A felszólalás szövege:
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor állami támogatásról beszélünk, akkor ne felejtsük el, hogy az állami támogatás az adófizetők pénze.
Gyüre Csaba képviselőtársam szomorú példáját hadd tromfoljam meg, tudunk ellenkező példákat is. Van olyan ismerősöm, aki tehermentes családi házra vett fel jelzálogalapú devizakölcsönt, azért, hogy részvényalapú befektetési jegyeket vegyen rajta. A hitel ára az egekben, a részvények ára a mélységben, és eladósodott. Tehát teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy nem kellene a kettőt egy kalappal mérni, hiszen azért megvan a felelősség ebben a kérdésben.
Anélkül, hogy megszakítanám szocialista képviselőtársaim mantráját, azért vegyük figyelembe, hogy a svájci frank önmagában is megerősödött a többi valutához képest, tehát csak ez is okozhatott és sajnos okozott is egy jelentős növekedést. Ilyenkor elgondolkodtató, vajon miért svájci frankban ajánlották a bankok ezt a hitelt. A svájci frank mögött, ugye, egy nemzetgazdaság van, és a svájci frank erősödése mögött most a svájci nemzeti bank interveniálási hajlandóságának a csökkenése áll, ahelyett, hogyha mondjuk, az eurót választották volna, amelynek számításom szerint most tizenhat nemzetgazdaság bankja áll mögötte, és stabilabb devizának tűnik.
Gyüre képviselő úr kifogásolta a moratóriumot. Lehet, hogy igaza van, talán érdemes lenne elgondolkodni. (Dr. Rétvári Bence felé:) Lehet, hogy nem moratóriumot kellene hirdetnünk, államtitkár úr, hanem a moratóriumon kívül esetleg egy kötelezővé tett árfolyamkockázatot írnánk elő. Tehát amennyiben devizahitelt kíván felvenni az ügyfél, akkor igenis kötelezővé tenném azt, hogy árfolyamkockázat-biztosítást váltsanak hozzá, és akkor legyen az ő döntése, hogy ezzel vállalja-e vagy nem vállalja, illetőleg (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) máris beárazná a piac a forint- és a devizahitel közötti kockázatot.
Elnézést elnök úr, és köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel az idő előrehaladtára és arra, hogy valószínűleg utolsó hozzászóló vagyok, igyekszem nem ismétlésekbe bocsátkozni. A törvényjavaslat széles támogatást kapott a felszólalásokból következően, ezért hadd köszönjem meg az Országgyűlés nevében az előterjesztőknek, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtották. Szeretném kiemelni a javaslatból azt, hogy piackonform eszközökkel próbál hozzányúlni a problémához, tehát nem a kamatok felől közelíti meg, hanem a költségek és a jutalékok oldaláról avatkozik be az ügyletbe.
Ellenpéldaként fel lehetne hozni az egyszeri, ötéves kamathosszabbítás lehetőségét, valamint a késedelmi kamatok leállítását 90 nap után, de a hosszabbításra hadd legyen az példa, hogy a bankok végül is nem a hitel visszafizetésében, hanem a kamatfizetésben érdekeltek, a hitelkamatok fizetésében. Még a késedelmi kamatoknál is eléggé belátható, hogy olyan adósság halmozódik fel bizonyos idő után, ami már tarthatatlan, és a bankok sem a lakásokhoz akarnak hozzájutni, hanem azt szeretnék, ha visszafizetésre kerülne a hitel.
Hogyan alakult ki a helyzet?
Tisztelt Országgyűlés! Amikor az emberek egy lakáshitel felvétele mellett döntenek, akkor 10-15-20 évre vállalnak kötelezettséget, és amikor választanak egy devizalapú és egy forintalapú hitel között, akkor megpróbálják összehasonlítani, hogy melyikkel járnak jobban. Amikor ezek a honfitársaink felvették ezt a hitelt, akkor igenis jobban jártak, összehasonlítva a forintalapú hitelekkel. Az élet megfordult, most olyan helyzetbe kerültek, hogy az árfolyam-alakulások miatt rosszabb helyzetbe kerültek. De ez nem jelenti azt, hogy egy 20 éves futamidőn belül nem fordulhat meg megint a helyzet, és újra kedvezőbb helyzetbe kerülnek a devizahitellel rendelkezők a forinthitelesekhez képest; pláne azért, mert a probléma az árfolyamok alakulása miatt alakult ki, nem a kamatlábakból adódik.
A kamatlábról elhangzott itt már, valamelyik kollégánk említette, hogy a kamatlábak még mindig kedvezőbbek a forintkamatokhoz képest, a törlesztési problémák az árfolyamokból adódnak. Az árfolyamok pedig két okra vezethetők főként vissza, részben a svájci frank árfolyamának lényeges emelkedéséhez. Valamennyien tudjuk, hogy a svájci nemzeti bank döntése következtében következett ez be, gyakorlatilag levette a kezét a frank árfolyamának alakulásáról. Részben a forintárfolyam hektikussága is az oka. A magyar forint nagyon könnyen támadható valuta, amivel érdemes spekulálni, és egy kis spekuláció is megmozgatja az árfolyamokat ide-oda.
Elhangzott a felelősség kérdése, hogy kiket terhel felelősség. Úgy gondolom, a banki menedzsmenteket igen komoly felelősség terheli, hiszen a banki menedzsmentek egy bizonyos profit elérésében érdekeltek. Az, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen termékek kínálásával érik el, őket nem érdekli. Abban érdekeltek, hogy a kamatkülönbözetek kiadják azt a bizonyos elvárt profitmennyiséget, ami után megkapják a bónuszukat.
(21.40)
Azzal, hogy devizaalapú hitelt ajánlottak forintjövedelem mellett - bizonyára önök is tudják, hogy a bankok úgy számolják ki a törlesztőrészleteket, hogy a jövedelem 30 százalékáig terhelhetők a jövedelmek, ezt még a bank elfogadhatónak tartja -, szerintem óriási kockázatot vállaltak a bankok vagy a bankárok, rövid távú érdekeket figyelembe véve, hiszen ők maguk sem számoltak az árfolyamváltozással. De Magyarországon, ahol a lakosság a jövedelmének a döntő részét a különböző élelmiszerekre és a lakhatóságra, közüzemi díjakra költi el, ott nagyon-nagyon kicsi a mozgástér arra, hogy egy ilyen árfolyamváltozást ki tudjon védeni az adós.
Felmerül a kérdés, hogy akkor a frank helyett miért nem euróban ajánlották a bankok a hitelt. Hiszen saját euróhitelek árához képest is ugyanazt a kamatot, kamatmarzsot adták volna hozzá, és ezért egy eurónál még elképzelhető, hogy Magyarország csatlakozik előbb-utóbb - reméljük, húsz éven belül - az eurózónához, és megjelennek az euróalapú bevételek, tehát a jövedelmeink is euróban képződnek, és nem jelent ilyen problémát a visszatörlesztés. Mert azt hiszem, azt szögezzük le, hogy egy hüvelykujjszabályt vétettek a bankok - gyakorlatilag valamennyien -, ez a közgazdasági hüvelykujjszabály pedig az, hogy ne adósodj el olyan valutában, ami különbözik attól a valutától, amelyben a jövedelmed képződik.
Itt a hatóságok, a szakértők és mi, politikusok felelősségét is nagyon erősen meg kell hogy állapítsam, hiszen azon kívül, hogy azt hallottuk, hogy igen veszélyes mértékben eladósodik a lakosság devizában, gond lesz ezzel, senki nem mondta, hogy nézze, Kovács úr, ne vegyen fel olyan hitelt, ami különbözik az ön jövedelmétől. Svájcifrank-hitelt akkor lehet felvenni, ha önnek svájci frankban van a havi jövedelme, ha nem, akkor talán nem kellene.
Elhangzott többektől is, hogy a jelen javaslat a még fizetőképes adósokon segít. Ez valóban így van. Több támogatható - és ahogy elhangzott, támogatott - eleme van a javaslatnak, de a már bajba jutottakon valóban az érvényben lévő kilakoltatási moratóriumon kívül a nemzeti eszközkezelő segíthet majd, illetőleg elhangzott többek szájából is, hogy a javaslatot ki kellene terjeszteni a közjegyzői törvény módosításával és a végrehajtási törvény módosításával. Tehát van mit tennünk ebben a kérdésben. Azt hiszem, ez nagyon jó köztes törvény, és szerintem jelentős és elfogadható lépés a probléma megoldására.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István tapsol.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Új témát szeretnék nyitni, az európai kis- és középvállalkozásokról kívánok néhány szót szólni, illetőleg ezzel kapcsolatban az elnökségre háruló feladatokról.
