Felszólalás adatai

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mikor a készülő új alkotmány szóba kerül, akár csak a közbeszéd szintjén, akár itt, az ország Házában, talán mindenkit áthat az a borzongató érzés, hogy nemzetünk további létezésének alapjairól beszélünk; egy alapról, amire majd lehet építkezni. Természetesen nem bármit, hisz egy ház építésénél is meghatározza az alap, hogy a felépítmény milyen lehet. Fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, már csak annak apropóján sem, hogy sajnos ennek szükségszerűségét, az alap ásását nem érzi minden politikai erő feladatának. Márpedig nemzetünknek sziklaszilárd alap kell. Hadd idézzek itt Máté evangéliumából: "Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." Mikor tehát alkotmányban gondolkodunk, ilyet kell alkotnunk. Olyat, ami állja az idő viharait.

A mai társadalom nagyon sok tekintetben frusztrált, márpedig abból kifolyólag, hogy sok igazságtalanságot lát maga körül. Látja, hogy egyesek azokat a javakat prédálják, amik az ő vagy a gyerekei boldogulásához kellenének. Egyszer és mindenkorra le kell tehát szögezni azt, hogy ennek vége. A nemzeti vagyon nem lehet többé felelőtlen vagy aljas érdekek játékszere. Alkotmányos garanciát kell vállalnunk arra, hogy mindazt az értéket, amivel most bírunk, legyen az természeti érték, amit a Teremtő kegyelméből kaptunk vagy emberi munka gyümölcse, amiért őseinknek tartozunk hálával, nem tékozoljuk el, sokkal inkább a nemzet javára, a következő generációk boldogulására használjuk. Ez pedig nemcsak gazdasági érdek, de legalább annyira erkölcsi kötelesség is.

Nem lehet vita tárgya, hogy egy büszke nép, amelyik érzi létezésének szilárd alapjait, amelyik büszke ősei teljesítményére, mennyivel többre hivatott, mint az, amelyiket ide-oda sodor az ár, és kiszolgáltatottan várja a jövendőt. Szilárd meggyőződésem, hogy a védendő értékek egy jelentős részét a magyar vidékben kell keresnünk. Ez egy nagyon tág kategória, minden elemét képtelenség sorra venni, de néhány védendő értéket szeretnék megemlíteni.

Védendő érték önmagában a magyar vidék, amely egyes korokban megbecsült, más történelmi környezetben lebecsült színtere volt a nemzet létezésének. Szükségszerű volna deklarálni, hogy aki ezt a keresztet akarja a vállára venni, annak joga legyen a vidéki élethez. Ne lássunk ellenséget a falvakban! A nemzeti kultúra egy jelentős része ott élt és él tovább. Meg nem ismételhető, újra nem teremthető kincsestár ez, amely őrzi a néphagyományokat csakúgy, mint a társas együttélés klasszikus, őszinte formáit. És őrzi, gazdája annak a genetikai sokszínűségben pompázó környezetnek, amely tökéletességével hirdeti dicsőségét Teremtőjének.

Nem szabad engednünk, hogy ez kárt szenvedjen, és ezúton is határozottan elutasítom a genetikailag módosított organizmusok térnyerését. Nem szabad ebbe a zsákutcába bekanyarodnunk. Nem szabad végérvényesen tönkretennünk azt, ami nekünk érték, ami nekünk versenyelőny, ami nekünk lehetőség egy egészséges élethez. Ha pedig az életet szóba hozzuk, meg nem kerülhető téma annak alapja, a víz sem. Talán a mai napig nem tudatosult bennünk, hogy mekkora kincs birtokosai vagyunk. Az a vízkészlet, amivel bírunk, az egyik alapja a hosszú távú önrendelkezésnek, amelyről hitem szerint nem mondhatunk le. Szükségszerűnek és magától értetődőnek tartom, hogy a legmagasabb szinten foglaljunk állást arról, hogy mit kívánunk tenni ezzel a mérhetetlen vagyonnal.

Mint paraszti családból származó falusi ember, engedjék meg, hogy a földről is szóljak, arról a kivételes potenciálról, ami talán a legnagyobb érdeklődésre tart számot azok részéről, akik most birtokon kívül vannak. Szilárd meggyőződésem, hogy a föld jóval több, mint termelési eszköz, mint bármely más vagyontárgy, hisz ez nemzetünk létezésének a színtere. Birtoklása stratégiai kérdés, hisz korlátlanul nem áll rendelkezésre, nem szaporítható. Az ország szuverenitásának záloga, hogy miképpen tudja ezt kezelni.

A Nemzeti Földalapról szóló törvény kapcsán már idéztem itt a következő Wass Albert-i gondolatot, miszerint akié a föld, azé a jövendő, de csak azé lehet a föld, aki közel él hozzá, aki megérti a föld szavát. Súlyos igazságtartalma van ennek a pár sornak. Ráadásul soha el nem évülő, soha el nem múló eszencia ez. De egyben felveti a kérdést, hogy miképpen közelítsük ezt a problémakört. Vajon az-e a helyes magatartás, hogy kizárólagosan állami tulajdonban tartjuk a földet, annak minden négyzetméterét, vagy sokkal inkább rábízzuk azokra, akik megfelelnek az előbbi kritériumnak.

Meglátásom szerint nem helyes szpáhibirtokokat kialakítani, hisz ez a vidék további leépülését eredményezheti. Sokkal inkább szükséges megteremteni a vidéki élet, a minőségi vidéki élet feltételeit. Szögezzük le, hogy a kis- és közepes családi gazdaságok mind társadalmi, mind gazdasági szempontból támogatandó formák. Egyrészt nagyobb foglalkoztatást, helyben maradó jövedelmet és egy olyan társadalmi réteget jelent ez, amely a védeni szándékozott nemzeti vagyonhoz olyan mélyen kötődik, azt olyan becsben tartja, hogy az túlmutat a tulajdonlás jogi keretein. Ez egy nehezen definiálható érzelmi többletet jelent. Márpedig ez az az érzelmi többlet, aminek át kell hatnia az új alkotmány minden sorát. Ez az, amit üzennünk kell környezetünknek, a világnak, de legfőképpen magunknak és leszármazottjainknak, hogy ez az érzelmi többlet legyen mindennek az alfája és az ómegája, ez pedig nem más, mint a hazaszeretet.

Az alkotmánynak természetesen nem feladata, hogy minden meglévő és majdan felmerülő élethelyzetet szabályozzon, de feladata, hogy irányt szabjon. Fektesse le az alapvetéseket, melyek szellemisége jelenjen meg az egyéb jogszabályokban. Feladata, hogy megmutassa: mi, magyarok mit tartunk fontosnak, milyenek vagyunk, mire vagyunk büszkék, és hogy milyennek álmodjuk a jövőt. Ezen irány kijelöléséhez szerettem volna egynéhány gondolattal magam is hozzájárulni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)