A felszólalás szövege:

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Van egy olyan politikai közhangulat, egy olyan stílus, amely az embereknek, akik nyilván nem képzettek, gazdaságpolitikailag hamis válaszokat ad. Ezt Kóka János gazdasági miniszter mondta egy televíziós interjúja során. Ezek után érthetetlen az a dühödt irtóhadjárat, amit a kormány számos tagja ma is folytat a Fidesz-kormány otthonteremtési programja ellen. Igaz, a kampány során fő hibának még azt rótták föl, hogy nem tudják elegen igénybe venni, és ezért azt ki kell terjeszteni.

Miután azonban hatalomra segítették önöket hiszékeny választóik, rögtön kijelentették, hogy nem jó a rendszer; nem jó, mert igazságtalan, és a gazdagok jutnak lakásokhoz. Háttértanulmány nem állt rendelkezésükre. Ez bizonyára csak zavarta volna önöket abban, hogy a miniszter szavaival élve hamis válaszokat adjanak azoknak, akik gazdaságpolitikailag, ahogy ő mondta, nem képzettek; merthogy azóta készültek tanulmányok, elemzések, például a Gazdaságkutató Intézet is készített a 2000-2003 közötti időszakról. Eszerint 270 ezer család vett fel kedvezményes kölcsönt, ezek átlagos értéke 3,6 millió forint volt. Az igénylők 70 százaléka ekkora, vagy még ennél is kevesebb hitelt vett fel. A legtöbben használt lakást vásároltak, a többiek felújításra, építésre és 7 százalék új lakás vásárlására fordította a kedvezményt.

A tanulmány megállapítását idézem: “A nyerészkedés céljából tömegesen felvett hitelekről keringő hírek sem tűnnek megalapozottnak.ö Majd azt követően ezt mondja: “A támogatási rendszer elsősorban a vidéki városokban és községekben lakó, 3-4 fős családoknak kedvezett.ö Ezek a családok voltak a fő mumusai az MSZP-nek és az SZDSZ-nek? Ezektől vett el lendületesen 10 ezer forintot az igazságosság nevében a Medgyessy-Gyurcsány-kormány. Ráadásul azt is tervezi a hírek szerint, hogy a megmaradt 10 ezer forintos kedvezményt is eltörli. Mit nyújt ehelyett a kormány? Annyit, hogy jószerével ezt csak pár százan tudják igénybe venni.

Kérdezem ezek után elsőként: mitől igazságos az a döntés, amely több százezer átlagos keresetű családot rövidít meg évenként 120 és a kormánytervek szerint jövőre 240 ezer forinttal? Kettő: meddig bünteti a Gyurcsány-kormány azokat a családokat, amelyek elviselhető terhek és méltányos feltételek mellett szeretnének otthonhoz jutni? Három: mikor fogja a kormány ezt az úgynevezett, a kormány által hamis válasznak nevezett tételt visszavonni, és ténylegesen igazságos otthonteremtő programot visszaállítani? Várom miniszter úr válaszát, nemcsak én, azt gondolom, hanem magyar családok százezrei, milliói.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mint említettem, 3 millió 600 ezer forint volt az átlagos hitelérték - ez mutatja, hogy tömegében azok a családok vették ezt igénybe, amelyek igenis rászorulók voltak, akik e segítség nélkül nem tudtak volna sem új, sem használt lakásba költözni.

Mi történt azóta? Megnövekedtek a törlesztőrészletek, megszűnt az adókedvezmény vagy drasztikusan csökkent, ezáltal - a bankok által is előrejelezhetően - 10 ezret meghaladó lesz azon családok száma, akik nem tudják a törlesztőrészleteiket időben fizetni, és esetleg elárverezik a fejük fölül a házat.

Ezekkel a szigorító intézkedésekkel, ezekkel a megszorításokkal az embereket belekényszerítették - nem kis mértékben - újonnan a devizahitelekbe, amely a forint gyengülése esetén megint csak azzal a rémmel, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy megint csak újabb családok ezrei, tízezrei kerülnek kilátástalan helyzetbe.

Tisztelt Miniszter Úr! Ez nem az igazságosság, ez az igazságtalanság, és a szocialista kormány az igazságtalanság politikáját képviseli az otthonteremtésben. Sajnálom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! 2002-ben nagyon sokan azért szavaztak az MSZP-re, mert e párt bérlakást ígért a szegény családoknak. Nem is keveset. A polgári kormány adott, a szocialista ígért. Idézem a jóléti rendszerváltás programját: “2006-ra bérlakáshoz juthat valamennyi mai igénylő.ö Medgyessy Péter volt miniszterelnök választási kampányában 170 ezer lakás építését ígérte meg. Ez azonban nem fog megvalósulni. Felhívnám a figyelmet, hogy rosszul tájékozódott Gyurcsány Ferenc, nem akkora a jólét Magyarországon, mint ahogy gondolja.

A bérlakások tekintetében is nagy a kormány elmaradása. Az “Egyetértésben a nemzettelö című programban 25 ezer támogatott lakást ígértek. Előtte még 40 ezerről hitegették a szegény embereket. Nézzük meg, mi történt eddig! A helyzet egy mondattal leírható: a kormányváltás óta az államilag támogatott bérlakásépítés megszűnt létezni. S ha megnézzük az idei évi költségvetést, abban egy fillért sem szán a kormány erre a célra.

2005-öt írunk. Az MSZP-SZDSZ-koalíció majdnem három éve kormányoz. Három év alatt nem tartotta fontosnak, hogy működőképes támogatási programot dolgozzon ki. Az elmúlt három év alatt csak beszélt, beszélt a bérlakások építéséről, a tettek azonban elmaradtak. Jellemző módon az utolsó pillanatokban is kapkod és ígérget. Most éppen azt ígéri, hogy május végére elkészül egy átfogó bérlakás-fejlesztési koncepció. A Kincstár szinte kong az ürességtől, az önkormányzatokról szóló hírek pedig sorra eladósodásokról szólnak. Nincs pénz, nincs pénz - egyfelől lépten-nyomon ezt halljuk. Másfelől újabb és újabb felelőtlen ígéretek hangzanak el. A változás annyi, hogy az idő múlásával egyre kevesebben hisznek a Gyurcsány-Kuncze-kormánynak.

Kérdéseim mindezek ismeretében a következők, tisztelt miniszter úr.

1. Hatástanulmányaik alapján hány család vár arra, hogy megoldódjon a bérlakásproblémája?

2. Hogyan lett a 40 ezer, majd 25 ezer ígért bérlakásból nulla?

3. Ha nem gondolták komolyan akkor, amit ígértek, és azok után, hogy semmit nem teljesítettek, vajon milyen alapon bírálják az Orbán-kormány eredményeit?

Emlékeztetőül: a polgári kormány mintegy tízezer bérlakás építéséről hozott támogató döntést. A szocialista kormánynál a szavakat halljuk, a tetteket nem látjuk.

Várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az Orbán-kormány alatt tízezer támogató döntés született, nyilvánvalóan ezek áthúzódtak részben ennek a kormánynak az idejére. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Sajnos egy részük nem valósult meg, mert az önkormányzatok olyan nehéz anyagi helyzetbe kerültek, hogy nem tudták finanszírozni a saját önrészüket.

Eddig három stáció volt. Először azt ígérték, hogy a bérlakásépítést kiterjesztik. Ez megbukott. Aztán vállalkozói bérlakásépítéseket ígértek. Ez is megbukott. Most ott tartanak, hogy valami lakbér-támogatási rendszert indítanak el. Itt még egy nagy kérdőjel van.

A szavak és ígéretek tekintetében a szocialisták mindig nagyon hangzatosak és mézesmázosak voltak, a tettek viszont hiányoznak, a valós gyakorlati válaszok az emberek, a családok problémáira. Én azt gondolom, hogy a szavakkal már nem tudunk megelégedni, a tetteket várnánk a kormánytól, a tettek tekintetében pedig sajnos nem tudunk pozitívumokról beszámolni, ezért nem tudom elfogadni a családok nevében sem ezt a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt három év sajnos az ígérgetések után a megszorítások időszaka volt az otthonteremtés területén. Mindannyian tudjuk, hogy lényegesen szűkült, illetve meg is szűnt az adókedvezmény bizonyos rétegeknél, csökkent az igénybe vehető hitel nagysága, és romlottak a feltételek is. Emellett nőttek az árak, az ingatlanra kivetett telekáfa emelte ezeket az árakat, és csökkentették az adókedvezmény igénybevételi lehetőségét is. Ugyanakkor drasztikusan szűkült a bérlakásépítés területén a nehezen élő emberek lakhatási lehetősége.

A Fészekrakó-program elindításával nagyon látványos ígéretek születtek újólag. Csak egyet idézek; Csabai Lászlóné azt mondja: “Az idén induló új lakáspolitikai program a számítások szerint közel 100 ezer család otthonteremtési és lakhatási gondján segíthet.ö Immár eltelt több mint egy negyedév, és kevesebb mint 6000 hiteligény futott be eddig a Fészekrakó-program kapcsán. Mintegy 140 ezer ember érdeklődött. Kíváncsi vagyok, hogy kíván a kormány segíteni a 134 ezer ember lakásproblémáján. Kevesebb mint 4 százaléknak segít ez a program, a többi 96 százalékkal mi lesz?

A rendelkezésre álló információk alapján többen - ugyanis ez nem mind új lakás, hanem egy része használt lakás - vettek úgy igénybe hitellehetőséget, hogy komfort nélküli lakásra vették ezt fel, ami valószínűleg azt jelenti, hogy visszaélés esete áll fenn. Mit akar tenni a miniszter úr ezzel kapcsolatosan? Hogyan értékeli a miniszter úr, hogy a tájékoztató irodát lényegében bezárták, hiszen nem látták már értelmét, olyan kevés ember fordult meg ott? Tehát a Fészekrakó-program, az elmúlt negyedév után úgy látom, csalódás egyértelműen.

Várom a miniszter úr konkrét válaszait a konkrét kérdéseimre. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! A polgári kormány otthonteremtési programját nem elsősorban mi tartottuk sikeresnek, nem nekünk kell ezt megítélni, 300 ezer ember, aki a hitelkérelmével az aktuális bankokhoz fordult, annak tartotta, ezek most is zajlanak. A költségvetési kiadás ezért ennyi, mert a polgári kormány elindította ezt a modellt, ennek a pénzügyi fedezetét kell egyébként most is a kormánynak finanszíroznia, tehát igazából más tollával büszkélkedik.

Ugyanakkor látni kell néhány tendenciát. Annyira drasztikusan lecsökkentek a támogatási lehetőségek, és csak a kis lakásokhoz adják, hogy például csak Budapesten a tavalyi évhez képest erre az évre 84 négyzetméterről 59 négyzetméterre csökkent az átlagos lakásterület, ami igazából nem családi otthonokat jelent. Ennek a veszélye nagyon súlyos a későbbiekre nézve, egyébként mind anyagi téren, mind máshogy nézve.

