Felszólalás adatai

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Alapvetően két dologról szeretnék beszélni, az egyik a 77. ajánlási pont, a másik pedig a képviselő úr által már érintett 82. számú pont.

Az ajánlás 77. pontjában a 31. §-t kívántam módosítani, kiegészíteni. Ez a témakör gyakorlatilag a Gazdasági Minisztérium olyan fejezeti kezelésű előirányzatairól szól, amelyek a Széchenyi-tervhez kapcsolódó pályázati lehetőségekről, ezen belül is alapvetően a lakásprogramról, az otthonteremtési programról szólnak. A bérlakáspályázat, amelyet a Széchenyi-terv indított el 2000-ben, olyan mérvű érdeklődést váltott ki, olyan mérvű érdeklődés volt iránta, hogy már a tavalyi esztendőben is komoly anyagi átcsoportosításokra volt szükség annak érdekében, hogy azon önkormányzatok, azon városok, falvak számára, amelyek állami támogatással bérlakást szeretnének építeni, pénzügyi forrást biztosítson a kormányzat. Ez tehát egy olyan területről szól, amely iránt az érdeklődés óriási. Az a közel 150 döntés, amely egy-egy településnek adott anyagi támogatást bérlakások építésére, a mostani zárszámadás kapcsán mindenképp egy olyanfajta rugalmas megoldást igényel, amit a módosító javaslatom tartalmaz.

Ennek az a lényege, hogy különböző alprogramok vannak az otthonteremtési programok keretén belül, és ez a javaslat lehetővé teszi, hogy a különböző területeken különböző célokra elkülönített pénzeket át lehessen csoportosítani azokra a pályázati területekre, ahol nagyobb az érdeklődés. Ez azt jelenti, hogy abban a pillanatban, ha a bérlakáspályázat továbbra is ilyen érdeklődés mellett működik és továbbra is jönnek az önkormányzatok pályázatai, akkor módja legyen a Gazdasági Minisztériumnak arra, hogy más pályázati forrásokból, amelyek iránt nincs ez a fajta érdeklődés, nincs ilyen nagy érdeklődés, onnan át tudjon csoportosítani erre a területre.

Ez azt jelenti, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, hogy azok a falvak, azok a városok, azok az egyházak, amelyek nyugdíjasházra, szeretetotthonra, bérlakásra pályáztak, azok a Magyarországon élő polgárokat akarják kiszolgálni. Annak érdekében készítik el pályázataikat és annak érdekében nyújt a pályázataikhoz 80 százalékos állami támogatást a kormányzat, hogy ezeknek az embereknek az igényei ki legyenek elégítve. Egy óriási probléma, egy nagy társadalompolitikai probléma ebben az országban az, hogy azok a családok, amelyeknek nincs elegendő jövedelme, nagyon sok esetben nem tudják saját erőből megoldani a lakhatási problémáikat. Az ő számukra indul az a bérlakásprogram, amelyet a Széchenyi-terv hozott létre.

Ez a bérlakásprogram tehát lehetővé teszi, hogy azok, akiknek nincs elegendő jövedelmük, azok is hozzájussanak valamilyen fajta lakhatáshoz. Néhány város azok közül, amelyek nyertes pályázatok alapján már készítik a garzonházaikat, fecskeházaikat, bérlakásaikat, bérházaikat: Zalaegerszeg, Pápa, Pécs városa, Szolnok városa és kisebb települések is. Van olyan település, amely bérlakás céljára vásárol, tehát nem feltétlenül épít, ilyen például Somoly megyében Törökkoppány. De nagyon sok más olyan települést is fel lehetne sorolni, ahol arra törekszenek a polgármesterek, hogy a városban keletkező igényeket ki tudják elégíteni, ilyen például Szarvas városa is.

Tehát azok a települések pályáznak erre a területre, ahol a polgármester szeretne tenni valamit annak érdekében, hogy az ott élők közül jó néhány családnak megoldja a lakhatási problémáját, és mivel az a pénzügyi tervezés, ami erről szólt, olyan óriási igényt nem feltételezhetett, mint ami megjelent, ezért szükséges a törvényjavaslat ilyen irányú kiegészítése. Így lehetővé válik, hogy akár a bérlakásprogramhoz, akár más területekhez, akár a bérlakásprogramból át lehessen csoportosítani olyan helyekre, ahol nagyobb mérvű, nagyobb mennyiségű pályázat érkezik. Ez gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy olyan területeken is elinduljanak folyamatok, változások, felújítások, amelyeken eddig, az elmúlt években vagy évtizedben nem történt még előrelépés.

