Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11208. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, kérem, a kártyáját majd helyezze be a helyére, mert nem jelzi. Köszönöm szépen. Tehát megadom a szót Szatmáry Kristóf államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr. (Szatmáry Kristóf elé hordozható mikrofont helyeznek.) Igen, viszik a mikrofont, mindjárt lesz hangja is.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat klasszikus terminológiával élve egy salátatörvény, jó néhány törvényt módosít, többek között a távolléti díjat szabályozó munka törvénykönyvét, illetve a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényt, és az államháztartásról szóló törvény vonatkozásában is tartalmaz egyébként módosításokat.

A kormány 2010 májusában megkezdte azt a munkát, amelynek eredményeként a jóléti állam helyett munkaalapú államot kíván létrehozni. A munkaalapú állam egyik fontos pillére az új munka törvénykönyve, amelyet az Országgyűlés 2011 végén fogadott el, akkor egyébként konszenzussal; már nem a parlament, hanem az akkori háromoldalú egyeztetések folyamán megegyezés született a munka törvénykönyve módosításáról. A kormány ezen mostani módosításával szeretné, hogy a munka törvénykönyvének elmúlt időszakbeli tapasztalatai beépüljenek, és lényegében az utolsó építőkockák is a helyükre kerüljenek. Itt részben a távolléti díj számításával kapcsolatban pontosításra van szükség.

A távolléti díj számítása során a jogalkalmazók részéről többféle értelmezési lehetőség látott napvilágot, így szükségessé vált, hogy a felmerült jogértelmezési kérdéseket a jogalkotás útján megnyugtatóan le tudjuk zárni. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a módosítás előkészítése során folyamatos szakmai konzultációk folytak, valamint a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek is ezt a módosítást látták, és ezen egyeztetések eredményeképpen került benyújtásra a munka törvénykönyvének módosítása.

A kormány részéről egyébként korábban jeleztük, hogy az új munka törvénykönyvének nem lehet célja a keresetek csökkenése, és ezt szem előtt tartva került egyébként elfogadásra korábban a munka törvénykönyve és ezt a szemléletet tartalmazza a most benyújtott módosítás is. Így a távolléti díj számítására vonatkozó szabályozás módosításának lényege, hogy a havibéres munkavállaló esetén a távolléti díj összege igazodjon az adott hónap általános munkarend szerinti munkanapjainak számához, azaz a távollét esetén a munkabér ne változzon, az fix legyen, kiszámítható legyen a munkavállalók számára, az adott hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától független legyen a munkabér.

(15.40)

A javaslat egyébként a távolléti díjra vonatkozó szabályai mellett viszonylag szűk körben a munka törvénykönyve egyéb rendelkezéseit is érinti, ezek elsősorban szövegpontosító, illetve a jogalkalmazást elősegítő céllal kerültek be a törvénybe.

E körben kiemelendő a szabadság kiadására vonatkozó szabályok pontosítása, illetve egyértelművé tétele, hogy a munkavállalót a vasárnapi munkavégzés esetén mely esetekben illeti meg a bérpótlék.

A javaslat a munka törvénykönyve mellett, annak pontosításával összefüggésben egyéb jogállási törvényt is módosít, hiszen tudjuk, hogy a munka törvénykönyve egyébként a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénnyel szoros kapcsolatban van, így a benyújtott javaslat biztosítani kívánja a két törvény összhangját is.

A javaslat rendelkezik a távolléti díj számításának a közalkalmazottak esetén történő számításáról, és tartalmazza mindazokat az alkalmazandó szabályokat, melyek a jogviszony megszűnésének, megszüntetésének egyes eseteiben eltérést jelentettek a munka törvénykönyve szabályozásától.

A javaslat továbbá megteremti az egészségügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, a bírák jogállásáról, továbbá a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény összhangját is a munka törvénykönyve távolléti díjjal összefüggő szabályainak módosításával.

A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosítását a most benyújtott javaslat két területen irányozza elő. Egyfelől az önkormányzatok adósságot keletkeztető ügyleteire vonatkozó előírások módosulnak, másfelől a közteherviselés alapvető szabályait kívánja változtatni a most benyújtott javaslat.

Tudjuk jól, hogy az önkormányzatok az elmúlt húsz évben feladataik alulfinanszírozottsága miatt jelentősen eladósodtak, tartalékaikat és vagyonuk egy jelentős részét felélték. Az eladósodottsági folyamat megállítása érdekében 2012. január 1-jén életbe lépett a stabilitási törvény, ami az önkormányzati adósságot kezelő ügyleteik megkötését fő szabályként a kormány előzetes hozzájárulásához kötötte, vagyis az önkormányzatok hitelfelvételét a kormány hozzájárulásának esetébe utalta.

A kormány a hozzájárulást csak abban az esetben adja meg, ha a fejlesztés törvény által előírt feladat ellátását szolgálja, fenntartható, és nem keletkeztet olyan adósságot, amelyet az önkormányzat valószínűsíthetően a későbbiekben nem képes megfizetni.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az állam milyen jogon avatkozik bele ilyen módon az önkormányzatok életébe. Azon az alapon és azon a kölcsönös felelősségvállaláson, hogy 2011 végén az állam teljes egészében első körben, első lépésben konszolidálta közel 200 milliárd forintos mértékig a megyei önkormányzatokat. Majd a 2012. év végén az állam visszafizette az 5 ezer fő alatti települések teljes adósságát, mintegy 74 milliárd forintot, és a 2013. évben az 5 ezer fő fölötti települések önkormányzatai adósságának konszolidálására, rendezésére, átvállalására került sor mintegy 610 milliárd forintban. Jól láthatjuk, hogy itt egy 800 milliárd forintot meghaladó összegű konszolidáció történt, ilyenre egyébként a 23 éves magyar demokráciában nem volt példa.

Ezen intézkedések hatására egyébként az önkormányzati rendszer államadóssága a 2010. év végi több mint 1200 milliárd forintról 2013-ban 500 milliárd forintra csökkent. Az adósságkonszolidációval egyidejűleg az állam az önkormányzatok finanszírozását és feladatainak körét is újragondolta, számos feladat átvételéről döntött egyébként a települések tekintetében.

Annak érdekében tehát, hogy az önkormányzati adósságállományban a konszolidációt követő csökkenés tartósan érvényesülni tudjon, szükségessé vált a stabilitási törvény szabályainak szigorítása, a benyújtott javaslat ezen előírásokat tartalmazza.

A javaslat továbbá olyan, viszonylag aktuális szabályozásokat is tartalmaz, amelyek például az elmúlt időszak szélsőséges időjárási körülményei következtében kerültek napvilágra. Tudjuk jól, hogy például március közepén soha nem tapasztalt szélsőséges időjárás volt hazánkban, ahol ennek a hóviharnak az idején számos vállalkozás, magánszemély önként, egyébként ellenszolgáltatást nem várva nyújtott segítséget a bajba jutott embereknek, kiegészítve egyébként a mentésre hivatott állami szerveknek a működését.

Itt akkor felmerült néhány adóügyi kérdés, hogy ezek a vállalkozások ezt a tevékenységet milyen adójogi környezetben tudták nyújtani. Azt gondolom, hogy egy normálisan működő államban meg kell találni azokat a jogszabályi pontokat, hogy ezen önkéntes tevékenység ne járjon semmilyen, még csak vélelmezett hátránnyal sem.

Ennek érdekében az adóalanyoknak veszélyhelyzet esetén, annak következményeinek elhárításában, mérséklésében saját erőforrásaik igénybevételével, ellentételezés nélkül való közreműködése valójában a rendes közteher-viselési kötelezettségen túlmutató, közérdekből vállalt többletkötelezettség, ezért nem indokolt, hogy a segítséget adó vállalkozásnak bármilyen hátrányos adójogi következménnyel kelljen számolnia.

A stabilitási törvény most benyújtott módosítása biztosítja, hogy katasztrófahelyzet és vészhelyzet esetén sem az ingyenesen segítséget nyújtónál, sem a bajba jutottnál ne keletkeződjön semmiféle pótlólagos közteher-fizetési kötelezettség.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági társasági formában működő egészségügyi szolgáltató költségvetési szervvé való átalakítása 2013. január 1-jével megtörtént, a most benyújtott javaslatban ezen átalakítás során felmerült néhány olyan hiányosság a mai jogrendszerből, amely igényli azt, hogy legyen egy olyan generális szabályrendszer, amely a száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaságok költségvetési szervvé átalakításának kereteit szabályozza. Ezt az űrt kívánja betölteni a törvényjavaslatnak az a része, amelynek értelmében az államháztartásról szóló törvény kiegészül egy olyan keretszabályrendszerrel, amely általános eljárásrendet tartalmaz a jövőben a közfeladatokat ellátó, száz százalékban állami tulajdonú gazdasági társaságok költségvetési szervvé való átalakításához.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyjából próbáltam, próbáltuk bemutatni azt, hogy a most benyújtott törvényjavaslat milyen fontos adó- és egyéb jogviszonyokat rendez. Összességében azért merem kérni az Országgyűlés támogatását a benyújtott törvényjavaslathoz, mert mint az általam elmondottakból kiderült, minden egyes módosítás alapvetően az állampolgárok, a vállalkozások és az egyéb jogviszonnyal rendelkezők számára pozitív változásokat hoznak. Ezért is még egyszer kérem az Országgyűlést, hogy a benyújtott javaslatot támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Szatmáry államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Patay Vilmos úrnak, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

PATAY VILMOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága tegnap tárgyalta az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló T/11208. számú törvényjavaslatot.

A bizottsági ülésen elsősorban a távolléti díj számításával, illetve annak módosításával kapcsolatos kételyek, kétségek tisztázására szűkült le a képviselői munka.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjai 12 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett támogatják az előterjesztést, és a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartják.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményét két felszólaló ismerteti, mindösszesen 5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak.

(15.50)

BERTHA SZILVIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr! A kisebbségi véleményre azért került sor, mert felmerültek olyan aggályok a javaslattal kapcsolatban, amelyek miatt nem tartjuk alkalmasnak az általános vitára. Azt már csak mellékesen jegyezném meg, hogy mintegy 28 pontban módosítja azt a munka törvénykönyvét, amely teljes mértékben mindössze négy hónapja lépett hatályba. Ez már önmagában felveti a jogalkotás alaposságának kérdését, de itt részleteiben is problémák vannak.

Például a közalkalmazottak végzettség alóli felmentésének egyes esetei azt eredményezik, hogy bizonyos munkakörökben már alapfokú, tehát az elemi általános iskolai végzettséghez sem kell ragaszkodni innentől kezdve a munkáltatás során. Ezt pedig nem tartjuk megfelelőnek, hiszen olyan mértékben leviszi a közszolgálatban az elvégzett munka színvonalát adott esetben, illetve magának a közszolgálati dolgozóknak a megítélését, amit nem tartunk követendőnek.

Hasonlóan nem tartjuk szerencsésnek a kötetlen munkarend további lazítását. Valójában erre akár még szükség is lehetne, tehát valóban jó, ha rugalmas a foglalkoztatás, azonban Magyarországon a jelenlegi munkaügyi viszonyokban a munkanélküliség ilyen szintje mellett, ha még tovább lazítják, úgymond rugalmasítják ezt a típusú munkavégzést, és már az sem kizáró ok a kötetlen munkarend meghatározásában, ha igenis idő szerint és időszak szerint tartalmaz kötöttségeket, akkor félő, hogy ez nagyon komoly visszaéléseket fog generálni a jelenlegi nagy kiszolgáltatottság mellett. Tehát nincs meg az a munkaadói, munkavállalói egyensúly ma Magyarországon, ami ezt lehetővé tenné.

Illetve harmadikként még a vasárnapi pótlék témáját emeltük ki, ami problémás. Ezzel tulajdonképpen tovább szűkítik azt a kört, a törvény indoklása szerint csak pontosítják, de valójában tovább szűkítik azok körét, akiknek vasárnapi pótlékot lehet adni. Ezt pedig nem tartjuk elfogadhatónak, már az eredeti módosítást sem lehetett támogatni, de a további szűkítést irányvonalában és mindenestül elfogadhatatlannak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogok ismétlésekbe bocsátkozni, tehát a Bertha Szilvia képviselőtársam által elmondott dolgok tekintetében csak azt mondom, hogy hasonló megállapításokra jutottunk.

Ezen kívül három dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy tavaly nyáron, amikor a munka törvénykönyvét elfogadták e Ház falai között képviselőtársaim a kormányoldalon, akkor erőteljesen próbáltuk a figyelmüket felhívni arra, hogy akár a pótlékok, akár a szabadság számításának a kérdésköre - itt értem alatta az átlagkereset, a távolléti díj kérdését és egyéb más kérdéseket - miért nem fut jó pályát.

Módosító indítványok sokaságát nyújtottuk be a Parlament falai között, talán 707 vagy 709 módosító indítványt, és ebből több mint 500-at mi, szocialista párti képviselők. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy csak a távolléti díj kérdéskörét érintően 15 módosító indítványt nyújtottunk be, csont nélkül, minden megfontolás nélkül letörölték. Nem is foglalkoztak vele, nem érdekelte a kormánypárti politikustársaimat. Volt egy szövegtervezet, amit ők megkaptak, aztán úgy gondolták, hogy nekik ezt hitelesíteni kell. Itt van az alapvető probléma, mert most, amikor e törvény kapcsán szembetaláljuk magunkat azokkal a változtatási szándékokkal, amelyek részben még jónak is mondhatóak, akkor az vetődik fel az emberben: ha egy felelős kormány felelősségteljes törvényalkotást folytat, akkor egy évvel ezelőtt, amikor a figyelmét felhívták ráadásul ezekre a dolgokra, nem azt kellett volna csinálni, hogy számításba veszi, mérlegeli mindazokat a dolgokat? El kellett hogy szenvedjék az emberek mindazt, ami ennek a következménye, akár a pótlékok, akár a távolléti díj számítása kapcsán azt a torz helyzetet, ami az elmúlt hónapokban visszaköszönt? Ez volt az egyik fajsúlyos megállapításunk, amit mindenképpen itt, a Parlament falai között is el szerettünk volna mondani, hogy ez nincs így rendjén.

A másik, ami a vasárnapi pótlék kérdéskörét érinti, hogy hogyan és miképpen zár ki most megint embereket, és hogyan és miképpen nem jutnak hozzá a jogos forrásaikhoz.

Az utolsó pedig az, ami a százszázalékos állami tulajdonú vállalatok dolgát érintően a költségvetési szervvé való átalakítás lehetőségét adja. Ennek a legfontosabb mondata egy, ez pedig az, hogy megszűnik a munkaviszonya ezeknek az embereknek.

Nincs ez így rendjén. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Megadom a szót Riz Gábor képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának. Öné a szó.

RIZ GÁBOR, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság 2013. május 21-én tartott ülésén vitatta meg a T/11208. számú, az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot. Érdemi vita nem bontakozott ki. A szavazás eredménye pedig: 18 igen és 6 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Nagy Csaba képviselő úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának. Itt majd kisebbségi vélemény is lesz. Tessék, képviselő úr!

NAGY CSABA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2013. május 21-ei ülésén megtárgyalta a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által benyújtott, az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló T/11208. számú törvényjavaslatát.