Azt gondolom, hogy az a 80-90 ezres ígéret, amelyet egyébként most ön is megismételt, és itt idézetben is korábban kinyilvánított, nem áll szinkronban azzal az elmúlt időszakbeli adattal, amelyet most megismerhetünk, ami kevesebb mint hatezres szám.

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugyan fontosak a költségvetési szempontok, de ugyanakkor az emberek, a magyar emberek, és különösen a munkanélküliséggel veszélyeztetett emberek érdeke a legfontosabb, azt gondolom, ennek a törvénynek a szempontjából. Én magam mintegy húsz vitában vettem részt ennek a törvénynek a megalkotásakor - a '91. évi IV. törvényről van szó -, és egyébként borzasztóan változik állandóan ez a törvény, ebből fakadóan nagyon nehéz hozzá igazodni.

Ez a törvénymódosítás, azt gondolom, egy jó szándékú, de rendkívül nagy kárt okozó törvénymódosítás, és ez volt a bizottsági vélemény is. A szakemberek, a makroökonómiával foglalkozó szakemberek egyébként a munkanélküliségnek három típusát különböztetik meg, a ciklikus, a súrlódásos és a strukturális munkanélküliséget. A strukturális az, amikor bizonyos ágazatok leépülnek, és amiatt keletkezik munkanélküliség. A ciklikus, amikor a gazdaság konjunktúrában, dekonjunktúrában van, és abból fakad a munkanélküliség. A súrlódásos pedig az, amikor az embereknek egy minimális időre van szükségük ahhoz, hogy újra el tudjanak helyezkedni, még egy jól menő, jól prosperáló gazdaságban is.

Ez az egész eszközrendszer erre a harmadik, tehát a súrlódásos munkanélküliségre van kitalálva, arra, hogy van bőven munkahely, csak néhány hét, egy-két hónap szükséges ahhoz, hogy valaki megtalálja a neki megfelelő munkahelyet. Ez egy fejlett és prosperáló országban így van. Magyarország nem ilyen ország. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lakom, és amikor ott ültek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselők, a Hajdú-Bihar megyei képviselők, a Békés megyei képviselők az ellenzéki padsorokban, akkor bizony elmondhatták, ott nálunk nem egy-két hétre munkanélküli valaki, és nem dúskálhat az állásajánlatokban, hogy tényleg csak a munkára való ösztönzés hiányozna ahhoz, hogy elhelyezkedjen. Ott nincsenek munkahelyek! Tehát ez valójában abban a térségben egyértelműen azzal jár, hogy három hónap után drasztikusan visszaesik a jövedelmük. És nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nincs munkahely!

És nem tudom, végiggondolták-e ennek az állítólag szociálisan érzékeny kormánypárti oldalnak a képviselői a szociális problémákat ebből fakadóan. Ha nincsenek erre válaszok, óriási problémákat fog okozni, és nemhogy javítana, hanem ront a helyzeten, ugyanis nem az ösztönzés hiányzik, a munkára való ösztönzés, hanem a munkahely hiányzik, és ez a törvényjavaslat semmilyen szinten nem ad erre választ, hogy több munkahely legyen, és az emberek el tudjanak helyezkedni rövid időn belül. Amíg ez nincsen meg, addig ez az egész eszközrendszer nem ad, hanem elvesz. Elvesz azoktól az emberektől, akik nehéz helyzetben vannak, ugyan dolgozni szeretnének, de egyszerűen képtelenség munkát találniuk. Egyébként mögé kéne tenni a közlekedési lehetőségeket, látjuk, hogy az üzemanyagok drágulnak, a lakhatási körülményeket, ugyanis a munkanélküliség komplex megközelítésben kezelhető igazából hatékonyan.

A másik probléma. Ez az egész javaslat nem munkára ösztönöz, hanem visszaélésre ösztönöz bizonyos szempontból, hiszen ha három hónap eltelik, valaki papíron munkanélküli, és utána vissza tud lépni megint a munkaerőpiacra, ha a munkaadóval meg tud úgy egyezni. Tehát ilyen értelemben nem a munkára ösztönöz, hanem a segélyrendszert mindig kihasználják bizonyos társadalmi csoportok, és ezt ez a törvényjavaslat bizony lehetővé teszi.

A harmadik momentum. November 1-je a bevezetés időpontja, emögött érzek, megmondom őszintén, politikai szempontokat, hiszen a magasabb juttatás az első három hónapban jár, akkor a munkanélküliek boldogok lehetnek, a választási kampányban mondhatják, hogy igen, több pénzt kaptak; utána pedig majd a következő kormány szembesül azzal, hogy ezek az emberek tömegesen elégedetlenek lesznek azzal, hogy sokkal kevesebb juttatást kapnak. Tehát sajnálatos módon nehéz ettől elszakadni, hogy miért november 1-je az időpont, nyilvánvalóan az előnyét szeretné ez a kormány magának, a hátrányát pedig szeretné a következő kormányra hárítani. Azt gondolom, hogy ezt a politikai szándékot nehéz lenne elvitatni.

Tehát összességében a javaslat nemhogy előrébb visz, hanem a jelenlegi gazdasági helyzetben, ott, ahol én is lakom, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az emberek tömegeinek megélhetését, megélhetési lehetőségét drasztikusan rontja, hiszen három hónap után lényegesen alacsonyabb juttatásokban részesülhetnek, és nincsen esélyük a munkaerőpiacon elhelyezkedni.

Sokkal komplexebb megközelítésre lenne szükség, az adóterhek mérséklésére, a közlekedési lehetőségek bővítésére, a szakképzés átalakítására, hogy az embereknek tényleg legyen reális esélyük olyan munkahelyet találni, ami a családjuk szempontjából, a szakmai előéletük szempontjából és anyagi szempontból is megfelelő megoldást nyújt. A törvényjavaslatban, bárhogy is olvastam, semmilyen ilyen típusú lehetőséget nem találtam, előrelépési lehetőséget nem találtam.

Ez a javaslat, mondom, nem előrelépés, hanem visszalépés, és egyértelműen azokat sújtja, akik önhibájukon kívül nem tudják a munkalehetőséget megragadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert nincsenek olyan munkalehetőségek abban a régióban, ahol én is lakom.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Csizmár Gábor: Szép kampánybeszéd volt! - Mádi László: Egy miniszter ne minősítsen, különösen ne minősítsen, hanem szakmai érveket mondjon!)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy jó szándékkal elkövetett károkozás ez a törvényjavaslat. A jó szándék deklarálva van: a szürke- és feketegazdaság csökkenése. A kérdés az, hogy ezzel az eszközzel lehet-e ezt a célt a legjobban szolgálni.

(19.40)

Meggyőződésünk szerint nem. Az eszközrendszer teljesen egyoldalú, fals, és nemhogy előreviszi a dolgokat, hanem inkább problémákat gerjeszt, és nagyon komoly nehézségeket okoz az elkövetkezendőkben.

Bármilyen típusú, a szürke- és a feketegazdaság felszámolására vezető intézkedésnek kétharmad részben meggyőződésem szerint az érdekeltségen, az ösztönzésen kellene alapulnia, tehát a munkáltatók azon típusú ösztönzésén, hogy alacsony és kiszámítható közterhekkel érdekeltek abban, hogy őket semmilyen APEH vagy más, munkavédelmi felügyelőség által folytatott eljárás ne veszélyeztesse. Amíg alacsony közterhek és stabil, kiszámítható adókörnyezet nem veszi körül őket, addig nyilvánvalóan nagyon nagy a negatív ösztönzés, arra való bátorítás, hogy keressék a kiskapukat, próbálják elkerülni a közteherviselésnek megfelelő fegyelmet.

Ez a javaslat egyértelműen csak a szankcionálásra, csak a büntetésre, az újabb és újabb kötöttségek, eljárások, adatszolgáltatások, ellenőrzések kiterjesztésére koncentrál. Ugyanúgy, ahogy azt mondják a neveléstudománnyal foglalkozó emberek, hogy nem lehet egy gyereket csupán szankcionálással és büntetéssel nevelni, a gyereket dicsérettel és szidással lehet megfelelően nevelni, és a kettőnek az aránya is fontos. Ez a javaslat nem ad semmit ezen a téren, semmi pozitív lehetőséget nem ad az építőipari cégek számára, csak kötöttségeket, és kikiáltja őket gonoszoknak, kikiáltja őket üldözendőknek, úgy, hogy igazából az ágazat nagyon komoly válsággal küzd, hiszen több ezer eladatlan lakás áll ebben az országban, a szakemberek mintegy 40-80 milliárdra becsülik azt a be nem fizetett áfát és egyéb járulékokat, ami annak következtében áll elő, hogy ezek a lakások nem lettek használatbavételi engedélyen keresztül értékesítve.

A kormány nem erre koncentrál, hanem inkvizíciós eljárással a még megmaradt szereplőket próbálja satuba fogni, és próbálja valamilyen újabb és újabb kötöttségekkel, eljárásokkal és szankcionálásokkal nehéz helyzetbe hozni. Azt gondolom, ez egy teljesen egyoldalú, téves és rendkívül komoly károkat okozó elgondolás, semmilyen pozitív lehetőséget igazából az ágazat szempontjából nem takar.

Hogy a diszkriminációnak mondjam néhány jellegzetességét; több oldalról diszkriminatív ez az intézkedés, merthogy egy ágazatot sújt, a többit meg nem, mondván, hogy ez a bűnös, a többi ártatlan. Azonkívül sújt az ágazaton belül, mert azt mondja, hogy a társas vállalkozások a bűnösök - ez 25-28 százalék egyébként a lakásépítések vonatkozásában -, akik meg duplán, triplán, sokszorosan a magánépítések kapcsán nem fizetik ki a közterheket, azokkal meg nem foglalkozunk, azok rendben vannak. Magyarázza meg nekem valaki ennek a különbségtételnek az erkölcsi, morális alapzatát! Nagyon kíváncsian várom ezt a kormány oldaláról, mert ezen diszkriminációknak semmilyen egyértelmű normatív magyarázatát nem találtam, miért hiányos ilyen szempontból - akár ágazati, akár ágazaton kívül - ez a típusú szabályozási javaslat.

Nem értem az SZDSZ álláspontját, bár elmondtak néhány kifogást. Azt mondták, hogy egyszerűbb szabályozási rendszerben és alacsonyabb közterheket kellene képviselni. Ez a szabályzat nem az. Tehát ha ők konzekvensek ehhez az álláspontjukhoz, akkor ezt a szabálymódosítást nem szavazzák meg, mert ez nem az egyszerűbb szabályozási környezethez és átláthatóbb, alacsonyabb közterhekhez vezet, hanem az ellentétes irányba, újabb és újabb procedúrák, újabb és újabb nyilvántartások, újabb és újabb papírmunkák és ellenőrzési lehetőségek irányába mutat.

