Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és önöket is, kedves tévénézők, akik figyelemmel kísérik mai munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 26. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Szűcs Lajos jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a tegnapi napon utolsó napirendi pontként az Országgyűlés lezárta az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az előterjesztéshez azonban módosító javaslatok érkeztek, így részletes vitára is sor kerül.

Képviselőtársaim! Soron következik a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről 2007. február és 2009. február közötti időszakról szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, az emberi jogi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája annak lezárásáig. Képviselőtársaim a beszámolót a J/10808. számon, a határozati javaslatot pedig a H/11236. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottság benyújtotta ajánlását, amelyet a J/10808/1. számon a honlapon elérhetővé is tettek.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az országos kisebbségi önkormányzatok vezetőit, akik a helyszínen kísérik figyelemmel a napirendi pont tárgyalását. Köszöntöm önöket.

Képviselőtársaim! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kiss Péternek, a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Miniszter úrnak 25 perces időkerete van. Parancsoljon!

KISS PÉTER tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény szerint a kormány kétévente beszámol az Országgyűlésnek a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetéről. E törvényi kötelezettségnek eleget téve a most tárgyalt helyzetértékeléssel hetedik alkalommal készítettünk átfogó beszámolót az Országgyűlés számára a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekről. A beszámoló összhangban áll a kormány programjában meghatározott alapelvekkel és célokkal, a decentralizáció erősítésére irányuló kormányzati szándékokkal, valamint az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságtalanságok felszámolásának, ezen belül a romáknak biztosítandó egyenlő esélyek kiemelt céljával.

A beszámoló megerősíti a kormány elkötelezettségét a hazai kisebbségek jogainak érvényesülése mellett, azt hangsúlyozza, hogy a hazai kisebbségeket nemzetünk szerves részének, egyenrangú tagjának tekinti, és hagyományaik megőrzését, kultúrájuk, anyanyelvük ápolását, az anyaországaikkal való kapcsolattartást a nemzetet gazdagító közös érdeknek tartja. A kormány nemzetközi keretekben a kisebbségi jogok elismerését és tiszteletben tartását garantáló intézményi megoldások és jogi biztosítékok kiszélesítése érdekében lép fel.

A benyújtott beszámoló szerkesztési és tartalmi elemeiből az alábbiakra külön is fel kívánom hívni a figyelmet.

1. A beszámoló a 2007. február és 2009. február közötti kétéves időtartamra vonatkozóan mutatja be a kisebbségek helyzetében bekövetkezett változásokat, illetve a kormánynak a kisebbségek helyzetének javítására, a kisebbségi törvényben biztosított jogaik széles körű érvényesülése érdekében tett intézkedéseit.

2. A beszámoló a tárgyalt két év változásaihoz kapcsolódóan szükség szerint ismerteti az aktuális kisebbségpolitikai helyzet alakulásában szerepet játszó korábbi, illetőleg közelmúltbeli előzményeket is.

3. A legfontosabb tartalmi elemei összhangban vannak az Országgyűlés által 2005 októberében elfogadott, a kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvénnyel.

A beszámoló elő- és elkészítése során széles körű egyeztetésre került sor a kormányzati szervekkel és hatóságokkal, az országos kisebbségi önkormányzatokkal és a kisebbségi civil szervezetekkel. Az elkészítéséhez hozzájárultak a regionális fejlesztési tanácsok, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a megyei önkormányzatok közgyűlései, a regionális államigazgatási hivatalok, továbbá a Központi Statisztikai Hivatal. A kisebbségi törvény 2005. évi átfogó módosítását követően egy új, háromszintű kisebbségi önkormányzati rendszer jött létre, amelyben a korábbi választási szabályoktól jelentősen eltérő módon, 2006 őszén megválasztott települési, majd a 2007. március 4-ei választást követően megalakult területi és országos kisebbségi önkormányzatok alkotják a kisebbségi képviselet új színtereit.

A jelen beszámolási időszak jogalkotói munkája elsősorban a kisebbségi önkormányzatok működésének állami támogatásához, illetve a kisebbségi önkormányzati gazdálkodás tárgyköréhez kötődik. A kormány az átláthatóság és a normativitás igényének megfelelően elvégezte a támogatással, gazdálkodással kapcsolatos szabályozásnak a kisebbségi törvény felhatalmazásán alapuló, komplex áttekintését, és ezzel összefüggésben 2007 végén érdemben változtatott mindkét terület kormányszintű szabályozásán: a kisebbségi önkormányzatoknak a központi költségvetésből nyújtott, feladatarányos támogatások feltételrendszeréről és elszámolásának rendjéről szóló kormányrendeletben, továbbá a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásáról szóló 2007. évi kormányrendelet megalkotásával.

Az új rendeletek lényeges változásokat hoztak a kisebbségi önkormányzatok költségvetési támogatásával és gazdálkodásával kapcsolatban. A települési és területi kisebbségi önkormányzat újonnan kialakított támogatási rendszere egyidejűleg biztosítja az általános működési támogatást a központi költségvetésből a települési és területi kisebbségi önkormányzatok törvényben rögzített alapműködéséhez, és teszi lehetővé a kisebbségi közügyek ellátásához igazodó további költségvetési támogatást is.

(8.10)

A differenciált támogatási rendszerben az átlagosan teljesítő települési kisebbségi önkormányzatok a megelőző évben egységesen biztosított támogatásnál mintegy 25 százalékkal magasabb állami támogatáshoz jutottak. Ugyanakkor a legjobb teljesítményt elérő kisebbségi önkormányzatok a korábbi támogatás kétszeresét megközelítő támogatásban is részesülhettek. A kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásáról szóló 2007. évi kormányrendelet célja, hogy a 2006 őszén megválasztott települési, illetőleg 2007 tavaszán megválasztott területi és országos kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának rendje az államháztartásról szóló 1992. évi törvénnyel, az államháztartás működési rendjére és az államháztartás szervezeteire vonatkozó egyéb jogszabályokkal összhangban kerüljön megállapításra, továbbá megteremtődjenek az országos kisebbségi önkormányzatok korábbinál lényegesen áttekinthetőbb rendszerben történő gazdálkodásának a feltételei.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A beszámolási időszak jelentősebb kisebbségpolitikai eseményei közül kiemelném a következőket. A beszámolási időszak első jelentősebb eseménye a 2007. március 4-ére kitűzött területi és országos kisebbségi önkormányzati választás volt. A választások során mind a 13 nemzeti és etnikai kisebbség megválasztotta országos önkormányzatát. A 2005-ben elfogadott kisebbségi választójogi módosítások alapján új szintként először alakultak területi kisebbségi önkormányzatok, tizenegy kisebbség 57 területi - megyei és fővárosi - önkormányzatot hozott létre.

A beszámolási időszakban a Magyar Köztársaság kisebbségpolitikája szorosan kapcsolódott a nemzetközi, elsősorban az Európa Tanács által kidolgozott kisebbségvédelmi eszközökhöz, mechanizmusokhoz. Hazánk eleget tett a kisebbségvédelmi keretegyezményben és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájában előírt beszámolási feladatainak, több fórumon és a kétoldalú kapcsolatrendszerek szintjén folytatódott Magyarország kisebbségeket érintő nemzetközi tevékenysége.

A beszámolási időszakban valamennyi működő kétoldalú kisebbségi vegyes bizottság ülésezett. A vegyes bizottságok áttekintették a két országban élő kisebbségek helyzetét érintő eseményeket, intézkedéseket, az elért eredményeket, és ajánlásokat fogalmaztak meg a két kormány számára arra vonatkozólag, hogy milyen prioritások mentén biztosítsák az adott kisebbség kulturális autonómiájának fejlődését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Országgyűlés 2008. június 9-i ülésnapján elfogadta a Magyar Köztársaság regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája szerinti kötelezettségvállalásainak a romani és beás nyelvekre történő kiterjesztésére vonatkozó törvényt. Az új jogi norma törvényben szabályozott kereteket biztosít a romani és beás nyelvű honfitársaink számára anyanyelvük használatára az oktatás különböző szintjein, valamint az igazságszolgáltatásban és a közhivatalokban is. A vállalások kiterjednek a közszolgálati rádióban és televízióban a romani és beás nyelvű programok készítésére.

2008-ban elkészült a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája 15. cikke szerinti háromévenkénti aktuális, Magyarország esetében a negyedik országjelentés. A jelentést a kormány megvitatta és elfogadta, majd 2009 elején továbbította az Európa Tanács nyelvi charta titkárságához.

Ugyanígy 2009-ben a kormány harmadik alkalommal készített az Európa Tanács részére a keretegyezmény végrehajtásáról szóló beszámolót. A dokumentum tartalmaz minden olyan adatot és tényszerű információt, amely lehetővé teszi, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága számára átfogó képet adhassunk a magyar kisebbségpolitikáról.

Folytatódott a kisebbségek kulturális autonómiájának megteremtése érdekében létrejött kisebbségi intézmények támogatása, és további kisebbségi intézmények alakultak és kezdhették meg működésüket. 2008-ban az e célra biztosított támogatás növekedett. Ez igaz mind az országgyűlési fejezetben található országos kisebbségi önkormányzati támogatásra, mind a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében rendelkezésre álló forrásokra.

Az oktatás területéről mindemellett kiemelhető, hogy a Nemzeti alaptanterv módosításával összhangban a nemzetiségi oktatás tartalma és keretei megújítása tekintetében sor került a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás sajátos műveltségi területeinek, a kisebbségi nyelv és irodalom, illetve kisebbségi népismeret fejlesztési feladatainak az átdolgozására. Sor került ezzel párhuzamosan a bolgár, a görög, a horvát, a német, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén anyanyelv és irodalom, valamint a népismeret követelményeinek átdolgozására, és elkészültek a romani és beás nyelv fejlesztési feladatai is. Folytatódott a nemzetiségi oktatáshoz szükséges anyanyelvi tankönyvfejlesztési és -fordítási program, és megkezdődött az Új Magyarország fejlesztési terv keretében történő nemzetiségi oktatási programok, oktatási segédletek, tankönyvek, tananyagok és a hozzájuk kapcsolódó pedagógus-továbbképzések fejlesztésének az előkészítése.

A nemzetiségi oktatás támogatásában a beszámolási időszakban is fontos szerepet töltött be a nemzetiségi feladatok kiegészítő támogatására elkülönített pályázati keret. 2008-ban ebből a keretből három nemzetiségi iskola - a pécsi horvát óvoda, általános iskola és gimnázium, a battonyai román általános iskola és óvoda, valamint az apátistvánfalvi szlovén iskola - felújítása fejeződött be.

A beszámolási időszakban a kisebbségi média területén is történtek pozitív változások. A kisebbségi anyanyelvű rádiózás fontos eseménye volt, hogy 2007-ben elindult a Magyar Rádió önálló kisebbségi közszolgálati csatornája. Az MR4 napi 12 órás nemzetiségi rádióadást sugároz a 13 nemzetiség részére, és fontos, hogy az ország valamennyi pontjáról elérhetően. A közrádió 2008 októberétől duplájára emelte a romaműsorok időtartamát is.

A kormány a nemzetközi vállalásokkal összhangban a romák társadalmi hátrányainak leküzdésére előkészítette a roma integrációs stratégiáját. A "Roma integráció évtizede" program 2015-ig azokat a feladatokat fogalmazza meg, amelyek a romák társadalmi-gazdasági integrációját segítik elő. Elkészült a "Roma integráció évtizede" program első, 2008-2009-re vonatkozó kétéves intézkedési terve is, amely négy prioritási területen - oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy - fogalmaz meg prioritásokat, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat és a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, intézkedéseket. A feladatok végrehajtását elsődlegesen az Új Magyarország fejlesztési terv keretében megvalósuló operatív programok forrásai biztosítják, tehát ezeket a programokat alapvetően európai forrásokból biztosítjuk. Ennek gyakorlati végrehajtására a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség középtávú, hároméves időtartamra tervezett stratégiát készített elő.

Az elmondottakból és a részletesen adatolt beszámolóból is jól látható, hogy a megvizsgált időszakban Magyarországon újabb előremutató fejlemények voltak tapasztalhatók a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetét érintő kormányzati politikában.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján azt kérem önöktől, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2007. február és 2009. február közötti kétéves időszakra vonatkozó beszámolót megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(8.20)

ELNÖK: Megadom a szót Teleki Lászlónak, az emberi jogi bizottság előadójának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény alapján a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, a 2007 februárja és 2009 februárja közti időszakot átölelő kétéves beszámolóját a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter benyújtotta, amelynek előkészítésében a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti és etnikai kisebbségi főosztálya működött közre.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság első helyen kijelölt bizottságként a 2009. november 16-ai ülésén - meghallgatva a Miniszterelnöki Hivatal nemzeti és etnikai kisebbségi főosztály főigazgatójának szóbeli kiegészítését - megvitatta, és 10 igen szavazattal, 9 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül általános vitára alkalmasnak találta.

A többségi vélemény szerint a beszámoló a korábbi évekhez hasonlóan átfogó, táblázatokkal és statisztikai adatokkal is alátámasztott, megfelel a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben előírt kötelezettségeknek, jól illeszkedik az eddig benyújtott jelentések sorába. Ellenzéki oldalról főleg a kormány kisebbségi jogalkotási programjával és a kisebbségek költségvetési támogatásával kapcsolatban fogalmaztak meg kritikát.

A bizottság ennek megfelelően készítette el az országgyűlési határozati javaslatát, és terjeszti az Országgyűlés elé. Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a beszámolót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most következik a bizottsági álláspontok, valamint a kisebbségi vélemény ismertetése.

Elsőként megadom a szót Filló Pálnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Minden előadónak 5 perces időkerete van. Parancsoljon, képviselő úr!

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága november 16-ai ülésén tárgyalta meg a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló kormánybeszámolót. Bizottságunk ülésén a témában nagyon érdekes vita alakult ki, hiszen tulajdonképpen magáról a jelentésről nem túl sok szó esett, annál több a roma kisebbséggel kapcsolatos problémákról. Miután kisebbségi előadó is lesz a bizottság részéről, én elsősorban a többségi véleményt szeretném a tisztelt Házzal megosztani.

Szeretném elmondani, hogy bizottságunk, illetve a bizottság többsége úgy látja, hogy a 2007. március 4-ére kitűzött választások tulajdonképpen bizonyították azt, hogy Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbségek sorsa, működése rendben van. Az országban gyakorlatilag 13 nemzeti és etnikai kisebbség tudott országos önkormányzatot alakítani, területi szinten pedig - miután először volt választás - 57 területi kisebbségi önkormányzat jött létre. Ezeknek az önkormányzatoknak a működése és szervezeti feltételei adottak, és igazából nagy problémát az elmúlt évek során a működésben nem is tapasztalhattunk.

Szeretném azt is elmondani, hogy úgy látjuk, a kisebbségek kulturális autonómiájának a megteremtése is folytatódott 2008-ban, emelkedett az erre fordított támogatások összege, a működési és szervezeti költségekre több forráshoz tudtak hozzájutni az önkormányzatok, és a működésükkel kapcsolatban sem merült fel igazából komolyabb probléma.

Ugyanakkor azt is el szeretném mondani, hogy a bizottságunk ülésén elsősorban a foglalkoztatás, a lakhatás, illetve a roma kisebbség problémái kerültek szóba; természetesen, miután foglalkoztatási és munkaügyi bizottságról van szó, elsősorban a munkahelyhez jutás, a foglalkoztatás kérdésköre. Ami leginkább érdekes, és úgy gondolom, hogy tolmácsolnom kell a tisztelt Országgyűlésnek és a nyilvánosságnak is, az az, amiben viszont a bizottságunk valamennyi tagja és a Miniszterelnöki Hivatalt képviselő Németh Erika főigazgató asszony is egyetértett, hogy igazából súlyos problémát az jelent, hogy manapság annak a felmérése, ki milyen etnikumhoz tartozik, nem megoldott, bejelentési lehetőség van. Tehát aki nyíltan vállalja az etnikumhoz való tartozását, azt tekintjük odatartozónak, így nagyon nehéz a létszámokat meghatározni, nagyon nehéz magukat a nagyságrendeket meghatározni. Ez bizony komoly problémát okoz mindenféle szempontból. Egyrészt az önkormányzatoknak is, de úgy gondolom, az állami támogatások és egyebek elosztásánál is nehezebb figyelembe venni a valós létszámokat, hiszen nem igazán vannak egzakt számok, nem állnak rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottságunk végül is rövid vita után 10 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében a beszámolót általános vitára alkalmasnak találta, és ajánlja a tisztelt Országgyűlésnek az elfogadását.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Rácz Istvánnak. Parancsoljon, képviselő úr!

RÁCZ ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló vitájában kimondottan a roma kisebbségről volt szó, és észrevételeztük, hogy több fontos, lényeges kérdésre nem adott választ a beszámoló, többek között a foglalkoztatásra, a lakhatásra, a közbiztonságra, és szó esett még a kisebbségi önkormányzatok működéséről.

A foglalkoztatáshoz annyit szeretnék hozzáfűzni: nem derült ki a beszámolóból az, hogy a munkához jutott vagy jutó romák aránya milyen mértékű azokhoz képest, akik egyébként rászorulók lennének a munkára. Az sem derült ki a beszámolóból, hogy a lakhatási problémáknál milyen mértékű volt a romatelep-felszámolás, illetve a lakáshoz jutók aránya ugyancsak milyen arányú volt a rászorulókhoz képest. Nem derült ki a beszámolóból az sem, hogy a napjainkban elég súlyos problémát okozó közbiztonság terén mit kíván vagy szándékozik tenni a kormány.

