A felszólalás szövege:

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A bor jövedéki termékké tételének gyors bevezetését a hamisítók, zugforgalmazók elleni fellépéssel indokolta a kormány. A bortermelőktől eddig is sok panasz zúdult ránk, a bor jövedéki termékké válásával meg még több és joggal. Az egyszerű termelő nem tud különbséget tenni rendelet és törvény között, éppen ezért nagyon sok olyan zúdul ránk, törvényhozókra, ami csak egyszerűen egy rendeletben lett szabályozva, mert egy olyan rendeletet hozott a PM és az FVM együtt, amelyik túladminisztrált, feleslegesen zaklatja a termelőt. Mindezek betetőzéseként, azzal a jelszóval, hogy a jog mindenkire érvényes egyaránt, a VPOP elkezdte a kistermelők bírságolását.

Tudomásom szerint 10-50 ezer forintra büntetik azokat, akik nem tettek eleget december 15-ével a készletjelentésnek, vagy a hét aláírásból egyet-kettőt elfelejtettek, vagy kivezettette az egyik nyilvántartásból a melléktermékét, de nem vezette át egy másik sorba, néhány literes eltérése volt a készletében, vagy visszavonták egyszerűsített adóraktári engedélyét annak, aki a legalább húszezer forintba kerülő termelői borkimérési engedélyét rajta kívül álló okok miatt nem tudta beszerezni. Ez már egy kicsikét túl is nyúlik a dolgokon, hogy újabban kérik például a hordó belső dongaátmérőjének a megadását is.

Hegyközségi elnökként, borvidéki igazgató választmányi tagi mivoltomban magam is közel ezer esetről tudok, de amikor Áder János Pilisen kampányolt, ott is több mint kétszáz termelőt büntettek meg tízezer forintra. A VPOP törvényesen jár el, sőt törvényes lesz az is, ha a készlet-nyilvántartási apróbb hibák miatt soron kívüli hitelesítést rendel el, ami maga több, mint a jövedéki adó.

A törvény bevezetésekor azt az ígéretet kaptuk, hogy a kicsi, néhányszor tízhektónyi borosgazdákkal szemben átmenetileg elnézőbb lesz a hatóság, és most épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. A hamisítókról alig hallunk, a kocsmárosok sem panaszkodnak, amíg közben a kicsiken elverik a port. A hamisítók életre kelését bizonyítja számomra, hogy ismételten megjelent a 60 forintos bor, mely egyúttal bizonyíték arra is, hogy van vásárlója a csinált bornak.

Érdemes lenne elgondolkodni az eddig történteken. Ha tényleg képtelen rá a kormány, hogy az eredeti céloknak megfelelően érvényesítse a jövedéki törvényt, akkor nekünk, törvényhozóknak el kellene gondolkodni egy esetleges visszavonáson, felfüggesztésen. Míg ezt a javaslatomat megteszem, addig azért megvárom, hogy a mezőgazdasági bizottságban milyen döntést sikerül hoznunk. Gondolom, az effajta gondolkodásommal a kormánypárti oldalon legalább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Zsikla, Kékkői vagy Font képviselőtársaim is egyetértenek.

Kérdezem a miniszter urat, hogy mit ér ez a végrehajtás, ha nem a törvény eredeti szelleme szerint működik. Milyen következtetést von le ezekből az anomáliákból az államtitkár úr? (Az elnök ismét csenget.) Méltányosságból várható-e a büntetések elengedése?

Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nem fogadom el az államtitkár úr válaszát. Valószínűleg a statisztikai kimutatásokban némi eltérés van köztünk, hiszen amire ő hivatkozott, az csak azokra vonatkozott, akik a szőlőtermelésben nem adták le a jelentésüket. Aki borral foglalkozik, arra ez nem vonatkozik. Ezért is mondom, hogy én a saját körzetemben tudok legalább hatszáz, nyolcszáz, de közel ezer ilyenfajta bírságolásról.

Én úgy érzem, hogy a jogállamiság keretében azért valahol tudni kell differenciálni. Azt is tapasztalom, hogy aki eddig nem jelentkezett be a jövedéki törvény hatálya alá, az most nevet a társán. Mind a kettőnek van 5 hektónyi plusza, nem több, de a 70 évesnek, akit megbüntettek 10 ezer forintra, ez a büntetés elvitte az összes pénzét, az összes hasznát, a másik pedig nevet, és fogja a hasát. Ezen nekünk változtatni kell, és nem így. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Azért nyújtottam be ezt az interpellációt, mert önnek áll jogában méltányosságot gyakorolni és hatni a VPOP-ra. Kérem, ezt azért tegye meg, de ettől függetlenül nem fogadhatom el a választ. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetőja: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Mint Hanó Miklós képviselőtársam elmondotta, 8 tartózkodással lett elfogadva a mezőgazdasági bizottságban ez az előterjesztés. Tartózkodásunk elsődleges oka főleg az volt, hogy egy ilyen átmeneti állapotban szükséges-e, feltétlenül szükséges-e most ez a törvénymódosítás. A mi véleményünk szerint még ráértünk volna várni. Felvetődött az a kérdés is, ha már módosítunk, akkor a különböző felmentések, amelyek ebben szerepelnek, mennyire jogosak, mennyire ésszerűek. Egy kérdés kapcsán felvetődött az is, hogy létezhet-e őstermelői élelmiszer-előállítás az EU-ban úgy, hogy nem vezet gyártmánylapot. A válasz az előterjesztő részéről az volt, hogy nem. Tehát mindezen kétségeinknek adtunk hangot.

Van még egy másik, elhangzott, hogy bár élelmiszer-hamisítás nem történt Magyarországon és nagyobb botrányok nem voltak Magyarországon, már csak azért sem, mert szigorúbb az egész élelmiszer-ipari ellenőrzési rendszerünk, azért a BSE-kór kapcsán, illetve az olcsóbb hústermékek - mint párizsi - kapcsán elő-előlibbenő kérdések miatt mi úgy érezzük, hogy ezt a szigorúbb rendszert ráérnénk a későbbiek során oldani, és nem hiszem, hogy az EU-s tárgyalásainknak egyik legfőbb kerékkötője ez a néhány pont, ami itt szerepel. Hozzá kell tenni, hogy a pontok tartalmi részét igazából szakmailag mi sem kifogásoltuk.

Köszönöm szépen.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy kicsit előreszaladt ma a Ház, úgy látszik, a napirendi pontok tárgyalásával, és, bár nem mondtam, ezért elnézést kért Németh úr is, hogy nem tud részt venni, több képviselőtársam sem tud részt venni ebben a vitában, így megpróbálom én képviselni a Szocialista Párt álláspontját, amely nem sokban különbözik attól, csak egy kicsit bővebben fejteném ki, amit az előbb elmondtam.

Az előadó részéről is elhangzott, hogy az EU-ban is az élelmiszertörvény előírásai még most ismételt revízió alá vétetnek, és készülőben van, ezért célszerű lenne részünkről is, ha ezt figyelembe véve készülnénk az EU-csatlakozásra, és egy olyan kész csomagot tudnánk a termelők felé átadni, amely hosszabb távra szól és meghatározhatja a működésüket. Ennyit az általános észrevételekről.

