Felszólalás adatai

DANKA LAJOS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa érzésem van az Országgyűlés elé beterjesztett hihetetlen mennyiségű anyag átolvasása után, amely az 1999. évi költségvetés végrehajtását tárgyalja, egy olyan képviselőnek, aki a gyakorlatból ismeri a vállalkozókat terhelő számviteli törvényeket és azok retorzióit. Minél jobban beleástam magam az anyagba, annál inkább megerősödött bennem a meggyőződés, hogy az államigazgatás meghatározó szereplői kettős mércével mérnek, hiszen ha a vállalkozó olyan hibákat és elszámolási pontatlanságokat hagyna a könyvelésében, illetve a mérlegében, mint amit ebben a zárszámadásban talált az ÁSZ, élete végéig nem bírná az illetékes hivatal által kirótt bírságokat kifizetni.

De komolyra fordítom a szót, roppant mód szükség lenne egy államszámviteli törvény megalkotására, amit tíz évvel a rendszerváltás után már ideje lenne létrehozni. Ennek szükségességét akkori vezérszónokunk, dr. Csúcs László már a tavalyi vitában vázolta. Ezt most már mindenki fontosnak tartja, ám ennek ellenére a megfelelő lépéseket nem teszik meg az illetékesek.

A fenti törvény megalkotása azért is fontos lenne, mert a kormány az ország lakossága, illetve a választópolgárok előtt felel a bevételek törvényes felhasználásáért, ami elég nehéz, ha az adatok nem ugyanabban a formában jelennek meg - az információs rendszer kiépítetlensége, illetve az eltérő zárási időpontok miatt - az állami vállalatok, illetve önkormányzatok és a Kincstár esetében. Jelentős eltéréseket okozhatnak ezenkívül az önkormányzatok hibás adatszolgáltatásai, illetve a bonyolult kódrendszer, hiszen egy-egy kód téves értelmezése nagy eltéréseket okozhatott és okozott is, hiszen ezeket az ÁSZ-jelentés tartalmazza.

Úgy éreztem, a fentieket ismételten el kell mondanom, hiszen ezeket a problémákat nem először említjük meg, és remélem, végre meghallgatja a pénzügyi kormányzat, hiszen minket a jobbítás szándéka vezet, amikor kritikai észrevételeket teszünk. Ez vezérelte frakciótársaimat is, amikor még ezeknek az adatoknak az ismerete nélkül felvetették a kétéves költségvetés gyenge pontjait, amik az 1999-es zárszámadás és annak számvevőszéki vizsgálata ismeretében enyhén szólva is előtérbe kerülnek, főleg a 2000. évi folyamatok ismeretében.

(12.00)

Hiszen kérdés, hogyan kezeli a pénzügyi kormányzat az ehhez kapcsolódó bizonytalanságot, miközben egy évre sem tudják a folyamatokat prognosztizálni, mint azt láthatjuk az idei évben. Annál is inkább, mert messze vagyunk már attól, hogy az EU sokat emlegetett jogharmonizációjának meg tudnánk felelni ebből a szempontból, tehát ezért is fontos lenne a fenti szabályozás, hiszen a csatlakozás időpontjáig - amitől most már tíz éve folyamatosan öt év távolságra vagyunk - a zárszámadásnak hű képet kellene mutatnia a közpénzekkel való gazdálkodásról. Megbízhatónak és összehasonlíthatónak kellene lennie, és szakmai tartalmának, a benne lévő információk mennyiségének és minőségének meg kellene felelni az EU-tagországok párhuzamos beszámolóinak.

Frakciónk roppant módon örül a kedvező folyamatoknak, mint a GDP jelentős növekedése, a 4 százalék alatti hiány, a kiegyensúlyozott makroökonómiai folyamatok. Zárójelben kell megjegyeznem - ami senkinek nem tűnik fel - a tb nyugdíjrendszerének többletét, ami évek óta jelentős, és a magánnyugdíjpénztárakba történő átlépések ellenére lehetőséget biztosítana egy rossz döntés felülvizsgálatára; most épp a nyugdíjkorhatár-emelésre gondolok, ami, úgy látszik, a Magyar Országgyűlésben egyedül csak a Független Kisgazdapártot érdekli. Az előző időszakban nyújtottunk be ehhez kapcsolódóan javaslatot, de az Országgyűlés megtárgyalni sem volt hajlandó.

Visszatérve a zárszámadásra, annál is inkább örülünk a kedvező gazdasági folyamatoknak, mert koalíciós partnerként mi is aktívan részt vettünk ezekért a kedvező folyamatokért folytatott harcban. Azt szeretnénk, ha ezeket az eredményeket a lakosság, a vidéken élők, a családok, a hazai kis- és középvállalkozások minél szélesebb körben és minél előbb érzékelhetnék. Nem lehet cél a források fiskális, illetve monetáris szemléletű kezelése, magyarul: a forgalomban lévő pénzeszközök szűkítése az infláció drasztikus letörése céljából, miközben az üzemanyaghoz kapcsolódó intézkedések, a magas adószint erőltetett fenntartása pont az ellenkező irányba hat. Az most más kérdés, hogy a költségvetés bevételi oldalán pozitívumként jelenik meg, viszont azt senki sem kétli, hogy az üzemanyagárak drasztikus emelkedése inflációgerjesztő, miközben megfelelő adópolitikával ez ellensúlyozható lenne - amit a követni kívánt EU több országa is alkalmazhatónak talált.