Tudjuk nagyon jól, hogy egy olyan társadalmi probléma alakult ki ma Magyarországon, ami elviselhetetlen és megengedhetetlen. Nem derült ki a beszámolóból az, hogyan kívánják megvédeni a biztonságot, a közbiztonságot, mit akarnak tenni annak érdekében, hogy az emberek ne éljenek félelemben Magyarországon. Tudjuk nagyon jól, hogy mik történtek az elmúlt hónapokban, hetekben, és ez igen aggasztó. Nem derült ki - ugyancsak a közbiztonság tekintetében - az, hogy miért kell ma szélsőséges erőknek, csoportoknak a kezükbe venni a rendfenntartás hatalmát, amikor Magyarországon egy állam által működtetett rendőri szerv van, amelynek ez lenne a feladata, hogy a bűnös embereket büntessék, a jó, becsületes embereket pedig megvédjék.

Szó esett a beszámolóban a kisebbségi önkormányzatok működéséről. Itt szó esett arról, hogy a kisebbségi önkormányzatok működése eléggé szűkre korlátozott, és úgymond, a hatáskörük eléggé szűkre szabott. A rendelkezésükre bocsátott évi költségvetés csupáncsak arra elegendő, hogy az öt képviselő részére némi juttatást biztosítson, a kisebbségi önkormányzatok többnyire az éves költségvetésüket a tiszteletdíjukban merítik ki. Lehet, hogy ez jó valakiknek, de lehet, hogy nem. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy kisebbségi önkormányzat tisztességesen és eredményesen tudjon működni, ahhoz egyrészt nagyobb hatáskör kellene és kicsit bővebb költségvetés. Tehát ez a működési forma, ami jelenleg létezik, tudjuk, hogy nem jó, és tapasztaltuk, hogy bizonyos visszaélések vannak, és úgymond, nem igazán a társadalomhoz méltó módon van ez működtetve. Ebből az adódik, hogy visszaélések vannak, és ebből elég komoly gondok és problémák adódtak abban a tekintetben, hogy halljuk és látjuk, hogy bizonyos vezetők, kisebbségi önkormányzati vezetők milyen problémákat és szabálytalanságokat követnek el.

(8.30)

A bizottsági ülésen lényegében olyan nagyon nagy vita nem alakult ki, hiszen csak a roma kisebbségi önkormányzatokról, illetve a roma kisebbség működéséről, fejlődéséről esett szó. A foglalkoztatási bizottság fideszes képviselői úgy vélelmezték, hogy ez a beszámoló elég szűkre szabott és tartalmatlan volt, éppen ezért nem tartjuk vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm Rácz István képviselőtársam észrevételeit. Most az oktatási bizottság véleménye következik. Elsőként a többségi vélemény ismertetésére megkérem Botka Lajosné képviselő asszonyt. Parancsoljon, képviselő asszony!

BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem mindig hálás szerep bizottsági előadóként itt lenni, de most bevezetőként el kell mondanom, külön örülök ennek a bizottsági feladatnak, mert kezd világossá válni számomra, hogy a bizottsági viták forgatókönyve, függetlenül a bizottságok cél- és feladatrendszerétől, mintha azonos lett volna ellenzéki képviselőtársaimat illetően. Ez után a bevezető mondat után rá kell térnem arra, ami a feladatom.

November 16-án az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta a J/10808. számú, a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót. A bizottsági ülésen megismertük szóban is és természetesen az írásos anyag áttanulmányozásából is, hogy törvényi kötelezettségének eleget téve a 2007. február és 2009. február közötti időszakról szólóan egy beszámoló, képviselőtársaim, és nem egy újabb stratégiaalkotás volt napirenden.

Az időszakot átölelve summázottan az a vélemény alakult ki kormánypárti képviselők részéről, szavazataikkal is megerősítve, hogy a beszámoló mind tartalmában, mind szerkezetében, mind a beszámoló szempontrendszerében szakmailag megalapozott, a törvényi előírásoknak megfelelő, elemző, a függelékekben részletezett adataival megalapozott helyzetképet mutat be a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről, életéről.

A beszámoló szerkezetében, bár a mi bizottságunk természetesen elsősorban az oktatás területét érintő hozzászólásokkal tárgyalta ezt a napirendi pontot, de mégis fontos volt a vitában azt hangsúlyozni, egyik képviselőtársam szájából megismerni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek hazai politikai célrendszere, eljárási módja, törvényalkotása, valamint ennek a megvalósítása az Európai Unió által elfogadott és a Magyarország által vállalt kötelezettségeknek is megfelel. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ez a beszámoló nem a romakérdésről ad számot. Természetesen a beszámolóban jelentős területet és hangsúlyt kap ez a kisebbségi terület, hiszen a népességüket tekintve, a problémahalmazukat tekintve ők jelentős feladatrendszert adnak számunkra. 13 kisebbség helyzetéről szól a beszámoló, tételesen és adataival is.

Ami az oktatást érinti, természetesen nagyon fontos volt számunkra, hogy az anyanyelv, a kultúra, a nemzeti identitás, illetve az integráció, a társadalmi beilleszkedés szempontjából milyen speciális segítséget kapnak a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek. Ebben is nagyon széles skálán mozog a megoldás, hiszen az intézményfenntartástól kezdve az önkormányzati és a különböző fenntartású oktatási és nevelési intézmények különböző szükségletet jelentenek a kormányzat számára.

Az elmúlt két évben az anyanyelven történő oktatás, tehát a nemzetiségi és etnikai oktatás területén jelentős előrelépésnek tekintjük, hogy az esélyegyenlőségi elveket figyelembe véve az oktatás tartalma az anyanyelv- és népismeret területén is a Nemzeti alaptanterv követelményeihez, ha úgy tetszik, a többségi társadalmi oktatási rendszer célrendszeréhez igazodik, hiszen az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy azok a kisebbségi oktatásban részesülő gyermekek vagy az anyanyelvű tannyelvi oktatást választó gyermekek is azonos eséllyel tudjanak akár a többségi társadalmi oktatási rendszerbe is beilleszkedni, mondjuk, a felsősoktatás területén.

Fontosnak tartottuk az anyanyelvi tankönyvkiadást a pedagógusképzés területén, a pedagógus szakmai szolgáltatás területén, az anyanyelvi országokkal való kapcsolattartásban az anyanyelvi lektorok biztosítását, vendégtanárok biztosítását, tehát számtalan pozitív előrelépés történt. Nem gondoljuk, hogy a kétéves beszámolónak túlterjeszkedő, a mai napra érvényes megoldásokat is tartalmaznia kell.

Természetesnek tartjuk azt, hogy a beszámoló vitájában a napi kérdések is előkerülnek, mindezek ellenére azt szeretném önökkel közölni, hogy az oktatási és tudományos bizottság 12 igen és 8 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak ítélte a beszámolót.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony véleményét és ismertetését. Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem meglepő módon az oktatási bizottság kisebbségben lévő tagjai a bizottsági ülésen gyökeresen másképp értékelték a helyzetet, és ez a bizottság is elsősorban a roma kisebbség helyzetével foglalkozott, de ez nem meglepő, mert ha elolvassuk a beszámoló címét, akkor száz emberből kilencvennyolcnak elsősorban a roma integráció, illetve a cigányokkal kapcsolatos kérdések jutnak az eszébe. Gyakorlatilag az ellenzéki oldalon teljesen általános volt ez a vélemény, hogy ezt a szokásos anyagot látjuk, ez az anyag leginkább mellébeszélés, nem a problémákkal, nem a helyzettel foglalkozik, mindenféle dolog össze van benne hordva, de igazából hiteles módon megállapítani azt, hogy ma Magyarországon ebben az ügyben mi a helyzet, nemigen alkalmas.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők ezzel szemben felhívták a figyelmet arra, hogy álláspontjuk szerint a helyzetet kizárólag az eredmények minősítik. Ugye, a focit is gólra játsszák, az a kérdés, sikerült-e berúgni a gólt vagy nem, hangzott el a bizottsági ülésen.

Itt is feltehetünk jó néhány kérdést: sikerült-e az elmúlt években integrálni a cigányságot a magyar társadalomba, vagy az integráció területén legalább valamilyen kis lépést tettünk-e előre? Jobb-e a helyzet, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt? Sikerült-e csökkenteni a cigányok között a munkanélküliséget? - hangzott el. Jobb-e a helyzet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt? Csökkentek vagy növekedtek a feszültségek a romatársadalom és a többségi társadalom között? Sikerült-e előrelépni ezen a területen? Vagy feltehetjük azt a kérdést, hogy ma, 2009 végén egy hátrányos helyzetű roma gyereknek nagyobb esélye van-e elvégezni az általános iskolát és továbbtanulni, mint mondjuk, tíz évvel ezelőtt.

Az a baj, hogy ezekre a kérdésekre a bizottsági ülésen is az hangzott el, hogy sajnos, gyakorlatilag egyértelműen negatív választ tudunk adni, a helyzet nemhogy javult volna, hanem egyenesen romlott az elmúlt tíz évben.

Az oktatási bizottság tagjai egy kérdésben egyetértettek: mind a szocialista, mind a fideszes országgyűlési képviselők azt gondolják, hogy a cigányok társadalmi integrációja elsősorban a tanuláson keresztül vezet. Itt kibontakozott egy kisebb-nagyobb vita, inkább nagyobb vita a többségi és a kisebbségi oldal képviselői között, hogy ezen a területen vajon léptünk-e előre. A szocialisták azt mondták, itt eredmények vannak, ezt mi nem láttuk, felhívtuk néhány problémára a figyelmet.

Azt gondoltuk, hogy ebben az ügyben egy kimondottan integráció ellen ható lépés volt az, amikor megszüntették azt a gyakorlatot, amit a Fidesz-kormány bevezetett, hogy a családi pótlék akkor járjon egy családnak, ha a gyerek legalább elmegy iskolába. Ugyanis ebben a helyzetben most tegyük fel a kérdést, segítünk-e annak a gyereknek, annak a családnak, amelyik akkor is megkapja a családi pótlékot, hogyha a gyerek nem jár iskolába. A mi álláspontunk szerint nem, mert el fogja érni a 16-18 éves életkort, gyakorlatilag semmilyen végzettséggel nem fog rendelkezni, jó esetben segélyből lesz kénytelen megélni, rossz esetben pedig a törvényt áthágva fogja megtalálni a megélhetése forrását.

(8.40)

Ezt egy nagyon súlyos hibának érezzük, nagyon súlyos bűnnek, ami, azt gondoljuk, hogy egyértelműen a társadalmi integráció ellen hat.

De mondtunk erre másik példát is az oktatási bizottság ülésén, például 2003-ban bezárták a hetes otthonokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy vannak olyan családok, ahol teljesen szeretetteljesen nevelik a gyerekeket, tehát semmi nem indokolja, hogy állami gondozásba kerüljenek a gyerekek, ugyanakkor lehet látni, hogy a család nem tudja biztosítani azokat a feltételeket, hogy a gyerek, ha otthonról megy iskolába, egyáltalán elmenjen, ott tisztességesen felkészüljön a tanulásra, olyan állapotban jusson el az iskolába, óvodába, hogy a társai nem közösítik ki. Ezért az oktatási bizottság ülésén azt gondoltuk, hogy nagyon nagy hiba volt a hetes otthonok megszüntetése, és kimondottan egyébként a leghátrányosabb helyzetű rétegek, mondjuk, konkrétan egyébként a romák integrációja ellen hat.

(Dr. Szűcs Lajos elfoglalja jegyzői helyét.)

De előhoztuk azt a példát is, hogy a polgári kormány idején közel hússzorosára növekedett a cigány ösztöndíjas tanulók száma, és ha megnézzük, hogy mi történt az elmúlt években, gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy ezeket az ösztöndíjakat néha nem kapták meg, néha féléves vagy még ennél is nagyobb késéssel utalták az ösztöndíjas hallgatóknak, márpedig azt gondoljuk, hogy ez is nagyon fontos kérdéskör.

Összességében azt állapítottuk meg, hogy a beszámoló alkalmatlan az általános vitára, nem foglalkozik a valós kérdéskörökkel, nem foglalkozik a valódi problémákkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem mellébeszélés történik benne, és ez alapján egyébként ezeken a területeken nem lehet előrelépni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr ismertetését.

Megadom az ismertetés lehetőségét az emberi jogi bizottság többségi véleményének megformálására Teleki László képviselő úrnak.

Parancsoljon, képviselő úr!

TELEKI LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy elmondtam már, 10 igen szavazattal, 9 nemmel, tartózkodás nélkül az emberi jogi bizottság úgy foglalt állást, hogy támogatja a határozatot és a beszámoló elfogadását.

Azért tartom ezt fontosnak, mert hasonló módon, mint ahogy hallhattuk már képviselőtársainktól, ellenzéki képviselőtársainktól, itt is többnyire a 13 kisebbség közül a roma kisebbség jött elő, akiknek a kérdéseivel és problémáival foglalkozott a bizottság. Többnyire a lakhatási helyzet kezelése, illetve foglalkoztatás és ezen belül pedig az esélyegyenlőség az oktatáson belül hogyan tud érvényesülni, ezek a kérdéskörök merültek fel a bizottsági ülésen. A többségi vélemény egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy azok a tendenciák, amelyek ezt az időszakot átölelik, tehát a 2007 és 2009 közti időszakot, abszolút jellemzi a folytonosság és a folyamatosság helyzetét, és bemutatja ez a beszámoló, hogy mire is gondol.

Amikor azt mondják képviselőtársaink ellenzéki oldalról akár itt a teremben, akár pedig a bizottsági ülésen, hogy csökkenő tendenciát mutatott ebben a ciklusban, ebben az időszakban a költségvetési számok halmaza, akkor szeretném itt is jelezni és felsorolni néhány olyan számot, ami az igazsághoz hozzátartozik. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében 2007-ben 1,1 milliárd forint állt rendelkezésre, majd 2008-ban 1,3 milliárd forint állt rendelkezésre, 2009-ben pedig 1,7 milliárd állt rendelkezésre egyetlenegy tárcánál. Ez semmiképpen nem azt jelzi és nem azt jelenti, hogy csökkentek volna a források, azt sem lehet mondani, hogy olyan nagy mértékben emelkedtek, hogy az mindenképpen olyan pozitív értéket mutat, hogy felgyorsulhat az integráció, de egyetlenegy biztos: abban a gazdasági helyzetben, amelyben van Magyarország, mindenkinek példaadást és példaértékű odaadást kell adni annak érdekében, hogy minden területen lehessen látni némi emelkedést, de kiugróan egyetlenegyet sem. És romaügyben is ezt a tendenciát folytattuk, ahogy látszik a számokból is.

Az oktatási helyzetről nagyon sokszor beszéltünk már, és sajnálom, hogy kiment Révész Máriusz, akinek egyébként meg is válaszolnám a kérdéseit, hogy sikerült-e az integráció Magyarországon. Ez ott is felmerült a bizottsági ülésükön, hogy a lakhatásban, oktatásban sikerült-e. Én szeretném azt kijelenteni, hogy mindenképpen az a válaszom, hogy elindult egy olyan folyamat a mi kormányzásunk ideje alatt, amelyet nem lehet már visszafordítani. Itt elsősorban arra gondolok, hogy azok az ösztöndíjak, amelyek nemcsak a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál jelennek meg, hanem megjelennek más egyéb források kapcsán is a magyar államháztartási költségvetésben és a költségvetésen kívül, azok mindenképpen azt jelentik, hogy a roma tanulókra szánt források nőttek és nem pedig csökkentek. Mert az Útravaló-ösztöndíjról nem nagyon lehetett beszélni ez idáig, viszont az elmúlt időszakban és ezt a kétéves időszakot mindenképpen beleértve, látszik, hogy szintén átfogóan érintette az Útravaló-ösztöndíj, és mindenki számára nyitott volt ez a lehetőség, bárki, aki úgy gondolta, tudott ide pályázni, persze voltak kritériumok és feltételek. Még ugyanez igaz a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál is, hogy hasonló mértékben, mint az elmúlt években, lehetett pályázni, és továbbra is lehetett támogatni olyan roma fiatalokat, akik elérték azokat az eredményeket, amelyek feljogosították őket, hogy pályázni tudjanak.

Ezért tehát az oktatásban az integráció mindenképpen egy olyan fontos szerepet tölt be az ösztöndíjakon keresztül, hogy el tudjuk azt indítani, amit nagyon sok kormány a rendszerváltást követően nem tudott elindítani, a folyamatosság és a folytonosság elvére hagyatkozva. Tehát az ösztöndíjrendszer mindenképpen megalapozta, hogy az oktatási integráció ilyen fokon elindult.

A lakhatásnál ez az időszak, amit a beszámoló tartalmaz, rávilágít szintén arra, hogy folyamatosság van ebben a programban is, és azért van folyamatosság, mert ebben a ciklusban is, tehát 2007-2008-2009-ben is a költségvetés tartalmazta a cigánytelepek felszámolására szánt forrást. Persze ellenzéki padsorokból nagyon jól hangzik, hogy kevés a pénz, hogy nem időben fejezték be, és lehetne sorolni azokat a negatív kritikákat, amikkel illettek minket, viszont minden évben elmondjuk azt, hogy a költségvetés az igazi mértékadás, hogy ott megjelenik-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a forrás vagy nem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úrnak, hogy ismertette a többségi véleményt.

Megkérem a kisebbségi vélemény ismertetésére Varga József képviselő urat. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA JÓZSEF, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-kereszténydemokrata frakciószövetség álláspontja szerint az elmúlt hét és fél évben a magyarországi kisebbségek helyzete romlott, állami támogatásuk csökkent, így a kormány által készített, a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló aktuális beszámolóra, illetőleg az annak elfogadását szorgalmazó határozati javaslatra nemmel szavaztunk.