A másik, ami előjött, és bizottsági vitában több képviselőtársammal előhoztuk, ez a "kik kaphatnak felmentést, milyen mértékben szabad megadni ezeket" kérdése. Konkrétan arról van szó, hogy az őstermelők élelmiszer-ipari tevékenysége nem a törvényben meghatározott módon, hanem külön jogszabály alapján történhet. Vita hangzott el arról, és én magam is ezt felvetettem, hogy például ha veszünk egy savanyúkáposzta-előállító üzemet, ott, mivel ez közfogyasztásra kerül, mivel üzem, el kell készíteni a gyártmánylapot, úgy lehet csak megjelenni a piacon. Például ez az üzem százezer embernek állítja elő az élelmiszerét, ugyanaz őstermelői szinten pedig csak öt-, nyolc-, maximum tízezer embernek állítja elő az élelmiszerét, és ebben az esetben felmentést kaphat, márpedig úgy érezzük, hogy ugyanolyan ipari tevékenységet folytat, így rá is mindennek ugyanúgy érvényesnek kell lenni.

Ebből adódóan, ha nem is annyira szigorúan kellene ezt a gyártmánykönyvet vezetnie, de megítélésünk szerint valamiféle regisztrálásra, valamiféle előírásra feltétlenül szükség van, mert ha én pont abba a tízezer emberbe esek bele, aki attól az élelmiszer-, tejipari terméktől betegszik meg, amit ez az úr vagy csoport, vagy család állított elő, akkor az én szempontomból mindegy, hogy felmentése van vagy nincs. Ráadásul, az érvelésünket elősegítette, amint már elmondottam, az, hogy az EU ezt a részét így nem ismeri.

Elfogadom azokat az érveléseket is, amelyek azt mondják, hogy kolbászban és máshol sem volt igazából nagymértékű élelmiszer-fertőzés Magyarországon, tény és való, ugyanakkor nem tudom, hogy be tudják-e tartani vagy tartatni azokat az előírásokat, amelyek például vonatkoznak egy üzemre. Mire gondolok konkrétan egy ilyen esetben? Például be van-e vizsgálva az a sertés, vagy, ne adj' isten, még vadhúst is kever hozzá, ugyanúgy, mint egy nagyüzemben? Esetenként nem, márpedig, megint csak azt mondom, a piaci szereplőket azonosan kell megítélni.

Vita hangzott el több oldalról azzal kapcsolatban is, hogy megjelenhet a magyar piacokon akár a bontott csirke is paraszti csirke néven, és vajon ez nem okozhat-e például egy szalmonellafertőzést vagy valamit, kisebb nagyságrendben persze, mint egy üzem - de okozhat. És bár elviekben rá is érvényes minden előírás, neki is mindent be kell tartani, én úgy érzem, hogy az ezeknek a fokozott követelményeknek való elégtételnek kicsire, nagyra egyformán érvényesnek kell lenni, hiszen azon elv alapján, amely az EU-ban érvényesül, hogy a farmtól az asztalig végig kell kísérni a terméket, a fogyasztó oldaláról nézve, mi azt valljuk, mindegy, hogy tíz-, száz- vagy százezres nagyságrendben történik annak az előállítása.

Tisztelt Ház! Miután igazából a pontokról konzultálva a szakma magába a pontokba nagyon nem tudott belekötni, csak kétségeit fejezte ki, én magam is ezt tudom közvetíteni, és meggondolásra ajánlom az előterjesztőnek is, hogy ezeket az észrevételeket csokorba kötve - talán pluszmunkát fog okozni nekik - majd egy vagy két év múlva ismételten elő kell terjeszteni. Tehát én úgy érzem, hogy ami munkát végeztek, az nem rossz munka, viszont lehet, hogy felesleges, nem időszerű munka volt. Ebből adódóan, engedjék meg, hogy a kétségeimet fenntartva csak egy tartózkodó gyenge támogatással fogadhassam el ezt a törvényjavaslatot, és kérem ennek megfontolását, illetve azon észrevételeimnek a megfontolását, amelyek majd az esetleges miniszteri rendeletekhez kapcsolódnak, hogy azért itt próbálják meg a fogyasztóvédelem, a fogyasztók védelme érdekében mindezeket figyelembe venni, illetve az ellenőrzések során is olyan szigorral élni, amely a fogyasztók érdekeire is tekintettel van, és figyelembe veszi azokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Nem veszem igénybe a két percet sem. Azért Zsikla úr is tudja, hogy az EU részéről már felvetették a bontott csirke ügyét, mi van olyankor, ha egy EU-s állampolgár itt megveszi, és, ne adj' isten, ételmérgezést szenved. Ennek egy összefüggése van, és a szigorúságra szerintem ezért van szükség, hogy a felfutóban lévő baromfiexportunkat ilyen, esetenként mondvacsinált indokkal se lehessen az EU-ban megakadályozni és visszafogni. Tehát amikor felhívtam a figyelmet a kellő mértékű ellenőrzésre, a jogszabályoknak a betartatására, engem ez vezérelt elsősorban, mert ez, úgy érzem, mindannyiunk érdeke.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! A Szocialista Párt ezt a rövid javaslatot támogatja. Ezzel le is lehetne zárni akár a vitát, de a jegyzőkönyv és mindannyiunk okulására azért egy kicsit többet beszélnék a szőlőpincekönyv problémájáról.

Már a szüret után nem sokkal kiderült, hogy mennyi gondot, problémát jelent a szőlőtermelőknek ez a pincekönyv, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a különböző érdekképviseletek jelezték is ezt az FVM-PM felé, s utána a két minisztérium lázas semmittevéssel, egyezkedéssel, marakodással töltötte az idejét, míg lassanként el nem jutottunk az idei év kora tavaszáig, amikorra már ez az állapot tarthatatlanná vált, mert rásegített egy kicsikét erre a VPOP is, hogy mindazon szőlőtermelők, akik koruknál, slendriánságuknál fogva elfelejtették december 15-éig ezt a jelentésüket elkészíteni és leadni a VPOP-nak, tízezer forint bírságban részesültek.

Mivel sok helyről és többen tapasztalták, tapasztaltuk, ezek után ismételten felvetésre került a pincekönyv megszüntetésének a kérdése. Bizottsági üléseken tapasztalhattuk, hogy igazából még mindig nincs százszázalékos egyetértés a két minisztérium között, de legalább ebben az egy kicsi rövid tételben azért sikerült megegyezni. Felhívta a figyelmünket az előterjesztő Zsikla úr, hogy módosítás nélkül fogadjuk el az indítványát, mert ha ez nem történik meg, akkor úgy kezdődik a szüret, mint tavaly, tehát a problémák megismétlődnek. Jelzem, nem fogunk beadni módosító indítványt, noha bizonyos feszültségek még ennek a módosításnak a nyomán is várhatók, de nem érthetünk egyet az ilyenfajta késlekedéssel, az ilyenfajta késői megoldással, hiszen azért a 47 ezer szőlőtermelő hosszú hónapokon keresztül bizonytalanságban maradhatott.

Hárompéldányos lesz a származási bizonyítvány, eltörlésre kerül a szőlőpincekönyv, de egy azért megmarad: a szőlőtermelőknek minden évben egyszer az eladott szőlő mennyiségéről, különböző bontásokról a VPOP-nak jelentést kell adniuk. Ha ezt nem teszik meg, ugyancsak számíthatnak természetesen a megfelelő bírságra.

Célszerű lenne tovább egyszerűsíteni ezt az egészet azzal, ha felhatalmazást kaphatnának a hegyközségek, hogy ők összegezzék ezt, juttassák tovább a VPOP-nak és adják le ezt a jelentést, és ezt a felhatalmazást el tudnám képzelni még akkor is, ha van egy-két olyan hegybíró, aki lekorrumpálható; de ez csak egy-kettő, nem több. Az utóbbi néhány hónap számadatait tekintve talán három esetről tudok, ahol a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is feljelentéssel élt, illetve biztatta az illetékes borvidéki vagy helyi hegyközséget, hogy jelentsék fel a hegybírót. Ez, ha a nyilvántartás ellenőrzése szigorúbbá válik a hegyközségeknél, könnyen kiszűrhető, s én úgy érzem, ha ez megteremtődik, akkor a szőlőtermelők válláról le kellene venni ezt a nyűgöt is. Nem hiszem, hogy a VPOP-t különösebben érdekelné ez a tétel. Összességében nem látok benne olyan nagy problémát, ami a hamisítások kiszélesedését jelenti.

