Felszólalás adatai

Mielőtt azonban a három fejezetet elemezném, egy általános kritikával szeretném kezdeni, konkrétan azzal, hogy az idei költségvetés a tavalyival ellentétben nem tartalmazza a százmillió alatti tételeket. Annak idején, két hete, múlt héten bizottsági ülésen, amikor erre rákérdeztünk, akkor a minisztérium képviselője azt válaszolta, hogy ez egy belső tervezési irányelv. Ugyanakkor nem nagyon értjük ennek a logikáját, hogy kinek ne lenne az célja, hogy egy minél részletesebb, átláthatóbb költségvetést kaphassunk, amiben részletezve van, hogy melyik intézmény pontosan mennyi támogatást fog kapni.

Most ugyanis az történt, hogy ezek az intézmények bizonytalanságban vannak, nem tudják, hogy jövőre pontosan mennyi pénzből gazdálkodhatnak, ugyanis nem is feltétlenül mindegyik esetében törölték a támogatást, viszont nagyon sok esetében összevonták, és egy olyan címszó alatt szerepeltetik, amiből nem derül ki, hogy pontosan az adott intézmény abból mennyivel fog részesedni.

Ez az önök szempontjából érthető, hisz ezáltal kevésbé számon kérhető a későbbiekben ez a költségvetés, kevésbé tudjuk majd akár mi is elmondani azt, hogy a 2012-es költségvetésben mi szerepelt előirányzatként, és mennyi valósult meg.

(14.30)

Ez érthető az önök részéről, ugyanakkor a költségvetés teljes egészét nézve ez egy nagyon rossz gyakorlat. És ha már itt a költségvetés számonkérhetőségéről beszéltünk, akkor azért azt is el kell mondani, nem tudom, önök mennyire vannak azzal tisztában, hogy a tavaly a Jobbik által benyújtott és önök által elfogadott költségvetési módosító javaslatokból van olyan intézmény, amely még semmilyen pénzt nem kapott, annak ellenére, hogy az Országgyűlés elfogadta, és a 2011. évi költségvetésben szerepelnek ezek a tételek, ennek ellenére a konkrét intézmény még semmilyen pénzt nem kapott.

Ezek után térjünk rá a három említett területre, mindenekelőtt az oktatásra. Amikor tegnap itt Hargitai képviselő úr felszólalt a KDNP vezérszónokaként, akkor felkaptam a fejemet arra a kijelentésére, miszerint az oktatás 6 százalékkal több pénzt kapna az idei költségvetésből. Nem tudom, elgondolkodtam, hogy önök vajon ugyanabból a költségvetésből dolgoznak-e, mint mi, és még nagyobb volt a tanácstalanságom, amikor ezt hallottam Szijjártó Pétertől is. Ugyanis a parlament.hu honlapon a központi alrendszer funkcionális mérlege dokumentumban szerepel az oktatási tevékenységek és szolgáltatások címszó alatt, hogy a tavalyi évben 1154 milliárd forintot kapott az oktatás, idén pedig az előirányzott összeg 1070 milliárd forint. Nem tudom, hogy ezt a 6 százalékot önök mi alapján mondják. Értem én azt, hogy ha sokszor elmondunk egy valótlanságot, akkor az egyszerű tévénézők számára ez valóságnak tűnhet, de a parlament.hu-n szereplő iromány alapján ez a szám nem valós. Ehelyett láthatjuk, hogy közel 100 milliárd forintot vonnak ki az oktatás területéről különböző megosztásban. Hallottuk már a felsőoktatás területét, ahol például 479 milliárd forintból jövőre már csak 443 milliárd forint fog szerepelni ennél a sornál, ez nominálisan 7 százalékos, reálértéken 12 százalékos csökkentést okoz.

Hiller István említette, hogy az önök költségvetése és a felsőoktatási, illetve a közoktatási törvény meg az egyéb intézkedéseik között nincs semmiféle átfedés. Én úgy látom, hogy van, hiszen ez a felsőoktatási kivonás szerepel a Széll Kálmán-tervben, tehát teljesen logikus az önök részéről, a Széll Kálmán-terv is megfogalmazza, hogy csökkenhet a hallgatói létszám, illetve a felsőoktatásból forráskivonást terveznek. Ennek megfelelően önök ezt betervezték ebbe a jövő évi költségvetésbe is, tehát Hiller Istvánnak ilyen téren nincs igaza, megvan önökben a következetesség.