Maga a törvényjavaslat négy fő szerkezeti elemmel foglalkozik, ebből kettő tartozott az önkormányzati és területfejlesztési bizottság hatáskörébe. Az államháztartási törvény vonatkozásában kisebb pontosításokat találhatunk ebben a törvényjavaslatban, ami leginkább az önkormányzati szférát érinti, ilyen a gépjárműadó központi költségvetést megillető részének szabályozásával, átutalásával, adatszolgáltatásaival, illetve ennek a rendszernek a pontosításával foglalkozik.

Talán ami az önkormányzati gazdálkodást leginkább érinti, ez az önkormányzatok vonatkozásában a hitelek, kötvények - ez lehet zárt vagy nyílt, teljesen mindegy a szabályozás szempontjából -, a kezességvállalások, a garanciavállalások, illetve az európai uniós fejlesztésekhez kapcsolódó hitelfelvételek. Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy maga a kormányzati szándék mindenképpen támogatható, hiszen az elmúlt évek bebizonyították azt, hogy az önkormányzati szféra olyan eladósodottságot ért el, amit mindenképpen kezelni kell állami, kormányzati szinten. Úgyhogy az a konszolidáció, ami részben már befejeződött, illetve zajlódik, hogy ilyen magyartalanul fogalmazzak, mindenképpen abba az irányba viszi el a helyi és az országos, központi szabályozást is, hogy bizonyos korlátokat kell bevezetni az önkormányzati szférában. A szabályozás ezekre irányul, és kormánydöntést igényel azokban az esetekben, ahol már korábban említett pénzügyi eszközökkel kívánják a költségvetési nehézségeiket megoldani az önkormányzatok.

Feltételül szabja a hitelfelvételnek maga a törvénytervezet, hogy az önkormányzatok legelőször is a saját belső forrásaikat próbálják felhasználni a különböző fejlesztések vonatkozásában. Van egy nagyon fontos, engedékenyebb része is a törvényjavaslatnak, ha lehet így fogalmazni, ez pedig a működési hitelek megújításáról szól. Ezek azok a hitelek, amelyek az elmúlt időszakban lejártak. Maga a szabályozás úgy szól, hogy ilyen vonatkozásban nem lehet hitelnövekménnyel számolni, viszont azzal igen, hogy magát a hitelt mindenképpen meg lehet hosszabbítani úgy, hogy az önkormányzatok gazdálkodására kedvezően hasson.

Ami e tekintetben elhangzott még a bizottsági ülésen, és azt gondolom, hogy ez nagyon fontos vélemény lehet az államtitkár úr számára is, az az, hogy több polgármester is felvetette azt a kérdést, hogy maga a rendszer kialakítása elfogadható igény a kormányzat részéről. De a polgármesterek olyan aggályokat fogalmaztak meg, hogy maga a rendszer működése lassíthatja az önkormányzati döntéshozatali mechanizmust, bizonyos esetekben pedig akár ellehetetlenülésekhez is vezethet, hiszen az önkormányzati rendszernek vannak olyan vállalatcsoportjai, cégei, ahol bizonyos jelzálogjogi kérdések és kezességvállalási kérdések felmerülhetnek. Itt bizony a bankok által támasztott határidők nagyon rövidek. Úgyhogy kérem az államtitkár urat, hogy e tekintetben mindenképpen tekintsük át a szabályozást, hiszen nagyon fontos, hogy ez a szabályozási rendszer az eredeti célját elérje, de azt úgy érje el, hogy az önkormányzatok munkáját ne nehezítse meg.

(16.00)

Végül, de nem utolsósorban szeretném tájékoztatni önöket, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 14 igen szavazattal, 7 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

VARGA ZOLTÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Azt hittem, hogy Nagy Csaba képviselőtársam elveszi előlem azt a lehetőséget, hogy a kisebbségi véleményt elmondjam, mert ő megfogalmazott a többségi vélemény kapcsán is olyan dolgokat, amelyek kritikaként elhangzottak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

De én máshol kezdeném. Én államtitkár úrnak is szeretném jelezni és a kormányzati többségnek is - nem akarok itt a plenáris ülésen olyan keményen fogalmazni, ahogy a bizottsági ülésen tettem, azt majd meg lehet nézni a jegyzőkönyvben -, hogy az a módszer, az az eljárás, ahogy ezt a törvényjavaslatot kedden felvették napirendre és ma ezt tárgyalja a plenáris ülés, mindenképpen vérlázító. Egyrészt azért, mert államtitkár úr is azzal kezdte, hogy ez egy salátatörvény, és a stabilitási törvény változtatásával kapcsolatban az ellenzéki képviselők azt fogalmazták meg a bizottsági ülésen, hogy a stabilitási törvénynek a most napirenden lévő szigorításai még egy lapáttal rátettek a magyar önkormányzatiság felszámolása érdekében.

Azokból a javaslatokból, amelyek ma az önkormányzatok számára kiviláglanak - és sajnálom, hogy Nagy Csabán kívül gyakorló önkormányzati képviselő kevés van itt a teremben a kormányzati oldalon -, teljesen világosan látszik, hogy meg fogják nehezíteni az önkormányzatok életét az elkövetkezendő időszakban, még azoknak az önkormányzatoknak is, akik kicsit tehetősebbek. Mert arról is volt szó a vita során, hogy ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül ilyen formában, ahogy beterjesztésre került, a gazdagabb önkormányzat még gazdagabb lesz, a szegényebb még szegényebb lesz, mert a megszorítások elsősorban a hátrányos helyzetű, a vidéki térségekben lévő önkormányzatokat fogják érinteni. Azokat is érinteni fogják, akiknek fejlesztési forrásokra ma még van megfelelő saját bevételük, de végül valamilyen oknál fogva, valamilyen gazdasági ügy kapcsán mégis úgy gondolják, hogy az adott fejlesztéshez hitelt szeretnének felvenni, és ezért az egyik vagyontárgyukra jelzálogot kell bejegyeztetniük fedezetként. Nekik is el kell ballagni a kormányhoz, és engedélyt kell kérni az adott fejlesztés megvalósítására.

Ez nyilván a kormány dolga, de a kormány ezzel magára ránt egy csomó olyan dolgot, ami szerintem teljesen felesleges, hiszen a törvényjavaslatban az van, hogy minden 10 milliónál nagyobb fejlesztési hiteligény esetén kormányengedélyt kell kérni. Tessék megnézni a törvényjavaslatot! Szerintem ez elképesztő. Azt gondolom, hogy ezt a határt, még ha így marad a törvényjavaslat egész szellemisége is, mindenféleképpen érdemes lenne a kormányoldalnak megfontolni. Én e tekintetben nyújtottam be módosító javaslatot, és ajánlom minden önkormányzati vezető és képviselő figyelmébe, hogy fontolja meg ezt a módosító javaslatot.

De visszatérve a kisebbségi véleményre, azt gondolom, el kellene kerülni, hogy az önkormányzatok életébe ilyen durván beavatkozó törvényjavaslat ilyen módon kerüljön a bizottság és a parlament elé. Nagy Csaba képviselőtársam nagyon finoman fogalmazott akkor, amikor kormánypárti polgármesterek véleményét tolmácsolta a bizottsági vita után a plenáris ülésen. Mindenkinek érdemes lenne elolvasni a jegyzőkönyvben az ezzel kapcsolatos kérdéseket, és érdemes lenne különösen az önkormányzati embereiknek, az önkormányzati szakembereiknek áttekinteni ezt a törvényjavaslatot, és a lehető legtöbb olyan módosító javaslatot betenni ebbe a törvényjavaslatba, amely nem lehetetleníti el egyrészt az uniós források felhasználását, másrészt pedig az önkormányzati fejlesztéseket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Puskás Imre képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

DR. PUSKÁS IMRE, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A számvevőszéki és költségvetési bizottság is megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A bizottság e salátatörvény számos eleméből elsősorban az önkormányzatokat érintő rész vonatkozásában folytatott le vitát. Ebben a vitában érthető módon azok az álláspontok fogalmazódtak meg, hogy a törvényjavaslatnak az a vonulata, amely a továbbiakban nagyobb mértékben kívánja megakadályozni az önkormányzatok eladósodását, annak gátat kíván szabni, az az önkormányzatok mozgásterének a csökkentése, avagy ennek ez a fejlemény nem értékelhető.

Nos, nem egészen váratlan módon, ellenzéki képviselőtársaim ezt elsősorban az önkormányzatok mozgástere, önállósága csorbításaként értékelték, a bizottság túlnyomó többsége, a kormánypárti képviselők azonban arra figyelmeztettek, ami már most is elhangzott számos képviselőtársam hozzászólásában, hogy rossz tapasztalataink vannak mindannyiunknak a tekintetben, hogy az önkormányzati rendszer - bár kétségtelenül erős szorításban, a szocialisták kormányzása alatt - nagymértékben eladósodott. Ezért kellett megtörténnie egyrészt az önkormányzati rendszer hatáskörei átgondolásának, ezért, hogy számos nagy állami szolgáltató rendszer közvetlenül állami fenntartásba, állami működtetésbe került, a másik oldalról viszont megtörtént az önkormányzatok nagymértékű konszolidációja. Kétségtelen, hogy a jövőre is kell gondolni, arra, hogy ezzel a konszolidációval újra sikerült startvonalra állítani az önkormányzatokat, újra lehetőséget adni arra, hogy megfelelően tudjanak működni, de az államnak - és mindannyiunknak - felelősen kell gondolkodni a tekintetben is, hogy az önkormányzatok eladósodása nem ismétlődhet meg. Ennek két útja van, egyrészt az önkormányzatok megfelelő finanszírozása, másrészt pedig annak az állami kontrollnak a létrehozása, amely által az önkormányzatok hitelfelvétele és egyéb módon való eladósodása ne történhessen meg.

E tekintetben rendelkezik további lehetőségekkel, további eszközökkel ez a törvényjavaslat, ahogy ez a bizottsági többségi álláspont kialakításában is megnyilvánult, hiszen a számvevőszéki és költségvetési bizottság nagy többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényt. Tehát képviselőtársaim többsége úgy ítéli meg, hogy ezek a lépések az önkormányzati rendszer vonatkozásában helyesek és célszerűek.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Patay Vilmos képviselő úrnak, Fidesz.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen törvényjavaslat, ahogy azt hallottuk is, négy fő szerkezeti részre tagolható, és elmondható, hogy mindegyike kapcsolódik közpénzekhez. A törvényjavaslatból a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tegnapi ülésén - ahogy azt korábban is elmondtam - a foglalkoztatással kapcsolatos egyes szabályok módosításáról folyt némi vita, illetve kevés vita, inkább a kétségek megfogalmazása, amit talán az is indokol, hogy az előterjesztés első részének - és ez mindenki számára kiderül az anyagból - alapvetően pontosító funkciója van. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a távolléti díj számítására vonatkozó új szabályokat ez év január 1-jétől léptette hatálya, mégpedig a szociális partnerek egyetértésével.

(16.10)

Azóta, bár rövid a gyakorlati idő, de mégis azt bizonyította, hogy az új rendben, ebben az új rendszerben a 174 osztószám alkalmazása bizony anomáliákat okozott, amiért a különböző hónapokban - eltérő munkaidők mellett számolva - más-más távolléti díjat kapott a munkavállaló. Ez most pontosításra kerül az igényeknek megfelelően annak érdekében, hogy a havibéres munkavállaló munkabére ne változzon az adott hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától függően.

A törvényjavaslat másik lényeges eleme a vasárnapi pótlék számításának az egyértelműsítése. A módosítással egyértelműen kimondásra kerül, hogy kinek jár vasárnapi pótlék, így a többműszakos tevékenység keretében foglalkoztatottaknak; a készenléti jellegű munkakörben, illetve a kereskedelmi, turisztikai ágazatban vasárnap munkát végzők esetében, illetve a rendkívüli munkavégzés esetében, ha azt vasárnapra rendeli el a munkáltató, akkor a törvény kimondja, hogy ebben az esetben is jár vasárnapi pótlék. Ezek módosítására tehát elsősorban szövegpontosító, illetve a jogalkalmazást segítő céllal kerül sor. Mindezeken felül a törvényjavaslatból kiemelhető még a szabadság kiadására vonatkozó azon szabály pontosítása, amely biztosítja, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal és legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanilyen pontosítást tartalmaz a javaslat, amikor kiemeli, hogy a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg, illetőleg egyértelművé teszi, hogy a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén a bérpótlék akkor illeti meg, ha rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a bérpótlékra jogosító feltételek alapján kötelezhető. Végül, de nem utolsósorban fontos azt is megemlíteni, hogy a kötetlen munkarend meghatározására vonatkozó rendelkezés újraszabályozása is fontos a javaslatban.

Az előterjesztésből megismert indokokat elfogadva kérem és javaslom képviselőtársaimnak a törvényjavaslat támogatását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ennél a törvényjavaslatnál ott kell kezdenem a mondandómat, hogy 2012 nyara, munka törvénykönyve elfogadása, hiszen a munka törvénykönyve keretei között került sor arra, hogy mondjuk, a szabadság megállapításánál, távolléti díj, átlagkereset-számítás, sok minden egyéb más tekintetében vetődtek fel kérdések.

No, nem ismételve önmagamat, most csak annyit szeretnék mondani, hogy már akkor is jeleztük, hogy probléma lesz, gond lesz, nem jó az, ahogy ez a gondolkodás elindul, mert az átlagkereset számítása gyakorlatilag, lehet többféleképpen fogalmazni, de nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatok, hogy több pénzt tesz az emberek zsebébe, mint ha azon számítási metódust alkalmazzuk, ami a távolléti díj számítása alapján fogalmazza meg gyakorlatilag a juttatásokat.

Akkor itt, a parlament falai között, ha jól emlékszem - azt hiszem, igen -, Czomba Sándor államtitkár úr, képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy nem, nem, szó nincs itt ilyenről. Dehogy, itt csak szóbeli váltásról, megfogalmazásbeli változtatásról van szó, de ez forintálisan semmilyenfajta különbséget nem hoz. Az élet nem őt igazolta ebben a tekintetben, megint cáfolatot adott. Gyakorlatilag azt az alapvetést, azt az alapmondatot kell hogy megerősítsem, amit akkor is mondtunk, hogy olyan változtatásokat hoztak be a munka törvénykönyvébe, amelynek eredménye kapcsán több munkával ugyanannyi vagy kevesebb pénzt érnek el az emberek. Nagyon egyszerű és alátámasztható mindaz, amit mondok e tekintetben.

Egyszerű és alátámasztható mindaz, mert gondoljanak vissza - és nem fogok a részletekben elveszni - a délutános műszakpótlék megszüntetésére, az éjszakai műszakpótlék csökkentésére 50-ről 30 százalékos mértékre. Gondoljanak vissza arra a szabadság megállapításának a mikéntjére, ami arról szólt, hogy megint csak formai változtatás következik be, nem arról fog szólni a történet, hogy bárki szabadságot veszít el, amikor kettébontották, és azt mondták, hogy 20 nap alapszabadság, és a többi pótszabadság. Tudják, ma ebben az országban - ha nem tudják, akkor nem baj, ha utánanéznek, és változtatási szándékot módosító indítványok keretei között akár kapcsolódva is majd beadnak, vagy most még simán - azzal kell szembesülni, hogy több százezren vannak olyanok, akik az alapszabadsághoz hozzá tudnak jutni, de a korábban megszerzett jogviszonyuk alapján a pótszabadságukat elveszítik. Mondjuk, ilyenek, példaként említve, a közfoglalkoztatottak. Természetes, hogy ők, hiszen nekik megy a legjobban ebben az országban, ők azok, akik ma már nem 47 000, hanem 49 400 forintos összegből tudnak dőzsölni az önök hitvallása szerint. No, szóval, egy szó, mint száz, megint azt kell mondjam, hogy önök ott rúgnak, ahol a leginkább segíteni kellene, és ott nem segítenek, ahol pedig az emberek tíz körömmel kapaszkodnak és megpróbálnak megélni.