S ha már szót kértem, miért is kértem még ezen túl szót. Elhangzott, hogy a második félévben az FVM arra készül, hogy összegyűjtve az eddigi tapasztalatokat, a szőlő-bor ágazatot érintő mindhárom törvény átfogó módosítását meg fogja tenni. Én azt kérném a FVM-től, hogy kicsit türelemmel, kicsit többet ösztökélve az érdekelteket végezze el ezt a munkát. Már most hívja fel a figyelmét az illetékeseknek, hogy nyári szabadságolások ide vagy oda, de kezdjék el mindhárom törvényhez az észrevételek összegyűjtését, adjanak javaslatot, hogy ne itt nekünk a Házban kelljen gőzerővel módosításokkal végigvinni ezt az egészet.

Még az sem ártana, ha esetleg megfogadná az FVM azt is, hogy a törvényhozókat is bevonja ebbe a munkába, s megpróbálna hatpárti konszenzusos javaslatokat összehozni. Talán könnyebben, gyorsabban és egyszerűbben végig lehetne vinni mindhárom törvénymódosítást a Házban.

Még egyszer ismétlem mielőtt befejezném: tehát ne a teljesítménykényszer, a gyorsaság vigye most előre az FVM-et, késlekedtek eddig is eleget, most már azt mondom, hogy egy-két hónap ráfér, ha a második félév vége felé sikerül ezt a három javaslatot beterjeszteni, végigbeszélni, akkor bőven eleget teszünk a kötelezettségünknek, s talán-talán a mostani őszi szüret kapcsán, a mostani szőlőterület-felmérések kapcsán is lesznek még olyan tapasztalatok, amelyeket feltétlenül be kell építenünk, s ne kelljen minden fél évben egyszer módosítani a három törvény valamelyikét.

Köszönöm a figyelmet.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Kerényi Jánossal azért szeretném tisztázni azt a helyzetet, hogy kiket büntettek. Ez csak részigazság, hogy azokat büntették, akik nem jelentkeztek be időben. Nagyon sokan nem jelentkeztek be még mindig, akiknek pedig be kellett volna jelentkezni, és azok nevetnek a markukba. Van olyan - és erről Áder János úr, amikor Pilisen járt, meggyőződhetett -, aki 10 hektón belül van, bejelentkezett a VPOP-hez, és mivel nem adta le december 15-éig a jelentését, megbüntették 10 ezer forintra.

Aztán van olyan, aki bejelentkezett a 11-12 hektójával, az sem adta le, azt is megbüntették, tehát őket büntették. Tehát igazából, aki eddig úgy volt, hogy ott van a határon vagy nem érdekelte, azok még mindig nem foghatók meg.

Azt mondom, ha most elkészül az ültetvényfelmérés, akkor kicsit méltányosságot is kellene gyakorolni a hatalomnak ebben: inkább ne drákói szigorral, hanem jó szóval mindannyiukat bele kellene vinni a hegyközségi törvény hatálya alá, hogy vállalják ezt, mert hosszú távon ez minden tisztességes szőlőtermelőnek a gazdasági érdeke is, tehát nemcsak a hamisítás elleni fellépést jelenti ez.

Még egy szó a hamisításról, sokszor beszélünk erről a hamisításról. Érdekes módon több oldalról már azt is jelezték, hogy a műbortermelés talán egy kicsit visszaszorulóban van. Ami viszont gond és probléma, hogy esetenként egy számlán háromszor-négyszer is megfordítják a bort, tehát magyarán, az effajta gyakorlat ellen is fel kellene lépni; és amiről beszélt Kis Zoltán, hogy nem annyira termelői oldalról kellene indítani azt a nagy-nagy szigort, hanem inkább a vége felé, a forgalmazás részéről, és talán akkor hatékonyabb lenne a fellépés, és többet érne a jövedéki törvény. Vonatkozik ez a borra, szeszre, mindenre egyaránt.

Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Külön köszönöm Kis Zoltán hozzászólását, mert megkönnyíti a válaszadásomat, hisz viszonylag kevés idő áll rendelkezésre. Úgy látszik, hogy nem értették meg a kormányzati oldalon ülő képviselőtársaink az előterjesztésünk lényegét (Közbeszólások az MSZP soraiból: Dehogyisnem!), azt, hogy törvényi megoldást akarunk, nem a szokásos osztogatásos és ellenőrizhetetlen formát akarjuk bevezetni.

Szabó József Andor azt mondja, hogy a kormányhatározat megoldotta ezt az egész kérdést, és az előterjesztésünk hibájaként azt veti fel, hogy foglalkozik a mi előterjesztésünk a vásárolt üzletrész kezelésének módjával is. Csak szeretném jelezni a kormánypárti oldalon ülő képviselőinknek, hogy ha ezzel nem foglalkoznak, akkor az üzletrészprobléma újra fog termelődni. Ebből adódóan nincs végleges megoldás.

Szeretném azt is jelezni, amit már Kis Zoltán is jelzett, hogy mi nem tartjuk piaci megoldásnak a Fejlesztési Banknak akár államosítás felé is vivő megoldását, mert lehetőséget nyújt sokkal nagyobb lenyúlásokra, mint amit, mondjuk, az elmúlt időszakban akár az Agrárinnovációs Kht. vagy a Concordia kapcsán, vagy amit egyéb területen tapasztaltunk. Persze valószínű, hogy ezt a lenyúlást már a nagyobbik kormánypárt tagjai fogják megtenni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én azt mondom, hogy összesen kemény 20 másodpercük van még arra, hogy kicsit magukba mélyedjenek (Derültség a Fidesz soraiban.), és gondolkozzanak el arról, hogy változtassák meg véleményüket, és szavazzák meg ezt a napirendi pontot.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy, ahogy Szanyi Tibor képviselőtársam is egy részterületről szólt, én is egy részterületről szeretnék szólni, és ez pedig a birtokrendezés. Amikor az ismerőseimnek elmondottam, hogy készül egy törvény a birtokrendezésről, sokan felkapták a fejüket: te jó isten, jön az 1950-es évek kényszertagosítása?

Ugyanakkor, ha megnézzük a létjogosultságát egy esetleges birtokrendezésnek, akkor látnunk kell, hogy a számok valahol ennek a létét és jogosultságát támasztják alá, hiszen ma Magyarországon mintegy 2,2 millió fő tulajdonában van a 7,9 millió hektár termőterület, az egyéni gazdálkodók 70 százaléka egy hektárnál kisebb területet használ, 94 százaléka összességében 10 hektár alatti területet művel. Az elaprózottság mellett még az is jellemző, hogy nem lehet egységes birtoka, esetenként két-három tagban, kilométerekre egymástól van a földjük. Ha megnézzük a sokat emlegetett EU-s számokat, akkor azt kell megállapítani, hogy az EU-ban az 50 hektár feletti birtokok adják a termőterület közel kétharmadát, nálunk ez csak az ötöde. És az EU-s átlaggal szemben nálunk nagyságrendekkel magasabb a földbérleti arány is, hiszen ez nálunk 65 százalék, az EU-ban 8 és 48 százalék között mozog. Sokan mondják, és joggal, hogy ilyen feltételek mellett nem lehet versenyképesen termelni, és gazdálkodóink döntő többsége versenyhátrányba fog kerülni az EU-csatlakozás kapcsán.

