Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Élvezettel hallgattam Kis Zoltán képviselő úr hozzászólását. Nagyon sok mindenben egyetértünk, és Farkas Sándor azt megelőző hozzászólása is hasonlóan minősíttetik a részemről.

Egy dologban azonban van nézetkülönbség közöttünk. Nehéz idők voltak azok a ’90-es esztendők, különösen az elején. Két nagy dolog ütközött és küzdött egymással - ezt tekinthetjük a békés rendszerváltoztatás egyik negatív következményének -, az igazságosság és a működőképesség vagy a szakszerűség ütközött egymással. Ha jól visszagondolunk, akkoriban minden nagy politikai vita e körül a két fogalom és két szempontrendszer között zajlott.

Lehet, hogy ha akár az egyik, akár a másik javára dől el ez a kérdés, akkor jobb helyzetben vagyunk, mintha keressük azokat a kompromisszumos megoldásokat, ahol mind a két szempont csak félig vagy negyedrészben érvényesül, és egy olyan katyvasz lesz az egészből, amit 15 esztendővel a rendszerváltás után még mindig nem tudunk megoldani és helyretenni.

Abban egyet kell értenem képviselőtársammal és képviselőtársaimmal, hogy a magyar polgárok szövetkezethez való viszonya katasztrofális. Köszönhető ez az előző 40 esztendőnek, annak a kényszerítő jellegű intézkedéssorozatnak, amely jogaiktól, tulajdonuktól megfosztott embereket terelt a szövetkezetek zászlaja alá. Ezek látszatszövetkezések voltak, kényszerrel létrehozott látszatszövetkezések.

Az elmúlt 15 esztendő egyik nagy politikai mulasztása, hogy az azóta fungáló politikai elit nem tudott olyan közmegegyezést kialakítani és azt közösen képviselni, ami ezt a rendkívül negatív képet, ami a magyar választópolgárokban a szövetkezetekről él, megváltoztatta volna. A politikai viták viharai között elveszett ez a rendkívül fontos, lehet hogy ki nem mondott és meg nem fogalmazott cél, és erről nagyon keveset beszéltünk, de sokkal többet ártottunk e törekvés céljai megvalósulásának.

Miért fontosak a szövetkezetek? Ha megnézzük az Európai Unió sikeres tagországait, és megnézzük a gazdaság bizonyos részeit vagy a mezőgazdaság majdnem teljes egészét, akkor látjuk, hogy szövetkezés nélkül semmire sem mennek az abban szereplők.

Tehát alapvető cél és alapvető feladat, hogy a szövetkezési hajlam erősítése valahogy megvalósuljon, és a magyar közgondolkodásban pozitív töltetet kapjon a szövetkezet, mint az összefogás, a közös célok kitűzése és elérésének egy lehetséges módja. Ha ilyen szempontból nézem ezt a törvényt vagy ezt a törvényjavaslatot, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy sem elsődlegesen kimondva, vagy talán úgy még valamennyire, de másodlagos, harmadlagos üzenetként, ami az érzelmekre is képes hatni, ennek az indokló részeit, megalapozó részeit ebben a törvényben nem nagyon lehet fellelni.

És ha az előbb Kis Zoltánra hivatkoztam, akkor hadd mondjam, hogy a Fidesz nevében felszólaló Farkas Sándor képviselő úr szinte minden mondatával egyet kell érteni, mert mi hasonlóképpen vizsgáltuk meg ezt a törvényt. Szinte a hozzászólás is úgy van összeállítva, hogy paragrafusonként megyünk végig rajta, hiszen általános vitánál ez nem szokás, de itt egy szakmai jellegű törvényről van szó, és talán politikai vonatkozásban az a 3 perc, amit elmondtam, tökéletesen elég, ne raboljuk tovább ezzel az időt.

A 7. és a 109. § utal vagy rendelkezik a szövetkezet fogalmáról. Ez a fogalommeghatározás rendkívül hiányos. Ha figyelembe vesszük az 1435/2003. EK-rendelet preambulumában foglalt ismérvek sokaságát, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ezzel a szűkszavú fogalommeghatározással a magyar szövetkezeti szektor rendkívül nehezen válhat az európai szövetkezeti rendszer részévé, tehát ezt feltétlenül pótolni és szélesíteni kell.