Műszakpótlékok, szabadság, kollektív szerződések tekintetében az állami tulajdonú cégek - tudják, a köztulajdon keretei közötti cégek - vonatkozásában nem lehet pozitívabb eltérítést tenni a kollektív szerződés keretei között, mint amit a munka törvénykönyve előír. Hosszú évtizedeken keresztül ez nem így működött. A munka törvénykönyve nem más volt, mint egy imakönyv - idézőjelbe teszem -, mint egy alaptörvény, mint a munka világának az alkotmánya, és a munka törvénykönyvén túl a munkaadó és a munkavállaló megegyezett a kollektív szerződés keretei között pozitív eltérítésekben a munkavállaló javára. Ma az állami tulajdonú cégek, a köztulajdonban lévő cégek esetében ez a megengedő feltétel nem adott.

Azt gondolom, ezek a példák is alátámasztják elég vastagon azt, hogy mi is volt annak a munka törvénykönyve elfogadásának a filozófiai háttere. És mi lett ennek a következménye? Vagy még bekapcsolva két gondolatot a történetbe, mi is volt ez előtt a munka törvénykönyve elfogadása előtt, mit mondtak önök az állampolgároknak, akik önöket a kormánypártiságukban megerősítették 2010-ben? Azt mondták, hogy erős gazdaság lesz, növekedés, 7 százalékos. Azt mondták, hogy egymillió új munkahely lesz. Igen, több bérrel természetesen. Radikális adócsökkentés lesz. Ilyeneket mondtak. Olyanokat mondtak, hogy a beruházás erősödni fog, hogy a fogyasztás természetszerűleg ennek okán erősebb lesz, hogy a bérek növekedni fognak. S mivel találtuk magunkat szembe? 27 százalékos, európai csúcsot döngető áfával, sárgacsekk-adóval, telefonadóval, tranzakciós illetékkel, kutyaadóval, a Jóisten tudja, még mi minden mással.

Egy szó, mint száz, a munkaerőpiacon is visszaköszönt mindez. A foglalkoztatáspolitikában odavezetett, hogy ma Magyarországon kevesebben dolgoznak, mint akár a pénzügyi világválság beköszöntekor, akár a kormányváltást követő első negyedévben. Igen, azért, merthogy a statisztikák alkalmasak arra, hogy segítsék mindazt, hogy azt mutassák ki, mintha jó lenne a helyzet, holott messze nem az.

Mondok önöknek néhány adatot ehhez illesztetten, és ennek a függvényében vizsgálják majd ezt a törvényjavaslatot is. Ebben az országban ma nagyjából 80-100 ezerrel több a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, mint mondjuk, három évvel ezelőtt volt. Ez nem baj. Ez nem lenne baj akkor, ha közben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma is hasonló növekedést mutatna, és nem stagnálással vagy csökkenéssel párosulna.

(16.20)

Nem lenne baj akkor sem, hogyha a közmunka keretei között történő foglalkoztatás tekintetében nem az lenne az elsődleges eszköz, hogy megint a statisztikai képet javítsák. Nem lenne baj, hogyha az a beismerő vallomás, amit Matolcsy megtett - 500 ezren hagyták el ezt az országot -, azzal is párosulna, hogy a statisztikai nyilvántartási rendszereken keresztül korrigálnák, megmutatnák a valós foglalkoztatási helyzetet Magyarországon. És az sem lenne baj, hogyha azon intézkedéseik kapcsán, ami most jelesül ennek a törvénynek a keretei között távolléti díj vonatkozásában visszaköszön, megmutatnák az embereknek azt, hogy a korábban - nyolc hónappal ezelőtt vagy kilenccel, nem tudom pontosan - elfogadott munka törvénykönyvén keresztül mennyi forrást vettek el, főleg azoktól az emberektől, akik messze döntő többségét képviselik a munkaviszony keretei között az embereknek, tehát nem a magas jövedelmi pozícióban lévő emberektől, hanem az alacsony keresetű emberektől. Nem lenne baj, mert akkor tisztán és világosan lehetne látni, hogy mi a helyzet Magyarországon.

Tudják, nem mélyedve el ezekben a dolgokban, azért azt is meg kell mutatnunk, hogy mindezek az intézkedések legkiváltképp ott hoztak még hátrányosabb helyzetet, ahol egyébként is hátrányos volt a szituáció. Halmozottan hátrányos helyzetű térségekben? Igen. Nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatás, még nagyobb arányban, mint egyébként az országos átlag. Vagy épp a pályakezdő fiatalok esetében? Hát igen, ha megint csak nem csalnak meg emlékképeim, akkor Czomba képviselőtársam, államtitkár úr itt mondta a parlament falai között talán azon éjszaka, de lehet, hogy nem, hanem egy másik alkalommal, hogy a pályakezdőknek adott esetben a minimálbér 80 százalékát kellene fizetni.

Hát ilyen konstruktív, előremutató és nyilván a foglalkoztatási szándékot és hajlandóságot növelő intézkedések sokaságát szülték önök a munka törvénykönyve keretei között. Most ezeknek a részbeni, nagyon halvány, kicsi felületen történő módosításai jelennek meg bizonyos értelemben ezen törvénytervezet keretei között. Ezért erre nagyon büszkének lenni, megint csak azt tudom mondani, nem kell, mert önök nem jót tesznek igazából, hanem a rossz korrekcióját próbálják megtenni, de azt is csak halvány részletekben, azt is csak nagyon-nagyon vékony szeletekben.

Egy szó, mint száz, számomra azért hiteltelen mindaz, amit csinálnak, mert egy esztendővel ezelőtt kőkeményen egészen mást tettek, egészen más irányba mozdították a folyamatokat, és ennek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége rosszabbul él ebben az országban sajnos, mint ahogy élt a korábbi esztendőkben.

Mondhatnak önök bármit, mondhatják azt, hogy jobban teljesít a kormány, hirdethetik ezt az igét, persze, tehetik, csak látniuk kell azt is, nem hülyék az emberek, nem, hülyíteni lehet őket, de hülyének nézni nem. Nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani azt a helyzetet, hogy önök csak a propaganda eszközeivel akarnak eljutni odáig, hogy azt tudatosítsák, hogy jó, valami jó, ami nem az.

Akkor konkrétan, nézzük ezt a törvénytervezetet az általánosabb gondolatok mellett. Ez a törvénytervezet alapvetően négy felületet érint. Ebből én kevesebbet foglalkoznék azzal, amely már Varga Zoltán képviselőtársam által is említésre került, azzal a részével, inkább azzal, ami a munka törvénykönyvét, a közalkalmazotti törvényt érinti, illetve az Áht. keretei közötti változtatásokat érinti.

Az, ami az adójogszabályi változásokat hordozza magában, tehát hogy ne fizessen, legalább adófizetési kötelezettsége ne legyen annak, aki katasztrófahelyzetben segítséget nyújt, ezek szerintem rendben vannak, tehát azt kell hogy mondjam Ékes képviselőtársamra nézve, hogy igen, mosolyogva, igen, egyetértve, igen. Vannak olyan dolgok, amelyek jók, ezeket támogatom, abszolút, mert ez Magyarország és a magyar emberek érdekeit is szolgálja. De mindazzal szemben, ami nem az, mindig kritikai észrevétellel fogok élni, akkor is, hogyha ezt az adott esetben majdani saját kormányom fogja tenni, akkor is, nem csak akkor, amikor ellenzékből beszélek e tekintetben.

A munka törvénykönyve vonatkozásában. A munka törvénykönyve tekintetében alapvetően két kérdés van meg három kiegészítő kérdés, amit fontosnak tartok megemlíteni. Az egyik a távolléti díj kérdése, a másik a vasárnapi pótlék kérdése.

Távolléti díj. A szabadság számításának alapja, mint mondtam, nem mindegy, hogy átlagkereset alapján vagy távolléti díj alapján történik. Ez a mai törvénytervezet annyi pluszt hordoz magában, hogy a korábbi kaotikus helyzetet, ezt a 173-174 napos szabályt gyakorlatilag kilúgozza, likvidálja, és azt hozza, hogy ha havi fixet keres valaki, akkor ennek a számításnak az alapján nem veszít el forintokat, amit már korábban persze elveszített. Most már ennyiben helyénvaló, tisztázza, nem veszíti el.

De szeretném jelezni, az átlagkereset alapján történő számítás jobb pozícióba hozza a munkavállalókat. És itt nem az a kérdés, hogy a munkaadónak nehezebb-e kiszámítani az átlagkereset-számítás alapján vagy könnyebb, hanem az a kérdés, hogy a munkavállaló zsebébe mi tud jutni. Azt gondolom, hogy mindegyikünknek az kell hogy legyen az érdeke, hogy főleg azoknak az embereknek az esetében, ahol nincsenek erős, nagy jövedelmi pozíciók, ott igenis az átlagkereset-számítás alapján számított magasabb összegű juttatásokhoz tudjanak hozzájutni.

A vasárnapi pótlék tekintetében. Kinek is jár a vasárnapi pótlék? Azt mondják, pontosításra és egyértelműsítésre kerül sor. A többműszakos munkarend keretei között tevékenységet folytatók kapcsán, a készenléti jellegű munkakörökben, a kereskedelmi vagy turisztikai tevékenységet folytatók körében, illetve a rendkívüli munkavégzés esetében jár.

Vannak viszont olyanok, akik a korábbiakban megkapták, most meg ezen törvénytervezet tekintetében már nem fogják megkapni a vasárnapi pótlékot, holott a vasárnap az vasárnap. Kereszténydemokrata képviselőtársaimat kérdezem, akik itt vannak - nem túl sokat látok közülük, bár fideszest se -, hogy a vasárnap az vasárnap, vagy mi van ezzel a vasárnappal? Voltak olyan törvénymódosítási javaslataik a parlament falai között a kereszténydemokratáknak, amelyek a vasárnapi foglalkoztatással kapcsolatosan mentek szembe az ügyekkel, emlékeznek rá biztos, kereskedelmi nyitva tartás, sok minden egyéb más tekintetében, most meg nem hallom a hangjukat. Most meg, amikor a vasárnapi pótlékot elveszik embercsoportok sokaságától, akkor azt látom, hogy bénultság, hallgatag viselkedés van. Hol vannak? Hol vannak, kereszténydemokrata barátaim? Nem figyelmeztették a fideszes kollégáikat, hogy hát a vasárnap az mégiscsak vasárnap? Szóval, talán egy kicsit erre is oda kellene figyelni.

Még két dolog. Az egyik az, hogy ebben a törvényben gyakorlatilag annak a legitimálására is sor kerül, hogy ha a munkaadók a munkavállaló munkaviszonyának a jogellenes megszüntetését hívják életre, akkor a korábbi élethelyzetekkel ellentétben most 30 napra redukálják azt az időtartamot, amíg a munkavállaló ezzel szemben jogorvoslatot indíthat el. Olyan bírósági határozatokat ismerünk a korábbi múltból, amelyek hároméves futamidejű fellebbezési lehetőséget, jogorvoslati lehetőséget adtak. Önök ezt most 30 napra redukálják. Hát, erősítjük a pozícióját a munkavállalóknak!

Vagy épp a munkaszüneti napokra, egy augusztus 20-a vagy bármilyen más, a betegszabadság kérdéskörét érintően milyen intézkedéseket hoznak? Olyanokat, hogy csak akkor jár a betegszabadság, az ellátás, hogyha aznap munkatevékenységet folytatott volna, ha be lett volna osztva, mondjuk, aznapra munkába az érintett ember.

Vagy olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek tételesen az idényjellegű vagy a megszakítás nélküli munkarend keretei között lévő emberekre, tehát a rendeltetés folytán folyamatos 0-24-ben dolgozó emberekre már a vasárnapi pótlékot nem adják meg.

No, szóval, egy szó, mint száz, és nincs itt a vége, tudom, az idő lejár lassan. De azt akarom mondani, nincs vége a mondandónak, ezernyi dolog lenne. (Az elnök csenget.) Tudom, köszönöm szépen, elnök úr. Ezernyi dolog lenne még, amit hozzá lehetne tenni, hogy hol, hogyan és miképpen vesznek ki forintokat, és pont onnan, pont arról a területről, azon emberek zsebeiből, kezeiből, akiknek minden egyes forint számít, akiknek a legnagyobb szükségük lenne arra, hogy ezekhez a juttatásokhoz, a kedvezőbb elbírálási lehetőségekhez hozzá tudjanak jutni, és ezzel is a saját megélhetésük, a családjuk boldogulását tudják megteremteni.

Egy szó, mint száz, ezen és egyéb más el nem mondott indokok alapján ezt a törvénytervezetet ebben a formájában nem lehet támogatni. Megpróbálunk néhány módosító javaslatot tenni annak érdekében, hogy javítsuk, bár hitem szerint azzal sem tudjuk olyanná tenni, ami teljesen jó lenne. De a kísérletet nem adjuk fel, én úgy gondolkodom erről, a remény hal meg utoljára, úgyhogy megtesszük, amit megtehetünk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az egy percet hozzátoldottam, mondom a kérdező tekinteteknek.

Következik előre bejelentett felszólaló, Bertha Szilvia, jobbikos képviselő asszony.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt az előttünk fekvő javaslattal azért számos probléma van. Az egyik az, hogy körülbelül egy tucat törvényt módosít, olyan törvényeket, amelyeknek semmi köze nincs egymáshoz, és azt várják el, hogy a képviselők egyetlen szavazattal mondjanak véleményt ezekről a teljesen különböző törvényekről.

(16.30)

Tehát egy kalap alatt az önkormányzati konszolidáció módosításáról, a munka törvénykönyve módosításáról, a katasztrófavédelmi törvény módosításáról, és még sorolhatnám. Ez már önmagában nevetségessé teszi az egész törvényjavaslatot, és azt mutatja, hogy igazából magasról tesznek arra, hogy az ellenzék mit mond vagy mi a véleménye az egyes különálló tételekről.

A másik probléma, hogy a foglalkoztatási részt érintő javaslat már hónapok óta a kormány előtt van, ugye, már igen régen kiküldték társadalmi egyeztetésre. Ez is egy külön vicc volt, tehát körülbelül egy órája volt az országnak, hogy véleményezze ahhoz képest, amikor fölrakták a honlapjukra, tehát ennyit ér az önök társadalmi egyeztetési szándéka. Nyilvánvalóan ilyen nem volt. Ezek után hónapokon keresztül még úgymond ült a kormány ezen a javaslaton, mielőtt beterjesztette volna, holott olyan szabályok vannak benne, olyan módosítások, amelyekről kétségtelenül el kell ismerni, hogy vannak kedvezőek is, és 3-3,5 millió munkavállalót érint. Ez már megint a szándék komolyságát jelzi.

