jelenleg az ügyfél nem kap rögtön iktatószámot, ha bemegy a földhivatalba. Ezt egy normálisan működő rendszerben szinte elképzelhetetlennek tartaná bárki.
A Fővárosi Kerületek Földhivatalán kívül is szeretnénk, ha mindenütt, mindenkor, az egész országra kiterjedően nem lenne ügyirathátralék, és mindenütt maximálisan betartva a rájuk vonatkozó szabályozást végeznék a földhivatalok a munkájukat. Ehhez viszont szükséges, hogy legyen kormányzati segítség, legyen hozzá költségvetési támogatás, hiszen az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerét folyamatosan karban kell tartani, és ehhez viszont pénz kell, ehhez segítség kell úgy a költségvetéstől, mint a kormányzattól.
A büntetőeljárások rendszerében is meg kellett találnunk azokat az elemeket, amelyek az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység kialakulásához, illetve virágzásához vezettek. Amint az előbb említettem, a BRFK-n megalakult az a bizonyos Kaptár alosztály, amely ezt elkezdte vizsgálni, és azt tapasztaltuk, hogy másutt nem nagyon figyeltek arra, hogy vajon tényleg egy polgári peres eljárásnak tűnő következménnyel szemben valóban lehet, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés vagy egy más jognyilatkozat erőszak, fenyegetés vagy megtévesztés hatására keletkezett-e.
Szeretném jelezni, ma már elindulnak a nyomozások. Az ügyészség szigorúan felügyeli a nyomozás menetét. Tudomásunk van arról, hogy újból elrendeltek nyomozást, a megtagadó határozatot felülvizsgálva újból nekiláttak az ügyek felderítésének. Hisszük, hogy ma már senki nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a portáról elküldik, hogy tessék bírósághoz fordulni, ez nem rendőri cselekmény. Kérem az országos rendőrfőkapitány úr további segítségét, kérem a budapesti rendőrfőkapitány úr további segítségét, és őszintén remélem, hogy a megyékben is megfelelő felkészültségű, speciális felkészültséggel rendelkező rendőrök fognak a jövőben tevékenykedni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megnéztük azt is, hogy a Közjegyzői Kamara, az Ügyvédi Kamara és a Bírósági Végrehajtói Kamara mennyiben érintett az úgynevezett lakásmaffia-tevékenységekben. Az Ügyvédi Kamara az első pillanattól kezdve főben járó bűnnek tekinti, ha valaki visszaél az ingatlanra vonatkozó jogosultságával, illetve kötelezettségével. Tudunk számos esetről, amikor a kamarából kizárták az ügyvédet ingatlannal kapcsolatos visszaélés miatt.
(10.00)
A közjegyzői kamara az elején tiltakozott az érintettség megállapításától, jelenleg már egyértelművé teszik, hogy ők is komolyan foglalkoznak azzal, nehogy egyetlen közjegyző is bekerüljön ebbe a rendszerbe. Egyébként volt olyan közjegyző, aki maga hívta ki a rendőröket, amikor ingatlancsalóval találkozott. A legtöbb problémánk a Bírósági Végrehajtói Kamarával volt, de az utóbbi időben, az utóbbi pár hónapban ők is komolyan veszik azt, hogy figyelniük és őrködniük kell a saját kamarájuk tagjai tevékenysége felett. Ebben kérjük az Igazságügyi Minisztérium segítségét is, és őszintén remélem, hogy együttműködésünk eredménnyel fog járni.
Szeretném jelezni, hogy az ügyészség az első pillanattól kezdve együttműködött velünk, illetve megtette azokat a lépéseket, amelyek az ingatlan-visszaélések visszaszorítása érdekében szükségesek. 2003-tól egy olyan statisztikai nyilvántartást is vezetnek, amelyben végre nyilvánvalóvá válik, hogy mely ügyek tartoznak a lakással, ingatlannal kapcsolatos visszaélések körébe, és ez is egy hatalmas előrelépés.
A bíróságokról is néhány szót. Természetesen a hatalommegosztás tiszteletben tartandó elve alapján erről az albizottságunk igazán nem alkothatott véleményt, mindenesetre annyit engedjenek meg nekem, hogy kérjük a bíróságokat, hogy akár polgári eljárásban, akár büntetőeljárásban folyik előttük a büntető- vagy polgári ügy, legyenek figyelemmel arra, hogy olyan helyzetbe került emberekről van szó, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nagyon súlyos élethelyzetbe kerültek, nehéz velük kommunikálni, nehezen fogalmaznak, nehezen képviselik érdekeiket, és bizony még azt is tapasztaltuk, hogy néha az ügyvédek sem szívesen állnak segítségükre. Remélem, hogy a jövőben ezt is meg fogja oldani a majd a peres ügyekben is feladatot vállalni tudó úgynevezett nép ügyvédje rendszer.
Szeretnénk jelezni: nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy egy olyan társadalmi közegben működjenek az ingatlannal kapcsolatos eljárások, amelyben mindenki tudja a maga helyét, szerepét, és mindenki felelősséggel végzi azt. Ezért az önkormányzatok, illetve a Belügyminisztérium felé is megfogalmaztunk igényeket, kéréseket, a Belügyminisztériumtól a kormányon keresztül azt kérjük: tegye lehetővé, hogy az önkormányzatok mindegyike pontosan és precízen értelmezhesse a lakástörvényben meghatározott feladatait, azt a saját rendeleteiben helyesen alkalmazza, és tudjon segítséget nyújtani azoknak a rászorultaknak, akiket az ingatlanmaffiák esetleg még most megtalálnak.
Hogy mire gondolok pontosan? Ez az az eset, amikor önkormányzati bérlakást cserélnek valamiféle vidéki ingatlanra. Ez a vidéki ingatlan lehet egy jó állapotú, tényleg lakható ingatlan is, de nagyon sokszor az ingatlanmaffia - elnézést a kifejezésért - putriba költöztetni kívánja a volt lakásbérlőket. Ilyenkor az önkormányzatok megkérhetik a másik önkormányzatot, hogy nézzék meg, végezzenek környezettanulmányt, nézzék meg a helyszínt, nyilatkozzanak a lakás lakhatóságáról, és igen, bizony meg lehet tagadni akkor a cserét, amennyiben nem megfelelő a másik csereingatlan.
Szeretnék néhány nevet felemlegetni, azokét, akik nagyon sokat segítettek nekünk. Végig velünk volt az Országgyűlés adatvédelmi biztosának munkatársa, az ombudsmani hivatal képviselői, köszönet nekik, sokat segítettek. Az adatvédelmi biztos például abban segített, hogy pontos és precíz megoldásokat találjunk azokra az on-line kapcsolatos garanciális elemekre, amelyeket az ügyvédek, a földhivatalok egymás között fognak tudni használni, és például az ügyvédek arra is, hogy őket se csapják be, ők is tudják pontosan, hogy aki előttük megjelenik, az bizony nem egy ingatlancsaló, hanem a valódi tulajdonos valódi igazolványokkal, valódi személyazonossággal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sok mindent mondhatnánk még erről az egész tevékenységi körről, szeretném, ha az országgyűlési határozati javaslat mielőbb megszületne. Társaimmal együtt kérem önöket, működjünk abban is együtt, hogy a lehető legrövidebb időn belül az országgyűlési határozat megszülessék, és a kormány megkezdhesse, illetve folytathassa azt a munkát, amelyet az ingatlan-visszaélések ügyében már megkezdett, illetve amelyet ők is támogatnak.