Ilyen a panelépületekkel összefüggő program is, amellyel kapcsolatban több fórumon volt már módon részt venni, amely fórumokon nagyon komoly javaslatok hangzottak el. Ez a módosító javaslat tehát arról szól, hogy azokat az észrevételeket, javaslatokat, megoldásokat, amelyeket a polgárok fórumokon, beszélgetéseken, fogadóórákon elmondanak, be tudjuk építeni a Széchenyi-terv keretébe, ez a módosító javaslat ezt teszi lehetővé.

A másik, amiről szólni szeretnék - miközben megköszönöm a kormánynak, hogy ezt a kiegészítő módosító indítványt támogatja -, az valóban a 82. javaslat, ajánlási pont (Bauer Tamás közbeszól.), amely a költségvetési bizottságban sikeres volt és támogatásra került. Tisztelt hölgyeim és uraim, ez egy picit más téma, hiszen alapvetően a kultúrához és a médiához kapcsolódik.

Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy miközben a Magyar Televízió támogatásáról is szól ez a javaslat, eközben egy olyan kulturális kincsről is szól, amelynek a megőrzésére mindenképp szükség van. Ha csak azt veszik figyelembe, ha csak megnézik egy picit azokat a beszámolókat, amelyeket évente megtárgyal a költségvetési bizottság, a kulturális és sajtóbizottság, valamint a parlament is, a Távirati Iroda beszámolóját, a Magyar Rádió beszámolóját, a Televízió beszámolóját, a Hungária Közalapítvány beszámolóját, akkor azok a képviselők, akik elolvassák ezeket az anyagokat, jól tudják, hogy olyan archívumokkal rendelkeznek ezen intézmények, amelyek a nemzeti örökséghez hozzátartoznak. Ezek az archívumok, például az MTI sajtófotói, a régi magyar filmek, tévéhíradók, a Magyar Rádió különböző hanganyagai mind-mind olyan jellegű kulturális kincs, amit érdemes megőrizni. Az a pénzügyi közeg, amelyben a közszolgálati intézmények mozognak, nem biztosít elegendő teret ahhoz, hogy ezen kulturális örökséget tisztességesen, tisztességes módon meg tudjuk védeni. Ezért van szükség erre a módosításra, amely valóban egy óriási összeget tartalmaz: 14 milliárd forintot, amely összeg jó néhány forintja nyilvánvalóan azt a célt fogja szolgálni, hogy a nemzeti archívum elkészüljön.

Ezt azért mondom el, mert nagyon jól tudom, az ellenzéki oldalon sokszor meglepődnek és folyamatosan támadták azokat a kulturális beruházásokat szolgáló pénzügyi forrásokat, amelyek a kétéves költségvetésben szerepelnek; de még azokat a kulturális forrásokat is támadták az ellenzéki oldalon, amelyek a magyar millenniumot kívánták tisztességes módon megünnepelni. (Babák Mihály: Nem tudnak ünnepelni!) Azt gondolom, hogy nem jó ez a hozzáállás, és helyes volt a kormányzat azon döntése még '98-ban, amely 130 százalékkal megnövelte a kulturális kormányzat költségvetését. Ez teszi lehetővé, hogy olyan kulturális beruházások legyenek Magyarországon, amelyekre már régóta szükség van: Budapesten egy tisztességes méretű hangversenyteremre, a Hagyományok Házának méltó elhelyezésére, a kortárs múzeum elkészítésére, hogy azok a művészek is kiállíthassanak ebben az országban, akik egyébként csak kisebb múzeumban tudták ezt megtenni, hogy lássuk, milyen kincsekkel rendelkezünk.

Ez az anyagi forrás, amit ez a pluszösszeg is tartalmaz, ezeket a célokat rögzíti és tárja mindannyiunk elé. Amikor tehát valaki azon intézményeket vagy azon pénzügyi forrásokat támadja, amelyek a kulturális örökség védelmét szolgálja, akkor, azt gondolom, helytelenül cselekszik, ezekre mindannyiunknak szüksége van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)