Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Kultúránk a nagyvilágban és itthon” címmel a KDNP képviselőcsoportjából Hoffmann Rózsa képviselő asszony jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony! Öné a szó.

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amint hallották, kulturális kérdésről, kiemelten a magyar filmről kívánok szólni. Ugyan csendesül már az öröm, mégis beszélnünk kell még itt róla.

Tegnapra virradóan több száz tévécsatorna közvetítésének köszönhetően, szerte a földkerekségen közel 1 milliárd ember hallhatta, láthatta, olvashatta és tanulhatta meg ismét Magyarország nevét és hajhatott fejet nemzetközileg is nagyra értékelt kultúránk előtt. Igen, komoly elismerésben részesült, Oscar-díjat kapott Nemes Jeles László tavaly bemutatott filmje, a Saul fia. Szívből gratulálunk a művésznek és az alkotócsapatnak. És jó érzéssel nyugtázzuk, hogy fiatal rendezőnk köszönetet mondott Magyarországnak a támogatásért, a sikeréért.

Az Oscar az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, 1929 óta az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia ítéli oda, és egy idő óta a legjobb külföldi alkotásokat is jutalmazza. Ezek sorában lett most győztes a magyar film, amelyet itthon már több mint 100 ezer néző látott.

Az Oscar gálája évek óta, sőt évtizedek óta a nemzetközi kulturális élet meghatározó eseményévé vált. Vannak persze, akik fanyalognak, például amiatt, hogy a politika időről időre besettenkedik a kulisszák mögé. Ennek legismertebb példáját Marlon Brando szolgáltatta, amikor 1972-ben nem vette át személyesen a Keresztapáért neki ítélt díjat, tiltakozásul az amerikai őslakosokkal kapcsolatos bánásmód ellen. Vannak, akik ellenérzésüknek adnak hangot a gálára és a díjra rárakódott üzleti csillámpor, a költséges ruhakölteményekben a 150 méter hosszú vörös szőnyegen bevonuló világsztárok miatt.

Mindettől függetlenül vagy mindemellett büszkeségre okot adó tény, hogy az Oscar világrangot ad és dicsőséget hoz a díjazott alkotásoknak és nemzeteknek. És most Magyarország ismét felkerült erre a világszerte jegyzett dicsőségtáblára. Örüljünk neki, és legyünk büszkék a méltán elismert magyar filmkultúránkra. Mint ahogyan büszkék lehetünk a korábban Oscarral díjazott magyarokra. Megérdemlik, hogy a nevük itt elhangozzék: William S. Darling, Herczeg Géza, Kertész Mihály, a világhírű Casablanca-film rendezője, Lukács Pál, Marczincsák György Pál, Rózsa Miklós, Trauner Sándor, Kiss József, Zsigmond Vilmos, Rofusz Ferenc és Szabó István. Ez a névsor most 12-re bővült Nemes Jeles László honfitársunkkal. Éppen ezért javasoljuk, hogy kulturális politikánk és a szóba jöhető szponzorok mostantól még mélyebben nyúljanak a zsebükbe, és minden lehetséges módon ösztönözzék további remekművek születését.

A magyar film mindig is minőséget jelentett. A sok kiváló alkotás közül itt most csak egyet említek meg, a napokban az egyik tévécsatornán ismét levetített Ház a sziklák alatt című Makk Károly-filmet, amely egyenrangú művészi alkotássá emelte Tatay Sándor novelláját. Azért éppen ezt, mert a köztévé vele állított emléket a néhány napja elhunyt nemzet színészének, Psota Irénnek. Béke poraira! Fájdalom, hogy sokan eltávoztak már az induló 12-es csapatból.

Bárhová nézünk, azt láthatjuk, hogy kedvező szelek járnak mostanában a magyar kultúrára. Országszerte felújított műemlékeink, szaporodó köztéri szobraink, könyvkiadásunk dömpingje, teltházas színházaink és hangversenytermeink, a Virtuózok világsikere, a Röpülj, páva!, de akár A Dal tömegeket megmozgató sorozata, szaporodó fesztiváljaink emel­kedő színvonala mind olyan kulturális értéket teremtett, amely Magyarország védjegye a nagyvilágban.