Az Európai Unió 23 millió kis- és középvállalkozója 75 millió embert foglalkoztat, és egyre inkább felértékelődött szerepük az európai uniós politikákban. Ezt jelzi két dokumentum is, az úgynevezett "small business act", illetőleg az Unió tízéves gazdasági stratégiájában, az úgynevezett Európa 2020-ban megfogalmazott irányelvek.
A fenti két dokumentum számos feladatot ró majd a magyar elnökségre. Az Európai Bizottság 2010-ben teszi közzé a "small business act" felülvizsgálatát, amely várhatóan új jogszabályokat javasol majd, és tartalmaz az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, a finanszírozás és a képzés vonatkozásában teendőket.
A fenti témákban remélem, jó példával fogunk elöljárni az adminisztratív terhek csökkentése terén az új adójogszabályok elfogadása után. Magyarország egyébként is aktív szerepet kíván vállalni a kis- és középvállalkozókra érvényes számviteli előírások egyszerűsítése terén.
Finanszírozási kérdésekben már jó példákat tudunk mutatni, hiszen - gondolok itt a Széchenyi-kártyára, illetve az Európában elsőként folyósított új típusú mikrohitelre - azt hiszem, kiváló példával járunk az Európai Unió tagországai előtt.
Mindezeket a pozitív hazai példákat lesz alkalmunk bemutatni a nálunk megrendezésre kerülő kkv-konferencián, innovációs konferencián, illetőleg a kkv-héten.
(18.30)
Tisztelt Miniszter Úr! Mit kívánnak az Európai Unió kis- és középvállalkozói? Október második hetében rendeztek egy "Európai vállalkozók parlamentje" nevű rendezvényt, ahol több mint 700 vállalkozó megfogalmazott bizonyos elvárásokat az Európai Unió kapcsán. Nagyobb szerepet szeretnének, hogy vállaljon az Unió a tagállamok makrogazdasági politikáinak koordinálásában. Támogatnák egy uniós szintű elektronikus aláírási rendszer bevezetését. Támogatnák a fogyasztóvédelmi jogok harmonizációját, egy kötelező eredetmegjelölést a nem uniós tagállamokból importált árukra. Egy erősebb uniós gazdasági diplomáciát szeretnének, ezen belül is az uniós technikai szabványok hatékonyabb érvényesítését. Összefoglalva: az európai kisvállalkozások több Európát, integráltabb európai politikát szeretnének érthető módon a piacaik miatt.
Talán egy másik előremutató példát is tudnánk bemutatni az Európai Uniónak a kormányprogramban, illetőleg a Széchenyi-tervben szereplő Kárpát-medencei gazdasági térség vonatkozásában. Azt hiszem, ha lesz alkalmunk az induló Széchenyi-tervben ezzel kapcsolatban az első lépéseket megtenni, akkor egy európai kisrégió vállalkozóinak az együttműködését tudnánk bemutatni eredményesen a jövőbeli európai elnökségünk kapcsán.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök úr felkonferálásával ellentétben azért kértem szót, tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen alkalmunk megemlékezni egy, a számunkra igen fontos 20 évvel ezelőtti eseményről. 20 éve, 1990. november 6-án írta alá Magyarország azt az okiratot, amelyben az Európa Tanácshoz csatlakozott. Ez az egyezmény mind a szervezet, mind hazánk szempontjából rendkívüli jelentőségű volt, hiszen az Európa Tanács volt az első olyan európai politikai fórum, amelyhez csatlakozhattunk a rendszerváltás után, ugyanakkor Magyarország volt az első, amely a szocializmusból éppen kiszabadult országok közül elsőként teljes jogú taggá válhatott.
Tisztelt Ház! A háború után, 1949-ben alapított Európa Tanács egy világos politikai és ideológiai állásfoglalást felmutató szervezet. Az alapító tagállamok elkötelezték magukat a plurális demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett. A totalitárius struktúrák helyett a politikai pluralizmus, a kollektivizmus és ideológiai türelmetlenség helyett az egyéni szabadságjogok tisztelete és védelme, a pártállamiság helyett a jogállamiság mindenek fölé helyezése volt kezdettől fogva a szervezet hitvallása. Ehhez járult még, hogy a mindennapi élet területén előmozdítsa a tagállamok közötti együttműködést.
Amikor az Európa Tanács megszületett, létrehozói arra törekedtek, hogy a szervezet meghaladja a puszta kormányközi együttműködés kereteit, értékközösséggé váljon. Ezt szolgálta a Tanács talán legfontosabb dokumentuma, az 1950-ben elfogadott, az Emberi Jogok Európai Egyezménye is, amelynek jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a lisszaboni szerződés alapján az Európai Unió is a konvenció részévé válik.
Az Európa Tanács intézményei, a miniszterek tanácsa, a parlamenti közgyűlés, az Európai Emberi Jogi Bíróság és az emberi jogi biztos működésük során számos esetben igazolták, hogy alkalmasak arra, hogy betöltsék az alapítói célokat. Mára az Európa Tanács 47 tagjával a legszélesebb európai politikai fórummá vált.
Tisztelt Ház! Az Európa Tanács és Magyarország kapcsolatait vizsgálva számos említésre méltó eseményt találunk. Ilyenek az Információs és Dokumentációs Központ létrehozása Budapesten a Parlamentben 1991-ben. A következő évben a parlamenti közgyűlés nyári ülésszakát Budapesten tartja. Antall József miniszterelnök felszólalt az ülésen. 1995-ben megnyílik az Európai Ifjúsági Központ Budapesten, amely az Európa Tanács második Strasbourgon kívüli intézménye. 1998-1999 között Magyarország látta el a miniszteri bizottság elnökségi feladatait. Hadd említsem meg az '56-os forradalom 45. évfordulóján az Európa Tanácsnak ajándékozott eredeti '56-os zászlót és annak átadási ünnepségeit Strasbourgban. Mindezek mellett szeretném még kiemelni az Európa Tanács szerepét nemzetpolitikai céljaink megvalósítása szempontjából is.
Ma az Európa Tanács az első és legfontosabb fóruma mind jogi, mind politikai tekintetben a nemzeti kisebbségek kérdésének. Mindenképpen meg kell említeni magát a monitoringeljárás folyamatát, a nemzeti kisebbségek jogairól szóló keretegyezményt, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját, valamint az Európa Tanácsnak az autonómiát elsőként politikai dokumentumba foglaló ajánlását.
Tisztelt Ház! Az elmúlt 20 évben 84 képviselőtársunk volt tagja az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének. Többen közülük vezető pozíciókat töltöttek be az évek során. Ha azzal kezdtem, hogy Magyarország volt az első volt szocialista tagállam, akkor hadd legyünk büszkék arra, hogy magyar raportőre volt az Észtország, Szlovénia, Horvátország, Moldova, Ukrajna, Bosznia-Hercegovina, Grúzia és Andorra felvételéhez kapcsolódó monitoringjelentéseknek.
Elmondhatjuk tehát, tisztelt Ház, hogy Magyarország és képviselőin keresztül a Magyar Országgyűlés a 20 évvel ezelőtti felvétellel nemcsak egy lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen egy széles körű európai értékközösségben, hanem maga is aktívan hozzájárult annak alakításához és formálásához. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbbi felszólalásban elhangzott az a bizonyos 7 százalék és a különböző gazdaságpolitikai teljesítmények összehasonlítása. Azért hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az első polgári kormány akkor ért el pozitív növekedést a Széchenyi-terv beindításával, amikor Európa leállt. Európa nulla százalékon stagnált, miközben mi pozitív gazdasági növekedést tudtunk bemutatni. Ellenben önök ennek az ellenkezőjét hajtották végre, hiszen az európai fejlődés mellett tudtak egy nullaszázalékos növekedést produkálni. Talán ebből következett az, hogy 2008-ban Magyarország Európa beteg emberévé vált, és elsőként szorultunk támogatásra.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az államtitkár úr említette ugyan, de hadd hangsúlyozzam még egyszer, hogy a Szentszék által elismert máltai lovagrendről van szó, tehát a számos máltai lovagrend közül a Szentszék által elismertről van szó.