Ma, ha végigjárunk az országban, egy rendkívül ellentmondásos képet látunk, hiszen láthatunk jól művelt nagy parcellákat, néhány hektáros, szintén jól művelt kicsiket, és parlagot. A nagy táblák titka a földbérlet, illetve az a földkoncentráció, amelyről Farkas Sándor beszélt, hogy egyes községek, falvak határaiban két-három ember már felvásárolta a földet, tehát megtörtént a nagybirtok kialakítása. A tisztességesen művelt területek titka az, hogy oda be tud menni egyáltalán a gép, a gazzal lepetteké pedig az, hogy ott távol él a tulajdonos, vagy annyira kicsi a parcella, hogy nem érdemes megművelni, és amikor beszélünk arról, hogy mekkora az allergiaveszély, annak ez az egyik legfőbb alapja. Tehát mindez azt mondatná ki, hogy kell a birtokrendezés - de lehet-e ma birtokrendezésbe kezdeni?

A jelenlegi kormányzati politika napjainkig egészen elkente az ügynek a lényegét, és arról beszélt még tavasszal az MDF agrárpolitikusa is, hogy ő 960 ezer fő számára ígért megélhetést a mezőgazdaságból, a kisgazdák hasonló módon nyilatkoznak, a Fidesz is (Font Sándor: Ígéret? Ne haragudj, ilyen nem volt!) jólétet ígért. Járvás képviselő úr is azt sugallta most, hogy azért mennyivel több ember tudna megélni a magyar földből, közben elfelejti mindenki, hogy ha megnézzük, ma összesen a 190 ezer regisztrált őstermelő és a 8 ezer társas vállalkozás adja az árutermelés több mint 90 százalékát. És mindezek mellett pedig elkészült egy tervezet, az FVM-IM közös előterjesztésében, a birtokrendezésről. Mi van ebben a tervezetben, kérem?

Tagosítást kezdeményezhet az aranykorona-értékek 10 százalékával rendelkező földtulajdonos; hozzáteszem, hogy az 1950-es években ez 50 százalék volt, a döntéshez elég, ha a földterületet használók aranykorona-értékben mért 50 százaléka jelen van, és azok többsége igennel szavaz. Tehát előállhat az a helyzet is, hogy kevesebb mint 25 százaléka a földtulajdonosoknak dönthet a többség feje felett. És ha kártalanítani kell valamit, mit ér ez a föld? A törvénytervezet szerint 3500 forintot, tehát 70 ezer forintot hektáronként. Kérem, a föld nemzeti kincs, ennyit ér a kormány szerint. És a birtokrendezés költségeiből 32 vagy 50 százalékot kell fizetni a földtulajdonosnak, tehát 7-11 ezer forintot hektáronként, ennek az összes költsége egyébként 110 milliárd forint. Kérem, mi ez? Számomra legalábbis ez egy kényszertagosítás, nemcsak a költségviselési kényszer miatt, nemcsak a döntéshozók alacsony létszáma miatt, hanem azért is, mert sokan arra várnak, hogy legyen értéke a földnek.

Mindezek miatt nem véletlen, amit Nagy Sándor is elmondott, hogy a Szocialista Párt nem tartja aktuálisnak a birtokrendezést, különösen egy ilyen típusú birtokrendezést, mi nem kívánunk kényszerrel élni. Mi szeretnénk megvárni azt az időt, amikor végre kialakulhat egy nemzeti konszenzus, szeretnénk megvárni azt, amikor a föld igazi nemzeti kinccsé válhat, magyarán: hasznot is hozhat, és érdemes lesz adni-venni, érdemes lesz gazdálkodni rajta. És mi erre kérnénk, sőt nemcsak kérjük, fel is szólítjuk a kormánypártokat, hogy gondolják át ezt a törvénycsomagot, és ténylegesen többpárti konszenzussal kellene elfogadni ezeket, mert ha nem, akkor olyan érzelmi viharok lesznek megint csak a választások előtt, amelyeknek semmi értelmét nem látom, és igazat adok Nagy Sándornak, amikor azt mondotta, hogy a Fidesz csak azért kezdett el beszélni a földről, mert nincs mondanivalója a mezőgazdaságról. Kérem, legyen mondanivalója mindenkinek a mezőgazdaságról, legyen mondanivalója mindenkinek a földről, és akkor lesz jó dolga igazából a falun élőnek.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselőtársaim válaszára, amit kaptunk a minisztériumtól, körülbelül azt az összefoglalást hoznám, hogy a kormánypártoknak semmi sem drága, nem gond, ha csökken a mezőgazdasági termelés, tönkremennek jól működő társas gazdaságok, megszűnik néhány tízezer munkahely; különben is - mondta az FVM képviselője - ez csak munkaerő-piaci probléma. Éljen a család, de még inkább a nagybirtok!

Úgy látszik ez a koncepció az új birtokpolitikai irányelv, amit három évvel ezelőtt Torgyán József is megígért már, csak nem láttuk, és Orbán Viktor is néhány hónappal ezelőtt már ígért valamit. Úgy érezzük, mivel a föld politikai vita tárgya, jó lett volna, ha ezeket a birtokpolitikai elveket régóta megismerhettük volna, és kivitathattuk volna nemcsak politikai, hanem szakmai szinten is.

Megítélésünk szerint hiába van előtérbe helyezve a család a szlogenben, addig, ameddig a földből nem lehet megélni, nem teremtődik forrás a földvásárlásra, csak a spekulánsoknak, a hosszú távra tervező külföldieknek éri meg földet vásárolni, illetve bérelni, mert külföldi csak bérelhet. A családnak ez alapján nem valószínű, hogy lesz földje, kaphat bármilyen kedvező hitelt, amit itt önök ígérnek.

Ez az egész szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy a földalap kht.-n keresztül az állam a termőföld 65-70 százalékát kénye-kedve szerint befolyásolja, a vásárlást és a bérletet. Igaz, hogy elővásárlási jog illeti meg a családi gazdálkodó családtagot, helyben lakót, és ezután jön csak a kht., de az előbb említett tőke-, illetve hitelhiányos gazdálkodók valószínűleg nem tudnak élni majd az elővásárlás jogával. Így az állam vásárolhatja meg a földet, és adhatja oda bárkinek, legalábbis a törvénytervezet szerint ez van.

Földbérlet esetén még rosszabb a helyzet, hiszen a helyben lakót is megelőzi a nemzeti földalap kht., így az elő-haszonbérleti jog lehetőségét a kht. által kinevezett személy kaphatja meg - kedves Vonza miniszter úr, nem versenytárgyalás alapján -, és ha a kht. ez alapján egy külföldi magánszemélyt vagy bárkit kijelöl, aki 200 kilométerrel arrébb lakik attól a 2500 hektáros esetleges tagtól, mégis ő bérelhet, mert ezt jelöli ki a kht.

(9.00)

Ha ráadásul 50 évre bérbe adhatja a kht. ezt a földterületet, ez kvázi földtulajdonlást jelent. Ha belépünk az EU-ba - éljen a holland birtok! -, biztos, hogy elővásárlási jogával élve 2500 hektáros nagybirtokos lehet külföldi is, de lehet hazai magánszemély is. Kérem, beszéljünk akkor a családi gazdaság 300 hektáráról!

Aggályainkat növeli, hogy most jár le a volt állami gazdaságok földterületeinek bérleti ideje, most ismerjük azt is, hogy egy-két évre veszik bérbe a szövetkezetek, társas gazdaságok a földet, mert nem hajlandók a tulajdonosok hosszabb távra bérbe adni. Itt is, ha belép a kht. az előbérleti jogával, tönkretehet egy jól működő gazdaságot, tönkreteheti az ott élőket, és azoknak a szövetkezeti, társas gazdálkodó tulajdonosoknak, akik eddig a saját cégüknek adták bérbe a földet, a munkahelyét is tönkreteszi, ezzel csődbe kerülhetnek jól működő gazdaságok is. Ez alapján mondjuk azt, hogy csökkenhet a mezőgazdasági termelés, ugyanakkor a tulajdonos csak tíz évre adhatja bérbe a földjét.

