Felszólalás adatai

Éppen ezért nyilvánvalóan szükség van arra, hogy a kép bemutatásához az ellenzék megjelenítse azokat az érveket, amelyeket mond. És ne tessék elmúltnyolcévezni, ne tessék bocsánatkérésre sorban felszólítani őket, egyszerűen arról van szó, hogy azt mondja el, amit ebben a kérdéskörben relevánsnak gondol, és no persze azt mondja el, amit a választói számára üzenetként kíván megfogalmazni, mint ahogy ezt önök is teszik.

Nos, én is ezt próbálom e felszólalásban megtenni annak figyelembevételével, amit itt az imént Rónaszékiné képviselőtársam mondott. Ő tudniillik azt mondta, hogy az ellenzéki felszólalások - pontosan igyekszem idézni - nem más, mint az ellenzék cinikus jajszava. Azt kell mondanom, hogy nem akarnék cinikus lenni, tényleg nem, de egy segélykérő, figyelemfelhívó jajszót engedjenek már meg, annál is inkább, mert a költségvetés kapcsán nemcsak én magam és kollégáim bátorkodunk néhány kérdés megfogalmazására és kétely felvetésére, hanem bizony ezt megtették azok is, akik alátámasztják a mi kétségeinket és a kételyeinket.

Ki gondolta volna, hogy az ÁSZ elnöke, Domokos László azt fogja írni, egy olyan papírt ír alá helyesebben, amely ennek a költségvetésnek a megalapozottságát kérdőjelezi meg? Ki az, aki fel merte volna vállalni korábban - egy Járai Zsigmondon kívül -, hogy azt mondja az önök kritikája nélkül, hogy tudniillik ez a költségvetés már most egészen bizonyosan korrekcióra szorul? Maga az entrée tehát egyértelműen a saját belső körből történő üzenet folytán is az, hogy a költségvetéssel baj van, baj van nagyon sok tekintetben, és ha erre önök nem képesek figyelni, akkor azt gondolom, hogy a későbbiekben még több baj, még nagyobb probléma lesz.

Tudják, a flaszteren terjed egy vicc, nem túl bántó és rövid is, éppen ezért engedem meg magamnak, nevezetesen: a kis nyúl szalad ki az erdőből hihetetlen gyorsasággal, és kérdezi tőle a sün, hogy hova nyuszika ilyen gyorsan; mondja, hogy szaladok, mert a Fidesz gyűjti be az erdőben a medvéket; na de nyuszi, te nem vagy medve, szól a sün; igen, de ők döntik el, hogy ki a medve.

(12.20)

Ez a fajta politikai logika, az a fajta politikai gondolkodásmód, amely arról szól, hogy én mondom meg, hogy mi a helyes és mi a jó, hogy én mondom meg, hogy ki a bűnös és ki nem, az a politikai gondolkodásmód, amely arról szól, hogy ha Járai Zsigmond az ellenzéket kritizálja, akkor az nagyon is helyénvaló és elfogadható, ám ellenben ha a mi költségvetésünkről mondja az ab startnál, hogy ez módosításra szorul, akkor ez már lehetetlen.

Hoffman képviselőtársam az imént hosszasan idézte a jegybankelnök álláspontját. Ha a jegybankelnök álláspontja Hoffman képviselő úr mondandóját segíti, akkor azt bunkósbotként használja a politikai ellenzékkel szemben, ám ellenben nem veszi észre, hogy ugyanez az ember ugyanezt az álláspontot, meg még ennél durvábbat megfogalmazza a jelenlegi költségvetéssel kapcsolatosan.

Azt szeretném kérni, képviselőtársaim, hogy ne mérjenek kettős mércével. Ne gondolják azt, hogy egészen bizonyosan megdönthetetlen, cáfolhatatlan, egyetlen tiszta igazság az, amit mondanak, mert egyébként a közvélemény, a való élet és az igazság nagyon sok tekintetben megkérdőjelezi annak a tartalmát és igazságát, amit önök állítanak, és amit önök mondanak.

Amikor azt mondom, hogy fájdalmas jajszót szeretnék hallatni, akkor alapvetően a költségvetés egy területére vonatkoztatva tenném meg, de rögtön az elején hadd mondjam, nagyon egyetértek azokkal, akik azt mondják: hiába a számok némi emelkedése, aki az egészségügyben, az oktatásban, a szociálpolitikában, a munka világában él, dolgozik, az meg fogja érezni a saját bőrén, hogy nagyon nagy problémák vannak. Ennek a költségvetésnek, azon túlmenően, hogy a kisebb jövedelműek egészen bizonyosan a vesztesei - ám ellenben a nagyobb jövedelműek nem -, van egy olyan szakmai terület, amit egészen biztosan ki lehet nevezni az egyik legfőbb vesztesnek, ez pedig maga a honvédelem.