Ami a fent elmondottakat illeti, tartok tőle, hogy nem éppen a fekete-, illetve a szürkegazdaság felszámolása irányába hatnak, sőt van egy olyan gyanúnk, hogy a túlzott megszorítások erősítik az állam látókörén kívüli szektort, és ellenkező hatást fejtenek ki a gazdasági szereplőire, mint ami a kitűzött cél. Elismeréssel kell adóznunk azoknak a kormányzati intézkedéseknek, amelyek az árvíz, illetve a természeti katasztrófák hatásainak enyhítésére irányultak, hiszen ezek roppant hatásosak és céltudatosak voltak - ahogy az ÁSZ-jelentés is tartalmazza -, és ezekhez csak gratulálni lehet.

Apropó, Számvevőszék! Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy felszólalásom keretében elismeréssel szóljak arról a hatalmas munkáról, amit az Állami Számvevőszék munkatársai végeztek az 1999. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzése kapcsán. Csak remélni tudom, hogy megállapításaikat hasznosítják, és javaslataikat megfogadják az illetékesek. Biztos vagyok benne, hogy az ő munkájuknak köszönhetően egy csomó probléma már nem is került elénk, mivel az előzetes egyeztetések során ezeket feloldották.

Úgy gondoljuk, mindenképpen szót kell ejteni az önkormányzatok elszámolásának kérdéséről. A mi véleményünk szerint nem az ÁSZ feladata az önkormányzatok teljes körű ellenőrzése, ugyanis ehhez sem emberi, sem pénzügyi forrásokkal nem rendelkezik. A megoldás egyszerű és adott: az önkormányzatok elszámolását független könyvvizsgálóknak kellene ellenjegyezni, illetve könyvvizsgálói jelentéssel ellátni korrektül, és az ÁSZ-nak csak szúrópróbaszerűen kellene ellenőriznie ezeket. Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy szemben a jelenlegi hivatalos felfogással, az önkormányzatoktól csak a pluszforrásokat kellene elvonni, hiszen a mi felfogásunk szerint a legolcsóbb az, ha a forrásokat ott hagyjuk, ahol megtermelik, és csak a pluszt vonjuk el az önkormányzatoktól, amit kiegyenlítésre használhat fel a kormány. Nem kerül külön költségbe az újraelosztás ebben az esetben, ugyanakkor érdekes, hogy az önhikis pályázatokon pont azok az önkormányzatok kénytelenek a legjelentősebb pénzekre pályázni, amelyeket országosan a legjobb adózónak tekint a pénzügyi kormányzat - lásd Vas megye több települése is, Kőszeg és a többi. Meg kellene vizsgálni, hogy az önkormányzatok finanszírozása így megfelel-e az ország érdekeinek.

Itt szeretnék Keller képviselőtársam szavaira reagálni pár szóval, ami a Bokros-csomagot illeti. Abban az időben én egy kereskedelmi cégnek a kereskedelmi igazgatója, később vállalkozó voltam. A bőröm éreztem azt, hogy milyen hatásokkal járt a belföldi piac beszűkítése; hogyan esett vissza a lakossági forgalom 1996-ban, amikor egy olyan cég, egy hazai kis- és középvállalkozás alig tudott talpon maradni: a leépítések tömkelegét kellett végrehajtania, embereket kellett elbocsátania amiatt, hogy szinte megszűnt a hazai piac. Ezek a cégek, ezek a kisvállalkozások úgy, ahogy túl tudták élni ezt az időszakot, de meg kell mondanom, hatalmas áldozatok árán, ami azt is jelentette, hogy az általuk foglalkoztatott alkalmazottakkal fizettették meg életben maradásuk árát - ezt mindig figyelmen kívül hagyjuk.

Azt gondolom, hogy aki ebben a parlamentben ül, nem mehet el egy ilyen katasztrófa mellett, amit ezek az intézkedések okoztak. Már többször elmondtam itt, hogy abban az időben is és később is rossz helyzetértékelés következtében meglépett intézkedéscsomagnak tekintettem a Bokros-csomagot, aminek katasztrofális következményei voltak, és főleg a hazai kis- és középvállalkozói rétegben, a családokban és a lakosság részére. Mi lett volna a hatása, ha az Alkotmánybíróság a csomag nagy részét nem érvénytelenítette volna? Hogy ez mennyire igaz, a reálbérek és a nyugdíjak 20 százalékos csökkenése mérhető volt az előző ciklusban, és azért nem értem, hogy most miért keresik azt a reálbért, amit annak idején önök vettek el a lakosságtól.

Egy-két év alatt ekkora mértékű reálbér-növekedést nem tud egyetlenegy kormány sem produkálni. Ezért érthetetlen, hogy most egy olyan párt, amelyik ezt meglépte, európai szintű béreket követel. Ez az, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.

A fent elmondottak nem azt jelentik, hogy mi a kormányt, illetve annak intézkedéseit bírálnánk; amit itt elmondtam, azért hangsúlyoztuk, mert szeretnénk, hogy a lehető legjobb megoldást találjuk meg az ország lakosságának érdekében. A Független Kisgazdapárt mint a parlament legrégebbi pártja, és úgy is, mint a konzervatív értékek egyik olyan szószólója, amely akkor is felvállalta ezeket az értékeket, amikor más pártok ezt nem tették meg, a fentieket figyelembe véve meg fogja szavazni a '99-es költségvetés végrehajtását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)