Felszólalás adatai

Tehát, ha ebben a síkban nézzük, akkor tényleg kiterjesztően még talán több tíz órás vitát is lehetne lebonyolítani, de maradjunk ennél a törvénynél, amit majd szeretnénk a jövőben. Természetesen oly értelemben hozzá kell tenni, hogy mit hoztunk létre, mit hozott létre a '90-es évek elején lévő kárpótlás, illetve mit hoztak létre azok a "mire vársz, a tsz-é a jövő" föliratok, amelyek annak idején alapvetően megváltoztatták a magyar földbirtokrendszert, illetve a tulajdonrendszert vagy a földhasználatot, mert sokáig a tsz-ek nem tudták a tulajdonukba venni, a használatukban volt, csak éppen azért nagyon-nagyon minimális földjáradékot fizettek, és ezt valahogy, amikor itt azon siránkozunk, vajon most hogyan és mint lesz, mi lesz a nagygazdaságokkal, akkor erről valahogy kevesebb szó esett. Ez is hozzátartozik a magyar agrárium történetéhez, amikor a világháborút követő földosztástól kezdve sok mindent kényszerítettek itt az emberekre.

A célja és értelme ennek a mező- és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló törvényjavaslatnak megpróbálni azt a szerkezetet egy kicsit közelíteni, akik valóban a földdel akarnak, a földdel kívántak foglalkozni, az eddigiekben is azzal foglalkoztak, és a jövőben is ezt kívánják a megélhetésük alapjává tenni.

(18.20)

Olyan értelemben a törvényjavaslatnak célja az is, hogy behatárolja az egyes személyre vonatkozóan, a családi vállalkozásokra vonatkozóan, egyáltalán a földtulajdonra vonatkozóan a nagyságot, a térmértéket. Ez helyes dolog, azt gondoljuk, hogy ez elejét veheti.

Volt már, a jelenlegi törvényjavaslatban is szerepelnek ilyen értelemben módosítások, látjuk, hogy ezek... Nem módosítások, bocsánat, a jelenleg érvényben lévő földtörvényben is megvannak a térmértékek. Azért látjuk, hogy van igény, hogy ezeket kijátsszák, van igény, hogy ennél nagyobb mértékeket tudjanak összehozni. Itt nem a szövetkezés ellen beszélek, hanem arról, amikor egy csoport vagy egy család birtokába kerülnek olyan mértékben, olyan mennyiségben földterületek, amik meghatározók lesznek, illetve olyan túlsúllyal rendelkezve egy nagy gazdaságként, és a termelési szerkezetet is alapvetően befolyásolhatják. Tehát a cél jó, az helyes, hogy ezt a forgalmat tudjuk valahogy közelíteni a tulajdonos és az ebből megélők közé.

Lehet fölvetni, és talán a mai napon erről már többen képviselőtársaim nyilatkoztak, hogy vajon ez a szűkítés, amikor ilyen mértékűen leszűkítjük a földtulajdonhoz jutás lehetőségét, megállja-e a helyét mindenféleképpen, és itt most nem is az alaptörvényhez vagy más egyéb jogszabályokhoz való megfelelést mondom, hanem hogy vajon ez találkozik-e azoknak az embereknek a gondolataival, akik úgy vannak vele, hogy szeretnének földhöz jutni, lehet itt mondani, hogy most befektetési alapon, vagy pedig olyan, aki önmagában lehet, hogy nem, de a családjában volnának olyanok, akik ezzel foglalkoznának. Ez egy picit szűkítően van ma, tehát úgy néz ki, hogy nehéz bejutni ebbe a körbe, hogy én a jövőben földműveléssel foglalkozzam, ott képzeljem el az agráriumban a termelésemet, urambocsá, állattenyésztést, egy telepen, egy meghatározott néhány hektáron is el lehet képzelni az állattartó épületeket, de hát annak az ellátására vonatkozóan ott már bejön az, hogy kellene föld.

Tehát így egy kicsit úgy látom, hogy egy picit talán zárt társaságot hoz létre ez a törvény. Tudjuk, hogy nem könnyű mindennek megfelelni, talán ezt ilyen értelemben egy hátrányának gondolom, illetve némi szűkítését a társadalom bizonyos részének.