Köszönöm mindenkinek a segítségét, köszönöm az együttműködést, és abban reménykedem, hogy a mi albizottságunk működése példa lesz a további parlamenti vizsgálóbizottságok, feltáró jellegű bizottságok és albizottságok működéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és várom módosító indítványaikat. (Taps.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány részéről kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárának.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi tárca legfontosabb feladatai közé tartozik a jogbiztonság megőrzése és erősítése. Ennek megfelelően nemcsak a programszerűen végrehajtott jogalkotási rendben kell törekedni a jogkereső állampolgárok megnyugtató kiszolgálására, legyen szó az igazságszolgáltatásról vagy a közigazgatás bármely területéről, hanem arra is törekedni kell, hogy a nemkívánatos jelenségek okán felmerülő jogszabályi korrekciók is megtörténjenek. Ilyen nemkívánatos jelenség az ingatlanokkal és bérlakásokkal összefüggő visszaélés, amely jogellenes magatartásnak a célja minden esetben, hogy a magánszemélyek tulajdonában vagy bérletében lévő ingatlanok törvénysértő módon megszerzésre kerüljenek a jogszerűség látszatát keltve.
A többféle elkövetési módszerrel megvalósuló jogellenes cselekmények elkövetői egymástól független, alkalmi jellegű elkövetői csoportok, és az ország egész területén felbukkanva követik és követték el ezeket a bűncselekményeket. A jelenség már néhány éve ismert, és a belügyi hatóság egy külön nyomozó egységet is létrehozott, az úgynevezett Kaptár csoportot az e körbe tartozó bűncselekmények felderítése, nyomozása érdekében. A nyomozó hatóság felkészülése azonban még az elkövetői szándékot persze nem szünteti meg. Az ingatlanokkal és bérlakásokkal kapcsolatos visszaélések károsultjai létrehozták a Sors-Társak Egyesületét, akiknek az Országgyűlés elnökéhez benyújtott petíciója nyomán az alkotmány- és igazságügyi bizottság mellett az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjainak delegálásával jött létre az a közös albizottság, amelyet Devánszkiné Molnár Katalin vezetett.
Az albizottság több mint egy éven keresztül vizsgálta a petícióban megfogalmazott sérelmeket, azok jogi és társadalmi hátterét, meghallgatva a szaktárcák, szakmai kamarák és más érintettek véleményét, javaslatát. Az elkészült végleges jelentést az együttes bizottság is megtárgyalta. A lefolytatott albizottsági vizsgálat egyik nagy eredménye volt, hogy modellszerűen mutatta be azokat a lehetséges elkövetési magatartásokat, amelyeknek egyértelmű célja az ingatlantulajdonosok vagy bérlők szándékos megkárosítása vagy olyan módon, hogy a sértettek beleegyezésével, de hamis ígéretek mellett vették rá a sértetteket egy adásvételi szerződés megkötésére; vagy olyan megtévesztő magatartás tanúsításával, amely alkalmas volt arra, hogy az ügyeinek önálló vitelére alkalmatlan, nemegyszer mentálisan is sérült személyek a jogügyletek alanyaivá, majd sértettjeivé válnak.
Ezek az ügyletek, amelyek hatósági közreműködés mellett jogszerűvé válnak, vagy akarathibásak, vagy színleltek, vagy palástolt kölcsönügyletként nyilvánulnak meg. A vizsgálódás következtében a visszaélések modellezhetőségén túl világossá és nyomon követhetővé váltak azok a jogi, államigazgatási, ingatlan-nyilvántartási folyamatok, amelyekhez kapcsolódó szinte valamennyi jogterület átvilágításra került. Az albizottsági végleges jelentés ajánlásokat fogalmazott meg a tárcák számára annak érdekében, hogy a jogszerűtlen folyamatok időben felismerhetők és elkerülhetők legyenek. Mindemellett a sértettek reparációs lehetőségei is megvizsgálásra kerültek.
Az albizottság folyamatos sajtóérdeklődéstől övezve végezte fontos és hasznos munkáját, melynek egyik közvetett eredménye, hogy tevékenysége időszakában az új visszaélésekre vonatkozó bejelentések száma jelentősen csökkent. Az albizottsági munka közvetlen eredménye a most tárgyalandó képviselői önálló indítványként benyújtott országgyűlési határozati javaslat.
(10.10)
Ebben a határozati javaslatban mindazok a tárcák megszólításra kerülnek, akik érintettek a nemkívánatos jelenség visszaszorításában, új elkövetések megakadályozásában, az okozott sérelmek orvoslásában. Számos feladat került megfogalmazásra, amelyek között vannak olyanok is, amelyek szélesebb és átfogóbb módon, a részleteket mellőzve jelölik meg a visszaélések elhárítására irányuló intézkedéseket. Ezek pontosítása esetén az országgyűlési határozati javaslat támogatható. A tartalmi módosítások mellett további formai módosítás is indokolt abban a vonatkozásban, hogy az Országgyűlés csak a kormány részére fogalmazhat meg feladatokat, amelyek elvégzése tekintetében a felelősök kijelölése már a kormány hatáskörébe tartozik.
A fentiek figyelembevételével kérem képviselőtársaimat, hogy értékeljék a határozatban megfogalmazott célokat, amelyek a jogbiztonság erősítésére irányulnak, annak megakadályozására, hogy a jóhiszemű, de könnyen félrevezethető ingatlantulajdonosok vagy bérlők nemegyszer jogász közreműködők szándékos vagy gondatlan segítségével kisemmizetté, sértetté válhassanak.
Mindezek alapján kérem önöket, hogy támogassák a határozati javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.
Megadom a szót Hajdu Lászlónak, az önkormányzati bizottság előadójának, ötperces időkeretben.
HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az önkormányzati bizottság tagjaként, de egyben a vizsgálóbizottság tagjaként is - bár nehéz helyzetben vagyok, mert a bizottságunk elnök asszonya a lényegét tekintve mindent csokorba gyűjtött és informálta a parlamentet - a vizsgálatunk megállapításairól, a bizottságban elhangzottakról néhány szóban informáljam önöket.
Az első, hogy az önkormányzati bizottság - csakúgy, mint a három bizottság együttes ülésén - egyhangúlag fogadta el a jelentést, illetve a mai előterjesztést. Ez ritka eset a parlamentünk történetében, és ezzel szeretném kezdeni, hogy valóban, amennyiben ilyen fontos, közérdekű, a közvéleményt nagyon foglalkoztató és érdeklő, a közhitelességgel és a jogbiztonsággal kapcsolatos témát vizsgálunk, ebben az esetben bizony mindenkinek ugyanazon feladata és gondolkodása kell legyen, hogy ezt a kérdést föltárjuk, kivizsgáljuk, javaslatokat tegyünk a kormány részére. Ebben a bizottságban ilyen felelősséggel vettek részt minden oldalról az országgyűlési képviselők, és azt gondolom, hogy példa volt, és meg kell mondjam, jó érzés volt ebben az albizottságban részt venni.
Az önkormányzati bizottság részéről, azt gondolom, a legfontosabb tanulságot én abban vonnám le, ami a mi bizottságunkat érinti: az önkormányzatok szerepe. Ebben a vizsgálatban nem lett kiemelve, és a 3200 önkormányzatot nem lehetett a vizsgálathoz odaállítani, hogy ők is számoljanak be, de a legnagyobb tanulságok közé tartozik, hogy az önkormányzatok a saját vagyonuk nyilvántartásával, a bérleményeik ellenőrzésével, mindazokkal, amelyeket a vagyonkataszter kezelésében az önkormányzatoknak törvény szerint el kell látni, meg kell oldani, ebben a tekintetben úgy tapasztaltuk a vizsgálatok során, hogy nagyon sok még a változtatnivaló, és ez egy üzenet is a választott képviselő-testületeknek, önkormányzatoknak.