A sors furcsa iróniája, hogy éppen az a terület, amely a nevében viseli azt a jelzőt, amit erre a költségvetésre raknak, azt mondják, hogy országvédelmi költségvetés, miközben egyébként éppen azzal nem foglalkoznak és arra nem szánnak minimális összeget sem, ami egyébként az ország szuverenitásának letéteményese.

Az imént hivatkoztam arra a kettős gondolkodásra és kommunikációra, amit önök az elmúlt hosszú-hosszú években már képviseltek, most engedjenek meg néhány példát. Akkor, amikor két évvel ezelőtt 310 milliárd forint volt a védelmi tárca költségvetése - most terveznek 240-et, csak a pontosság kedvéért, azaz 70 milliárd forinttal kevesebbet -, akkor önök azt mondták, hogy ez hazaárulás. Hazaárulás, mert az ország szuverenitását veszélyezteti az a kormány, azt mondták, hogy ez a nemzet becsületét sérti, azt mondták, hogy ez tarthatatlan, a katonáknak és mindenki másnak a kiárusítása.

Tisztelettel kérdezem, kedves képviselőtársaim, hogy és akkor ez most mi. És akkor most hogyan viszonyuljunk ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet önök fogalmaztak meg?

Általában szintén jogos és releváns érv lehet az, hogy takarékoskodni, de itt nem takarékosságról van szó, hanem itt egy ágazat politikai, morális és anyagi tönkretételéről van szó. Elérkeztünk arra a szintre, amikor már-már megkérdőjelezhető az, hogy egyáltalán ennyi pénzt érdemes-e odaadni. Érdemes-e odaadni, hiszen sem a működésre, sem a fejlesztésre, sem a katonára nem lesz elegendő pénz a jövő évi költségvetés alapján a Magyar Honvédségben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sokszor az az érzésem, hogy a kormány nem akar mást a magyar hadseregből, mint egy ilyen Svájci Gárdát a Vatikánban. Azt szeretné, hogyha szépen felöltöznének, nagyon helyes fiúk tisztelegnének, körbejárnának, akkor, amikor állami ünnepségek vannak, akkor vinnék a koszorút, és egyébként tisztelegnének. Jó, hogyha néha még egy kis sortüzet is tudnak engedni, mert az úgy azért mégis fényesebb, és az ágyútalpat azért a nagy ünnepségekre majd készítsék elő, egyébiránt másfajta értelemben alig számítanak rá.

Tudomásul kell venni, hogy az egyenruhába öltöztetett manökenfiúk nem a hadsereg. Azok a hadsereghez tartozó emberek, akik egyébként fel vannak készítve arra, hogy ha kell, akkor fegyveres szolgálatot is ellássanak. Nos, erre az elkövetkezendő időszakban aligha lesz lehetőségük, hiszen a katonai képességhez három dolog mindenféleképpen szükséges, és ezt a laikus is be fogja látni. Egyrészt maga a katona. Magát a katonát az elmúlt időszakban sikerült morálisan teljesen ellehetetleníteni, a szerzett jogainak egy jelentős részét elvenni, és kikiáltani a köz ellenségének, noha egyébként a katonák nagy többsége tisztességesen végezte az elmúlt időszakban is a munkáját, és a katonanyugdíjasok nem 42 évesen katonanyugdíjasok. Tehát az a fajta látszatkeltés, ami arról szól, hogy hereként élnek a magyar társadalom adófizetőinek pénzén, az igazságtalan, jogtalan, és egyébként a működő rendszer tagjainak az érdekeit alapvetően sérti.

Ez a költségvetés 70 százalékában arra fog elmenni, hogy a magyar katonának bért adjon. 70 százalékban. Tessék belegondolni, hogy egy olyan rendszer, ami egyébként működésében költségigényes, egy olyan rendszer, amelynek funkciói alapján nagyon sok teendője, feladata van, a fennmaradó összegből kellene hogy működjék, és egyébként még abból kellene hogy fejlesztést kapjon. Lesz? És ha lesz, akkor milyen lesz?

