Felszólalás adatai

ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy reagálok arra a polémiára, amely Molnár Béla képviselő úr és Hankó Faragó Miklós között zajlott le a szabadpiaci versenyről. Úgy gondolom, hogy amikor a fogyasztóvédelemről beszélünk, akkor nem a szabadpiaci verseny korlátozásáról beszélünk. Azt gondolom konzervatív politikusként, az MDF képviselőjeként, hogy ahol piaci verseny van a szolgáltatások, a kereskedelem területén, ott alapvetően a fogyasztó jól tud járni, a fogyasztóvédelemnek az a feladata, hogy a tisztességtelen magatartásból fakadó károkat kiküszöbölje, és szankcionálja azokat a helyzeteket, amikor a fogyasztókat kár érheti. Azt gondolom, hogy bár minél több helyen lenne tisztességes piaci verseny, mert ahol piaci verseny van, ott az árak csökkennek, és adott esetben a szolgáltatások minősége javulhat. Én mindenképpen szerettem volna ezt a kérdést a magunk részéről megfogalmazni, mert a fogyasztóvédelem szempontjai tényleg a fogyasztó érdekeinek a védelmét kell hogy szolgálják, és nem szabad, hogy a piac körülményeiben vagy a szabadpiac korlátozásaiban merüljön ki a fogyasztóvédelem hatásköre.

Rátérnék a két törvényjavaslatra, amelyet én is egyszerre szeretnék elmondani, mert azt gondolom, a két törvényjavaslat összefügg, először a tisztességtelen kereskedelmi magatartással kezdeném. Úgy gondolom, a kormány jelentős csúszással nyújtotta be ezeket a csomagokat, hiszen ez egy 2005-ös európai parlamenti és tanácsi irányelv, amelyet az MDF véleménye szerint már rég be kellett volna iktatni a magyarországi jogrendbe. A jogszabályok megalkotása tehát indokolt, főleg azért, hogy az Országgyűlés ne követhessen el az irányelv átültetésének késlekedése miatt mulasztásos törvénysértést.

Amikor ezeket a kérdéseket vizsgáljuk, akkor felmerül az a kérdés, hogy mennyiben szolgálja a módosított új jogszabály a fogyasztók érdekeit a hazai viszonyok között, javítják vagy rontják-e a fogyasztók jogérvényesítési lehetőségeit, illetve milyen módon tudják kihasználni a hatóságok az új törvény adta lehetőségeket a fogyasztók védelmére, valamint milyen hiányosságokkal küzd ez a két jogszabály.

Azt gondolom, elöljáróban ki kell jelentsem, hogy a két jogszabály mindenképpen előrelépést jelent a fogyasztóvédelem terén. Azonban van néhány hiányosság, amire szeretném a pozitívumok mellett is felhívni a figyelmet, és azt gondoljuk, hogy ezeknek a módosítása szükséges.

A tisztességtelen kereskedelmi magatartás meghatározza vagy újrahatározza a fogyasztó fogalmát. Véleményünk szerint az új meghatározás által sok olyan vállalkozás kerül hátrányos helyzetbe, amelyek a polgári jogérvényesítés során ugyanúgy hátrányban vannak a gazdálkodó szervekkel szemben, mint a fogyasztók, hiszen végfelhasználóként vásárolnak, nem tekinthetők a gazdálkodóval egyenrangú félnek. Nincs tekintettel az új szabályozás a számtalan kényszervállalkozóra sem, akik szintén nem természetes személyként szereznek be fogyasztási cikket.

Tudom, hogy a törvényjavaslatban vannak olyan pontok, amelyek ezt a kérdést próbálják kezelni, de a mi véleményünk szerint a korábbi fogyasztóvédelmi törvény megfogalmazásait kell ebben a tekintetben is alkalmazni. Tehát szeretnénk, ha ebben a tekintetben nem lenne elmozdulás a korábbi gyakorlattal szemben, mert ha egy kis, egyfős bt. bemegy vásárolni egy porszívót, és mondjuk, átveri az üzlet, akkor valóban ne a kereskedelmi törvény szerint kelljen eljárni, hanem a fogyasztóvédelmi törvény szerint, hiszen a mi véleményünk szerint ez a kényszervállalkozó mindenképpen fogyasztónak minősül. Ebben a tekintetben kérnénk, hogy az előző módosítás, illetve az előző változat a fogyasztóvédelmi törvényben maradjon hatályban.