Érintette természetesen ez a vizsgálat a tanácsi időszakból örökölt önkormányzati bérleményeket is, érintette a volt önkormányzati bérlemények megvásárlása után már társasházként működő úgynevezett kvázi magántulajdonokat, és kiderült a vizsgálatban, hogy érintette a szövetkezeti tulajdont is, és más egyéb ingatlanokat is, vagy nem lakáscélú helyiségeket is érint ez a kérdés, tömegesen természetesen elsősorban a lakásbérleményeket.
Úgy gondoljuk, az elnök asszony által felsoroltak, tehát a szociális, a lakhatási és megélhetési problémák belejátszottak abba, hogy ilyen esetek történtek és történnek. Polgármesterként magam is számos példát tudnék felhozni, ami a mi kerületünkben történt meg, Budapesten. Elsősorban budapesti jelenségekről tudtunk képet adni, és nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy a Sors-Társak Egyesülete megalakult, hogy a Sors-Társak Egyesülete ezt a kérdést elénk tárta, és végig segítőkészen dolgozott velünk együtt.
A fő probléma éppen a Sors-Társak Egyesületénél jelentkezik, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, azokkal a tömegekkel, azokkal a családokkal, és azt gondolom, erre kell valamiféle választ, valamilyen krízismegoldást kitalálni, a kormánynak és a parlamentnek együttesen, hogy a ma utcán lévő családoknak, az ilyen ügyeskedő tevékenység során utcára kerülő családoknak megoldjuk a helyzetét. Itt többgyerekes családok is vannak, beteg emberek vannak, fogyatékos emberek vannak utcára téve, tanyára rakva, szinte rabszolgaságban élve.
Ez a fő kérdés, azt gondolom, amikor megtévesztéssel, fenyegetéssel, erőszakkal és sok egyéb fondorlattal és trükkökkel kiforgattak egyeseket az önkormányzati bérleményből, az életüket ezzel tulajdonképpen tönkretéve. Idős emberekről, befolyásolható személyiségekről, mentálisan sérült emberekről van itt szó, és persze hiszékenyekről és olyanokról is, akik úgy gondolták, az önkormányzati vagyont, a bérleményüket bevihetik egy vállalkozásba apportként, és majd ebből fognak meggazdagodni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az önkormányzati bizottság egyhangúlag azt javasolja, hogy ez alkalmas a tárgyalásra. Végezetül szeretném még egy javaslatomat megtenni az elnök úrnak, azt, hogy a módosító indítványok várható nagy száma miatt lehessen a mai napon a tárgyalás végéig, tehát nem a mostani napirendi pont végéig, hanem a tárgyalási nap végéig beadni módosító indítványt, mert olyan rövid idő van a módosító indítványok beadására. Ezt szeretném indítványozni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám a szót Horváth Csabának, a gazdasági bizottság előadójának, engedjék meg, hogy bejelentsem, hogy elfogadom Hajdu László képviselő úr javaslatát, tehát a most tárgyalt országgyűlési határozati javaslathoz a módosító indítványok benyújtására a mai ülésnapunk végéig van mód.
Megadom a szót Horváth Csaba képviselő úrnak.
HORVÁTH CSABA, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság május 19-én tárgyalta a H/9872. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely a lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság hat tagjának önálló képviselői indítványaként lett beterjesztve a tisztelt Ház elé.
Az országgyűlési határozati javaslat tartalmilag épít a lakásmaffia-tevékenységet feltáró albizottság által az alkotmány- és igazságügyi bizottság, az önkormányzati bizottság, valamint a rendészeti bizottság részére készített részletes jelentésre. A jelentés tartalmazza a megismert és elemzett ingatlan-visszaéléseket, azok társadalmi, gazdasági, szociális okait és körülményeit, és a kidolgozott javaslatokat a hasonló cselekmények visszaszorítására és a sértettek, áldozatok helyzetének rendezésére. A határozati javaslatban a lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedések minisztériumi szintre való leosztásával lehetővé válik, hogy 2005. december 31-éig az Országgyűlésnek, a kormánynak, az eljáró hatóságoknak felvázolt feladatokkal visszaszorítsák a társadalom egészére káros jelenséget.
Olyan széles körű problémáról van tehát szó, ami mindenképpen hosszú távú együttműködést igényel a javaslatban szereplő számos minisztérium, valamint egyéb civil szervezetek részéről, és csak a hosszú távú összefogás eredménye lehet, hogy a társadalomnak az ingatlan-nyilvántartás közhitelességébe és legvégső soron a jogrendszerbe vetett bizalma helyreálljon.
A bizottság a saját nevéből adódóan tárgyalta a javaslat gazdasági vonatkozásait, az országgyűlési határozati javaslat lényegében nem jelent olyan komoly anyagi terhet az államháztartás részére, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Valójában azok számára nyújtandó segítségről van szó, akik az úgynevezett lakásmaffia áldozatai lettek a '90-es évek elején, közepén, és az akkori eljárási rendben nem sikerült számukra olyan jogorvoslatot találni, ami az újbóli életkezdésüket megfelelően megalapozta volna. Sokan vannak ebben a rászorult helyzetben, de annyian nem, hogy a költségvetés számára jelentős megterheléssel járna.
A bizottság ülésén az országgyűlési határozati javaslatot benyújtó országgyűlési képviselők közül a képviselő asszony ismertette, hogy az elmúlt másfél évben számos olyan eredmény született, amely annak köszönhető, hogy az Országgyűlés elnökének rendelkezése alapján foglalkoztak ezekkel az ügyekkel. Az igazi nagy eredmény az, hogy elindultak, valamint folytatódtak a nyomozások, és a rendőrök már nem küldik el a náluk jelentkező állampolgárokat azzal, hogy ha lakásról van szó, akkor az polgári ügy, valamint az, hogy az ügyészek fokozottan ügyelnek az úgynevezett lakásmaffiás tevékenységek nyomozására.
(10.20)
Külön kiemelendő, hogy az Ügyvédi Kamarához hasonlóan ma már a Közjegyzői Kamara és az utóbbi időben a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara is együttműködő készséget mutat.
Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság az országgyűlési határozati javaslatot megtárgyalta, és az ellenzéki képviselőkkel együtt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Ezért magam is azt javaslom, hogy a javaslatot fogadjuk el, illetve támogassuk az abban foglaltakat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 15-15 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.
Elsőként megadom a szót Hajdu Lászlónak, az MSZP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.
HAJDU LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi bizottsági véleményt folytatni szeretném, amelyet akkor megfogalmaztam. Szeretném jelezni, hogy az albizottság tagjaként személyes tapasztalatomat is beleszőném a vezérszónoklatba. Azt gondolom, sokan szereplői annak a témának, amelyet ma a tisztelt Ház tárgyal. Ezeket a szereplőket csak leltárszerűen szeretném fölsorolni: ügyvédek, közjegyzők, ingatlanszakértők, földhivatali munkatársak, illetékhivatalok, cégbíróságok, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Nem teljeskörűen soroltam föl a kört.
Azt gondolom, nagyon sokszereplős dologról beszélünk ma, és nagyon fontos kérdés kerül a parlament elé higgadt légkörben; olyan légkörben, amikor a vizsgálat föltárása során a sok-sok, éppen az előbb fölsorolt intézmények meghallgatása során áll össze az a kép, amely alapján az ingatlanokkal és lakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedéseknek a tisztelt Ház asztalára, majd pedig a kormány asztalára kerüléséről ez az albizottság összeállította javaslatait.