Tehát mondom, ösztönzésre lenne szükség, például az építőiparnak arra a clusterprogramjára, amit mi 2001-ben elindítottunk, amit aztán a szocialista kormány leállított, hiszen nem mindegy az, hogy az építőipari cégek részéről mi megyünk el a környező országokba piacot szerezni, és a magyar cégek erősödnek, és nemcsak az országban, hanem regionális, legalábbis közép-európai regionális nagyságú cégekké növik ki magukat, vagy pedig mi veszítjük el a saját piacainkat, és jönnek be a nyugati, tőkeerősebb cégek, és szorítják ki a magyar kis- és középvállalkozásokat az építőipari beruházásokból. Sokkal inkább ez történik, autópálya-építésnél láttuk, hogy a kormány meg se kísérelt a fővállalkozók szintjén pozitív preferenciát alkalmazni, miközben szerte a világon ennek bevett gyakorlata van; patrióta módon, EU-konform módon ezt lehet intézni, ha kellően az ember a nemzeti szempontokat fontosnak tartja, és belátja azt, hogy a magyar vállalkozások támogatása, erősítése kormányzati eszközökkel minden megengedett módon üdvös a munkahelyteremtés és az ország gazdagodása, előrejutása szempontjából.

A Fidesz-frakció ezért ezt a javaslatot nem tudja támogatni, magát a szürke- és a feketegazdaság csökkentését támogatjuk, de nem ezekkel az eszközökkel, mielőtt még félreértelmeznék a szavaimat. Mi beterjesztünk azért néhány jó szándékú, javító célzatú módosító indítványt, eddig ugyan nem volt szokásos, de hátha a kormányzat részéről mégis fogadókészség lenne arra, hogy ezen a beterjesztett javaslaton, ami egy borzasztóan kapkodó, előkészítetlen, egy villámegyeztetésen igazából kicsit erő pozíciójából, zsarolással is fűszerezve, a szervezetek által elfogadtatott, áterőszakolt javaslat… - de igazából ezt több hónap alatt kellett volna kiérlelni, végiggondolni, és komplex megoldásokra koncentrálni, nem ilyen, hogy pusztán kipipáljuk a százpontos dolognak nem tudom, hány pontját, és azt gondoljuk, hogy ezzel megoldjuk a problémákat. Kérem, ezzel a problémákat nemhogy nem oldjuk meg - van egy ilyen angol kifejezés, hogy problem shift -, a problémákat áttoljuk másik területre. A problémák ritkán oldódnak meg teljesen, hanem áttolódnak más területekre, és ha pechünk van, és itt ez történik, akkor még nagyobb problémák keletkeznek, és még nagyobb gondokat okozunk.

Tehát én a jó szándékot nem kétlem, ám azt gondolom, hogy egy kampánymunkában, politikai megrendelésre, koncepciójában végiggondolatlanul, rossz eszközökkel végigvitt szabályozás a beterjesztett javaslat, amit a Fidesz-frakció részéről nem tudunk elfogadni, és nem is ajánljuk ezt a parlamentnek.

Köszönöm szépen.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Két szocialista képviselőt tisztelettel meghallgattam, de egyiktől sem kaptam arra választ, hogy a diszkriminációnak mi az alapja.

Hogyha újabb és újabb terheket rovunk az egyébként adót jelentős mértékben fizető - és biztosan nem százszázalékos mértékben fizető - építőipari vállalkozásokra, míg a magánkivitelezésben épülő kétharmad-háromnegyed rész lényegében közteher nélkül építi a lakásokat, akkor mi történik? A társas vállalkozásokat tönkretesszük, és még jobban a szürkegazdaságba lökjük át az építéseket, tehát nem előrejutunk, hanem hátrajutunk igazából, és erre vonatkozóan nem hallottam semmilyen érvet. Mert ha van egy versenyegyenlőtlenség, tudok mutatni hat-tizenkét olyan közterhet, amit ez a társas vállalkozás fizet, a magánkezdeményezésben megvalósuló lakásépítés meg nem fizet, akkor miről is beszélünk? Akkor erre még rárakunk pluszterheket - nyilvánvalóan nem a kívánt hatást fogjuk elérni.

És igazából világos a válaszom, már a felszólalásomban is elmondtam: ösztönzőket kell találni arra, hogy a munkáltató ösztönözve érezze magát, hogy alacsonyak a közterhek, és ő igenis legálisan, mindent legálisan akar csinálni, mert alacsonyak a közterhek, világos, egyszerű a szabályozás, stabil, kiszámítható a szabályozás. Ebben az esetben - ugyanúgy, ahogy az ehónál és más esetekben is - arra lesz ösztönözve a munkáltató, hogy legálisan tevékenykedjen. Ezt az ösztönzést nem ismerik? Csak a szankcionálást ismerik?! Könyörgök, hogyan akarja ön a gyerekét nevelni, hogyha csak üti? Néha simogatni is kell! (Göndör István: Ezt csináljuk! - Babák Mihály: Meg etetni!) Elnézést!

Köszönöm szépen.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Ha segíteni akarnak az ágazaton, akkor segítsenek azon a drámai körbetartozáson, amely ma bénítja az egész magyar építőipart. Óriási be nem fizetett áfa, egyéb járulék és adó folyna be ezáltal a költségvetésbe, ha nem szankcionálni, nem ellenőrizni, nem újabb és újabb kötelezettség kivetésével terhelni próbálnák a vállalkozókat, hanem lehetőséget adnának arra, hogy ezen körbetartozási körből kilépjenek, a forgalom újra felpezsdüljön, ezek a lakások el legyenek adva, ezek a vállalkozások meg tudják tartani a munkahelyeiket, mert előbb-utóbb sajnos itt nem a növekedés felé, hanem az ellenőrzéseken keresztül a zsugorodás irányába toljuk a dolgokat. Ez elbocsátásokhoz, a munkanélküliség növekedéséhez vezet, igazából nem mutat előre.

Ezt önök is tudják valahol a szívük mélyén, csak most egy ilyen inkvizíciós hevületben csak az ellenőrzés misztériumába vannak bezárva, és nem látják igazán, hogy ösztönzés és pozitív lehetőségek nélkül, a fejlődés, a növekedés segítése nélkül nem lehet hosszú távon egy gazdaság növekedését, gyarapodását, a munkahelyek gyarapodását előidézni. Tehát rossz úton járnak, igazából a koncepcióval van baj.

Senki nem tudta még nekem megmagyarázni sem a diszkriminációt, sem azt, hogy milyen ösztönző erőket kívánnak ezáltal tenni, ami tényleg a munkahelyek számának növekedését és a gazdasági tevékenység élénkülését eredményezi, mert ezek a lépések nem ahhoz vezetnek, és egy csökkenő tortából kevesebb jut mindenkinek. Mi azt szeretnénk, ha ez a torta növekedne, a gazdaság fejlődne, munkahelyek létesülnének és gyarapodnának.

Köszönöm szépen.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tényleg rövid és előremutató törvényjavaslat vitáját folytatjuk itt e Házban, amely célt a Fidesz-frakció is fontosnak tartja, nevezetesen, hogy a panel- vagy házgyári technológiával épült házak felújítási lehetőségei bővüljenek egy hitelprogram keretében, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan lakótelepek, olyan tömbházak, ahol a lakók a rájuk eső önrész finanszírozását önerőből sajnos nem tudják megtenni, és vannak olyan önkormányzatok Magyarországon, amelyek olyan anyagi helyzetben vannak, hogy számukra az önrész előteremtése szintén problémás, nehézségekbe ütközik. Ezeknek a szereplőknek kíván ez a törvényjavaslat hitel formájában az önrész biztosítására lehetőséget nyújtani. Mi ezt pozitívnak tartjuk.

Csupán két megjegyzésünk van. Az egyik: erre valószínűleg hamarabb is sor kerülhetett volna, nem ennyi késlekedés után. A panelprogramot nem lett volna szabad eddig hátráltatni, hiszen ez 2002-ben komoly lendülettel elindult, sajnos azonban megtorpant a pénzügyi források hiánya miatt.

(16.40)

Másrészről pedig látni kell, hogy a hitellehetőség persze nem biztosítja az önrészt, tehát az igazi megoldás az lenne, hogy az országban a családok és az önkormányzatok is olyan anyagi helyzetben lennének, hogy az önrészüket tudnák biztosítani, nem lenne szükség hitelre, hiszen a hitelnek komoly kockázatai vannak, azt vissza kell fizetni, és ez nem minden esetben tűnik ma megnyugtatónak.

Tehát egy olyan gazdaságpolitikát hiányolunk viszont, amely a munkahelyek teremtéséhez, a reálbérek kiszámítható és tartós növekedéséhez vezet, amely biztosítja a lehetőséget a családoknak az önrész kifizetésére. És olyan önkormányzati politikát hiányolunk, amely az önkormányzatok oldaláról a saját rész kifizetését egyértelműen már az éves gazdálkodás keretein belül, hitelfelvétel nélkül is megoldhatóvá teszi.

Ugyanakkor a megfelelő módosítások figyelembevételével frakciónk nem zárkózik el az indítvány támogatásától, remélhetőleg a Házban konstruktív légkörben sikerül még ezt a javaslatot esetleg jobbá formálni. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert és konstruktív vitát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szeretném indokolni a frakció véleményét. Amennyiben azokat az indítványokat, amelyek itt most zárószavazásra bekerülnek a Ház elé, alapvetően jogtechnikainak ítéljük, és ezért támogatni tudjuk, ugyanakkor ez nem változtat azon a véleményünkön, hogy a törvény egészét nagyon elhibázottnak, károsnak, az építőipar és a magyar gazdaság szempontjából pedig nem előrevivőnek, hanem hátráltatónak látjuk. Épp ezért a törvényt ebben a formában semmiképp nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Beszél itt a statisztikákról, és úgy próbál tenni, mintha olyan dolgokat mondana, ami ténylegesen a valóságot tükrözi, ugyanakkor nem lát a számok mögé, hogy milyen folyamatok vannak emögött. Sajnos, el kell azt mondanom önnek, hogy egy lakás felépítése átlagosan két év időbe telik. Tehát azok az adatok, amelyek 2003-2004-es nagyon erős növekedést mutattak, nem a Gyurcsány-kormány - lehet, hogy még csak Gyurcsány Ferenc álmaiban volt, de a valóságban nem -, hanem éppen hogy az Orbán-kormány otthonteremtési programjának az eredményeit mutatják.

