Felszólalás adatai

Az önök negatívan értelmezett politikai bravúrja abban áll, hogy ennél is lejjebb tudtak menni az elmúlt két évben. (Lukács Zoltán: Dicsérd a főnököt!) Két év távlatából nézve ugyanis az a kormányzás, amit önök folytattak, úgy foglalható össze, hogy a nagy szavak, a tartalom nélküli nagy szavak kormányzása és a beteljesítetlen nagy ígéretek kormányzása.

Mik voltak a nagy szavak? Hát önök forradalomról beszéltek és beszélnek, és valóban, 2010 tavaszán a magyar társadalomban forradalmi hangulat volt, forradalmi változást akartak az emberek, akár a Fideszre, akár a Jobbikra, akár az LMP-re szavaztak, valami nagy, radikális változást akartak, valódi rendszerváltozást, mondhatjuk úgy akár, hogy forradalmat, forradalmi változást, és önök az elmúlt két évben a politikájukkal ezt a forradalmat verték le. Tehát mondhatjuk akár azt is, hogy amit önök csináltak ebben a két évben, az egyfajta ellenforradalmi kormányzás volt, mert nem az elmúlt húsz évet fejezték be, hanem ezt az elmúlt húsz évet társadalmi, gazdasági értelemben is folytatták, szinte megkoronázták ezt a húsz évet.

Azt is mondták, hogy gazdasági szabadságharcot folytatnak, hát erre is azt tudom csak mondani, hogy ez egy gazdasági fegyverletétel volt. Azt nem akarom vitatni, hogy ilyen-olyan mellékhadszíntereken történt kurucos kardcsörgetés vagy annak az imitálása, de a fő hadszíntereken nem történt más, mint hason csúszás. A magyar gazdaság szabadságának fő béklyóit illetően önök semmilyen érdemi eredményt nem tudnak felmutatni. Sőt, nemhogy eredményt nem tudnak fölmutatni, igazándiból ezeken a frontokon semmiféle szabadságharcot nem vívtak.

Mik ezek a gazdasági béklyók, mik azok, amelyek a magyar gazdaság szabadságát megakadályozzák? Elsőképpen a multinacionális tőke hihetetlen erejű, túlnyomó többsége a hazai tőkével, hazai vállalkozásokkal szemben. Az, hogy a vállalkozások 5 százalékát kitevő multinacionális vállalatok a GDP-ből 50 százalékot fedeznek le. Igenis itt volna az ideje annak, hogy azt a leltárt végre elvégezze egy nemzeti kormány, hogy az itt lévő, Magyarországon lévő multinacionális tőkének melyik az a része, amelyik valóban jó, hogy itt van, mert olyat hoz létre, amire mi nem volnánk képesek, és melyik az, amelyik csak piacot bitorol, olcsó munkaerőt zsigerel ki, és szemétlerakónak használja ezt az országot.

A másik nagy béklyó, amivel szintén semmit nem tudtak kezdeni, ez az eladósodottság. Sőt, nemcsak az államadósságról kell beszélni, hanem az önkormányzatok, a megyék eladósodásáról, a vállalati szféra és a magánszektor eladósodásáról is, és ha ezt mind összesítjük, akkor Magyarország ebben Európa talán a legrosszabb, ha nem a legrosszabb helyzetében van. Ennek az adósságtömegnek a kapcsán önök érdemi eredményt mindenféle sikerpropaganda ellenére nem tudtak fölmutatni, sőt most egy újabb IMF-hitellel ebben az eladósodottságban Magyarországot még mélyebbre kívánják lökni.

A harmadik béklyó, amely ellen szintén nem viseltek szabadságharcot, ez a nemzeti kiszolgáltatottságunk, és talán az önök elmúlt két éve volt arra a legjobb bizonyíték, amikor a legpőrébben megmutatkozott az, hogy kik is irányítják Magyarországot valójában: az Európai Unió és az IMF; és önök ezen két szervezettel szemben nagyon durván és nagyon szánalmasan, szánni való módon alulmaradtak. Jelen pillanatban eljutottunk arra a pontra, amikor már a hitel felvételéért is könyörögnünk kell. Eljutunk arra a szégyenteljes pontra, amikor megszorításokat kell a kormánynak végrehajtania ahhoz, hogy egyébként még jobban el tudja adósítani a magyar társadalmat. Azt gondolom, ez a helyzet elgondolkodtató, tehát ezeket összevetve gazdasági szabadságharcról nem nagyon lehet beszélni.