A fő problémáink a következők voltak. Problémásnak tartjuk, hogy nem alakult ki érdemi párbeszéd a 13 kisebbség vezetőjével, érdemben a döntések előkészítésébe és végrehajtásába sem vonták be őket.

Nagy vita alakult ki a bizottságon belül természetesen a magyarországi cigányság helyzetével kapcsolatban. Ilyen nagy vita volt, hogy a romatelep-felszámolási program működik-e vagy nem működik. Az ellenzéki képviselők abból indultak ki, hogy egy kormány ha valamit bejelent, azt végre kell hajtani. 2004-ben jelentette be a Medgyessy-kormány, hogy a romatelepeket, 550-et mértek föl, annak több mint a felét föl fogja számolni 2006-ig. Ehhez képest mindösszesen 39 cigánytelep szűnt meg, és 2009-re eljutott oda a szocialista kormány, hogy a programra egyetlen forintot sem tervezett a 2009-es költségvetésben. Ellenzéki módosítók kapcsán mégis a 2009-es költségvetésbe erre a sorra 1 milliárd forint bekerült. Sajnálatos módon a Gyurcsány-kormány utolsó intézkedésével ezt a pénzt zárolta, és 2009-ben 5 romatelep felszámolására került sor.

(8.50)

Másik ilyen nagy vita alakult ki a bizottsági ülésen a kormány és az ellenzék közt az Oktatási és Kulturális Minisztériumban működő Katapult-mentorprogramról. Képviselőtársaim, gondolom, pontosan tudják, hogy komoly visszaélések voltak - legalábbis az a gyanú -, hogy azokat a pénzeket, amiket a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatására szánt volna a tárca, azokat az esélyegyenlőségi főigazgatóság munkatársai, rokonai cégeken keresztül, úgy vélik a vizsgálat készítői, hogy eltüntették. Éppen ezért hiányoltuk, hogy ez a program nem került be a beszámolóba. Azt is hiányoltuk, hogy egy olyan komoly összefogó tanulmány, mint amit az Állami Számvevőszék készített a magyarországi cigányságra szánt pénzek felhasználásáról, nincs benne a beszámolóban.

Képviselőtársaim is tudják, hogy az Állami Számvevőszék e tanulmányában rámutatott arra, hogy az elmúlt 10-12 évben 120 milliárd forintot költött, költöttek a kormányok a magyarországi cigányság felzárkóztatására. Súlyos megállapításokat tesz az ÁSZ, azt mondja, hogy ebből mindösszesen 10 milliárd forint követhető végig, a 110 milliárd kézen-közön eltűnt.

Éppen ezért az ellenzék, így a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz nem tartja a beszámolót elfogadhatónak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, és köszönöm önöknek, képviselőtársaim, hogy ismertették a bizottsági véleményeket.

Most áttérünk a vezérszónoki körre, eközben kétperces felszólalásokra természetesen nincs lehetőség. Elsőként megadom a szót Teleki Lászlónak, az MSZP-frakcióból. Parancsoljon, képviselő úr!

TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon az alkotmány szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. Az alkotmány védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A kisebbségek alkotmányos joga, hogy választott önkormányzatokat hozzanak létre.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló '93. évi törvény határozza meg a Magyar Köztársaság kisebbségpolitikájának alapelveit, intézményeit és kereteit. A törvény összesen 13 kisebbséget tekint őshonosnak Magyarország területén, ezek a bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. Egyéni és közösségi jogként kerül megfogalmazásra az anyanyelv használatának joga a közélet valamennyi területén, a kisebbségi nyelvű vagy kisebbségi nyelvi oktatásban való részvétel joga, a kisebbségi kultúra ápolásának és átörökítésének joga, valamint az anyanemzettel való kapcsolattartás lehetősége.

2006 őszétől a települési, majd a 2007. március 4-ei választást követően már a területi és országos kisebbségi önkormányzatok alkotják a háromszintű kisebbségi önkormányzati rendszert. Csak szeretném megjegyezni, hogy ez idáig mindösszesen csak két rendszerben lehetett kisebbségi önkormányzatokat létrehozni, helyi szinteken és országos szinten, és időközben pedig elfogadtuk azt a lehetőséget a törvény kapcsán, hogy megyei szinteken, területi szinteken is megjelenhettek a kisebbségi önkormányzatok.

2007. január 1-jén az országban 2042 települési kisebbségi önkormányzat működött, 2009. január 1-jére a számuk 1954-re csökkent. A területi és az országos kisebbségi önkormányzati választás eredményeként valamennyi kisebbség megválasztotta országos önkormányzatát, és 57 területi kisebbségi önkormányzat jött létre.

Új jelenség a kisebbségi önkormányzati társulások létrejötte, amelynek kezdeményezői jellemzően a cigány kisebbségi önkormányzatok. Céljuk a kistérségben lakó romák élethelyzetének javítása. A helyi önkormányzatok elsősorban iroda- és tanácskozóhelyiségek biztosításával, az adminisztratív teendők ellátásával segítik a kisebbségi önkormányzatok munkáját, de költségvetési forrásaikhoz is hozzájárulnak.

2007-ben a kormány megújította a települési és területi önkormányzatok állami támogatási rendszerét. Ebben a differenciált támogatási rendszerben az elvégzett feladataik arányában jutnak az állami támogatáshoz, ezen belül általános működési és feladatalapú támogatásra számíthatnak. Az általános működési támogatás a megalakulást követő hónap 1-jétől automatikusan járó támogatás, forrása a költségvetési törvényben a települési és területi kisebbségi önkormányzatok finanszírozására előirányzott keretösszeg 75 százaléka. A keretösszeg fennmaradó 25 százaléka a feladatalapú támogatás, ami az ellátott feladataik arányában nyújtható, külön igénylés útján.

A kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati munka szakmai megalapozása érdekében közjogi, finanszírozási és támogatási, valamint média-munkacsoport jött létre.

A Magyarországon élő kisebbségek anyaországi kapcsolatait érintő kétoldalú együttműködés alapintézményei a kisebbségi vegyes bizottságok, amelyek tevékenysége mellett hazánk kiemelt figyelmet fordít a nemzetközi együttműködési programokra, például "Roma integráció évtizede" program - itt tudjuk, hogy kilenc ország kezdeményezte ennek a programnak az elindítását, és a mai napig is működik, tehát ez mindenképpen egy nemzetközi program -, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, mint például az Európa Tanáccsal, az ENSZ-szel való együttműködés.

A kisebbségi vegyes bizottságok munkájának eredményeként valósulhatott meg olyan jelentős fejlesztés, mint például a pécsi horvát iskola, Horvát Keresztény Múzeum Peresznyén, a budapesti Sevcsenko-szobor, a battonyai román iskola, valamint a Szlovák Ház projekt Pilisszentkereszten.

A "Roma integráció évtizede" program keretében Magyarország ajánlást fogalmazott meg, amelyben javasolja az esélyegyenlőség elvű támogatáspolitika alkalmazását a régióban, egyedüliként kiterjesztve az oktatás és városfejlesztés területére. Itt meg kívánom jegyezni, hogy közel egymilliárd forintos pályázati forrásokhoz lehetett jutni a városrehabilitációs programokból, ami nagymértékben érintette a romákat is, és ennek a törvénynek köszönhető, hogy esélyegyenlőség elvű támogatáspolitikát határozott meg a kormányzat.

Hazánk az elsők között erősítette meg az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyet - kötelezettségvállalásának eleget téve - kiterjesztett a romani és a beás nyelvek elfogadására.

Az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottságának jelentése elismerően szólt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényről, az e területen tett intézkedésekről, az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről, a "Roma integráció évtizede" program stratégiai terve elfogadásáról. Üdvözöli a hátrányos helyzetű személyek integrálása és a menekültek helyzetének javítása érdekében tett erőfeszítéseket, azonban felhívja a figyelmet a xenofóbiára és a közbeszédben tapasztalható, egyre jobban fokozódó rasszizmusra, valamint a romák hátrányára az élet minden területén, illetve a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákra.

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek számára biztosított támogatások főbb elemei:

az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetéül szolgáló előirányzat, amely minden évben megjelenik az államháztartási költségvetésben;

a nemzeti és etnikai kisebbségi civil szervezetek támogatási kerete, ezenfelül persze a nemzeti civil alapprogram is rendelkezésre áll a civil szervezetek részére, itt a kisebbségi szervezetekre is gondolok;

a kisebbségi intézmények átvételének és fenntartásának támogatási kerete szintén költségvetést érintő sort jelent minden évben;

a kisebbségi koordinációs és intervenciós keret;

a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány;

a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány;

a települési és területi kisebbségi önkormányzatok éves működési támogatási kerete;

a nemzetiségi nevelési, oktatási feladatokhoz elkülönített kiegészítő támogatás kerete;

a nemzetiségi színházak támogatási kerete.

Az Új Magyarország fejlesztési terv célja, hogy a keretében megvalósuló projektek mindegyike közvetlenül vagy közvetett módon erősítse az esélyegyenlőség érvényesülését Magyarországon. Színterei az ágazati operatív programok, komplex programok, például zászlóshajóprojektek, valamint a regionális roma fórumok.

Az európai területi együttműködés keretén belül pedig az EU belső határai mentén valósulnak meg kétoldalú fejlesztési programok. 2007. február 1-jén MR4 néven elindult a Magyar Rádió önálló kisebbségi közszolgálati csatornája, amely a kisebbségek számára mindenhol elérhető műsort biztosít. A cigány és a szlovén kisebbségnek van önálló, földi sugárzású rádiója.

(9.00)

Az MTV mind a 13 kisebbség részére biztosít anyanyelvű adást napi műsoridejének átlag 2 százalékában. Az újságírók képzése, továbbképzése érdekében a Magyar Televízió rendszeresen szervez szakmai programokat a kisebbségi munkatársak részére, valamint folytatja a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál együtt indított roma televíziós gyakornoki programot is.

Számos megoldatlan kérdés maradt a beszámolási időszakban, például a kisebbségi műsorok kedvezőtlennek ítélt műsorsávban történő sugárzása, valamint 2008 szeptemberétől betöltetlen a kisebbségi médiajogok érvényesülésének figyelemmel kísérésével megbízott televíziós ombudsman munkaköre is.

A beszámolási időszakban az ORTT önálló kutatást szentelt a kisebbségeknek az elektronikus médiumokban történő megjelenésére. Értékelése szerint a médiafigyelem szinte kizárólag a cigányokkal kapcsolatos kérdéseket érintette legtöbbször valamilyen konfliktussal összefüggésben. A médiakép egészét reprezentáló műsorok a cigányság mellett más hazai kisebbségekkel gyakorlatilag nem foglalkoztak.

A kisebbségek országos terjesztésű, anyanyelvű írott sajtója a Kisebbségekért Közalapítvány útján részesült állami támogatásban. Több kisebbségnek internetes rádiója, illetve honlapja van. A nagy egyházak kisebbségi anyanyelvű szolgálatot is ellátnak. A kisebbségi felekezethez tartozók számára törvény biztosítja a tábori lelkészség működését, valamint a börtönpasztoráció lehetőségét. A kisebbségi egyházak ingatlanrendezése a magyar állam részéről befejezést nyert, két nemzeti kisebbségi, a román és a szerb egyházat érintette.

A kormány 1995. december 18-át, az ENSZ nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata elfogadásának napját a kisebbségek napjává nyilvánította. E napon kerül átadásra a Kisebbségekért Díj.

A roma integrációra szánt források néhány elemét szeretnénk 2007-2008 időszakára vonatkozóan felsorolni és elmondani. A "Roma integráció évtizede" programjára mind a két ízben megjelenik forrás. Az egyik a titkárság működése, a másik pedig a programok végrehajtása, amelyre szintén költségvetési forrás jelent meg a jelzett időszakokban. Ezen kívül az Új Magyarország fejlesztési tervben szintén szerepelnek olyan források, amelyek a magyarországi romák integrációját elősegíthetik.

Esélyegyenlőségi és integrációs intézkedések az oktatásban - itt már említésre került nagyon sokszor, hogy milyen szinten jelennek meg ezek a programok. Ebben van normatíva és egyéb más kiegészítés, mint például - nem volt róla szó - a Roma Oktatási Alap, amely működik nemzetközi színtéren, ebbe Magyarország az elmúlt évben és most is szintén kíván forrást beletenni annak érdekében, hogy minél több forrás legyen az oktatásban.

A roma kultúra területén szintén megjelentek olyan források, amelyek tekintetében a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál, illetve a szaktárcánál jelentős források álltak rendelkezésre a roma kultúra ápolására.

A foglalkoztatásban és a felnőttképzésben a regionális munkaügyi központok tevékenységéhez köthető forrásokat szeretném itt megemlíteni, a decentralizált foglalkoztatási keretet, illetve a közmunkaprogramot, amely most már átalakult "Út a munkához" programmá, és ezzel együtt nagy számban lefedi a magyarországi romák és nem romák azon részét, akik ebben a programban részt kívánnak és részt tudnak venni az előírásoknak megfelelően.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány szintén nagyon sok olyan programot indított el és támogatott, amellyel a magyarországi cigányság helyzetén mindenképpen tud segíteni, illetve a foglalkoztatási, képzési integrációját elő tudja segíteni. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány nagyon sokszor támogat olyan programokat is, amelyekkel a vállalkozókat próbálják arra ösztökélni, hogy minél több roma származású munkavállalót próbáljanak meg alkalmazni.

A foglalkoztatás elősegítése érdekében több olyan kísérlet is történt, amely sikeresnek bizonyult. Az "Út a munkához" ebben az időszakban, a 2009. évben már elindult, és lehet azt mondani, hogy több tízezer embert tud megszólítani, tehát mindenképpen jelentősen növeli azoknak az esélyét, akik eddig nem voltak benn a munkaerőpiacon, hogy integrálja, illetve reintegrálja a munkaerőpiacra a roma lakosságot is a nem roma lakosság mellett.

A roma zenészek foglalkoztatása, illetve a roma zenészek kulturális támogatása szintén ebben az időszakban is költségvetési sorban megjelenő tétel volt. A 100 Tagú Cigányzenekar, a Rajkó Zenekar a Talentummal együtt, illetve a Rádió C szintén állami támogatásban, kormányzati támogatásban részesült az elmúlt időszakban, ebben az időszakban is, és terveink szerint a következő évben is hasonló módon kívánjuk támogatni a három felsorolt kiemelt projektünket, illetve egyesületet és ezenkívül persze természetesen több más olyan kulturális szervezetet, amelyek a kultúra hordozói ebben az országban.

Ezenkívül szeretnék még rávilágítani két olyan dologra, amelyről azt gondolom, hogy nagyon fontos lehet. Ebben az évben, 2009 januárjában kezdtük el azt a műhelymunkát a kormányban és a frakcióban, a Magyar Szocialista Párt frakciójában, ahol igazán most értük el azt a sikert, hogy 200 roma diplomás tud elhelyezkedni januárban a közigazgatásban. Ez azért is fontos, mert az a munka, amit elkezdtünk két-három éve, és most be tudott érni, annak mindenképpen közösen tudjuk learatni a gyümölcsét, mert azt gondolom, mindenki számára, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselő számára nagyon fontos, hogy 200 roma diplomásnak tudunk adni lehetőséget arra, hogy a közigazgatásba integrálódni tudjanak. Ezért azt gondolom, mindenképpen elértük azt, hogy az integráció az oktatáson keresztül megvalósulni látszik, mert ha nem történne meg, akkor nem lehetne igazán arról beszélni, hogy a romák ilyen számban a közigazgatásban ott tudnak lenni, és kellő számban el tudnak helyezkedni.

Ezenkívül az oktatáshoz kapcsolódva azt is szeretném még elmondani, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a rendőr szakképzés és a Rendőrtiszti Főiskola szintén nyitott pályává alakult ki az elmúlt időszakban. Éppen 2009-ben lett bejelentve szintén az év elején, hogy minél több roma származású rendőrt szeretne a szaktárca a Rendőrtiszti Főiskolán és a szakközépiskolákban. Ennek hatásait ma még nem biztos, hogy érezzük, de az intézkedésnek mindenképpen olyan pozitív hatásai lesznek, amelyeket lehet érzékelni nagyon rövid időn belül, mert az a kérdés, hogy nagyon sokszor nem láttuk, hogy hova tudunk eljutni, bizonyítja ez a bizonyos 200 fős keret, amelyet most a kormány rendelkezésre bocsátott a társadalomnak, hogy a romák el tudnak helyezkedni, ezért én fontosnak tartom, hogy minél több rendőrnek, rendőrtanulónak adjunk most lehetőséget, hogy elvégezze a rendőrtisztit vagy éppen a szakközépiskolát, és úgy tudjon rendőri pályára eljutni. Ennek persze vannak feltételei, méghozzá pozitív feltételei, mert ösztöndíjat tudnak kapni azok, akik a rendőri pályát választják, és ezáltal sokkal könnyebben tudnak már középiskolában is megfelelni annak a kihívásnak, hogy esetlegesen a rendőri pályát válasszák.

Végezetül szeretném, ha a parlament támogatná azzal ellentétben, amit ma hallottam, hogy nagyon sok bizottság nem támogatja az ellenzéki oldalról, mert akár a határozatot, akár a beszámolót mindenképpen elfogadásra kívánom ajánlani a parlamentnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm Teleki László hozzászólását. Megadom a hozzászólás lehetőségét a vezérszónoki körben Schmidt Ferenc képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHMIDT FERENC, a Fidesz a képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek beszámolóját igen nagy körültekintéssel készítette el, hiszen a terjedelme mindössze - nem csekély - 34 oldalt tesz ki, a tartalmát tekintve, ha nézzük, azt kell mondjam, hogy az országban élő kisebbségek igen kivételezett helyzetben vannak, hiszen minden nagyon szép, minden nagyon jó. Nem közhelynek szánom, amikor azt mondom, hogy minden törvény, jogszabály annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Szeretném mondani, hogy az országban élő nemzetiségek a beszámolóban foglaltakat valahogy a mindennapjaikban másképp élik meg, nem így, ahogy ez le vagyon írva.