A vizsgálat során azon meghallgatott intézmények, amelyek ehhez a témához valamilyen módon érintettként meghívásra és meghallgatásra kerültek, fontos önkritikát is gyakoroltak saját intézményeik működésével kapcsolatban. Legfontosabbnak a földhivatali nyilvántartás budapesti gyakorlatát tartjuk, személy szerint tartom. Ebben a vezérszónoklatban azért vagyok nehéz helyzetben, mert az albizottságot vezető Devánszkiné dr. Molnár Katalin ezt a területet igen részletesen bemutatta. Az én kis hozzászólásom is erőteljesen erre épült volna. Tény az, hogy a földhivatali nyilvántartás, a földhivatali iktatószámok megkapása, a földhivatali sürgősségi eljárás gyakorlata mind arra mutat, hogy nem véletlen, hogy a földhivatali ügyfélfogadás épületei előtt ilyen szorgalmas önként jelentkezők jelennek meg - úgy hangzott itt el már megelőzően, hogy nepperek -, akik bizonyos összegért soron kívüli szolgáltatásokat nyújtanak.
Ez nem konform egy mai modern ügyfélszolgáltatásban, hogy ott állnak utcán emberek. Én mint ügyfél, nem tudom elintézni, ám 2, 3, 5 vagy 10 ezer forint készpénz számla nélküli lefizetése mellett elintézhető az ügy 48 órán, akár azon a napon vagy pár órán belül. Ez nyilvánosságot kapott a bizottságban, ami a bizottsági tagok témához való őszinte hozzányúlását és tisztességét is jelenti, hogy nem voltak sajtó-, televízió-, botrányos nyilatkozatok, nem voltak pártharcok ebben. Mindenki azt akarta, hogy ezt korrekt módon, a szakmaiság szintjén tárjuk föl, és ne politikai kérdésként kezeljük.
Nagyon fontos volt, február 6-án tartottunk egy ilyen albizottsági ülést, amikor Budapest rendőrfőkapitánya elmondta, hogy körülbelül hány személy van előzetes letartóztatásban ilyen ügyben. Ez azért volt fontos, mert korábban a sajtóban is, még rendőrségi körökből is olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy tulajdonképpen ilyen típusú bűncselekmény nincsen, ilyen típusú nyomozás nem folyik. Ám, amikor a Kaptár csoport fölállításra került, látható volt, hogy Budapesten is ebben szemléletváltozás történt. De akkor már közel 70 fő ilyen ügyben letartóztatott volt, és közel 500 fő gyanúsítottként volt számba véve. Tehát ha csak ennyi volt az egész országban, már akkor is, úgy gondolom, indokolt volt ennek a bizottságnak a fölállítása.
Az a levéltömeg, amelyet módunk volt olvasni a vizsgálat során... - hiszen másfél éven keresztül tartott szép csöndben ennek az albizottságnak a munkája, idős emberek panaszkodtak, különböző áldozatok, beteg emberek, sokszor persze káros szenvedéllyel, mentális problémákkal küzdő családok írtak a helyzetükről, kérték és várták, hogy valamilyen megoldás lesz, ők is olvasták vagy hallották. A gond az volt, hogy tanú szinte nem létezett. Ez mindig valami olyan körülmények között történt, aminek tanúja nem volt.
A másik probléma az, hogy általában formailag az alakiság minden esetben rendben volt, látszólag még az okiratok is hitelesek voltak; a bélyegzőknél fordult elő, amikor X ügyvédi iroda bélyegzőjénél kiderült, hogy az a bélyegző már évek óta nincs forgalomban, de ezzel a bélyegzővel írták meg a szerződést, ezzel a bélyegzővel forgatták ki lényegében bérleményéből, magánvagyonából az érintett családot. Színlelt és akarathibás szerződésekről hallhattunk. Természetesen a közbizalom visszaállítása érdekében, a közhitelesség megvédése érdekében fontosnak tartjuk, hogy ennek az albizottságnak a fölállítására sor került.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az gondolom, ma a jogi keretek vonatkozásában nincsen probléma, azonban e jogi keretek közötti átjárásban vannak olyan joghézagok, amelyekre irányulna az a javaslat, amely ebben a képviselők által aláírt önálló országgyűlési határozatban megfogalmazásra kerülne a kormány részére. Illetve mi kockáztattuk azt is, hogy bontottuk és különböző ágazatok részére is meghatároztunk feladatokat.
Elsősorban azt szeretnénk, ha a kormányzat figyelembe venné, hogy ezeknek a visszaéléseknek a megakadályozása, amire a vizsgálat, úgy gondolom, jó alapot teremtett a föltárását tekintve, és ezeknek a visszaszorítására már a vizsgált időszakban nagyon sok lépést tettünk, eredményes lépést tettünk, úgy gondoljuk. A feltárás továbbfolytatása egyéb kormányzati intézkedéseket igényelne. Mi ezen kormányzati intézkedésekre az anyagban szereplő módon javaslatot tettünk.
Fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzatok, akiknek önkormányzati bérlakásuk vagy nem lakáscélú helyiségük van, ezeket a bérleményeket és azok bérlőit rendszeresen, a szerződésben vállalt feladatok szerint ellenőrizzék. Az önkormányzat, saját bérlőinek szociális helyzetét látva is elébe mehet annak, hogy ne adósodjanak el bérlői, hiszen saját érdeke is, hogy ne adósodhassanak el. Elsősorban családok szociális helyzete húzódik meg amögött, amikor ügyeskedők megtévesztéssel, esetleg fenyegetéssel - erről is tudomást szereztünk -, bizonyos esetekben erőszakkal vagy olyan adatgyűjtéssel, amikor figyelték, hol vannak olyan családok, akiket meg lehetne környékezni, meg lehetne téveszteni, ilyen adatgyűjtésekből tudták őket megtéveszteni. A korábban elhangzottak szerint egy tipikus példa volt, tipikus módszer, hogy egy vidéki lakásba viszik el őket azzal, hogy ez lesz az ő lakásuk a jövőben.
(10.30)
Aztán kiderül, hogy az a lakás három hónapra van bérelve, és három hónap múlva ott dobják ki őket, azon a településen, ahova elhelyezték. Magam is jártam ilyen településen, ahova egy tanyára ideiglenesen kihelyeztek egy családot Budapestről. Még valamennyi pénzt is kaptak annak idején, ahhoz, hogy ott egy-két hónapig tudjanak élni. Ez a módszer nem állja meg a jogbiztonság elvét, és ahol ezt meg lehet csinálni, ott az önkormányzatoknak jobban kell vigyázni arra, hogy a vagyonuk hogyan van kezelve, és mi a vagyonuk sorsa a mindennap kérdésében.
Azért is fontosnak tartom az önkormányzatok szerepét hangsúlyozni, mert elsősorban az önkormányzatoknál kell arra fölfigyelni, hogy olyan hirdetések jelennek meg újságokban, rádióban, szórólapon, ragasztásokon, amelyek azt tartalmazzák, hogy “önkormányzati bérlakást adok elö. Aki ilyet olvas, az eleve kell hogy tudja, vagy legalább annyi információjának kell lenni, hogy ilyen hirdetés törvényesen nem jelenhet meg, illetve olyan hirdetések jelennek meg, amelyeknél csak az van beleírva, hogy lakást adok olcsón. Amikor fölhívjuk telefonon - mi ezt megcsináltuk, többször kipróbáltuk -, akkor azt mondják, hogy ha erre a címre eljön, akkor 5000 forint letétele esetén megmutatjuk a lakást.
Ezt mi többször végigcsináltuk, és kiderült, hogy ezek önkormányzati bérlakások, és mivel megjelölik, hogy melyik kerület, nyilván olyan próbákat csináltunk, amely lakások az én kerületemben vannak, hiszen gyakorló polgármesterként szinte nyomozóvá váltunk, hogy ezeket visszaszorítsuk a kerületben. Nálunk is több tíz ilyen eset fordul elő.
