Felszólalás adatai

GUBICZA TIBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ismét olyan téma, amelyben egyáltalán nem lehet csak a száraz tényekre támaszkodni, hanem ebben, ahogy előttem több képviselő is foglalkozott a témával, nagy szerepe van az érzelmeknek.

Tulajdonképpen ebben az esetben, most, amikor a törvényt hozzuk és vitatjuk, úgy érzem, egy kicsit a szükségletnek megfelelő pótcselekvést is végzünk, mert az elmúlt évtizedek után rákényszerültünk arra, hogy ilyen törvénnyel kelljen foglalkoznunk. Ha - és a "ha" nagyon sok lesz a két percemben... - majd minden fiatal megérik arra, hogy örömmel vállalja a gyermekáldást, és nem tekinti ezt terhességnek - ez a kifejezés se tetszik nekem valahogy, hiszen a magyar nyelvünk olyan szépen mondja az áldott állapotot, s mondja a várandósra, hogy jövője van, oda kellene érniük a fiataloknak, hogy szülővé érjenek.

Mivel több felszólaló, Béki Gabriella, s az államtitkár asszony is említette az iskolai nevelés szükségességét, ezt nem vitatom, hanem megtoldom, de nem úgy, ahogy volt rá javaslat, hogy kötelező vizsgálatokat vezessünk be a nem kívánt terhesség kiszűrésére. De a nevelés fontosságánál mindenképpen odatenném eléje a családi fészket.

A példa: volt az ellenzéki oldalon olyan képviselő asszony, aki elmondta, hogy ő ugyan a Kádár-korszakban élt, mégis két gyermeknek adott életet. Megdicsérem, mert valóban odaérett. Sokan vannak ilyenek, de még többen vannak olyanok, akik nem érettek meg a szülői kötelességre. A gyermeket szeretni kell már a fogamzás pillanatában, s várni kell a világra jöttét. Én is azt mondom: az új életet, sajnos, ha el kell pusztítani - hiszen az Alkotmánybíróság visszaadta a szabályozást -, ezt meg kell tenni. Szerelemből fakadt gyermekeket és örömmel teli életet kívánok valamennyiünknek!

Köszönöm szépen. (Taps.)