Mivel a külügyi bizottság az egyezmény megkötésével egyetértett, ezért egyhangúlag arra kéri az Országgyűlést, hogy járuljon hozzá a törvényben való kihirdetéshez.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit kényelmetlenül érzem magamat a Házban, hiszen egy ilyen témát, mint a Bethlen Gábor Alapról szóló törvényjavaslat, úgy érzem, egy kicsit méltatlan, ideges és ingerült vita övez, holott ez az a kérdés, amiben nemzeti egyetértést és együttműködést kéne mutatnunk. De talán a költségvetési sarokszámok elfogadása hozzájárul ahhoz, hogy kicsit lenyugodjanak a kedélyek, és építőbb jellegű vitát tudjunk folytatni.
Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterelnök-helyettes Úr! A Bethlen Gábor Alap létrehozásához és annak névválasztásához szeretnék gratulálni, hiszen a mellettem ülő Potápi Árpád képviselő úr is elmondta, hogy Bethlen Gábor volt az a személy, aki nemcsak államférfiként, hanem gazdaságpolitikusként is említésre méltó, és tevékenységével nagyban hozzájárult nemzeti büszkeségünkhöz.
Ezzel kapcsolatban szeretnék ahhoz a részhez hozzászólni, amit miniszter úr is említett, hogy a Bethlen Gábor Alap nemcsak egy kulturális, oktatási, érzelmi együvé tartozás támogatására szolgál, hanem igenis gazdaságpolitikai jelentősége is van, hiszen ez lehet az az eszköz, amely a választási programunkban is meghirdetett Kárpát-medencei gazdasági együttműködési régiónak az egyik hatékony támogatási formája lehet.
Ezzel kapcsolatban szeretném fölhívni miniszterelnök-helyettes úr figyelmét, hogy érdemes a Bethlen Gábor Alapban álló forrásokat az egyébként meglévő európai uniós forrásokhoz kapcsolni, és itt ne csak a saját forrásainkra gondoljunk, hiszen a mellettünk lévő, szomszédos országokban hasonló források nyíltak meg, és azokhoz is érdemes társítanunk ezeket az összegeket, illetve ezeket a forrásokat.
Hadd hívjam még föl a figyelmét önnek arra, hogy számos olyan program van, amelyik eleve a határ menti együttműködéséket segíti. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket támogassuk és erősítsük a Bethlen Gábor Alapból, hiszen ezek a programok kimondottan a határ menti együttműködésre, illetőleg a határ menti vállalkozások együttműködésére épülnek.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az alap - amint elhangzott a Fidesz vezérszónokától, Balla Mihálytól is - átlátható, elszámolható. Fontosnak tartanám, hogy ne csak átlátható, elszámolható, hanem kiszámítható legyen, számolni lehessen vele minden évben. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy minden évben gondoljunk arra, hogy ezt az alapot fel kell tölteni a költségvetési viták során, illetőleg a költségvetésből, hogy minden évben új és új programokat tudjunk indítani.
Én is szeretném a tisztelt Házat arra biztatni, hogy támogassa ezt az előterjesztést, és arra szeretném kérni önöket, hogy ezt egy jobb hangulatban együttműködve tegyük meg, hiszen ez egy olyan cél, ami mellett, azt hiszem, valamennyien kiállhatunk, és deklaráltan támogathatjuk. Úgyhogy további jó vitát kívánok önöknek.
Ha megengedi a miniszterelnök-helyettes úr, hadd említsem meg, hogy csütörtökön lesz egy olyan programnak a záró konferenciája, amely a turisztikai desztinációk együttműködését támogatná a szlovák-magyar határ mellett. Kilenc magyar és szlovák civil szervezet hozta ezt létre, a záró konferenciája csütörtökön lesz, a HUSK magyar-szlovák együttműködés keretében. Szeretettel meghívnám erre miniszterelnök-helyettes urat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hasonló jelleggel szerettem volna fölszólalni, mint Lamperth képviselő asszony. Szerintem is vissza kellene térnünk a témához. Tényleg maga a választójogi törvény egy nagyon érdekes és izgalmas probléma, de úgyis kell vele foglalkoznunk.
Én arra biztatom az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy vegyenek részt az alkotmányozásban, hiszen az alkotmányozás keretén belül a választójogi törvény módosításra kerül, minden bizonnyal már csak azért is, hiszen tudjuk, hogy magának a parlamentnek a létszáma is kétszáz főre fog csökkenni, ez nyilvánvalóan átírja majd a választójogi törvényt vagy át kell hogy írjuk a választójogi törvényt.
Nagyon érdekes érveket hallottunk pró és kontra; nyilvánvalóan nem ez a világ legjobb választójogi törvénye, lehet rajta segíteni. Arra biztatok mindenkit, hogy vegyen részt az alkotmányozás folyamatában.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Jobbik képviselőcsoportjának, hogy ezt a témát az Országgyűlés elé hozta, és ezt a nagyon fontos kérdést itt most megtárgyalhatjuk. Az idejüket a nyugdíjrendszer és a demográfiai folyamatok közötti kapcsolattal szeretném rabolni.
A helyzet az, hogy a termékenységi ráta csökken, és a várható élettartam pedig folyamatosan nő. Bizonyos előrejelzések szerint a következő néhány évtizedben 4-5 évvel meg fog nőni a lakosság várható élettartama, emiatt egy csökkenő létszámú aktív lakosságra egy növekvő létszámú időskorú lakosság jut. A problémára formálisan megoldás lehet a következő: vagy a foglalkoztatási rátát növeljük, a nyugdíjkorhatár növelése lehet még egy probléma, illetőleg egy Európán kívüli bevándorlás megoldás a problémákra. Európán belüliről nem beszélhetünk, hiszen Európa valamennyi országában csökken a lakosság. Azt hiszem, mindegyiknek beláthatók a korlátai: a foglalkoztatási ráta száz százalék fölé nem növelhető, a nyugdíjkorhatár is... - bizonyos életkor után már a munkavégző képesség igen-igen erősen csökken.
A kérdés az, hogy milyen típusú nyugdíjrendszer képes finanszírozni a jövőbeni nyugdíjakat, egyáltalán van-e ilyen rendszer. Nem akarom lelőni a poént, de szerintem nincsen. Tehát ezekre a problémákra nincs megoldás. Kétféle nyugdíjrendszer van. Amint korábban a nyugdíjrendszer megmentése kapcsán többször elhangzott a Házban, kétféle nyugdíjrendszer van, ez a bizonyos felosztó-kirovó - csúnya szóval, inkább szolidaritáson alapulónak nevezném -, illetőleg az előtakarékosságon alapuló nyugdíjrendszer.
A szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, hiszen a születések száma csökken, mint már említettem, tehát egyre kevesebb aktívra jut egyre több időskorú. Az előtakarékosságon alapuló rendszernél a várható életkor növekedésével, illetőleg a majdan vásárolandó szolgáltatások árának növekedéséből következően szintén fenntarthatatlan. Csak egy példa: ha elfogadjuk azt a számítást, miszerint a helyettesítési ráta az aktív életkor és a nyugdíjban eltöltött évek között 3:1, tehát három aktív évben lehet egy nyugdíjas évet finanszírozni, és veszünk egy 75 éves átlagéletkort - és ha 75 éves az átlagéletkor, akkor a 80 éves életkor is, hála istennek, egyre gyakoribb és elérhetőbb -, akkor 65-80 év között körülbelül 15 év nyugdíjban eltöltött évre 45 évnyi takarékosságot kellene feltételeznünk, ez azt jelenti, hogy valakinek 20 éves kortól már félre kellene tennie. Ha 90 évig él - és éljen - az illető, akkor már 10 éves korától meg kellene takarítania, ez azt jelenti, hogy a hozzám hasonló, gyereket nevelő családoknak vagy felnőtteknek már a nem gyerek taníttatására kell félretenni, hanem már a nyugdíjára. Tehát ez a része sem működik a dolognak. Az előtakarékosságon alapuló nyugdíjrendszer szintén fenntarthatatlan, mint már mondtam.
Az egyetlen megoldás a jó szociálpolitika a nyugdíjrendszer gondjaira; tehát a gyermekek számának a növelése, az eltartók számának a növelése, és ezért nagyon fontos, hogy olyan törvényeket vagy jogszabályokat hozzunk, amelyek a gyermekvállalást ösztönzik, hiszen a saját nyugdíjas éveinkről, saját nyugdíjas korunkról is szó van.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Negyedik és valószínűleg utolsó parlamenti ciklusomat töltöm e Ház falai között, és képviselői munkámnak talán a csúcspontjára értem azzal, hogy részt vehetek Magyarország alaptörvényének megfogalmazásában.