(9.10)

A beszámolót így nem tudjuk elfogadni. Nem fogadhatjuk el azért sem, mert a dokumentum csupán bizonyos eredményekről szól, s mélyen hallgat a megoldandó problémákról, sőt számos esetben nem riad vissza a tények meghamisításától sem.

Hadd szemléltessem ezt egy konkrét példával! A szocialista kormány által benyújtott beszámoló 2. oldalán a következő megállapítást találjuk. "Az országos kisebbségi önkormányzatok állandó tárgyalópartnerei a kormánynak, véleményt mondhatnak valamennyi, a kisebbségeket érintő döntésről."

Ezzel szemben mit olvashattunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolóban? "Az egyeztetés az országos kisebbségi önkormányzatokkal a 2008. évi költségvetési törvény megalkotása során sem történt meg. Ennek szükségességét folyamatosan jelezték az országos önkormányzatok elnökei. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek külön is jeleztük, hogy a 2008. évi költségvetés tervezésének időszakában az országos kisebbségi önkormányzatok nem véleményezhették a költségvetésről szóló törvényjavaslatnak az egyes kisebbségekre vonatkozó részét. Az elmaradt költségvetési egyeztetések miatt pedig nem voltak képesek érvényesíteni a feladatellátással összefüggő érdekeiket, annak ellenére, hogy ez a törvényben biztosított joguk. A Miniszterelnöki Hivatal csak a törvényjavaslat Országgyűlésnek történő benyújtását követően hívta össze az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeit, és csupán tájékoztatást adott a költségvetés kisebbségeket érintő, következő évi alakulásáról."

A kormány tehát a saját beszámolójában azt állítja, hogy folyamatosan egyeztet a kisebbségi önkormányzatokkal az őket érintő kérdésekben, ezzel szemben a valóság az, hogy a szocialista kormány e tekintetben is törvénysértő módon működik. A Nek-törvény 38. § (1) bekezdés a) pontjában ugyanis kimondja, hogy az országos kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít a helyi önkormányzat rendelete kivételével az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő jogszabályok tervezetéről. Ez tehát a központi költségvetés tekintetében érdemi egyeztetést kellene hogy jelentsen.

De hadd idézzem ezzel a témával kapcsolatban Hepp Mihály úrnak, az Országos Horvát Önkormányzat elnökének véleményét, amelyet a második kisebbségi kerekasztal 2008. szeptember 5-én megtartott ülésén mondott el: "Nincs egyeztetés a kisebbségeket érintő kérdésekben, a kisebbségeket érintő rendelkezéseket nem kapják meg hivatalosan. Alapvető problémának tartjuk, hogy a szocialista kormány nem partnerként egyeztet és tárgyal az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel."

Ezzel kapcsolatban figyelmükbe ajánlom dr. Muszev Dimitrov Dancsó, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke véleményét, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának 2007. október 30-ai ülésén fogalmazott meg: "Egy új szemlélet szükséges a finanszírozás tekintetében is. Most azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg szétaprózott, szétszórt pénz van, de igazából a nagy feladatokra mindig nehezen jut pénz, gondolok itt az intézményalapításokra, intézmények átvételére, tehát a kulturális autonómia építésére. Őszintén megvallva, a mindennapi működésben kezdjük eléggé rosszul érezni magunkat, mindenben csak a túlbonyolítás van, csak azért is elfogadásra kerülnek a fejünk felett rendeletek, jogszabályok, és nincs előremozdulás. Abban látnék előremozdulást, ha egy teljesen új szemléletet kellene az egész kisebbségi nemzetiségi rendszerben kidolgozni, a jogalkotást, az alanyok pontos meghatározását, a szavazás módját, a feladatok tisztázását, hogy mit is kell csinálnia egy kisebbségi önkormányzatnak, és csak akkor tud igazán a költségvetés, az államháztartás, a közjogi hierarchia részesévé válni egy kisebbségi önkormányzat."

Szót kell ejtenünk külön is a magyarországi ruszin kisebbség helyzetéről. Esetükben olyan közösségről beszélünk, amelynek nincs anyaországa, amely támogathatná őket, így jobban ki vannak téve az asszimiláció veszélyének. Aggodalomra ad okot, hogy a közelmúltban Manajló András, az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat elnöke levélben fordult az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnökéhez, mivel úgy vélte, a Miniszterelnöki Hivatallal történt egyeztetései egyes pályázatok elbírálása, illetőleg bizonyos törvénymódosítások benyújtása ügyében megrekedtek. Ezúton is kérjük a kormány tisztelt képviselőit, hogy különös figyelemmel járjanak el a ruszin kisebbséget érintő ügyekben.

Az, hogy egy kisebbség így - mondjam úgy - partvonalra kerül... Szeretném jelezni, a beszámolóban a 25. oldalon azt írja a beszámoló, hogy a hazai 12 nemzeti kisebbség kultúrájának gondozása 2008 februárjáig az OKM közművelődési főosztálya feladatkörébe tartozott, majd azt követően átkerült az esélyegyenlőségi főigazgatóság esélyegyenlőségi kulturális osztályához. Kérdezem én: hol van a 13. kisebbség? Itt már eleve leírták. Csak nem a ruszinokról van szó?

Szólnunk kell még külön is egy másik magyarországi kisebbségről, amelynek ügyét a kormánynak prioritásként kellene kezelni. A magyarországi romák ügyéről beszélek. Az Országgyűlés 2007 júniusában fogadta el a szocialista kormány által előterjesztett, a "Roma integráció évtizede" program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslatot. E dokumentum a Gyurcsány-kormány cigánypolitikájának sarokpontjait tartalmazta, ezért külön is figyelmet érdemel.

A stratégiai terv célja a Magyarországon élő romák gazdasági-társadalmi helyzetének javítása volt. A célcsoport-meghatározásban azonban azt olvashattuk, hogy elsősorban területi, hátrányos helyzetű térségek, települések és szociális szempontok - például hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek, köztük nagy arányban romák valós társadalmi-gazdasági integrációját.

Vagyis a stratégiai terv a címével ellentétben elsősorban nem a romák, hanem a legszegényebbek társadalmi-gazdasági integrációját célozta meg. Nem tartalmaz ez a stratégiai terv arra vonatkozóan részletes koncepciót, hogy hogyan válik a kisebbségi romatársadalom a többségi társadalom szerves részévé. A roma kultúra intézményrendszerének - színház, múzeum, galéria, tájház - kialakításra irányuló szándék megjelenik a dokumentumban, ám erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, s megfelelő anyagi eszközöket is kellene mellé rendelni.

Azt is át kéne tekinteni, hogy miért nem működnek hatékonyan például a roma közösségi házak. A tervezetben egyetlen felsorolás van, amellyel maradéktalanul egyet lehet érteni, ez pedig a prioritások kitűzése. Valamennyien tudjuk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa az oktatás, a foglalkoztatás elérhetővé tétele, az egészségi állapot javítása és a lakhatási lehetőségek emberhez méltóvá tétele.

A baj csak az, hogy a stratégiai terv ezekről a prioritásokról csak általánosságban beszél, s a tervben hivatkozott adatok beismerten egy 2003. évi felmérésen alapultak, és helyenként olyan célokat tűzött ki, amelyekről már akkor lehetett tudni, hogy megvalósíthatatlanok.

(9.20)

A Gyurcsány-kormány, amely már negyedik esztendeje volt hatalmon, többéves késéssel nyújtotta be ezt a stratégiai tervet. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőjével közösen ugyanis abban állapodtak meg, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a "Roma integráció évtizedévé" nyilvánítják. Az erről szóló nyilatkozatot a részt vevő országok miniszterelnökei 2005. február 2-án írták alá Szófiában.

A második Gyurcsány-kormány első tizenkét hónapjában mindössze annyira futotta, hogy 2007. április 3-án megtartotta alakuló ülését a Roma Integrációs Tanács, amely a korábbi Cigányügyi Tárcaközi Bizottság utódja lett. Ezzel a korábban meghatározott, de végre nem hajtott feladatokat új elnevezésű, de lényegileg a korábbi mechanizmus szerint működő struktúrába helyezték. A nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman véleménye is ez. Az átnevezett struktúra lényegét tekintve változatlan maradt: konzultatív, koordinatív szerepe van, így kérdés, hogy ezen új szervezet a régit meghaladó hatékonysággal tud-e működni.

A következőkben pedig szólnunk kell az anyagi támogatás rendszeréről is. A szocialista kormányok a 2000-es költségvetési évet követő esztendőkben évente több száz millió forinttal csökkentették a kisebbségek állami támogatását. Az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetéül szolgáló előirányzat 2005-2008 között befagyott, ami az éves inflációt tekintetbe véve jelentős reálérték-csökkenést eredményezett.

2009-ben átlagosan 4-4,5 százalékkal megemelték az előirányzatot, így öt év alatt egyetlenegyszer került sor korrekcióra az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásában, és az is olyan alacsony szinten, amely az infláció egy évre vetített mértékét sem érte el. Ezt szakmai szempontból teljesen elfogadhatatlannak tartjuk. A helyi kisebbségi önkormányzatok és szervezetek támogatása 2004 óta szintén nem növekszik, befagyott, akárcsak az országos kisebbségi önkormányzatok támogatása.

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatási összege 2003-ig folyamatos mértékben emelkedett, bár az emelés százalékos értéke rendszerint alatta maradt a mindenkori éves inflációnak. Változást hozott a közalapítvány számára a 2004-es év, amikor a központi támogatás kiadási előirányzata az előző évi 663 millió forintról 500 millió forintra csökkent, a támogatási előirányzat összege pedig 391 millió forintra.

A kisebbségi önkormányzatok számára megítélhető támogatás összege így jelentős mértékben, 41 százalékkal csökkent. A fenti megállapításokat a kormánynak a kisebbségekről szóló J/92. számú jelentésből idézem. A NEKK támogatási összege 2006-2008 között 500 millió forintos szinten maradt, 2009-ben ez már csak 462 millió, a 2010-re tervezett költségvetésben ez már csak 370 millió forint, vagyis 26 százalékos csökkentést jelent.

A roma integráció ügyében sem jobb a helyzet. Jelzésértékű, hogy 2007. évi költségvetésében a kormány a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatására nem tervezett. 2009-ben pedig a romatelepek felszámolását célzó költségvetési előirányzatot tervezték nulla, azaz nulla forinttal, majd a fideszes módosító javaslat nyomán 1 milliárd forintra emelték az előirányzatot, azonban a Gyurcsány-kormány egyik utolsó intézkedéseként ezt az összeget is zárolták.

A magyarországi kisebbségek ügyében tehát a kormány nem egyeztet, a támogatásokat részben befagyasztotta, részben csökkenti. Ehhez a Fidesz és a KDNP képviselői nem kívánnak semmilyen támogatást nyújtani, a kormány beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot ezért képviselőcsoportunk elutasítja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr vezérszónoki hozzászólását.

Megadom a hozzászólás lehetőségét vezérszónoki minőségben Béki Gabriella képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem ez a beszámoló csalódást okozott. Utóbb megértettem, hogy a csalódásom lényege valószínűleg abból táplálkozik, hogy engem megtévesztett ennek a beszámolónak a címe. Ugyanis a címe az, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szól a beszámoló.

Ehhez képest ez a hatvan oldal, ami maga a beszámoló, az nagy terjedelemben azzal foglalkozik, hogy mi létezik az országban, mi mindent csinál a kormány a kisebbségekkel kapcsolatban, nagy hangsúllyal arról, hogy mennyit költ a kisebbségekre. Tehát szó esik benne a kisebbségi önkormányzatokról, a nemzetközi kapcsolatokról is, a kulturális autonómia működéséről, arról, hogy van anyanyelvű média, van még anyanyelvű vallásgyakorlás is, szól a roma integrációs programról, erről egyébként nagyobb terjedelemmel, ismétli azt, amit a roma integrációs program maga tartalmaz.

Szól a pályázatokról, a pályázati lehetőségekről, arról, hogy működik az országban antidiszkriminációs ügyfélszolgálati hálózat, hogy vannak tehetséggondozó programok, s a többi, s a többi. A jelentés erről szól, és amikor az ember olvassa, akkor az az érzése, hogy a kormány vállon veregeti magát, hogy mi mindent csinál a kisebbségekért Magyarországon. Úgy is fogalmazhatnám, hogy fényezi a tevékenységét. Nekem József Attila szavai jutnak eszembe, ez a "fecseg a felszín és hallgat a mély".

Van egy másik beszámoló, amit képviselőtársaim ugyancsak ismerhetnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolója. Amikor ezt a beszámolót olvassa az ember, akkor az az érzése, hogy "hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején", ugyancsak József Attilát idézve. Amikor azt a beszámolót olvassa az ember, akkor úgy érzi, hogy valami lényegeset, valami mélyet megtud a kisebbségek helyzetéről.

Az volt az érzésem, hogy ha egy idegen bolygóról idecsöppenne valaki, és elolvasná ezt a kormányzati jelentést, akkor igazából nem tudná, hogy hova csöppent. Míg ha az ombudsman jelentését olvassa, akkor azt gondolom, hogy pontosan felfogná, milyen társadalmi viszonyok között élünk, hogyan is élünk.

Aztán jött a második csalódásom, mert a beszámoló tartalmaz egy mellékletet is. A mellékletben esik szó konkrétan a 13 kisebbségről, a bolgárokról, a cigányokról, a görögökről, horvátokról, lengyelekről, németekről, örményekről, románokról, ruszinokról, szerbekről, szlovákokról, szlovénekről, ukránokról, és megint csak az a címe a mellékletnek is, hogy a kisebbségek helyzetéről szól a beszámoló.

(9.30)

Ehhez képest a kisebbségekről fejenként 2-2 oldalban foglalja össze a kisebbségi önkormányzatok munkáját, néhány fontos megállapítást, illetve megint csak nagy hangsúllyal kiemelve, hogy mennyit költ a kormány ezekre a célokra. Ezenközben az átlagosan kétoldalas beszámolókban, hogy milyen is ezeknek a kisebbségeknek a helyzete, három, azaz három egész oldal tud szólni a cigány kisebbségről, a magyar cigányok helyzetéről. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a kormány vagy nem érzékeli, nincs tisztában azzal, hogy milyen súlyos helyzetben él a cigányság, vagy nem akart ebben a beszámolóban őszintén foglalkozni a problémákkal, egyáltalán szóba hozni a problémákat. Merthogy ebből a három oldalból is olyan kevéssé fontos dolgokat tudunk meg, hogy az Országos Roma Képzési és Szabadidő Központ elkezdte működését Balatonlellén, vagy hogy az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ hány millió forint támogatásban részesült, s a többi, s a többi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szaporítom a szót. Ha a kormány egy ilyen címen benyújtott jelentésben nem érzi, hogy beszélnie kéne arról, milyen következményei vannak, milyen gyakorlata van a szegregációban az oktatásnak, ha nem érzékeli, hogy milyen súlyos következményei vannak annak, hogyan is alakította át a szociális segélyezés rendszerét, ha nem érzékeli, hogy a lakhatással kapcsolatban milyen égető problémák merülnek fel, akkor azt mondom, hogy nem tudjuk támogatni ezt a beszámolót. Vagy meg kellene változtatni ennek a beszámolónak a címét, és akkor azt gondolhatnánk, hogy korrekt a dolog. De szabad demokrataként én nem tudok támogatást nyújtani ehhez a beszámolóhoz.

Befejezésül, de nem utolsósorban engem az is megdöbbent, hogy ebben a beszámolóban egy szó utalás nincs a nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman tevékenységéről, egy szó utalás nincs arra, hogy az a munka, amit az ombudsman elvégez, azok az ajánlások, javaslatok, kezdeményezések hogyan is fogadtatódnak a kormány részéről. Egy szó nincs arról, ami, azt gondolom, a helyzetelemzésben a dolog tartalmát, mélységét jelenti. Engem az is meglep, hogy a kisebbségi biztos nincs itt ma, legalábbis nem láttam, hogy itt lenne, és nem tudom, hogy például neki mi a véleménye erről a kormányjelentésről, beszámolóról. Nem volt olyan bizottsági ülésünk, ahol erről tájékozódhattam volna, kérdezhettem volna. Mindent egybevéve azt kell mondanom önöknek, hogy szabad demokrataként ezt a kormányzati beszámolót támogatni nem tudom.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő asszony hozzászólását. Tájékoztatom képviselőtársaim, hogy a vezérszónoki kör végére értünk.

A továbbiakban az írásban előre jelentkezett felszólalónak, Varga József képviselő úrnak adom meg elsőként a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért jelentkeztem be hozzászólásra, hogy lehetőséget kapjanak a parlament jelen lévő képviselői a vitatkozásra. Sajnálatos módon ez a beszámoló és az eddigi beszámolók is azt a helyzetet írják le, amit Béki Gabriella már ecsetelt, hogy tulajdonképpen a kormányzat ebben az elmúlt két évben milyen tevékenységet folytatott. Önmagukban a beszámolók nem alkalmasak arra, hogy például összevessük őket, az előzőeket a mostanival, mert akkor derülne ki pontosan, hogy milyen érdemi munka folyik a kisebbségek, a magyarországi cigányság érdekében, mert hozzászólásom lényegi mondanivalója a magyarországi cigányságról fog szólni.