Összefoglalva azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a képviselők által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot támogassák.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kosztolányi Dénesnek, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A parlament három állandó bizottságának tagjaiból megalakult albizottság munkájának elismeréseként is értékelhető, de ennél fontosabb, hogy a vizsgált téma súlyának és jelentőségének megfelelően kiemelt időpontban tárgyalhatja az Országgyűlés az albizottság képviselő tagjai által előterjesztett országgyűlési határozatot. Ezért van alkalmam köszönteni a munkánkat televízión és rádión követő kedves nézőket és hallgatókat, amit tisztelettel most meg is teszek.
Munkánk során fontos volt számunkra, hogy mind nagyobb médiafigyelmet kapjon tevékenységünk, hiszen kezdettől fogva tudtuk, hogy a téma felvetésének és a megoldási javaslatok kidolgozásának már önmagában megelőző, preventív hatása van vagy az lehet. Egy civil szervezetnek, a Sors-Társak Egyesületének elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a törvényhozó testület 2002. év végén elérkezettnek látta az időpontot arra, hogy hathatós lépésekre szánja el magát a felismert bűncselekménytípus visszaszorítására.
A munka eredményeként két dokumentum született, amelyet a parlamenti képviselők és a tárca képviselője, a kormányzati szervek kézhez vehettek: az albizottság jelentése és az annak végrehajtására született országgyűlési határozattervezet, amit a bizottság, az albizottság tagjai nyújtottak be. Ez utóbbinak tartjuk most az általános vitáját, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében szeretném leszögezni, hogy a két anyag elválaszthatatlanul összetartozik. Az egymáshoz való viszonyukat úgy jellemezném, hogy a jelentés egy látlelet, egy kórlap, az országgyűlési határozat pedig a recept. Recept arra, hogy miként lehet orvosolni a jelentésben feltárt súlyos társadalmi problémát, visszaszorítani és véglegesen megszüntetni az ingatlantulajdonokkal elkövetett vagy megkísérelt bűncselekményeket.
Mint mondtam, a jelentés látlelet. Az albizottság először a tényállás teljes tisztázására törekedett, átvilágította az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység társadalmi okait, többször, sorozatosan kielemezte az ingatlan-visszaélések elkövetésének magatartásformáit. Elmondhatom társaim nevében is, hogy minden érdekelttel többször, több ízben egyeztettünk. Az érintettek legszélesebb körét meghallgattuk, és az elmúlt év során személyes tapasztalatokat gyűjtöttünk a földhivatalokon keresztül, a bírósági tárgyalótermekig bezárólag.
A jelentés és az országgyűlési határozat együttesen kezelendő. A jelentés leírja a feltárt hiányosságokat, joghézagokat, rámutat a kisebb mulasztásokra és a fegyelmezetlenségek összeadódásából keletkezett súlyos joghátrányok mibenlétére. A két anyag elválaszthatatlan egymástól, hiszen az egyik megmondja, mi a jelenlegi helyzet, és hol van a baj; a másik, az országgyűlési határozat, ami a mai témánk, közel 35 pontban sorolja fel azokat a javaslatokat, azokat a teendőket, amelyek párhuzamos és összehangolt végrehajtása mellett sikerülhet a cél elérése: az ingatlan-bűncselekmény vizsgált típusának végleges felszámolása. A határozat kísérletet tesz arra is, hogy utat mutasson a megelőzés és a társadalmilag igen káros jelenség elkövetésétől történő visszatartás irányába.
Szeretném ismételten aláhúzni, hogy a kormányzati szervektől egységes, összehangolt jövőbeni tevékenységet várunk el. Ezért állítom azt, hogy az albizottság jelentése és az országgyűlési határozat legfigyelemreméltóbb jellemzője annak kiegyensúlyozottsága. Végig szem előtt tartottuk, hogy valamennyi érdekelt önkéntes, belső meggyőződésből fakadó összefogására van szükség a cél aránylag rövid időn belüli eléréséhez. A jövőbeni teendők, intézkedések összetartozását és egyenrangúságát bizonyítandó, a jelentésből most, az általános vitában semmit nem emelek ki külön, nem szándékozom. A 40 oldalas anyag bármelyik részének felemlítése azt a látszatot keltené, hogy ez a feladat fontosabb, a másik meg kevésbé fontos. Az egyik minisztériumnak több a teendője, míg a másiknak kevesebb. Egységes végrehajtást kérünk, az előterjesztő képviselők, és ehhez egyenlő, arányos finanszírozást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, a már négy állandó bizottságban több mint ötven képviselő által egyhangúlag támogatott országgyűlési határozat végrehajtásához anyagi eszközökre is elengedhetetlenül szükség van. Ennek biztosítását a Pénzügyminisztériumtól kérjük, és a 2005. évi költségvetésben szeretnénk tételesen kidolgozva látni. A szükséges pénzügyi források nagyságát meghatározni most még nem lehet. Annak kimunkálása közös feladat, de biztos vagyok abban, hogy minden egyes forint, amit az ingatlan-nyilvántartás rendbetételére és a javaslatok végrehajtására fordítunk, százszorosan megtérül. Társadalmi haszna pedig pénzben ki sem fejezhető.
Munkánk során nem törekedtünk arra, hogy egy bonyolult társadalmi-gazdasági átalakulás során felbukkant bűncselekménytípus megjelenéséért kisebb-nagyobb igazgatási, jogalkotói, jogalkalmazói csoport elmarasztalására kerüljön sor. A bűnözőket kell, tisztelt parlament, a csalókat, a megvesztegetőket, a joggal visszaélőket kell megbüntetni, de őket a leghatározottabban. Az áldozatoknak pedig igazságot kell szolgáltatni.
Az töltött el bennünket szomorúsággal, hogy ezt a vizsgált évtizednyi időszakban nemigen tapasztaltuk. Az albizottság megállapításai lehettek volna keményebben fogalmazottak, javasolhattunk volna egyes területeken radikálisabb beavatkozásokat is. A gyors felszíni kezelés helyett a mélyebb, a végérvényes megoldásokat helyeztük előtérbe, szem előtt tartva a jogbiztonság mindenkori erősítését, a jogállam védelmét.
Az albizottság tevékenysége alatt nem állt le a törvényhozás munkája. E területen említenék két témakört, azért, mert ez a két téma bizonyos csalódást okozott a bizottság tagjaiban, ugyanis mostantól kezdve bízunk abban, hogy az országgyűlési határozat jóváhagyását követően már nem történhet meg, hogy folyamatban lévő törvényjavaslat, illetve annak előterjesztője ne vegye figyelembe a bizottsági munka eredményeként született javaslatainkat, ajánlásainkat.
A bizottságban egyetértés volt abban, hogy az ingatlan-bűncselekmények visszaszorításának egyik lehetséges eszköze az ingatlanforgalom jelenleginél több szereplőssé tétele. Erre az elővásárlási jog intézményének kiszélesítése adott volna lehetőséget.
(10.40)
Az albizottság úgy látta, hogy a társasházak tulajdonosainak, tulajdonostársainak nagyobb körben kell biztosítani az elővásárlási jogot, de legalábbis az ingatlanszomszédok pozíciójának erősítése lett volna indokolt. Hasonlóképpen jó szolgálatot tehetne az önkormányzatok elővásárlási jogának lehetővé tétele is. A többszereplős eljárás nem az ingatlanforgalom vagy a lakásmobilitás kárára szolgálna, nem lassítaná azt, de nagyobb biztonságot nyújtana minden résztvevőnek, így az előadónak és a vevőnek egyaránt, az önkormányzatok vagyongazdálkodását pedig egyértelműen segítené.
