Felszólalás adatai

A jelenlegi helyzet azonban történelmileg egyáltalán nem hasonlítható a korábbiakhoz. Ha megengedik, egy nagyon rövid kis történelmi kitérőt én is szeretnék adni. Az világos, hogy a jobbágyság megszűnését követően állandó jelleggel jelen volt - egészen a XX. század második feléig - egyfajta földéhség, éspedig egy jogos földéhség a magyar vidéken.

(13.00)

Ezt a földéhséget nem lehetett kielégíteni, mert egy nagybirtok rátelepedett a vidékre. Egy olyan nagybirtok telepedett rá, amellyel szemben a kisebbek tehetetlenek, kiszolgáltatottak voltak.

A változás sokkal kedvezőtlenebb, mint ahogy azt gondolnánk. Az én hitem és meggyőződésem szerint mára, leszámítva persze a nagyon tisztességes földet akarók nem túl nagy táborát, igen sokan ma úgy tekintenek a termőföldre, mint ahogyan a nyugat-európaiak, ahogyan az Európai Unió, mintha az a tőkefelhalmozásnak eszköze lehetne.

Itt áll előttünk az az immáron elérhető közelségbe került időpont, 2014. április 30-a, amikortól kezdődően a magyar föld ki lesz szolgáltatva a külföldieknek. Ezért tehát nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak meg kell tennie azokat a lépéseket, amelyek védelmet, minél szélesebb körű védelmet tudnak biztosítani a mi termőföldünknek, a magyar termőföldnek.

Ezért föl kell tennem a kérdést még akkor is, ha kormányzati oldalon ülök, alapkérdés: vajon ez a törvény megfelel-e azoknak a feltételeknek és kívánalmaknak, amelyeket oly sokan szeretnénk a törvényben látni? Azt kell mondanom, hogy a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos lehetőségek beszűkítésében csaknem a végső határig elment a törvény - ez az én álláspontom -, megteremtette azokat a feltételeket, amely feltételek még nézetem szerint az uniós szabályokon belül vannak, de amelyek már a védelmet igen nagy mértékben képesek garantálni a termőföldnek.

És van egy második kérdés. Megteremtette-e a védelmet a magyar termőföldnek az itt most is jelen lévő, egyre inkább terjeszkedő nagybirtokkal szemben? Ez a második kérdés az, amely nézetem szerint most nyitva van. Erre kell olyan választ, válaszokat adni az elkövetkezendő időben, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy a magyar vidéken ne alakuljon ki olyan helyzet, amely visszaköszönt hosszú-hosszú évszázadokon keresztül. Meg kell teremteni a feltételét annak, hogy a magyar emberek meg tudják szerezni azt a termőföldet, ami számukra az életet jelenti. Garantálja-e ez a szerződés?

Tisztelt Ház! Az én meggyőződésem szerint a magyar alkotmány és az abból következő, meg nem kerülhető következtetés azt mondja, hogy a magyar termőföldre minden magyar embernek születésétől kezdődően joga van. Következik az alkotmányból persze az is, hogy a kormánynak - ami csak korlátozottan állhat rendelkezésre - jogában áll bizonyos korlátozásokat, bizonyos olyan eszközöket alkalmazni, amelyekben a földnek akár a térmértéke, akár a megszerezhetőségének más része szabályozott.

Van azonban egy alkotmányos szabály, amelyet átlépni nem lehet: ez nem lehet aránytalan. Nem támaszthat az állam sem olyan feltételeket, amely feltételeket egy igen nagy réteg, akár kétmilliónyi magyar ember nem tud teljesíteni. Mire gondolok?

Arra, amit a törvényből mindenki kiolvashatott: a végzettségekre. Én annak vagyok a híve, hogy a magyar földműves az szakma, az szakmát gyakorol. Elfogadom, hogy ez több, mint amit itt sokan gondolnak vagy gondoltak, ez nem egyszerűen a földtúrás, ezt tudni kell, ezt ismerni kell. De ha ezt betesszük a törvénybe, azt is garantálni kell, hogy minden magyar ember számára nyitott legyen ennek a tudásnak az elérése.

Benne van-e ez most a törvényben? Úgy gondolom, hogy nincs. Ezért - bár ez nem a részletes vita - a törvény jobbítása és javítása érdekében szükségesnek tartottam egy olyan módosítót előterjeszteni, amely világossá teszi, hogy meg kell teremteni minden olyan helyen, ahol egyáltalán a földművelés szóba jöhet, de lehetőleg az egész országban a mezőgazdasági ismeretek oktatását. Meg kell teremteni azt a feltételt, hogy az első elemitől a nyolcadikig mindenki megismerhesse az alapvető szükségleteket a mezőgazdaság tekintetében.

Azt végképp nem tudom elfogadni, amikor térmértékhez hozzácsatoltan különböző végzettségek jelennek meg: középfokú, felsőfokú végzettség. Hova szűkül így le az a lehetőség, ahol meg lehet szerezni a termőföldet? Kiknek szűkül le ilyen mértékben?