A másik gyenge pontja ennek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szembeni törvénynek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos hatóságok széles köre. Tudjuk, hogy az előterjesztés szövege egy hosszú tárgyalássorozat eredménye, ahol hatásköri viták sokasága merült fel. Végeredményként elsősorban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Gazdasági Versenyhivatal kapott felhatalmazást eljárásra, míg kifejezetten az egyébként is hatáskörébe tartozó ügyekben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is bekerült a körbe. Úgy véljük, hogy ez számunkra érthetetlen, hiszen ilyen alapon a Nemzeti Hírközlési Hatóság vagy akár a Magyar Energia Hivatal is kaphatott volna felhatalmazást. Indokolatlan, hogy a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok közötti ilyen módon aprózzák szét a hatásköröket, amikor a központosítás sokkal több előnnyel járna a fogyasztók védelmét illetően.

Jelen szabályozásban a GVH, a Gazdasági Versenyhivatal akkor járhat el, ha a gyakorlat érdemben érintheti a gazdasági versenyt. Ennek a határát azonban csak négy nevesített esetben húzzák meg, a többi eset elmosódik. Úgy véljük, hogy ez is bizonytalanságokra adhat okot, és újabb hatásköri vitákat válthat ki, amelyeknek a fogyasztók egyértelműen csak a kárát látják.

Az eljáró hatóságok számát véleményünk szerint tovább kell redukálni. Indokolatlannak tartjuk a PSZÁF jelenlétét. Komolyabb és konkrétabb határt kell kiépíteni a GVH és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság eljárási jogosultságai közé, mert úgy véljük, hogy kizárólagosan a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot mint a fogyasztók védelmét ellátó hatóságot kell jogosulttá tenni a tisztességtelen gyakorlatokkal szemben.

(12.50)

Úgy gondoljuk, hogy ebben a tekintetben mindenképpen módosításra van szükség.

Kicsit lazák a megfogalmazások a törvényben. Van egy probléma, amit a törvény szintén nem kezel, mégpedig az - hogy egy példát is hozzak -, hogy a fogyasztói forgalomban fizetendő árak pontos meghatározása, illetve az erre vonatkozó szankciók kiterjesztése továbbra sem történik meg a törvényben. Példa erre az az utazási iroda, amelynek a reklámjában egy 70 ezer forintos hirdetést tesznek közzé, de később kihagyják belőle, és nem kell közzétenni a 20-30 ezer forintra rúgó reptéri illetéket, vízumot vagy más költséget. Az új törvény kiküszöbölhetné azt a problémát, hogy ne tájékoztassák félre az utazási irodák - se semmilyen cég - a vállalkozót, és a valós kifizetendő összeget kelljen feltüntetniük a reklámokban, azonban ezt a törvény továbbra sem teszi meg, mert pongyolán fogalmaz, és kiskaput hagy a kereskedők számára. Konkrétabb megfogalmazások kellenének a törvényben. Ennek hiányában a hatóságok véleményünk szerint ismét béna kacsaként működhetnek, amennyiben a bíróságok helyt adnak a vállalkozók által beadott kérelmeknek. Egyébként pont egy ilyen ügyben egy utazási irodával szemben nemrégiben határozott a vállalkozó utazási iroda mellett első fokon a bíróság a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal szemben. Az ügy most a Legfelsőbb Bíróság előtt van. Ennek a pontos megfogalmazása - a részletes vitában majd meg fogjuk jelölni a pontos paragrafust, és be is fogunk nyújtani módosítási kérelmet - mindenképpen szükséges.

Rátérnék a másik törvényjavaslatra, a fogyasztóvédelmi törvényre. A módosítások ebben a tekintetben szintén az európai irányelvek átvételét jelentik. Leginkább a gyermekek és fiatalkorúak védelme, különösen azok dohánytermékkel, szeszes italokkal és szexuális áruval való kiszolgálásának tilalma terén, illetve a békéltetőtestületek kapcsán jelennek meg érdemi változások, és a szankciók felemelése is pozitívum ebben a törvényjavaslatban.

Amiket hiányosságként említenénk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, azok a következő pontok. A használati útmutató fogalmát különösebb indoklás nélkül változtatja meg az előterjesztés. Azt mondja a korábbi törvény, hogy pontosan ugyanolyan tartalmú magyar nyelvű útmutatót kell az áru mellé letennie a kereskedőnek, ugyanolyan tükörfordításban, mint amilyet az idegen nyelvű tartalmaz, és a magyar nyelvű útmutatónak teljesen meg kell felelnie az idegen nyelvű útmutatónak. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy a magyar nyelvű útmutatónak tartalmaznia kell minden információt, amit az eredeti tartalmaz, de nem mondja meg, hogy pontosan tartalmaznia kell az idegen nyelvű útmutatóval azonos szöveget. Tehát gyakorlatilag azt mondja a törvény, hogy a rendeltetésszerű használatról kell tájékoztatnia a használati útmutatónak.