Hálát adok a sorsnak, hogy részt vehetek ebben a munkában, amely megfogalmazza Magyarország Alaptörvényét, és értetlenül állok azon kollégák döntése előtt, akik tudatosan nem élnek ezzel a lehetőséggel. Döntésüket demokrataként elfogadom, de megérteni nem tudom, és magatartásukat nem tartom demokratikusnak.
(12.40)
A rendelkezésemre álló rövid időben az Alaptörvény 36-37. cikkéhez, A központi költségvetés és annak végrehajtása fejezethez szeretnék szólni. Tisztelt Ház! Nincs jó kormányzás stabil, átlátható és kiszámítható gazdasági kormányzás nélkül. Alá kell húznunk a transzparenciát, az átláthatóságot a demokráciában és ezzel egyidejűleg a piacgazdaságban is. Transzparencia nélkül a demokrácia nem tud teljes mértékben kiteljesedni, csak az adekvát, a teljes körű információ birtokában lévő választók tudnak megfelelően dönteni.
Politikai ízlésem ellenére van, hogy ezen emelkedett pillanatban a közelmúlt eseményeivel foglalkozzam, de nem véletlenül tartottam szükségesnek megosztani önökkel a fenti gondolataimat. Kérdés az, hogy szükségünk van-e a jövőben is trükkök százaira, vagy kifizetődőbb becsületesnek maradni, becsületesnek maradni honfitársaink, választóink, illetve partnereik felé is. Nyilvánvalóan igen. Ez a gondolat vezetett minket, amikor a már említett 36-37. cikket javasoljuk az alaptörvénybe foglalni.
A javaslatban a 36. cikk - hogy hangsúlyozzam - kimondja, hogy a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatnak azonos szerkezetben, átlátható módon kell valamennyi állami kiadást és bevételt tartalmaznia. A jövő nemzedékei iránt érzett felelősségünket fejezi ki a javaslat, amikor arról beszél, hogy az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének a növekedését. Sőt, a kormány sem vehet fel olyan kölcsönt, és nem vállalhat olyan pénzügyi kötelezettséget, amely azt eredményezné, hogy az államadósság szintje meghaladja a megelőző naptári évi bruttó hazai termék értékének a felét. Nagyon komoly kötelezettséget vállaltunk magunkra.
Előttünk két javaslat fekszik, az egyiket jómagam és frakciótársaim jegyeztek, a másikat Szili Katalin képviselő asszony. Ő is beszél a javaslata III. fejezete 1. § (5) bekezdésében ugyanerről a problémáról. Álláspontom szerint nyilvánvalóan ő mint előterjesztő is átérzi ennek a problémának a jelentőségét, és ez aláhúzza, megerősíti a mi szándékunkat is. Az ő javaslatát nem tartom támogatandónak annyiban, amennyiben idézném, hogy "A költségvetési egyensúly fenntartását szolgáló hitelfelvételről vagy pótlólagos adókivetésről a képviselőház külön törvényben köteles dönteni." Szerintem a hitelfelvételről történő törvényalkotás vállalhatatlan terhet jelent a parlament számára, illetőleg a hitelfelvételnek megvannak a piaci körülményei, amikor kedvezőek a körülmények arra, hogy az adott pillanatban a legalkalmasabb hitelt vegyük föl. Szerintem nem a parlament alkalmas ezt eldönteni. Tehát a szellemiségével egyetértek képviselő asszony javaslatának, de a megoldási javaslatot nem támogatnám.
Mint ahogy a saját javaslatunkban sem világos az, hogy bizonyos államadósságot milyen árfolyam mellett számoljuk, illetőleg az árfolyam-ingadozások, amelyek jelenleg is a svájci frankkal történnek, láthatóan komolyan eltéríthetik a magyar államadósságot. De tisztában vagyok azzal, hogy egy alaptörvényről van szó, és tisztában vagyok azzal, hogy terjedelmi korlátai vannak egy alaptörvénynek, tehát nem fogok egy ilyen jellegű módosító indítványt beadni az alaptörvényhez, de tartsuk fejben, hogy erre a kérdésre nem válaszolunk.
Tisztelt Elnök Úr! Befejező gondolatként arra szeretném kérni a támogatását, hogy itt az előterjesztők között szerepel barátunk és kollégánk, Arnóth Sándor is, és a javaslatunk azt tartalmazza, hogy az alaptörvény végére az elfogadó képviselők neve kerül. Ha lehet és megoldható, akkor az ő neve mint előterjesztőé, szintén szerepeljen ebben az alaptörvényben.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. "Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendőbb." Tisztelt Ház! Szent István intelmeivel kezdem beszédemet, hiszen ha a történelmi alkotmány jogfolytonosságáról beszélünk, akkor Szent István intelmeit talán beleérthetjük ebbe. Másrészt - mint a nevemből is talán kiderül - az én őseim nem keletről és lovagolva érkeztek ebbe az országba, hanem nyugatról és hajón, és a 71., 85., valamint a 91. számú módosító indítványokhoz, a nemzeti kisebbségekről szóló indítványokhoz szeretnék hozzászólni.
Az indítványok technikai jellegű módosítást tartalmaznak: törölni javasolják a népcsoport kifejezést az eredeti előterjesztésből. Ennek egyszerű oka van, a magyar jogrend nem ismeri ezt a kifejezést, de a nemzetközi kisebbségi jogi terminológiában is a nemzeti etnikai nyelvi vagy vallási kisebbségek kifejezés az elterjedtebb. Támogatom a nemzetiségek kifejezés használatát a nemzeti kisebbségek kifejezés helyett, a kisebbségi jelző ellenérzést válthat ki a közösség tagjaiból.
Tartalmi szempontból: a 71. számú módosító alapján az állampolgárnak joga van nemcsak az önazonosság szabad vállalásához, hanem megőrzéséhez is. A megőrzés jogának alkotmányba foglalása a kisebbségi jogok kiterjesztéseként, mélyítéseként üdvözölhető.
(14.30)
Emellett a módosító javaslat sarkalatos törvény alkotását írja elő az Országgyűlés számára a hazai nemzetiségek jogairól. A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezőként való definiálása politikailag korrektebb megfogalmazás, mint a korábbi, ugyanitt üdvözlendő, hogy a védendő értékeink közé kerülhet a velünk élő nemzetiségek nyelve és kultúrája. Tulajdonképpen ez előbbit erősíti meg a 91. számú módosító indítvány a H. cikk vonatkozásában is. Mindhárom módosító indítvány elfogadását javaslom.
Magyarként üdvözlöm, hogy a készülő alaptörvény a magyar nemzet mint egész védelméről beszél. Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. Miként tudjuk ezt a vállalásunkat érvényre juttatni, vagy hogy erősebb kifejezést használjak, kikényszeríteni? Akkor, ha példát mutatunk a szomszéd országoknak, ha nálunk a nemzetiségek védelme mindig egy kicsit erősebb, mint a szomszédos országokban, és azt tudjuk mondani, hogy kövessetek minket, terjesszétek ki ti is a nálatok élő magyarságra azokat a jogokat, amelyeket mi egyébként megadunk a saját kisebbségeinknek.
Mindenképpen a pozitív példa erősítését szorgalmazom és támogatom, és mint említettem, sarkalatos törvényben kell rendeznünk a kisebbségi jogokat. Itt hadd emlékeztessem az Országgyűlést, hogy a kisebbségek parlamenti képviseleti joga nem megoldott, tehát az év második felében erre mindenképpen ki kell térnünk.
És ha van még egy kis időm, akkor szeretném üdvözölni, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének a korlátozása ideiglenes lesz, tehát az átmeneti gazdasági állapotig, annak a bizonyos 50 százalékos GDP-arányos eladósodottság mértékének eléréséig tart az a korlátozás az Alkotmánybíróság vonatkozásában, amelyet korábban bevezettünk. Üdvözlendőnek tartom, hogy merjük vállalni ennek az eltörlését.
