Felszólalás adatai

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy tapasztalatlan, hebehurgya, kapkodó kormány előterjesztéseit tárgyalja ma az Országgyűlés. Nem véletlen, hogy a korábban kialakult rendszerhez képest hétfő, kedd és véletlenszerűen szerda után most éppen már csütörtökön is kell olyan nagyon fontos, a magyar vidéket, a magyar mezőgazdaságot érintő törvényeket tárgyalni, amelyeket a kormány alig két héttel ezelőtt, november 11-én tett le az Országgyűlés asztalára, azt gondolom, ezzel is kifejezve azt az érzéketlenséget, amellyel a vidéken élő emberek problémáit kezeli. Azt gondolom, ez az idő nagyon kevés arra, hogy az országgyűlési képviselők ezekkel a törvényekkel érdemben tudjanak foglalkozni. Így volt ez a délelőtti, a szövetkezetekkel, szövetkezettel foglalkozó törvénnyel kapcsolatban, vagy éppen most az egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények tárgyalása kapcsán is.

Pedig ez a törvény, én azt gondolom, rettentően fontos, legalábbis az én személyes tapasztalataim alapján, amit a választókörzetemben szerezhettem meg. Éppen ez évben a faluparlamentek során - vagy mondhatok más lakossági fórumokat - és a képviselői fogadóóráimon is rendszeres fölvetés, rendszeres probléma az, ami a magyar élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kritikákat illeti. Az a helyzet alakult ki, hogy az európai uniós csatlakozás után a magyar embereknek pontosan megfordult a véleménye azzal kapcsolatban, ami mondjuk, 15 évvel ezelőtt érzékelhető volt, hiszen az úgynevezett szocializmus összeomlása idején az európai uniós védjegy maga a minőség, maga a színvonal, maga az irányadó követelmény volt. Ehhez képest ma az emberekben az a vélemény alakult ki, úgy fogalmaznak, hogy ez a bizalom, ez a garancia, ami az EU-s termékekre vonatkozik, nagyon is megingott. Ahogy az egyik választópolgár a fogadóórámon fogalmazott: velünk az EU hulladékát, szemetét és az élelmiszeripar melléktermékeit etetik meg. Ez persze bizonyára nem így van, de a sommás vélemény mégis érzékelteti azt az elkeseredettséget, ahogy a vidéken élő, hagyományosan mezőgazdaságból élő emberek átélték az elmúlt másfél évet.

Az előbbi hozzászólás kapcsán is, ahol a fogyasztói érdekvédelem került éles kritika alá, el kell mondani, hogy az emberek egyik bizonytalansági tényezője éppen az, hogy a fogyasztói érdekvédelem az, ami gyakorlatilag megszűnni látszik Magyarországon, talán ezt mutatja az is, hogy a kormányzaton belül hogyan kerül át az egyik tárcától a másikhoz. Az emberek azt mondják, hogy a nagy áruházláncok megjelenése nemhogy a minőséget hozná be, hanem sokkal inkább a kiszolgáltatottság érzetét kelti bennük, hiszen azok a kis, hagyományos üzletek, azok a kis, hagyományos élelmiszer-feldolgozó üzemek sorra bezárnak, azok a családi gazdaságok mind megszűnnek, amelyek az elmúlt időszakban egy kis közösség számára a garanciát, a minőséget jelentették. Nem jó tendencia ez, mert hogy csak mást ne mondjak, az elmúlt 15 év magyar mezőgazdasági sikerágazata, a borászat esetében pontosan a név az, ami a legjobb védjegy, tehát pontosan az, amivel ez beazonosítható, ami a garanciát jelenti.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet kapcsán szeretnék három dologról szót ejteni. Az egyik ez a bizonyos gyártmánylap kérdése, ami azt gondolom, hogy nagyon üdvözlendő módon, nagyon fontos módon nyitja meg a lehetőséget arra, hogy azok a magyar kisvállalkozások, azok a mezőgazdasági kistermelők is bekapcsolódhassanak a magyar piac vérkeringésébe, akik most talán méltatlanul háttérbe szorultak. Hogy a választókörzetemből hozzak példát, ilyen a kiskunfélegyházi, jászszentlászlói méz- és méz alapanyagú termékek előállítói, feldolgozói, de ugyanígy lehetne mondani Csólyospálosról, Kömpöcről a kecskesajttal, a kecsketej-feldolgozással foglalkozókat is. Tehát én azt szeretném sürgetni, illetve valamiféle garanciát kérni arra, hogy a bizonyos alsóbbrendű jogszabályokban majd megfogalmazásra kerülő körbe kik kerülnek, kik kerülhetnek. Ha ez valóban a magyar kistermelőket, a magyar kisgazdálkodókat segíti, akkor ez egy jó irány lehet.

