Felszólalás adatai

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem könnyű dolog Farkas Flórián képviselő úr után megszólalni. Sok tekintetben természetesen értem a felvetéseit, van, amivel egyetértek, ugyanakkor a figyelmébe ajánlanám, hogy tekintse át a költségvetésben éppen azokra a témákra, azokra az ügyekre szereplő összegeket is, amelyek az integrációs programok további támogatására vonatkoznak, azokat, amelyek a roma tanulók felzárkóztatására vonatkoznak. Ezeket az alapokat nem érintette a megszorítás; úgy a költségvetés mellékleteiben, mint az OKM költségvetéseiben ezek az összegek fellelhetők. Azzal együtt is azt gondolom, hogy nyilván az ország erejétől függően, de többet kellene tenni a romaügyekben, többet kellett volna tenni. Nem biztos, hogy több pénzt kellett volna erre tervezni korábban is, de biztos, hogy a tervezett pénzt hatékonyabban és eredményesebben kellett volna tudni felhasználni. Ebben nyilván szerepe van a mindenkori kormányzatoknak is, ugyanakkor azt gondolom, ebben szerepe van a cigánytársadalom választott képviselőinek is, hogy ilyen szomorú beszédet kellett a képviselő úrnak itt a parlamentben elmondania.

A hozzászólásomban elsősorban arra készültem, hogy az oktatást érintő költségvetési fejezetekről szóljak, azt vizsgálva, hogy vajon a beterjesztett költségvetés megfelelő feltételeket teremt-e a 2010. évben az oktatási intézmények működéséhez. A jelenlévők és talán akik figyelik a tanácskozásunkat is, pontosan tudják, hogy a magyar oktatási intézmények túlnyomó többségét az önkormányzatok tartják fenn, és a finanszírozása közös feladata a központi költségvetésnek és az intézményeket fenntartó önkormányzatoknak. Ha a rendszerváltás óta folytatott finanszírozási gyakorlatot áttekintjük, akkor az állapítható meg, hogy voltak olyan évek, amikor az állami központi költségvetésből adott támogatások magasabb arányban fedezték a költségeket, a ténylegesen felmerülő költségeket, mint a 2010. évben, de olyan túl nagy változás ezen a területen nem következik be. Mindenkor az intézményfenntartó önkormányzatoknak a saját bevételeikből is hozzá kellett járulni a közoktatási intézmények fenntartásához.

(Az önkormányzatok bevételei nyilván itt elhangzott ma...)

Czapi/Lezsák-Podolák-/(Tatai-Tóth András)/bl

(18.20)

Az önkormányzatok bevételei nyilván - itt elhangzott ma - a saját helyi adóbevételeikből, egyéb bevételeikből, az intézmények saját bevételeiből tevődnek össze, jelentősebb része főleg a kistelepülések esetében az a támogatás, amelyet az önkormányzatok a központi költségvetésből kapnak. Ezek a források biztosíthatják azt, hogy az önkormányzatok eleget tudjanak tenni kötelező feladataiknak, így a közoktatási feladat ellátásának is.

Ha azt nézem, hogy milyen változás következik be 2010-ben, akkor meg kell erősítenem azt a megközelítést, ami itt a mai nap során már többször elhangzott, hogy 2010. január 1-jétől a normatíva olyan mértékben változik, amely mértékben csökken az önkormányzatok, illetve a munkáltatók terhe. Tehát a munkaadót terhelő, 5 százalékos járulékcsökkenés és az egyösszegű egészségbiztosítási hozzájárulás eltörlése - amely nem terheli január 1-jétől az intézményeket, az intézményeket mint munkáltatókat - miatt, miután ezt a forrást a központi költségvetés nem veszi el az intézményektől, önkormányzatoktól, nem is adja oda normatíva formájában, tehát ennyivel, átlagosan 7,5 százalékkal csökkennek a normatívák, de ez az intézmények gazdálkodási egyensúlyát nem befolyásolja. Tehát hangsúlyozom, hogy pontosan annyival csökken az állami támogatás, amennyit egyébként eddig vissza kellett fizetni az államnak, az Egészségbiztosítási Alapnak vagy egyéb járulék formájában a Kincstárnak. Ezt most nem kell visszafizetni, meg sem kapja az önkormányzat. Tehát ez az ügy nullszaldós, tehát ez nem rontja az intézmények helyzetét.

Természetesen a gazdasági válság nem hagyja érintetlenül a közoktatás intézményeit sem. Nyilvánvaló, hogy talán az eddigieknél szorosabb pénzügyi körülmények között kell a feladataikat megoldani, de a költségvetés intézkedései nem rontják az intézmények pozícióit.