Mi azt látjuk, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az útmutatók teljesen hiányoznak. Amennyiben a hatóság kezében nincs pontos meghatározás - márpedig e törvényjavaslat alapján fellazítják a használati útmutatók mellékelésének a kötelezettségét -, akkor a hatóság megint nehezen tud eljárni. Én magam is szembesültem olyan példával, amikor kaptam egy magyar nyelvű használati útmutatást, amely messze nem fedte az idegen nyelvű használati útmutatást. Az a szerencse, hogy beszélek angolul, és le tudtam fordítani, mit is takar a használati útmutatás, mert magyarul nem álltak rendelkezésre a pontos információk. Ez a törvényjavaslat pedig pont erre ad lehetőséget. Ezt nem szeretnénk támogatni, erre mindenképpen módosító indítványt fogunk benyújtani.

A panaszkezelés tekintetében is van egy olyan pozitív elmozdulás, hogy írásban lehet a vállalkozóhoz fordulni, és a vállalkozó a panasszal kapcsolatban harminc napon belül válaszolni köteles. Azonban nem látjuk - ez nem a törvény kritikája -, de úgy érezzük, kezelni kellene ebben a törvényben azt a problémát, hogy sok esetben a bejegyzés lehetőségét a vásárlók könyvébe nem teszi lehetővé a vállalkozó, és ilyenkor a fogyasztó rendkívül nehezen tudja a panaszát bizonyítani. Azt gondoljuk, hogy erre megoldást kell találni a törvényjavaslatban.

A törvényjavaslat egyik leginkább médiavisszhangot kiváltott része az új bírságösszegek meghatározása. Ezt elég sok kritika érte, főleg az érdekvédelmi szervezetek, például az OKSZ, az Országos Kereskedelmi Szövetség részéről. Azt gondoljuk, hogy ez érthető, hiszen a változások szenvedő alanyai nagy valószínűséggel az OKSZ hátterét és erejét adó multinacionális kereskedések lesznek, azonban úgy gondoljuk, hogy ezekre szükség van, és a kormány nagyon helyesen teszi, hogy a bírságokat megemeli. Kevés olyan ügy van, amivel ennyire egyet tudunk érteni.

A korábban felső határ nélküli fogyasztóvédelmi bírságot ez az előterjesztés keretek közé szorítja, és megszabja az árbevétel szerint beosztott minimum és maximum bírságot. Erre azért is szükség van, mert a jelenlegi rendszerben a bírságösszegeken nem igazán látszik meg, hogy a jogsértést a sarki fűszeres vagy egy nagy multinacionális áruházlánc követte el. A bíróságok előtt megtámadott magasabb bírságok rendszerint mérséklésre kerültek, mivel a hatóság megfelelő háttér híján nem tudta részletesen indokolni a bírságösszeg megalapozottságát. Reményeink szerint a változás ebből a szempontból is hatásos lehet. Úgy gondoljuk, hogy ez pozitív elmozdulás, mert végre azok a cégek kerülhetnek szankcionálásra, amelyekkel szemben az egyéni fogyasztók kevésbé voltak abban a helyzetben, hogy a problémájukat, a kifogásukat érvényesíteni tudták volna. Ezért van szükség arra, hogy valóban elrettentő erejű legyen egy bírság, ne tehessék meg azt, hogy büntetlenül átcímkézzenek termékeket, lejárt szavatosságú élelmiszereket árusítsanak, illetve ha ilyet tesznek, akkor annak komoly következményei legyenek.

Szintén nagyon pozitív elmozdulás a békéltetőtestületek munkájának és felhatalmazásának a pontosítása. A módosítás sok szempontból pozitívan változtat a korábbi szabályozáson. Ezek közé tartozik a rendkívül széttagolt és eltérő teljesítményű kamarák mellé rendelt, időben kiegyensúlyozatlanul finanszírozott és szakmailag gyakran hiányos tudású testületek finanszírozásának a szabályozása, hiszen komoly eltérő ügyfélszámok és ügykezelés van egy budapesti és egy vidéki testület esetében, és a szakmai háttér szigorítása is rendezésre került, hiszen legalább egy jogász végzettségű tagnak kell lennie a békéltetőtestület tagjai között.

Ebben a törvényjavaslatban még azt is szeretnénk elérni, hogy az ajánlás nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan legyen egy kötelező határidő. Most azt mondja a törvényjavaslat, hogy az ajánlás nyilvánosságra hozatalára legkorábban harminc nap elteltével kerülhet sor, de arra nem mond semmit, hogy meddig kell nyilvánosságra hozni. Egyébként a gyakorlatból ismert olyan eset, amely után a békéltetőtestület közel egy évet várt az ajánlás nyilvánosságra hozatalával, publikálásával. Ennek a kiküszöbölésére érdemes egy legfeljebb 90 napos határidőt megjelölni, hogy az ajánlást 90 nap után mindenképpen hozza nyilvánosságra a békéltetőtestület.

