Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képzeljék ez azt a helyzetet, hogy az ember hazamegy a lakásába, tárva-nyitva talál mindent, betörve az ablakokat, kiborítva a szekrények tartalmát. Kiderül, hogy betörők vannak a lakásban, a nagymama hozzákötözve a fotelhoz, és amikor meglátják a betörők, hogy hazajött a házigazda, egyszerre kedvesre váltanak és közlik, hogy a kéményseprő vállalattól érkeztek, hogy ellenőrizzék a gázkészülékek beállítását és szellőzését.

Nos, valami ilyesmi jut eszembe, amikor hallom, hogy erről az előterjesztésről milyen rokonszenvvel és magávalragadóan beszél a kormány képviselője és a kormánypárti vezérszónokok, mert itt valami elképesztő ellentmondás van az előterjesztés és annak valódi tárgya között. Csak hogy ne legyen félreértés, én az általános vitában, a vezérszónoklatban annak a házszabályi előírásnak teszek eleget, hogy a törvényjavaslat egésze szükségességének és szabályozási elveinek megvitatását igyekszem elvégezni. Azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat, vagyis a médiatörvény felülvizsgálata, módosítása, és az európai normákhoz való hozzáigazítása kétségtelenül szükséges. Szükséges, a kérdés csak az, milyen módosításra, milyen hozzáigazításra van szükség. Azt gondolom, hogy nem e törvényjavaslatra van szükség, hanem valami másra.

Szükség van-e az európai normákhoz való igazodásra a médiaviszonyok szabályozásában? Igen, erre szükség van, csak más értelemben, szélesebben. Nem csak és nem elsősorban ezek azok a pontok, ahol az európai normákhoz kell igazodnunk. Kétségtelenül fontos, hogy ne csak a közszolgálati csatornákra vonatkozzanak bizonyos szabályok, hanem a kereskedelmi és egyéb csatornákra is. Fontos a műsorszétosztás szabályozásának beemelése a médiaszabályozásba. Fontos az európai gyártású műsorok kategóriájának bevezetése és alkalmazása a törvényben. De kétségtelen tény, hogy nem ezek a fő hiányosságai a jelenlegi magyar médiaszabályozásnak. Hogy mennyire nem, ahhoz elegendő, ha megnézzük, hogy az Európai Unió országjelentése mit is mond a magyar médiaviszonyokról.

Engedjék meg, hogy idézzem, méghozzá nemcsak azt az első mondatot, amit a fideszes illetékesek szeretnek idézni, hogy "Magyarország tiszteletben tartja a sajtószabadságot" - ugye ez az első mondat -, hanem a következő mondatot is, hogy "ennek ellenére felmerültek bizonyos aggodalmak a kormány azon kinyilvánított kívánsága miatt, hogy közvetlenül beavatkozzon a sajtó tevékenységébe"; meg az a mondat, hogy "a közszolgálati televízió kuratóriumában jelenleg csak kormányképviselők foglalnak helyet". Ugye, a mondat elavult, mert most már ez a Rádió és a Duna Televízió kuratóriumában is így van. (Szalai Annamária: Elnökség!) Ezek azok a pontok (Molnár Róbert közbeszól.), ahol az európai normák érvényesítését nem én, hanem az Európai Unió problematikusnak tartja.

Ez a helyzet, amelyet az Európai Unió is és mi is problematikusnak tartunk, a Fidesz és a kormánykoalíció döntései nyomán alakult ki. Nem is titkolják, hiszen a miniszterelnök úr egy hajókiránduláson már másfél évvel ezelőtt, 1998 szeptemberében meghirdette a média úgynevezett kiegyensúlyozását, vagyis kiegyensúlyozatlanítását, és ezt meg is valósították. Azok az intézkedések (Molnár Róbert közbeszól.), azok a lépések, amelyeket tettek, ezt a kinyilvánított szándékot valósították meg. Stumpf miniszter úr soha nem is titkolta, hogy erre törekednek.

Mi az eredmény? Tisztelt Képviselőtársaim! Az eredmény igazán egyszerű és magáért beszél. Az eredmény az, hogy a kuratóriumokat a maguk képére alakították - ez a tárgy, mint ezt a Házszabály alapján voltam bátor jelezni: a törvényjavaslat indokoltságáról és szükségességéről beszélek -, és ennek nyomán alakultak ki olyan viszonyok, amikor a médiatörvény alapelvei nem érvényesülnek. A hatályos médiatörvényünk, amelyet négy és fél párti konszenzussal, az MDF és a Fidesz teljes támogatásával fogadtunk el 1995-ben, leszögezi, hogy "a műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetve ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában". Ezt mondja a médiatörvény.

Mi a gyakorlat? Ha önök a közszolgálati televízió, mondjuk, A Hét című műsorát az előző két hétben megnézték, akkor azt látták, hogy ott annak előkészítése folyt, amit ezen a héten a pártingatlanok tárgyalásában a kormánytöbbség el akart érni. Tehát a közszolgálati televízió műsorai nyíltan szolgálják a kormánytöbbség, elsősorban a Fidesz politikáját. A következő bekezdés azt mondja, hogy "A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként közreműködő munkatársak politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot nem fűzhetnek." Hallgatják önök néha, mondjuk, a Vasárnapi újság című műsort, hogy ott milyen kommentárok hangzanak el a műsorvezetőtől?

