Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amely alkalmas arra, hogy a különböző pedagógiai elveket kifejtsük. Magyar Bálint képviselő úr előterjesztőként hosszasan idézte azokat a szakembereket, akik támogatják például a 6+6-os oktatásszervezési rendszert.

(20.50)

A jelenlévők is, én magam is hosszasan tudnám azokat a szintén elismert szakértőket sorolni, és engedtessék meg, hogy magamat is azok közé soroljam, akik azt mondják, hogy a magyar közoktatás legsúlyosabb gondjainak megoldása nem feltétlenül iskolaszerkezeti átalakítást igényel. A magyar társadalom legsúlyosabb gondja a szociális, kulturális kettészakadás, és ha van a magyar iskolarendszernek ma feladata, akkor a következő évek, de mondhatom bátran, évtizedek feladata is az, hogy e kettészakadás megállításában vegyen részt a magyar közoktatás rendszere. Még egyszerűbben fogalmazva: kevés gyermek születik Magyarországon, de jó volna, ha a magyar társadalom egészséges, munkavállalásra képes felnőtté tudna nevelni minden megszületett gyermeket, és a közoktatási rendszer ehhez eredményesebben járulna hozzá, mint ahogyan ma teszi. Azt gondolom, hogy az előterjesztők szándéka is ez, tehát ebben nincs vita közöttünk, hogy javítani kell a magyar közoktatási rendszer teljesítményét.

Közös alap lehet Magyar Bálint képviselő úr és köztem az a törekvés, amelyet az oktatási kerekasztal munkája során ismertünk meg, és az "Új tudás" programban még mint közös programot fejtettünk ki. Én továbbra is ebből az alapból kiindulva látom az együttműködés lehetőségét, és azt hiszem, hogy azon a vonalon kellene továbbhaladni, például azt a problémát megoldani, amelyet Nagy József szegedi professzor kutatásai jeleznek, hogy iskolába kerüléskor 6-8 évnyi fejlődésbeli különbség van a gyerekek között, és például az alsó tagozat végére ez 10-12 évnyi különbségre változik. Ehhez nyilvánvalóan más szakmai megoldásokon keresztül vezet az út, és nem feltétlenül az iskolaszerkezeti változás oldja meg ezeket a kérdéseket.

Államtitkár úrral egyetértek abban, és ez is a kerekasztal kutatásaihoz kapcsolódó nemzetközi összefoglalóból ismert, nevezetesen a McKinsey-jelentésből, hogy elsősorban ők nem az iskolaszerkezeti különbségekben találták meg a teljesítménybeli különbséget, az iskolarendszer jóságának az okát. A legeredményesebb iskolarendszereket vizsgálva arra jutottak, hogy a legjobban teljesítő iskolarendszerekben, ahogy államtitkár úr utalt rá, jók a pedagógusok, és ebből a szempontból, mondjuk, a hazai pedagógusképző intézményeknek lenne feladatuk, hogy egy olyan képzési rendszert alakítsunk ki Magyarországon, ami ahhoz segíti hozzá a magyar pedagógusokat, hogy jobban tudják végezni munkájukat. Nyilván ehhez az egész rendszert át kellene alakítani.

Visszatérve az előterjesztésre, híve vagyok annak, hogy minden olyan megoldás kapjon lehetőséget, amelynek lehetnek előremutató jelei. Jó pedagógusok, jó iskolaszervezés szerintem a 6+6-os rendszerben is jól meg tudná oldani a feladatokat. Én mint szülő is azt gondolom, hogy a saját gyerekemet önként adnám egy ilyen iskolába, tehát egy olyan módosító javaslatot terjesztettem elő az előző változathoz is, és ilyet terjesztettem elő a mostani változathoz is, hogy azon kívül, hogy a fenntartó és az intézmény eldönti, hogy szerkezeti változást hajt végre az iskolában, a szülőknek legyen valóságos joguk dönteni, hogy a gyermekük egy ilyen kísérletbe bekapcsolódik vagy nem. Hiszen ez ma Magyarországon mindenképpen csak kísérletnek tekinthető, és azt hiszem, meg kell adni a szülőknek azt a jogot, hogy a gyermeküket saját akaratukból vessék alá kísérletnek. Tehát aránytalan teher nélkül a feladatellátásra kötelezett önkormányzatnak biztosítania kell azon szülő, azon gyermek számára a hagyományos struktúrában való tanulást, előrehaladást, aki nem kívánja a gyerekét egy ilyen új típusú, 6+6-os rendszerbe járatni. Azt hiszem, ez egy igazi szabadelvű megoldása lenne ennek az iskolaszervezési feladatnak.