És ne keverje össze! 20 ezerről dinamikusan 40 ezerre nőtt a lakásépítés, de azért, mert volt az a polgári otthonteremtési program, amelyről önök azt ígérték, hogy kiterjesztik és szélesítik a kedvezmények körét. Ehelyett a legnagyobb gond az volt, hogy minden komponensében szinte megnyirbálták, tönkretették, és ez egy óriási bizonytalanságot gerjesztett, megnőttek a törlesztőrészletek, csökkent az adókedvezmény, igazából egy óriási pusztítás történt. Tehát itt a növekedés egyértelműen a polgári kormány időszakának és lépéseinek a következménye. Az a probléma, amivel ma szembesülnek, hogy tízezrek számára a drasztikus tehernövekedés a hitel-visszafizetés lehetőségét szünteti meg, és mennek tönkre emberek, ez pedig annak a következménye, hogy nem várt módon nőttek a törlesztőrészletek, és csökkent az adókedvezmény, nőtt az elvonás.

Ezeket a dolgokat vegye már figyelembe, ha igazán hozzá akar szólni az építőiparhoz, amihez egyébként nem ért. Sajnálom, de ez tényleg egy speciális jellegű ágazat, végig kellene nézni a folyamatokat, és akkor lehetne igazán érdemben mondani valamit. Áder János is elmondta, a nagy tömegek… - és most 270 ezer családot sért meg ezzel, minősít egyértelműen befektetőnek és spekulánsnak. Gondolkozzon el ezen, ez majdnem egymillió ember! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látszik, nem értette meg a dolgot. Annak az oka, hogy 2003-ban és 2004-ben az átadott lakások, az új lakások száma dinamikusan megugrott, 2001-2002-es döntések és építkezéselindulások eredményeként történt ez. Tehát a polgári kormány időszakában azok a rendkívül jelentős előrelépések, amelyek mind az adókedvezményben, mind a támogatott hitelekben megtörténtek, és amelyek elérhető közelségbe hozták a lakásvásárlást és lakáscserét, az akkor meghozott döntések eredményei lettek. Két-két és fél év kell ugyanis egy lakás megépítéséhez, és egyáltalán, sok félévet gondolkodnak az emberek, hiszen egy-egy család egész életének egyik fontos ügye ez.

Itt tartok a kezemben egy értékelést (Felmutatja.), azt mondja, a szakemberek szerint a Fészekrakó-program egyelőre nem hozta meg a várt áttörést. A Fészekrakóval sok gond van, a bankok jövedelemvizsgálatot kérnek, így a minimálbéren foglalkoztatottak kiesnek ebből a körből, másrészt problémát jelent a lakás eladására vonatkozó tízéves tilalom. Tehát ez lenne a jövő, ez a jövő viszont nagyon borús, tisztelt miniszter úr - sajnálom.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Van miért szégyenkezniük a kormánykoalíció pártjainak, és a Pénzügyminisztériumnak is, ugyanis a 2004. év a manipulációk tömkelegét, a teljesen átláthatatlan gazdálkodást és Magyarország jó hírnevének lejáratását jelentette.

A hiányt ötször módosították. 3,8 százalék helyett ma 6 százalék fölötti hiányról beszélhetünk. Közben a 13. havi fizetés törvényellenes átutalása még ehhez az évhez hozzáadódik; a nyugdíjkorrekció még hozzáadódik ehhez. Nincs már ember, aki eligazodik a számok között. Van miért szégyenkezni!

Nemcsak azért, mert reálbércsökkenés volt, mint ahogy Domokos László mondta; nemcsak azért, amit Tállai András mondott, hogy azok a fejlesztések, amelyek elindultak, 2000-2002-ben nem folytatódtak a Széchenyi-program keretében, hanem a lakásfronton is van miért szégyenkezni.

Van miért szégyenkezni, mert a mai válságos helyzet gyökerei a 2004. évben találhatók meg, abban, hogy az eladatlan lakások száma ma már 5-10 ezerre tehető; a körbetartozások miatt csődhelyzet jellemzi az építőipari cégek nagy részét; és a családok fizetésképtelenségét is nagyon nagy mértékben jellemezheti ma már, hogy a devizahitelek, az adókedvezmény és a kamattámogatás kedvezőtlenebb volta miatt a családok ma már egyre nagyobb mértékben nem tudják fizetni a lakáshiteleiket.

A panelfelújítás tekintetében, amelyről most a szocialisták - nem tudok jelzőt mondani - azt állítják, hogy velük kezdődik a világhírnév, ezt a fideszes kormány kezdte, és 2004-ben kevesebb pénz fordítódott panelfelújításra, mint 2002-ben, a békeév idején, amikor még (Derültség az MSZP padsoraiból.) a Fidesz állította össze a költségvetést.

A bérlakásépítésnél azt ígérték - ezek tények -, hogy 25 ezer bérlakás épül. Nézem a tavalyi évet, a 2004. évi zárszámadás kapcsán: kérem, nem történt költségvetési pénzkiáramlás, nulla! Hol számolnak el a 25 ezer családdal, amelyek bérlakásokat vártak, és azt ígérték nekik, hogy 25 ezer bérlakást építenek? Egyet nem építettek! (Domokos László: Hol vannak?) Gondolkozzanak már el, és nagyobb mérsékletet kérek, hogy legyenek kicsit tárgyilagosabbak, és egy kicsit szégyelljék magukat!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Sok szó esett is a lakáshelyzetről, az otthonok kérdéséről. Meg kell kérdezni a tévé előtt ülő egyszerű családokat, hogy vajon két-három évvel ezelőtt könnyebben tudtak lakáshoz jutni, vagy ma tudnak könnyebben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik családok? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gyurcsány!) Az anyagi helyzetük akkor engedte meg jobban, akkor tömegesen vettek fel hiteleket, ma bizony a legfontosabb probléma a fizetőképes kereslet hiánya, tehát az emberek nem mernek bevállalni, mert olyan bizonytalanság van.

Az igaz, egy ügyes kis csúsztatás - ezt már huszonhatszor hallottam -, hogy többet költünk ma lakástámogatásra, mint akkor. De mi ennek az oka, tisztelt szocialista képviselőtársak? Önök is tudják. Mert a polgári kormány két olyan támogatási lehetőséget indított el, amely most érik be: az egyik a kamattámogatás, a másik az adókedvezmény. Miért nem költünk többet lakástámogatásra? Azért, mert önök mind a kettőt megnyirbálták; azért is mondom, hogy nagyobb szerénységet, aki nem ismeri a dolgot, annak különösen. Ha az a program folytatódik, ma sokkal többet költenénk, és mindezt a Fidesz-kormány intézkedéseinek a pozitív hatására.

Azt is tudni kell, hogy egy lakás átlagosan körülbelül két év alatt épül meg. Aki ezzel nincsen tisztában, ezzel a kérdéssel ne foglalkozzon. 2002-es tervek, elképzelések válnak valóra 2004-en. Tisztelt képviselőtársaim, önök szeretnek mindent maguknak vindikálni, hogy önök léptek. Amit önök léptek, negatívumok voltak: az áfa-visszatérítés eltörlése, az adókedvezmény csökkentése és megszüntetése, a kamattámogatás csökkentése, a felvehető hitel maximumának drasztikus korlátozása. Ezek megölték a piacot. Ma egyharmad a használtlakás-forgalom. Az emberek nem tudnak lakást cserélni, újba se tudnak menni, mert nem tudják eladni a régi lakásukat.

Aki nem lát itt, nem él itt, nem tudja, hogy mi a helyzet. Úgy tűnik, hogy önök nem élnek itt. 2004 kapcsán a felelősség az önöké. Önök készítették elő, önök hajtották végre, és ma önök számolnak be róla. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas, mert a tények köszönő viszonyban sincsenek a vágyakkal, az elképzelésekkel, amelyeket önök hirdettek korábban. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Államtitkár úr, ezzel a fél mondatával egyetértek, jó lenne, ha hosszú távon tudnának tervezni az emberek, és nem tapasztalnák azt, hogy a lakástámogatásoknál azt ígérik, hogy kiterjesztjük a rendszert, bővítjük a rendszert, semmit nem szüntetünk meg, aztán ezt megnyirbálják, azt megszorítják, itt csökkentik, itt elveszik, és az emberek már nem mernek tervezni, és nem mernek előre gondolkodni. Sajnos, ilyen szempontból a vágyak meg az elmúlt három és fél év és a 2004-es év sem erről szólt.

Az, hogy ezt csak a gazdagok vették fel, egy olyan típusú (Dr. Répássy Róbert: Populizmus!) populizmus… - igen, lehet mondani, itt a képviselőtársaim segítenek. Eddig 330 ezer család vette fel a támogatott lakáshitelt. (Kovács Tibor: Ó!) Ők mind gazdagok? Meg kell kérdezni őket! Tudja, mennyi az átlagos hitelfelvétel nagysága? 4,2 millió forint. Ez egy olyan összeg, ami a gazdag emberekre jellemző átlagos összeg? Nem! Mindenfajta vizsgálat, ami eddig ezt vizsgálta, bemutatta, hogy zömében a nehezebb helyzetben lévő középrétegek voltak, amelyek ezzel a támogatási lehetőséggel élni tudtak. És ne támadjuk őket, arra kérem a szocialista képviselőket, hogy ezeket a családokat ne támadjuk, mert ők úgy akartak boldogulni, hogy az egész társadalom szempontjából, Magyarország szempontjából ez egy gazdagodást, előrelépést jelent.

Ma olyan mértékben megromlottak a lakáshitel-felvételi lehetőségek, hogy nagyon sokan, ma már az emberek 80-90 százaléka devizában vesz fel hitelt, ezt érte el a kormány, és nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen komoly károkat okozhat a jövőben. Ha a forint árfolyama esetleg nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, az emberek megint tömegesen fognak szembesülni azzal, hogy megnőnek a törlesztőrészletek, és esetleg nem fogják tudni a törlesztőrészleteket vállalni.

Tehát felelősségteljesen kellene gondolkodni, és az embereket nem becsapni, hanem tényleg olyan perspektívát, kiszámítható környezetet nyújtani. Sajnos, a 2004-es év a teljes bizonytalanság és kiszámíthatatlanság volt a lakásterületen is, ahol évtizedekre kellene előre gondolkodni. (Taps a Fidesz soraiból.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan témát kell most érintenünk, amely Magyarországon bizony nagyon sok embernek nagyon komoly problémát jelent. “Átfogó programot indítunk az allergiát okozó káros növények ellen. Megszervezzük, hogy négy év alatt negyedére csökkenjen a parlagfűvel borított terület.ö Ez volt 2002-ben az “Egyetértésben a nemzettelö című szocialista dokumentumban tételesen.

Ezzel szemben mi a helyzet? Magyarország Európa egyik parlagfűvel legjobban fertőzött országa. Minden ötödik ember, több mint 2 millió ember szenved ettől a problémától. A parlagfű a nemzetgazdaságnak évente 30-40 milliárd forintnyi kárt okoz. Ezek a tények.