Aztán 28 pontban módosítják a teljes egészében tulajdonképpen csak négy hónapja életbe lépett munka törvénykönyvét, valójában még az igazi hatások ki sem jöttek, de már most ennyi pontban kell módosítani. Ez felveti magának a munka törvénykönyve megalkotásának alaposságát, hogy mennyire gondolták át, mennyire végeztek hatástanulmányokat vagy mennyire nézték a koherenciát a jogszabályok között, illetve ennek a módosítási csomagnak az alaposságát is felveti.

Nyilván még számos ilyen csomaggal kell majd szembesülnünk, hogy itt-ott toldozgatják-foldozgatják, csiszolgatják a nagy jogalkotási rohamban beadott, átgondolatlan nagy törvényeiket. Itt mindig csak az a kérdés merül fel, hogy vajon kívánják-e valahogy kompenzálni például jelen esetben a munkavállalókat vagy adott esetben a munkáltatókat, amiért a rohanó és átgondolatlan jogalkotás miatt anyagi hátrányokat okoztak vagy pedig pluszköltségekbe verték őket.

De ha már úgyis magukévá tették a visszamenőleges hatályú jogalkotást, akkor most is elgondolkodhatnának, hogy mondjuk, a távolléti díj átalakítása miatt kiesett jövedelmeket január 1-jétől visszamenőleges hatállyal adják vissza a munkavállalóknak, és nyilván mivel a munkáltatók erről nem tehetnek, hogy ilyen törvényalkotási hibát vétettek, akkor ezt kompenzálni kell a munkáltatók részére. Ez így lenne korrekt. Kérdésem, hogy van-e bármi ilyen típusú szándék, tehát valamilyen típusú felelősséget kívánnak-e megállapítani, hogy ne legyen következmények nélküli a jogalkotás.

Nézzük a csomagban lévő pontokat! Vannak benne pozitívak is, tehát nyilván az kétségtelen, hogy az, hogy az újdonsült édesapáknak ki kell adni minden körülmények közt az úgymond szülésre járó szabadságot, mindenképp pozitív, a távolléti díjban is számos pozitív változás van. Ugyanakkor el kell mondani, hogy azt mondták, hogy rendkívül leegyszerűsödik. Ezt számos helyen meg kell hogy cáfoljuk.

Tulajdonképpen sok esetben úgy tűnik, hogy az egész munka törvénykönyvén keresztül egy nagy távollétidíj-végigvezetés zajlik, mintha ez lenne a munka törvénykönyve középpontja. Külön vicces, amikor a vasárnapi munkavégzéssel próbálják megszabni a munkaidő-keretesek számára, hogy ha az egyharmadát ledolgozta, akkor beleszámít a távolléti díj számításába, ha viszont a 26 vasárnapból csak 8-at dolgozott le és nem 9-et, akkor az már nem számít bele, tehát lényegesen kedvezőtlenebb mértéket fog megállapítani. Komolyan úgy gondolják, hogy ezzel ennyire leegyszerűsítették? A távollétidíj-számítás bonyolultságát mutatja az is, hogy ahol lehetőség volt rá, és mondjuk, kollektív szerződésben rögzíteni lehetett, hogy az átlagbért számolják továbbra is a távolléti díj helyett, ott azért mindenhol megőrizték ezt, annak ellenére, hogy így nyilván magasabb volt ez a díj, mint a távolléti díjat alapul véve.

Összességében véve a sok apró pontosítás mégis legtöbbször negatívan hat a munkavállalói oldalra. Ugyanis a sok apró pontosításnak mindig pár száz, pár ezer forintos mértékben a dolgozók fogják a kárát látni, és igazából így nem is lehet érteni, hogy mi a céljuk ezzel.

Persze, pontosítják, ez úgy tűnik önöknek, hogy nem egy nagy összeg - például a távolléti díj kapcsán csak egy példát mondanék. Ha valaki keresőképtelen helyzete kerül, például tanúskodási kötelezettség miatt bíróságon vagy egy kötelező orvosi vizsgálaton meg kell jelennie, akkor nem jár neki a bérpótlék a távolléti díjra. Ami, ha logikusan belegondolunk, akkor akár a vaslogika alapján igazságos, de kérdezem én, hogy mennyit számít vajon a munkáltatónak az a pár száz vagy pár ezer forint - valószínűleg semmit -, amit így esetileg megspórolt, viszont annak a dolgozónak nagyon sokat számíthat. Ma tehát olyan kiélezett helyzetben vannak a családok, hogy bizony 100 forintokra kell időnként beosztani a pénzüket, és ilyen helyzetben ez a pár száz vagy pár ezer forint is nagyon jelentős tud lenni.

Igazából érthetetlen, hogy az apró módosításokkal is miért mindig pont a dolgozókat próbálják még jobban megszorítani, és még jobban meghúzni azt a nadrágszíjat, úgy, hogy igazából ezért a másik oldalon semmi nem jár. Mert mit kapnak? Megköszöni ezt önöknek bárki is? Van valami oka annak, hogy mindig a saját népüket, a saját nemzetüket nyomorgatják még egy kicsit? Ne mondják nekem, hogy egyetlenegy pluszmunkahely is lett azért, mert az új munka törvénykönyvét önök megalkották és behozták! Ebből nyilvánvalóan senki nem fog pluszmunkahelyet teremteni, csak azért, mert jobban ki lehet használni az embereket, mint ahogy megtartani sem fognak pluszmunkahelyet, viszont az embereknek alapvetően kevesebb maradt a zsebükben, és kevesebből kell megélniük.

Megmondom, hogy mi az, ami miatt nem jönnek munkahelyet teremteni, és ami miatt nem létesülnek új munkahelyek. Ez a bizonytalan gazdasági környezet. Ezzel kellene már valamit kezdeniük, ugyanis ez a legnagyobb gátja a munkahelyteremtésnek, és ez az, amiért mindenki ezerszer meggondolja, hogy belekezdjen-e bármilyen vállalkozásba, vagy amiért adott esetben a nagyvállalkozók vagy a külföldi úgymond tőkések nem mernek Magyarországon befektetni és adott esetben üzemeket vagy termelő gyárakat létrehozni.

Tehát egy munka törvénykönyvével semmiképpen nem fognak tudni új munkahelyeket teremteni, még ösztönözni sem fognak tudni erre. Ez a spórolás tehát kizárólag az emberek kárára van.

Én is szeretnék egypár szót ejteni a vasárnapi munkavégzésről. Itt is csak pontosításról van szó önök szerint. Valóban, egyébként tényleg csak pontosítás van, mert eddig a nem teljesen egyértelmű szabályozásnak köszönhetően esetleg többen is igénybe vehették a vasárnapi munkavégzéssel járó pótlékot. Most pontosítottak, most majd megint lesznek, akik már nyilván nem tudják igénybe venni. Ezt lehet pontosításnak, illetve lehet újabb megszorításnak értelmezni. Mindig nézőpont kérdése, hogy ki az, aki elszenvedi, és ki az, aki spórol rajta.

Amiről még mindenképp beszélni szeretnék, az a közszférában a munkavállaláshoz való hozzáállásuk, a szükséges elvárások. Ebben a módosításban behozzák azt, hogy gyakorlatilag bizonyos munkakörökben már 8 általános elvégzésére sem lesz szükség, nem lesz az elvárások között, hanem ha ilyen-olyan szakosító vagy részszakképzettséggel rendelkezik, akár azt már - ha a bemeneti kompetenciákkal rendelkezik -, elismerik úgy, mint ha meglenne a végzettsége.

Az a kérdésem, hogy hova akarják még zülleszteni a közszférát. Milyen becsülete lesz a közalkalmazotti rétegnek, ha az elvárásokat ilyen mértékben a minimálisra csökkentik? És megjegyzem, hogy a béreket is, hiszen ma már nevetségesen alacsonyak a közszférában a bérek. Elsősorban a közalkalmazottakról beszélünk.

A kérdésem az, hogy vajon az, aki az elmúlt negyven évben képtelen volt 8 általánost kijárni, attól milyen színvonalú munka várható. És biztos, hogy az ilyen embereket akarják a közszolgálati szférába csábítani? Ha az ingyenes, minden oldalról támogatott rendszerben nem voltak erre képesek, akkor miért nem inkább ezen tanulmányok befejezésére próbálják először ösztönözni?

Milyen példát állít a most felnövő generáció elé, hogy gyakorlatilag nem kell még az általános iskolát sem elvégezni, mert most már így is el lehet helyezkedni, mert a kormány ezt is támogatja, mert valaki hátrányos helyzetű. És itt hozom be azt, hogy ha az esélyegyenlőségi törvénnyel nézzük együtt, akkor megint azt lehet mondani, hogy önök a rendkívül aluliskolázott, jellemzően a cigány álláskeresőknek próbálnak így állást adni, mert itt erről van szó, hogy az előír egy kötelező pozitív diszkriminációt, önök jogszabályi szinten megteremtik azt, hogy már általános iskolai végzettséggel sem kell rendelkezni, és így a kettő majd összeáll. Az, aki pedig tanult és törekedett és megpróbált valamit felmutatni, őt majd a pozitív diszkrimináció miatt hátrányba fogják szorítani, és az ő gyermeke is, illetve minden gyerek azt fogja látni, hogy igazából itt lehet linkeskedni, mert majd valaki úgyis mindig kihúz a slamasztikából.

(16.40)

Nem gondoljuk, hogy ez lenne a követendő irányvonal, különösen a közszférában, ahol azután az állami szolgáltatásoknak valamiféle minőséget azért mégiscsak kellene adni. Ez lesz majd a minőség, amikor valaki hat általánossal fog betölteni egy munkakört, mert felnőtt korára ez volt a maximum, amit produkálni tudott, úgy, hogy egyébként minden segítséget megkapott? Tehát ezt nem gondolhatják komolyan! Tudomásul kell venni, hogy akkora a verseny a munkahelyekért, hogy amennyiben ilyen szinten pozitívan diszkriminálnak, és ilyen lehetőségeket teremtenek a hátrányos helyzetű réteg számára, azzal bizony dolgos és törekvő családokat fognak ellehetetleníteni, mert arra a munkahelyre akkor nem az fog kerülni, aki egyébként próbálkozott, és szorgalmas volt, hanem olyan, akit a törvény erejénél fogva pozitívan diszkriminálnak, ez pedig már nem minősülhet integrációnak, hiszen itt már arról van szó, hogy akkor egy másik család fog nyomorba süllyedni, mert egyszerűen nincsenek munkahelyek.

Akkor még a vasárnapi munkavégzésről muszáj szót ejtenem. Ugye, a Jobbik benyújtott erre javaslatot, hogy a vasárnap legyen pihenőnap, munkaszüneti nap. Ezt önök elutasították. Azután a KDNP benyújtott egy sokkal kevésbé szigorú, tehát sokkal liberálisabb szabályozást, ezt ugyan tárgysorozatba vették, de természetesen azóta sincs sehol. Ehhez képest a gyakorlati jogalkotásban folyamatosan egyre bővítik annak a körét, hogy ki az, aki vasárnap még dolgozhat, és egyre rosszabb körülmények között; mert először elvették a vasárnapi pótlékot nagyon sokaktól, most már csak egy egészen szűk kör kapja. A legtöbbeknek már beosztható rendes munkavégzésre is a vasárnap, és közben elvették tényleg a folyamatos munkarendben dolgozóktól is azt a 10 százalékos pótlékot, tehát ők nem kapnak sem vasárnapi pótlékot, sem azt a 10 százalékos pótlékot, így azután vasárnap rendszeresen dolgozhatnak, folyamatos munkarendben.

Nem tudom, az önök családjában, a szűk családjában él-e olyan, aki folyamatos munkarendben dolgozik, tehát úgy hosszabb távon. Merthogy ez olyan mértékben megterheli a családot is és magának a dolgozónak a szervezetét is, hogy ha élne ilyen ember a szűk környezetükben, biztos vagyok benne, hogy nem így állnának hozzá, akkor azon kardoskodnának, hogy minél inkább megpróbálják ezt kompenzálni, mert bizony ez teljesen tönkreteszi a családi életet, a normál családi életet, önök pedig minden kompenzációt eltöröltek. Tehát itt egy komoly kérdés merül fel, hogy akkor a kormány vajon mit képvisel: a KDNP-féle pihenőnap a vasárnap, vagy pedig azt, amit jogalkotásszinten bevezetnek, hogy tulajdonképpen a vasárnap lassan már ugyanolyan munkanap, mint a hét bármely napja.

Összességében véve természetesen vannak benne jó javaslatok, jó módosítások is, de maga az irányvonal igazából nem egyezik azzal, amit a Jobbik elképzelt, és tekintettel arra, hogy a munkaügyi rész csak egy töredéke ennek az egész javaslatnak, hiszen benne van az önkormányzatok, az államháztartási törvény és még sorolhatnék vagy tízféle törvényt, amelyekről rendelkezés van, így nem kívánok semmit mondani, hogy a Jobbik-frakció milyen álláspontot fog képviselni a szavazásnál, hiszen én csak a munkaügyi részről tudok beszélni, amit azonban nem tudunk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következik Hegedűs Lorántné képviselő asszony, Jobbik.

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam a törvényjavaslat azon pontjaihoz szeretnék hozzászólni, amelyek az önkormányzatok kötelezettségvállalásait érintik, jellemzően a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvény módosításáról szóló pontokat szeretném érinteni. Elsőként is arról szeretnék beszélni, ami egyébként itt már elhangzott az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményének előadása kapcsán is, de a többségi vélemény megfogalmazásakor is Nagy Csaba képviselőtársam részben már elmondta, nevezetesen, hogy ezentúl gyakorlatilag minden kötelezettségvállaláshoz, tehát a kezességhez és a garanciához is a kormány előzetes hozzájárulása szükségeltetik majd. A bizottsági ülésen is felmerült ezen törvényjavaslat benyújtásának a körülménye, illetve az, hogy biztosan átgondolta-e a kormányzat ennek a javaslatnak a hatását, felmérte-e ennek a következményeit.

Tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon nagyon sok európai uniós beruházás folyik, hogy csak az egyiket említsem, körülbelül 130 olyan víziközmű-beruházás zajlik, amelyben csatornahálózat építése és szennyvíztisztító mű kiépítése zajlik, ezek egyenként, mindegyike többmilliárdos beruházás, és mindegyik európai uniós pénzzel valósul meg, a kormányzat támogatásával, jelentős hányadban az Európai Unió járul hozzá ezen beruházások kivitelezéséhez. Ami ezen felül van, azt jellemzően kétfajta módon szokták az önkormányzatok hozzátenni: úgy, hogy víziközmű-társulatot alapítanak, és a víziközmű-társulat szedi be az egyéni érdekeltségű hozzájárulásokból azt az önrészt, amely szükséges ezen beruházás megvalósításához, illetve hitelt vesz fel az önkormányzat, mondjuk, adott esetben egy szennyvíztisztító mű megvalósításához, vagy pedig a jegyző államigazgatási hatósági jogkörében eljárva kiszámlázza úgymond az érintetteknek a beruházás költségeinek egy megadott részét. De jellemzően - mondom - ez az első variáció, a víziközmű-társulatokon keresztül az érdekeltségi hozzájárulások beszedése az, amely sok esetben biztosítja az önrészt az önkormányzatoknak, de ez csak akkor valósulhat meg, hogyha az önkormányzat kezességet vállal, adott esetben a víziközmű-társulat mögé állva.