A harmadik nagy szó, amivel rendszeresen szembesítették a közvéleményt meg a parlamenti vitákat, az alkotmányozás, az új alaptörvény. Ennek az új alaptörvénynek a preambulumában nagyon sok szép mondat van, nagyon sok szép gondolat, szívet melengető kifejezések, de azért az is látható, hogy ettől az alaptörvénytől Magyarország nem lett erősebb. Ettől az alaptörvénytől egyvalami lett erősebb, ez pedig a Fidesz.

És ha már eljutottam erre a pontra, akkor rá kell térnem a nagy szavak után a nagy ígéretekre, a nagy, beteljesületlen ígéretekre is. És itt korrektnek kell lenni, el kell mondani, hogy azért a nagy ígéretek között volt egy olyan ígérete a kormánynak, amelyet teljesített. Ez az ígéret az volt, hogy csak a Fidesz. Azt az ígéretüket, hogy mindenhol csak a Fidesz lesz, olyan szintű profizmussal, világszínvonalú technológiával hajtották végre, amely előtt tényleg csak ámulni és bámulni lehet. De azon ígéretekre és azon ígéretek beteljesítésére már nem nagyon jutott sem erő, sem szándék, amelyek miatt valóban az emberek a Fideszre szavazhattak.

Mik ezek az ígéretek? Hát számtalan ilyen lehet, de hadd emeljek ki három ígéretet. Önök elszámoltatást ígértek, egymillió munkahelyet és közbiztonságot két hét alatt. Van-e elszámoltatás? Hát a felszín felett, a felszínen zajlik valami kapargatás, valami imitálása az elszámoltatásnak, de hadd legyek nagyon egyszerű: milyen elszámoltatás az, ahol Gyurcsány Ferencnek még mind a mai napig nem kellett felelnie sem a politikai, sem a társadalmi, sem az erkölcsi bűneiért? Addig, amíg Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, milyen elszámoltatásról beszélünk? És ne jöjjenek azzal, hogy tegyünk feljelentést, ne hárítsák el a felelősséget! Önök vannak kormányon, az önök felelőssége az, hogy Gyurcsány Ferenc még mind a mai napig országgyűlési képviselő. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ezzel szemben, és azzal szemben, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig országgyűlési képviselő - és itt nemsokára majd föl is fog szólalni -, ezzel szemben és az elszámoltatás helyett jelen pillanatban oligarchák és narancsbárók uralják ezt az országot. Ha kimennek az emberek közé, már nem is az a közhangulat, hogy Orbán Viktornak van egy pénztárnoka, hogy Orbán Viktornak van egy oligarchája, hanem a közhangulat az, hogy Simicska Lajosnak van egy miniszterelnöke. (Szabó Timea tapsol.) Már ez a közhangulat.

És, hogy miért nincs elszámoltatás? Azért nincs - és ez is a közhangulat -, mert azt mondják az emberek, hogy a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. 2006-tól - az önkormányzati választásokon 2006-ban önök győztek - önök irányították az önkormányzatokat Magyarországon. Azt is nagyon jól tudjuk - vagy legalábbis gondoljuk -, hogy az önkormányzatok sajnos nagyon sok helyen a korrupció melegágyai. Ha feltételezzük, hogy 2006 után is volt korrupció az önkormányzatokban, amelyeket egyébként nagyobbrészt fideszes vezetés vezetett, akkor megvan a válasz arra, hogy miért nincs elszámoltatás. Azért nincs elszámoltatás, mert saját magukat is el kellene számoltatni, és erre önök nem hajlandók. Ezért van az, hogy nincs az elszámoltatásban érdemi előrelépés, és ezért van az, hogy az oligarchabizottság, a vizsgálóbizottság felállítását, amit a Jobbik kezdeményezett, önök mindenféle jogi csűrcsavarral igyekeznek akadályozni.

Teremtettek-e két hét alatt közbiztonságot? Hát már két év eltelt, és megint egyszerűen szeretném megfogalmazni a választ, megint kérdezzük meg az embereket, mit éreznek akkor, hogyha látnak egy rendőrt.

(14.50)

Ez talán a legegyszerűbb mércéje a közbiztonság erősségének vagy gyengeségének: mit érez egy tisztességes magyar állampolgár, ha meglát egy rendőrt, és mit érez egy bűnöző, ha meglát egy rendőrt? A tisztességes magyar állampolgár gyomorgörcsöt kap, hogy az állam már megint mivel fogja szekálni, a bűnöző pedig kineveti a rendőrt. Sajnos jelen pillanatban ez az állapot és ez a helyzet. Sajnálom, hogy nincs itt Kontrát Károly államtitkár úr, hiszen a kettőnk közötti vitákban rendszeresen elmondta, hogy hány ezer meg hány száz új rendőr állt be az állományba, és ennek persze örülünk. Csak az a probléma itt, hogy ezek a rendőrök, akik beálltak az állományba, nem az utcán, nem a városokban, településeken erősítik a közbiztonságot, hanem az utak mellett állnak a traffipax gép mögött. És nem az a probléma ezzel sem, hogy önök a közutak biztonságát erősíteni akarják, hanem ennek az örve, ennek a leple alatt önök valójában új adónemet vetettek ki a magyar társadalomra.

