Felszólalás adatai

Azt gondolom, amit Balczó Zoltán mondott az 1. számú ajánlási pontban a módosító indítványnál, amelyet Farkas Gergely és Dúró Dóra nyújtottak be, abban egyetérthetünk, és az államtitkár asszony egyértelművé tette, én mint előterjesztő azt látom, hogy a hallgatói szerződés tartalmát az Alkotmánybíróság nem kifogásolta. Azt kifogásolta, hogy kormányrendeletben szabályozták. Tehát a jogintézmény fennmarad, és én mint előterjesztő, ismerve a mai hírekből a kormány álláspontját, tiszteletben tartom az Alkotmánybíróság döntését, hogy nem rendeletben, hanem törvényben kell ezt szabályozni, és ennek megfelelően módosulni fog majd a felsőoktatási törvény, de az eredeti célokról véleményem szerint nem lehet lemondani, hiszen a hallgatói szerződés célja, hogy biztosítsa az adófizetők pénzéből folytatott tanulmányok megtérülését a társadalomnak. Tehát ebből a szempontból, amit Balczó Zoltán mondott, a hallgatói szerződés tartalma megmarad, jogintézménye megmarad, de ezt törvényben kell szabályozni.

Amit Pósán László mondott az általános költségvetési és vagyongazdálkodási szabályokról, hogy a felsőoktatásban ez hogyan történik, ha jól emlékszem, ő nyújtott be módosító javaslatot, amelyet visszavont, és a bizottság adott be egy módosító javaslatot. Erről a módosító javaslatról az a véleményem, azt gondolom, hogy az állami felsőoktatási intézmények működésében egyensúlynak kell lennie az önálló gazdálkodási jogosítványok és a gazdálkodás fölötti állami felügyelet között. Ennek meg kell teremteni az egyensúlyát, hiszen az államháztartás részeként az állami felsőoktatási intézmények, egyetemek, főiskolák önálló gazdálkodási jogosítványai abban az esetben tarthatók fenn, ha ezek gyakorlása az állam részéről szorosabb, vagy használhatom azt a kifejezést, hogy szigorúbb gazdálkodási felügyelet mellett történik. Értem ez alatt a társasági részesedések feletti vagyonkezelői jogot, a többletbevétel, a maradványok felhasználását, tehát mindazt, ami a gazdálkodáshoz kapcsolódik. Ezeket a jogokat csak akkor tudom támogatni előterjesztőként, ha az állam felügyeleti eszközei is erősödnek. Biztosíték kell, hogy a gazdasági vezető - nevezzék igazgatónak, főigazgatónak egy egyetemnél, főiskolánál - a költségvetés, illetve a vagyongazdálkodás stabilitását veszélyeztető intézkedést ne hozzon meg, továbbá összehangoltan az állami vagyonért felelős miniszter irányításával történjen az állami felsőoktatásban történő gazdálkodás. Ennek véleményem szerint eszköze lehet, ha a gazdasági vezető feletti munkáltatói jogokat az állami vagyonért felelős miniszter gyakorolja. Itt a bizottsági ülésen úgy nyilatkoztam, és remélem, a kormány álláspontja is efelé megy vagy efelé tendál, hogy ilyen módon el tudom képzelni ennek a módosító javaslatnak, de a támogatotti sort majd összeállítom.

Ami a hátrányos helyzetet illeti, Pósán Lászlónak és Kiss Sándornak mondom, hogy van egy filozófiai különbség közöttünk. Egyébként megjegyzem zárójelben, hogy a bizottság egyharmada nem támogatta, és én sem értek egyet azzal, hogy egy későbbi időpontban, a felsőoktatási tanulmányok idején beszéljünk hátrányos helyzetről, mert azt gondolom, hogy a társadalmi hátrányok, a hátrányos helyzet vagy a halmozottan hátrányos helyzet tulajdonképpen a 18. vagy a 16. életév előtt, tehát az egyetemi vagy főiskolai tanulmányok megkezdése előtt kialakul. Tehát az én logikám az előterjesztőként, hogy a 18. életévet betöltött fiatal felnőtteket segítsük a gyermekkorban vagy serdülőkorban elszenvedett társadalmi hátrányok leküzdésében. Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, amit Kiss Sándor mond, hogy csökkentsem, szűkítsem ezt a jogkört, 25 évről 21 évre vigyük le, nem is beszélve arról, hogy a felsőoktatásban dolgozó emberként látom, hogy nagyon sokan jelentkeznek a felsőoktatásba akár még a nappali tagozatra is a 21. életévük után, tehát nem ritka az, különösen, ha a társadalmi tendenciákat figyelem, hogy később van ez, mint talán évtizedekkel ezelőtt, hogy a húszas évek közepén, 21, 22, 23 évesen jelentkeznek egyetemre, főiskolára.