Nem vitatom, hogy eddig minden kormányzat megpróbált valamit tenni a magyarországi cigányság érdekében. De ha az elmúlt húsz évet nézem, meg kell állapítanom, hogy sajnálatos módon semmilyen áttörést nem hozott a magyarországi cigányság számára, még egyszer mondom, az elmúlt húsz év kormányzása, kormányzati tevékenysége. Azért gondolom, hogy erről kellene beszélnünk, bár tudom, hogy nem feltétlenül a beszámoló része, mert be kellene ismernünk, mindannyiunknak talán, hogy valami új és más kellene romaügyben. Új és más kellene, mert megváltozott a világ, megváltoztak a körülmények, talán változtak a többségi társadalomban élők, és biztosan változott, bár nem feltétlenül mindenki jó irányba, a magyarországi cigányság is.

Az elmúlt húsz év szellemi terméke az, hogy talán a patkó mindegyik oldalán ülő pártok abban egyetértenek, hogy a roma integrációnak három alapeleme van, az oktatás, a foglalkoztatás és a lakhatás. Na most, nézzük, hogy az elmúlt 8-10 évben ezek hogyan alakultak. Ha abban egyetértünk, hogy a roma oktatás a legfontosabb, akkor szerintem azt a téves felfogást, ami az elmúlt húsz évben kialakult, hogy a magyarországi cigányság problémái elsősorban kisebbségi, emberi jogi problémák, meg kellene tagadnunk, mert azt gondolom, nem ez a legnagyobb problémája a magyarországi cigányságnak. A központba kell állítani a tanulni akaró és a dolgozni akaró embert. Ez lehet az első olyan alap, hogy ha ebben egyetértünk, amire majd valamilyen kormányzati összcselekvési programot létre lehet hozni.

Itt a hozzászólók már jelezték, hogy folyamatosan óriási pénzeket költenek oktatásra. Szeretném a tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni arról, hogy ez nem feltétlenül így van. Ha abban egyetértünk, hogy a roma oktatás a legfontosabb, akkor szerintem nem lehet Magyarországon olyan kormány, amelyik az előző kormánynál kevesebb pénzt költ a roma oktatásra. Sajnálatos módon előfordult, például a szocialista kormánynál, hogy a végére, nem az első, hanem a második négy évről beszélek, eljutott oda, hogy ugyanott tart, ahol az Orbán-kormány elkezdte. 2003-ban a Medgyessy-kormány még ösztöndíjra 938 millió forintot költött. Ez éves adat. Ez 34 403 diákot érintett. 2005-re, ez már az első Gyurcsány-kormány, ez lecsökkent 11 699 főre és 314 millió 270 ezer forintra. 2007-re tovább csökkent: 11 352 főre és 274 millióra. Teleki László mondta, hogy a Katapult-programra is sok pénz megy. Ez eddig így volt, de a 2009. évi költségvetésben már 2,2 milliárd forint helyett csak 1,1 milliárd van betervezve.

(9.40)

Én nem láttam olyan módosító indítványt a kormány részéről, amelyik ezt megváltoztatná.

Kell szólnunk az alapproblémáról, nevezetesen arról, hogy Magyarországon a magyarországi cigányság foglalkoztatása tulajdonképpen nem létezik. Az elsődleges munkaerőpiacon a magyarországi cigányságnak egy-két százaléka dolgozik, ez azt jelenti, hogy a normál munkaerőpiacon normális bérért, ami a megélhetésüket biztosítja, ilyen kevés ember dolgozik. Én azt látom - s még egyszer mondom, nem feltétlenül a mostani kormányról beszélek -, vannak erőlködések arra nézve, hogy közmunkaprogramokban, közhasznú munkákban és legújabban az "Út a munkához" programban valamilyen típusú munkát végezzenek a magyarországi cigányság munkavállalói. Azt gondolom, ezek arra jók, hogy valamilyen megélhetést biztosítsanak a magyarországi cigányságnak, de az integrációhoz, a minél előbbi felzárkózáshoz kevés.

Nem kerülhetjük meg a lakhatás problémáját sem. Ma a magyarországi cigányság felemelkedésének egyik alapja, hogy azokat a romatelepeket, ahol körülbelül 60-70 ezer mélyszegénységben és teljesen kilátástalan helyzetben lévő ember él, meg kell szüntetni. Az a tempó, amit a szocialista kormány elkezdett, szerintem lassú. Vannak eredmények - nem mondom, hogy nincsenek -, de engedjék meg nekem, hogy a 2010-re tervezett száz romatelep felszámolására betervezett 1 milliárd forintot kevésnek tartsam arra, hogy ez a program meg is fog valósulni. S élek a gyanúperrel, hogy miután 2010-ben választások lesznek, ez megint csak egy választási ígéret.

Ugyanilyen súlyos problémának tartom a közbiztonságot. Ma Magyarországon - ki kell mondanunk - nincs közbiztonság, a rendőrség képtelen megvédeni az állampolgárokat, és oda jutottunk, hogy a magyarországi cigányság gyűlöletével pártot lehet szervezni, és ez a párt óriási sikerekre képes, egy választáson majdnem megveri a kormányzó pártot. Ez kritika a kormány részére. A közbiztonságot vissza kell állítani, és meg kell akadályozni az erősödő romaellenességet is.

Kell beszélnem a kisebbségi önkormányzati rendszerről is. Elnézést kérek a jelen lévő kisebbségi önkormányzati vezetőktől, hogy nem feltétlenül róluk fogok beszélni, hanem a magyarországi cigányság önkormányzati rendszeréről, amely szerintem tökéletesen alkalmatlan arra, hogy az integrációban valamit is segítsen, mert lefojtja a magyarországi cigányság mozgásterét, és azt a problémát, amit a kisebbségi önkormányzatok jelentenek, sajnálatos módon se a kormány, se a magyar társadalom nem tudja kezelni. Ilyen gazdasági körülmények között megengedhetetlen pénzt költeni egy olyan önkormányzati rendszerre, amelyik nem szól semmi másról - ez így erős kifejezés -, zömében arról szól, hogy kisebbségi vezetők alsó, közép- és felső szinten mennyi tiszteletdíjat kapjanak.

Szerintem a helyzet ennél sokkal súlyosabb. Ha csak ezt tudja ez az önkormányzati rendszer, meg azt, amit látunk, hogy nem programok, hanem pártpolitika mentén vitatkoznak a cigány kisebbségi önkormányzatok, akkor ennek szerintem nincs értelme. Ezt át kell gondolni, és nem biztos, hogy a magyarországi cigányságot ebbe az önkormányzatiságba be kell szorítani, már csak azért sem, mert nagyon nehéz lenne a magyarországi cigányság többségét, mintegy 85 százalékát kisebbségnek nézni; ez a saját véleményem. Én azt gondolom, hogy a magyarországi cigányság 80-85 százaléka magyar, elszegényedett magyar. Akik a nyelvet beszélik, azok tudnak megfogalmazni kisebbségi önkormányzatra való igényt. Azt nem tagadom, hogy ezt kellene csinálni, de nem feltétlenül egy kalap alatt mindent.

Összességében: Magyarország megérett arra, hogy a romaügyet újragondolja, de pártoktól függetlenül. Én ebben nyitott vagyok.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Két percben megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt alelnök asszony, köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Mindössze egy rövid hozzászólást szeretnék tenni, pontosan az előttem felszólaló képviselőtársam által elmondott dolgokhoz illesztetten. Ez pedig az, hogy valamilyen eszközöket ad az, ami a közmunka kapcsán, az "Út a munkához" program tekintetében és egyéb más ügyek kapcsán megfogalmazódott képviselőtársam részéről. Annyit szeretnék rögzíteni, hogy ez a valamilyen eszköz nagyon sokat nyújt, hiszen látható módon az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben a legintenzívebb az ezekben a programokban való részvétel. S az sem titkolható el, hiszen szemmel látható, hogy az ezekben a programokban való részvételi hányadok tekintetében igen mértékadó, mondhatjuk nyugodt lelkülettel, hogy többségi részarányt képviselnek azok az emberek, akik adott esetben iskolai végzettségek nélkül, vagy maximum alapfokú iskolai végzettséggel bírnak, és nagyon sokan közülük cigány emberek, akik egyébként a munkaerőpiacon nem találják meg a helyüket. Nyilván, hiszen a munkaadók profitszerzésre törekszenek.

Ez a kormány - és az előtte futó évek kormánya - gyakorlatilag beavatkozott egy olyan folyamatba pozitív értelemben, amely kapcsán az ellehetetlenült helyzetbe került embereknek ad munkalehetőséget, és nemcsak ez a lényeg, hanem az is, hogy morálisan más helyzetet teremt. Hiszen ha a gyermekek azt látják, hogy a szülőknek is van dolguk, kötelességük és lehetőségük, akkor beléjük is az ivódik, hogy nekik is van tennivalójuk ebben az életben. Azt hiszem, ez morálisan legalább olyan fontos, mint az, hogy munkalehetőségekhez jutnak hozzá az emberek. Szerintem ezt a folyamatot kell továbberősíteni az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hozzászólásra jelentkezett Révész Máriusz képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először tegyük fel azt a kérdést magunknak, hogy mi értelme van egy ilyen beszámolónak, mi értelme van egy olyan beszámolónak, ami a kisebbségek helyzetéről szól. A valódi értelme egyébként az lenne, hogy pontosan leírja a helyzetet, mert ez az előfeltétele annak, hogy meg tudjuk határozni, az elkövetkező időszakban milyen lépések szükségesek. Béki Gabriella részletesen beszélt arról, hogy ez a beszámoló erre teljesen alkalmatlan, mert ebből a beszámolóból az, hogy az adott kisebbségek milyen helyzetben vannak - elsősorban a roma, a cigány kisebbségről beszélek -, semmilyen módon nem derül ki.

Sőt, ebből a beszámolóból az derül ki, hogy ezen a területen minden a lehető legnagyobb rendben van. Én is azt írtam fel magamnak, hogy a kormány a beszámolóban folyamatosan vállon veregeti magát, bizonygatja, hogy csodálatos a helyzet. De az az igazság, hogy ha kinyitjuk a televíziót vagy belehallgatunk a rádióba, akkor pontosan ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk.

(9.50)

Azt látjuk, hogy például a cigány kisebbség esetében ilyen drámai helyzet egyébként még talán soha nem volt Magyarországon - vagy nagyon-nagyon régen volt, a rendszerváltozás óta semmiképpen sem -, és hihetetlen módon kiéleződött a feszültség nagyon sok helyen, különböző településeken a többségi társadalom, illetve a cigánytársadalom között. Egymásnak feszülnek az indulatok, napról napra kapunk híreket erről, és igazából előttünk van egy beszámoló, ami minthogyha nem is ebben az országban készült volna.

A beszámolóból az derül ki, hogy a kormány rendkívül elégedett a roma tanulók érdekében tett lépésekkel is, és ilyeneket írnak, hogy megtiltották a szegregációt, micsoda eredmény, hogy az első három évfolyamban csak a szülő egyetértésével lehet buktatni, és fantasztikus eredménynek tartják azt is, hogy definiálták az integrációs felkészítés és a hátrányos helyzet fogalmát is. Hát gratulálok, de az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindannyian tudjuk, hogy ettől egyébként az iskolákban nem csökkent a szegregáció, nem növekedtek a cigány tanulók esélyei, és a legnagyobb gond, hogy nem végzik el nagyobb arányban az általános iskolát, nem tanulnak nagyobb arányban tovább, mint eddig, sőt a helyzetük bizonyos módon még be is szűkült.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: óriási hibának tartom, hogy megszüntették a polgári kormánynak azt a döntését, ami arról szólt, hogy a családok csak akkor kapjanak családi pótlékot, ha legalább arra képesek, hogy a gyermeküket elviszik általános iskolába, és teljesítik a tankötelezettséget. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, akiknek folyamatosan biztosítjuk a családi pótlékot, 18 éves korára elvégzi az első három osztályt, mert addig nem lehet megbuktatni, és egyébként pedig írni-olvasni valójában nem tud? Miből fognak ezek a gyerekek megélni? Vagy lopásból, vagy pedig segélyből - ez a jobbik eset. Így nem tudunk perspektívát nyitni!

Tehát az a helyzet, hogy a tanulás - mint ahogy az oktatási bizottságban egyébként ebben nem volt vita szocialista és fideszes képviselők között - kulcskérdés. De nem lehet azt gondolni, hogy ilyen átlátszó módon, egy-két ilyen típusú döntéssel ezt a problémát kezeltük, mert valójában nem kezeltük.

A szocialista szavazók egyébként - ha megnézzük a különböző közvélemény-kutatásokat az országban - nincsenek jelentősen eltérő véleménnyel a problémáról, mint a jobboldali szavazók. Pontosan ugyanolyan jól tudják, hogy nagyon nagy a baj, mind a jobboldalon, mind a baloldalon. Senki nem gondolja komolyan - sem szocialista, sem fideszes, de szerintem még egy józanul gondolkodó liberális sem -, hogy a buktatás tilalma segít a romák integrációjában. Ugyanúgy pótcselekvés, mint a szegregáció jelenlegi szabályozása. Előírja a törvény, hogy mondjuk, a kőbányai önkormányzatnál a különböző iskolákban nem lehet nagyobb a hátrányos helyzetű tanulók aránya 25 százaléknál. Csak az a helyzet, hogy ott van például egy másik budapesti kerület, gondoljunk a II. vagy a XII. kerületre - attól még óriási a különbség a két kerület között! Hát bármit megoldottunk?

Az egyik legnagyobb gond Magyarországon egyébként éppen az, hogy hihetetlenül erős - sokkal erősebb, mint sok nyugat-európai országban, Béccsel összehasonlítva láttam a statisztikát - a területi szegregáció aránya. Ha a területi szegregáció sokkal erősebb, és ha meg akarjuk akadályozni, hogy az iskolai szegregáció erősen jelentkezzen, akkor azt kell mondani, hogy mondjuk, egy ilyen szegregált településrészen lévő gyereket el kell vinni a város másik részébe tanulni - de igazából mindannyian tudjuk, hogy ez nem fog menni, megvalósíthatatlan.

Ha megnézzük az eredményeket, mit tudunk mondani? Nem az anyagból kiindulva, mert az semmi ilyet nem mond. Mi történt az elmúlt tíz évben? Nőtt a roma-munkanélküliség; a cigánygyerekek oktatása területén is többet mentünk hátra, mint előre; a kormány elhibázott politikája miatt több területen hihetetlen módon megnövekedett a feszültség a többségi lakosság és a cigányság között. És itt is aláhúznám, hogy érdekes módon, amikor mondjuk, halljuk nyilatkozni a szocialista vagy jobboldali politikusokat, akkor kiderül, hogy például a Jobbik és az MSZP képviselőinek a helyzetmegítélése egyébként nagyon sok tekintetben nagyon közel áll egymáshoz. Meg kell nézni, hogy milyen nyilatkozatokat hallgattunk az elmúlt napokban, például Sajóbábonyból.

Azt is látni kell, hogy az embereknek pártállásra való tekintet nélkül ebben az országban ma egyre inkább elege van abból, hogy lyukas fazékba öntjük a pénzt, minden érdemi eredmény nélkül. Nagyon sok adófizető - még egyszer mondom, jobb- és baloldalon egyaránt - fel van háborodva azon, hogy az ő adóforintjából jelentős összeget szánunk integrációra, úgy élik meg, és azt látják, hogy igazából valódi eredmény nincs.

Arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez nemcsak az átlagembernek a vélekedése. Ha megnézzük az Állami Számvevőszék jelentését, hogy mondjuk, a 120 milliárd forintot, amit az elmúlt tíz évben használtunk fel ezen a területen, hogyan értékeli, akkor az ÁSZ azt mondja, hogy ennek a pénznek a felhasználása rendkívül alacsony hatékonyságú volt, érdemi eredményt sajnos nagyon keveset hozott. Tehát mondom, az átlagember valóságérzékelése és az Állami Számvevőszék véleménye gyakorlatilag tökéletesen egybeesik. Milliókat, százmilliókat költünk el tanulmányokra, hogy mit is kellene csinálni ezen a területen, hogyan lehetne ezt az integrációt elősegíteni, és igazából azt tapasztaljuk, hogy érdemi előrelépés nincs.

Szeretnék egy know-how-t megosztani a tisztelt parlamenttel. Az a megtiszteltetés ért engem, hogy kuratóriumi tag vagyok a Dévai Szent Ferenc Alapítványban. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány halmozottan, nagyon halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik, olyanokkal, akik az utcáról kerültek oda, állomásról, szeméttelepről, esetleg árvaházakból kerültek az alapítványhoz, és ezeknek a gyerekeknek mintegy 15-20 százaléka egyébként cigány származású. Azt kell mondanom, Böjte atya mindig megerősíti, hogy ezekkel a gyerekekkel semmivel nincs több gond, semmivel nem nehezebb velük, és semmivel nem érnek el kisebb eredményeket, mint nem cigány gyermektársaik. De az a kérdés, hogyan lehet ezt megtenni, illetve Magyarországon is lehetne-e valami hasonló intézményrendszert létrehozni, és mi annak a titka, hogy az ide bekerülő gyerekek - olyan gyerekek, akiktől a magyar iskolában megszabadulnak - itt mégis eredményeket tudnak elérni.