Támogatnám Gaudi-Nagy Tamás javaslatát azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalás ne lehessen ellentétes az alaptörvénnyel. Ezt célszerűnek tartanám belefoglalni az alaptörvénybe, és megfontolásra ajánlom szintén képviselő úrnak a javaslatát, a 42. számú módosító indítványát a népszavazásról. A jelenlegi alaptörvény, a javaslat a jelenlegi gyakorlatnál egy szigorúbbat javasol, tehát mindenképpen előírná az 50 százalékos részvételt, míg a képviselő úr a jelenlegi gyakorlatot javasolja fönntartani, tehát hogy 50 százalék, vagy ha nem, akkor a 25 százalék egy irányba szavaz.
Mindenkit hadd emlékeztessek arra, hogy a javaslatban szereplő eljárás szerint sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak nem lennénk a tagjai, tehát egyiknél sem volt 50 százalék fölötti a részvétel. Úgyhogy megfontolásra ajánlom a képviselő úr javaslatát, hogy esetleg a jelenlegi gyakorlatot kellene fönntartani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A menetrendhez képest kicsit korábban szólok, de örülök, hogy Z. Kárpát Dániel után, hiszen egy hasonló gondolattal akartam én is kezdeni a beszédemet, mégpedig az árfolyamkockázattal mint kifejezéssel.
(13.30)
Az elmúlt időszakban a kialakult helyzethez leginkább az vezetett, hogy az árfolyamkockázatot, mint olyant, nem ismerték fel, vagy nem akarták felismerni a szereplők. A kereskedelmi bankok ugyanúgy hiteleztek devizában, mintha forintban hiteleztek volna, egyáltalán nem számoltak az árfolyamkockázattal. A magyar államot a PSZÁF nem figyelmeztette, hogy ezzel számolni kellene, és ez vezetett ehhez a jelenlegi helyzethez.
Hadd jegyezzem meg, ezek a jelzáloghitelek, amelyeket 10-15-20 évre vesznek fel az adósok, ebben az időtartamban bizony változnak az árfolyamok, a forinthitelek esetében a forintkamatok is változhatnak, a devizahitelek esetében a devizakamatok is változhatnak, és az árfolyamok is változhatnak, van, amikor ez kedvezően alakul, van, amikor kedvezőtlenebbül. Most pont egy olyan szituációban vagy egy olyan időszakban vagyunk, amikor kedvezőtlenebbül alakult az árfolyam a korábbi időszakhoz képest, és ez okoz problémát a hitel-visszatörlesztésekben.
Miért okoz ez problémát? Azért, mert a hitelt nyújtó bankok azt a hüvelykujjszabályt, ami korábban volt - hogy nagyjából a jövedelmed 30 százalékáig vagyok hajlandó hitelezni neked -, hogy a törlesztőrészlet és a kamat, illetőleg a törlesztőrészlet körülbelül takarja be a jövedelem 30 százalékát, de ugyanúgy számoltak a devizahiteleknél is, mintha rögzített árfolyam lett volna, és mivel megszaladtak az árfolyamok, ezért azt a bizonyos 30 százalékot jelenleg túllépi a törlesztőrészlet és a kamat. Nem vitatom, ebben a magyar államnak is felelőssége van, hiszen nem figyelmeztette a kereskedelmi bankokat, de a bankoknak is van felelősségük, hiszen a józan ész ellen cselekedtek. Amint Ertsey képviselő asszony is említette, vannak olyan hitelek, hogy ha elárverezik az ingatlant, a hitel összege nagyobb, mint az ingatlan értéke. Ennek tipikus esete volt a japán jenben folyósított jelzáloghiteleknél, amikor a jen árfolyamában olyan drasztikus változás állt be, hogy a hitelnagyság tényleg meghaladta az ingatlan értékének a nagyságát.
Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a felelősségi kör emiatt három részre tehető: a kereskedelmi bankokra, az államra, és ne felejtsük el az adósokat, az állampolgárokat, akik ezeket a hiteleket felvették, mert az emberi hülyeség ellen sincs orvosság. Tehát ha rám tukmálnak egy bizonyos terméket, azt nem muszáj elfogadnom, és legalább azt is valljuk be, hogy itt a jelzáloghitelek nem mindegyike szolgálta a lakáscélú beruházásokat, nagyon sok esetben fogyasztási hitelek mögött van a jelzáloghitel. Ez azért is érdekes, mert ha ezt a felelősségi kört háromfelé vesszük, ha a magyar államról beszélünk, akkor valljuk be, hogy ez az adófizetők közössége, tehát a magyar állam segítsége azt jelenti, hogy az adófizető polgárok által befizetett adóból támogatjuk meg a szorult helyzetben lévőket. Nem biztos, hogy ez teljesen fair egy olyan szituációban, amikor mondjuk, valaki a nyaralását finanszírozta jelzáloghitelből, és most megcsúszott. Az, akinek ehhez tényleg semmi köze, miért támogassa meg valamelyik jelzálogadós volt nyaralását? Szerintem aranyszabálynak kellene lennie annak, hogy a hiteleket vissza kell fizetni.
Itt ami érdekes, az a reparáció kérdése. Ahogyan a vitát hallgattam, mindenki kerülgette a kását, tehát itt mindenki igyekszik a helyzetet körülvevő jogszabályokba belenyúlni - végrehajtási törvény, a bankokról szóló törvények és egyéb ilyenek -, hogy hasonló szituáció ne alakuljon újra ki, és kevésbé merünk foglalkozni a jelenlegi helyzet reparálásával, ami nem véletlen, hiszen ha kimondjuk, ha nem, ez itt részben tényleg az adófizetők pénzét igényelné. De hadd hangsúlyozzam: itt tényleg hosszú távú programokról van szó, és lehet, hogy a jövő évben már megint sokkal kedvezőbb lesz a svájci frank árfolyama - nevezzük nevén azt a valutát, amiből a legnagyobb részben eladósodott a lakosság -, lehet, hogy egy sokkal kedvezőbb fordulat áll be, és akkor újra viszonylag kedvező módon alakulnak a törlesztőrészletek.
Szerintem, ami megoldás lehet, az, amit az államtitkár úr az előterjesztésben említett, hogy próbáljuk meg a lakáspolitika oldaláról közelíteni a problémát, tehát lakáspolitikai kérdésként közelíteni a problémát, mert a helyzet megoldása szerintem egy élő és mozgó ingatlanpiac lehet, amikor a drága, fizethetetlen kamatozású hitelekkel terhelt lakásból be tud menni egy kisebbe, olcsóbba, még elviselhető kamatozású ingatlanba, amikor van mozgás. Ezt kellene valahogyan támogatnunk, hogy ily módon tudjanak megszabadulni a kedvezőtlenebb hitelektől, és egy számukra még fizethető kondíciójú hitelt vagy terhet tudjanak magukra venni, ahol még tudnak élni. Szerintem ezt a gondolatot támogatnám, amit az államtitkár úr is említett, hogy a lakáspiac oldaláról közelítsük meg a problémát.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A képviselő úr a levegőben hagyott egy kérdést, hogy miért pont 2010 nyarán indult ez az egész adósságválság, hadd válaszoljam meg: azért, mert a svájci nemzeti bank attól az időponttól kezdve nem interveniál, tehát kijelenthetjük, hogy nem tartják a frank árfolyamát, és gyakorlatilag szabadon engedték a frankot. A svájci frank erősödése más valutákkal szemben is fennáll, nem csak a forinttal szemben.
Nem bírom ki, hogy ne beszéljek arról, hogy azért gondoljunk bele: 2006-ban vagy 2007-ben vették fel ezeket a hiteleket húsz évre - vajon miért nem euróban folyósították őket akkor a bankok? Amikor aláírtuk az európai uniós csatlakozáskor, hogy bevezetjük az eurót, tehát nálunk ez nem népszavazás kérdése vagy döntés kérdése, hanem kötelezően be kell vezetnünk az eurót, szerintem 2006-ban azért még lehetett abban reménykedni, hogy lesz eurónk egy húszéves futamidő végén, esetleg már euróban kapja a fizetését, és abból kell fizetnie a fönnálló hitelért - vajon miért nem ez történt? Miért egy harmadik valutát választottak? Volt már erről szó a parlamentben, és vitatkoztunk már erről, csak ez mindig egy tüskeként bennem van, hadd említsem meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt valóban alkotmányos aggályok voltak a megválasztott képviselők között - Lamperth képviselő asszony felvetésében -, ami úgy érzem, hogy tolerálható, hogy ne legyen különbség a rendes országgyűlési választásokon és az időközi országgyűlési választásokon lévő szabályok között, ugyanakkor a választópolgároknak azt az alkotmányos jogát is figyelembe kell venni, hogy képviselve legyenek a Magyar Országgyűlésben, tehát a képviseletük minél előbb megoldott legyen. Ezért nyilvánvaló, hogy hozzá kell nyúlni a szabályozáshoz.