De kicsit térjünk át a felsőoktatásról a közoktatásra! Szintén szó volt már a mai nap folyamán az iskolák államosításáról, illetve arról is, hogy a kisiskolák milyen veszélybe kerülhetnek. Ezt egyrészt tartalmazza a köznevelési törvény is, ahol le van írva a tervezetben, hogy felső tagozatos iskola csak abban az esetben maradhat meg, ha két párhuzamos osztály tud működni. Ezt mi egy nagyon rossz iránynak tartjuk, és érthetetlen is a kereszténydemokrata irányzat által vezetett államtitkárság részéről, hiszen úgy gondoltuk, hogy az a cél közös köztünk és önök között, hogy minél több kistelepülésen maradjon meg az iskola. Varga Géza képviselőtársam is erről beszélt a mai nap folyamán, hogy már csak a vidékben bízhatunk, ennek tükrében nem értjük ezt a lépést. Ennek egy apró részletét és az önök szándékát jól jellemzi az, hogy önök a jövő évi költségvetésben a kisiskolák támogatására mindösszesen 100 millió forintot terveznek be. A tavalyi év folyamán ez 250 millió forint környékén volt, és erre önök pályázatot írtak ki, amire sajnálatos módon kevés iskola pályázott, ezért ennek körülbelül csak a felét tudták kiosztani. Az azonban elgondolkodtató, hogy ilyen eredmény után önök nem azt cselekszik, hogy újragondolják a pályázati feltételeket, vajon nem voltak-e azok túl szigorúak, és így írják ki újra ugyanarra az összegre a pályázatot, hanem lecsökkentik az összeget. Úgy gondolom, hogy ha önökben őszinte lenne az a szándék, hogy minél több kisiskola fenntartását támogassa a kormány, akkor a pályázatot kellene újragondolni, nem pedig lecsökkenteni 260 millióról 100 millióra az erre szánt összeget.

A jövő évi költségvetés nem rendezi a pedagógusbéreket sem. Az nyilvánvaló tény, hogy az Európai Unió 27 tagállamát figyelembe véve utolsók vagyunk - nem az utolsó harmadban vagyunk, nem az átlag alatt, hanem szó szerint az utolsók vagyunk. Önök a köznevelési törvényben hirdetik a pedagóguséletpálya-modellt, ugyanakkor Hoffmann Rózsa maga is elismerte, hogy ez leghamarabb 2014. január 1-jétől éreztetheti hatását a tanárok bérében, és én úgy gondolom, hogy ez nagyon kétségbeejtő és aggályos. A pedagógusok ugyanis olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, ahol sürgős intézkedésekre lenne szükség ebben az esetben, hiszen minőségi oktatást csak akkor tudunk elvárni a pedagógusok részéről, ha nem kényszerülnek különböző pluszmunkákra vagy éppen másodállásra, hanem megfelelő feltételek vannak biztosítva annak érdekében, hogy jól el tudják látni a feladatukat. Ennek a rendezése nem történik meg - de még csak egy apró lépés sem - a jövő évi költségvetésben.

Összességében az oktatásra önök a GDP tavalyi 5,5 százalékos aránya helyett mindösszesen 5,1 százalékos arányát tervezik be, tehát itt is nyomon követhető ez a csökkenés, és ez a csökkenés egyébként egy szemléletmódbeli különbségre is rávilágít önök között és közöttünk. Mi ugyanis úgy képzeljük el, hogy az oktatás egy befektetés, amire áldozni kell. Ilyenkor Szingapúr példáját szoktuk felhozni, akik '65-ben, amikor függetlenné váltak, és egy nehéz gazdasági helyzetben voltak, befektettek az oktatásba, és közel a GDP 20 százalékát költötték erre az irányzatra, és lám, ha megnézzük, most hol tart Szingapúr, akkor látjuk ennek az eredményét, sok mindenben példát vehetnénk erről az országról. Ehelyett költségeket, forrásokat vonunk ki az oktatásból, mi pedig úgy látjuk, hogy ez nagyon helytelen, hiszen ha most fektetnénk be az oktatásba, akkor később ez a gazdaság beindítására is pozitív hatással lenne.

A felsőoktatási forráskivonások kapcsán azt kaptuk válaszként a bizottsági ülésen arra, hogy mi is indokolja ezeket a kivonásokat - ezt a közel 36 millió forintos kivonást -, hogy már az idei évben is 20 milliárdot zároltak a felsőoktatási intézmények kapcsán. Ez volt a válasz rá, ami azt a logikát feltételezi az önök részéről, hogy ha egyszer kibírta ezt a 20 milliárd forintos zárolást a felsőoktatás, akkor miért ne lehetne ezt hosszú távon is így értelmezni. Ugyanakkor bennem mindig az szokott ilyenkor felmerülni, hogy önök tudják-e, hogy a gyakorlatban milyen következményei vannak annak, hogy önök itt gombot nyomnak, hogy megszavazzák ezeket a zárolásokat vagy ezekről döntenek. Innen könnyű gombot nyomni és nem tudni azt, hogy ez hogyan csapódik le ezekben az intézményekben, de ha figyelembe vesszük - csak egyetlenegy példát szeretnék mondani -, hogy ezek a zárolások például a világhírű Liszt Ferenc Zeneakadémia kapcsán azt okozták, hogy a 120 perces tanórákat 90 percesre kellett csökkenteni, a személyi jellegű kiadásokat szintén csökkenteni kellett, a kamarazenei oktatást szintén korlátozni kellett, ennek ilyen lecsapódásai vannak, és önök most ezekkel a felsőoktatási elvonásokkal ezt az állapotot akarják konzerválni. Ez nekem kicsit olyannak tűnik, mint hogy önök keresik a tűréshatárt, hogy mi az, ahol még életben tud maradni egy intézmény, mint például ha egy embernél azt próbálgatnánk, hogy ha egy héten a hét napból, mondjuk, egy nap nem enne, attól még életben marad, tehát akkor ez végül is működőképes dolog lenne; önök ugyanezt a játékot játsszák most ezekkel az intézményekkel, és egyébként a társadalom más-más rétegeivel is.