Szintén tény, hogy van egy négypárti konszenzussal elfogadott országgyűlési határozati javaslat, amelyet megszavazott Veres János, Kökény Mihály és még sokan mások is, ám ezt a kormány azóta is semmibe veszi, érdemi átütő intézkedés ezen a területen lényegében nem történt. Tehát nemhogy negyedére csökkent volna a parlagfűvel fertőzött terület, hanem érdemi előrelépés nem történt. Nincs elegendő pénz, március 31-éig nem történt meg az éves beszámoló, megint késett az intézkedési terv. Tavaly év közben elvették a költségvetésnek erre a célra fordított pénzét, és az idén is lényegében csak az emberek által befizetett pénz áll rendelkezésre. Van ugyan egy tárcaközi bizottság, amely azonban csak látszattevékenységet folytat, érdemi eredményt igazából máig nem tud felmutatni. Mára világossá vált, hogy a választási ígéretekből lényegében semmi nem valósult meg.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezért törvényjavaslatot terjesztett be a tisztelt Ház elé, amely három vonatkozásban is új helyzetet eredményez. Egyrészt törvényben szabályozza ezt a kérdéskört, ami az összehangolt, szisztematikus és átfogó védekezés, a prevenció megoldásának a lehetőségét jelenti. Másrészt a törvényben világosan rögzítjük, hogy egyszemélyi felelősre van szükség, ugyanakkor - mint ahogy a cím is megfogalmazza - egy tárcaközi bizottságra, tehát nem egy tárca kizárólagos tevékenységére, hanem a kormány összehangolt munkájára van szükség, és a törvényjavaslat ezt kezdeményezi. Ugyanakkor a jogszabályozás, a jogi megoldások nem jelentenek átütő megoldást, ha nincs megfelelő pénz, nem áll rendelkezésre megfelelő érdemleges eszköz a tényleges lépésekre, amit a törvényjavaslatban mintegy 9 milliárd forintos összegben kívánunk meghatározni.

Látni kell, hogy a nemzetgazdaságnak ez - mint ahogy már korábban is említettem - 30-40 milliárd forintos kárt okoz. Ennek egy része az emberek pénztárcájában, romló egészségében, romló életviszonyaiban, családi és munkaviszonyaiban jelenik meg, más része nyilvánvalóan a növekvő gyógyszerfogyasztásban, az emberek munkahelyi idegességében, és még lehetne folytatni a sort. Ha ezek egy része anyagilag nem is számszerűsíthető, a társadalmi közérzetünket igencsak romboló és rongáló jelenség.

Amit kérünk a szocialistáktól, a kormányoldaltól kormányzásának immár utolsó periódusában: pénz helyett cselekvést, önálló törvényt és igazi hatásköröket. Átfogó kormányzati felelősségvállalás kell ezen a területen. Itt a lehetőség, hogy ne csak beszéljenek, hanem cselekedjenek is. Itt a lehetőség, hogy ha a választási programjukat komolyan veszik, akkor tegyenek ezért. Az utolsó órákban vagyunk, hiszen a kormányzási napjaik, óráik meg vannak számlálva. Legalább most, a választási ciklusuk végén bizonyítsák be, hogy nemcsak a választási kampányígéretek, nemcsak az emberek politikai lekenyerezése, hanem a tényleges jóakarat munkálja az önök cselekedeteit. Ezért kérem, hogy támogassák a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség önálló törvényjavaslatát a parlagfűmentes Magyarország elérése érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mivel itt igazából csak a szocialisták részéről volt ellenvélemény, rájuk hivatkoznék a válaszomban. Megmondom őszintén, értetlenül állok az újabb elutasítás előtt, hiszen én felolvastam azt az idézetet, amelyben deklarálták, hogy ezt a problémát radikálisan meg akarják oldani, előre akarnak lépni. Itt van egy törvényjavaslat, amely lényegében az önök hatáskörébe, a kormány kompetenciájába utalná azokat az intézkedéseket, amelyeket mi fontosnak tartunk.

Tisztelt Orosz Képviselő Úr! Nem elég a növényvédelmi törvény módosítása; itt összehangolt, átfogó kormányzati munkára és megfelelő pénzre lenne szükség ahhoz, hogy igazából érdemleges előrelépést lehessen tenni. Sokszor hangzik el az a vád, hogy a Fidesz csak kritizál, nem mond önálló javaslatokat. Kérem, itt van: hogyha önök is fontosnak tartják az allergiás betegek problémáit, akkor szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, hogy érdemi előrelépést lehessen hozni 2-2,5 millió ember életében. Kérem, az emberekben gondolkozzanak; ne a Fidesz ellen szavazzanak, az emberekre szavazzanak, az emberek egészségére, ezért szavazzák meg ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormányoldalról tényeket próbáltak ismertetni. Én csak egyetlen ábrát mutatnék fel, hogy abban a térségben, amely most csatlakozott Európához, azon tíz ország között az első félévben hogyan alakult a gazdasági növekedés. (Felmutat egy grafikont.) Nem tudom, hogy az államtitkár úr rá tud-e bökni, hogy melyik Magyarország. Nem ez, amelyik a legnagyobb, hanem hátulról az utolsó előtti, csak Lengyelország van mögöttünk, ahol a gazdasági növekedésnél az is egy torzító tényező, hogy a pápa halála miatt egy hétig nem volt egyáltalán termelés, tehát egy hét kiesett a gazdaság produktumából. Lehet, hogy akkor utolsó helyre csúsznánk vissza.

Tehát zajlik egy uniós versenyfutás. Vannak ebben biztatóbb jelek, de az összefoglaló adat azt mutatja, hogy Magyarország sajnos ebben a belépő országok közötti versenyfutásban az élpozícióból a sereghajtó pozícióba esik vissza. Nem is beszélve arról, hogy a gazdasági növekedés motorja zömében azok a nagy multinacionális vállalatok, ahol nagyon alacsony a foglalkoztatás, és a magyar kis- és középvállalkozások ebből a gazdasági növekedésből nagyon keveset éreznek meg. Ha ezzel nem ért egyet, akkor kérdezze meg őket!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Többször felvetődött az otthonteremtés témaköre az elmúlt vitában. Szeretnék egy dolgot, a paneltelepeken élőknek a problémáit idehozni, hiszen itt komoly ellentmondások vannak a kormányzat tevékenységén belül. Van egyrészt egy ilyen hat lépés a lakótelepeken élőkről, azt állítja Gyurcsány Ferenc személyes aláírásával, hogy az elmúlt huszonöt-harminc évben mégsem történt semmi a lakótelepiek sorsának javításáért. (Karakas János: Dehogyisnem!)

Ugyanakkor egy friss nyilatkozata Kolber István miniszter úrnak, ha nem is mondhatni, hogy az ellenzéki médiában, de azt nyilatkozza, hogy “...az előző parlamenti ciklusban a panellakások felújítására fordított 4,6 milliárd forint 36 ezer otthon korszerűsítésére volt elég, ezért nagy lökést ad a programnak, hogy ebben az esztendőben...ö - aztán folytatja tovább, hogy terveik vannak a jövőre nézve.

Kérem, a tavalyi évben kevesebb pénz fordítódott a panellakások felújítására, mint 2002-ben, az Orbán-kormány utolsó évében. Én azt gondolom, a jövőre vonatkozó ígéretek nem pótolják a hiányzó kormányzati cselekvéseket. Sajnálom. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy országgyűlési határozati javaslatot tárgyal a parlament, amely nagyon tömören, néhány pontban kívánja összefoglalni, hogy hogyan tovább, Magyarország. Nyilvánvalóan egy ilyen határozati javaslat akkor lehet eredményes és sikeres, ha megfelelő bizalmi légkör veszi körül, ha a partnerek el tudják hitetni, hogy tényleg őszintén és hitelesen gondolkodnak és tervezik az együttműködést. Egy ilyen javaslat nyilvánvalóan akkor hiteles és őszinte, ha az éppen hatalmon lévő felek azt a cselekedeteikkel hitelessé teszik, ha az eddigi történések és a jövőre vonatkozó tervek összhangban vannak azzal, amit jövőbeni irányként konszenzussal meg akarnak fogalmazni. Azt gondolom, ha megnézzük ezeket a feltételeket, akkor nagyon súlyos problémák, feszültségek vannak e feltételek teljesülése kapcsán.

Nagyon szerencsétlen az a helyzet, amikor valaki bort iszik és vizet prédikál. Itt van például a jövő évi költségvetés ügye, amely be van terjesztve a Ház elé, ugyanúgy, mint ez az országgyűlési határozati javaslat, a kettőt lényegében párhuzamosan tárgyalja a tisztelt Ház. Felolvasnék egy mondatot a Népszabadságból - tehát igazából egy kormány közeli médiáról van szó -, azt írja az illető újságíró: “Ha a kormányfő ilyen költségvetési helyzetben ötéves adócsökkentési program mellé ötéves bérfelzárkóztatási programot, jelentős minimálbér-emelést hirdet és a nyugdíjasoknak mindenféle kiegészítéseket ígér, az nem a józan belátás politikája. Igaz, az sem, hogy az ellenzék ekkor nem hívja fel a figyelmet, hogy felelőtlenül ígérget, hanem azt mondja, a miniszterelnök tegyen még rá egy lapáttal.ö

Ez a költségvetési helyzet vajon mennyire van összefüggésben azzal a beterjesztett határozati javaslattal, amely a Ház előtt fekszik? Azt kell mondanunk, nemhogy összhangban nincs, hanem ellentmondásban van egymással. Kérdezem az SZDSZ politikusát - aki maga is így aposztrofálta magát -, vajon ha a magyarországi közgazdász szakértők azt mondják, hogy a beterjesztett költségvetés teljes mértékben ellentmondásban van az eurózónába való 2010-es belépéssel, akkor az SZDSZ támogatja-e ezt a költségvetést. Világosan meg kellene mondani itt és most; vagy pedig azt mondja, hogy Magyarországon a közgazdasági szakértők szakmailag felkészületlenek, nincs igazuk, és teljesen elhibázott a véleményük. Mert ők azt mondják, hogy ez a költségvetés nem a 2010-es belépés irányába vezet. Amíg nem öntünk tiszta vizet a pohárba, addig, azt gondolom, nem lehet továbblépni.

Nézzük végig tételesen a beterjesztett javaslat különböző célkitűzéseit! Az első célkitűzés a gazdaság és a társadalom versenyképességének a javítása. Ez egy kicsit nehezen megfogható fogalom, mert mi is az a versenyképesség. Vannak különböző gazdasági mérőszámok, amelyek alapján ezeket a világban is, Magyarországon is mérik. E tekintetben az elmúlt időszak bizony nem hitelesíti a kormány eltökéltségét. Itt van például a World Economic Forum, amely minden évben versenyképességi rangsort hirdet. Itt látjuk egy kisebb ábrán (Felmutatja.) Magyarország versenyképességét 2002-től 2005-ig. Sajnos, ez a növekmény azt jelenti, hogy egyre hátrább csúszunk ezen a listán. Huszonkilencedikek voltunk 2002-ben, 2005-ben harminckilencedikek! Tíz pozíciót romlott az ország! A helyzetet igazából úgy is fel lehet fogni, hogy baj van és változtatni kell dolgokon, de fel lehet úgy is fogni, hogy az elmúlt időszak cselekedetei a szóbeli megnyilatkozásokkal és deklarációkkal teljesen ellentétes, ellenkező és egymásnak ellentmondó viszonyban vannak.