Itt össze van keverve valami, tisztelt hölgyeim és uraim! Az üzem és a tulajdonszerzés. Össze van keverve, hogy egy üzem működtetéséhez igen, szakember kell. Ahhoz, hogy 300 vagy 500 hektár jól működjön, ahhoz kell a szakember - de nem a tulajdonos kell hogy legyen! Ganz Ábrahám amikor idejött, akkor még egy egyszerű kopácsolós ember volt, akinek volt egy szakmája, amit gyakorolt, és lett belőle valami. Vajon nem lehetett volna belőle egy akkora üzem tulajdonosa, mint amilyen lett? Vagy most azt tudjuk mondani egy kisiparosnak, hogy drága barátom, te fejlődhetsz, de akkor először menj el a Műegyetemre, végezd el a Műegyetemet, aztán ha van neked egy egyetemi diplomád, akkor majd folytathatod tovább. Ez teljesen elfogadhatatlan, mi több, meggyőződésem szerint az alkotmánnyal is ellentétes.

Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha olyan törvényt akarunk, amely megfelel mindazon igényeknek, amelyek elé állítottuk, akkor nem lehet megkerülni azt a lehetőséget, amire föltétlenül szükségünk van, nevezetesen, az üzemtörvényt minél előbb látnunk kell.

Van még egy nagyon-nagyon fontos része, ami szintén hiányzik a törvényből. Ez a törvény - és ezt magam is támogatom - preferálja a családi gazdaságot. Azért valamit ne felejtsünk el! A családi gazdaság maga a törvény szerint is egy üzem. Az egy üzem, amelyet működtetni kell. És itt olyan különbségek jelennek meg a vállalkozásban működtetett üzem, a társas gazdálkodásban működtetett üzem és a családi gazdaság között, amelyeket semmivel nem lehet indokolni.

Meg kell ugyanis kérdeznem: vajon ha én úgy alapítok egy családi gazdaságot, hogy abban benne vagyok én, a feleségem meg négy unokám, akkor ezt azt jelenti, hogy mi ellátjuk a 300 hektárnyi területet? Nyilván nem. Következésképpen teljesen egyértelmű, hogy ezeket az ügyeket át kell tudnunk hidalni. Üzemként kell kezelni, és az üzemkénti lehetőségeken belül a családi gazdaságoknak meg kell adni azokat az előnyöket, amiket szeretnénk. Ez azonban már a támogatási rész és a működtetési rész. Ha e kettőt összekeverjük, és a tulajdonlással próbáljuk ilyen módon összhangba hozni, akkor nagyot hibázunk.

Visszatérve a külföldiek tulajdonszerzésére, mert ez az egyik alfa-ómega, hogy ezt ki tudjuk zárni. És itt szólnék a zsebszerződésekről. A zsebszerződések tekintetében néha az az érzésem, hogy mindenféle talán még olyanok is vannak, amelyek eltúlzott mesék, de azért az egy reális veszély. Egy azonban bizonyos: mind ez idáig a zsebszerződések tekintetében senki nem tudott olyan eredményes munkát végezni, aminek az eredményeként ezek visszaszorulhattak volna.

Mi kell hozzá? Az kell hozzá, ami a törvényhez is kell vagy kellett volna, és amit én nem most kezdtem el mondani, hanem hosszú évek óta mondok. Magyarországon a tulajdon-nyilvántartás, azon keresztül az, hogy ki mit tulajdonol és birtokol, egészen egyszerűen ma felderíthetetlen. Ezért nagyon örültem, amikor a miniszter úr az egyik alkalommal elmondott indítványom alapján azt mondta, hogy lehetséges, hogy el fogják rendelni az önkéntes földbevalláson alapuló felmérést. Ez az egyetlen megoldás.

Szankciója: aki nem tudja, hogy neki van földje, annak nincs is. Ez ilyen egyszerű. Ha nem tudom, hogy nekem 400 hektárom van, és bevallok 300-at, akkor 100 nyilván nincs. Ha nem tudom, hogy ennyit birtokolok, és ahelyett mást mondok, akkor az nincs.

Tisztelt Ház! Szeretném egyértelművé tenni, hogy azok a kategóriák - hiszen ebben kategóriák vannak, amelyek megjelennek a törvényben, és amely az őstermelőtől valami rangsor szerint, vagy nem tudom, mi szerint besorolja a földműveseket, ezek az én számomra nem nagyon szimpatikusak, ezt őszintén meg kell mondanom. De azt meg végképp nem értem, hogy mondjuk, egy 50 hektáros gazda mitől őstermelő.

