Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr beszédét hallgatva úgy tűnt, mintha valami nagyon tragikus helyzet lenne Magyarországon, és valahol az utolsó sorban kullognánk a jogállamok között, s minden bajunk forrása a politikusi vagyonnyilatkozatok elégtelen volta lenne. Én ezért néhány kis példával szeretném illusztrálni, hogy hogyan is nézünk ki például az európai mezőnyben, hogyan szabályozzák ezt tőlünk nyugatabbra. Vagy felvetném azt a kérdést, hogy minden ilyen jellegű nyilatkozat egyfajta alapjog-korlátozást jelent, ami teljesen jogos a politikusokkal, a közszerepet vállalókkal szemben, de hogy ennek milyen a mértéke, és hogy mennyire szolgálja a kitűzött célt, azt szeretném bemutatni, hogy a jelenlegi szabályozás ugyanúgy, ahogy a többi uniós tagállamban, megfelelően, sőt néha szigorúbban rendezi ezt a kérdést.

Először talán Németországra térnék ki, amelynek a demokratikus berendezkedését vagy éppen az ottani tisztviselőknek a tisztességét talán nem vitatta a képviselő úr sem az elhangzottak folyamán. Németországban csak jövedelemnyilatkozatot kell tenniük a Bundestag képviselőinek évente, ez sem forintra, márkára vagy euróra kimutatott pontos kimutatás, hanem tíz jövedelemkategóriát állítanak fel, amelyen belül meg kell jelölniük, hogy a rendszeres jövedelmük az adott évben melyik sávba tartozott; tehát akár a tizedik kategóriánál 250 ezer euró felett, de ezen túlmenően további részletezést nem tartalmaz. Megállapítható tehát, hogy a szabályozás jóval enyhébb, mint a magyar szabályozás, ahol vagyonnyilatkozatot kell tenni, és a jövedelemről is nyilatkozni kell a képviselőknek. A felsőház képviselőinek semmilyen nyilatkozatot nem kell tenniük.

A szomszédos Ausztriában, amelyben szintén, mondhatjuk úgy, hogy nem vitatható jogállami szabályozás működik, hasonlóan a német szabályozáshoz, csak a rendszeres és a nem rendszeres jövedelmekről kötelesek nyilatkozatot tenni a képviselők, és nem kell kitérniük sem a hozzátartozóik vagyonára, sem a képviselők egyéb vagyonára. A szabályozás természetesen az állami tisztviselőket, államtitkárokat, minisztereket is hasonlóan érinti.

Svájcban, ami a legrégibb demokráciák közé tartozik, a kétkamarás parlament tagjainak úgynevezett érdeknyilatkozatot kell tenniük, amelyben arról nyilatkoznak, hogy mely társaságban vagy mely egyesületben töltenek be és milyen tisztséget, de még a társaság formáját és nevét sem kell pontosan feltüntetniük, igazából a saját szerepüket kell tisztázni.

Romániában hasonló módon vagyon- és érdeknyilatkozatot kell tenni, amely szintén uniós tagállam, tehát a jogharmonizáció során nyilvánvalóan az uniós normáknak megfelelően szabályozták ezeket a kérdéseket.

Szlovéniában minden képviselőnek vagyon- és jövedelemnyilatkozatot kell tennie, ez sem szigorúbb a magyar szabályozásnál. A családtagoknak csak abban az esetben kell vagyon- és jövedelemnyilatkozatot tenniük ‑ eltérően a magyar szabályozástól ‑, ha valamilyen indokolatlan vagyonnövekedés miatt tisztességtelen gyarapodás gyanúja merül fel, ebben az esetben ők is kötelesek nyilatkozni, hogy a vagyon eredetét tisztázni lehessen.

(9.10)

Horvátországban a vagyon eredetének a megjelölését kell eszközölniük a vagyonbevallásban, akár öröklött, akár szerzett vagyonról van szó. Belgiumban szintén kötelező a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, de ez a családtagokra nem terjed ki, ellentétben a magyar szabályozással. Lengyelországban szintén nem szigorúbb a szabályozás, és a hozzátartozókra szintén nem terjed ki. Ha Franciaországot vesszük alapul, megint csak megállapíthatjuk, hogy Franciaországban sem szigorúbb a szabályozás.

Tehát összességében ‑ ha soroljuk a nyugati példákat ‑ az állapítható meg, hogy az, hogy egy ország milyen állapotban van, milyen a politikusok mentalitása, nem a szabályozásból vezethető le, hanem abból, hogy mennyire tartják be a törvényeket.

A képviselő úrnak azt a felvetését visszautasítanám, hogy aki politikus, az egyben korrupt is lenne, bár lehet, hogy ez önkritikát is jelent, én többre tartom a képviselő urat, de az ártatlanság vélelme ugyanúgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megilleti a képviselőket, mint bármely más magyar állampolgárt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)