S azon immunválaszok pedig a társadalomban, amelyek a közbiztonság gyengeségére válaszképpen születtek törvényes keretek között, ezeknek a szervezeteknek, csoportoknak a munkáját, működését kriminalizálták. Elnevezték egyenruhás bűnözőknek ezeket az embereket.

Csak itt volna egy kis lehetőség arra, hogy magukba szálljanak ezzel a kéréssel kapcsolatban, mert Gyöngyöspatán az emberek döntöttek ebben a kérdésben: fehéren feketén megválasztották a jobbikos képviselőt polgármesternek. Azaz, ha önök ezt egyenruhás bűnözésnek hívják, akkor vidéken, a településeken az embereknek igényük van az egyenruhás bűnözésre! Ezzel kéne szembesülni! És Gyöngyöspatán még mindig ott lebeg az a mondat, amit miniszter úr mondott - akit szintén sajnálok, hogy nincs itt, Pintér Sándorra gondolok -, amikor lement oda Gyöngyöspatára, hogy vizsgálódjon, de csak a cigánysorra ment el, és amikor menekült volna az autójával - fönt van az interneten, meg lehet nézni -, és a magyar emberek odagyűltek köré és kérdezték, hogy miránk nem kíváncsi a miniszter úr? - akkor mit mondott Pintér Sándor? Itt csak én kiabálhatok. Na, ez volt az önök közbiztonsági koncepciója! Itt csak önök kiabálhatnak.

Lett-e egymillió munkahely? A harmadik ígéret. Leginkább kiszolgáltatott munkavállalókat látunk és munkanélküliséget. Matolcsy Györgyöt - akit sajnálok, hogy ő sincs itt ezen a vitán - én a magyar politika Don Quijotéjének tartom, aki álmodott magának egy álomvilágot, kreált egy álomvilágot, és ebben az álomvilágban derekasan küzd. Csak az a baj, hogy a valóságban kéne eredményeket fölmutatni, itt pedig csak kudarcokat tud. Az egész munkásságát kudarcok fémjelzik, és beteljesületlen jóslatok és ígéretek.

Egykulcsos adó. Társadalmilag igazságtalan, gazdaságilag megmagyarázhatatlan, mégis ragaszkodik hozzá a miniszter úr. Új adónemek, amelyek lefékezik a gazdaságot; nemhogy pénzt hoznának a költségvetésbe, inkább kiesést. Ehhez is ragaszkodik a miniszter úr. Megszorítások, amelyek olyan áldozatokra kényszerítik az embereket, amit már nem lehet elviselni - ehhez is ragaszkodik a miniszter úr és a kormány. Magyarországon Matolcsy György és az önök gazdaságpolitikája azt érte el, hogy mi vagyunk az az ország, ahol minden egyes évben a gazdasági növekedés csak jövőre jön. Sürgető tennivalók volnának, ezzel mindannyian egyetértünk, hiszen a nemzetgazdaság egyre mélyebb helyzetben van, a társadalmi kohézió szétesik, a közbiztonság romokban.

Szükség volna progresszív adórendszerre, ami nem adóemelés, ahogy azt Rogán Antal beállította, hanem egy igazságos adórendszer. Szükség volna az adósságrendezésre, az államadósság újratárgyalására, amit nem lehet úgy elintézni, ahogy Orbán Viktor szokta, hogy erről még ne is beszéljünk. Nemhogy beszélni kéne róla, tenni kéne érte! És engem nem érdekel, ha itt a parlamentben nem beszélünk, csak tudnám azt, sejteném, hogy valahol, valamelyik szobában titokban ezen dolgoznak. Mert minél hamarabb meglépjük ezt, minél hamarabb tárgyaljuk újra az államadósságot, annál jobb Magyarországnak. És nem azért, amit mondanak, hogy Görögország sorsára juttassuk Magyarországot, hanem pont azért, hogy elkerüljük a görög sorsot.