A társasházi törvény módosításakor az albizottság nem kapott támogatást az elővásárlási jog felülvizsgálatához. Ez a jogterület véleményem szerint nem kellően szabályozott a polgári törvénykönyvben, és a bírói gyakorlat, az ítélkezés azt mutatja, hogy számos igazságtalan döntéshez vezet a jogbizonytalanság. Hasznos felismerés annak egyértelműsítése is, hogy az adásvételi szerződést megkötő eladó és vevő között idővel ugyanebből a jogügyletből származóan érdekellentét alakulhat ki, amely peres eljáráshoz vezethet. A szerződések kötelező ügyvédi ellenjegyzése ilyen esetekre semmilyen megoldást nem kínál. Indokolt lenne felenként külön, azaz saját ügyvéd képviselete az ügyek vitelére, és ezeknek az ügyvédeknek az elévülési időn belül kötelességük lenne az általuk ellenjegyzett szerződésből kialakult jogvitákban a szerződő fél képviseletének ellátása. Ezekben az esetekben sem a költségnövekedés vagy a költségnövelés előidézése volt a cél, hanem a jogbiztonság növelése, a jogvégzett résztvevők felelősségének garanciális növelése.
Az Országgyűléshez már benyújtásra került a lakásszövetkezetekről szóló törvényjavaslat, szintén tárgyaljuk a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályokat s ezek módosítását. Ezekben a javaslatokban még nem fedezhető fel az albizottság munkájának az eredménye, itt a kézbesítésre gondolok például, hatósági kézbesítésről van szó a földhivatalok tekintetében. Bízom abban, hogy az országgyűlési határozat elfogadását követően csak olyan törvényjavaslatok kerülnek a tisztelt Ház elé, amelyeket egybevetettek a jelentés megállapításaival, és nagy biztonsággal állítható róluk, hogy nem teremtenek lehetőséget, sőt egyértelműen kizárják az ingatlan-bűncselekmények lehetőségeit. Vannak határozottan pozitív visszajelzéseink, de az albizottság munkájának osztatlan elismerése nem mindegyik tárcára jellemző. Volt olyan minisztérium, amelyik az utolsó pillanatban annak a véleményének adott hangot, hogy az albizottság anyagai nem tükrözik tárcájának vagy más tárcák szakmai álláspontját. Nem, nem azt tükrözi, hanem az albizottság álláspontját tükrözi a véleményünk, és ez így helyes.
Kérem az Országgyűlést, hogy a határozat jóváhagyásával a parlament ellenőrzési funkcióját erősítse. Különösen indokolt ez azért is, mert az is csalódást jelentett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség számára, hogy az albizottság másfél éves tevékenysége ideje alatt nem jutott dűlőre a Földművelésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium abban az egyszerű kérdésben vagy mindenesetre megoldható kérdésben, hogy a földhivatalok hol helyezkedjenek el véglegesen a rendszerben. A legtöbb, amit közigazgatási államtitkári szinten kaptunk - idézem szó szerint -, hogy hosszú távon mindenképpen indokolt a jogok és a kötelezettségek bejegyzésének bírói felügyelet alá helyezése. Itt nem a jogi megfogalmazással van a gond, hanem a hosszú távon kifejezéssel. Az országgyűlési határozat pontos határidőkkel dolgozik, nincsenek hosszú és rövid távok, mert ezek csak fellazítják a végrehajtást.
Az albizottság tagjai a határozat végrehajtását egyéni képviselői munkájuk részeként is figyelemmel fogják kísérni, és rendszeresen ellenőrzik azokat. Időszakonként szükség lesz annak megvizsgálására, hogy az általam kórlapnak nevezett kórlapon szereplő betegségre jó orvosságot tartalmaz-e a recept, tehát az országgyűlési határozat, és használt-e, esetleg nemkívánatos mellékhatásoktól mentes volt-e. Az albizottság természetesen nem tévedhetetlen, ezért tisztelettel várjuk észrevételeiket, javaslataikat mindkét oldalról.
Az albizottság alelnökeként köszönöm azok mindegyikének segítőkész támogatását és munkáját, akik lehetővé tették, hogy az albizottság munkája a mai napon a Ház elé kerülhessen. Az előterjesztők nevében ígérem, hogy jelentésünkből a tisztelt Ház segítségével nem rövid időn belül, de a jövő év végére zárójelentés készülhet. Ehhez kívánok mindenkinek jó munkát!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábornak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim a vitában nagyon sok mindent elmondtak már eddig az albizottság működéséről, és én nem szeretném szaporítani a szót e tárgykörben, hiszen az ember leginkább azokat tudná elismételni, amelyekről már Devánszkiné Molnár Katalin képviselőtársam, Kosztolányi képviselőtársam és Hajdu képviselőtársam is beszélt. Én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében annyit hadd tegyek röviden hozzá ehhez a tájékoztatóhoz, vitához, parlamenti eszmecseréhez, hogy mi a magunk részéről az albizottság munkáját rendkívül jelentősnek érezzük. Jelentősnek érezzük egyfelől a téma miatt. Nyilvánvalóan a magyar társadalom egy jelentős részét felháborították azok az események, amelyek az úgynevezett lakásmaffia tevékenysége kapcsán történtek. Nemcsak az érintettekről van itt szó, hanem minden jó érzésű magyar polgárról, akiknek az igazságérzetét és a jogrendbe vetett hitét sértette mindaz, ami történt.
Az Országgyűlés helyesen döntött, amikor felállította ezt az albizottságot, és nem csekély munkával, sokak segítségével van most előttünk az az anyag, amely konkrét megoldásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan lehetne elejét venni mindazoknak a visszásságoknak, amelyek a magyar közigazgatás sajátos rendszere és a magyar jogszabályok sajátos rendszere miatt és természetesen jó néhány rossz szándékú ember tudatos visszaélése miatt alakultak ki. Tehát ebből a szempontból a bizottság munkája szerintem nagyra értékelendő, mert valóban egy súlyos társadalmi igazságtalanságot próbált orvosolni.
Az eredményesség oldaláról nézve is érdemes a bizottság tevékenységénél megállni egy pillanatra. Az elmúlt időszakban itt, a magyar parlamentben sajnos azt láttuk, hogy a különböző bizottságok, albizottságok vagy akár vizsgálóbizottságok a tevékenységükben eredménytelenek. Ez a típusú üzenet nagyban alááshatja a magyar demokrácia tekintélyét, hiszen azt látja a politika és a közélet iránt fogékony közönség, hogy a köz ügyeit olyan módon intézik a parlamentben, a népképviselet házában, hogy képtelenek a különböző politikai pártok megállapodni bizonyos kérdésekben, illetve nem képesek bizonyos korlátokon túltekintve, elfogulatlanul vizsgálni egyes kérdéseket. Ez különösen a vizsgálóbizottság tevékenységére áll, hiszen nagyon jól tudjuk azt, hogy a magyar parlament az 1990-es években, tehát a rendszerváltás utáni első években - körülbelül '96-97-ig volt jellemző - rendkívül jól működő és nagyon komoly jelentéseket a parlament elé letevő vizsgálóbizottságokat tudott produkálni. Onnantól kezdődően viszont állóháború alakult ki ezekben a bizottságokban, és rendszeresen a döntésképtelenség és tehetetlenség volt az eredmény.