Ennek az intézményrendszernek az a lényege, hogy gyakorlatilag családhoz hasonló közösségben élnek a gyerekek. Egy nevelő 8-10 gyermeket nevel, akik különböző életkorúak, és a nevelőnek az a feladata, hogy a gyerekeket tisztán, felkészülten elküldje iskolába, figyelemmel kísérje, hogy a gyerekek ott hogyan teljesítenek, és ezt követően, ha kell, akkor foglalkozzon velük a következő délután, és ugyanúgy indítsa el a gyerekeket iskolába, mint egy motivált család.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a teremben szinte mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan családok, ahol, ha hazamennek a gyerekek, nincsenek meg a lehetőségei annak, hogy egyszerűen megtanulják a másnapi leckét, nincsenek meg a lehetőségei annak, hogy tisztán menjenek az iskolába, és egyébként kiközösítik a társaik. Ha túl sokan kerülnek be egy osztályba, akkor a többségi társadalom inkább elviszi egy várossal arrébb a gyerekét, és nem sikerül előrelépni.

Nagyon-nagyon ajánlom egyébként mindenkinek a figyelmébe azt a munkát, amit Böjte atya, illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány ezen a területen végez, mert azt gondolom, ez példaértékű, tehát egyfajta kísérleti projektként is felfogható; az eredmények egyébként önmagukért beszélnek.

Nagyon-nagyon határozottan úgy látom, hogy bizonyos esetekben Magyarországon sincs más lehetőség. Magyarországon egyébként éppen ellentétes folyamatok vannak, például megszüntettük Magyarországon a hetes oktatást. A hetes oktatás is kulcsterület volt pontosan ezeknek a családoknak a szempontjából, ahol nem akarjuk elvenni a családtól a gyereket. Azt akarjuk, hogy a szülő-gyerek kapcsolat megmaradjon, azt semmi nem tudja pótolni; viszont tudjuk, hogy ha nem teszünk valamit, akkor nem fogja elvégezni a gyermek az általános iskolát sem, és igazából az élet innentől kezdve bezárul előtte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva úgy gondolom, a beszámoló nem ad valós képet a jelenlegi magyarországi helyzetről, a problémákat nem veszi figyelembe; a kormány igazából fényezni akarja magát; és ez a beszámoló nem alkalmas arra, hogy a jelenlegi helyzetet megismerjük, és a továbblépés lehetőségét felvázoljuk belőle. Ezért ezt a beszámolót - csakúgy, mint az előttem szóló képviselőtársaim többsége - nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy szavazatunkkal támogassuk.

Köszönöm szépen.

(10.00)

ELNÖK: Köszönöm Révész Máriusz képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett Teleki László képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

Parancsoljon, képviselő úr!

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos lenne három-négy dolgot tisztázni és nem félrevezetni a televíziónézőket, a parlamentben ülőket, mert fontos kérdésről van szó.

Amikor a 13 kisebbségről beszélünk, majdnem természetes, hogy a magyarországi cigányságról sokkal több szó esik a létszámából adódóan és a problémaköréből adódóan is, ezért tehát elnézést kérek a másik 12 kisebbségtől, mert most én is a romakérdésről szeretnék néhány dolgot elmondani.

Varga József képviselőtársam elmondta, hogy lassú folyamat, fel kellene gyorsítani, és újat kellene alkotni. Azt gondolom, ebben a kérdésben - ezt nem csak a jelzett időszakban történt események bizonyítják - igen, valóban egyetértünk abban, hogy sokkal gyorsabban kellene történniük az eseményeknek, viszont vissza szeretnék újra és újra csatolni minden egyes programelemhez, hogy miért nem kezdte el a Fidesz elindítani azokat a modellprogramokat, amikor lehetősége volt négy évig kormányozni, mert akár a telepprogramról, amit említett a képviselő úr, azt lehet mondani, hogy az önök idejében nem is volt koncepció arra, hogy a cigánytelepekkel valamit tenni kell. Nem az volt a kérdés, hogy a költségvetésbe bekerül-e esetlegesen, és onnan kezdve állami finanszírozást vállal fel a kormányzat, hanem arról van szó, hogy beraktuk ezt a költségvetésbe, és 2005-ben megjelent ennek a forrása a költségvetésben. Akkor is voltak cigánytelepek, tisztelt képviselő úr, amikor önök kormányoztak, és nem gondoltak arra, hogy ezzel az 550-600 cigányteleppel valamit tenni is kellene, azzal a 130 ezer emberrel kellene valamit tenni.

Abban egyetértek, hogy igenis, gyorsítsuk fel a folyamatokat. Most, amikor a modellprogramok lezárultak, és a magyar kormány bejelentette, hogy minimum száz telepet szeretne felszámolni a következő két és fél, három évben, ez azt jelenti, fel akarja gyorsítani azt, amit ön mond, de ahhoz kellettek azok a modellprogramok, amelyekkel önöknek is szembe kell nézniük. Ezért tehát azt gondolom, elsősorban az önök kudarca az, hogy nem kezdték el azt a folyamatot, ami az ilyen élethelyzetben élőknek megváltoztatta volna a lakhatási feltételeit.

A másik az oktatás, ami nagyon nagy kérdés, többször megvitattuk a parlamentben. A romák integrációját csak úgy lehet felgyorsítani, ha komplexen kezeljük a roma integrációt a foglalkoztatási, oktatási, lakhatási - a képviselő úr hármat mondott, de egyébként négy van - és az egészségügyi program bevezetésével. Ez a négy program - és nem három - foglalja össze a "Roma integráció évtizede" programot. Ezek mindegyikében komplexen kell gondolkodni, mert ahogyan elmondjuk - és lehet, hogy önök nem értenek vele egyet -, ha nincs munkahely, akkor nagyon nehezen tudja a gyerekét iskolába járatni, és lehetne ezt minden oldalról megvilágítani, ezért a komplexitásra próbáltunk hagyatkozni. Tehát nem véletlen, hogy az "Út a munkába" elindult ebben az évben, előtte a "Lépj egyet előre" programban, a "Lépj egyet II." programban szintén nagy százalékban vettek részt romák. Ez mindenképpen elősegítette a foglalkoztatást, az oktatást az elmúlt időszakban, de az érintett időszakban mindenképpen.

Ezért tehát azt gondolom, ha ebből kivesszük az oktatást, megint nem mondunk valóságot akkor, amikor azt mondjuk, hogy a jelenlegi kormány nem áldozott az oktatásra annyit, mint az előző kormányok. Én azért azt a számot, amit ön, Varga képviselő úr, mondott, még egyszer mindenki figyelmébe ajánlom: több mint 30 ezer roma kapott a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól ösztöndíjat 2005-ben, ugye, több mint 30 ezer roma, az önök idejében ez nem volt 10 ezer fő. És akkor hadd mondjak két számot is: a 2004-2005. tanévben 1,1 milliárd forint fordítódott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány programjaira, ebből több mint 700 millió kimondottan csak roma ösztöndíjakra, míg az önök idejében a 2001-2002. tanévben - ezzel nem nagyon lehet vitatkozni - 270 millió forintot fordított az akkori kormányzat a roma oktatásra.

Ezért tehát azt gondolom, ha valaki ebben a Házban mond valamit, azt korrekt, konkrét számokkal mondja meg. A 270 millió forintot nem lehet összehasonlítani a közel 800 millió forinttal, amit a 2004-2005. tanévben a romákra fordított a kormányzat, ebből adódóan vannak azok a számok, hogy közel 10 ezer és a közel 30 ezer, akik ösztöndíjban tudtak részesülni. Nem teszem fel azt a költői kérdést, mert nem lehet, hogy az önök idejében talán Magyarországon nem éltek romák, vagy nem volt szükség arra, hogy ösztöndíjat kapjanak. Azt gondolom, akkor is éltek romák, és akkor is nagyon akarták azt, hogy a gyerekeik sikeresek legyenek, a gyerekeik minél jobb és nagyobb eredményt érjenek el, ezért tehát nagyon fontos, hogy az egyetlenegy ösztöndíjformával, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnál ezzel az összeggel nem lehet vitatkozni, mert ha előveszi valaki a költségvetést, akkor látja.

A másik pedig az, hogy az MSZP és a Jobbik szavazati aránya hogyan néz ki. Az nagymértékben önöknek is köszönhető, hogy most ilyen a helyzet, mert soha nem határolódtak el élesen a Jobbiktól, ez mindenképpen befolyásolja és tematizálja a magyarországi társadalmat. De azért meg szeretném nyugtatni önt, és a televíziónézőket is meg kívánom nyugtatni, hogy nagyon felnőtt ez a társadalom, látja azt, hogy azok a szélsőséges nézetek, amelyeket az utcán lehet most látni, ahogyan Révész Máriusz képviselőtársam is mondta, azok igen, politikailag gerjesztve vannak, és nyugodtan mondhatjuk, a szélsőséges radikális szervezetek gerjesztik a romák és a nem romák közötti viszony romlását. Ezért most ezen a helyen is el lehet mondani azt, hogy ez a helyzet.

Magyarországon a társadalom egy befogadó társadalom, ha tetszik, ha nem, az. Van egy szűk kisebbség, amely a magyarországi cigányság és a többség között éket szeretne verni. Ha ezt hagyja az ellenzék, és a kormányra mutogatásával erősíti a szélsőségesek nézetét, akkor mindenképpen azt a helyzetet segíti, amit elő akarnak idézni, azaz a többség és a kisebbség között fel fog erősödni az ellentét. Ezért tehát közös politikai felelősségünk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a kérdést vagy nem, mert azokban a folyamatokban, amelyek elindultak az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy terén, közös kormányzati felelősségnek kell lennie.

A harmadik és az utolsó pedig: nem gondolom, hogy ilyen jelzőt kellene használni a cigány kisebbségi önkormányzat helyi, megyei vagy országos elnökeire, tisztségviselőire, hogy csak a tiszteletdíjakat hajtják. Nagyon szomorú, hogy nem tudjuk elérni azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok mindegyike, akár cigány, akár nem cigány önkormányzat, normális tiszteletdíjat tudjon kapni, hogy tudjanak dolgozni. Azt gondolom, az nem az ő hiányosságuk, hogy esetlegesen a pályázati forrásokból, a központi költségvetésből, amit kapnak, nem tudják rendezni a költségvetésüket, ezért kormánypárti és ellenzéki oldalon is szintén elgondolkodtató, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ne mutogassunk a kisebbségi önkormányzatokra, hogy milyen rosszul dolgoznak, milyen rosszul teszik a dolgukat, hanem pont ellenkezőleg, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy tudjanak dolgozni.

Mi ebben a feladatfinanszírozásban mindenképpen azt szerettük volna, hogy akár ösztöndíjakra is jusson, ezért gondoltuk azt, hogy két részre kell bontani a költségvetést, így esetleg lehet a képviselőknek némi kis tiszteletdíjat is adni, de semmiképpen nem sértenénk meg kisebbségi önkormányzati elnököket, vezetőket, illetve tagokat, hogy csak az a dolguk, hogy a kisebbségi önkormányzatban a költségvetésüket megpróbálják saját magukra fordítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr hozzászólását, egyben tájékoztatom a képviselő urat, hogy a televízió nézői nem követik az eseményeket, a rádió hallgatói igen, és azok is, akik interneten követik a parlamenti ülés napirendi pontjainak a tárgyalását.

Kétperces hozzászólások következnek, képviselőtársaim. Elsőként Varga József képviselő úrnak, majd Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg ezt a lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Sajnálom, hogy a hozzászólásomat félreértették, ezek szerint nem voltam elég világos. Pont ezt szerettem volna elkerülni, hogy ne egymásra mutogatva vitatkozzunk olyan tényekről, amelyeket mindenki tud.

Ha már meg lettem szólítva a romatelep-felszámolás kapcsán, emlékezzünk már vissza közösen: 2000 és 2002 között kétéves költségvetés volt, de a romatelep-felszámolásra elindult a program, és ezt megcsinálták. Teleki volt államtitkár úr mosolyog. Teleki úr maga is részt vett ebben a munkában, a Szociális és Családügyi Minisztérium tanácsadójaként találkoztam önnel a cigányügyi tárcaközi bizottság ülésén.

(10.10)

Tehát ez az anyag elkészült, persze erre pénzt nem tudott már szánni a költségvetés, mert miután kétéves költségvetés volt, és önök nyerték a következő választást, persze értelemszerűen ez magukra maradt.

Azok a számok, amelyeket én mondtam, Teleki László, csak emlékeztetném, hogy én 34 403 főről beszéltem. Tehát én nem tagadtam, hogy a Medgyessy-kormány jó úton járt, és folytatta; mert ön is tudja pontosan, hogy az ösztöndíjrendszer egy emelkedő rendszer volt, tehát valamikor olyan 10 ezer körüli létszámmal elindult, és ez folyamatosan emelkedett 2004-ig, ezt csak jelezném önnek, 2004-ben 35 776 tanuló volt, de utána megállt. És ezt kellene elkerülni, elérni, hogy azok a programok, amelyek a magyarországi cigányok felemelkedésére szolgálnak, ne elhaljanak, hanem erősödjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Révész Máriusz képviselő úrnak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, mindannyian örülhetünk Teleki képviselőtársam hozzászólásának; ugyanaz a szemlélet áradt belőle, mint amit itt az előttünk levő papír is árasztott: ebben az országban minden rendben, a kormánynak csodálatosak az eredményei, egyébként a romák integrációja ügyében szinte hibátlanul folyik minden, és nincsenek is feszültségek. Ha államtitkár úr vagy volt államtitkár úr így gondolja, akkor ehhez gratulálok. Én egy másik országban élek (Csizmár Gábor: Ezt érzékeltük, valóban.), és azt gondolom, hogy az önök szavazói is egy másik országban élnek.

Egy dologban azonban kétségkívül egyet kell értenem önnel. Ez az egy dolog pedig az, hogy Magyarországot én is egy befogadó társadalomnak tartom, és az a helyzet, hogy nem a mi oldalunk az, amelyik mindenáron megpróbálja bebizonyítani, hogy ez egy rasszista, intoleráns, kirekesztő társadalom. Ez egyébként a balliberális oldalról jön, ahol mindenféle áltudományos közvélemény-kutatásokkal, áltudományos, a szociológia legalapvetőbb kritériumait nem kiálló közvélemény-kutatásokkal próbálják ezt bizonygatni. Nyilvánvalóan a szociológiában egy közismert tény, hogy a kérdésekkel, sőt akár a kérdések sorrendjével is lehet befolyásolni a választókat. Ha megnézzük ezeket a, például a Progresszív Intézet által készített közvélemény-kutatásokat - ez a szocialistákhoz igen közel álló intézet -, erre komoly szociológus azt mondja, hogy ez a kérdőív teljesen komolytalan. Tehát azokból a kérdésekből, amelyeket feltesznek, előre lehet látni, hogy többé-kevésbé milyen típusú válaszok fognak kijönni.

Egyetértek azzal, hogy ez egy befogadó társadalom, és én is pontosan azt gondolom, amit nagyon sokan mások, hogy a kormánynak a teljesen elhibázott politikája irritálja a társadalmat, és ez a teljesen elhibázott politika (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) állítja szembe az embereket Sajóbábonytól Baranyáig majdnem mindenhol. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétperces hozzászólókat látok. Elsőként Teleki Lászlónak, majd Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg ezt a lehetőséget.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívántam már hozzászólni, mert azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban elég sokat hozzászóltam ehhez a témához, mégis néhány megjegyzés. Azt gondolom, hogy amikor azt mondtam, hogy a magyarországi cigányság modellprogramjai elindultak, az azt jelenti, hogy előtte nem voltak nagyon olyan programok, amelyeket akár ki lehetne tenni az ablakba is annak érdekében, hogy hogyan lehetne tovább folytatni azt a sort, hogy még jobb, még erősebb, még hatékonyabb integrációs folyamatok induljanak el. Azelőtt nem volt ilyen. Tehát azt gondolom, hogy nagyon sok olyan probléma van, amit meg kell oldani, de jelezném újra, hogy ha ez a folyamat, ez a modellfolyamat, mondjuk, az önök kormányzása idején indult volna el, akkor nekünk már nem azzal kellene foglalkozni, mondjuk, hogy hogyan tudjuk a telepekkel kapcsolatos programokat jól kivitelezni, és hogy kellett lemodellezni, hanem már ott tudtuk volna kezdeni 2002-ben, hogy azt mondjuk, hogy 200 telepet fel kívánunk számolni, és akkor sokkal előbbre tartanánk, persze.

Ezért tehát - akár az ösztöndíjakra igaz ez, akár a lakhatásra, de igaz egyéb programokra is - nagyon sokszor újat kellett elindítanunk ahhoz, hogy igazán a magyarországi cigányság érezze azt, hogy van egy kormány, amelyik komolyan gondolja azt a felelősségét, hogy a romákkal, a romák integrációjával kell valamit tenni. Ezért azt gondolom, azt továbbra is fel merem vállalni, hogy a jelenlegi kormány nagyon sok mindent tett. Még egyszer szeretném mondani viszont, hogy van nagyon sok olyan probléma, amelyeket meg kell tudni oldani, akár a mi kormányunk tovább folytatja, akár az önöké vagy bármilyen más színű kormány, egyetlenegy biztos, hogy a magyarországi cigányság elmúlt nyolc évét mindenképpen pozitívan kell abból a szempontból venni, hogy elindultak olyan folyamatok, amelyek az azelőtti kormányzásoknál, egyiknél sem indult el.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percben megadom a hozzászólás lehetőségét Gúr Nándor képviselő úrnak. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Húsz évre, ha visszamegyünk, akkor azt látjuk, hogy a változások legnagyobb vesztesei nyilván azok az emberek voltak, akik a leghátrányosabb helyzetbe sodródtak akkor. Ennek a legnagyobb vesztese - talán nyugodtan mondhatjuk - a cigányság volt mint elszenvedő húsz évvel ezelőtt. Persze, sok mindenben saját maguk is tehettek róla, sok mindenben a környezeti tényezők is alakították, formálták ezt a történetet. Sem felmenteni, sem elítélni nem szabad szerintem ezért, hanem segíteni kell, mert a segítő kéz nyújtása mindig eredményesebb, mint az, ha feszültséget gerjesztünk. Vannak, akik feszültséget gerjesztenek, ebből kívánnak politikai tőkét kovácsolni. Én inkább annak a híve vagyok, hogy segítő kezet kell nyújtani, és követelményeket kell támasztani. A kettő egymás mellett működik, egymás mellett hozhat eredményeket.