A 9. § (3) bekezdésében és annak harmadik sorában “a tagok számáraö fordulat azt sugallja, hogy csak akkor tilos az ott említett eljárás alkalmazása, ha az valamennyi tag vagy a tagok többsége számára jelent problémát. Mivel ez különbséget jelent tag és tag között, akkor is, ha csak egy tag számára problémás, ezért “a tagok egy része számáraö fordulatot javasoljuk majd alkalmazni, hiszen ez talán pontosabb.

A 10. §-ban a szövetkezet alapítása során a javaslat nem tesz különbséget az elsődleges és a másodlagos szövetkezetek között. Az elsődleges szövetkezetektől eltérően ugyanis a másodlagos szövetkezetek a világon mindenütt szövetkezetek, azaz jogi személyek hozhatják rétre. A szövetkezetek ilyen jogának figyelmen és törvényen kívül hagyása gazdasági kárt is okozhat a hazai szövetkezeteknek és teljesen ellentétes az Európai Unió gyakorlatával.

Számos paragrafus - a 11., a 14., 22., a 29., és sorolhatnám tovább - említi, illetve szabályozza az ügyvezető elnök választását és feladatát. Az, hogy más helyeken az ügyvezető elnök, illetve a szövetkezet igazgatóságának elnöke a gazdasági tevékenység közvetlen irányítója, ellentétes az európai gyakorlattal.

(10.40)

A demokratikus választás során a tagok közül megválasztott elnök az igazgatóság elnöke, a demokratikus ellenőrzés képviselője; az ügyvezetést az alkalmazottként tevékenykedő menedzser látja el Európában. Az egyszemélyi ügyvezető elnök intézményének lehetősége szövetkezeti összefüggésben nonszensznek tűnik. Kisebb szervezeteknél, ahol az alkalmazott szakvezetés még nóvum, ugyanakkor ez a státus még helyeslésre találhat.

A 19. § (2) bekezdésének b) pontjánál nem érthető, hogy mi indokol speciális eljárást, ha az egyik fél gazdasági társaság. Itt ilyen típusú társaságokról van szó.

A 24. § harmadik és negyedik mondatával nagyon nehéz egyetérteni. Egy képviselő - hiszen ez szabályozza a képviseleti jogot - a mi véleményünk szerint csak egy másiknak a képviseletére és helyettesítésére legyen jogosult.

A 28. § vonatkozásában talán életszerűbb és demokratikusabb lenne - ez a szakasz az 500 főt meghaladó létszámú szövetkezetekről és azok közgyűléséről rendelkezik -, ha az 50 fő helyett, hiszen itt magasabb is lehet a létszám, 10 százalékot határozna meg a törvény.

A 30. § második mondata véleményünk szerint fogalmi zavar. Az EU tizenötök gyakorlatában a demokratikus ellenőrzésre választott vezető tisztségviselő nem azonos a tevékenységet irányító és a szövetkezet képviseletére is jogosult ügyvezetővel. A paragrafus által említett speciális szakismeret ez utóbbinál szükségeltetik, nem az előzőnél.

A 31. § az összeférhetetlenség eseteit sorolja, de szerintünk túl lazán. Javaslatunk a következő: az alapszabály a szövetkezet gazdasági tevékenységével összefüggésben fennálló összeférhetetlenség további eseteit is meg kell hogy határozza. Tehát túl szűk az a kör, amire összeférhetetlenséget állapít meg, illetve amire összeférhetetlenség állapítható meg.

A 32. §: a szövetkezet átláthatósága és a szürkegazdaság kifehérítése érdekében az összeférhetetlenség az egyénileg folytatott tevékenységre is vonatkozzon, ne csak a fő tevékenységekre. Nem tudjuk támogatni az alapszabály ez irányú eltérését.

A 33. § (3) bekezdése: ha a törvény az európai szövetkezeti rendszerrel harmonizálna, akkor nem kerülne abba a helyzetbe, hogy a tagok képviseletére megválasztott személynek nem a tagok érdekei szerint kellene cselekednie. Európában a vezető tisztségviselő mindig a tagok érdekeit képviseli, a hitelezői érdekek képviseletére ott van az ügyvezető.