Itt van a harmadik dolog, amit hadd emeljek ki. A föld alkotmányos védelme talán az egyik legnagyobb nemzetárulás, amit elkövettek itt a Magyar Országgyűlésben az elmúlt két évben. Egyenként nemmel szavaztak, amikor a Jobbik ezt javasolta. Milyen földtörvénnyel akarják önök megvédeni a földet? Ami Dániának nem sikerült, az majd az Orbán-kormánynak sikerülni fog?! Ez nem egy tábla csoki! A magyar földről van szó. (Font Sándor: Te most kinek drukkolsz?) Én a magyar földnek drukkolok, a magyar földnek. (Font Sándor: Nem úgy néz ki. - Zaj. - Az elnök csenget.)

Az Európai Unió kérdése. Ezzel kapcsolatban a Jobbik azt mondta, tartsunk népszavazást, mert becsapták a magyar embereket az Európai Unióval kapcsolatban, és nem azért mondjuk ezt, hogy lépjünk ki Európából, a Jobbik azt mondja: lépjünk be az európai gazdasági térségbe, és alakítsunk ki Európával egy olyan viszonyt, ahol nem Brüsszel mondja meg, hogy mi jó nekünk és mi nem, hanem mi dönthetjük el. Ilyen máshol is fölmerült. Itt miért nem mer a kormány egy népszavazás élére állni?

Miért nem számoljuk fel a korrupciót, az off-shore vagyonokat? Miért nem állítjuk talpra a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, az erre épülő feldolgozóipart? Hogyan akarjuk a magyar gazdaságot talpra állítani úgy, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a feldolgozóipar romokban hever? Mondhatnám akár úgy is, hogy adjátok vissza a gyárainkat, amit az elmúlt 22 évben tönkretettek. Ez nem csak az önök felelőssége! Nem csak az önök felelőssége! Ez nem a két év! A két évnek ebben annyi a felelőssége, hogy ebben a kérdésben nem tett semmit. Folytatta azt az utat, azon a vágányon maradt, amelyet az MSZP is képviselt.

S valóban szükség van egy érdemi keleti fordulatra. Ott van Oroszország, ott van Törökország, ott van Közép-Ázsia, nagy lehetőségek várnának Magyarországra Keleten.

Mindent összevetve, összefoglalva, ha bizonyítványt kellene kiállítani erről a két évről, mondjuk, 5 tantárgy van, engedjék meg, hogy osztályozzam a kormány elmúlt két évét. Azt tudom mondani, hogy a sikerkommunikáció tantárgyában kiváló a minősítés. Sikerkommunikáció - amikor a kormány úgy kommunikál, mintha jobbikos lenne, jobbikosként kommunikál, de MSZP-sként cselekszik; ebben önök kiválóak.

Hatalomkoncentráció tantárgya: ebben a kiváló szó is visszafogott. Ebben önök világelsők, egyedülállók: csak a Fidesz!

Külpolitika tantárgy: elégtelen! Ugyanis Nyugaton hason csúszás, Keleten kudarc. Orbán Viktor ugyan beszél keleti szélről, csak ehhez neki nincs vitorlája. Martonyi Jánossal nem lehet keleti fordulatot végrehajtani.

Társadalompolitika tantárgy: elégtelen! Önök fordított Robin Hoodként működnek, elveszik a szegényektől a pénzüket, és odaadják a gazdagoknak - a gazdagok kormánya. Egy latin-amerikai társadalmi modellt építenek egy szűk gazdag réteggel és egy nagyon széles kiszolgáltatott, szegény réteggel.

S végül gazdaságpolitika: államtitkár úr itt van, ezt önnek mondom személyesen, elégtelen ez is! (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Az önök minisztériumát a kapkodás, a kétségbeesés, a koncepciótlanság és ezen kudarcok végén pedig az álomvilágba való menekülés jellemezte.

Úgyhogy arra kérem önöket, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt kormány, tisztelt Fidesz-KDNP-s képviselőtársaim, hogy ne csak kommunikálják a jobbikos programpontokat, próbálva kivonni a szelet ezáltal a vitorláinkból, hanem valósítsák is meg. Mi örülünk annak, ha a dicsőség ezáltal az önöké lesz. Mi azt szeretnénk valóban, hogyha a Jobbik programja megvalósulna, akár önök által is; ez bennünket ilyen értelemben nem fog feszélyezni.

Kérem, gondolják át ezt a két évet, ami most önök előtt áll. Ne ezt az utat járják, amit az MSZP taposott ki az önök számára, hanem egy valóban nemzeti utat járjanak, adják vissza ezt az országot azoknak, akiké valójában: a magyar embereknek. Ha önök ezért fognak dolgozni, ebben partnerek leszünk; ha továbbra is ezen a vágányon járnak, akkor pedig ellenségek és ellenfelek leszünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)