Nincs, az én hitem szerint nincs és nem is lehet kötelezettségek nélküli világ. Nem létezik az, hogy semmit nem kell tenni, a másik oldalról pedig mindenhez hozzá lehet jutni. Nem, ez nem létezik, és nem is szabad, hogy létezzen. Ez a kormány nagyon sok mindent tett e tekintetben. Csak a példa kedvéért mondom: az előbb, amikor forszíroztam az "Út a munkához" program kapcsán, akkor ha valaki ma munkalehetőséget kap ezen programok keretei között, és ezt nem vállalja, akkor a segélyezési rendszeréből gyakorlatilag kizáratódik. Azt gondolom, hogy ez teljesen rendjén van, mert a szolidaritás arról szól, hogy segíteni kell mindenkinek, aki magatehetetlen, segítő kezet kell nyújtani annak is, aki nem magatehetetlen, megtesz magáért mindent, de a környezeti tényezők féken tartják, bezárják őt, és ennek eredményeképpen el kell jutni odáig, hogy mindenkivel szemben követelményeket is kell támasztani. Azt gondolom, ez vezethet oda, hogy a gyermekek az oktatási rendszeren keresztül megtanulják mindazt, amit kell, a felnőttek a foglalkoztatás színpadán eljussanak oda, ahova el kell jutni, és normális, életszerű mindennapokat lehessen élni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Révész Máriusz tapsol.)

ELNÖK: Két percben kíván hozzászólni a témához Révész Máriusz képviselő úr, parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá. El kell mondjam, hogy Gúr Nándor szocialista képviselőtársam minden szavával egyetértek, magam is pontosan így gondolom. Egyet azért ki szeretnék emelni, volt egy nagyon figyelemreméltó mondata: maguk is tehetnek a cigányok a helyzetükről vagy egy részük. No, most a Progresszív Intézet pont ezt a kérdést tette fel, és aki erre igennel válaszolt, azt rasszistának minősítette, így jött ki egyébként a 90 százalék. Erről beszéltem, hogy ez egy teljesen komolytalan közvélemény-kutatás, amiről itt szoktak beszélni, és idézni szokták.

Azt szerettem volna még Teleki államtitkár úrtól megkérdezni: ön szerint most jobb a cigányság helyzete vagy nyolc évvel ezelőtt? Ön szerint most van több feszültség a különböző településeken, megyékben a cigányok és a többségi társadalom között (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyelld magad!) vagy tíz évvel ezelőtt? Mást nem is akarok kérdezni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Varga József képviselő úrnak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét, majd Teleki László képviselő úrnak. Tessék.

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztázó szavaknak van itt a helye. A vitában nem az a kérdés, hogy ki milyen programot indított el, az a kérdés, hogy működnek-e a programok, van-e eredmény. Azt állítom, hogy nincs. Az oktatás szintjén sincs, tehát nem tudtunk áttörést csinálni. Ismerjük be, hogy az elmúlt húsz év romapolitikája ilyen értelemben megbukott.

Gúr Nándornak mondanám: az integrációnak az a célja, hogy az átlag magyar állampolgár kulturáltsági, gazdasági szintjét minél hamarabb elérje a magyarországi cigányság. Azt állítom, hogy szükség van az "Út a munkához" programra, de ezzel, a 6 óra alatt 48 ezer forint nettóból ez elérhetetlen.

(10.20)

Ilyen értelemben mondom én, hogy áttörés kell, teljesen új koncepció, mert úgy tűnik, hogy az elmúlt húsz év romapolitikája nem volt képes áttörést hozni. Ezt ismerjük be!

És engedjen meg nekem egy személyes hozzászólást a témához: engem nagyon nem érdekel, hogy kik, milyen programokat csináltak a magyarországi cigányság számára. Engem az érdekel cigány emberként, hogy ez hatékony legyen, gyorsuljon fel az integráció, és mi, cigányok is részt tudjunk venni Magyarország felépítésében. Ma úgy tűnik, hogy hiányzik egymillió munkahely, van közel 800 ezer roma, akinek zömében nincs munkája. Ez lenne a megoldás. De ezt közösen kell kitalálni, mert ha ugyanez fog történni a következő négy évben, mikor jönnek ezek a beszámolók, hogy majd innen áll föl valaki, és azt mondja, hogy mi milyen programot találtunk ki és milyen jó, akkor nem fogunk haladni.

Közösen be kell ismerni, hogy az elmúlt húsz év romapolitikája megbukott. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Teleki László képviselő úrnak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mivel meg lettem szólítva, ezért nagyon szívesen vállaltam a felszólalást. Révész Máriusz képviselőtársamnak azt kell mondanom, két percben ezt nagyon nehéz lenne kifejteni, hogy jobb vagy rosszabb. Egyetlenegy biztos, ha a magam értékrendjét nézem, és ha a rálátásomat meg akarom világítani, akkor azt kell mondanom, némely területen mindenképpen javult a magyarországi romák helyzete.

Az oktatásról, amiről sokszor beszélünk, azért ha ön is bármilyen kutatást elővesz vagy éppen tanulmányt, akkor láthatja, hogy tíz évvel ezelőtt, mondjuk, a roma diplomások számaránya nem volt ilyen magas, mint jelen pillanatban. Ebből adódóan tehát, ha úgy tetszik, akkor mindenképpen pozitív tendencia az, hogy ma Magyarországon lehet beszélni arról, hogy 1,2 százaléknyi roma le tudott diplomázni és diplomával rendelkezik.

Arról is lehet beszélni, hogy az elmúlt tíz év kapcsán el tudtuk azt érni - bizonyára az önök kormánya is benne volt, mint ahogy Varga József képviselő úr is elmondta, hogy közös felelősség van ebben -, hogy 5 százaléka a magyarországi romáknak érettségivel rendelkezik. 5 százaléka! Tíz évvel ezelőtt ez mindösszesen 1-2 százalék volt. Tehát innentől kezdve, ha az oktatást nézzük, akkor nagyon nagy mértékben javult az eredmény.

Ha azt nézzük, hogy milyen maga a társadalmi befogadás, amire ön azt mondja, egyetért azzal, hogy rendben van, továbbra is azt mondom, hogy ez teljesen rendben van Magyarországon, egyetlenegy problémája van, hogy nagyon sokszor mi a parlamentben megpróbálunk olyan politikai előnyökhöz jutni a romák és a többségi társadalom szembefordításával, ami nem jó. Ez viszont, azt gondolom, érezhető lent vidéken, és nem is a foglalkoztatás és nem is a lakhatás kérdése válik ellehetetlenülővé, hanem inkább ez a politikai szembenállás, ami a romák és a nem romák közti viszony erősítésére szolgál.

Ezért azt gondolom, hogy mindenképpen javuló tendencia van, az egy kérdés, hogy a következő időszakban a kormányzatnak ki ad még segítséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bármilyen színű kormányzat lesz, mert az fontos, hogy társadalmi közfelelősség legyen romakérdésben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Képviselőtársaim! Számháborút nem érdemes folytatni szerintem ezekben a kérdésekben, de egyetlenegy dolgot szeretnék rögzíteni, ami tényszerű és nehezen elvitatható. Ez pedig az, hogy ha a foglalkoztatásról beszélünk, akkor nyilván nincs ma Magyarország egyszerű helyzetben. Pénzügyi-gazdasági világválság, ismertek a történetek, az elmúlt esztendő megélői voltunk a mindennapokban.

Tudható az, hogy ma közel 3,8 millió ember foglalkoztatott ebben az országban. Hozzá kell tenni azt is, hogy az elmúlt hét évben a gazdasági-pénzügyi világválságot megelőző bármelyik esztendőben a foglalkoztatási adatok jobbak voltak, mint a '98-2002-es időszak legjobb esztendejében. Ezt csak azért mondtam, hogy legyen viszonyítási alap. Ez ugyanúgy érintette a cigány embereket, mint a nem cigány magyar embereket. Azt akarom ezzel mondani, hogy aki a munkaerőpiacon kereste, kutatta a helyét, az nehézségek árán, de viszonylag elfogadható módon utolérte és megtalálta.

A szituáció annyiban rosszabb, mint húsz évvel ezelőtt, hogy nagyon sok - idézőjelbe teszem - lapát, csákány, furik fogyott meg, mert akár a kohászat, a bányászat, a mezőgazdaság tekintetében ezek a típusú munkák, munkavégzési igények visszaszorultak. Az alapvető feladat - és ez a lényeg, mindegy, milyen a színe a kormányoknak - szerintem az, hogy a tekintetben, ahogy a munkaerőpiac alakul és változik, a tekintetben próbáljunk meg segítő kezet nyújtani. És még egyszer hangsúlyozom, az én értékrendem szerint a segítségnyújtás a kötelezettségek támasztásával is párosul.

Még egyszer: nincs kötelezettségek nélkül világ, és nem is lehet. És maga az az ember, aki nehéz helyzetben van, ő is hasonlóképpen látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen tisztesebb módon éli a mindennapjait úgy, ha munkából szerezhet jövedelmet, mintha nem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Czomba Sándor képviselő úrnak adom meg két percben a hozzászólás lehetőségét. Parancsoljon, képviselő úr!

CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kedves előttem szóló Képviselőtársam! Ha megtisztelne, hogy idefigyel, akkor... (Közbeszólások az MSZP-ből, köztük: Simon Gábor: Az elmúlt két és fél órában nem voltál itt! - Csizmár Gábor: Még be se jött be a terembe, és már szót kér!) reagálnék a következő mondatára. Többedszer hangzik el, hogy az elmúlt években magasabb volt a foglalkoztatás, mint a Fidesz-kormány idején bármikor. (Simon Gábor: Ez egy másik napirendi pont lesz!)

Kedves Képviselőtársam! '98 és 2002 között 200 ezer emberrel több foglalkoztatott volt. Amikor átvette a kormányt, akkor 3 millió 530 ezer, amikor átadta, 3 millió 760 ezer. Tessenek utánanézni, kedves kormánypárti képviselőtársaim! Azóta helyben járás. Az ÁSZ-jelentés szerint úgy költöttek több száz milliárd forintot az elmúlt években munkahelyteremtésre, hogy a világon semmi nem látszik ebből sem a magyar gazdaságban, sem a magyar foglalkoztatáspolitikában.

Itt az ideje valóban az őszinte beszédnek, képviselőtársaim. (Simon Gábor: Így van!) És ön, aki hasonlóan nehéz sorsú térségből, Edelény térségéből jön, ahogy én is, a beregi részről, mi nagyon jól tudjuk azt, hogy milyen a munkanélküliség, milyen a cigányság helyzete a mi térségünkben. Ha ezelőtt egypár évvel 90 százalékos volt a munkanélküliség az ő körükben, akkor most közelíti a százat. A világon semmiféle munkalehetőség nincs, és beszélhetünk itt integrációról meg ilyen programról, meg olyan programról, semmit, jottányit nem javult a cigányság helyzete az elmúlt években. És ameddig csak maszatolunk az asztal alatt, és nem tesszük fel a problémákat, nem beszélünk egyenesen, és amikor jó javaslataik vannak, mondjuk az "Út a munkához" programmal kapcsolatban, nem vonják vissza az utolsó pillanatokban, amikor a szociális segély rendszere még mindig sok esetben arra ösztönöz, hogy inkább maradjon otthon, mintsem dolgozzon, addig érdemben ebben az ügyben nem lehet elérni eredményt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétperces hozzászóló jelentkező van, Gúr Nándor képviselő úr. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Czomba képviselő úr, megint hangsúlyozom, a számokkal nem akarok sem vitatkozni, sem cáfolni, de azért én is hozzá tudok tenni kiegészítő számokat. Igen, 3 millió 500 ezer, 3 millió 700 ezer, igen, menet közben a gazdasági válságot megelőzően átlépte azt a küszöböt, a 4 milliós nagyságrendet a foglalkoztatás értéke, tehát 3 millió 700 ezer, 4 millió feletti foglalkoztatás; bár ez egy pillanatnyi érték volt csak. A gazdasági válság nyilván hoz olyan nehézségeket, ahol a munkahelyek megtartása is óriási energiákat emészt fel, nem csak a munkahelyek teremtése.

Tehát így vagy úgy közelítjük a számokat, azt kell mondanom, 2002 és a 2008 között, a válságot megelőző időszakban bármelyik esztendőben több volt a foglalkoztatottak száma, mint a legjobb esztendőben '98 és 2002 között. De nem ez a lényeg, abszolút módon. Azt gondolom, sokkal fontosabb ettől például az a program, amit most említett képviselőtársam, az "Út a munkához", nagyjából olyan 150 ezer ember meg fog fordulni ebben az esztendőben ennek a programnak az érintettjeként.

És ön is tudja, én is tudom, hogy legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetű térségekben, a leghátrányosabb adottságokkal bíró emberek többsége az, aki hála istennek ennek a programnak az alanyává vált. És kimondva, kimondatlanul ezek többségében cigány emberek, és ez így van jól, így van rendjén, két dolog miatt. Egyrészt mert olyan lehetőségekhez juthatnak hozzá, amelyekhez egyébként az elsődleges munkaerőpiacon a versenyszféra keretei között valószínűleg nem tudnának hozzájutni nagyon nagy számban, másodjára pedig azért, mert azt gondolom, morálisan is nagyon sok segítséget jelent egy olyan folyamatban, ahol a környezet is befogadóbb tud lenni akkor, ha azt látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valaki tisztes módon munkajövedelmet szerez és így éli a mindennapjait. Ez a lényege szerintem a történetnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kontur Pálnak adom meg a hozzászólás lehetőségét a Fidesz-frakcióból, két percben. Parancsoljon, képviselő úr!

(10.30)

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hallgatva ezt a vitát, Teleki László is mondta, ablakba vannak kitéve, kitehetőek a programok, mennyi minden van. Gúr Nándort is elhallgatom; a számokkal lehet ugrálni, lehet bűvészkedni a papíron, a szó mindent elbír, happy minden. Nem? A cigány ember magyar ember. Magyarországon élő magyar ember, cigány származású, de magyar ember. Magyar problémáról beszélünk? Igen? Akkor a programokat nem az ablakba kell tenni, hanem a földre tenni, és a hatását kell nézni: van hatása, nincs hatása - nem beszélni, villogni, fényezni magukat, hanem meg kell oldani egy problémát!

A képviselőtársam elmondta, hogy ez húsz éve nem sikerült a kormányoknak. Hellyel-közzel vannak jó meg rossz próbálkozások. Nem próbálkozni kell, hanem meg kell oldani. De most már eljutottunk egy helyzetbe, amit tényleg meg kell oldani, és már tényleg nem lehet továbbodázni a megoldást. A parlamentnek az a feladata, de most önök vannak kormányon, önöknek már van mit beszélni a hivatkozásról, a múltról beszélni, magukat fényezni értelmetlen dolog. Van egy csoport, majd' egymillió ember Magyarországon, akiknek segíteni kell. Nem magukat kell fényezni, segíteni kell. A földön állva ilyen gondolatokkal, ilyen megoldásokkal velük együtt lehet, csak a cigánysággal együtt lehet - a pénzeket lesíbolni, mindenféle alapítványoknak adni, és minden ilyet, ez nem megoldás, a probléma akkor is meg fog maradni.

Köszönöm a szót, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm. Két percben megadom a szót a hozzászólás lehetőségét Varga József képviselő úrnak. Parancsoljon!

VARGA JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Gúr Nándornak mondom még egyszer hangsúlyosan és az államtitkár úrnak is. Nem az a baj, hogy van "Út a munkához" program. Szerintem teljesen rendben van. A szegény embereken segíteni kell, főleg azokon, akik iskolázatlanok. De tudja, mi az igazi probléma? Hogy az 1990-ben született roma gyerekek a mi közös felelősségünk miatt egy az egyben már besétáltak ebbe a programba. Ez nem politika, ne haragudjon! És kikérjük magunknak! Ha ma az az életpályája egy romának, hogy megszületik, eléri a 18. életévét, és utána az "Út a munkához" programba be tud csatlakozni nettó 48 ezer forintért - egyébként zárójelben megjegyzem, az ön gázszámlája lehet, hogy több ennél havonta (Gúr Nándor: Az enyém nem.), meg az enyém is -, akkor ez nem életpálya, akkor azt kell mondani, hogy mi nem tudtunk tenni semmit a cigányokért, és be kell ismerni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt lezártam volna a kört, újabb kétperces hozzászólásra jelentkezést látok a monitoron. Gúr Nándor képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen. Remélem, olyat, amely nem indukál feltétlen módon további vitát (Varga József: Én már befejeztem.), tehát azt szeretném mondani, hogy ön azt mondja, a '90-ben született gyermekek, a mai fiatalok automatikusan e rendszer keretei közé sodródnak. Biztos van ilyen. Biztos, hogy van ilyen, nem vitatom. Nem vitatom, csak azt akarom mondani, hogy szerintem az élet olyan, hogy legalább két irányból kell közelíteni a dolgokat. 1. A társadalom hol tud segítő kezet nyújtani ezeknek az ügyeknek a megoldásában? 2. Önmagam mit teszek ezért?