A versenyképesség egyik fontos momentuma a kiszámítható, stabil és átlátható környezet, az alacsony adóterhek. E tekintetben sajnos nem sikerült előrelépni. A mai vitanapon elhangzott, hogy 33 adóemelés és 3 új adónem fűződik a kormány nevéhez, valamint a munkavállalói terhek is nőttek. Ezért sem nőhet a foglalkoztatás, hiszen ha büntetjük a foglalkoztatás bővítésével járó lehetőségeket, ha magasak a foglalkoztatási terhek, akkor az egyszerű magyar vállalkozó el fogja kerülni ezeket a lehetőségeket, és vagy a szürkegazdaságba megy, vagy pedig tőkeberuházást tesz, és nem új embert fog felvenni. Ezenkívül bevezették a szakképzési hozzájárulást 2003-tól 1,5 százalékos szinten, bevezették a vállalkozói járulékot 4 százalékos szinten 2005-től, ami egyértelműen ellenérdekeltté teszi, ellenösztönzi a vállalkozókat, a magyar kis- és középvállalkozásokat a munkaerő-felvételre. És nem lehet különböző ilyen-amolyan fenyegetésekkel, ellenőrzésekkel rávenni a magyar vállalkozókat arra, hogy több embert alkalmazzanak, ha ez a gazdasági érdekük ellen való.

Magyarul: olyan környezetet kell teremteni, ahol alacsonyak az adóterhek, kiszámítható a környezet, és ebben az esetben ő a bővülő foglalkoztatást a saját példáján és lehetőségein keresztül segíteni fogja.

(15.30)

A munkavállaló által fizetett teher is nőtt: megemelték az egészségbiztosítási járulékot 3 százalékról 4 százalékra.

A liberális politika, amelyet maguk olyan büszkén hangsúlyoznak, azt jelentené, hogy az állam visszaszorul tevékenységében. Sajnos, ez egyáltalán nem igaz, hiszen a különböző ilyen mértékek, az újraelosztás, a centralizációs hányad mind növekményt jelentenek 2002-höz képest, amely növekmény jelentős.

Az állam eladósodása is igen jelentős: 8280 milliárdról 14 000 milliárd fölé nő az államadósság. Itt van egy ábra (Grafikonokat tartalmazó táblázatot mutat fel.), amely a magán-nyugdíjpénztári kifizetések hatása nélkül mutatja, hogy 2001-hez képest 10 százalékkal nőtt az eladósodottsága az országnak, ami nem a liberális és takarékos gazdálkodást, hanem az ország eladósodásának és kiszolgáltatottságának növekedését jelenti egyúttal.

Az államháztartási hiány 7 százalék körül alakul, és bizony a maastrichti kritériumok mindegyikétől távolodunk. Az infláció tűnik a legkedvezőbbnek, de az adósságállomány és a költségvetési hiány tekintetében akut gondokat fedezhetünk fel.

Itt van egy másik ábra (Felmutatja.), ami azt mutatja, hogy a kormány teljesen megbízhatatlan és következetlen volt a korábbi vállalásai tekintetében: vállalt mindig egy alacsonyabb államháztartási hiánytervet, 2003-ban 4,5-et, végül aztán 7,4 százalékig jutott el két lépcsőben, 2004-ben 3 százalékról 6,5 százalékra, 2005-ben 2,5 százalékról 7,4 százalékra, ahogy a tervek vagy a várható adatok szerint történik. Tehát a kormánynak semmilyen stabil, világos, egyértelmű elkötelezettsége nincsen, mindig utólagosan korrigálgatja teljesen kiszámíthatatlanul a különböző gazdasági paramétereket, ezáltal bizalomhiányt és megbízhatatlanságot gerjeszt az ország megítélése tekintetében.

De nézzük az állami bürokrácia csökkentését! Itt is megint a szavak nincsenek a tettekkel párhuzamban. 2002-ben 783 ezer ember dolgozott a közszférában, most pedig 816,5 ezer; ez 33 500 fős növekmény. Lehet persze azt mondani, hogy ez véletlen, lehet azt mondani, hogy a jövőben nem így lesz, de könyörgöm, szinte minden területen ez a helyzet. Tehát a kormány a saját maga által vállalt dolgokat nem tartja be, aztán amikor már maga nem tartja be a múltra nézve, akkor próbál a jövőre nézve legalább valami szépet mondani, csak a jövőre nézve sem valósulnak meg ezek, legalábbis amikor beterjesztenek egy költségvetést, akkor máris világossá válik, hogy nem abba az irányba halad, mint ahogy elvben deklarálták.

Az európai uniós felhasználások tekintetében megint csak egy idézetet olvasnék fel, a kormányhoz közel álló Magyar Narancsból. (Olvassa:) A vitát eldöntötte a bizottsági jelentés - az európai bizottsági jelentés -, Magyarország 176 millió euró pozitív egyenleggel zárta a 2004. évet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a bruttó nemzeti összjövedelem arányában a mienk a legszerényebb nyereség a tíz új EU-tag közül. Márpedig a versenyképességünknek, Magyarország felemelkedésének az egyik központi tényezője, hogy vajon sikerül-e az európai uniós forrásokat minél nagyobb mértékben, minél nagyobb arányban Magyarországra bevonzani, ezek megfelelő helyre kerülnek-e, és az állam biztosítja-e a pályázati feltételeket és az önrészt mellé, hogy ezzel a fejlődés a különböző szférákban, a vállalkozói, illetve az önkormányzati szférában minél magasabb szinten meg tudjon valósulni.

Azt mondja a Magyar Európai Üzleti Tanács a 2005. évi jelentésében: be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan ilyen jellegű, EU-forrásokat hatékonyan használó feladatok kezelésére. Tehát megint csak azt látjuk, hogy nincsenek összhangban a vágyak és a tények.

A közlekedési infrastruktúra vonatkozásában - itt megint a liberális párt felelősségéről van szó -: kilométerenként 1,5 milliárd volt a mi időnkben az autópálya-építés, most 2,5 milliárd átlagosan, és nagyon sok esetben korrupció lengi körül a közbeszerzéseket, mint Budapesten, ahol megint csak liberális vezetés van, ilyen típusú óvások és összejátszások bizonyságot nyertek. Tehát sajnálatos módon nem átlátható és nem költségtakarékos az a típusú autópálya-építés, ami zajlik, ami egyébként megint csak egy rossz dilemma. Megint csak közgazdász szakértők fogalmazzák meg, hogy nem az autópálya-építés és a euróövezethez való 2010-es csatlakozás a két alternatíva; a kettőt párhuzamba lehetne vonni, ha az államháztartás egyéb alrendszerei tekintetében a kormány előrelátóan és takarékosan viselkedne.

Visszatérve az újraelosztási rátára, még egy mondat: a polgári kormányzás utolsó teljes évében ez az arány 45,6 százalék volt, 2005-ben 50 százalék körüli szintre vagy 50 százalék fölé fog menni. Itt mutatja az ábra (Felmutatja.): 2001 volt ilyen értelemben az állam szempontjából a legkevésbé beavatkozó év, 2005-ben pedig 50,2 százalék a várható teljesülés; majdnem 5 százalékos növekmény, az állam egyre fokozottabb szerepvállalása történik.

Itt van egy nagyon árulkodó ábra (Felmutatja, dr. Kóka János felé fordulva.), amelyen nem tudom, a miniszter úr meg tudná-e mutatni, hogy melyik vajon Magyarország. Ez a 25 európai uniós állam tavalyi évi - 2004-es - gazdasági növekedése. Segítek: az utolsó előtti. E tekintetben van nálunk szegényebb ország és gazdagabb ország, tehát ha a miniszter úr arra gondol, hogy mi már jobb helyzetben vagyunk és ezért nehezebb fejlődnünk, akkor azt kell mondanom, hogy Dánia, amely itt van a névsor elején, sokkal kedvezőbb helyzetben van; bennünket csak Görögország múl alul az államháztartási egyenleg GDP-arányos százalékában, tehát nagyon nagy a lemaradásunk. (Dr. Kóka János: Az előbb a gazdasági növekedésről beszélt.)

A gazdasági növekedés tekintetében sem állunk jól - elnézést, ez most az államháztartási egyenlegre vonatkozik; az egyenleg a tavalyi évben 5,4 százalékos volt. A gazdasági növekedés tekintetében mutattam egy másik ábrát, ott is utolsó előttiek vagyunk, miniszter úr; az első féléves adatok alapján csak Lengyelország van mögöttünk a tíz újonnan csatlakozott ország közül. Itt vannak a tíz újonnan csatlakozottak között gazdagabbak és szegényebbek. Tehát ez megint csak egy olyan összehasonlítás, amely kielégíti a szakmai megítélés tekintetében az elvárható követelményeket.

Összességében tehát azt kell mondani, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokon és a munkahelyteremtésen sajnálatos módon, a kormány eddigi cselekvéseinek megfelelően nincsen megfelelő hangsúly. Megint csak lehet mondani véleményeket ezzel kapcsolatosan. Nyilatkozott Parragh László, nyilatkozott Széles Gábor, akik elmondták, hogy a kis- és középvállalkozások fejlődése tekintetében ez a terv igazából nem nyújt előrelépést; meg sem beszélték velük egyébként. Elvárható lenne, hogy ha egy nemzeti közös megegyezést komolyan gondolna a kormány, akkor ezt az üzleti világ különböző partnereivel egyeztetni kellene, és már a konszenzussal behozott véleményt kellene ide a parlament elé hozni.

A kormány sajnos ezt is elmulasztotta. Ez is mutatja, hogy itt egy kampányszerű intézkedésről van szó, nem igazából végiggondolt érdemi párbeszédről és megegyezésről, hanem ez egyes politikusok vagy politikai pártok egyéni politikai érdekeinek hangsúlyosabb képviseletére és az ő személyes presztízsük emelésére szolgál. Ebben a Fidesz nem partner.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vajúdtak a hegyek és egeret szültek, mondhatni erre az előterjesztésre, hiszen több éve folyik már egyfajta műhelymunka, hogy hogyan lehetne az adórendszert a mai kor követelményeinek megfelelően lényegesen és jelentősen átalakítani. Mindenfajta szakmai összejövetelek zajlottak a kormányzat koordinálásával, és egy nagyon soványka és nagyon gyengécske kis átalakítás történik mindezek után.