Számunkra különösen érthetetlen az is, hogy a most privatizálásra kerülő 12 állami gazdaság, amelyik szintén társas gazdaság, miért élvezhet nagyobb előjogokat, mint a többiek. Azért, mert ezek Fidesz közeliek?

Családigazdaság-ellenes is a törvényjavaslat megítélésünk szerint, hiszen a családi gazdaság nem lehet 300 hektárnál nagyobb. Egy családtag - bár erre azt mondták, hogy fikció -, ha földje nem közvetlen határos a családi gazdasággal, nem adhatja el a családtagjának. Ez van leírva ebben. Ezért mondtuk azt, hogy egy külön törvényben kellett volna szabályozni ezt a családi gazdasági kérdést, megérdemelte volna.

Persze elhiszem és elhisszük, hogy a rendeletekben ezeket, amiket fölvetettünk, rendkívül korrekten meg fogják oldani. De hol vannak ezek a rendeletek, amire összességében egy hónapja van a kormánynak? Ezért mondjuk azt összegzésképp, hogy ez a törvénytervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetővé teszi, hogy a mindenkori kormány - bíznak önök abban, hogy Orbán Viktor és kormánya - rendelkezhessen a termőföld többségével, és kiskirályként akár hitbizományba is adhassa a magyar termőföld döntő többségét.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már lovakról beszélünk, Torgyán miniszter úr idején legalább három egészséges csikó is megszülethetett volna; a Fidesz hallgatott, illetve csak tapsolt, amikor kifogásoltuk, hogy miért nincs döntés jó néhány témában.

Orbán Viktor és a Fidesz nyáron hirdette meg az agrárgazdaság megváltásának a programját. Ennyi idő alatt ténylegesen még meg sem születhet egy csikó, tehát ez egy koraszülött. Magán is viseli ennek minden nyomát.

De ha már a lovaknál vagyunk, akkor mondhatom azt is, hogy kilóg a lóláb bizonyos szempontból, hiszen a 2500 hektáros bérelhető terület nem családi gazdaságról szól, amiről önök beszélnek, hanem a nagybirtokról.

Köszönöm. (Bauer Tamás tapsol.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Pap Jánosnak mondanám, hogy egykori állami gazdaságom volt dolgozói, vezetői, akik annak idején kiprivatizálták a gazdaságot, miért kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mint a mostani új 12, amit a Fidesz alapít.

Kérem, ezek az emberek akkor, 1990 környékén kft.-t alapítottak, a dolgozókkal közösen. Nekik lejár lassan a földbérlet, a nemzeti földalap kht.-nek előbérleti joga van, sőt még eléjük kerülhetne, ha határosak lennének a 12 kijelölt ág valamelyikével, még azok is elviekben valamivel jobbak lehetnének. Könyörgöm, miért teszünk különbséget társaság és társaság, embercsoport és embercsoport között?

Az a másik része, hogy elviekben a volt haszonbérlő, például szövetkezet vagy társas gazdaság elé kerülhet a nemzeti földalap kht., ez azt jelenti, hogy azok az egykori tagok, akik bérbe adták a maguk 20 vagy x aranykoronáját a szövetkezetnek, megint csak, ha közbelép a földalap kht., akkor a földalapnak kénytelenek odaadni, de ezzel megszűnik a munkahelyük is, mert megszűnik a szövetkezet, mert nincs földje. Erre nem gondoltak? Miért van ez? Lehet, hogy ez csak elvi felvetés, mert nem így fogják megcsinálni a gyakorlatban, de én mindent feltételezek már önökről.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Boros miniszter úr sikerként adta elő, hogy a SAPARD-pénz nem veszett el. Hadd mondjam el egy másfél héttel ezelőtti, stájerországi tapasztalatomat, "élményemet". Először is szégyenkeztem Stájerországban, hisz míg jelen volt a horvát miniszterhelyettes, aki miniszterét kimentette, ott volt viszont a szlovén FVM-miniszter, ott volt az osztrák mezőgazdasági miniszter, Magyarországot egy helyettes államtitkár képviselte.

Nem volt túl jó érzés hallgatni. Egyre jó volt, hogy Hans Fischler úr, az EU mezőgazdasági ügyekkel megbízott biztosa kimondta, hogy ha a magyarok nagyon ragaszkodnak a százszázalékos közvetlen kifizetéshez, akkor könnyen a második körben találhatják magukat. Erre jó volt, tanulhatunk mi is esetleg tárgyalástechnikát, tanulhatunk protokollt.

Viszont amit elmondott a SAPARD kapcsán, az mellbe vágott, tisztelt miniszter úr. Mert kissé cinikusan említette Fischler úr, hogy vannak olyan országok, említette egyebek között Észtországot, Szlovéniát és Bulgáriát, amelyek már az idén igénybe vehetik a SAPARD-ot, vannak olyan országok, és itt nem mondta ki Magyarország nevét, amelyek nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. És hozzátette cinikusan, hogy sajnos ezeknek az országoknak nem tudunk kamatot adni.

Kérem, önök is nagyon jól tudják, hogy miért késik a SAPARD-iroda felállítása, és ez nem csak az EU-n múlik. És önök is tudják, hogy mennyi pénzt tudunk a jövő évben költeni a SAPARD-pénzből. Összesen egyévnyit, hisz már a nemzeti saját erő megtervezésekor az 5 milliárd forint kapcsán önök csak egy évvel számoltak. Ennyit a SAPARD-sikerprogramról. (Taps az MSZP soraiban.)

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nevemhez is kötött 9., 25., 28., 70., 74., 75. és 76. pontokhoz szeretnék szólni, amik önmagában - már Gráf képviselőtársam is említette - egy alapvető koncepcióváltást, nézetváltást jelentenek az előterjesztéshez képest. Éspedig azt javasoljuk, hogy a felügyelet és a főbb döntési keretek meghatározása kerüljön az Országgyűlés hatáskörébe a nemzeti földalap működése szempontjából.

Ezt azért tartjuk nagyon fontosnak, mert a kormánypárti oldal is nagyon sokat emlegeti, hogy a föld nemzeti kincs, milyen nagy értéket képvisel. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy amikor a jelenleg használt magyar földterületnek 60-70 százalékába bele kíván szólni ez a törvény és a későbbi törvények is, akkor a kormány kap teljes felhatalmazást, parlamenti felügyelet nélkül.

(11.10)

Én úgy érzem, hogy ez túl nagy falat a kormány számára, s túl sok lehetőséget nyit arra a mindenkori kormányoknak, hogy ezt kijátszva ne az eredeti célnak, szellemnek megfelelően működtesse ezt az intézményt.

Szólok az 1. §-ról olyan formában is, hogy tudtuk, amikor ezt beadtuk, hogy ez nem házszabályszerű, hiszen az egész nemzeti földalapról szóló törvényt vetné el. Azért tettük figyelemfelhívásként, hogy ha az általunk javasolt, előbb felsorolt pontok tekintetében nem fogadja el a parlament várhatóan a döntést, akkor ez egyúttal egy tiltakozás is maga a törvény ellen, a felfogás, a szellemiség ellen, ami a paragrafusokban benne van. Nem akarom én igazából a nemzeti földalapnak a létszükségletét megkérdőjelezni, amikor módosító indítványokat megfogalmaztam képviselőtársaimmal, de mint mondottam, ez egy sokkal komplexebb, sokkal nagyobb falat ahhoz, hogy ennyi mindent ilyen egyszerűen el lehessen intézni ebben a földalapról szóló törvényben.

