Felszólalás adatai

DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasom a 2010-es költségvetés tervezetét, hallgatom a híreket, és úgy érzem, minthogyha ez a költségvetés a múlt költségvetése volna. Nem foglalkozik a 2010-es évvel, nem mondja meg, hogy mit akarunk tenni az egészségüggyel, milyen fejlesztési célokat tűzünk ki magunknak, nem jelöl ki célokat, prioritásokat.

Mindeközben a hazai egészségügyi intézményhálózat segítségért kiált. A segítségkiáltás nagysága 26,5 milliárdos, és ez még mindig csak 2009-ről szól. És amikor az intézményrendszerrel leül a minisztérium - az Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium - tárgyalni, akkor a 26,5 milliárdra ennek a kormánynak az a válasza, hogy kaptok az idén 4-et a 26,5 helyett. A 4 fölött van egy halvány ígéret arra, hogy év végéig 6 milliárdot kapnak még decemberig, mindez azonban már a 2010. év terhére, és 2010-ben fognak további segítséget kapni: egyhavi finanszírozást kapnak az intézmények, természetesen az értelemszerűen valóban a 2010-es kasszát fogja terhelni. Akik ismerik a hazai intézményhálózatot, tudják, hogy a baj ettől a 26,5 milliárdtól sokkal nagyobb. 60 milliárd hiányzik ma az egészségügyi intézményeknek; 60 milliárd, és ez a 60 milliárd közel 100 milliárdos lehet az év végére.

Tehát az, amit most kérnek az intézmények, nem a fejlesztésről szól, nem a bővítésről szól, az arról szól, hogy infúzión életben tudjanak maradni az intenzív osztályon. Önök azonban még ezt sem biztosítják, hanem cseppeket, morzsákat juttatnak az éhező betegnek. A 2010-es költségvetéssel ez az intézményhálózat nem fog tudni életben maradni; jó, ha csak az első negyedévben. Persze, önök azt mondják: utánam az özönvíz. A következő problémával majd a következő kormánynak kell foglalkoznia. A baj az, hogy - ahogy ezt Varga Mihály képviselőtársunk mondta, a pénzügyi, költségvetési bizottság elnöke - persze, önöket már nem fogjuk tudni ez ügyben interpellálni. Az, amit önök most az egészségüggyel csinálnak, a hadászatból és a katonai filmekből jól ismert, ez a felperzselt föld taktikája. A visszavonuló csapatok a hátrahagyott területeken elpusztítják a termést, felégetik a falvakat, megmérgezik a kutakat; életképtelen területeket hagynak maguk után.

Az egészségügy a 2010. év vesztese lesz. Ezt nem én mondom, hanem az önök padsoraiban ülő egyik MSZP-s polgármester, aki egyébként a TÖOSZ, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének az elnöke. Engedjék meg, hogy képviselőtársukat idézzem: majd nem rendel mindennap az orvos. Molnár Gyula ennyivel intézi el azt a problémát, amit ez a költségvetés az egészségügynek okoz. Legyintenek ilyen nagyvonalúan akkor is, amikor Magyarország a legfontosabb egészségügyi mutatókat tekintve az európai országok sorában az utolsók között foglal helyet. Egy magyar állampolgár átlagosan hat évvel él kevesebbet nyugat-európai társainál. Magyarországon a daganatos betegségekből származó mortalitás 100 ezer főre vetítve szinte a világon a legmagasabb, a férfiak daganatos halálozásában a leggyakoribb tüdőrák jelenleg a legmagasabb érték az egész világon.

Persze, tudom, önök azt szokták mondani, hogy válság van az egész világon, a válság - nyilván az egy elszólása volt a miniszterelnök úrnak - nem állt meg a határon, begyűrűzött ide, és amikor válság van, akkor természetesen az egészségügyre is kevesebb jut. Csakhogy ez nem helyes, hiszen válságban az emberek egészsége is válságban van, és sokkal nagyobb szükségük van egy jól működő egészségügyi intézményrendszerre. A kórházaknak pedig szükségük volna a kiszámíthatóságra. Nem tudnak tervezni a 2010. évre, de nem tudnak tervezni a mentősök, a vérellátók, nem tud tervezni a Vöröskereszt, az egészségügynek szinte mindegyik fejezete, mindegyik lába beteg.