Most nagyon sok ilyen beruházás fut. Van előkészítésben, van olyan döntési szakaszban, hogy a kormányzat jóváhagyja-e, illetve az adott minisztérium jóváhagyja-e ezt a pályázatot vagy sem. Ugye, tudjuk, ez nem egykörös, hanem sok esetben kétkörös eljárás. A KEOP pályázati rendszeren belül vajon ezeket is fogja érinteni? Ha érinti, milyen módon fogja érinteni? Nagy Csaba képviselőtársam is elmondta, hogy bizony félő, hiszen önkormányzati képviselők, polgármesterek fogalmazták meg a bizottsági ülésen is, hogy ez jelentős mértékben fogja lassítani a pályázati elbírálásokat, egyáltalán az egész folyamatot, hiszen az, hogy plusz-kormányfelhatalmazás kell arra, hogy adott esetben ez a kezességvállalás, ami egyébként természetes és nyilvánvaló dolog, megtörténhessen, ez egy felesleges körülmény értelmezésünk szerint, ami tényleg csak nehezítésre van. Nem beszélve arról a dologról, hogy adott esetben már azzal, hogy érdekeltségi hozzájárulást szednek be az egyes tagoktól, a víziközmű-társaságok tagjaitól, tehát a helyi lakosságtól, illetve a csatornadíjban is megfizettetik ezen költségeket, már eleve be van építve az a fék, amely szükséges ahhoz, tehát ami a fedezetet biztosíthatja adott esetben az önkormányzatok számára. Tehát az Európai Uniónak további biztosíték e tekintetben nem szükséges, ezért sem értjük, miért szükséges a kormányzatnak, miért egy pluszelvárása az önkormányzatok felé ez a plusznehezítés.

A másik, amit még szeretnék érinteni a hozzászólásomban, a 13. § (2) bekezdése, ami az eredeti törvény 10. §-ának (1a) bekezdését jelenti majd a jövőben, nevezetesen, hogy a kormány hozzájárulása ezentúl az esetben lesz egyértelműen biztosított, hogyha az adott település a helyi adók közül valamit már kivet, tehát vagy iparűzési adót szed be, vagy valamilyen vagyoni típusú adót, tehát építményadót, telekadót szed az érintett polgároktól. Azaz nem elég, hogy egyszer már "megsarcoljuk" a polgárokat, hiszen a beruházáshoz ők fizetik be az önrészt az érdekeltségi hozzájárulásukon keresztül vagy a csatornadíjukon keresztül, ahogy itt az előbbiekben mondtam; azon felül még azért, hogy egyáltalában az egész mű megvalósulhasson, hogy az eredeti példánál, a csatornaberuházásoknál maradjak, még építményadót is kivetünk rájuk, vagy kivettetünk rájuk az önkormányzatokon keresztül, azért, hogy a kormány eme nemes gesztust, nevezetesen azt, hogy adja a hozzájárulását ahhoz, hogy az önkormányzat a kezességet vállalja... - még meg kell tennie.

(16.50)

Tehát nem tudom, érti-e ezt a problémát, tisztelt államtitkár úr, amit felvetek, hogy miért is kell most már háromszorosan bebiztosítaniuk az önkormányzatoknak magukat - és úgy bebiztosítani, hogy ezzel a saját lakosságukat terhelik - ahhoz, hogy a kormányzat megadja a garanciát. Számunkra ez értelmezhetetlen, elfogadhatatlan szűkítő feltétel, és ennek visszavonását követeljük, már csak azért is, mert egyébként az, hogy helyi adókhoz kössünk bármilyen, mondjuk, kormány-hozzájárulást, az rendkívül méltatlan dolog.

Az Állami Számvevőszék 2012-es jelentéséről a múlt héten vitatkozott a Ház. Ebben a jelentésben is szerepel az, hogy az Állami Számvevőszék az általa megvizsgált települések kapcsán jelenti tisztelettel a Háznak, hogy nem működik a helyi adók beszedésének rendszere vagy egyáltalában a helyi adók rendszere akkor, ha arra akarjuk alapozni az önkormányzati költségvetést, mert egyrészt bizonytalan bevételekről van szó sok esetben, hiszen a vállalkozások kistelepüléseken nem működnek, alig működnek, illetve nagyon bizonytalan a sorsuk, másrészt a lakosság tovább nem terhelhető.

Építményadót, telekadót kistelepülésen beszedni akkor, amikor már tényleg filléres gondjaik vannak a kistelepülésen lakóknak, vagy akkor, amikor csak nemrégiben, a rezsicsökkentés ellenére, sok esetben száz százalékkal növelték, mondjuk, a hulladékszállítás díját az egyes településeken - nem egy ilyen települést tudok mondani, ez nagyon sok vidéki településen hatalmas gond -, most még arra kényszeríteni a településeket, hogy a kormány hozzájárulásához még építményadót is vessenek ki, ez szerintünk elfogadhatatlan. Mondom még egyszer, maga az ÁSZ is azt mondja, hogy be kell vallania a számtalan vizsgálat eredményeképpen, hogy ez a rendszer működésképtelen, ez a fajta logika, amit a kormányzat próbál ránk, a településekre ráerőltetni, kontraproduktív, annak ellenére, hogy mondjuk, a parlament gazdasági bizottságának elnöke, Rogán Antal a saját önkormányzatában - tudjuk, hogy ő Budapest belvárosában polgármester - már előre megalkotta Budapest belvárosának 2014-es költségvetési koncepcióját. Ebben - amellett, hogy a vagyonfelélést már fillérre pontosítja több mint másfél milliárd forint tekintetében - leírja, hogy szükségesnek látja a helyi adók növelését, illetve az abba az irányba tett intézkedéseket. Nem gondoljuk, hogy ez a kormányzati politika akár Budapest belvárosában, de akár egy kistelepülésen is elfogadható. Ez a fajta gondolkodásmód egy nagyon sötét időszakra emlékeztet, aminek az volt az eredménye, hogy a magyar falvak ellehetetlenültek, leépültek, nevezetesen a Kádár-korszak falurombolására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következik Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Onnan folytatnám, illetve azt egészíteném ki, amit Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondott. Egyébként ezekkel kapcsolatosan közösen módosító javaslatokat is benyújtottunk; így próbáljuk jobbá tenni ezt a nehezen elfogadható javaslatot. Én is abból a körből indítanám felszólalásomat, hogy egyrészt az egy jó dolog volt, persze, hogy az önkormányzatokat vagy a hitelüknek egy részét konszolidálta az állam, persze hozzá kell tenni, hogy azért tetemes ingatlanvagyont is vitt vele együtt, és ennek a jogi lebonyolítása sem volt tökéletes és hézagmentes. Emlékezhetünk arra is, amikor utólag hozták meg azokat a jogszabályokat - például a megyei intézmények átvétele esetében -, amelyek hiányában nem is történhetett volna meg az, hogy mondjuk, a kormány és a megyei közgyűlési elnökök aláírjanak bizonyos nyilatkozatokat, de utólag meghozták ezeket a szabályokat, vitték az intézményeket, és természetesen vele az adósságot is. Egyébként sok esetben, illetve legtöbb esetben az adósság kisebb volt, mint az így elvitt, einstandolt ingatlanérték.

Most viszont ebben a javaslatban - úgymond az önkormányzatok érdekében - újabb olyan korlátozásokat vezetnek be, ami nehezen elfogadható, és a gyámság, az önkormányzati gyámság szintjét már-már az elviselhetetlenségig vagy a komikusságig, tragikomikusságig fokozzák. Természetesen mi sem vagyunk amellett, hogy adósodjanak el az önkormányzatok, és az is igaz, hogy nagyon sok önkormányzat esetében egyébként a politikai vezetést éri a legtöbb kritika, pártállástól függetlenül; erre nagyon sok példa van az elmúlt több mint húsz évben. Bizony nem vagyunk amellett, hogy adósodjanak el ezek az önkormányzatok, de nagyon sok példa van arra, hogy bizonyos fejlesztéseket jó irányba valósítottak meg, és nem minden hitel olyan működési hitel, amely egy felélést jelent, és csak azzal kompenzálható, ha különböző ingatlanokat el kell adni. Erre Hegedűsné képviselőtársam részletesen kitért, én nem sorolnám fel újra, hogy melyek lehetnek azok az esetek, amikor szükség lehet adott esetben előremutató hitelfelvételre.

Az viszont, amit önök itt javasolnak, nevezetesen, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a megyei jogú városok esetében a kormányzati hozzájárulás határa - tehát ameddig nem kell elszaladni és engedélyt kérni a hitelfelvételhez - például Budapest esetén százmillió forint lenne, ez egészen egyszerűen nevetséges összeg. Felmerül, hogy akkor ezek után egyrészt technikailag hogyan fogják megoldani az állandó igényeket, mi alapján fognak szelektálni. Ez is egy nagyon fontos szempont, tehát ez lehet egy újabb fegyelmezési eszköz olyan önkormányzatok vagy olyan polgármesterek felé, ahol nem önöknek tetsző vezetés van. Lehet, hogy majd meg fogják engedni sok esetben a saját csókos cimboráiknak, hogy felvegyék azokat a hiteleket egy kormánydöntéssel, más esetben meg a legcélszerűbb és legindokoltabb esetekben is el tudják ezt majd utasítani, ha ezt majd esetleg olyan településvezető, olyan település kéri, ahol nem önök vannak hatalmon. Hozzáteszem, hogy ez 2014-től akár még életbevágóbb és gyakoribb példa is lehet. Itt a főváros, a megyék esetén a százmillió forint egyértelműen nagyon kevés, és akár a megyék sakkban tartására is fel lehet majd használni 2014-ben, ha nem borul ennyire narancsba az ország. Az országos nemzetiségi önkormányzatok esetén még hagyján a húszmillió forint; viszont a következő, a nem megyei önkormányzatok vagy nem megyei jogú városok esetében a javasolt tízmillió forint meg már olyan szinten minősíthetetlenül alacsony összeg, ami tulajdonképpen teljesen érthetetlenné teszi a jogintézményt, vagy komikusnak hat a bevezetése.

Ha mondjuk, egy fővárosi kerületet nézünk, mondjuk, a XI. kerületet, Zuglót és sorolhatnánk, de akár más nagyvárost is mondhatnánk Magyarországon, akkor az ő működési költségeikhez, illetve a bevételeikhez képest - akár több tíz milliárd forintos költségvetéssel is működhetnek ezek az önkormányzatok - a tízmillió forint egészen egyszerűen abszolút komikusnak hat. Ennyi erővel nullára is tehették volna, vagy százezer forintban is meghatározhatták volna, körülbelül ugyanott tartanánk. Ami viszont érdekes, hogy emellett a saját bevételek 20 százalékában, de legfeljebb tízmillió forintban határozzák meg, ami viszont a kisebb települések esetében az eladósodást nem fogja meggátolni. Vannak ugyanis olyan települések - főleg a néhány száz fős településekre, községekre gondolok -, ahol a saját bevételek 20 százaléka nem éri el a tízmillió forintot, tehát nyugodtan, állami hozzájárulás nélkül felvehetik majd a hiteleket, de azt azért érezzük, hogy az, hogy a saját bevételek 20 százalékát, mondjuk, évente vagy egymás után több alkalommal hitelre költik, vagy felvesznek ekkora hiteleket, kötelezettségvállalásokat, nagyon könnyen az eladósodáshoz vezethet.

(17.00)

Persze, lehet erre azt mondani, hogy azok "néhány" tízmillió forintok, és könnyen segíthet újra az állam, de ne szakítsuk szét az arányosság meghatározását a nagyobb községek, városok és a kisebbek között. Itt azt fogjuk javasolni, hogy ez 10 százalékban kerüljön meghatározásra, viszont a 10 millió forintot 100 millió forintra emeljük fel, és így arányos lesz az összeg a saját bevételekhez, egy község, egy település saját bevételeihez egyrészről, ami egy fontos mérőszám, hogy mennyi az a bevétel, amiből gazdálkodhat. A 100 millió forint egy olyan határ, ami talán még a nagyobb városoknak, településeknek is lehetővé teszi, hogy ne kelljen minden egyes hitelfelvétel esetében a kormányhoz szaladgálni, és a kormány majd természetesen kegyet gyakorol, vagy nem.

Egyébként hozzáteszem, akár a plázastop esetében is ezt láthattuk, azon múlt, hogy valaki megkapja-e vagy sem, hogy milyen kormányzati pozícióban, minisztériumi pozícióban voltak jó ismerősei. Ha ez megvolt, akkor lehetett a plázastop alól felmentést kapni, ha nem, akkor ezt elutasították. Természetesen annak örülünk, ha egy plázával is kevesebb épül, persze ebben az eseten a 300 négyzetméteres nagyság nem csak plázákra vonatkozhat, de nem szeretnék ebbe az irányba elhaladni. Csak szeretném hangsúlyozni, hogy minden esetben, ahol valamiféle diszkrecionális jogot, tehát döntési jogot adunk a kormányzat kezébe, ezzel a visszaélés jogát is megteremtjük.

A másik eset, amit én is ki szeretnék emelni, Hegedűs képviselőtársammal egyetemben, ami valószínűleg az Európai Unió nyomására kerülhetett be, hogy bizonyos esetekben a hitelfelvételhez azt kell az adott településnek bemutatnia vagy garantálnia, hogy kivet legalább egyet a törvényben felsorolt adók közül. Ez azért is nehezen érthető, mert ahogy ez elhangzott, tulajdonképpen gyámság alá kerülnek az önkormányzatok, és az a maradék pici kis önrendelkezési joguk abban az esetben is, amikor, mondjuk, a kormánytól megkapják az engedélyt, hogy felvegyék azt a hitelt, az is ahhoz van kötve, hogy kivessék az adókat. Engem ez nagyon emlékeztet arra, pedig önök kampányoltak is ellene, hogy az IMF mindenhol az ingatlanadót várja el. Önök talán még nagy plakátokon hirdették is, hogy "nem az ingatlanadóra", az IMF-nek mi majd így-úgy rákoppintunk az orrára. Nos, ez a javaslat sajnos abba az irányba hat, hogy valakiknek bizonyára nagyon meg akarnak felelni, ha helyi iparűzési adó, vagyoni típusú adó vagy kommunális adó kivetését kötelezően rendelik és várják el abban az esetben például, ha hitelfelvételhez a kormányzat hozzájárul.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A távolléti díjas felszólalást, Bertha Szilviát nem szeretném már kiegészíteni, és nem szeretném a tisztelt Ház idejét sem rabolni. De zárszóként el szeretném mondani, hogy az önkormányzati törvénynek ezek a módosításai sajnos abba az irányba hatnak, hogy a leghatározottabban felszólaljunk azért, hogy az önkormányzatok további gyámolításából nem kérünk. És abból sem kérünk, hogy a kormányzat egyfajta saját jogkörbe vonja a méltányosságot, és a saját döntési hatáskörébe vonja, hogy majd kinek enged lehetőséget, ki fejleszthet a saját pénzéből, ha van, ha nincs. Ez 2014 után is egy elég baljós előképet vetíthet előre. Tulajdonképpen lehet ez jutalmazás, de az olyan önkormányzatok felé, és a megyei önkormányzatokat is ideértjük, súlyos büntetés is, amelyek esetleg nem a kormánnyal szimpatizálnak, vagy nem a kormány vagy a kormányzó pártok által irányítottak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Varga Zoltán, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is ennek a salátatörvénynek a második fejezetéhez szeretnék észrevételeket fűzni, és itt is elsősorban az államháztartási törvényt érintő ügyekről.