A másik az adalékanyagok, és ennek egészségkárosító hatásáról már szó esett. Én azt gondolom, hogy ami jó, azt meg kell tartani, tehát ha a magyar szabályozás szigorúbb, mint az európai uniós, akkor ebben engedményt ne tegyünk, legyünk ebben bátrak. Ezt egyébként az Európai Unióban számos helyen bemutatták már, hogy a klasszikus példát idézzem: éppen a német sörfőzés, a tisztasági törvény megtartása lehet ilyen. Én azt hiszem, nem véletlen az, hogy itt most karácsony előtt újra reneszánszát éljük az Alföldön a házi sertésvágásoknak, a disznótoroknak, mert éppen ezek a hagyományos feldolgozási módok jelentik azt a minőséget, amely a nagy áruházláncok rettentő sok botrányos, elmúlt egy-két éves tevékenységét jelzik, sajnos rossz értelemben. Gondoljunk csak itt a paprikabotrányra, ami nálunk, Bács-Kiskun megyében igen tragikus volt, hiszen nemcsak Kalocsán, hanem a megye több részén is hagyományos, tradicionális a fűszerpaprikával kapcsolatos tevékenység. De mondhatnánk az egy hónappal ezelőtt kirobbant botrányt is, amikor Németországból ellenőrizetlen adalékanyag, ahogy akkoriban fogalmaztak, kutyatáp került be Magyarországra. Ezek mind-mind azt erősítik, hogy a fogyasztóvédelemmel, az élelmiszer-biztonsággal itt foglalkozni kell. Még ha az előző felszólalókkal egyet is értek abban, hogy sajnos ez a törvény nem fogja megoldani a problémát, sajnos ez a törvény ebben a formájában nem teljesíti azokat az elvárásokat, amiket mi szeretnénk.

Végezetül az eredetvédelemről, amiről ma már többször szó esett. Én szeretném még egyszer megismételni azt, hogy az eredetvédelem ügyében fontos lenne a szabályozás valamiféle olyan egyértelművé tétele, amikor is például elhangzott a kiskunfélegyházi libamáj, a kalocsai paprika, a hagyományos hungarikumok, őshonos magyar termékek ügyében, ami valóban egy olyan színvonalat jelenthet, hogy a magyar éttermek is azt a féle Michelin-csillagos besorolást kapják meg, mint a francia éttermek, vagy a magyar konyha arra a rangra emelkedik ismételten, ahol mondjuk, száz évvel ezelőtt volt. És nagyon fontos az is, hogy a magyar szakácskönyvekben is pontosan megjelölt módon a magyar eredetű termékek ott legyenek.

Tisztelt Országgyűlés! Összegezve: én azt szeretném még egyszer aláhúzni, hogy nagyon rövid idő alatt, méltatlanul lebecsülve a témát, egy olyan törvénytervezetet tárgyal az Országgyűlés, amely sajnos nem oldja meg az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos mindennapi fölvetéseket, azokat, amivel magam is a körzetemben találkozom, úgyhogy ezt a törvényt ebben a formájában így támogatni nem fogom.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(12.50)