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez folyik jelenleg a közszolgálati rádióban és televízióban, de mondhatnám azt a példát is (Molnár Róbert közbeszól.) - ugye itt az elfogulatlanság lenne az alapelv -, hogy a miniszterelnök beszédét háromszor ismétli meg a közszolgálati televízió (Molnár Róbert: Kevés! - Szalai Annamária: Kevés!) Bocsánat, kétszer - önnek ez kevés. A főpolgármester beszédét viszont egyszer sem közvetíti országosan a televízió, hiszen ellenzéki politikus március 15-ei beszédéről van szó. Ma a médiatörvény alapelveit a közszolgálati rádióban és televízióban lábbal tiporják. Most az a kérdés, hogy ez vajon a törvényen múlik-e. Vajon a törvényt kell-e módosítani ahhoz, hogy ezek az állapotok alkotmányossá és a médiatörvény alapelveinek megfelelővé alakuljanak?

1995-96-ban azt hittük, hogy a törvény alkalmas azoknak a törvényeknek a kielégítésére, azoknak az alapelveknek a megvalósítására, amelyeket rögzített. Azt hittük, mert abból indultunk ki, annak a konszenzusnak az alapján, amelyet a Fidesszel és az MDF-fel, akkor ellenzékben lévő pártokkal a 72 százalékos szocialista-szabad demokrata többség megteremtett, hogy olyan partnerekkel van dolgunk, akik a törvény szellemének betartására törekednek, még akkor is arra fognak törekedni, ha netán ők lesznek többségben. Kiderült, hogy erről szó sincs. Kiderült, hogy ha a jobboldal pártjai hatalomra kerülnek, akkor visszaélnek minden bizonytalansággal, tisztázatlansággal, amit jóhiszeműen valaki esetleg benne hagyott a törvényben, illetve visszaélnek azzal a helyzettel, amit a MIÉP-nek mint ellenzékben lévő szövetségesüknek a jelenléte az Országgyűlésben lehetővé tesz. (Molnár Róbert közbeszól.)

Azt gondoljuk ezért, hogy a mai helyzetben az első feladat ahhoz, hogy Európa-konformmá váljon a magyar médiaviszonyok törvényes szabályozása, az az, hogy a közszolgálati média irányító szervei létrejöttének olyan szabályozásához jussunk el, amely ugyanúgy kizárja, hogy az egyik oldal meghatározó szerepbe kerülhessen, és érvényesíthesse akaratát a közszolgálati média működésében, semmibe véve a másik oldal véleményét; olyan viszonyoknak a megteremtése az előfeltétel ahhoz, hogy a közszolgálati médiában és általában a magyar médiavilágban európai normák érvényesüljenek. Ezt akkor lehet elérni - ismétlem -, ha ezeket a sokat vitatott médiakuratóriumi elnökségi szabályokat módosítjuk. Nem kellene módosítani, ha elemi korrektséget lehetne tapasztalni a másik oldalon is; olyat, mint amit a 72 százalékos többség tanúsított az előző ciklusban, de miután erre nem lehet számítani, ezért magát a törvényt kell sajnos módosítani.

(23.10)

Azt gondoljuk, hogy az a helyzet, hogy a Fidesz benyújtott egy módosító javaslatot, és hogy ehhez a javaslathoz az SZDSZ benyújtott egy módosító javaslatot, és az a helyzet, hogy a Fidesz mai vezérszónoka ma úgy nyilatkozott, hogy elképzelhetőnek tartja ennek az SZDSZ-es javaslatnak... (Szalai Annamária közbeszólására:) Azt mondta, hogy elképzelhetőnek tartja, nem azt mondta, hogy elfogadják, nem zárkózott el előle. Ha elzárkózott, akkor a rádióban féleérthetően méltóztatott fogalmazni.

Amennyiben egy olyan szabályozás elfogadható, amely megakadályozza, hogy a jobboldal az Országgyűlésben jelenleg 38 százalékkal rendelkező két ellenzéki párt teljes negligálásával vegye kézbe a közszolgálati rádiót és televíziót, akkor - és mi bízunk benne, hogy erre a jobboldali többség készséget mutat - van értelme a médiatörvény módosításával tovább foglalkozni.

Természetesen ennek akkor van értelme, ha ezt nem úgy teszik, hogy előzőleg a jelenlegi csonka kuratóriumok megválasztják valamennyi médiaalapítvány élére az új elnököt, mert akkor már kész helyzettel állunk szemben.

Ha nem ez történik, ha lehet olyan szabályozást kialakítani, amely visszatérést jelent ahhoz a kiegyensúlyozottsághoz, ami az elfogulatlan, semleges közszolgálati média működésének előfeltétele, akkor van értelme arról beszélni, hogy az európai gyártású program szabályozását belevigyük a médiatörvénybe, akkor van értelme arról beszélni, hogy a műsorszétosztás szabályozását beletegyük a médiatörvénybe, akkor van értelme arról beszélni, hogy ne csak a közszolgálati, hanem a kereskedelmi médiára is vonatkozzanak bizonyos szabályok, akkor nem azokkal a gengszterekkel van dolgunk, akik betörtek a lakásunkba, és utána arról beszélnek, hogy finoman be akarják állítani a gázkészülékek szellőzését, hanem akkor korrekt partnerekkel van újra dolgunk. És akkor, ám, álljunk neki a médiatörvény újraszabályozásának.

Persze, ehhez az kell, hogy összevonjuk ennek a javaslatnak meg a megfelelően módosítható Sasvári-féle javaslatnak a tárgyalását, amire a Házszabály lehetőséget nyújt. Ha azonban csak ezt a látszatügyet akarják tovább vinni, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége nem lát lehetőséget ennek a támogatására.

Köszönöm szépen a figyelmet.