Ez az, amire azt a kifejezést használtam, hogy aláássa a magyar demokrácia tekintélyét, azt az érzetet kelti az emberekben, hogy a többpárti parlamenti demokrácia arról szól, hogy a különböző nézetek képviselői képtelenek egymással megegyezni egy olyan XX. századi magyar történelem után, amely Magyarország mögött van, amelyben autokrata és önkényuralmi rendszerek domináltak - lásd a két háború közötti Magyarország Horthy-rendszere, illetve a Kádár-rendszer -, a magyar társadalom jelentős része abban nőtt fel, ahhoz szokott hozzá, hogy egyféle vélemény van, és felülről, paternalista módon mondják meg számára a kijelölt utat. A demokrácia pedig - mint tudjuk - mindig vitákból áll, mindig különböző nézetek ütköztetéséből, és ebből formálódik meg mindig a közjó fogalma. Nos, ezt a hitet, amely a demokráciába vetett hit, ássa alá az ilyen típusú eredménytelenség, amivel az elmúlt időszakban sajnos a magyar parlament tudott elszámolni.
Nos, én ennek az albizottságnak a munkáját ezért is tekintem különlegesnek, mert az utóbbi időszakban egyedülálló, hogy a különböző pártok képviselői teljesen egy irányba, egymásra figyelve, egymás érveit figyelembe véve tudtak dolgozni, és képesek voltak konszenzussal letenni egy jelentést az asztalra.
(10.50)
Ennek a jelentésnek a tartalmáról beszéltek már képviselőtársaim, és ezért említettem azt, hogy ebbe nem akarok belemenni, hiszen azt gondolom, hogy erről még vitatkozni fogunk, a megoldási módozatokról. Nyilván a különböző minisztériumok, a kormány is el fogja mondani ezzel kapcsolatban a véleményét, a képviselők is tesznek ehhez megjegyzéseket, és reményeim szerint formálódik majd egy olyan országgyűlési határozat, amely világos feladatokat és világos határidőket határoz meg.
Számomra a leglényegesebb politikai üzenete ennek a munkának az igazságtalanság orvoslásán túlmenően, amely a sértettek felé oly fontos, és a társadalmi igazságosság mellett is fontos, a másik legfontosabb üzenet az, hogy bizony, ha komolyan vesszük a demokratikus intézmények működtetését, és komolyan vesszük azt az értékrendet, amely a demokrácia és a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadságának értékrendje, illetve a másik politikai véleménye tiszteletének az értékrendje, akkor képesek vagyunk a magyar parlamentben is eredményesen és hatékonyan dolgozni. Tehát csak rajtunk múlik mindig a siker és az eredményesség, nem a demokrácia intézményrendszeréből következik a kudarc, hanem a saját képességeink korlátait mutatja. Nos, íme, itt egy példa, amely megmutatja azt, hogy lehet sikeresen és jól is elvégezni ezt a munkát.
Úgyhogy mi, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében ezért ezt a munkát, ennek a jelentésnek a megállapításait támogatjuk, helyeseljük, és javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a határozati javaslatot az esetlegesen szükséges módosításokkal együtt fogadja el, és minél hamarabb tudjunk tiszta helyzetet teremteni e kusza és eddig átláthatatlan jogi környezetben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az MDF vezérszónoka a vita későbbi szakaszában ismerteti képviselőcsoportja álláspontját.
Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.
Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni 10 perces időkeretben. (Nincs ilyen jelzés.) Felszólalási szándékot nem látok.
Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét, Devánszkiné Molnár Katalint, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre.) Megadom a szót képviselő asszonynak… - bocsánat, képviselő asszony, időn túli négyméteres…
Szanyi Tibor államtitkár úr, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára jelezte felszólalási szándékát. Elnézését kérem, megadom a szót az államtitkár úrnak.
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Öntől azért is kérek elnézést, mert kicsit úgy látszik, a gombokkal nem tudtam kellő reflexszel megbirkózni, de tartok tőle, hogy a felszólalásomat követően önnek több oka lesz a vitában elhangzottakra reagálni.
Azért kértem szót, mert egyfelől a bizottsági vitákat és annak persze nem kevés, a nyilvánosság előtt való leképezését is figyelemmel kísérve úgy látom, hogy itt az Országgyűlésben, amellett, hogy egyébként nagyon helyes tevékenység zajlik ennek az egész kérdéskörnek a feltárása tekintetében, úgy érzem, hogy bizonyos fokig azért szemérmesek is vagyunk, és némi aránytalanságot is tapasztalhatunk néha a probléma kezelését illetően.
Ugye, ahogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára is elmondta, az Országgyűlés természetesen csak a kormányra róhat kötelezettségeket, feladatokat, azonban ebben az egész tevékenységben, ahogy a bizottság egyébként a munkáját végezte, nagyon komoly társadalmi összefogásra van szükség, megannyi szervezet, köztestület van, amelyek ebben a kérdéskörben illetékesek lehetnek, minthogy egyébként a kezdeményezés is nem kis mértékben civil oldalról volt megtámasztva.
Azt gondolom, hogy az egész vita, és ennek főleg a tanulságai mind az Országgyűlés, mind a kormány szempontjából egy összehangolt kommunikációs feladatot is kijelölnek, hogy a kormányzati szférán túlmutatóan a különböző civil szervezeteket, illetve társadalmi egyesületeket és nem kis mértékben köztestületeket a további teendők végzésébe is be tudjuk vonni. Tehát egy hosszú távú együttműködésről van szó. Miért is van hosszú távú együttműködésről szó? Ahogy ennek az egész országgyűlési határozati javaslatnak a címe is mutatja, benne van ez a szó, hogy “maffiaö. S noha a magyarban egy kicsit, azt hiszem, többféleképpen tudjuk értelmezni ezt az idegen eredetű szót, ennek dacára azt mondom, hogy bizony a maffia nem olyan, hogy kap egy kis taslit, és akkor majd szépen, sírva-ríva elrohan, és azt mondja, hogy soha vissza nem jövök ide, és fölhagyok a vonatkozó tevékenységgel.
Egy nagyon-nagyon komoly erővel rendelkező, meglehetősen szervezett csoportosulástömeggel állunk szemben, és azt is mondani kell, és talán picit itt vitatkoznék Fodor Gábor úrral, aki említette, hogy ez nem a demokrácia gyengesége. Bizony, sajnos azért lássuk be a gyengeségeinket is, mert azok is vannak, kérem szépen, nevezetesen, hogy nagyon egyenlőtlen a küzdelem, hiszen maga ez a maffia azért nem kis mértékben profi ügyvédekkel megtámasztott, a kiskapukat keresgélő módon dolgozik. Ezzel szemben a kormány, a különböző hatóságok pedig csak és kizárólag a jogszabályok legszigorúbb figyelembevételével tehet akár csak egy lépést.
Most mondok valamit. Egy maffia egy óra alatt hihetetlen mennyiségű galádságot bír kitalálni, ugyanakkor egy több hónapos nyomozás tekintetében elég egyetlenegy ügyviteli hiba vagy eljárásrendi hiba, és az egész ügyet gyakorlatilag a bíróság vagy bármilyen más hatóság visszaveti, és innentől kezdve megint mehet az iszapban birkózás, illetve a homokban biciklizés. Ezt azért bátorkodom mondani, mert nem szoktunk ugyan igazából szennyest kipakolni, mégis azért tudjuk mindannyian, volt is erről többször szó a parlamentben, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a hatáskörébe tartozó földhivatalok tekintetében az elmúlt bő egy évben bizony voltak letartóztatások, folynak rendszeresen vizsgálatok, nyomozati cselekmények, és a többi, és a többi, és látjuk, hogy milyen eredménnyel.