(9.40)

Mindez csak úgy jöhetett létre, hogy vala­mennyiünk közös munkájával előteremtettük a kultúra támogatásához nélkülözhetetlen forintokat, amelyekkel a kormány és intézményei ‑ mint például a Filmalap ‑ ügyes mecénásként sáfárkodtak. Köszönet érte, és örüljünk végre együtt a tegnapelőtt éjszakai sikerünknek! (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A képviselő asszony napirend előtti felszólalására Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, össznemzeti és történelmi siker is, nyilvánvalóan elsősorban az alkotók sikere, de azért, azt hiszem, Magyarországon kevés olyan eset van, amikor a Népszabadság és a Magyar Idők ugyanazzal a címmel, ugyanolyan kontextusban hoz valamit (Felmutatja a két lapot.), hogy nemzeti siker valami, márpedig a magyar Oscar-díjról mind a két lap címlapon számol be, és mind a kettő egyértelmű sikerként könyveli el.

Azt hiszem, több ilyen pillanatra lenne szükség Magyarországon, a sikerre is meg az egyetértésre is, akkor talán mi is kicsit boldogabban vagy elégedettebben kelnénk fel nap mint nap ‑ meg az a tízmillió ember még, aki itt lakik Magyarországon.

Úgyhogy azt kell mondanunk, hogy ahogy tegnap is innen a parlamentből is, és mindenhonnan máshonnan is, mindenki Facebook-bejegyzésben és máshol gratulált a készítőknek, a közreműködőknek; azt hiszem, a rendezőnek, a főszereplőnek, a szereplőknek, a producernek, mindenkinek csak gratulálhatunk ahhoz, hogy olyan teljesítményt tettek le az asztalra, amely nemcsak Oscar-díjjal, de Golden Globe-díjjal vagy a cannes-i fesztivál díjával is elismerésre került. Azt hiszem, mindnyájunk számára ez egy büszkeség, és ha megengedik, mármint maguk a készítők, a rendező, a szereplők, akkor mi magunk, magyarok is osztozunk az ő sikerükben, mert nyilván az övék a teljesítmény, de az öröm részben hadd le­gyen a miénk is, hogy valóban olyan nagy nevek után, akiket felsorolt a képviselő asszony is ‑ Zsigmond Vilmos, aki ’78-ban fényképezésért, operatőrként kapott Oscar-díjat, vagy Rofusz Ferenc, aki ’81-ben animációs rövidfilm kategóriában A léggyel, vagy a legismertebb talán Szabó István Mephisto című filmje ’82-ben, ami szintén Oscar-díjat kapott a legjobb külföldi film kategóriájában -, 34 évnyi várakozás után ismételten magyar film kapott elismerést az Oscar-díj-kiosztón.

Mindnyájunk számára jók az ilyen pozitív élmények, legyen szó akár kulturális eredményekről, sportsikerekről, világversenyek rendezéséről, világversenyekre való kijutásról, ez mind-mind Magyarország értékét növeli, ismertségét bővíti, és azt hiszem, a mi büszkeségünket szintén növelheti, és joggal. Úgy gondolom, az is mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap által létrehozott támogatási program, amely a Saul fia számára is az elkészítéshez 321 millió forintot adott, jó irányba indította el a magyar filmgyártást, helyes döntés volt az, amikor a filmszakmai támogatások átszervezéséről, átrendezéséről döntött a kormányzat, hiszen sok jó, nézhető és közkedvelt alkotást segített a mozivászonra, sokan nézhették meg ezeket, és nagyon jó, hogy erre a különleges alkotásra is már elkészülte előtt felfigyelt a Nemzeti Filmalap, és hozzásegítette ahhoz, hogy létrejöjjön. Ez is mintegy conditio sine qua nonja volt annak, hogy végre 34 év után újra magyar alkotás kapja meg az Oscar-díjat.

Én ezúton is tényleg mindenkinek gratulálok, aki közreműködött benne, akár anyagilag, akár a munkájával támogatta, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország ismételten egy ilyen sikert érhetett el. Gratulálunk az alkotóknak! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   9-12   13-16   17-20      Ülésnap adatai