Sok szó esett itt ma az intézmények kiszámítható működéséről. El kell mondanom, hogy nem következik be sem a költségvetési törvényben, sem a költségvetést megalapozó törvényekben - amiről majd pénteken fogunk tárgyalni - olyan változás, amely alapjaiban érintené a közoktatásban ellátandó feladatokat. Tehát nem változik a tanulók számára kötelezően biztosítandó szolgáltatások köre, nem változik a pedagógusok kötelező óraszáma. Ez azt jelenti, hogy kiszámíthatóan, a jelenlegi feltételek között működhetnek az intézmények.

Ami a válságból az intézményekre adódik, az elsősorban a fenntartó helyzetének a nehezedéséből fakadhat. Ha a fenntartó önkormányzatok bevételei csökkennek, akkor nyilván nehezebben tudnak eleget tenni a feladataiknak. Az én választókerületemben egyébként a társulásban működtetett intézmények esetében az önkormányzatok általában eleget tudnak tenni a kötelezettségüknek; a többcélú kistérségi társulások útján és egyéb kiegészítő normatívák útján kapott támogatás csökkenti az önkormányzati részt.

Igazán nagy bajban vannak - de nem 2010-ben, hanem évek óta - azok a települések, ahol van egy iskolára való gyerek, minden évfolyamon van egy osztályra való gyerek, a gyerekek utaztatása nem lenne sem szakmailag, sem gazdaságilag indokolt, ugyanakkor ők csak az alapnormatívához jutnak hozzá, kivéve, ha látszattársulásokat hoznának létre, de nyilvánvaló, hogy a társulási normatívának a valódi társulások támogatása a célja. Tehát ezek a 2-3 ezer fő közötti települések, amelyekben indokolt az önálló általános iskola fenntartása, óvoda fenntartása, nagyon nehéz finanszírozási gondokkal tudják csak - tudták eddig is - az intézményeiket fenntartani. Tehát nagy változás ezen a területen sem lesz. Talán nem lesz nehezebb 2010 az ő számukra sem, könnyebb biztosan nem lesz, mint eddig volt.

Ami még az iskola életéhez tartozik - és sokszor elhangzott itt ma, egy utalást én is egy kétpercesben tettem rá -, hogy milyen körülmények között tudják a munkájukat azok a pedagógusok végezni, akik az iskolában dolgoznak. Természetesen - nem volt módom a két percben kifejteni - ugyanúgy, mint az élet minden területén, legyen szó egészségügyről, legyen szó más területről, elégedetlenek az emberek azzal a jövedelemmel, amelyben részesülnek.

Pontosan érzékelem én magam is, hogy az oktatási dolgozók nem repesnek az örömtől azért, mert emelkedett 2006-ban a kötelező óraszámuk; pontosabban: 2006-ban visszakerült az óraszámuk a 2002-es szintre, amelyet 2002-ben mi csökkentettünk, de túlzottan optimistának bizonyult ez, és vissza kellett 2006-ban emelni. Tehát nem örülnek ezeknek az intézkedéseknek, ugyanakkor a jövedelmi viszonyaikban - erre már utaltam az előző hozzászólásomban - a reáljövedelmük a kormányzásunk nyolc éve alatt 30 százalékkal növekedett. A 99 ezer forintos havi bruttó jövedelmük, amely alatta volt 2001-ben a nemzetgazdasági átlagjövedelemnek, még 2009-2010-ben is a bruttó nemzetgazdasági átlag fölött lesz/van 5 százalékkal, tehát a relatív helyzete a pedagógusoknak nem romlott. Talán az 50 százalékos béremelés, amelyet sokan hibáztatnak mint döntést, hozzájárult ahhoz, hogy el tudják viselni a pedagógusok ezt az erőteljes visszafogást is, amely az ő jövedelmükben jelentkezett.

Tehát biztosítottak lesznek 2010-ben a közoktatási intézményekben a feladatellátás feltételei. Nyilván, ha az ország ereje nagyobb lenne, többet kellene erre fordítani, lehetne, és indokolt lenne, de nyilvánvaló, hogy - ahogy itt elhangzott ma többször - az ország, a költségvetés bevételei határozzák meg azokat a kereteket, amelyek között a kiadásokat tervezni lehet. Tehát az igények mellett tekintetbe kell venni azt is, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, és miután a bevételeken túl csak hitellel, újabb hitelek felvételével lehetne a feltételeket javítani, nekem is az a véleményem, hogy ezen az úton nem szabad járni. Nagy árat fizetne a magyar társadalom azért, ha most, 2010-ben nem egy feszes, nem egy olyan költségvetés lenne, amely nem külső források, nem külső hitelek bevonásával igyekszik a feladatait, az ország előtt álló feladatokat megoldani, hanem támaszkodik a saját bevételekre.

Ezek alapján ajánlom az Országgyűlésnek a költségvetés korrigálását, amelyre természetesen, mint minden évben, idén is szükség lesz, végül majd az elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)