Nagyon fontos pozitív javaslat, hogy a békéltetőtestület akkor is közzéteheti a vállalkozás nevét és tevékenységi körét, ha a vállalkozó a kommunikáció teljes elutasításával akadályozta az egyezség létrejöttét, ez ugyanis kierőszakolhatja a vállalkozók együttműködését. A gond ezzel a módosítással az, hogy a jogszabály tervezete mérlegelési lehetőséget ad a testületnek a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban, holott erre nem látunk okot. Mi azt mondjuk, hogy ne lehetőség legyen a közzététel, tehát ne az legyen a szövegben, hogy közzétehető, hanem kötelező elvként hozza nyilvánosságra a békéltetőtestület azt, ha egy vállalkozás nem kíván együttműködni.

A békéltetőtestületekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a minisztériumnak jelentést készítenek a testületek a működésükről. Mi azt szeretnénk, ha ezeket nyilvánosságra hozná a minisztérium, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, mert az elmúlt évek gyakorlatában az volt a jellemző, hogy a minisztérium nem, vagy csak csökkentett tartalommal jelentette meg a békéltetőtestületek működéséről szóló jelentést.

Végül az állami ügyfélszolgálat kérdéséről beszélnék. Az előterjesztésben szerepel egy eddig nem ismertetett elképzelés. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy egy, a területet felügyelő minisztérium által létrehozandó fogyasztóvédelmi ügyfélszolgálatot javasolnak létrehozni. A felvetést mi mindenképpen jónak tartjuk, ám rengeteg kérdés merülhet fel ezzel kapcsolatosan: milyen forrásból, milyen szakmai háttérrel, mely szervezetekre vonatkozólag, milyen határidővel állna fel ez a szervezet. A törvényjavaslatból semmi nem derül ki részünkre, hogy milyen elképzelések vannak ebben a tekintetben.

(13.00)

Amennyiben a jelenlegi lassú ügyintézést és a fogyasztói észrevételek hatóságok közötti labdázását oldaná meg ez az állami ügyfélszolgálatos rendszer egy egyablakos ügyfélszolgálati rendszerben, akkor azt gondoljuk, hogy nagy szolgálatot tenne a fogyasztóknak. Abban az esetben, ha ez egy kiszervezett call centerként, szakmai és anyagi háttér híján működne, akkor csak egy újabb lyuk lenne az államigazgatás pénzeszsákján.

Összefoglalva: mi úgy gondoljuk, hogy ez a két törvényjavaslat előremozdulást jelent a fogyasztóvédelem területén. Mindenképpen azt látjuk, hogy az elmúlt két évben az összes politikai párt fölismerte azt, hogy a fogyasztóvédelemnek komoly szerepe van, a társadalomban egyre nagyobb az igény a fogyasztók védelmére. Amit én, azt gondolom, javasolnék, az a következő: a kormányzat minél hatékonyabb kommunikációval értesse meg azt az állampolgárokkal, hogy vannak jogaik, vannak fogyasztói jogaik, és ha problémáik vannak, akkor tudnak fordulni hatóságokhoz. A hatóságoknak pedig az a feladata, hogy minél gyorsabban, minél rugalmasabban lefolytassák ezeket az eljárásokat, és abban az esetben, ha a fogyasztónak igaza van, lehetőség szerint minél gyorsabban a fogyasztó kárát megtérítse vagy megtéríttesse a vállalkozóval szemben.

Azt gondoljuk, hogy ebben a tekintetben kell előremozdulni, és fontos, hogy azt a civil kurázsit, hogy vannak fogyasztói jogok, és nem csinálhat meg velem mindent egy kereskedő, egy vállalkozó, egy multinacionális cég, erősíteni kell az emberek tudatában. Ha ez erősödik, az egész szabályozási rendszernek, amiről ma itt vitatkozunk a parlamentben, akkor lesz értelme. Én azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelem, a fogyasztóvédelmi kultúra és a civilek kapcsolata egy jó minősítője egy társadalom fejlettségének, egy demokrácia fejlettségének. Ha ebben előre tudunk lépni, akkor talán tényleg a nyugati trendeket tudjuk fölvenni, ahol valóban, Nyugat-Európában a fogyasztónak jogai vannak, és nem úgy tekintenek akár egy állami cégnél, akár egy magáncégnél a fogyasztóra, mint ha szívességet tenne egy cég, hanem valóban úgy tekintenek egy fogyasztóra, hogy annak jogai vannak, és ha nem tartják be ezeket a jogokat, annak komoly következményei lehetnek.

Ennek tükrében, ha ezeket a módosító javaslatokat az MDF benyújtja, és ezek elfogadásra kerülnek, akkor azt gondoljuk, komoly előrelépést tudunk elérni a fogyasztóvédelem terén.

Azt gondolom, ha módosításaink elfogadásra kerülnek, akkor a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja ezt a két törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)