Felszólalás adatai

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Államtitkár úr, köszönöm a választ. Az ígéret már nagyon sokszor elhangzott, hogy ki fogják fizetni, csak most már jó lenne, ha lassan el is kezdenék kifizetni. (Puch László: Hosszú az út a kincstárig!)

A másik pedig, hogy szakítani kellene végre azzal a gyakorlattal... Mi elismerjük az elmúlt 8 év szocialista kormányának felelősségét, de most önök vannak kormányon, és végre változtatni kéne, nem mindig azokat megszorítani, akik az egész országot a vállukon viszik - legyenek állami dolgozók vagy nem államiak -, és összeugrasztani őket egymással, hogy mindig egymásra mutogassanak, hogy ki miatt kell a másikat megszorítani, hanem végre ott spórolni, ahol lehet. Például a multikat és a bankokat tisztességesen megadóztatni, hogy ne adózatlanul vigyék ki az országból a milliárdokat. A Terrorelhárítási Központból biztos, hogy le lehetne nyesni ahhoz, hogy a korkedvezményes nyugdíjat ne kelljen megszüntetni; illetve a megélhetési gyermekvállalásnak is végre gátat kellene szabni.

Hetek óta szorgalmasan bombázom a kormányt írásbeli kérdésekkel, hogy valami konkrétumot megtudjunk a tervezett életpályamodellekről, vagy hogy egyáltalán mit akarnak a rendvédelmi szférában, de semmi konkrétumot nem kapunk. Ebből arra kell következtetni, hogy vagy fogalmuk sincs arról, hogy mit akarnak, csak megszüntetni tudnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de helyette építeni nem, vagy pedig semmi jó nem származik a terveikből. Egy biztos: a húrt nem lehet a végtelenségig feszíteni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)