Ami arra vonatkozik, hogy a 90-es években egyszer már meghoztuk ezt a döntést, jól mondta Magyar Bálint képviselő úr, hogy a 90-es évek közepén elfogadott, kihirdetett NAT nem tantárgyakat, hanem műveltségi területeket foglalt össze, és az intézmények maguk alakíthatták ki helyi tantervüket, tantárgyi struktúrájukat. Én arra nem emlékszem, hogy szakmai-politikai konszenzus alakult volna ki Magyarországon bármikor is a 6+6-os iskolaszerkezet prioritását illetően. Nem tudok róla, hogy ilyen konszenzus lett volna vagy ma létezne a társadalomban. Pontosan ezért veszélyesnek tartom az egyébként is szétzilált iskolaszerkezet további szétzilálását. Ha lenne ilyen döntés, hogy hosszú távon Magyarországon a 6+6-os iskolaszerkezet kialakítandó, akkor lehetne kísérletképpen, ha nem lehet egyszerre átállítani a rendszert, jobban biztatni vállalkozó szellemű iskolákat, hogy előbb induljanak el. Ha nincs meg ez a hosszú távú döntés, és nincs ilyen konszenzus, akkor ezzel óvatosan kell bánni. Éppen ezért hangsúlyozom, hogy a szülői felelősségvállalásra, a szülői önkéntességre is szükség van ehhez.

A szakrendszerű és nem szakrendszerű oktatás új definíciójára nem adok be módosító javaslatot, bár azt hiszem, ha a jelenleg hatályos törvényt itt meg akarjuk változtatni, akkor behatóbb tanulmányokat kell folytatni erről. Olybá tűnik a definíció szerint, hogy ha nem szakrendszerű oktatást folytatnunk, akkor mintha ott nem is folyna az alapkészségek fejlesztése. Azt hiszem, ilyen szétválasztása a dolognak nem biztos, hogy előbbre vivő. Hiszen miután magam is tanítottam felső tagozatban, tehát ötödikes-hatodikos gyereket, például matematikában elképzelhetetlen, és nemcsak ötödik-hatodikban, hanem később is, hogy az alapkészségek fejlesztése nélkül lehetne értelmesen tanítani a tantárgyat. Meggyőződésem egyébként, hogy ha bármelyik tantárgyat vagy műveltségi területet a pedagógus eredményesen akarja közel vinni a gyerekekhez, ha kimondjuk ezt, ha nem, ha elhanyagolja az alapkészségek fejlesztését, akkor a siker biztos, hogy el fog maradni. Hiszen ebből származnak a fő gondok is.

Amit még hozzá szeretnék zárásként tenni, hogy a PISA-méréseket követően a parlament döntéseket hozott arra vonatkozóan, hogy milyen választ ad ezekre. Most, ebben a tanévben hatodikosok azok a gyerekek, akik elsős koruktól kezdve már az általunk 2003-ban módosított törvény szerint vettek részt az alsó tagozatos türelmesebb oktatásban, vesznek részt ötödik-hatodikban az úgynevezett nem szakrendszerű oktatásban. Jó volna egy átfogó elemzést végezni, hogy ez a törekvésünk milyen hatással van, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, akár az osztályozásnélküliség, vagy a szöveges értékelési rendszer bevezetése, vagy a bukásmentesség, és akkor tűzni ki új célokat, ha már a korábban meghozott döntéseink eredményét szakszerűen átvizsgáltuk, és annak tapasztalatait is összegeztük.

(21.00)

Azt gondolom a magam részéről, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot az említett módosítással meg fogom tudni szavazni, anélkül nem valószínű, hogy én magam támogatni tudom a szavazatommal.

Köszönöm szépen a figyelmet.