A 34. § (1) bekezdése szerint, illetve ellentétben az európai gyakorlattal Európában vezető tisztségviselő nem lehet tagsági viszony nélkül. Természetesen a szövetkezet képviseletét - gazdasági tevékenységével összefüggésben - az ügyvezető látja el, aki viszont nem tag, hanem alkalmazott. Ezek olyan súlyos fogalmi melléfogások, amiket feltétlenül korrigálni kell.

A 35. és a 37. §: a választott tisztségviselők megbízatásának idejét meghatározó időtartamra mi öt évet javaslunk. A munkáltatói jogok közgyűlés általi gyakorlása nem kellően definiált. Miként tud egy évente összeülő testület munkáltatói jogokat gyakorolni? Legfeljebb azoknak egy szűk körére.

A 39. § a felügyelőbizottság ügyrendjét járja körül. Miért kell ezt a közgyűlésnek jóváhagynia? A közgyűlés évente egyszer ül össze. A felügyelőbizottság akkor akár a következő közgyűlésig jóváhagyott ügyrend nélkül vagy miféleképpen működjön?

A 42. § szerint képviseleti joggal a választott vezető tisztségviselők mellett a felhatalmazott munkavállaló is rendelkezhet. Ez hiányzik a bekezdésből.

A 42. § (3) bekezdése értelmezhetetlen szabályozás. Ha az igazgatóság képviseleti jogát a közgyűlés határozata korlátozza, az miért hatálytalan harmadik személlyel szemben? A képviselet nem a harmadik fél irányába gyakorolt jogosítvány? Ezen túlmenően, ha például csak az igazgatóság elnöke okozza a kárt, akkor miért egyetemleges az igazgatóság felelőssége?

A 46. §-ban javasoljuk a nyilvántartás mellékleteként a tagfelvételi kérelem és a felvételi határozat csatolását is.

Az 52. §-ban hiányosnak tűnik a szabályozás, mivel nem rögzíti a részesedés mértékét meghatározó elveket. E tekintetben különösen lényeges, hogy a nem befektető és a befektető tag közötti különbségtétel hiányzik ebből a szabályozásból.

Az 53. § (1) bekezdésében világossá kell tenni, hogy a tagi kölcsön pénzbeli hozzájárulás. Nem indokolt ugyanakkor a minimális tagsági viszonyra vonatkozó előírás.

Az 55. §-ban a pótbefizetést nem a vagyoni hozzájárulással, hanem az igénybe vett szolgáltatással arányosan indokolt meghatározni. Ugyanakkor a befektető tagok speciális kötelezettsége is meghatározható ebben a szakaszban.

Az 57. § (1) bekezdése talán a legeklatánsabb példája annak, hogy nem harmonizál az európai gondolattal ennek a törvénytervezetnek a közelítése és gondolatvilága. Az 57. § (1) bekezdésének második mondata teljesen ellentétes az európai szövetkezeti gyakorlattal. A tag nem a termeléssel, a termékek feldolgozásával, értékesítése előkészítésével s a többi vesz részt a szövetkezet munkájában, hanem azzal, hogy igénybe veszi a szövetkezet termelésében, feldolgozásában, az értékesítés előkészítésében nyújtott szolgáltatásait. Az irányítási modell mellett ez a bekezdés mutatja - ahogy mondtam - legélesebben az eltérő gondolkodást.

A 61. § (7) bekezdésének c) pontja a tőke szabad áramlását megfelelően kezeli, de a szövetkezeti demokráciát nem. A befektető tag felvétele ugyanis véleményünk szerint a közgyűlés joga.

Sorolhatnám tovább, hiszen a 98. §-ig terjed észrevételeink sora, azonban ettől megkímélem önöket, és azt tudom mondani, hogy számos módosító javaslatot fogunk benyújtani a törvénytervezethez, mert erre szükség van, és amennyiben egyetértésre tudunk jutni és a módosító javaslatokkal ez a törvény oly mértékben javítható, hogy az európai normáknak, elvárásoknak megfelel, a hazai szövetkezni vágyók igényeit kielégíti, akaratának megvalósulását segíti, akkor a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja ennek a törvénynek az elfogadását.

Köszönöm szépen.