A magam részéről Karácsony Gergely javaslatát támogatnám azzal, hogy az első fordulóban ne változzanak a játékszabályok, a második fordulóban pedig ne legyen semmilyen küszöb, és az akkor többséget szerző jelölt vigye el a mandátumot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Karácsony Gergely tapsol.)
DR. BRAUN MÁRTON, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága a tegnapi ülésén tárgyalta meg a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot. A bizottság ülésén a nemzeti energiastratégia európai uniós összefüggései kerültek előtérbe. Az energiastratégiában felvázolt szcenáriókat alapvetően befolyásolták a közelmúltban létrejött európai uniós döntések, megállapodások, és ez megnyugtató volt a bizottságunk számára.
Elsőként a magyar elnökség alatt, 2011. február 4-én megtartott energiacsúcs jelentőségét szeretném aláhúzni. Az Európai Tanács által elfogadott következtetések rögzítik az európai energetikai hálózatok összekapcsolásának, valamint az energiaszigetek megszüntetésének fontosságát.
Döntés született arról, hogy az Európai Uniónak teljesen működőképes, összekapcsolt és integrált belső energiapiacra van szüksége. A belső piacot 2014-ig maradéktalanul meg kell valósítani annak érdekében, hogy minden akadály elháruljon a gáz- és a villamos energia szabad áramlása elől.
Az ellátásbiztonság fenntartása elsőrendű európai és magyar érdek. Szintén meghatározó eredmény született az Európai Tanács 2008. december 11-12-ei ülésén, az úgynevezett klíma-energiacsomagról. A 27 EU-tagállam között létrejött politikai megállapodás a globális klímaváltozás elleni küzdelemben nemzetközi színtéren az egyik legambiciózusabb célkitűzést határozta meg 2020-ig. Az európai szakzsargonban "20-20-20 2020-ra"-ként emlegetett vállalások alapján a tagállamok 2020-ig 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 20 százalékra növelik a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal javítják az energiahatékonyságot. E vállalásokat persze uniós szinten a 27 tagállam átlagaként kell érteni. Azaz például Magyarország esetében a megújuló energia végső energiafelhasználáson belüli részarányát a 2005. évi 4,6 százalékról 2020-ra 13 százalékra kell emelni. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésében pedig a végső kompromisszum alapvetően az úgynevezett régi tagállamokkal szemben volt szolidáris, ugyanis az újabb tagállamok által 1990 és 2005 között a gazdasági szerkezetváltás nyomán elért kibocsátási csökkenést csak korlátozottan ismerte el.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti energiastratégia a fenti uniós vállalásoknak megfelelően kezeli az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások szerepét. Az energetikai célkitűzések megvalósítását érdemben befolyásolják ugyanakkor mind a 2011. márciusi fukusimai tragédia kapcsán megfogalmazott egyes tagállami válaszlépések, mind az észak-afrikai országokban zajló forradalmi átalakulások. Már most is látható, hogy például a 20 százalékos energiahatékonyság-javulás eléréséhez nélkülözhetetlen a további uniós lépések végrehajtása.
Az uniós ökocímkéről vagy az épületek energiahatékonyságáról szóló, a közelmúltban elfogadott európai uniós irányelvek segíthetik a további javulást, azonban jelentős anyagi ráfordításigényük miatt nemcsak a következő évek hazai költségvetésének, de a többéves európai uniós pénzügyi keretnek a kiadási oldalát is érinthetik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága tegnapi ülésén kritikai észrevételek is elhangzottak az ellenzéki képviselőtársaim részéről, és politikailag úgy korrekt, ha erről is tájékoztatom a tisztelt Házat. Például a dekarbonizációs célkitűzésekkel ellentétesnek ítélték a szénalapú energiaforrások arányának szinten tartását, formai kifogás is felmerült, amelynek értelmében a határozati javaslat nem rendelkezik indoklással, ezért házszabályellenes. Szintén a javaslat indítványszerűségét érintő bírálat szerint a javaslat inkább háttéranyagnak, tanulmánynak tekinthető. Ugyanakkor jellemzően az is megállapítható, hogy a kifogások inkább formaiak, mint tartalmi jellegűek voltak.
Így élénk vitát követően a bizottságunk a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot 14 igen szavazattal, 5 ellenszavazat mellett támogatta, és általános vitára bocsátását javasolja.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A külügyi bizottság a mai napon megtárgyalta mindkét egyezményt, amely egyezmények gyakorlatilag megfelelnek az OECD által e témában megkövetelt, illetőleg ajánlott egyezményeknek. Ez a Mexikói Egyesült Államok esetében egy új egyezmény, míg az Egyesült Királyság esetében a korábbi egyezménynek az új ajánlásoknak megfelelő módosítása.
Mindkét egyezményt a bizottság nagy többsége támogatta, egyhangúlag. Köszönöm szépen. (Közbeszólás: Bravó! - Taps.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szabó Rebeka képviselőtársunk felszólalásához szeretnék három gondolatot fűzni.
A képviselő asszony sokallta az Agrármarketing Centrumra szánt támogatást. Nem vagyok szakértője a témának, nem tudom megítélni, hogy az összeg elégséges, kevés, sok, de azt fogadjuk el, hogy maga az Agrármarketing Centrum mindenképpen hasznos. Európai ügyekkel foglalkozom a bizottságomban, és úgy gondolom, hogy az Európai Unió agrárpolitikája éppen a mezőgazdasági támogatások közül a nem munkaintenzív ágazatokat támogatja, míg az Agrármarketing Centrum logikusan a munkaintenzív ágazatok támogatására kell hogy fordítsa a pénzét, hiszen nincsen értelme egy olyan hirdetésnek vagy olyan kampánynak, hogy egyél búzát vagy egyél kukoricát.
Amit a LEADER-programokkal kapcsolatban tetszett mondani, hogy sajnos nem a helyi gazdaságoknak a fejlesztésére fordítódott a pénz, hanem virágládákra, ez egy nagyon szemléletes példa, de az az igazság, hogy éppen azok a polgármesterek, akiknek döntő befolyásuk volt a LEADER-programokban, ők fordították ezeket az összegeket külsődleges, tehát szemmel látható, eladható, kampányolható programokra, és kevésbé arra, ami valóban a célja, hogy a helyi közösségeket támogassák. Nem hiszem, hogy ilyen szempontból az irányítási átstrukturálás rontana rajta.
Végül az élelmiszer-biztonságról tetszett mondani, igaz, csak közvetetten, hogy kevesellte a rá szánt az összeget. Támogatnám, ha ezt növelni lehetne, mert szerintem egy kulcskérdésről van szó.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Józsa képviselőtársamnak mondanám a szellemes hasonlatára, hogy a hosszú politikai karrier titka is a rövid emlékezet - és további hosszú karriert kívánok önnek, tényleg -, hiszen ha visszaemlékszik, azért mégiscsak Magyarország volt az első, amelynél európai szinten a válság jelentkezett. Tehát mi voltunk akkor az úgynevezett leggyengébb láncszem, mi kaptunk legelőször támogatást az Európai Uniótól. Tehát a görögöknél kicsit később borult ki a bili - hogy használhassam ezt a kifejezést.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor, amit Nyikos képviselő úr is mond, hogy a görögöknél elengedik az államadósságot, itt az van megfogalmazva, hogy akár a felét, tehát abszolút nem biztos ennek a végső összege. A másik, hogy van egy apró kis különbség köztünk és a görögök között, hogy Görögország bent van az euróövezetben, és az euróövezet mintegy a saját valutáját védendő engedi el vagy részben elengedi az euróban kibocsátott görög államadósság egy részét. Mi erre már nem számíthatunk, azt hiszem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(15.00)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha megengedi, egy kicsit eltérnék a témától. Ugyan itt felvették a válsággal kapcsolatos 2009-es gyógymódokat, de véleményem szerint a válság 2009-es állapotát téves összekeverni a jelenlegi helyzettel. (Gőgös Zoltán: Miért? Világválság volt!) A válság ugyanaz! Az állapotról beszéltem, képviselő úr. 2009-ben bankok közötti válságról volt szó, ami egy finanszírozási, hitelezési válságként jelent meg a világban, és szerintem ott jogos követelés volt az, hogy a banki finanszírozás kiváltására élénkítse az állam a gazdaságot.