Márpedig az igények nagyok lennének, hiszen Magyarország - ugyanúgy, mint a világ más országa - egyfajta versenyfutásban van, különösen a környező országokkal, és ezen versenyfutásban bizony az adók területén jelentős lemaradások tapasztalhatók. Sorra húznak el mellettünk alacsonyabb adóterhek tekintetében a környező országok, ezáltal jelentős vonzást jelentenek ezzel a tőkebefektetések, a munkahelyteremtések vonatkozásában.

Milyen elvárásaink lennének egy átfogó, jelentős adómódosítás előtt? Nyilvánvalóan csökkenő adóterheket szeretnénk látni, amelyekből ez az előterjesztés igazából nem ad még ízelítőt sem. Az adóterhek érdemlegesen valamikor a távoli jövőben változnának, nyilvánvalóan négypárti konszenzus híján és társadalmi támogatottság nélkül is.

Szeretnénk egy átlátható, egyszerű adórendszert, azt gondolom, hogy ez az előterjesztés mindannyiunk vágyát ezen tekintetben nem teljesíti, nem egyszerűsödik olyan mértékben az adórendszer, amellyel a magánszemélyek és a vállalkozók adminisztratív terheit jelentősen könnyebbíteni lehetne, márpedig enélkül, azt gondolom, ma is az tapasztalható, hogy könyvelőkkel és sokszoros adminisztrációval vannak mind a magánszemélyek, mind a vállalkozók lekötve ahelyett, hogy az értékalkotó munkatevékenységük végzését tudnák folytatni.

Mi lenne a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szerint egy ilyen átfogó adóváltoztatás központjában? Mindenképpen a munkahelyteremtés ösztönzése, ugyanis ma Magyarországon egyre nő a munkanélküliség az elmúlt időszakban, csak egy év alatt, a Gyurcsány-kormány alatt 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Ennek megakadályozására, a munkanélküliség csökkentésére nyilvánvalóan sokkal jobban kellene ösztönözni a munkavállalást alacsonyabb adóterhekkel és kevesebb adminisztrációval. Sajnos, e tekintetben érdemi változásoknak még csak a nyomait se nagyon fedezhetjük fel a beterjesztett adótörvényben.

(9.40)

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindig is a családok pártján állt, és rendkívül fontosnak tartotta a családok életének könnyebbedését, akár az adótörvények eszközével is. Sajnálatos módon itt az ígéretekkel, a szocialista ígéretekkel szemben nemhogy előrelépés nem történik, hanem visszalépés történik, hiszen az egyik legfájdalmasabb területen, a családi adókedvezmények tekintetében a kormány, az ígéretei dacára, drasztikus visszalépést produkál ebben az előterjesztésben. Egész egyszerűen az egy- és kétgyerekeseknél megvonja a gyerekek után járó adókedvezményt, a három- és négygyerekeseknél pedig drasztikusan csökkenti, kevesebb mint felére csökkenti annak a mértékét. A Fidesz ezt nem tudja elfogadni. A Fidesz a családok pártján áll, és igenis tekintettel kellene lenni arra, hogy mennyi az eltartott egy-egy családban. Mert a családfő jövedelme nyilvánvalóan teljesen másként jelent bevételt a családnak, hogyha csak egy vagy két eltartott van a családban, de hogyha több gyerek van, ha egy három-négy gyerekes családról van szó, akkor a szocialisták törvényjavaslata ugyanúgy bünteti a több eltartottat, mint ahogy így most az adókedvezmények elvonásával az egy főre jutó jövedelem lényegében drasztikusan fog csökkenni ezzel az adótörvénnyel.

Nyilvánvalóan vállalkozásbarát-e ez az adótörvény, ez az adóváltoztatási csomag? - ezt a kérdést kell feltennünk. Azt gondolom, hogy ideje lenne meglépni elsősorban a magyar kis- és középvállalkozások támogatása tekintetében egy lényeges társaságiadó-csökkentést, amelyet a Fidesz a 100 millió forint alatti árbevétellel rendelkező vállalkozásoknál 16 százalékról 8 százalékra kíván csökkenteni. Ez jelenthetne igazából lökést arra nézve, hogy ezek a cégek fejlődhessenek, hogy olyan többletjövedelmeik legyenek, amelyekből beruházásokat és munkahelyeket tudnak teremteni.

Utaltam már arra, hogy az elmúlt három és fél év szomorú mérlege után, amelyet 36 adóemelés és 3 új adónem bevezetése jellemzett, ez a beterjesztett törvénymódosítás nem hoz e tekintetben jelentős változást, tehát úgy látszik, hogy a szocialisták elfelejtették választási ígéreteiket, ezzel a törvényjavaslattal pedig bevallották azt, hogy a magyar társadalom szempontjából kívánatos adótörvénybeli változtatásokat nem tudják és nem kívánják végrehajtani. Mi ezt sajnálattal vesszük tudomásul, mindamellett beterjesztjük azokat az indítványokat, amelyekkel a miáltalunk fontosnak tartott célkitűzések megvalósítása megoldható egy családbarát, vállalkozásbarát és munkahelyteremtő módosítóindítvány-csomag keretében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, mennyien vannak tisztában a Ház falain belül, hogy ez a költségvetés, amelyet tárgyalunk, egy nagyon rövid életű költségvetés lesz (Közbeszólások az MSZP soraiból.), ugyanis mind az ez évi folyamatok tekintetében, s ha részletesen megnézzük a konkrét szakmai előirányzatokat, mind a jövő év kapcsán ez a költségvetés lényegében kártyavárként omlik össze. (Dr. Wiener György közbeszól.) Nemcsak ez a költségvetés, hanem az elmúlt évek költségvetése is lényegében hasonlóan működött: a költségvetés megvalósulása és a tervek, a beterjesztett költségvetések között lényegében szinte hasonlóságot sem lehet felfedezni.

A külföldi befektetők és a nemzetközi elemzők, akik Magyarország helyzetét vizsgálják, a transzparenciát tartják az egyik legfontosabb dolognak, tehát hogy mennyire átlátható, konkrét előírásokat mennyire betartó költségvetésről van szó. Ez egy törvény. Sajátos módon azt kell megállapítani, hogy a magyar államháztartás, a magyar költségvetés ma nemcsak az ellenzéki képviselők számára, hanem az ország számára és az egész nemzetközi közvélemény számára is lényegében átláthatatlan, áttekinthetetlen, a hiány tekintetében és a kiadások és bevételek tekintetében is vajmi kevés köze van ahhoz, amit a parlament elé terjesztettek. Tehát lényegében az történik, hogy a parlament nem gyakorolja ellenőrző jogát és kötelességét, a parlamentarizmus ezért nem érvényesül megfelelően, mivel a tisztelt kormánypárti képviselők lényegében a kormányt teljesen szabadjára engedték az éven belüli költekezések tekintetében. Ezért alakul ki az a helyzet, hogy olyan anomáliák vannak az egyes tételeknél, amelyek azt mutatják, hogy a tervezés iszonyatos gyenge lábakon áll, illetve tudatosan ferdítik el a valóságot.

Mondok konkrét példákat. Lássuk, hogy az otthonteremtés területén például az idei helyzet, amire a jövő évi előirányzatok aztán épülnének, hogyan alakul. Az idei évben a legfrissebb adat szerint - és az önök által adott tájékoztatóból indulok ki, tehát amit a Pénzügyminisztérium rendelkezésemre bocsátott (Felmutatja.) - az I-IX. havi zárás alapján a lakástámogatások 96 milliárd forintot tettek ki. A tavalyi évben ugyanilyen időintervallumban, tehát az első háromnegyed évben 145 milliárd forintos kiadás van. 50 milliárd forinttal kevesebb van, miközben a támogatott lakáshitel-állomány egy állandó valami, ami csak bővült, hiszen azóta is vettek fel hiteleket. Hol van az az 50 milliárd forint, ami nincs kifizetve? Több lehetőség áll fenn. Az egyik az, hogy drasztikusan csökkent az infláció, drasztikusan csökkentek a kamatok, és az állomány ugyan megvan, de most a kamatok csökkenése miatt nagyságrendileg kevesebb pénzt kell fordítani a lakástámogatásra, mert nem kell támogatni a kamatokat, mert annyira lementek. Sajnálatos módon ez nem igaz. Csak az elmúlt két hétben mintegy 100-120 bázispontot emelkedtek a kamatok, tehát 1-1,2 százalékkal emelkedtek feljebb a hosszú távú állampapírok kamatai. Ez azt jelenti, hogy nemhogy kevesebbet, hanem várhatóan többet kell fordítani lakástámogatásra. Tehát itt minimum 50 milliárd forint hiányzik, plusz az új állomány növekménye, tehát mintegy 60 milliárd forint. 60 milliárd forintról nem tudnak számot adni. Kíváncsi lennénk, hogy el tudják-e nekünk mondani, hogy hol van a 60 milliárd forint. S ha az ez évi folyamatok nem igazak, akkor vajon miről beszélünk a jövő évben?

Itt van előttem az Állami Számvevőszék jelentése, amely jó néhány dologban világosan fogalmaz az otthonteremtés területén is. Egyrészről azt mondja, hogy a korábbi állapothoz, a 2005. szeptember 23-ai állapothoz képest 66,2 milliárd forinttal csökkentették a lakástámogatások összegét, miközben a lakástámogatások 90 százaléka determinált, tehát meghatározott. Ez lényegében annak a bevallása, hogy ennek a számnak, ami a csökkentés után áll, nincsen szakmai valóságtartalma, ez egy kreált szám, hogy annyi legyen a hiány, amennyit önök remélnek, egyébként amennyi nem lesz, hanem sokkal több lesz. Van egy másik tétel is - nincsen részletezve egyébként az egész lakástámogatási kiadás -: a 192,2 milliárdnak a megalapozottsága nem megítélhető - mondja az Állami Számvevőszék -, és nem tartalmaz megfelelő részletezettséget, ezért a tartalom tekintetében sem lehet megítélni, hogy vajon ezek a számok miből épülnek fel.

A másik tétel, amire nagyon büszkék, a panelfelújítási program, amelyet elfelejtenek elmondani, mi több, letagadnak, hogy ezt a Fidesz indította el. Ezt a programot a Széchenyi-terv keretében a Fidesz indította el 2001-ben, és 2002-ben, az utolsó, általam békeévnek nevezett időszakban, amelyet a polgári kormány időszakának nevezek, több pénz volt rá, mint mondjuk, a tavalyi évben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Így van! Hogy mondhatja el magáról egy baloldali kormány, hogy ő a rászorulókat támogatja, amikor a bérlakásépítéseket teljesen leállította, és a panelfelújítási programokra kevesebb pénzt ad - nominálisan is, tehát az inflációt nem számolva -, mint amit 2002-ben a polgári kormány az idejében adott?