Azt gondolom, hogy az a felvezetés, amely Szatmáry államtitkár úr szájából elhangzott itt, közel egy órával ezelőtt, hogy azért szükséges ezen törvények szigorítása, mert az állam az önkormányzatokat megszabadította az adósságuktól, ezért most már meg kell akadályozni, hogy ez az adósság újratermelődjön. Azt gondolom, hogy ez egy elég rossz logika. Ha az állam nem bízik az önkormányzatokban, akkor ebben nagyon komoly gond és probléma van. Azt gondolom, hogy az egymásra utaltság mindenféleképpen szükséges az elkövetkezendő időben, hogy az ország valamire tudjon jutni. Ugyanis az állam nem fog tudni minden gondot és problémát megoldani. Ezek a helyi ügyek helyi döntéseket és helyi érdekérvényesítéseket kell hogy indukáljanak. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag gúzsba köti az önkormányzatokat az elkövetkezendő időszakra.

Másrészt az az adósságrendezés, amely az állam részéről mintha egy kegy lett volna az önkormányzatok számára, azt gondolom, egyre több önkormányzatban tudatosul az, hogy igazából, ha valaki ennek az összegzését megnézi, az önkormányzati szféra ebből rosszul jött ki. Ezt még akkor is állítom, ha egyes önkormányzatok számára persze az adósságelengedés kedvező lehet. De az egész önkormányzati szféra számára ez a szaldó negatív, legalább 150 milliárddal több forrás került el az önkormányzatoktól, mint amennyit az adósságkonszolidáció és mint amennyit az állami feladatok átvétele indokolt volna. Ez persze majd valamikor a jövő évi zárszámadás tekintetében fog kiderülni. De ha megnézzük egy-egy önkormányzat mostani gondját, problémáját és azokat a költségvetéseket, amiket ők elkészítettek 2013-ra, azokból teljesen világos, hogy nagyon sok helyen csökkent a támogatás, nagyon sok helyen úgy tudták biztosítani a nullás költségvetést, amit a stabilitási törvény számukra előírt, hogy olyan bevételeket állítottak be a költségvetésbe, amelyek vagy teljesülnek, vagy nem. Én számos olyan testületi döntésről hallottam és van tudomásom, ahol például egy adott ingatlan bevételét állították be forrásként. Aztán most vagy el tudják adni azon az áron, vagy lehet, hogy még nyomottabb áron sem.

Tehát nagyon komoly gondok és problémák vannak az adósságrendezés, a forrás elvitele tekintetében. És ez a törvényjavaslat, amely salátatörvényként jött be a parlament elé, azt kell mondjam, talán az utolsó szög az önkormányzatiság koporsójában. Meg merem kockáztatni, hogy nem is akármilyen, legalább százas szög, államtitkár úr. Mert miről is szól ez a törvényjavaslat? Több képviselőtársam már említette itt, és nyilvánvalóan mi is adtunk be módosító javaslatokat, de különösen a stabilitási törvény kapcsán kell újból elmondani, hogy azok az előírások, amelyek arra vonatkoznak, hogy akkor lehet egyáltalán majd adósságot keletkeztető ügyletet vállalnia egy önkormányzatnak, ha az adókat, iparűzési adót, vagyoni típusú adót kiveti. Itt ugye, a vagyoni típusú adók az érdekesek, mert iparűzési adót nyilvánvalóan csak olyan településeken tudnak kivetni, ahol van megfelelő háttér, tehát olyan vállalkozások sora, amelyek képesek ilyen dolgot fizetni. De ahol nem képesek, és ezek általában a halmozottan hátrányos helyzetű települések, ezek sorát lehet mondani, ott nyilvánvalóan iparűzési adót nem lehet kivetni. De számukra is, ha egyáltalán valamilyen fejlesztésbe akarnak fogni, és a kormány jóindulatában akarnak bízni, akkor vagy építményadót, vagy telekadót vetnek ki, hiszen ezek tartoznak vagyoni típusú adók sorába a helyi adóról szóló törvény szerint, vagy pedig magánszemélyek kommunális adóját kell kivetnie.

Szeretném idecitálni azt az ÁSZ-jelentést, amely gyakorlatilag arról szól, hogy sajnos Magyarországon nagyon sok kistelepülésen és különösen a hátrányos helyzetű településeken, ma már ezen adófajták kivetése illúzió.

(17.10)

Tehát a kormánynak mindenféleképpen át kell gondolnia ezt a javaslatát, vagy pedig lemond a magyarországi vidékről, de azt gondolom, hogy itt legalábbis olyan hozzászólásokat lehet hallani, hogy ez nem célja a kormányzatnak, ami teljesen logikus.

Az, hogy az előírások alapján nincs szükség kormány-hozzájárulásra különböző ügyekben - és itt Staudt képviselőtársam már említette ezeket a különböző összeghatárokat -, nem tisztem védeni a kormányt, hogy ne rántson magára ennyi feladatot. Ugyanis ha például ez a 10 millió forint összegű fejlesztési célú határ marad, akkor gyakorlatilag azt kell mondanom, hogy reményeink szerint, ha azokat a fejlesztési forrásokat el akarjuk érni, amelyek számunkra nyitva vannak az Európai Unióban és minél több helyen ezek a fejlesztések megvalósulnak, akkor azt gondolom, hogy nagyon sűrűn, nagyon sok kormányülést kell majd tartani, hogy ne késlekedjenek ezek a döntések. A bizottsági ülésen nem egy képviselőtársam, kormánypárti képviselőtársam volt az, aki példákat mondott, hogy hogyan és mi módon tartott, még egyszer hangsúlyozom: tehát kormánypárti politikusnak több mint fél évig tartott, hogy az ilyen típusú kormányzati hozzájárulást meg tudja szerezni. Mi van akkor, ha mondjuk, egy olyan település vagy egy olyan város polgármestere vagy testülete fordul a kormányhoz majd engedélyért, aki esetleg nem kormánypárti támogatottságú, hanem mondjuk, az ellenzék egyik polgármestere vagy képviselője?

Tehát azt gondolom, hogy ezeket mindenféleképpen módosítani szükséges. Ebben adtunk be módosító javaslatokat, reméljük, hogy támogatni fogja a kormány.

Ezen kívül még nagyon sok olyan ügy van, amely, azt gondolom, hogy figyelmet érdemel. Újból bejönnek a stabilitási törvény változtatása során az önkormányzatok különböző fegyelmezési és különböző fenyegetettségi dolgai is, például az önkormányzati biztos címszó alatt. Azt talán lehet díjazni, hogy az önkormányzati adósságrendezés kapcsán most már próbálják a bürokráciát csökkenteni, és az önkormányzati biztos megnevezése és az ő felelősségi köre talán rendben van, de egyáltalán nem értjük azt, hogy ha például egy helyi önkormányzat által irányított költségvetési szervnél - és most már nem olyan sok van, mert nagy részét elvitte az állam - a 30 napon túli lejárt esedékességű, elismert tartozásállomány mértéke két egymást követő hónapban eléri az eredeti kiadási előirányzatnak a 10 százalékát, akkor azonnal jön az önkormányzati biztos, és akkor gyakorlatilag csak a biztoson keresztül lehet nyilvánvalóan bármiféle ilyen működést rendezni.

Ez adott esetben nagyon le fogja lassítani az önkormányzat életét, és itt van még egy másik kitétel, hogy vagy 10 százalék, vagy 150 millió forint. Megint ez a százalékos korlát elsősorban a kistelepüléseken okoz olyan gondot, problémát, ahol mondjuk, például még óvodai működtetés van, mert ott azt kell mondanom, hogy egy ilyen kis óvodának a működtetése éves költségben nem egy egymilliárdos költségvetési főösszeg, hanem jóval szerényebb, és nyilvánvalóan ennek a százalékos értéke sem akkora ügy, hogy ebből már két egymást követő hónapban szükséges lenne az önkormányzati biztos kirendelése.

Nem értünk egyet azzal, hogy különösen a gépjárműadó tekintetében, ahol most már egy megosztott bevétel van az állam és a helyi önkormányzatok között, újabb szigorításokat vezetne be a kormány, és újabb bürokratikus lépéseket szeretne megvalósítani.

Azt gondolom, mivel az önkormányzatok élete ma már az Állami Számvevőszék előtt nyitott, az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi az önkormányzatokat, teljesen fölösleges a Kincstárnak olyan jogosítványokat adni, ami tovább bővíti ezt a bürokráciát. Ez nem más, mint megint csak a bizalmatlanság, megint csak az önkormányzatok életébe való nagyon durva beavatkozás. Nem is értem, hogy miért gondolja azt az állam, hogy az önkormányzatok nem tartják be azokat a törvényeket, amelyeket a parlament hoz. Tehát ha egyrészt elvonták a gépjárműadót, akkor nyilvánvalóan az adott település önkormányzata a meghatározott időben a Kincstár számára ezt az összeget befizeti, ehelyett önök mindenféle adatszolgáltatást kérnek, amelyet öt évig meg akarnak őrizni, ami nyilvánvalóan a helyi önkormányzat számára hátrányos, mert bárki, bármikor betekinthet ebbe a nyilvántartásba. Ne adj' isten, ha végül pedig valaki valamilyen oknál fogva késedelembe esik, akkor rögtön megfenyegetik azzal, hogy majd a meglévő kormányrendeletben, amelyet persze még nem is ismerünk, hogy majd ennek az egész procedúrának milyen lesz a kormányrendelete, akkor abban a rendeletben meghatározott mértékű bírságot kell majd fizetni, amelyet a Kincstár határozatában szab, és ez ellen a kincstári döntés ellen persze jogorvoslat nincs, mehetünk bíróságra.

Azt gondolom, hogy ezek az ügyek igazából nem szükségesek, már csak azért sem, mert szerintem, ha a kormány is úgy gondolja - és miért ne gondolná úgy -, akkor az önkormányzatokat ezekben az ügyekben inkább partnernek kellene tekinteni, mintsem ellenségnek, és olyan háttérnek, amely mondjuk, akadályozza a kormány munkáját. Ráadásul úgy, hogy ma úgy tűnik, legalábbis a dolgok mostani állása szerint, hogy az önkormányzati vezetők többsége gyakorlatilag a kormányhoz közel álló vagy kormányzati politikus. Bár lehet, hogy a kormány éppen tudja, hogy 2014-ben komoly változások jönnek, és ezért csinál olyan törvényt, amely megfegyelmezi, legalábbis a kezébe adja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a polgármestereket vagy a renitens képviselő-testületeket meg lehet fegyelmezni.

Tehát azt gondolom, hogy ezek a törvényjavaslatok nem támogathatók, ráadásul azért sem, mert még ha lennének is olyan elemei, amelyeket az ember jó szívvel támogatna, pontosan a salátatörvény okai miatt, mivel összelapátolnak Tolnát-Baranyát, ezért nyilvánvalóan egy törvényjavaslatra a végén vagy igent vagy nemet tud mondani az ember, de módosító javaslatokkal nyilvánvalóan próbáljuk a törvényjavaslatot javítani. Bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők és különösen az önkormányzati emberek, az önkormányzatban felelősséggel dolgozó polgármesterek és testületi tagok azért átgondolják ezeket a javaslatokat, mert aztán majd nekik otthon, helyben kell elszámolni ezekkel a döntésekkel.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Patay Vilmos, a Fidesz képviselője.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én Bertha Szilvia képviselőtársam egy igaztalan állítására szeretnék reagálni, és kérdezem, hogy miért nem elfogadható önnek a szakképesítéssel kapcsolatos kételyeire a foglalkoztatási bizottság ülésén kapott válasz, hiszen a mostani javaslat ezen a téren egy pontosító rendelkezés annak érdekében, hogy bizonyos munkakörökben alapfokú iskolai végzettség nélkül is lehessen a jövőben is közalkalmazottként dolgozni.

Önnek miért nem elfogadható, hogy ha pár száz fős vagy esetleg ezerfős kistelepülésen valaki, valakik egyébként megfelelnek, akkor dolgozhassanak továbbra is takarítóként vagy éppen konyhai kisegítő személyzetként, akkor is, ha nem végezték el - akármilyen oknál fogva is - a nyolc általános iskolát.

(17.20)

A gyakorlatból is tudok példát mondani. Ha eddig az önkormányzat kezelésében lévő általános iskolában az illető konyhai kisegítőként dolgozott, és most az általános iskola állami kezelésbe került, innentől kezdve ugyanazt a munkát miért ne végezhetné el azon a kistelepülésen, ha egyébként a döntéshozóknak e tekintetben megfelel. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat pontosan ezt pontosítja, hogy ez a folytatás lehetséges legyen. Véleményem szerint éppen ezért az ön javaslata, észrevétele nem életszerű ezen a téren. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bertha Szilvia képviselő asszony, Jobbik, válaszol.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Válaszolnék Patay Vilmos képviselőtársamnak. Az a válasz pusztán azt erősítette meg a bizottsági ülésen, hogy igen, jól értelmeztük, és innentől kezdve alapfokú végzettségre sincs szükség ahhoz, hogy valaki például egy önkormányzatnál dolgozzon, vagy bármilyen közszolgálati munkakört betöltsön. Ezzel az a probléma, amit a képviselőtársam elmondott, hogy ezek a körülmények nincsenek ám rögzítve a törvényben, tehát akár ilyen is fennállhat. De fennállhat az is, hogy tömegével kezdenek el alapfokú végzettséggel sem rendelkező embereket alkalmazni közszolgálati jogviszonyban, mert mondjuk, más nem megy el annyi pénzért ilyen munkát végezni. Tehát ez a módosítás ezt is lehetővé teszi.

Tehát lehet, hogy az ön szándéka és naivitása azt mondatja, hogy csak ilyen körben fognak, de a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják: amivel vissza lehet élni, azzal vissza is élnek. Tehát ezt a módosítást nem tartjuk megfelelőnek, ez nem pontosítás, hanem olyan típusú lehetőség megnyitása, ami rendkívüli visszaélésre és rendkívüli színvonalromlásra ad lehetőséget a közszolgálatban.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolgot szeretnék megemlíteni. A fideszes képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni arra a nyílt beismerésre, amely a törvénytervezet 1. §-ának 12. pontjában szerepel, a közalkalmazottakat érinti. Gyakorlatilag úgy szól, hogy két kategóriára bontva iskolai végzettség nélkül és megfelelő középfokú vagy egyéb más iskolai végzettséggel bírók esetében a minimálbér, a másik esetben a garantált bérminimum garantálásáról szól. Valójában nyílt beismerés, mint mondtam, arról szól, hogy talán még ez sem történt meg, ha most a törvénytervezet keretei között kell ezt garantálni. Ez az egyik része a dolognak.

A másik része, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy a minimálbér bruttója a 98 ezer, ami után fizetnek a munkaadók többletjárulék-terheket. A nettója nem túl sokkal több, mint 2010-ben volt, a vásárlóerő-értéke meg jóval kevesebb. A garantált bérminimum 114 ezer forint. Nem egy példát ismerek a közvetlen környezetemből, olyan emberek példáját, akik korábban köztisztviselőként dolgoztak, majd átszervezés, egyéb ok folytán elvesztették a munkalehetőségüket, utána pedig közfoglalkoztatottként diplomás embereket 114 ezer forintos bruttó bérért foglalkoztattak hasonló tevékenység ellátására. No, hát ez nem túl gáláns történet. Csak azért szerettem volna figyelmükbe ajánlani, mert érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy ez rendben van-e így.