Kérem képviselőtársaimat, illetve a kormány képviselőjét, hogy mindezek alapján fontolják meg eddigi elképzeléseiket, bár túl nagy reményeket nem fűzök hozzá, hisz se az előterjesztő, se a bizottság, a mezőgazdasági bizottság nem támogatta az előbb felsorolt indítványainkat.

Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Folytatva Lakatos András okfejtését, először is birtokpolitika; hivatkozunk arra, hogy majd lesz, amit majd a kormány hagy jóvá. Mikortól él ez a törvény majd? Jövő év január 1-jétől. Mennyi időnk van? Nagyon kevés. Meg tudott egyezni a kormány a birtokpolitikájáról? Leírta ezt? Megkaphattuk? Nem is láttam, nem is hallottam róla. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne az NFA rendeltetése. Tényleg nem lehet egybemosni egy birtokpolitikai elvvel, vagy ha ezt jelenti a jelenlegi fideszes kormány felfogása, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a jelenlegi termőföldhasználók 50 százalékáról, áru-előállító termőföldhasználók 50 százalékáról elfeledkezik, és nem foglalkozik vele; ez a társas gazdaságok. Márpedig ha az elveket nézzük, hogy azon társas gazdaságokban, ahol, mondjuk, a tej előállításának a döntő többsége folyik, és ezt mint szempontot egy nemzeti földalap, hogy legyen megfelelő termőföldje ahhoz, hogy a takarmányt elő tudja állítani, nem veszi be fontos irányelvek közé, ez számomra siralmas.

Nem tudom, hogy majd a mostani földhasználó mezőgazdasági egyéni vállalkozók, őstermelők mit szólnak ahhoz a gondolathoz egyáltalán, hogy elviekben a nemzeti földalap - a jelenlegi földbérletük ha lejár, akkor közbeszólhat egy újabb földbérlet megerősítésekor - elvi lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti földalap esetleg ő maga vegye át a földbérlet kérdését, illetve adja tovább másnak, egy általa kijelölt személynek később ezt a bérlő, a bérleti jogot.

(11.20)

Ez, uraim, nem jelent mást, ha rossz kézbe kerül az egész, és rossz gondolat irányítja, hogy a kormánypárti a kormánypártit fogja segíteni, a másikat nem a földalapban, a földbérletben, a földvásárlásban. Ez őrültség így! Ezért kell az Országgyűlés ellenőrzése, ilyen állapotok miatt.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Pap képviselőtársam okfejtését nem tudom elfogadni, mert ha ebben a bizonyos 2. §-ban, a nemzeti földalaphoz tartozó állami termőföldvagyon rendeltetésében szerepelhetett volna az árutermelés másik felét előállító üzemeknek is valamiféle támogatása, akkor jogos lehetne az észrevétele. Így én mindenféleképpen támogatom a Farkas-féle indítványt, amely a működőképes gazdaságok kialakításának elősegítését célozná.

A működőképes gazdaságra: legyen az családi, legyen, aki nem akarja választani a családi gazdaság fogalmában levő megkötöttséget, mondjuk, a 300 hektárt, tehát mindenféle magánvállalkozó, de legyen még akár őstermelő is, aki úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy lesz belőlem családi, de ezt se zárjuk ki, és mondtam, legfőképp ne zárjuk ki azon társas gazdálkodási formát sem, amelyiknek szüksége lenne, mondjuk, az állattenyésztése szempontjából valamilyen féle földterületre. Tehát a családi gazdaságnak a kihagyása nem azt jelenti, hogy a családi gazdaság ellen szól, hanem az összes többire való kiterjesztésről szól, és ha ebben ez úgy szerepelne, hogy ezen belül különös tekintettel a családi gazdaságra, elfogadható is lenne.

A másodikkal, a fiatal agrárvállalkozók kivételével én sem értek egyet, hiszen mindenütt gond és probléma az egész világban, hogy egyre jobban elöregszik a mezőgazdaságból élő társaság, és szükség lenne a fiatalításra, tehát ezeknek a valamilyen formában történő plusz támogatásával én magam is egyet tudok érteni.

S ténylegesen is azt tudom javasolni, hogy próbáljunk tárgyszerűen beszélni mindannyian. Ez vonatkozik ránk is, de önökre is, akik fölhívták a figyelmet, hogy mi nem így beszélünk, pedig hasonló módon tudnék én is példát mondani az előző három-négy kormánypárti hozzászólás kapcsán is.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tóth András felvetésére a társaságok földtulajdonszerzése kapcsán részben már Németh Imre megadta a választ; részben kérdezném Tóth Andrástól, hogy mennyiben más annak a tizenkét, Fidesz által privatizált állami gazdaságnak a pozíciója, mint az összes korábbi többié. Miért nem hajlandók például az előterjesztő vagy a mezőgazdasági bizottság fideszes tagjai befogadni azt a Medgyasszay-féle javaslatot, amelyik ezekben a cégekben legalább korábbi hároméves munkaviszonyt feltételez? Azért, mert a klientúra akkor még nem volt bent az igazgatóságban és a különböző bizottságokban. Ezeknél nem juthat a külföldi részhez? Dehogyisnem, kérem!

Ha valahol mérlegelünk, akkor próbáljunk meg egyenlő mércével mérni, ne úgy fogalmazzuk meg az aggályokat, hogy csak az egyik részről lehet, a másik részről nem lehet gond, hogy a külföldi esetlegesen betegye a lábát. Úgy érzem, el kellene fogadni jó néhány olyan ésszerűsítést az ellenzéki érvek közül is, ami ezt szolgálhatná, és különösen ha a mezőgazdaság egészét tekintjük, megint csak folytatódik a hitvita, hogy a mezőgazdasági árutermelésnek a felét azért még mindig a társas gazdaságok hozzák, és azt mondom, hogy ezek pozíciójának rontása nem egyenlő a nemzetgazdaság érdekével; lehet, hogy a pillanatnyi politikai szándékoknak igen, de így az EU-csatlakozás küszöbén még ezt sem hiszem.

Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): A tizenkét állami gazdaság, ami most került privatizációra, ugyanolyan társaság, mint a többi, azért nem árt, ha tudná Tóth András. Pap Jánosnak is mondom, nem ártana, ha ő is egy kicsit részletesebben és pontosabban olvasta volna a földtörvény-módosítást, mert ha a 7. §-t megnézi, kedves képviselőtársam, akkor igenis abban szerepel először is, hogy a tanyára, termőföldre elő-haszonbérleti jognál a c)-ben szerepel a nemzeti földalap kht. által kijelölt személy. Hogy helyben lakó vagy egyéb, nem számít. Ugyanakkor az e) pontban vannak a 10. § d) pontjában meghatározottak, tehát a helyben lakók. Tehát, ha végigolvasta volna részletesen, és végigellenőrizte volna Pap János képviselőtársam, akkor nem állította volna azt, amit az előbb állított - és utána következik a volt haszonbérlő.

Tehát, ha tárgyszerűen beszélünk egy adott témáról, akkor én is azt kérem, hogy egyenlő mércével és a másik oldalon is egyenlő mércével mérjenek, még akkor is, ha kormánypártiak.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nevemmel is jelzett 36., 55., 60. pontokban magunk is megoldást próbáltunk adni arra, hogy bár szigorúan szabályozott feltételekkel, de jogi személyiség igenis tulajdont szerezhessen, illetve kedvezőbb pozícióba kerülhessen a bérlet során.