Jelen esetben pedig maguk az államok vannak válságban éppen amiatt, hogy a bankokat kisegítették a korábbi válságból, tehát extra adósságokat halmoztak fel az államok, jelen esetben hazánk is. Ebben az esetben teljesen más szituációról van szó véleményem szerint. Hadd jegyezzem meg halkan, hogy valahol mélyen magának a szociális államnak a válságát tapasztaljuk meg. Ha mélyebben belenézünk a görög esetbe, illetve a reméljük, elkerülendő, elkerülhető olasz helyzetbe, akkor azt látjuk, hogy maga a szociális állam, a gondoskodó állam van válságban, és szerintem ez sokkal szomorúbb hír a választóknak, mint amit a felszínen látunk.
Köszönöm szépen.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tóth József képviselő úr idézte Osborne angol pénzügyminisztert, miszerint az Egyesült Királyság nem kíván több hitelt fölvenni, hiszen az a céljuk, hogy csökkentsék a hitelállományukat. Sajnos mi nem ebben a helyzetben vagyunk.
Nekünk szintén az a célunk, hogy csökkentsük a hitelállományunkat, de ezt csak a jelenlegi hitelállomány menedzselésével tudjuk végrehajtani, tehát nekünk hiteleket kell felvennünk, hogy szinten tartsuk a hitelállományunkat. Ezért is fontos, hogy olyan költségvetése legyen az országnak, amely ezt a hitelképességét megőrzi, illetőleg a befektetők számára rentábilissá és hihetővé teszi, hogy ezt az összeget vissza is kapják. Ez mindannyiunk érdeke, és sajnos ez a költségvetés erősen figyelembe kell hogy vegye ezt a megfontolást.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Kara Ákos kollégám felszólalását szeretném egy aprósággal kiegészíteni. Nyilvánvalóan nem a szakterületem az oktatás, de az európai ügyek bizottsága tagjaként minden évben alkalmunk van tárgyalni az európai vállalatok vezetőinek éves jelentését Magyarországról és annak helyzetéről, ennek mindig egy szelete az oktatásról szóló véleményük, elsősorban a felsőoktatásról, és nyilván a szakember-kibocsátásról szóló rész egy szelete ennek a felszólalásnak.
Már többször előfordult az, mi azt várnánk el tőlük, hogy ők maguk is értékeljék a felsőoktatási intézményeket. Tehát annál jobb piaci mérő, szerintem, hogy maguk az alkalmazók, akik felveszik a jövő diplomásait, a jövő szakembereit, véleményt mondanak az iskolákról, annál nincsen jobb. Mind az oktatáspolitika számára nagyon hasznos információ, mind a szülők vagy a pályaválasztók számára nagyon hasznos információ, hogy vajon az a diploma, amit megkap az adott felsőoktatási intézményben, a piacon hogyan árazódik be, mit ér, mennyire tartja jónak a piac.
Ezt csak gondolatébresztőként szerettem volna hozzátenni, talán érdemes ösztönözni a munkavállalókat arra, hogy ők maguk is minősítsék az iskolákat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szűcs Erika képviselőtársamnak a támogató felszólalását megköszönve szeretnék önnel egy picit vitatkozni.
A felvezetésében említette az első Orbán-kormánynak a lakásépítési politikáját mint a fogyasztásra ösztönző és így a lakáspiacot, illetőleg a fogyasztói mentalitást negatív irányba befolyásoló politikát. Azért hadd emlékeztessem a képviselő asszonyt, hogy abban az időben egy stagnálás volt az európai piacokon, nem recesszió, mint most, hanem csak egy stagnálás, és a kormány éppen ezt a politikát, a lakásépítés-támogatást választotta arra, hogy a hazai ipart fejlessze és támogassa. Szerintem nem volt az egy ördögtől származó ötlet, hiszen valóban meg lehetett húzni a hazai gazdaságot, és emlékezzen rá, hogy mindig pozitív tartományban voltunk, annak ellenére, hogy a legnagyobb kereskedelmi partnereink nulla körül teljesítettek.
Az, hogy ez nemcsak a hazai iparra, hanem esetleg a demográfiai folyamatokra is, úgy gondoltuk, hogy jótékony hatással lesz, az még egy külön pozitívum ebben. Én nem látom ezt egy ilyen ördögtől való dolognak. Az sokkal inkább elhibázott lépés volt, amit önök választottak, hogy a közalkalmazottaknak a bérét emelték föl, mert annak semmi hatása nem volt a gazdaság fejlődésére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt Scheiring képviselő úr felvetette ennek a spekulációs adónak a kérdését. Képviselő úr, azt hiszem, abban mindenki egyetért ebben a Házban, hogy a spekulációs adó sokkal hasznosabb és fontosabb adó lenne, mint a tranzakciós adó. A gond az vele, hogy csak akkor van értelme bevezetni, ha az egész világon egyszerre bevezetik. Tehát a mai elektronikus kereskedési lehetőségek mellett két perc alatt átviszik a tőkemozgásokat, megbízásokat abba az országba, ahol nem adóztatják ezt a tevékenységet. Csak a számlavezetésekre gondoljunk, ami kicsit bonyolultabb ennél, és hogy hány adóparadicsom van, ahol számlát vezetnek, elfekvő számlák vannak. Ha lehetne, akkor mi - de azt hiszem, önök is vagy itt mindenki ebben a Házban - nyilvánvalóan azt vezetnénk be, azt támogatnánk mi is, de amíg ennek a feltételei nem adottak, tehát szándékegység nincsen a nemzetközi szereplők között, addig ennek bevezetése teljesen értelmetlen.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Scheiring képviselő úr kísérletét méltányolva, hogy vissza akarja hozni a vitát az eredeti témára, tehát a biztosítási adóra, illetve az adónemekre, szerintem is érdemes magáról az adózásról beszélni, és hogy mi a teendőnk.
(13.20)
Szerintem abban mindenki egyetért köztünk, hogy sok a fizetnivalója az országnak, részben az államadósság miatt, részben az elhibázott, számunkra előnytelen PPP-szerződések miatt vannak fizetnivalóink. A kérdés az, hogy ezt hogyan teljesítjük, milyen módon. Választhatjuk a lett utat, akik annak idején egy nagyon durva bér- és nyugdíjcsökkentéssel reagáltak erre a problémára. Nem ezt tettük. A korábbi kormány részben, félig-meddig egy ilyen döntést hozott a 13. havi nyugdíjak elvonásával, de végül is senki nem ezt az utat választotta, hanem valóban, amit Márton képviselő úr is mondott, hogy igyekszünk olyan adónemekkel beterelni a szükséges pénzmennyiséget, amelyet minél több alanyra ki tudunk teríteni, és amelynek a terhei talán a legkevesebbek.
Valóban érdemes egy ilyen vitát folytatni, és Európában is van ez a vita, hogy gazdaságélénkítés, restrikció, melyiket érdemes megtenni. Egy biztos, hogy számunkra az az út nem járható, amely a gazdaságélénkítést további hitelfelvételekkel pumpálná. Tehát ez már a mi fizetési képességeinket meghaladja. Ezért olyan módon kell manővereznünk vagy olyan vékony jégen kell táncolnunk, hogy lehetőleg olyan adóbevételeket, olyan közbevételeket kivetni vagy beszerezni, amelyek minél kevésbé bántják a gazdaságot, és hagyják a gazdaságot élénkíteni. Ehhez kérem a segítségüket, hogy ilyeneket találjunk meg.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szávay István a vezérszónoklatában idézett Győri Enikő államtitkártól, és egy negatív szövegkörnyezetbe helyezte ezt a mondatot. A mondat úgy hangzott, hogy Magyarország szolgálni kívánja az Európai Uniót. Mivelhogy képviselő úr megjelölte az idézet idejét, ez 2010, így nem olyan nehéz kikövetkeztetni, hogy az európai uniós elnökségünk előtt hangzott el ez az idézet, és valóban, Magyarország mint a soros elnök szolgálni kívánta az Európai Uniót. Azóta szerintem már számos esetben bizonyítottuk, hogy nem szolgálni kívánjuk, hanem aktív részesei kívánunk lenni az Európai Uniónak. Úgyhogy szerintem korrektebb lett volna képviselő úr, ha nem ragad ki egy mondatot a szövegből.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! A belső piaci információs rendszerre vonatkozó törvényjavaslat három magyar törvény kisebb mértékű változtatását rögzíti. A jogharmonizáció szempontjából az első és legfontosabb változás a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 1. §-ában rögzített módosítás, amely lefekteti az IMI-rendszerrel kapcsolatos alapvető szabályokat.
