Felszólalás adatai

GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége növekvő aggodalommal figyeli azt a folyamatot, melynek következményeként a nemzetbiztonsági szolgálatok működése, a szolgálatok tevékenysége egyre inkább napi politikai érdekharcok áldozatává válik.

A probléma nem új keletű. A korábbi években is találkozhattunk olyan jelenségekkel, ahol tetten érhető volt, hogy politikai vadászterületnek és eszköznek tekintették egyesek a nemzetbiztonsági szolgálatokat. Utalhatunk a Nyírfa-ügyre, a kreált megfigyelési ügyre, illetve a hozzá kapcsolódó önfelgyújtós műveletre.

Az elmúlt napokban, hetekben azonban sikerült még tovább menni. Egyre nyilvánvalóbb, hogy egyesek számára nincs az a nemzetbiztonsági érdek, amely előrébb való lenne, mint a rivális politikai szereplők lejáratása. Nem lehet más szavakat használni, amikor a napi politikai eszköztárban feltűnhet a titkosszolgálati adatokkal való üzérkedés. Elfogadhatatlan, hogy alternatív információs szolgálatot építsen ki bárki, legyen az volt Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő miniszter vagy jelenlegi kormánytag. Példátlan, hogy hazai szolgálatok műveletei során keletkező információkat, konkrét államtitkoknak minősülő belső dokumentumokat a hivatásos állomány tagjának, illetve tagjainak közreműködésével juttatnak külföldre. Ez a tevékenység alkalmas arra, hogy lejárassa a Magyar Köztársaságot, alkalmas arra, hogy demoralizálja a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományát, és ezzel gyengítse azt.

Fel kell tenni a kérdést: milyen annak a nemzetbiztonsági szolgálatnak a presztízse, amelynek a belső dokumentumait egy másik ország sajtója teregeti ki? Fel kell tenni a kérdést, mi motiválhatja a haza biztonsági érdekeire felesküdött hivatásost, hogy dokumentumokat csempésszen ki a hivatalából, információkat továbbítson jogosulatlanok részére. Milyen megfontolásból, milyen céllal, milyen érdekből lesz valaki a szolgálatok alapvető belső normáinak az elárulója? Meddig fordulhat elő ilyen eset következmények nélkül?

Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni azt a kérdést is, mi a következmény akkor, ha politikus a mozgatója ezeknek a cselekvéseknek, ha politikus a továbbítója vagy éppen a saját vélt érdekeivel összhangban célba juttatója az információknak. Probléma van nyilvánvalóan a belső működéssel és szabályozással is. Hogyan fordulhat elő, hogy kormányzati tényezőket hallgatnak le hónapokon keresztül úgy, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs arról, hogy rögzítik a személyes beszélgetéseiket? Hogyan fordulhat elő, hogy az érintettek, akik nem bűnelkövetők és nem célszemélyek, mégsem kapnak semmiféle jelzést, tájékoztatást, ráadásul az így keletkezett, rögzített információk a szolgálatoktól egyes sajtótermékekhez kerülhetnek? Jogállami normák szerint zajlik mindez, tisztelt képviselőtársaim? Ha egy szervezet azt igazolja, hogy a nevébe foglalt jelző ellenére képtelen megőrizni a bizalmas információkat, meg kell vizsgálni, szükség van-e rá. Érdemes-e politikai intimpistákra költeni az adófizetők pénzét?

E kemény kritikai éllel bíró mondatokat Boross Péter egykori belügyminiszter, később miniszterelnök mondta. Én is azt gondolom, hogy megálljt kell végre parancsolnunk. Hátrébb kell húzni a két nagyobb pártnak azokat, akik tetten érhetően felelősek a kialakult helyzetért, akiknek semmi sem drága; akik nem mérik fel, hogy tevékenységükkel hozzájárulnak a magyar nemzet biztonságáért felelős szakszolgálatok munkájának lejáratásáért; akik nem mérik fel, hogy tevékenységükkel aláaknázzák a szolgálatok egyébként alapesetben depolitizált működését.

A liberálisok szerint túl sok terepen, túl sok közintézményben, közszolgálatban is zajlanak már a napi politikai küzdelmek. Meggyőződésünk, hogy a nemzetbiztonsági terepről a lehető leggyorsabban ki kéne vonulni. Mert nincs az az elfogadható napi politikai érdek, melynek mentén belpolitikai pártküzdelmekbe eszközként a szolgálatok bevonhatók, illetve bevethetők.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)