Önök az egészségügyi bizottságban azt mondták, azzal szoktak védekezni, hogy strukturális hibák vannak az egészségügyi rendszerben, és ez a struktúra így tovább nem finanszírozható. De könyörgöm, akkor nem az a megoldás, hogy tönkreteszem a rendszert, és a romokból kelljen egy újat felépíteni, hanem akkor meg kell változtatni, de még mielőtt tönkretennénk.

Ne csak az egészségügyi intézményrendszerről essék szó, hanem essen pár szó legalább a gyógyszerkasszáról is! A gyógyszerkassza is alultervezett. Önök év közben nagyon büszkék voltak arra, hogy egy csomó új eljárást, egy csomó új gyógyszert, eszközt beemeltek a támogatandó sorokba. Ám azt, hogy ez mennyivel fogja megnövelni a következő évek kiadásait, senki nem vizsgálta. Arra, hogy az évközi befogadásokra a 2010. évben lesz-e költségvetési fedezet, arra ez a törvénytervezet nem nyújt választ.

Nem nyújt választ ez a költségvetés, illetve a gyógyszerkassza arra sem, hogy megváltozott a gyógyszerek forgalma is, és ma már egyre nagyobb a gyógyszerfogyasztásban azon gyógyszerek aránya, amelyek nagyobb támogatást élveznek. Hiányzik a gyógyszerkasszából a vidéki kispatikák támogatása is - teljesen elmaradt -, jóllehet azt gondolom, hogy ebben pártállástól függetlenül egyetértés volt az egészségügyi bizottságban, hogy nem lehet településeket patika nélkül hagyni, márpedig a kis forgalmú patikák támogatásának elhagyása ehhez az eredményhez fog vezetni.

Olvasom ezt a költségvetést, hallgatom a híreket. K. Istvánt egyik kórházból küldik a másikba; ide nem tartozik, ott nem tudják felvenni, mire a harmadik kórházhoz ér, meghal.

(F. Lajosnak katéterezni kellene a szívét ...)

SF/Harrach-Podolák-/ (Kupper András)/bl

(16.00)

F. Lajosnak katéterezni kellene a szívét, várólistára kerül, a műtét előtt meghal. P. Attilának a térdét kellene megműteni, két évet kellene várnia rá, időközben elveszíti a munkáját - írják az újságok. S. János felkeresi a háziorvosát, akihez immár harminc éve jár. A rendelőn azt a tájékoztatót találja, hogy az orvos csak minden második nap rendel; emlékezzünk csak Molnár Gyulára. N. Mária most végezte el az orvosi egyetemet, rezidens lenne idehaza, de a számára felajánlott szerződést sem anyagi, sem szakmai okok miatt nem tudja elfogadni. Másnap már egy londoni fapados járaton ül, Angliában vállal munkát. Sorolhatnám a példákat, de engedjék meg az utolsót: L. Anna szerencsétlenségére a vidéki Magyarországon lakik, és nem futja a pénztárcája magánorvosra. Az önkormányzat által fenntartott rendelőbe jár. Elmenne a rendelőbe, a rendelő azonban bezárt - végleg. Lehet, hogy Anna jobban tette volna, ha megfogadja az önök ex-miniszterelnökének tanácsát, és elhagyja az országot; pedig neki nem kellene.

Ezek ma még hírek, és attól félek, hogy ha ezt a 2010-es költségvetést önök így fogadják el, ezek már nem lesznek hírek, nem lesznek érdekességek, hétköznapi események lesznek. Erre a helyzetre nincs más megoldás, tisztelt kormánypárti képviselők, mint hogy ezt a költségvetési tervezetet vissza kellene vonni, ezt önöknek nem szabad megszavazni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)