Mivel nem támogatta a kormány a bizottsági munkában ezt az előterjesztést, a magam részéről beterjesztőként mondanám, hogy én személy szerint jobbnak tartom a 35-öst, mert pontosabban fogalmaz, tehát a Németh Imre-Orosz Sándor-féle módosító, de sajnálom, hogy ezt sem hajlandó elfogadni sem az előterjesztő, sem a bizottság. Aztán nagyon sajnálom, hogy Medgyasszay László 38. pontban szereplő előírásaival - amit már kétpercesben elmondtam -, hogy a most privatizálásra kerülő volt állami tulajdonú cégek esetében csak azokat illesse meg földtulajdonhoz vagy a földbérlethez való jog, akik már korábban is ott dolgoztak tartósan a gazdaságban, ezzel sem ért egyet sem az előterjesztő, sem a bizottság.

A 40. pontban én magam is arra próbáltam társaimmal együtt javaslatot adni, hogy az előhaszonbérlő kicsit előrébb kerüljön. Számomra nem teljesen megnyugtató Pap János kijelentése, hogy ő már úgy veszi, hogy a kormány be is fogadta ezeket az indítványokat, amelyek itt a 7. § módosítása kapcsán előjönnek, de úgy legyen, örülnék neki.

Még egyet adtunk be, ez a 74. számon fut, aminek az lenne az eredeti célja, hogy a földhasználó mellett az eladó földtulajdonos is nyilatkozzon arról, hogy a termőföld használata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti, magyarán a vásárlónak, a tulajdont vásárló vagy bérlő személynek nem biztos, hogy megvan minden lehetősége arra, hogy meggyőződjön arról, hogy nem sérti-e a törvénynek valamelyik pontját. Tehát itt a felelősséget ne csak önmagában a földhasználó viselje, hanem igenis a tulajdonos számára is legyen ez valahol iránymutató.

Egyet tudok érteni minden olyan módosító indítvánnyal, és ezt Medgyasszay, Kis vagy Németh Imre képviselőtársaim neve is fémjelzi, amelyik nem ért egyet a földalap kht. ötvenéves bérbeadási jogával, mert ez először is diszkriminál a többi tulajdonossal szemben, hiszen azoknál maximum tíz év van meghatározva. A másik, hogy nagyon nagy lehetőséget ad a spekulációnak is, hisz a földalap kht. pontosan az előbb említett okok miatt csak a kormány felügyelete alatt áll, és ebből adódóan tényleg lehetőség nyílik arra, hogy kvázi tulajdonba adja ezeket a földeket, mert az ötven év számomra majdnem egyenlő a tulajdonnal.

Annak meg külön örülnék még, ha a 7. § módosítása során figyelemmel lenne Pap János nemcsak a sorrendre, hanem arra is, amit Németh Imre kollégám is említett, hogy a kht. által kijelölt személy valamilyen formában kerüljön pontosításra, mert a kht. által kijelölt személy lehet egy 200 kilométerrel arrébb lakó, de lehet egy kht. által kijelölt külföldi magánszemély is, ki tudja. Ki tudja, hogy kit fog kinevezni a kht.; amikorra ez kiderül, akkor körülbelül olyan lesz a hatása - vagy talán még kevésbé derül ki -, mint amikor Torgyán József a holland gazdák betelepítéséről készített tanulmányt. Kérem, itt tanulmány nélkül is elvi lehetőség nyílik, hozzáteszem, elvi lehetőség nyílik a holland gazdának a letelepítésére a kht. jóvoltából.

Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): A 81-es támogatására kérném a másik oldalon ülő képviselőtársaimat és az előterjesztőt is. Az agglomeráció tényleg rendkívül változatos, és nagyon sok olyan kistelepülés van, ahol nem lakóparkokban gondolkodnak; nem is lehet, mert olyan a fekvésük. Úgy érzem, hogy amikor Németh Imre, Orosz Sándor és Solymosi József beadták ezt az indítványt, akkor ők elsősorban nem a spekulációra, a spekuláló emberkékre gondoltak, hanem azon tisztességes, főleg kisebb, de az agglomerációhoz tartozó településen élőkre vagy a mellettük lévő esetleges tanyákon élőkre, akiknek az ilyen formában való diszkriminálása nem lenne túl szerencsés.

(14.20)

Úgyhogy kérem az előterjesztőt is, hogy fontolja meg eddigi álláspontját. Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! A 82. és 89. pontban beadott indítványaimról szeretnék szólni és indokolni. A 82. pontban - folytatva a korábbi gondolatmenetet - azért vettük ki a termőföldre vonatkozó elővásárlási és elő-haszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályait, illetve a családi gazdaságok létrehozására vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat, mert itt is jelezni kívántuk, hogy mindkét téma olyan, hogy megérdemelné, hogy valamilyen formában törvény szabályozza.

Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy pontosan abból adódóan, hogy jövő év elejével már a törvény él, elviekben január 1-jétől kezdve minden földbérletet, földadásvételt végig kellene futtatni a földalapon, végig kellene a teljes rendszeren futtatni, aminek szerintem nincs meg a lehetősége, hisz nincs tudomásom arról, hogy a vonatkozó rendeletek meglennének, így ez különösen érdekes.

Számomra érdekes, hogy a Fidesz hajlandó támogatni a 89. pontban szereplő javaslatunkat, ami úgy szól, hogy maradjon meg a 23. §, amely arról szól, hogy külföldi magán- és jogi személy legfeljebb 300 hektár területnagyságú vagy 6 ezer aranykorona értékű termőföldet vehet haszonbérbe. Ha csatlakozó módosító indítványt vagy bizottságit akar a Fidesz beadni, akkor felhívnám a figyelmüket, a 8. §-ban az szerepel - a korábbi földtörvény 22. §-át módosítva -, hogy egy személy legfeljebb mennyit vehet. Akkor az egy belföldi személy kihangsúlyozása szükséges, máskülönben egymásnak ellentmondó lesz a két paragrafus, és akkor esetleg bele lehet kapaszkodni valamilyen oldalról.

Az már egy külön téma számomra, hogy tudomásom szerint a Fidesz-kormány megegyezett az EU-val, hogy a csatlakozási előtárgyalások időszakában nem tesz különbséget belföldi és külföldi magánszemély között. Kíváncsi lennék majd arra, hogy ezt az egyezséget mennyire tudja feloldani a földtörvény viszonylatában. Kijelentem, üdvözlöm, hogy belátták, hogy ki kell zárni valamilyen formában a külföldi bérletszerzési jogát.

Ennyit ezekről, és örülök annak, hogy némi kompromisszumkészség ebben a témában is megnyilvánult. Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1. pontban szereplő beadvánnyal kapcsolatban szeretném kérni a tisztelt jelenlevőket és az előterjesztőt, hogy - bár nem támogatta sem az előterjesztő, sem a mezőgazdasági bizottság - ebben még egy hónapos lehetőséget adjunk vagy próbálnánk adni minden olyan részarány-tulajdonosnak, akinek kiadatlan aranykorona-értéke van, hogy kérelmet nyújthasson be a kimérésre. Úgy érezzük, elég rövid az idő ahhoz, hogy, mondjuk, 60 nap alatt végig lehessen vinni ezt az egész folyamatot, és a későbbiek során már egyéb kötelmei is vannak a kérelmezésnek.