Haszonbérletek kérdése, egyáltalán a föld bérletének a kérdése. Azt lehet látnunk, hogy ez a mennyiség, amit elveszítettünk itt közel húsz esztendő alatt a megművelt földterületekből, ennyi ipari parkot nem hoztunk létre, sőt ennyi lakóparkot sem hoztunk létre. Egy nagy csomó földdel valahogy úgy vagyunk, hogy azt se nem erdőgazdálkodásra, se nem legelőgazdálkodásra, se nem szántóföldire nem használják, hanem ez valahogy úgy van megműveletlen területként. Tehát ezt gondolva az ember azt mondja, hogy érdemes ezt végiggondolni, érdemes azt is megnézni, hogy vajon hogy juthatnak hozzá azok az emberek azon területekhez, amelyeknek most nincs gazdájuk, vagy oly értelemben lehet, hogy volt valami bérlőjük, de hát nem tudtak vele törődni vagy nem akartak, nem volt már gazdaságos nekik azzal törődni, vagy valahogy a gazdálkodásban esetleg tönkrementek.

Tehát én azt gondolom, hogy nagyon helyes, hogy a tulajdonjog-szabályozás mellett ily értelemben a hasznosítással, a haszonbérlettel vagy előhaszonbérlettel, annak a szerződésnek a megkötésével, illetve a megszüntetésével is foglalkozik a törvény.

Tehát a szándéka egyértelmű ennek a törvénynek, hogy létrehozni azt a lehetőséget, illetve megadni azon embereknek a lehetőséget, akik ma a mezőgazdaságban dolgoznak, hogy bővíthessék a területeiket, amennyiben erre megvan az akaratuk és az erejük, legyen arra módjuk, hogy ők hozzájuthassanak azon határokon belül, amiket a törvény szabályoz, a 20 kilométeren belüli lakással, a végzettségükkel, az eddigi foglalkozásukkal. Tehát ez jó, ez azt a reményt adja meg, amit meg is fogalmaztunk tulajdonképpen már többször is, amikor erről a törvényről beszéltünk, azt a célt, hogy a vidék ne néptelenedjen el, ne csak az időskorúak maradjanak ott, aki már szegények úgy vannak, hogy az öreg fát nehéz átültetni, nem mennek onnan el, hanem legyen élet a vidékben, legyen a falvakban ott lévő gazdálkodó és a gazdálkodásból megélni képes népesség. Ha ezt a célt szolgálja, és ezt a célt nézzük, akkor ez egy jó célkitűzés.

Vajon minden egyes lépésében, minden egyes paragrafusában megfelelően szolgálja-e ezt a célt? Ezen itt ma vitatkoztunk, fogunk is még az elkövetkezendőkben, és el tudom képzelni erről a parlamentről, hogy lesznek még ennél jobb ötletei. Azt reméljük, hogy ezeket beépíthetjük a törvénybe. Amennyiben ez megtörténik, akkor a 2014. május 1-jével kapcsolatos minden olyan aggodalom, ami fölvetődött, és az elkövetkezendő másfél évben még bizonyára hallgathatunk erről nagyon komoly véleményeket vagy nagyon dörgedelmes mondatokat, ezekről valamilyen szinten én azt gondolom, hogy már most ebben a tárgyalási szakaszban is már látjuk, hogy mit szeretnénk elérni. Azt szeretnénk elérni, hogy az itt dolgozók, az itt élők, az itteniek kaphassák meg a lehetőséget, és ha megkapják, akkor pedig éljenek is vele.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslatról a minél további gondolkodás nagy bajt nem okozhat az egyik oldalnak sem, nem presztízskérdés ily értelemben, hanem egy alapos, jól átgondolt, és ha szükséges, akkor módosító javaslatokkal még jobbá tett törvényt tudunk akkor vélhetően ennek a parlamentnek a végén hatályba léptetni. Remélem, hogy ebben a munkában mindenki a nosztalgiát félretéve, előretekintve...

Azért látjuk, hogy vannak olyan részek, amire azt mondják, hogy még lehet rajta jobbítani, és lehet jobb törvényjavaslatnak a végszavazását elérni. Ebben a munkában kérem a megértő magatartást minden oldalról, illetve remélem, hogy azok a törvényjavaslat-módosítások pont ezt a célt fogják szolgálni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)