A szolgáltatási törvény keretjellege alkalmas arra, hogy belső piaci kérdéseket is rendezzen, bár fontos leszögezni, hogy az IMI-rendszer hatálya nem csak a szolgáltatásokra terjed ki.
Fontos itt kitérni az adatkezelés hatáskörére. Az érintetteket ugyanis a hatóságoknak tájékoztatniuk kell arról, hogy adataikat uniós jogi kötelezettségek alapján kezelhetik, azokat megoszthatják más tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságaival. A hatóságok közötti adatcsere kiterjedhet a szolgáltatások területére, például egy társaság fizetésképtelenségével, a társaság képviselőivel, azok büntetőjogi vagy fegyelmi vétségével összefüggő adatokra, valamint egy adott személy végzettségére, szakképzettségének elismerésére.
A törvény kimondja, hogy az így beszerzett adatokat a hatóság más célra nem használhatja fel, adatállományban nem rögzítheti és más szerveknek nem továbbíthatja.
A belső piaci információs rendszer által lefedett jogterületekre tekintettel módosítani kell a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvényt. E jogszabály rögzíti a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv átültetését, amelynek alkalmazásában a hatóságok közötti együttműködés biztosítását szolgálja az IMI-rendszer.
Az egészségügy a harmadik jogterület, amelynek törvényi szabályozásán változtatni kell az IMI-rendszer alkalmazásával. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szolgálja többek között a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24-es EU-irányelv magyar jogba való átültetését.
Tisztelt Ház! Mint ahogy önök is látják, egy jogharmonizációról van szó, amely széles körű támogatást élvezett a bizottságon belül. A Fidesz-frakció a törvényjavaslat elfogadását javasolja, és erre kérem önöket is.
Köszönöm szépen.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel arra, hogy a Ház valamennyi frakciója egyetért a törvényjavaslattal, ezért csak két percben kértem időt.
Tudomásul kell vennünk, hogy az ATM-ekben tartott pénz a bankoknak költséget jelen. Ne higgyük azt, hogy a bankok azt szerelemből nyújtják ingyen az ügyfeleiknek vagy visszatérítést adnak. Ha ilyen bankok működnek, akkor azt tanácsolom a képviselő úrnak, hogy ne ott tartsa a befektetéseit, és semmiképpen se vegyen részvényt attól a bankból.
Viszont önre szeretnék reagálni, mert az nagyon jó gondolat volt, hogy a kérdést fogyasztóvédelmi oldalról kellene megközelíteni, ugyanis a banki díjtételek a leghomályosabb tételei a bankszektornak. A verseny a kamatoknál dől el: betétkamat kontra hitelkamat, és a 18. oldal legalján apró betűvel vannak felsorolva a díjtételek. Ezért érdemesnek és jó gondolatnak tartom azt, hogy a PSZÁF vagy a fogyasztóvédelem összehasonlító táblázatokat adjon ki, amelyek alapján a polgárok, illetőleg a bankszámla-tulajdonosok képesek összehasonlítani, hogy az egyes bankoknál mennyibe kerül a bankolás, és nem ködszurkálás van.
Egyébként a javaslatot mindenképpen támogatásra érdemesnek tartom, hiszen ha rákényszerítjük a polgárokat arra, hogy a cégek a bankszámlájukra fizetik a fizetésüket, akkor bizonyos mértékben lehetővé kell tenni, hogy ahhoz veszteség nélkül jussanak hozzá.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látszik, Bertha képviselő asszony hozzászólása számos gondolatot ébresztett, így hadd csatlakozzak én is hozzá. Képviselő asszony, ha azokat a kívánságokat, amelyeket elvár tőlünk, csak félig tartalmazná a költségvetés, akkor egy teljesen más szövegű hozzászólást tett volna, és azzal ostorozna minket, hogy egy választási költségvetést terjesztettünk be, amely felborítja Magyarország költségvetését és megborítja egyensúlyi helyzetét. Úgy gondolom, hogy a realitásokat jobban figyelembe kellene venni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2010-ben alakult kormány negyedik költségvetése fekszik előttünk. Ha jellemezni szeretném az előző költségvetéseket, akkor azt lehet mondani, hogy a 2011-es költségvetés a megújulás költségvetése volt, az a megújulás éve volt, hiszen abban az évben változtattuk meg Magyarország alkotmányos intézményi rendszerét, akkoriban hoztuk azokat a döntéseket, amelyekkel korszerűbbé - és ezáltal gazdaságosabbá is - tettük az állami intézményeket. Példaként említem meg az önkormányzatok újjászervezését, a képviselők számának csökkentését.
A 2012-es év a stabilitás éve volt. 2012-ben Magyarország visszanyerte egyensúlyi helyzetét, amely a növekedés alapja lehet. Hadd jegyezzem meg, hogy 2012-ben egyébként Európában egymást érték a mentőcsomagok a különböző országok viszonyában, tehát ebben a vonatkozásban kell értékelni a teljesítményünket.
(10.40)
2013 pedig már, azt hiszem, valamennyi mutatónk azt mutatja, hogy az emelkedés éve Magyarország számára. A 2014. évi költségvetés pedig hazánk hosszú távú jólétét próbálja biztosítani. A fenntarthatóság jellemzi a 2014-es költségvetést, és valóban ezekben a költségvetési vitákban kétféle ellenzéki hozzászólás létezik. Volt alkalmam gyakorolni mind a kettőt.
Az első-harmadik éves költségvetéseknél mindig előterjesztik, hogy ezt és ezt kellene még a költségvetésnek tartalmaznia, ilyen és ilyen kiadásokat, jóléti intézkedéseket kell végrehajtani, míg az utolsó költségvetésnél a mindenkori kormánypártokat azzal szokták ostorozni, hogy választási költségvetést terjesztettek elő, amely felelőtlenül megborítja Magyarország egyensúlyi helyzetét.
Valóban, most meglepődve kellett hogy tapasztalják azt, hogy jó lesz elővenni az előző évi hozzászólásokat, hiszen mindent el lehet mondani a költségvetésről, csak azt nem, hogy ez egy választási költségvetés. Hadd ismételjem magam: szerintem a fenntarthatóság az, ami ezt a költségvetést jellemzi. Gazdasági növekedéssel számol, munkaalapú társadalmat szeretne létrehozni, és a finanszírozhatóság biztosítását kívánja biztosítani.
Néhány gondolatot engedjenek még meg az európai uniós tagságunkkal járó kötelezettségekre, illetve az európai uniós fejlesztési források adta lehetőségek elemzésére. A 2014-es költségvetés tartalmazza Magyarország hozzájárulását az európai uniós költségvetéshez 290 milliárd forint értékben. Ezen belül az úgynevezett brit korrekció 20 milliárd forint, tehát 20 milliárd forinttal támogatjuk azt, hogy az Egyesült Királyság is jobban teljesítsen.
A 2014. év fejlesztési szempontból két nagyon fontos elemet fog tartalmazni. Részben a 2007-2013-as költségvetési ciklus lezáró évei következnek 2014-15-ben, tehát nagyon fontos feladata hárul még ránk, hogy a már lekötött forrásokat minél jobb arányban sikerüljön felhasználni, illetőleg a 2014-es lesz már az új, 7 éves költségvetési ciklusnak az első éve.
Örülök, hogy Cséfalvay államtitkár úr itt ül köztünk, hiszen ő felelős a programozásért, és azt hiszem, a korábbi vitákban széles egyetértés alakult ki amellett, hogy üdvözli szinte valamennyi frakció a parlamentben azt, hogy jelentősen nagyobb arányban kerül sor gazdaságfejlesztésre a következő 7 éves ciklusban, mint korábban. Ez tényleg azt a filozófiát mutatja, hogy a gazdasági fejlesztésben hiszünk, a munkaalapú gazdasági fejlődésben, amely következtében az adóbevételek növekedhetnek, és az adóbevételek növekedéséből kell megvalósítani az egyéb jóléti és felhalmozási kiadásokat. Mindenképpen szeretném ezt üdvözölni, hogy nem a díszkutakat és díszburkolatokat helyezzük a középpontba, hanem egy gazdasági fejlődést próbálunk a következő 7 évben támogatni, és arra biztatom önöket, hogy ezt az elképzelést önök is támogassák.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)