Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Még egyszer próbálom elmondani: vannak olyan részek, amelyek nem egyszerűen végiggondolás kérdései, hanem képzelje el azt a valószínűleg ön által is ismert szituációt, amikor egy megyei jogú város kórházában vagy egy megyei kórházban fizikailag egybeépülve található a járóbeteg-szakrendelés a fekvőbeteg-ellátással.

(18.50)

Ugyan státus szerint lehet, hogy tisztázott, hogy ki van járóbeteg-szakrendelési, és ki van a fekvőbeteg-intézeti státuson alkalmazva az orvosok közül; ugyanakkor forgószínpadszerűen látják el tevékenységüket. Egy ilyen intézmény körülbelül 250 ezer fő ellátási kötelezettséggel betegeket lát el. Akik oda belépnek, a három rendelőből véletlenszerűen abba a rendelőbe fognak bemenni, ahol éppen a legkevesebb beteg van, a betegirányító oda irányítja őket. Véletlenszerűen az az orvos lesz bent, aki éppen aznap oda van sorosan beosztva. Tehát nem lehet megmondani, hogy melyik körzetből jött a beteg és hova tartozik, mert nincs körzetekre osztva a terület. Nem lehet megmondani, hogy ki az az orvos kolléga, aki itt rendelkezne azzal a fajta praxissal, azzal a fajta kérdéskörrel. Egész egyszerűen nincsenek tisztázva ezek a kérdések. Ma egy kórház úgy üzemel, hogy nem is szükséges, hogy ezt tisztázza, hiszen pontosan gyakorlatilag ezekben a kórházakban egybe van integrálva a két ellátási forma, s ennek az a következménye, hogy ez fizikailag nem végrehajtható. Végig lehet gondolni, bármit végig lehet gondolni; ha nagyon akarunk, akár még törvényt is hozhatunk rá, csak éppen képtelenség lenne végrehajtani, ugyanis annyira elrugaszkodik a mai magyar valóságtól.

A kórháztörvényben ezt a kérdést először meg kell válaszolni. Van néhány kérdés, amire válaszolnunk kell. Például arra, hogy a járóbeteg-szakrendelés és a szakambulancia miben is különbözik egy kórházban, hol vannak a határok, mert az nagyon gyakran ez összemosódik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)