(13.10)

Tetszik tudni, mennyi az az 50 hektár? 80 kataszteri hold. Valami nagy baj van itt a fejekkel, mégpedig azért, mert mi, idősebbek - és talán a falvakon élők döntő többsége - még pontosan tudjuk, hogy akinek annak idején volt 1000 kataszteri holdja, az nagybirtokos volt. Mennyi az az 1000 kataszteri hold? Alig haladja meg az 500 hektárt. Én jól emlékszem a saját településemre, ahol fájdalmasan különült el a falu egyik vége - én a jobbik végére születtem, ezt itt el kell mondanom, nehogy utóbb vád érjen -, ahol azok laktak, akiknek földjük volt, no nem olyan sok, mint amire itt önök gondolnak, hanem 50 és 100 kataszteri hold közötti középparasztok voltak, ahogy ezt Sztálin alatt mondták, a falu másik végén meg a nincstelenek. Ez a fajta világ soha ne jöjjön vissza! Ádáz gyűlölködés a falu két vége között, ami előbb vagy utóbb olyan konfliktusokhoz vezet, amit én megéltem 1944 őszén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért kértem ma szót, mert szilárd meggyőződésem, hogy olyan törvényt, amire szüksége van ennek az országnak, csak olyan többség hozhat, amivel most rendelkezünk. Ha ez a többség eltűnik, ha itt nincs olyan határozott és egységesen fellépő képviselőkből álló, nagyon erős akarattal a nemzeti oldalhoz kötődő politikai erő, akkor Magyarországon a földkérdés nem lesz megoldva. Ezt a kérdést tehát - hic Rhodus, hic salta - most kell megoldani, de nem azonnal.

Az én javaslatom lényege a következő: semmi nem sürget minket abban, hogy ne érleljük ki kellő módon azokat a javaslatokat, azokat az elképzeléseket, amelyek már nagyrészt megszülettek vagy majd megszületnek. Semmi nem indokolja, hiszen ez a törvény 2014. május 1-jén lép hatályba, és 2014. április 30-ig moratórium van. Ha lehetővé tesszük, hogy az elkövetkezendő idők azokról az egyeztetésekről szóljanak, amelyek nélkül nem lehet Magyarországon a földkérdést megoldani, mert ahhoz tényleg konszenzus kell, nos, ha ezt meg fogjuk tenni, akkor születhet egy nagyon jó földtörvény.

Még egy témáról feltétlenül szót kell ejtenem. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ma is a nagyon félresikerült, azt kell mondanom, szerencsétlen, annak idején sokak által persze örömmel fogadott kárpótlás után kialakult egy olyan birtokrendszer, amit át kell alakítani. Ez az átalakítás nem megy könnyen és nem megy fájdalom nélkül, de ezt fel kell vállalni. Az is világos, hogy 2002-ben - sajnos csak ilyen régi adatokat leltem fel - még 24 százalék volt azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik 1 és 10 hektár között gazdálkodtak. Ez teljesen elfogadhatatlan az én álláspontom szerint is, mert ez már tényleg a termelés kárára megy.

De van-e megoldás? Hát van! Ki se mondom azt a szót, hogy szövetkezet, mert rögtön rám ordítanak, hogy ez egy kolhoz. Nem! Társas gazdálkodást kell garantálni és biztosítani, és ehhez a támogatásokat megadni a kisebbek számára, mert csak az az élet számukra. Nagyon komolyan kérdezem, miért gondolja bárki, hogy a menyemmel, az ipammal én jobb gazdálkodást fogok folytatni, mint egy már általam régen nagyon jól ismert falumbéli kis társasággal, akikkel együtt van, mondjuk, 200 hektárom, amin már tudunk gazdálkodni, mert lehet rajta sok mindent tenni.

S végül egy utolsó gondolat, ami hiányzik a törvényből.

ELNÖK: Képviselő úr, akkor egy perccel meghosszabbítom a felszólalás idejét, mert erre van lehetőség.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Nagyon köszönöm, ezzel be is fogom fejezni. Nagyon örülök neki, hogy vannak behatárolt térmértékek, no de ki mondja azt meg, hogy a 300 hektárnyi, amúgy értéktelen, 5-6 aranykoronás föld birtoklása ugyanolyan, mintha 300 hektár 40-50 aranykoronás földet értékelek. Ez a törvény egy helyen, a cserénél - erre felhívom képviselőtársaim figyelmét - használja az aranykoronát. Akkor miért nem használjuk máshol? Hogy az Alkotmánybíróság miatt? De hát akkor a cserénél se jó! Van jobb, amihez mérhetnénk? Nincs. Ezért azt javaslom, hogy a törvényhez valamennyien próbáljuk meg hozzátenni mindazt, ami jobbító, és ezeket a jobbító indítványokat igyekezzünk elfogadni.

A részletes vitát pedig az én nézetem szerint akkor kell lefolytatni, amikor arra a kellő idő eljött, amikor létrejött az az egységes szerkezet, amelyet majd a minisztérium reményeink szerint elénk terjeszt.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)