A tandíj kapcsán Hiller István nagyon sok olyan dolgot mondott, ami jogos, ugyanakkor az jutott eszembe Hiller Istvánt hallgatva, hogy amikor néhány évvel ezelőtt kommunikáció tantárgyon bent ültem, akkor volt egy olyan ábra, amely azt ábrázolta, hogy az üzenetnek a vevője és a feladója miként tud hatékonyan kommunikálni, és az üzenet feladójánál szerepelt sok tényező, ami arra mutatott rá, hogy mikor hatékony egy üzenet, és az egyik legfontosabb a hitelesség volt. Ennek kapcsán jutott eszembe Hiller István, hogy itt felcserélődtek a szerepek: három évvel ezelőtt - sajnálom, hogy most nincs itt Hiller István - még valószínűleg az ellenkezőjéről győzködte az akkori ellenzéki pártokat, hogy a tandíj miért is lesz jó. Ennek tükrében a mai napon neki nem azt kellett volna mondani, hogy a tandíjjal milyen problémák vannak, hanem örülnie kellett volna annak, hogy a kormány ilyet tervez bevezetni. Tehát ő valamilyen szerepzavarban lehet, én rosszabbat nem szeretnék feltételezni róla, de úgy gondolom, hogy a hitelesség nagyon fontos, és ennek tükrében a többi kritikája is - amelyek akár még jogosnak is nevezhetőek - a hitelét veszti.

Visszatérve még a felsőoktatást, illetve az egyéb oktatási tevékenységeket illető költségvetési forrásokra, nemcsak a felsőoktatásról általában, hanem például az oktatási, társadalmi, civil és nonprofit szervezetek címszó alatt szereplő szervezetektől is nagyon komoly, 44 százalékos költségkivonást irányoz elő ez a költségvetés.

(14.40)

Idetartozik például az Országos Diákparlament, a HÖOK, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége, a Doktori Tanács és még további kisebb szervezetek. Ők tavaly 143 millió forint pályázati pénzből gazdálkodhattak, idén ez már csak 85 millió forintot fog jelenteni.

Szintén komoly költségcsökkentés várható a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnál, illetve a Felsőoktatási Tudományos Tanácsnál. Ők ketten tavaly 259 millió forintot kaptak, idén a két szervezetre összességében 76 millió forint van betervezve, ráadásul azt se tudni, hogy milyen megosztásban. Úgy gondolom, hogy ez szintén - amit már korábban említettem - a bizonytalanságot növeli. Ha önökben olyan szándék van, hogy mondjuk, meg akarják szüntetni a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot, amivel mi egyébként nem értünk egyet, akkor azt közöljék velük. Ez a korrekt eljárás, én úgy gondolom, nem pedig bizonytalanságban tartani őket több hónapon keresztül.

Összességében: az oktatás területét tekintve nagyon szomorú jövő vár a 2012. évben mind a felsőoktatásra, mind pedig a közoktatásra, a pedagógusokat nem is említve, akiknek szintén semmilyen előrelépés nem várható a bérükben. Mindez azért fájó számunkra, mert amikor elkezdődött a kormányzás, akkor mi őszintén bíztunk abban... - sok mindenben nem értünk egyet. Nem értünk egyet abban, hogy létezik-e cigánybűnözés, hogy a multinacionális cégeket milyen mértékben kell megadóztatni, és még rengeteg mindent lehetne sorolni. Úgy gondoltam, abban egyet tudunk érteni, hogy az oktatás olyan terület, amelybe be kell fektetnünk, ahol 8 év ilyen liberális ámokfutás után nekünk igenis többet kell költenünk.

Ennek érdekében bíztunk abban, hogy előrelépések fognak történni, de sem a két most tárgyalandó tervezet, a felsőoktatási törvény, illetve a köznevelési törvény nem ebbe az irányba mutat, mind pedig az ennek alapját képező költségvetés, úgyhogy mi nagyon szomorúak vagyunk, és bízunk benne, hogy ez a szemléletmód változni fog, mert ilyen formában mi nem tartjuk elfogadhatónak ezt a költségvetést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)