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök gyakran mondják ilyenkor, hogy persze, hogyha ti nem loptátok volna el a pénzt, akkor egészen bizonyosan lenne, és egyébként ez az oka annak, hogy most 40 milliárddal meg 70 milliárddal kevesebb a költségvetés, mert egyébként annak idején ott az volt.

E helyről is szeretném megerősíteni: szurkolok, hajrá ügyészség, hajrá mindenki, aki ezt vizsgálja. De az nem megy, hogy egyébként a jelenlegi honvédelmi vezetés a saját haveri körének a közbeszerzési törvény kikerülésével ad átvilágítási megbízást arra, hogy egyébként tárja fel azokat a visszásságokat, amelyekről egyébként sem az ügyészség, sem a rendőrség, sem más még ebben a pillanatban alig szólalt meg, kivéve azt az egyet, amit már a mi időnkben feltártak.

Nem jó, nem nekem nem jó, nekem személyesen sem jó persze, hanem a társadalomnak és az ő egyik legfontosabb intézményének nem jó, ha ilyen megközelítéssel kezelik a magyar védelmi költségvetést. És ha azt gondolják, hogy ez így normális, mert József Attilát ismételten idehozva és citálva, és elnézést kérek itt Rónaszékinétől, hogy megint őt hozom ide, de kis Balázs amikor fel kell kelni vagy fel fog kelni, akkor már se katona, se tűzoltó nem lesz. És akkor, amikor önök azt mondják, hogy miféle dolog az, hogy államadóssággal az ország szuverenitását így kiszolgáltatni, akkor tessék belegondolni, hogy tíz év múlva meg lehet-e majd kérdezni önöket arról, hogy más módon az ország szuverenitását kiszolgáltatták-e. És akkor, amikor majd fognak járni vizsgálóbizottságra és máshová, akkor kapjanak a fejükhöz.

Azt gondolom, hogy béke van. Azt gondolom, hogy ebben a békében nagyon-nagyon fontos stabilizáló erő az a szövetségi rendszer, amiben Magyarország benne van. De tudomásul kell venni, hogy anélkül, hogy mi erőfeszítést ne tennénk, ez a biztonság nem lesz kerek, nem lesz szavatolt és nem lesz erős. Mint ahogy otthon a kedves néző akkor, amikor a riasztóberendezésében lemerül az elem, kicseréli, mert szeretné, hogyha riasztás esetén vagy probléma esetén az működne, ugyanúgy igaz ez a Magyar Honvédségnél is. Nagyon sok tekintetben ki kell cserélni az elemet, fel kell tölteni, legyen ez humán erőforrás, legyen ez utánpótlás, vagy ne adj' isten, legyen új eszköz. Ha ehhez önök nem adják meg a szükséges feltételeket, nagyon-nagyon súlyos következménye lesz. Nem holnap, de holnapután és azután. És nem azért, mert majd jönnek a románok, vagy ne adj' isten, jönnek a szlovákok, hiszen néhány éve ezzel fenyegették a társadalmat, és majd Magyarországot integritásában sértik, hanem azért, mert egy önmagát nem becsülő, egy önmagára nem adó nemzet képét mutatjuk a nagyvilágba, akit nem kell komolyan venni.

Azt szeretném önöktől kérni, hogy legyenek kedvesek hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország, a Magyar Honvédség legyen komolyan vehető, és támogassák majd azokat a javaslatokat, amelyeket mi benyújtottunk.

(12.30)

Nem nyújtottunk be mást, mint hogy egy kicsit több pénzt adjunk a katonaság működésére és működési feltételeire. Nem nagyon sokat, csak töredékét annak, mint amit a gazdagok megkapnak az adótöbbletben vagy az adókedvezményben; töredékét annak, mint amennyit a MOL-részvényekre költenek, de talán elégségeset ahhoz, hogy nehéz időszakban, mert elismerjük, hogy nehéz időszak van, a működőképességet fent lehessen tartani.

Európában egyetlenegy ország költ nálunk kevesebbet, nem sokkal, ezekre a kiadásokra: egy olyan ország, amelyiknek nincsen hadserege. A konzervatív gondolkodásmódba, a hazaszeretetbe, az alkotmány vagy alaptörvény szellemébe, írott és egyébként létező mítoszába egészen bizonyosan nem fér bele az, hogy önök gyakorlatilag hagyják a Magyar Honvédséget szétesni, alulfinanszírozásában működésképtelenné tenni. Kérem, ne tegyék!

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen!)