Mindezek fényében megállapítható, hogy a lakástámogatások tekintetében a szakmai megalapozottság teljes mértékben hiányzik. Mivel a determinizmus megvan, ha emelkednek a kamatok, nagyobb kamattámogatást kell adni, ezért várhatóan a jövő évre akár 50-100 milliárdos többletkiadás keletkezhet az ez évi helyzethez képest. Nem tudom, hogy milyen titkos megállapodást kötöttek bankokkal, bár sejtem, hogy csúsztatva fizetik, és nem tudom, hogy ezt évek közötti manipulációra felhasználják-e, vagy csak éven belüli manipulációra, és az utolsó egy-két hónapban fog megbukni az az 50-60 milliárd forint minimálisan, ami ebben az évben hiányzik a kiadási tételek közül.

Az otthonteremtés területén egyébként is rengeteg kárt okoztak. Ez a költségvetés nem tartalmazza a 400 ezer forintos áfa-visszatérítés lehetőségét, amelyet megszorítások révén elvontak az új lakást építők lehetőségei közül. Ennyivel többe kerül ma egy új lakás építése Magyarországon csupán ezen intézkedés következtében.

(17.30)

Megint csak nem lehet benne találni azt az adókedvezményt, amit a Fidesz az otthonteremtési program keretében 2000-ben elindított, és amely lényegében lehetővé tette, hogy havi 20 ezer forintot levonhassanak az adójukból a hitelfelvevő családok. Ennek egy része lecsökkent a felére, más családoknál pedig teljes mértékben megszűnt ennek az adókedvezménynek a lehetősége. Ráadásul úgy szűnt meg, hogy csak a hitelfelvevő jövedelméhez kötötték, és nem vették figyelembe, hány gyerek van a családban, mennyi az eltartottak száma. Aki egy kicsit is ismeri Magyarország társadalmi életét, az emberek életmódját, az nagyon jól tudja, hogy a ténylegesen bejelentett jövedelmek sokszor köszönő viszonyban sincsenek a valós jövedelmekkel, ilyen értelemben a legális jövedelemmel rendelkezők nem mindig a leggazdagabbak közé tartoznak, ezért az az intézkedés, amely a Bokros-csomag mintájára lényegében azokat sújtja, akik legálisan tevékenykednek, csak antiszociális lehet.

Önök nem veszik tekintetbe azt, hogy mennyi az eltartott gyerekek száma. Ha egy családban három vagy négy gyereket nevelnek, az teljesen más szociális helyzetet jelent, mintha valaki egy egyszemélyes háztartásban keres ugyanannyit, mondjuk, havi 300 ezer forintot, amit önök soknak tartanak. Lehet, hogy ez egy emberre sok - bár bruttó jövedelemről van szó -, de ha egy ötfős család fenntartását szolgálja, akkor ez már a létminimum alatti összeg.

Be kellene vallani valamit egyértelműen, azt, hogy ez a költségvetés - hiszen az összes szakember, aki ebben az ügyben megnyilatkozik, és az összes közgazdász, aki erről a költségvetésről beszél, azt mondja, hogy - nem szolgálja Magyarország euróövezethez történő 2010-es csatlakozását. Ennek a kormánynak, a Gyurcsány-kormánynak lényegében az összes közgazdásszal vitája van, amikor azt állítja, hogy ezen a költségvetésen keresztül el lehet jutni a 2010-es euróövezeti csatlakozáshoz. Ráadásul ez a költségvetés eddig soha nem látott hiányt tesz lehetővé, a szakértők már 10 százalék körüli hiányösszeget jósolnak a következő évre. Nem mondják meg világosan, hogy az azt követő években milyen újabb és újabb megszorításokkal fogják elérni azt a kívánatos hiányszintet, amit a 2010-es euróövezethez való csatlakozás előtt már 2008-ban teljesíteni kell mint maastrichti kritériumot.

És azt se mondják el, hogy akkor, amikor Magyarország megítélése drámaian romlik, és a gazdasági növekedés tekintetében a csatlakozó országok között az utolsó előtti helyre estünk vissza az első pozícióból, ahol a polgári kormány idején álltunk, akkor az adósságállomány féken tartása, 60 százalék alatt tartása hogy fog megvalósulni. Mert azt látjuk, hogy az adósságállomány drámaian nőtt a szocialista kormány időszakában, 2001-ben a megtermelt nemzeti termék, a GDP 52 százaléka volt, mára viszont 60 százalék fölé emelkedett, a jövő évben pedig 63 százalék körüli szinten lesz, vagy afölé fog menni. Most a nyugdíjpénztári korrekcióról nem akarok beszélni, mert az egyszeri dolog. Dolgokat akkor lehet összehasonlítani, ha a nevezőben ugyanazok vannak, de egyébként is az övezetben előbb-utóbb nem fogják megengedni, hogy ezt figyelembe vegyük, tehát egy látszat könyvelési trükkel - amivel önök folyamatosan próbálkoznak - nem lehet érdemleges eredményt elérni.

Lakástámogatások: ha az infláció 2002-től folyamatosan csökkent volna, akkor lehetőség lett volna arra, hogy új programokat és új lehetőségeket biztosítsanak az otthont teremteni kívánó polgárok és családok - a rászorulók - számára. Sajnos, az inflációt felpörgették, a kamatplafont eltörölték, ezért a költségvetési kiadások tényleg nőttek, de ez a szocialista kormány gazdaságpolitikájának a teljes kiszámíthatatlanságából és nem megfelelő voltából következett be. Mindezek következtében eddig lényegében csak egy programot indítottak el, szemben azzal, ami a kamattámogatás rendszere volt, ami mintegy 1 millió embernek hozott érzékelhető felemelkedést akár új, akár használt lakás vásárlása keretében. Hiszen mintegy 300-350 ezerre tehető csak a támogatott kamatfelvételű hitelek köre, s akkor még nem beszéltünk az adókedvezményről, a 400 ezer forintos áfa-visszatérítés intézményéről és a többi olyan intézkedésről - mondjuk, a 10 ezer bérlakásról -, amely a Fidesz-kormány idején megvalósult, és amelynek a jövő évi költségvetésben még a nyomát sem találjuk.

Ez az utolsó költségvetésük. Ha pedig ez az utolsó költségvetésük, akkor ebben a költségvetésben minden korábbi ígéretüket - 619 ígéretet fogalmaztak meg korábban - be kellene váltaniuk. 25 ezer állami bérlakást ígértek. Megértem, hogy Arató államtitkár úr nevet, mert nincs tisztában azzal, hogy mit fogalmazott meg a kormányprogram. Tehát 25 ezer állami támogatású bérlakás építését ígérték a kormányprogramban. Tudja, mennyi valósult meg? Mondjon egy számot! Tudja? Nem tudja. A kormány nem tudja. Elmondom: mintegy 2 ezer döntés áthúzódott, utána leállították a programot, a tavalyi költségvetésben egyetlen bérlakás-építési lehetőség sem volt, és az idei éviben sincs. Pedig ezek a legnehezebb helyzetben lévő emberek, a baloldali kormány ezeket nem támogatja állami bérlakásépítéssel, mint ahogy az elmúlt időszakban a panelfelújítási programot is megakasztották, és a jövő évi 6 milliárdos javaslat sem tartalmazza azt a pénzösszeget, amit áthúzódó hatásként a megkezdett programokra kell költeni. Ez tehát megint csak egy könyvelési trükk, mert ez nem 6 milliárdos többlet, nem pótlólagos pénz, hanem ezt a következő évi költségvetés terhére ma még nem látható módon kell majd elkölteni, de egy csökkentett részét azoknak a terheknek a levonása után, amiket eddig felvettek.

Az otthonteremtés területén az a program, ami a polgári kormány idején elindult, és amely révén 40 ezerrel nőtt az újonnan épített lakások száma, válságba került, a családok nagy része ma már fizetésképtelen, nem tudnak újabb hiteleket felvenni, sőt a meglévő hiteleiket sem igen tudják törleszteni. Meghaladja a 10 ezret az el nem adott új lakások száma, a 100 milliárdot meghaladja az építőiparban a körbetartozások nagyságrendje, tehát nemhogy szép és reményteljes lenne a helyzet, hanem a válság konkrét jeleit láthatjuk az építőiparban és az otthonteremtés területén.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Remélem, hogy a kormánypártok átérzik a felelősséget, és változtatni fognak a jelenlegi helyzeten, mert ami most van, az csupán tűzoltásra elég. Ez a költségvetés nem előre viszi az országot, hanem sokkal inkább hátrább teszi azon az úton, amelyen elindultunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön nem cáfolt semmit abból, amit mondtam. Az, hogy az építőipar ebben az évben növekedett, elsősorban az autópálya építésének köszönhető.

A lakásépítések vonatkozásában pedig körülbelül két év kell ahhoz, hogy a tervektől a megvalósulásig eljussanak a polgárok és a családok, tehát igazából ez annak a rendszernek, a polgári otthonteremtési rendszernek az eredménye, hogy a 2000., 2002., 2003. évben indított építések elértek oda, hogy ebben az évben átadható lakások legyenek. Ez nem az önök intézkedéseinek a következtében állt elő, önök megszorításokkal éltek.

Majd odaadok önnek egy tanulmányt, amely világosan megmondja azt, hogy egy átlagos lakás tekintetében körülbelül 30 százalékkal nőttek az elvonások, és körülbelül 30 százalékkal csökkentek a támogatások. Tehát ez a szocialista kormány tevékenységének a mérlege. Ugyanakkor gondolom, nem cáfolja azt, hogy a lakásépítés területén ma már a tízezret közelíti az eladatlan lakások száma; azt sem cáfolja, hogy leállt az állami bérlakás-építési program, és erre egyetlen fillér sincs a jövő évi költségvetésben; gondolom, azt sem cáfolja, hogy az elmúlt időszakban kevesebbet költöttek a panelfelújítási programra, mint mi, amikor 2002-ben, az utolsó évünkben a kormányzást átadtuk önöknek.

Tehát sajnálatos módon itt nem a szociális érzékenység, hanem valami más, valami becsapás, szószegés esete forog fenn. A Fészekrakón keresztül azokat az embereket támogatták, akik 100 ezer forintos havi törlesztőrészleteket tudnak vállalni. Ez a politikája a luxusbaloldalnak. Azt gondolom, az egyszerű embereknek kell segíteni, az egyszerű emberek pedig most nagy gondban vannak, mert őket most lényegében az 5 millió forintos hitelplafonnal tömegében kiszorították a használtlakás-piacról.

Tudja, mennyivel csökkent az előző évhez képest az illetékhivatal adatai szerint csak Budapesten a használtlakás-forgalom? Egyharmadával. Az emberek nem tudják eladni a lakásukat, ezért nem tudnak új lakásba költözni, vagy nem tudnak nagyobb használt lakásba költözni. Menjen el, és beszélgessen az emberekkel, ha ennyire nem hisz a tényeknek!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)