Én még egyszer aláhúznám, ezért gondolom azt, hogy a korábbi időszak alatt bekövetkezett, itt lehet a tankötelessé válás, a 16. életév vagy a 18. életév előtt elszenvedett társadalmi hátrányoknál, hogy segítsük az egyetemi, főiskolai hallgatókat. Egyébként a társadalmi hátrányoknál megjegyzem, hogy az egész megújítása, az egész oktatási rendszer átalakítása, ami az elmúlt időszakban, mondjuk, 2010 előtt - nem szeretek visszafelé mutogatni - az iskola nagyon sok esetben nem tudta ezeket a társadalmi hátrányokat csökkenteni, ezért van szükség arra, hogy erre külön is figyeljünk. Önök is bizonyára tudják, hogy a szociális és társadalmi hátrányok miatt a felvételi eljárásban is lehet pluszpontokat kapni, hogy ezáltal is segítsük a bejutásukat.

Szeretnék még két olyan fontos kérdésről szólni, amelyek itt most a részletes vitában nem kerültek elő, viszont a felsőoktatásban fontos területet jelentenek, hiszen az általános vitában véleményem szerint ellenzéki oldalról megalapozatlan bírálatok érték a MAB felülvizsgálati bizottságára vonatkozó javaslatot, úgy beállítva, mintha az a Magyar Akkreditációs Bizottság függetlenségének korlátozását célzó eszköz lenne. A MAB testületének kérése volt, legyenek meg a törvényi alapjai a MAB részeként működő felülvizsgálati bizottságnak. Zárójelben jegyzem meg, ez egy uniós előírás is. Ezt a minőséghitelesítés európai standardjai írják elő. Jelenleg a MAB testületének 9 tagját az oktatásért és tudománypolitikáért felelős miniszter delegálja, és a miniszterelnök nevezi ki. Ezeknek a tagoknak az akadémiai és felsőoktatási kiválóságát véleményem szerint senki sem kérdőjelezte meg. Függetlenségüknek emberi és jogszabályi garanciái vannak, ezért éreztem méltatlanoknak vagy méltatlannak azokat a hozzászólásokat, bírálatokat, amelyek a MAB felülvizsgálati bizottságát azért kritizálják, mert a miniszter delegálja a tagjait.

(21.50)

A tag függetlensége azt jelenti, hogy sem egyes felsőoktatási intézmények, sem más szerv vagy személy egyéni érdekei nem befolyásolják a szuverén döntését. Ezért soha nem a delegáló, hanem a delegált személye a meghatározó, és az én javaslatom ezt az elvet követi.

Még valami, ami a módosító javaslatoknál felmerült, a pedagógusképzés rendszerének átalakítása vagy éppen amit már a nemzeti felsőoktatási törvény tartalmaz, és ennek a koherenciájához nyújtottak be néhány módosító indítványt, illetve javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy a tanító- és konduktorképzésben a nyolc félév képzési időt követő további két félév szakmai gyakorlatot nem ír elő. Az én véleményem szerint nem is kell, mert a pedagógus-alapképzésben a szakmai gyakorlat a képzési időn belül - a tanító- és konduktorképzésről beszélek - a képzési követelményekben jelenik meg, és itt alapképzésről beszélünk. Mi a tanárképzésben, mind az általános iskolai, mind a középiskolai tanárképzésben mesterszintű tanárképzésről beszélünk, itt viszont, mivel a képzési időben elméleti kreditek vannak zömmel, legalábbis tanulmányoztam ilyen képzési struktúrát vagy képzési szinteket, ezért véleményem szerint az egy év további szakmai gyakorlatra szükség van. A közoktatás világában ez mindig is erősebbé tette a tanárképzést, ha gyakorlóhelyen voltak. Gyakorlóiskoláknak is hívjuk talán még mind a mai napig ezeket, és kiválóan működő gyakorlóiskolák vannak, és ezért a közoktatás világába történő beilleszkedés gyakorlóterülete ez az iskola, és gyakorlatorientált képzést kell folytatni a pedagógusképzés területén.

Mindig azt szoktam mondani, hogy a tudás átadása is nagyon fontos a tanár részéről, engedjék meg nekem ezt a mondatot, de a nevelés az, amely igazán a tanulóban magatartásmintákat, olyan szocializációs tevékenységet vagy folyamatokat indíthat el, amelyeket felnőttkorában hasznosítani fog.

Ez a struktúra szerintem koherens, ezért nem értek egyet azzal a módosító javaslattal, amely a középiskolai tanárképzésben a felsőoktatási törvény által megállapított egyéves szakmai gyakorlatot meg akarja szüntetni.

Egyébként több módosító indítvány szövegpontosító javaslattal, koherenciával, jogtechnikai módosító javaslat is érkezett, ezek többségét mint előterjesztő befogadtam, és úgy gondolom, hogy egy olyan módosítás van készülőben, amely a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvényt jobbá teszi, hiszen szeretném önöket emlékeztetni, hogy számos intézkedése 2012. szeptember 1-jén lép hatályba a törvénynek.

Kérem, hogy ennek érdekében a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslat módosítását elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)