A szó jogerős értelmében attól tartok, hogy túl sok eredményt nem tudunk fölmutatni, annak dacára, hogy nekem mint országgyűlési képviselőnek, de idáig el se menjünk, mint állampolgárnak számos ügynél ránézésre az van, hogy bűzlik, és mégis pokoli nehéz bebizonyítani, hogy ott valóban bűncselekmény történt. No, tisztelt képviselőtársaim, amiről még szerettem volna szólni - és itt jön a szemérmesség kérdésköre -: ne csak lakásmaffiáról beszéljünk. Itt azért ebben a körben az emberek azt gondolják, hogy a földhivatalok előtt álló, vagy korábban seregekben álló, ma már ritkábban és talán egy kicsit a fedésükre odafigyelő nepperek álldigálnak, nemcsak róluk van szó, hanem ahogy egyébként Devánszkiné képviselő asszony is mondta még itt a szószéken, kérem tisztelettel, hát belül is van egy partner, az ég szerelmére! Ott ül bent a hivatalban, állami alkalmazott, közalkalmazott, kérem szépen, aki egyébként a kormányzat szempontjából mindenféleképpen számtalan fegyelmi felelősséggel tartozik. És jelzem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy jelen pillanatban, ezekben a napokban, ezekben az órákban több fegyelmi vizsgálat zajlik a minisztériumban annak kiderítése végett, hogy adott esetben az a szabálytalanság, amit észleltünk, akár a számítógépes rendszerben való turkálás, akár más okoknál fogva, hogy ezek vajon pusztán csak szabálytalanság látszatát keltik-e, vagy pedig valódi bűncselekményeket próbálnak fedezni.
Egy szó mint száz, csak szeretném jelezni a tisztelt Országgyűlésnek a kormánynak és ezen belül a tárcának azt a maximális elkötelezettségét, hogy anélkül, hogy nap mint nap az újságok címlapjára dobálnánk a szennyest, igenis nap mint nap találunk szabálytalanságokat. Ezekkel nap mint nap vesszük föl a versenyt, amit a magam részéről úgy fogalmazok meg, hogy nemcsak a földhivatalok előtt álldigáló, úgynevezett lakásmaffiáról, hanem bizony az őket kiszolgáló és a közigazgatás testét rágó közigazgatási maffiával is le kell bizony számolnunk. És attól tartok, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez ügyben a kormánynak nagyon is jól jön az Országgyűlés támogatása.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy további felszólalási szándék van-e még. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs.
Megadom tehát a szót Devánszkiné Molnár Katalin képviselő asszonynak, az előterjesztők képviselőjének, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.
DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igazán nem okozott nagy feszültséget bennem a politikai államtitkár úr megszólalása, bár jelezte, hogy majd erre sokkal többet kell reagálnom. Nem, megállapíthatom, hogy amit elmondott, az inkább csak örömömre szolgálhat, és gondolom, társaim is így veszik. Hiszen végre egyértelműsítődött, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is azon az állásponton van, amelyet már korábban az osztályvezető asszony, Latkóczi Olga is megerősített, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a földhivataloknál működő közalkalmazotti felelősség is hangsúlyozandó, hogy megállapítható legyen.
(11.00)
Nagyon fontos lépésnek tartom azt, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban már folyik az ingatlan-nyilvántartási jogszabály olyan irányú felülvizsgálata, amely kizárja az ingatlanmaffia további tevékenykedésének a lehetőségét, és tudom, olyan személyi konzekvenciák levonására is sor kerül, ami fontos ahhoz, hogy ne lehessen elkövetni ezeket a bűncselekményeket.
Köszönet és hála ezért, ahogyan köszönet és hála jár azért is, hogy az Igazságügyi Minisztériumban dr. Vajdovics Éva főosztályvezető asszony rendszeresen és folyamatosan segítette a munkánkat, a Belügyminisztériumban a helyettes államtitkár, dr. Hegedűs András adott nekünk nagyon sok segítséget. Szeretném jelezni, hogy az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesétől, dr. Polgár Éva Ildikótól is rengeteg segítséget kaptunk. Ezek fontos ügyek, mert azt is bizonyítják, hogy nem hagytak minket magunkra. Folyamatosan együtt dolgoztunk velük, ahogyan azt Kosztolányi Dénes alelnök úr is elmondta az elején a vezérszónoklatában.
Tisztelt Ház! Szeretném jelezni: fontosnak tartottuk úgy felépíteni az országgyűlési határozati javaslatot, hogy természetesen a parlament lehetőségeit kihasználva a kormánynak adunk feladatot, de megjelenítettük azt is, hogy milyen módszerrel szeretnénk ezt a feladatot végrehajtatni. Tudom, ez egy különleges megoldás, így még nem született országgyűlési határozat, hogy azt mondtuk, felkérjük a kormányt, hogy… - és megmondjuk, melyik minisztériumnak szánjuk az adott feladatot. Átnéztem a Házszabályt, nem házszabályellenes, amit mi itt kitaláltunk.
Tisztelettel kérjük, értsék meg, mi célzottan és tudatosan döntöttük el, hogy ezt így fogjuk megoldani. Ezt mi hatan, közösen így állapítottuk meg, hogy ez így lesz jó, ezzel egyértelműsítve és határozottan kiemelve, hogy látjuk, hol, mi a feladat, hol, mi a teendő.
Itt szeretném elmondani, hogy ezzel is eredményt értünk el. Az előbb valaki a fülembe súgta, hogy a Pénzügyminisztériumban elindult egy gondolkodási folyamat. Ha semmi mást nem értünk el, mint azt, hogy elindítottunk gondolkodási folyamatokat, ihletet adtunk az apparátusoknak, akkor azt mondjuk, hogy ez nagyon nagy fegyvertény. Ugye, a bürokrácia mindig azt mondja, hogy minden rendben van, minden szép és jó, ahogyan azt végzem, az tökéletes, én a gyakorlatot jól tudom, ezt alkalmazom, a jogszabályoknak mindenben megfelelek. Úgy látszik, néha fel kell kavarni az állóvizet. Mi beledobtunk egy nagy követ abba a bizonyos tóba - nem mondom, hogy pocsolyába -, és ennek a hatására megindulnak azok a folyamatok, hogy végre valami történik ezen a területen is.
Mondok egy másik hasonlatot, amely egy kicsit közelebb áll hozzám. Én úgy érzem, elkezdtünk főzni egy nagyon finom húslevest. Tetszenek tudni, hogy a húsleves először habot vet, ami rettenetesen ronda és visszataszító, de ha ezt a habot leszedjük, és a főzést tovább folytatjuk nagyon finom lángon, akkor a végén nagyon finom, áttetsző, gyöngyöző húsleves lesz az eredmény.
Azt kívánom, hogy közösen szedjük le ezt a habot a húsleves tetejéről, és utána közösen élvezzük azt az áttetsző, finom nedűt, amelyet közösen megalkottunk.
Köszönöm szépen a kedves figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A korábbi képviselői javaslatot elfogadva bejelentem, hogy az országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt a mai ülésnapunk végéig lehet benyújtani. A már benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következnek az országgyűlési biztosok beszámolói. Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a felszólalására egymást követően, húsz-húsz perces időkeretben kerül sor. Ezt követően a kormány ismerteti az álláspontját valamennyi beszámolóról együttesen húsz percben, ezt követően pedig a beszámolók és az országgyűlési határozati javaslatok vitájára kerül sor külön-külön. A beszámolókat J/8927., J/8929., valamint J/8928. számokon kapták kézhez.
Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnénk az országgyűlési biztosok beszámolóinak a tárgyalására, a biztos urak megérkezéséig ötperces technikai szünetet tartunk, ezt követően pedig átadom a levezető elnöki teendőket Mandur László alelnök úrnak.
(Szünet: 11.06-11.11)
Elnök: Mandur László
Jegyzők: dr. Füle István és Németh Zsolt)
Felszólalások: 18 19-37 37-42,46-72 Ülésnap adatai