A harmadik dolog valószínűleg nem fog beleférni ebbe a kétpercesbe, de említés szintjén elmondom. Ez az önkormányzati kötelezettségvállalások kérdéskörét érinti, már több esetben szó esett róla. Az Orbán vezette kormány a legrosszabb forráskihelyezők közé tartozik, hiszen a 2007-2013-as 8200 milliárd forintos összeg a forrásfelhasználás tekintetében úgy nézett ki, hogy 2010-ben az ötödikek voltunk - befejezem ezzel a mondattal -, 2013-ban pedig az első húszban nem találjuk. Majd részletezem.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István: Igaza van! - Tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer András független képviselőnek.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Külön örülök, hogy Cséfalvay államtitkár úr képviseli a kormányt, mert így legalább néhány tegnapi elszólására lehet reagálni, amire akkor nem volt módunk a házszabályi rendelkezések miatt.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Akkor lehet reagálni, ha ehhez a napirendi ponthoz tartozik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Elnök úr, nagyon szorosan ehhez a napirendi ponthoz tartozik.

Arról van szó, kénytelen vagyok itt kezdeni, mert általános vitában vagyunk, hogy államtitkár úr tegnap azt találta mondani, hogy a kormány sok jó cselekedete közül az egyik az, hogy rugalmassá tette a munkaerőpiacot. Csakhogy az önök olvasatában a rugalmas munkaerőpiac, lásd még a kizsákmányolás törvénykönyvét 2011-ből, annyit jelent, hogy könnyebben lehet kirugdalni a magyar embereket a munkahelyükről. Az önök számára rugalmas munkaerőpiac a totális kiszolgáltatottságot jelenti. Másutt, más országokban a rugalmas munkaerőpiac azt jelenti, hogy van egy olyan állami átképzési, felnőttképzési rendszer, amely lehetővé teszi a felnőtt munkavállalók számára, hogy könnyen foglalkozást, így könnyen állást tudjanak váltani, illetve a munkanélküliségből nem a közfoglalkoztatásban, hanem az elsődleges munkaerőpiacon tudjanak álláshoz jutni. Önöknek nem ez a céljuk. Önöknek a további kiszolgáltatottság növelése a céljuk.

A másik dolog, amit elöljáróban az Mt. módosítása kapcsán fontos leszögezni, visszautalva itt már egy mai vitára, azt el lehet mondani, hogy az önök hároméves mérlege azt hozta az egyszerű ember számára, hogy immáron többet kell dolgozni kevesebb bérért. Ezt mindjárt igazolni is fogom. S nemcsak többet kell dolgozni kevesebb pénzért, hanem mindezt sokkal kiszolgáltatottabb, megalázóbb körülmények között, mint korábban.

Ami konkrétan a távolléti díj intézményét, illetve az azzal kapcsolatos, önmagában üdvözlendő módosítást illeti: a tárca már korábban is elmondta, hogy a kormány a gyakorlati tapasztalatok ismeretében - mondták a törvényjavaslat vitájában annak idején - készen áll az Mt. finomhangolására, ha erre igény lesz. Igény már volt a kezdet kezdetén! Most azt mondják - idézem -: "A gyakorlati élet bebizonyította azt, hogy ez a 174 osztószámmal történő megállapítás olyan anomáliákat okozott, hogy különböző hónapokban eltérő munkaidők mellett számolva bizony más-más távolléti díjat kapott a munkavállaló, ez most pontosításra került az igényeknek megfelelően." Csakhogy ezekkel az anomáliákkal, ha kevesebb arroganciával reagált volna akkor Czomba államtitkár úr az ellenzék felvetésére, már korábban, a törvény kidolgozásánál lehetett volna számolni. Előre lehetett látni, hogy az új számítási mód más-más bért fog eredményezni az egyes hónapokban a munkanapok és a távollétben töltött napok száma szerint. A kormány által februárban közzétett módszertani útmutató is egyszerű példákon keresztül mutatta be az eltérő béreket eredményező számítási módot.

Tehát a változtatás szükségessége világosan látható volt előre, a kormány viszont annak idején nem látott problémát ebben. Nem látott problémát az új szabályok miatt bérkompenzációt végrehajtó munkáltatók oldalán jelentkező többlet adminisztrációs teherben és a kedvezőbb hónapban való szabadságolás körül keletkező munkahelyi konfliktusokban, valamint a rövidebb hónapokban visszaeső bérekben sem. Ez is azt bizonyítja, mennyire nem körültekintő módon, a lehetséges hatásokkal nem számolva, úgy, mint ahogy az szokásos önöknél, hatástanulmányok nélkül alakította át a kormány a hazai munkajog teljes szabályrendszerét. A munkavállalók és munkáltatók képviselőivel való egyeztetésekkel, az érdekegyeztetés meghagyásával megelőzhetők lettek volna ezek az anomáliák.

A munkavállalók és a munkáltatók nyomására végül most változik a szabályozás, de erre is későn kerül sor. Fontos lett volna, hogy idén június 1-jén lépjen hatályba a módosítás, mert június is a legkevesebb munkanapot számláló hónapok közé tartozik, júniusban is csak 20 munkanap lesz, ahogy februárban is csak ennyi volt. Ha még akkor is a jelenleg hatályos szabályok szerint kellene számítani a távolléti díjat a havibéreseknél, több ezer forintot veszíthetnének azok, akik ekkor veszik ki a szabadságot. A törvényjavaslat nem tartalmaz arra vonatkozó szabályokat sem, hogyan kaphatják vissza esetlegesen elveszített keresetüket azok, akik februárban mentek szabadságra, és emiatt kevesebb fizetést kaptak, mint amennyi a havi bér alapján járt volna nekik. Korábban az LMP javasolta a távolléti díj helyett az átlagkereset intézményének a megtartását, erre módosító javaslatot is annak idején az Mt.-hez benyújtottunk.

Ami a vasárnapi pótlék intézményét illeti, itt viszont egyértelműen kedvezőtlen a változás az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján, ahogy erre egyébként ellenzéki képviselőtársaim már utaltak. Ugyanis ez a javaslat korlátozza a százszázalékos vasárnapi bérpótlékra jogosultak körét.

(17.30)

A hatályos törvény szerint azt a munkavállalót illeti meg vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalékos bérpótlék, aki rendes munkaidőben történő munkavégzésre van beosztva több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben és a kereskedelmi, turisztikai ágazatban. A jövőben azonban ez a kör kibővül, tehát itt is a munkavállaló húzza a rövidebbet és keres majd kevesebbet a rendkívüli munkavégzésre beosztott, illetve a rendes munkaidejű, vasárnapi munkavégzésre nem kötelezhetők körében. Azaz nemcsak a rendes munkavégzésre beosztottak kapnak 50 százalékos pótlékot több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelmi, turisztikai ágazatban, hanem azok is, akik rendkívüli munkaidő keretében dolgoznak vasárnap.

Utalva akár a mai költségvetési törvénymódosítás kapcsán elhangzott álláspontokra és egyáltalán arra a propagandára, amit önök itt a bérszínvonal kapcsán nyomnak, érdemes arra is kitérni, hogy egyébként ez az úgynevezett új munka törvénykönyve, a kizsákmányolás törvénykönyve milyen hatást gyakorolt a bérekre az elmúlt két esztendőben. A munka törvénykönyve hatásairól egyébként már készültek kutatások, amelyek visszaigazolták azokat a félelmeket, amiket akkor az ellenzék elmondott. Az az állítás, amit a kormány végig cáfolt, miszerint egyes munkavállalók kevesebbet fognak keresni több munkáért, sok esetben beigazolódott. Az LMP akkor figyelmeztette önöket, államtitkár úr, hogy ez a törvénykönyv ahhoz vezet, hogy az emberek Magyarországon innentől kezdve kevesebbet fognak keresni több munkáért, azaz több munkáért kevesebb pénzt fognak kapni.

Az MTA által a Liga felkérésére készített terepkutatás és tanulmány megállapította, hogy a vizsgált cégek több mint felében a bérek csökkentek az új törvény megjelenése óta, és a többi helyen is bekövetkezhet a bércsökkenés a kollektív szerződések módosítását követően. A bércsökkenés okai a következők, egész pontosan hét tételben.

1. A munkabérek csökkenésének egyik legfontosabb oka a pótlékok csökkenése. Jelentősen csökkent az éjszakai munka pótléka, valamint a délutáni műszakpótlék gyakorlatilag megszűnt. A munkavállalók álláspontja szerint a pótlékok csökkenése különösen a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat érintette, ők nettó 15 ezer forintot is veszítettek havonta a műszakpótlék változásával.

2. A munkanélküli időszakra fizetendő díjazás csökkenése ugyancsak bércsökkenést eredményez. Január óta a munkáltatónak átlagkereset helyett távolléti díjat kell fizetnie például szabadság vagy végkielégítés esetén. Egyes cégeknél a távolléti díj kiszámításának módját a korábban hatályos átlagkereset számításának szabályaihoz közelítették, ezzel mérsékelve a bekövetkező bércsökkenést.

3. A hosszabb munkaidőkeret alkalmazásának lehetősége szintúgy bércsökkenéshez vezet, hiszen csökkenti egyrészről az állásidőt, másrészről a rendkívüli munkavégzés mértékét, és ezáltal az ezen időszakokra biztosított díjazást, pótlékokat is.

4. Csökkenti a munkabérek mértékét az a másik munkaidő-beosztással kapcsolatos szabály is, hogy a munkaidő-beosztást a munkavállalókkal már nem egy héttel korábban és egy hétre előre kell közölni, hanem elegendő mindössze négy nappal korábban tájékoztatni a munkavállalókat a munkavégzésre való beosztásukról. Ez a szabály szintén csökkenti az állásidőre járó díjazás, illetve a rendkívüli munkaidőre járó díjazás fizetésének valószínűségét. Ezt a szabályt ugyanakkor a munkavállalók nemcsak a bérrel összefüggésben kifogásolták, hanem amiatt is, hogy szinte ellehetetleníti a magánélet és a munkahelyi feladatok összehangolását.

5. Az új rendelkezések szerint a munkaközi szünet már nem a munkaidő része, hanem ezt az időszakot szabadidőként kezeli a törvény. Mivel a törvény életbelépésétől a munkaközi szünet nem a munkaidő része, a munkavállalók - a szakszervezet számításai szerint - a gyakorlatban évente 11 nappal többet kell dolgozzanak ugyanakkora bérért.

6. A hat hónapos próbaidő szabálya ugyancsak járhat bizonyos mértékű bércsökkenéssel, hiszen ha a munkáltató próbaidőt alkalmaz, például a hat hónapos határozott idejű jogviszony létesítése helyett, akkor ha már nincs szükség a munkavállaló munkájára, indokolás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti a jogviszonyt ahelyett, hogy a határozott időből még hátralévő időtartamra járó távolléti díjat a munkavállalónak megfizetné.

7. Az állásidőre járó díjazás nem illeti meg a munkavállalókat akkor, ha előre nem látható külső ok miatt kerül sor a munkavégzés alóli mentesülésükre. Ezen új szabály bevezetése miatt a munkavállalók valószínűleg a jövőben számos esetben elesnek az állásidőre járó díjazásuktól. Ugyanakkor a munkáltató számolhat azzal, hogy ha a munkavállalók vitatják is a díjazást kizáró körülmények fennállását, akkor sem fognak erre nézve pert indítani, egyrészről a munkaügyi perrel járó költségeknek az igényt jelentősen meghaladó mértéke miatt, másrészről mert az igazságügyi statisztikák azt mutatják, hogy a munkavállalók a fennálló munkaviszonyuk alatt nem érvényesítik a bérrel kapcsolatos igényeiket, mert félnek - és ez a valóság, államtitkár úr - a munkaviszonyuk megtorláskénti megszüntetésétől. Legtöbbször és legnagyobb mértékben azonban egyértelműen a műszakpótlékok miatt csökkentek a bérek. A bércsökkentés második leggyakoribb oka a túlórák kiesése, ami bekövetkezhet egyrészt a munkaidőkeret egyoldalú bevezetése miatt, vagy - különösen állami cégeknél - az éves munkaidőalap növekedése következtében.

Összességében tehát elmondható, hogy az alacsony keresetűek jelentős része számára hátrányos volt az új Mt. a bérekre gyakorolt hatása miatt. Az egykulcsos adórendszer és az adójóváírás kivezetése miatt amúgy is rosszul járt dolgozóknak adott ezzel még egy pofont a kormány, egészen pontosan önök az új MT-vel is további pénzt vettek ki az egyszerű dolgozó emberek zsebéből. Magyarul, nem igaz az a dicshimnusz, amit itt önök löknek a bérszínvonallal kapcsolatban. El lehet mondani, hogy amióta önök kormányozzák az országot, a magyar emberek többet dolgoznak kevesebb pénzért és gyengébb munkavállalói feltételek mellett, gyengébb munkajogi védelem mellett.

Ez a valóság, államtitkár úr, és ennek a valóságnak az égadta világon semmi köze a rugalmas munkaerőpiachoz. Ha rugalmas munkaerőpiac lenne Magyarországon, akkor az emberek, ha veszélyben érzik az állásukat vagy egész egyszerűen leépítették őket, csődbe ment a vállalkozás, mert állami közbeszerzésen csak bizonyos cégek tudnak nyerni, akkor az emberek nagyon könnyen el tudnak menni olyan képzési rendszerekbe, tudnak élni olyan képzési lehetőségekkel, amivel tudnak állást változtatni. Erre nincs lehetőség, önök a képzési rendszerből is csak kivettek pénzt. Innentől kezdve viszont nem kéne rugalmas munkaerőpiacról beszélni. Ha rugalmas lenne a munkaerőpiac Magyarországon, államtitkár úr, akkor az elsődleges munkaerőpiacon - tehát nem a közfoglalkoztatást idehozva, hanem az elsődleges munkaerőpiacon - létesültek volna tiszta, fehér munkahelyek ebben az országban. De nem ez történt. Az intézményi munkaügyi statisztika alapján a legális elsődleges munkaerőpiacon munkahelyek szűntek meg, mégpedig úgy, hogy akik egyáltalán még állásban vannak, és nem a szürkegazdaságban, azok sokkal kiszolgáltatottabb feltételek mellett végzik a munkájukat és kevesebb pénzért, mint az úgynevezett új munka törvénykönyve, a kizsákmányolás törvénykönyvének bevezetése előtt.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót ismételt felszólalásra 15 perces időkeretben Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Schiffer képviselőtársam utolsó mondataival folytatom a mondandót az elsődleges munkaerőpiacon való munkaerő-piaci helyzetkép kialakulása ennek a hároméves kormányzásnak az eredményeképpen, és alapvetően a munka törvénykönyve tavaly nyári intézkedései kapcsán.

