Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Letörölhetetlen szégyenfolt freccsent az elmúlt héten a magyar igazságszolgáltatás hírnevére, a törvény előtti egyenlőség demokratikus alapelvére, amikor a Fővárosi Főügyészség elutasította azokat a panaszokat, amelyek a köztartozásoktól roskadozó, Fidesz közeli cégek eladásának kapcsán ismertté vált stróman, Schlecht Csaba ügyében érkeztek a testülethez. Ezzel az ügyészség jóváhagyta a BRFK korábbi döntését, amellyel az megszüntette az eljárást a stróman ellen, minthogy bűncselekmény elkövetését nem tudta megállapítani, s szerinte az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható.

Vajon tényleg ennyire tehetségtelen és tehetetlen-e a magyar bűnüldözés, vagy csak egyes esetekben, kormánykoalíciós politikai érdekeket kiszolgálva válik azzá? Miért van az, hogy a magyarországi bűnüldözés sokszor gyors, kemény és akadályt nem ismerő, míg máskor bénult és a legkézenfekvőbb összefüggések felismerésére is képtelen? Miért van az, hogy itt futni hagyják a 2,5 milliárdos Fidesz közeli áfacsalót, felmentik a cégadósság- és köztartozás-eltüntető Fidesz közeli strómant, láthatóan tehetetlenek a 150 milliárdos veszteséget okozó baráti bankvezér ügyében, de három év bensőséges együttműködés után azonnal bilincs és póráz kerül az addig szövetséges államtitkár és országgyűlési képviselő csuklójára (Font Sándor: Nehogy sajnáld már!), amint azok elvesztették politikai értéküket?

Miért van az, hogy a Schlecht-ügy vizsgálata kapcsán csak az alapkérdéseket nem akarta senki vizsgálni? Nevezetesen, hogy kik, miért és milyen célból adták el a strómannak a 13, vagyonnal nem, csak adósság- és tartozáshegyekkel rendelkező céget, hogy miért és milyen okból vásárolta meg a stróman ezeket, hogy miért és milyen célból vásárolta meg nyolc nappal később a strómantól ugyanezt a 13 cégroncsot az ismeretlennek mondott Kaya Ibrahim útlevelével rendelkező vevő? Miért van az, hogy mindenkit hülyének nézve el akarják hitetni, hogy Schlecht Csaba egy számára ismeretlen, be nem avatott idegen személynek úgy adott el egyetlen futó találkozás alkalmából 14 céget, hogy utána még halvány emlékképe sem maradt a vevőről, hogy arról személyleírást sem tud adni? Elhihető-e, életszerű-e, hogy vadidegen emberek közötti véletlen találkozás eredménye lehet egy ilyen tranzakció? Miért van az, hogy mindenkit hülyének nézve el akarják hitetni, hogy bárki úgy vesz meg egyszerre 14 céget egy számára ismeretlentől, egyetlen találkozás alkalmával, hogy nem tájékozódik előzetesen a cégek helyzetéről, csak gyorsan fizet, majd amikor rájön, hogy becsapták, mert adósságokkal súlyosan terhelt cégek tulajdonosa lett, akkor egyetlen hangos zokszó nélkül elkönyveli veszteségét, és eltűnik a színről? Elhihető-e, életszerű-e, hogy eladó és vevő nem ismerték előzetesen egymást, hogy nem közösen megrendezett, összehangolt akcióról volt szó, hogy annak egyedüli célja nem a súlyos köztartozások elől történő menekülés volt? Miért van az, hogy mindez csak az igazságszolgáltatás számára nem világos?

A nyögvenyelős nyomozgatás tehát megfellebbezhetetlenül lezárult. Schlecht Csaba és megbízói, a Fidesz-vezetők és családtagjaik tehát győztek. A magyar igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett régimódi hit és bizalom pedig megbukott - a mostani kormány idejére szólóan legalábbis visszavonhatatlanul és véglegesen. Régóta sejtettük ugyan, hogy ennek a hosszú ideje folyó színjátéknak soha más célja nem is volt, csak az, hogy az igazság ki ne derülhessen, a nyomozás eredményre ne vezethessen és a bűnösök elkerülhessék méltó büntetésüket. Most a gyanú bizonyossággá vált, s jól látható, hogy a jelenlegi földi igazságszolgáltatás vesztesei a magyar adófizetők, s minden jóhiszemű idealista legfeljebb a mennyei igazságtételben vagy egy alapvető evilágbéli morális fordulatban bízhat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)