Még egyszer hangsúlyozom: azt hiszem, nemcsak a társadalomnak, az aktuális politikának vannak kötelezettségei e tekintetben, hanem az egyes embernek is mindenképpen. Itt nem cigány emberről és nem nem cigány emberről, hanem magyar emberről beszélek, arról, aki ebben az országban él. Mindenkinek van dolga, lehetősége, felelőssége. Nem akarok személyes példákat keverni ebbe a történetbe, de én Miskolc városában - a Szondy-telep ismerős azoknak, akik a környéken élnek -, egy többségében cigányok által lakott telep mellett nőttem fel, és egyszerű, kézzelfogható munkásemberek (Sic!) voltak a szüleim. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igenis önmagunknak, mindegyikünknek, egyenként külön-külön van felelősségünk abban, hogy hogyan formáljuk, alakítjuk a saját sorsunkat és a környezetünk sorsát. Én azt vallom és azt erősítem folyamatában, hogy mindenkinek meg kell adni minden segítséget, ami ahhoz vezethet, hogy normálisan élhesse a mindennapjait, és normális alanya, egyede legyen, alkotója legyen a társadalomnak.

Még egyszer hangsúlyozom, az egyes embernek is van ebben felelőssége, lehetősége is. Lehet, hogy vannak nehezebb kitörési helyzetek, igen, de ott is a szándékokat gerjesztenünk és segítenünk kell.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kérdezem a képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki szólni az előterjesztéshez. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nem.

Ezekután megkérdezem Csizmár Gábor államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Úgy látom, hogy igen.

Parancsoljon, államtitkár úr!

CSIZMÁR GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy régi szokásommal szerettem volna ma leszámolni, ez pedig az, hogy ilyenkor a vitazárónál mindig elmondom, hogy miről volt szó, mert a rádióhallgatóknak valószínűleg nem derül ki, hogy mi volt a napirend. De sajnos nem tudom levetkőzni ezt a szokásomat, mert az utolsó egy órából nem nagyon derült volna ki az, hogy a J/10808. számú beszámolóról zajlott ez a vita, amely a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szól 2007 februárja és 2009 februárja között.

Amit hallottak, nyilván elég érdekes volt, de zömében nem erről a jelentésről szólt. Itt akár meg is állhatnék, és azt mondhatnám, hogy mindaz a kritika, amit zömében ellenzéki képviselőtársak fogalmaztak meg a jelentéssel kapcsolatosan, mind arról szólt, hogy mi nincs a jelentésben, és hiányoltak bizonyos dolgokat, hogy mi nincs a jelentésben. Nyugodtan azt mondhatnám, hogy ezek szerint elég jó lehet a jelentés, mert ami benne van, azt nem bírálják, csak olyanokat tudnak mondani, ami nincs benne; hát rengeteg nincs benne valóban, de ezt a kisebbségi törvény alapján kell hogy a kormány benyújtsa az Országgyűlés elé, és ez bizony kötött műfajt jelent.

Úgyhogy arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez egy törvényi kötelezettség alapján benyújtott jelentés. Ez két évről szóló jelentés, nem az elmúlt évszázad problémáit akarja megoldani, és ez 13 kisebbség helyzetéről szóló jelentés, és nem egy kisebbség helyzetéről szóló jelentés. A romákkal kapcsolatos problémák megvitatására van módunk más országgyűlési kötelezettségek alapján.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy kritika érte itt-ott-amott a jelentés tartalmát is. Szeretném jelezni önöknek, hogy zömében nem a kormánnyal vitatkoznak. Nyilván elvárható, és ezt meg is tette a kormány, hogy mielőtt ide benyújtotta ezt a beszámolót, azelőtt egyeztetett, konzultált mind a 13 kisebbségi önkormányzat vezetőjével. Nem igaz tehát, hogy nincs ilyen konzultáció - ezt csak zárójelben jegyzem meg -, kikérte a véleményüket, sőt a beterjesztés előtt én magam utasítottam a kollégáimat arra, hogy két olyan önkormányzattal, amely elég erős kritikát fogalmazott meg az előterjesztéssel kapcsolatosan, külön egyeztetést tartsanak, hogy a szöveg, amikor mi benyújtjuk a parlamentbe, bírja a 13 önkormányzat vezetőjének jóváhagyását, támogatását, ne legyen mögötte konfliktus, vita, nézeteltérés.

Úgyhogy önök nem velem vitatkoznak és nem a kormánnyal vitatkoznak, amikor a kritikájukat megfogalmazzák a jelentés tartalmával kapcsolatosan, hanem egy, kettő, három, esetleg tizenhárom kisebbségi önkormányzattal. Én ezért óvatosságot szeretnék javasolni a kritikák megfogalmazásakor, kellő méltányosságot a tekintetben, hogy kivel is folytatnak vitát a kisebbségek helyzetéről.

Persze lehet olyan mély felelősséggel áthatva részt venni a vitában, mint Czomba Sándor, aki 10 óra 30 perckor bejött a terembe, és 10 óra 32 perckor (Czomba Sándor: Tévé!) már hozzá is szólt a jelentéshez. (Czomba Sándor: Nincs is tévé!) Ezt lehet, csak azt gondolom, hogy az ügy természetéhez (Révész Máriusz: Több értelme volt, mint a te hozzászólásodnak!), tartalmához méltánytalan felelőtlenség (Kontur Pál: Nagy arcod van!), és ezért azt gondolom, hogy ilyeneket el kellene kerülni. (Nagy zaj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az önök felelőssége! - Zaj. - Az elnök csenget.) Meg lehet nézni, hogy mikor tette be a kártyáját a képviselő úr (Kontur Pál: Nagy arcod van!), úgyhogy úgy (Zaj. - Az elnök csenget.) gondolom, érdemes lenne egy kicsit nagyobb felelősséggel viseltetni az ügy iránt, merthogy ami a jelentés tartalma, az nemcsak a kormány magánirománya, hanem 13 kisebbségi önkormányzat vezetőjének a véleménye is.

(10.40)

Hogy milyen hitelességgel szólt itt néhány megszólaló? Csak említést tennék arról, hogy Schmidt Ferenc azt mondta, hogy itt mindössze 34 oldal fogalmazza meg a hazai kisebbségek helyzetét. Schmidt Ferenc szíves figyelmébe ajánlom, hogy ez a 10808. számú iromány, amit egyébként az ország lakossága meg akár Ausztráliában a magyarok is olvashatnak - annyira nyilvános -, ha összeadja az oldalszámokat, áll egy 64 oldalas jelentésből, egy 34 oldalas mellékletből és 57 oldal függelékből. Ez összesen 155 oldal. Tehát nehogy véletlenül félreértse valaki is, nem 34 oldalas jelentést tartok a kezemben. Ennél nyilvánvalóban több energiát szánt a kormány a jelentés készítésére.

Többen a vitában megszólaltak, és mindenféle állításokat fogalmaztak meg, ellenzéki képviselők ragadtatták magukat olyan mondatokra, hogy rosszabb a 13 kisebbség helyzete, mint volt, aztán hogy a 13 kisebbségi vezetővel nincs érdemi párbeszéd. Szeretném ezeket nagyon egyszerűen, de visszautasítani, mert ez nem így van. Tényszerűen nem így van! Sem a párbeszéd hiánya nem jellemző, sem az, hogy mind a 13 kisebbség helyzete Magyarországon rosszabb lenne akár két évvel, négy évvel, hat évvel, nyolc évvel ezelőtthöz képest.

Többen hiányolták, hogy miről nem szólunk ebben a jelentésben, hogy az ÁSZ-jelentésről nem szólunk, az ombudsmani jelentésről nem szólunk. Arra szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét, hogy ezek a kormánytól független szervezetek, amelyek alkotmányosan az Országgyűlésnek tartoznak jelentéstételi kötelezettséggel, mint ahogy a kormány is. Ne tessenek elvárni a kormánytól olyan jelentéstételt vagy arra való választ, reagálást, polémiát, ami egy alkotmányosan tőle teljesen független szervezet jelentéséhez, dokumentációjához, bármihez kapcsolódik.

Nem hiszem, hogy a kormánynak kellene összegezni ezeket a jelentéseket, kommentálnia ezeket a jelentéseket. Önök nyilván használják a munkájukban, szerintem helyesen is teszik. A jelentéssel kapcsolatosan többen számokat, tényeket próbáltak vitatni. Némi méltányosságot szeretné kérni; méltányosságot a tekintetben, hogy ha egyszer a tények tények, azokat legalább ne vonjuk kétségbe.

Varga József végül is a vitában bevallotta, hogy igen, '98 és 2002 között, amikor a Fidesz kormányzott, nem volt a költségvetésben telepfelszámolásra pénz. Hogy miért nem volt, hogyan nem volt, lehet firtatni, de nem volt, tényszerűen nem volt. (Révész Máriusz: A cigányok helyzete tíz év múlva még rosszabb lesz.) 2002 óra van pénz - még egyszer mondom, van pénz - telepfelszámolásra, ne vitassuk azt, hogy egyébként jó néhány telepfelszámolás meg is történt, és ne vitassuk, hogy (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) 1 milliárd forint idén van egyébként telepfelszámolásra 2008-as maradványpénzből, és nem ellenzéki képviselők módosító indítványának eredményeként.

Nem kell vitatni ezeket a tényeket. Nem kell vitatni azt sem, hogy '98 és 2002 között az utolsó kétéves költségvetésben közmunkára nem volt összesen csak 100 millió forint, miközben egyébként azóta milliárdok tömkelege van, ami valamelyest lehetőséget jelent a hazai roma lakosság számára. Nem mondom, hogy ennek kell lennie, csak legalább ne vitassuk el, hogy ezek a különbségek vannak, léteznek.

Lehet a forintokról is különböző véleményünk, de az ország számára nyilvános dokumentumok - mint a zárszámadási törvények - alapján meg lehet nézni, hogy az elmúlt négy évben meg az azelőtti négy évben, meg az azelőtti négy évben például romaprogramokra mennyi pénz volt. Azt látjuk, hogy folyamatosan tízszereződött az összeg. Hogy ez milyen hatékonyságú, milyen eredményességű? Azt vitassuk meg! De a tényeket, kérem, ne tessenek elvitatni, mert akkor nagyon rossz pályára keveredünk.

Az a probléma az ilyen jelentéseknél, hogy egy nagyon nagy fontosságú probléma bekerül abba az ócska, lejáratódott politikai cirkuszba, ami után már nem tudunk végeredményt felmutatni. Varga Józseffel szeretnék nagyon egyetérteni abban, hogy kétféle hangon szólalt meg ma, és én a második hozzászólásával szeretnék leginkább egyetérteni. Az első: mint bizottsági eladó, elmondta a kötelező gyakorlatot, amit értek. Ott az volt a feladat, hogy a párt álláspontját kellett képviselni. Aztán mint Varga József képviselő, elmondta a saját véleményét, és aki odafigyelt a vitában, hallotta, hogy egy másik hang szólalt meg, mint ahogy másik hang szólalt meg Teleki László szájából is, azaz ki tetszettek énekelni a politika kórusából, és én ehhez szeretnék leginkább kapcsolódni.

Teljesen egyetértek azzal, amit Varga képviselő úr mondott, hogy tanulni, dolgozni akaró embert a középpontba. Teljesen egyetértek azzal, hogy a politika fogságából a romaproblémát mint olyat... - ami nem húsz év problémája, csak szoktuk mondani ezt a húsz évet, ez száz év problémája Magyarországon, amit egyébként egy kétéves jelentésen nem biztos, hogy méltányos számon kérni, hogy abban a két évben a kormány miért nem oldotta meg, de ez csak ez zárójeles megjegyzésem. Arra szeretnék ráerősíteni, hogy való igaz, hogy ki kéne a politika fogságából emelni a romatársadalom, a magyarországi romatársadalom problémáinak megoldását, és józanul, higgadtan, politikai fogságoktól, karámoktól, pártoktól függetlenül, józanul értékelni azt, ami volt, és józanul meghatározni azt, hogy mit lehet közösen tenni és Magyarországon a hazai romatársadalom felelésére, integrációjára. Tettünk rá kísérletet.

A "Roma integráció évtizede" stratégiai programot a Magyar Köztársaság Országgyűlése 341 egyhangú szavazattal fogadta el itt a parlamentben. Bár Schmidt Ferenc 4-5 percet szánt a hozzászólásából arra, hogy ostorozza ezt a programot, de szeretném Schmidt Ferenc figyelmét felhívni, hogy ő maga is megszavazta ezt a programot, mert közben, amíg zajlott a vita, megnézettem a szavazási jegyzékben.

Döntse el, hogy vitatkozik ezzel a programmal, amit megszavazott, vagy inkább annak végrehajtásán akar dolgozni, de az úgy nem megy, hogy valamit szapulunk egy politikai vitában, azt, amit egyébként mi magunk néhány évvel ezelőtt igen szavazatunkkal megerősítettünk. Van egy közös stratégiánk tehát, közösen egyhangúlag fogadtuk el ezt a stratégiát, dolgozzunk rajta közösen! Ha állandóan a politika csapdájába csaljuk be a romaproblémát, abból nem lesz végeredmény, mert állandóan mindenki a maga igazát akarja védeni, és igazolásokat akar keresni.

Ennek szép példája, hogy azokat a feszültségeket, amelyek léteznek Magyarországon a romák és nem romák között, Révész Máriusz a kormány számlájára írta. Kell hozzá - finoman szólva - edzettség, de azt is mondanám - és elnézést a kifejezésért -, hogy némi vastag bőr is, hogy az ember ilyeneket kimondjon a száján (Bernáth Ildikó: Csak elegánsan!) olyan párt képviseletében - arcpirulás nélkül -, amely párt a polgári körökben nevelte ki azt a Vona Gábort, aki ma a Jobbik vezetője; amely párt számos önkormányzatban koalícióban kormányoz a Jobbikkal; amely párt az elmúlt években nem méltóztatott egyetlenegyszer sem elhatárolódni sem a Jobbiktól, sem a Magyar Gárdától. Egészen a tegnapi napig nem méltóztatott eseményeket sem kommentálni. Tegnaptól úgy tűnik, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke rádöbbent, hogy itt új helyzet van, és el kell határolódni attól, ami történt.

Mind ez idáig, Révész Máriusz képviselő úr, sem ön, sem a pártja ezektől nem határolódott el, sőt tegnapelőtt egyhangúlag az edelényi polgármestert - aki Magyarországon közismert a rasszista megnyilvánulásairól - képviselőjelöltté emelték. (Révész Máriusz: Ugyanazt mondta, amit a Veres felesége...) Azt gondolom, hogy legalább piruljon el, legalább nézzen tükörbe, és legalább szégyellje el magát, hogy olyan feszültségekért, amit maguk gerjesztettek, a kormányt teszi felelőssé.

(10.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a jövőben akkor járunk el helyesen, ha a tényeknél maradunk, a tényeket igyekszünk természetesen a magunk nézőpontjából minősíteni. Szeretnék egyetérteni mindazokkal, akár itt a parlamentben, akár parlamenten kívül, akik úgy gondolják, hogy nem lehet a 13 kisebbség ügyét egy kalap alatt kezelni.

Igen, a roma kisebbség problémáit külön eljárásokkal, mechanizmusokkal, megoldásokkal, cselekvési tervekkel, intézményekkel - nem sorolom végig - kell megoldani, és nem lehet besorolni a másik 12 hazai nemzeti kisebbség intézményrendszerébe, eljárásmódjába.

Igen, kerülgetjük ezt a problémát, de azt gondolom, hogy ezt akár őszintén ki is lehet nyugodtan mondani, és meg kell nézni, hogy azok a mechanizmusok, intézmények, eljárások, amelyek egyébként 12 nemzeti kisebbség számára belakhatók, használhatók, elfogadhatók, továbbfejleszthetők, azok alkalmazhatók-e a 13. kisebbség számára.

Ha az a válaszunk egy elemzés után, hogy igen, akkor folytassuk ezt az utat. Ha az a válaszunk egy elemzés után, hogy nem, akkor pedig merjünk változtatni, és ebben szeretnék egyetérteni mindazokkal a Parlament falain belül és kívül, akik ezt ily módon vetik fel. Nem jó, ha egymás terhére működnek ezek a mechanizmusok és eljárások.

Befejezésül szeretném megköszönni mindenkinek, aki a beszámoló, a jelentés készítésében közreműködött; nemcsak a hivatali szervezetek közreműködőinek, hanem a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok vezetőinek, testületeinek és a szervezetek képviselőinek a munkáját is.

Bízom benne, hogy akik olvassák az interneten ezt a beszámolót, azok visszaigazolják, hogy nem a kormányról szól a jelentés, hanem a kisebbségekről szól, azok két évéről szól, és ha politikusok különféleképpen minősítik is ezt a jelentést, a tények magukért beszélnek. Ezeket a kisebbségek teljesítményéből, a kisebbségi szervezetek, önkormányzatok teljesítményéből elvenni nem lehet, nem lenne méltányos, hanem inkább meg kéne köszönni ezt a teljesítményt.

Ennek jegyében köszönöm szépen a vitában való részvételét a képviselőtársaknak.

Köszönöm, elnök asszony, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megköszönöm az ön zárszavát, ugyanakkor képviselőtársaimnak nem tudom megadni a reagálás lehetőségét, annak ellenére sem, hogy ön a zárszóban vitát gerjesztett, miközben a képviselőkre reagált.

Célszerű ezt a vita folyamán megtenni. (Csizmár Gábor: Csak reagáltam.)

Az együttes általános vitát lezárom. (Révész Máriusz: Ilyen kis gerinces vagy...)

Tisztelt Országgyűlés! Minekutána az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön a törvényjavaslat elfogadásáról döntünk.

Képviselőtársaim! Öt perc technikai szünetet rendelek el.

(Szünet: 10.53-11.07

Elnök: Pelczné dr. Gáll Ildikó

Jegyző: dr. Szűcs Lajos)