Látható, hogy 2011-ben és 2012-ben - államtitkár úrra nézek, mert ő is rám néz - adóforintokat termelő munkahelyek nem létesültek. Tehát a gazdaságban nem születtek munkahelyek, hanem csökkent a munkahelyek száma ezen az elsődleges munkaerő-piaci felületen. Ez óriási probléma. Óriási probléma, mert az újraelosztás alapját nyilván az képezi, hogy van-e, létezik-e ezen a felületen növekedés, foglalkoztatásbővülés; és ha igen, akkor ez a foglalkoztatásbővülés az egyes munkavállalók által megszerzett anyagi javak bővülését hozza-e magával, vagy források vesztését.

Nos, a lényeg valójában az, hogy a probléma multiplikálódik, többszöröződik, mert egyrészt nemhogy dinamikusan, hanem egyáltalán nem nő a foglalkoztatotti helyek száma a gazdaságban, hanem csökken, másrészt a gazdaságban a megszerzett reáljövedelmek mértéke megint csak csökkenő tendenciát mutat.

(17.40)

Ez pedig azt hozza magával, hogy ha kevesebben és kevesebbet keresnek, akkor nyilván a fogyasztás és minden egyéb más visszaszorul, tehát az a körfolyamat, ami dinamizálhatja a történetet, az elmarad. Ennek a kormánynak valójában ez az alapvető felelőssége, bűne - ha szabad azt mondani, én nyugodt lelkülettel mondom -, merthogy nem tett semmit meg annak érdekében, hogy a korábbi ígéreteit alátámasztva olyan helyzetet hívjon életre, ami ennek az ellentettjét, egy elvárt folyamatot hívott volna valósággá.

Az a baj, hogy azok a törvényi szabályozások, amelyek a munka világát érintik - munka törvénykönyve, jelen esetben távolléti díjat szabályozó, egyéb más törvények elfogadása -, mindig a per pillanat igényeihez illeszkedve próbálnak kialakulni, és nem hosszabb távú, megalapozott és a társadalom érdekeit szolgáló folyamatokat helyez előtérbe.

Schiffer képviselőtársam gondolatainak a folytatása kapcsán tehát azt szeretném elmondani, hogy hasonlóképpen látjuk. Nem most, ezt egy évvel ezelőtt mondtuk, hogy az, ami a munka törvénykönyve kapcsán egyrészt rugalmasságról szól, másrészt biztonságról szól, az tavaly nyár, a nyarat megelőző időszakban a rugalmasság tekintetében kiteljesedett, a biztonság tekintetében meg kilúgozódott. Mondtam egy példát, csak nem fejtettem ki: minimálbér. A minimálbér összege köztudott, 2010-ben bruttó 73 500 forint volt. 2012 decemberében 93 ezer, most 98 ezer. 24 500 forintot emelkedett a bruttója a minimálbérnek, ez az, ami után többletterhet fizetnek a munkaadók. A nettója meg úgy néz ki, hogy 60 200 forint volt 2010-ben, 60 900 forint 2012 decemberében, most meg hatvannégyezer-egynéhányszáz forint, de a reálértéke a mai hatvannégyezer-egynéhányszáz forintnak is jóval kevesebb, mint 2010-ben volt az a 60 200 forint.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a kormány - és nyugodt lelkülettel megerősítve: ez a kormány - pont azon a felületen, ahol a legkisebb jövedelmi pozíciókban élnek az emberek, és ilyen keresetekhez jutnak hozzá, ott nem segítő kezet nyújtott, hanem elfordult, eltolta a segítő kézért kinyújtott kezeket. Alapvetően tehát az a probléma, hogy minden, az Mt.-ben történő szabályozás a korábbiakban is és most is bizonyos értelemben ezt támasztja alá.

2012: munka törvénykönyve, műszakpótlék, délutános lenullázva, éjszakai 30 százalékra redukálva 50-ről. De ha nem ezt nézzük, hanem a mai tárgyalt törvényt szigorúan, a távolléti díj kérdéskörét elemezzük, akkor abban az egy évvel ezelőtti törvénymódosításban, ahol előre, nem most, előre egy évvel ezelőtt mondtuk azokat a mondatokat, amiről az előbb Schiffer képviselőtársam szólt, benne vannak a módosítási javaslatainkban is, hogy ez azt fogja életre hívni, hogy az emberek jelentős hányadának többet kell dolgozni, és kevesebbet fognak keresni. Még egyszer, államtitkár úr: többet kell dolgozniuk, és kevesebbet fognak keresni. Nem most, nem tíz hónap elteltével, hanem egy évvel ezt megelőzően, a törvény befogadását, a törvény elfogadását megelőzően jeleztük ezeket a gondolatokat. Önök ezt cáfolták. Az élet meg önöket cáfolja. És mégis kiállnak, és azt harsogják, hogy a kormány jobban teljesít. Hát persze, a maguk számára, saját maguknak valószínűleg jobban teljesít, de azoknak az embereknek, akiknek ezt el kell szenvedniük, azoknak nem, nem nyújt többet ez a kormány. Sőt, kevesebbet ad és elvesz tőlük.

Most is, amikor arról kell hogy beszéljek a munka törvénykönyvének a változtatása kapcsán, hogy olyan diszkriminációkat vezettek be, ami tudja, államtitkár úr - most azért mondom, és ismétlem meg, elnök úr, elnézését kérve, mert nem volt itt államtitkár úr akkor, tehát nem hallhatta -, hogy a kollektív szerződés keretei között az állami cégek, a köztulajdonú cégek tekintetében a munka törvénykönyve úgy szabályozza a dolgokat, hogy nem térhetnek el pozitívabban. Tudja, a kollektív szerződés arra való, hogy a munkaadó a munkavállalók érdek-képviseleti szervezeteivel a munkavállalók érdekében megegyezzen a munka törvénykönyve kereteiben elfogadott alapszabályozáshoz képesti pozitívabb dolgokról. No itt, ezekben az esetekben, az állami tulajdonú cégek esetében, a köztulajdonú cégeknél ez nem működik, nem lehet. Mi ez? Ez pluszjuttatás? Ez az, amit élvezhettek ezek a munkavállalók? Én nem úgy látom. Ez megszorítás, ez elvétel.

De nagyon sok hasonló dolgot lehetne említeni. Még azt is vissza kell idéznem, ami megint csak annak a vitának a keretei között hangzott el: távolléti díj. Nem, a távolléti díj nem hoz semmilyen negatív tartalmat, nem fognak kevesebbet keresni az emberek, nem. S látjuk, az élet bizonyította be, hogy amit mondtunk egy évvel ezelőtt, az úgy volt. Igenis a távolléti díjjal, annak a számítási metódusán keresztül az emberek kevesebb pénzhez jutottak; kevesebb pénzhez, merthogy a távolléti díj számítási metódusa nem egyenértékű az átlagkereset számítási metódusával, nem ugyanazt a véget hozza, nem ugyanazt a pénzügyi halmazt hívja életre, nem azt a keresetet adja az emberek kezébe; nem azt, hanem kevesebbet. Önök pedig szemrebbenés nélkül mondták itt, egy évvel, tíz hónappal ezelőtt a Parlament falai között, hogy ez nem így lesz. Hiteltelenek és kiszámíthatatlanok!

Visszatérek itt annak a gondolatnak a végére, ami a minimálbért érinti. Azt mondtam, hogy a munkaadó jóval több járulékterhet fizet, és igaz. Nem tudja megcáfolni. Nem több a minimálbér! Az a minimálbér több, a bruttója, amely alapján a munkaadó több járulékterhet fizet, a munkavállaló pedig kevesebb vásárlóerő-értékű pénzhez jut hozzá. És ki az egyetlen haszonélvező? Ott a bársonyszékekben, a kormány. Az egyetlen a haszonélvező a kormány, aki beszedi azokat a többletbevételeket, amelyeket a munkaadók a járulék-többletteher kapcsán megfizetnek. S miért tették ezt? És miért engedték meg a munkaadóknak ezt követően a munka törvénykönyvén keresztül, hogy bizonyos értelemben megszoríthassák a munkavállalóikat, hogy kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák? Hát, ezért. Ezért, mert róluk is lehúztak egy bőrt. Őket is a falhoz szorították. Igen, akár így, járuléktöbblet beszedése kapcsán. Ők cserébe annyit kaptak, hogy ők még a munkavállalóikon üthettek egyet. No de a munkavállalónak mi jutott? Neki csak egy jutott, hogy kevesebb megszerezhető pénzhez juthatott hozzá, kevesebb lett a keresete. Ehhez, ehhez jutott a munkavállaló. Ehhez jutott ott, amikor az átlagkereset helyett a távolléti díj alapján történő számításokról esett szó.

És akkor nem ragozva ezt a történetet tovább, mert talán így már államtitkár úr számára is érthetővé válik - és szívesen veszem, ha viszonválaszol, mert akkor meg tudjuk beszélni a dolgot, és nem úgy cselekszik, mint ahogy szoktak, hogy majd a vita végén összefoglalja, vagy még azt sem teszi meg.

A másik része a történetnek, amiről mindenképpen szólni kell ennek a törvénynek a kapcsán, mint mondtam az előbb egy kétperces tekintetében: az önkormányzati kötelezettségvállalások kapcsán az Orbán-kormány a sor végén kullog. 8200 milliárd forintról van szó 2007 és 2013 között. Államtitkár úr, cáfoljon! Cáfoljon! 2010-ben 5. helyen állt a magyar kormány a tekintetben, hogy a forrásfelhasználások tekintetében nagyságrendjében milyen részarányt képviselt a kihelyezett, lekötött szerződéssel megalapozott forráskihelyezés. Most az első húszban nem találom Magyarországot.

Mi ennek az oka, államtitkár úr? Hogyan gondolják komolyan azt, hogy majd akkor ezt a 8200 milliárd forintot fel tudják használni, és a magyar emberek javát szolgálóan tudják majd érvényesíteni? És akkor most meg bevezetnek olyan szabályozásokat ezen törvény keretei között, ami arról szól, hogy ha 10 millió forint feletti hitelt vesz fel az önkormányzat, akkor ehhez külön kormányzati garancia kell, engedély kell? A legkisebb települések sorában, ha egy valamilyen óvoda-, iskola-, akármilyen típusú fejlesztésre kerül sor, akkor ott nem 10 millió forintos nagyságrendről van szó. Én értem a biztonságot, mindent megértek, elfogadom. Csak azt nem hiszem, hogy azt a fajta rugalmasságot ebben a rendszerben nem lehet biztonsággal működtetni, ami arról szól, hogy közben a pénzügyi források felhasználása is megtörténhessen, és az emberek javát szolgáló intézkedések is életre tudjanak hívódni.

(17.50)

De nemcsak egyfajta gondolkodásnak kell érvényesülni, annak, hogy ne legyen majd olyan hitelnagyságrend, ami utána kezelhetetlen - igen, ennek érvényesülnie kell -, de van emellett egy másik is, hogy le tudjuk hívni azokat a forrásokat, amelyekhez illesztetten akár saját forrás tekintetében hitelfelvétel is párosulhat, hogy azt értelmesen, a magyar emberek érdekében tudjuk kamatoztatni.

Még két dolgot ebben a normál felszólalásban. Az egyik az, amiről megint csak képviselőtársam az előbb szólt, hogy hova jutottunk ebben a három évben, hova jutottunk a munkaügyi szabályozásokon keresztül, mi lett a bérek tekintetében az, ami a következmény. Ő hét pontot sorolt fel, én is így látom, de én ebből csak kettőt exponálok.

Az egyik a pótlékok kérdésköre, a műszakpótlék, a délutános pótlék, az éjszakai pótlék tekintetében. Tudja, hogy hány embert érintett ez Magyarországon? Kíváncsian veszem majd, hogyha egy vitában elmondja nekem, hogy mennyit. Ha nem, majd segítek. Csak kíváncsi lennék, hogy nagyságrendileg tisztában van-e azzal, hogy a műszakpótlékok elvétele és csökkentése hány embert érintett ebben az országban. A másik dolog, ami legalább ilyen fontos: az előbb említett átlagbér és a távolléti díj különféle számításainak a metodikája alapján tudja, hogy milyen különbséget képeztek a kezekbe jutható források tekintetében? Ez a különbség nem pluszos, nem, ez mínuszos. De tudja, tisztában van vele, hogy ez 10 forint, 100 forint, 1000 forint vagy akár ettől több-e havonta átlagosan? Kíváncsi vagyok rá. Ha nem, ebben is értekezhetünk.

Ha ezekre a válaszokat közösen megtaláljuk, életre hívjuk, akkor utána végiggondolhatjuk azt, hogy az a szabályozás, amit önök tettek a munka törvénykönyve keretei között, meg amit tesznek akár most is ezen törvény keretei között, mennyire szolgálja a magyar emberek érdekeit, és mennyire szolgálja azoknak az embereknek az érdekeit, akik alapvetően nem abba a körbe tartoznak, mint akik mondjuk, a bársonyszékben ülnek, vagy a bársonyszék mögötti székekben ülnek kereseti viszonyok tekintetében, mert nem mindegy, és nem ugyanaz a rájuk való hatás az ön vagy az ő esetükben.

Tudja, csak azzal az egy intézkedésükkel, ami ugyan nem a távolléti díjhoz illeszkedő, de ahogy az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert bevezették, az átlagkereset alatt lévő emberek az adójóváírás kivezetésével párosítottan, főleg a minimálbér szintjén oda jutottak, hogy akár havonta nettóban 10 ezer forinttal kevesebb pénzhez is hozzájuthattak, ha ezt eredménynek lehet tekinteni.

Utolsó mondatom pedig az, hogy az összes munkaügyi szabályozás mellett, még lenne másfél percem, ha elnök úr azt az egy percet hozzáteszi, ami jár, akkor azt is el kell mondanom, hogy az az orbáni szolidaritás (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) - fogok -, amely a hátrányos helyzetben lévő társadalmi rétegek sokaságát érinti, mondjuk, a gyermekek neveléséhez illesztett adókedvezmények tekintetében, úgy köszön vissza, csak azért mondom el, hogy ön is tudja (Az elnök csenget.) - köszönöm -, hogy ha ön nevel három gyereket, akkor az 99 ezer forint adókedvezményt jelent önnek, hogyha minimálbéres ember nevel három gyermeket tisztességgel, neki meg 15 600 forintot. Na, ez az orbáni szolidaritás. Azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Segíteni ott kell, ahol tisztességgel, jó szándékkal az emberek azért kaparkodnak, hogy megéljék az életüket, felneveljék a gyerekeket.

ELNÖK: Képviselő úr, akkor meghosszabbítom a második felszólalását egy perccel, tehát ezt az azonnali kérdések negyedóráját 16 percre.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, köszönöm szépen, én ezt úgy is vettem, elnök úr, hogy ezt meg fogja tenni, tehát ennek a tudatában fogalmaztam ezt a mondatot. De a mondatot, hogy kerek legyen, befejezem.

ELNÖK: Persze.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tehát a szolidaritás jegyében azon kellene önöknek elgondolkodni, hogy egy kicsit ott is többet kellene segíteni, ahol erre nagyobb szükség van, és ezeket a szabályozásokat pedig úgy kellene megtenni, hogy azoknak az embereknek a javát szolgálja, akik a leginkább rászorulnak és önmagukért tesznek. Elnök úr, megtisztelt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkező nincs. Így megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Cséfalvay Zoltán nemet jelez.) Nem kíván válaszolni az elhangzottakra. Így az általános vitát lezárom. (Gúr Nándor: Ezt vártam.)

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot új változatban T/11207. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

Felszólalások:   49-205   205-249   249-277      Ülésnap adatai