A másik témakör, amit szeretnék kiemelni, a 3., 4. ponthoz kapcsolódik, ez a 10 ezer aranykorona értékű kártalanítás. Itt egyben reagálnék Ivanics úr megjegyzésére is. Először is ez a kártalanítási nagyságrend nem olyan nagy nagyságrend. Ez tulajdonképpen azt hozná elő, hogy az ésszerű, tehát útépítéshez, vízelvezetéshez, egyéb rendszerek kiépítéséhez szükséges aranykorona-értékeket ha elvonom a tulajdonostól az ő érdekében is, ezért valamiféle kártalanítás legyen, illetve akinek nem sikerült a kimérések során az eredetileg igényelt területet megkapni, az kapjon. Tehát ez töredéke lehet az összes becsült földértéknek. Ebből adódóan - bár az előterjesztő arra hivatkozott, hogy erre nincs a jövő évi költségvetésben pénz - megítélésünk szerint nem jelent olyan nagy összeget, s talán a mezőgazdasági bizottság is ezért támogatta a 10 ezer forintos aranykorona-értéket.

Amit még szintén a mezőgazdasági bizottság támogatott az előterjesztővel szemben, az a további ésszerűsítések a kimérés során. Ilyen a 6. pont, ahol tulajdonképpen azt mondjuk, hogy az önálló ingatlan kialakításához, tehát a tulajdonos érdekében történő út, árok, egyéb kijelölése és kimérése az aranykorona arányában őket is érintse, illetve hogy a későbbi művelhetőség szempontjait is vegye figyelembe a sorsolás, illetve a későbbi kimérés. Úgy érzem, hogy ennek ésszerűsége nem vitatható egyik oldalról sem, éppen ezért kérjük, hogy ne csak a mezőgazdasági bizottság, hanem, mondjuk, az előterjesztő vagy akár a parlament is támogassa.

A 9. pontban Farkas Imre, Tóth Sándor felvetését nem véletlen, hogy támogatta a bizottság, és nem véletlen, hogy itt többen pozitívan szóltak róla.

(15.00)

A 48 óra tényleg nagyon-nagyon kevés a kifogások benyújtásához. Lehet, hogy első ránézésre soknak tűnik a 30 nap, de ismerve, hogy mennyire lökésszerűen fog beindulni ez az egész folyamat, úgy érzem, ennyi laufot kell adni az FM-hivataloknak is, máskülönben képtelenek lesznek ellátni a feladatukat.

Köszönöm.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Ivanics úr okfejtése kapcsán hadd mondjam el egy nem régi élményemet. Egy Borsod megyei városkában szó volt a földkiadó bizottságokról, és egy konkrét példát mondtak. Van 96 vagy 97 tulajdonossal egy közel száz hektáros földterület, ahol tíz hektár területe van - nem tudom, miért ilyen osztatlanban - a helyi önkormányzatnak, tizenöt hektárja van egy személynek, az összes többi megoszlik a 94 ember között.

Kinek jó itt a föld kimérése? Mindenféleképpen a tíz és tizenöt hektárral rendelkezőnek, hisz a tizenöt hektáros is, mondjuk, gyümölcsöst szeretne telepíteni. De a többi mit kezd a földjével? Kimérik, mint ahogy mondja Németh Imre, az állam bácsi át is vállalja a költségeket, fizeti a költségeket. Igen ám, de megkapja a helyrajzi számokat, és mondjuk, az eddigi használó szövetkezet vagy társas gazdaság azt mondja, hogy nézzétek meg, ebből a nagy táblából, amit eddig együtt tudtam volna művelni, három emberke ragaszkodik a saját földterületéhez, én már akkor ezt nem tudom így művelni, és felmondom az összes többit.

Egyben igaza van: így be fog indulni a földkoncentráció. Csak hányan fogják önt szidni ezért az érvelésért, amit ma elmondott? Valahol úgy érzem, hogy más megoldást kell találni erre. De ha majd normál hozzászólásom lesz, akkor megpróbálom elmondani.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. A 24. pont alapján mondanám, hogy örülök annak, hogy a korábbi javaslataink folyományaként ezzel is egyetértett a bizottság, amely azt mondta, hogy a későbbi művelés szempontjainak megfelelően, annak figyelembevételével kell majd a megosztást lefolytatni. Utalnék arra, hogy az előző pontokban már az volt, hogy a táblásítást, az utakat, egyebeket figyelembe vevő módon kell ezt megtenni. Tehát mindenféleképpen bejön egyszer az ésszerűség, és nincs benne az a versenykésztetés, amelyet ez a kivett rész tartalmaz, hogy lehetőség szerint a földrészlet legjobb minőségű területén kell kezdeni, mert ez lehetett volna tényleg a tábla közepe vagy bármi, és egy versenyre késztetett volna mindenkit.

A 19-esben mi javasoltuk azt, hogy ne legyen egy adott időpont meghatározva, ameddig az állam viseli a megosztás költségeit. Ezért kivettük a 2002. március 1-jét. Ezt miért is tettük? Ezzel nem kényszerül bele egy versenybe a tulajdonos még az osztatlan tulajdon esetében sem, hogy ő mindenáron kiméresse a földjét. Ebből adódóan igazából csak annak éri meg, aki valamilyen formában saját maga akarja hasznosítani, vagy mindenáron pénzzé akarja tenni a területét, de akkor pontosan a többi tábla művelhetőségét nem bántja, hisz az akkor kivonható.

Az előbb említett száz hektáros példából tehát azt mondom, hogy az a tizenöt hektáros kaphassa meg és méresse ki a földjét, de a másik 94 tulajdonos ne kerüljön bele ebbe a versenybe, hogy kérem, az állam csak eddig fizeti ki, és nekem mindenáron mérjék ki, mert hosszú távon nem szolgálja ezt. Persze ennek egy gondja és hibája van, hogy nem teljesül az a cél, ami az előterjesztő részéről elhangzott már az általános vita kapcsán, hogy mindenáron meg kell szüntetni az osztatlan közös tulajdont.

Ha a "mindenáron"-ba belekapaszkodunk, ez számomra azt mondja, mint amit jó néhány esetben sugallnak is ezek az előterjesztések, hogy mindenáron tönkre kell tenni a szövetkezetet, a társas gazdálkodót. Tulajdonképpen az osztatlan tulajdonok jelentős részét a szövetkezeti tagok, alkalmazottak, nyugdíjasok adják bérbe saját szövetkezetüknek, nemcsak azért, mert bérleti díjat kaphatnak, hanem azért, mert esetenként munkahelyük is van. Tehát ha belekerülnének egy versenybe, akkor lehet, hogy saját maguk munkahelyével is esetleg kockáztatnának. Úgy érzem tehát, hogy nem jelent olyan óriási gondot, ha hosszabb távon megmarad ez az osztatlanság ezeknél az apró területeknél.

A 20., 22. pontban a javaslataink arra irányulnak, hogy jelzálogjoggal kellett volna megterhelni az ingatlant. Megítélésünk szerint ezeknél a területeknél túlságosan erős megoldás, ezért elidegenítési tilalmat próbáltunk javasolni, annak a bejegyzését próbáltuk javasolni. A bizottságban elhangzott, hogy ennek egy ésszerű megoldása lesz, és készülődik egy bizottsági vagy kapcsolódó módosító indítvány - ez jó lenne.

Még egy, amit elfelejtettem mondani, és remélem, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter is egyetért az okfejtésünkkel. Mi kivettük ezt a határidőt, március 1-jét a kimérésre, de benne hagytuk az ötéves művelési kötelezettséget, hogy igazából az, aki művelni akarja, kapjon meg minden kedvezményt egy adott, bármilyen időpontban; aki nem akarja, az pedig kapja meg a szabadságát és a döntési lehetőségét az osztatlan formában való tartásra, de bármikor léphessen ki.

Gondolom, ezzel az ön okfejtése is talán egy kicsit paralel elfogadható forma. Ehhez persze az kellene, hogy az előterjesztő képviselője is értsen egyet, és valahogy így is szavazzunk jó néhányan.

Köszönöm.