Felszólalás adatai

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Üdvözlöm a képviselő úr felfogását és az ügyhöz való hozzáállását. Óriási fejlődést tapasztalok ahhoz képest, hogy ellenzéki oldalról a köztisztviselői törvény kapcsán milyen felszólalások hangzottak el. Félelemben tartást, fenyegetést meg egyéb oktondiságokat hangoztattak, hogy ez a közszféra dolgozóit megalázza és nem tudom, milyen helyzetbe hozza. (Bauer Tamás: Bizony megalázza!) Hála istennek, hogy ilyeneket már nem hallunk a legnagyobb ellenzéki párttól, ez mindenképpen üdvözlendő.

Egy másik kérdés, és nagyon szeretném, ha nem értene félre, képviselő úr, vagy nem támadna félreértés a szavaim nyomán: mint mondtam, nem tudnak olyan szigorú szabályozást javasolni és olyan széles személyi kört, amellyel ne értenék egyet és amellyel a kormány ne értene egyet. Egy másik kérdés, hogy ebben a törvényben gazdálkodó szervezetekre, azok alkalmazottaira kiterjedő szabályokat nyilvánvalóan nem tudunk, hiszen más a jogviszony, más a jogállás, ezek az emberek a munka törvénykönyvének hatálya alatt állnak, és nem a közszféra részei. Nem is beszélve a médiáról, a médiatörvény módosítása hosszú ideje húzódó, akut probléma. A médiatörvény módosítása kapcsán kell megoldani az önök által említett személyek problémáját. Nem hiszem, hogy a médiatörvényt most ebbe a törvényjavaslatba be tudnánk hozni vagy érdemes lett volna ezzel kísérletezni.

Ezért tehát a tekintetben tudom a nyitottságunkat hangsúlyozni, hogy azon a hosszú úton, amelyen elindultunk, ami kezdődött az országgyűlési képviselőkkel, folytatódott a köztisztviselőkkel, menet közben kiegészült a bírákkal, ügyészekkel, igazságügyi alkalmazottakkal, rendvédelmi szervek dolgozóival, amely folyamat folytatódik, hiszen a magas beosztású katonatisztekre is a most tárgyalás alatt álló törvény elfogadása után ki fog terjedni; ezen az úton nyilván tovább kell lépni, és azokra a további személyi körökre, amelyek most ebben a törvényben még nem rendezhetők, ugyanezeket az intézkedéseket meg kell hozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Rubovszky György úr, a Fidesz képviselője.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először én is arra szeretnék reflektálni, hogy számomra megnyugtató volt Tóth András képviselő úr felszólalása, mert így felcsillan a remény arra, hogy ebből a javaslatból törvény lehessen. Megítélésem szerint az általa felvetett dolgok vagy rendezve vannak a javaslattal, vagy pedig módosító indítvánnyal rendezhetők.

Az első példa, ami a bizottságban is elhangzott, a házastársi vagyonnyilatkozat kérdése. Számtalan olyan problémája lehet a közélet szereplőjének, amely először talán mellékesnek tűnik, de aztán kiderül, hogy nem az, és ezek a körülmények alkalmassá vagy alkalmatlanná tehetik a közéletben való részvételre. Én idesorolom azt is, ha a házastárs megakadályozza azt, hogy az illető személy kötelezettségét teljesíthesse. Egyébként a javaslattal ez rendezett, mert a javaslat az összeférhetetlenségi szabályok körében valamennyi személy esetében feltünteti, hogy ha vagyonnyilatkozat-adási kötelezettségét nem teljesíti vagy nem pontosan teljesíti, akkor összeférhetetlen az adott tisztség betöltésére.

A másik dolog, amellyel nagyon röviden szeretnék foglalkozni, ez a számvevőszéki kérdés. Nem hiszem, hogy valamennyi hatályos jogszabályunk tiltó vagy megengedő rendelkezését minden javaslatba be kellene venni. Nagy tisztelője vagyok a Számvevőszék elnökének, de nem értek egyet azzal a megjegyzésével, hogy bizonyos szabályok hiányoznak ebből a törvényjavaslatból. Itt az adatvédelem és a titoktartás egyéb területeken rendezve van; és arra szeretnék hivatkozni, amit már az előbb is elmondtam, hogy a Számvevőszék vezetése két körben fog vagyonnyilatkozatot kezelni, egyszer a saját dolgozói, egyszer pedig az ellenőrzöttek fölött.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Kovács képviselő úr szavainak egyetlen szegmensére még nem tudtam reagálni. Azt a rémképet festette fel, hogy általános iskolák szülői közössége által szokásosan létrehozott alapítványok vezetőinek is, akik egy-két százezer forinttal gazdálkodnak évente, a jövőben rendszeresen bonyolult vagyonnyilatkozatot kell tenniük. Szó nincs erről, a képviselő úr vagy félreérti, vagy szándékosan félremagyarázza a törvény rendelkezéseit, hiszen a törvényjavaslatból kiderül, nem valamennyi közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek kell vagyonnyilatkozatot tenni, hanem a közhasznú szervezeteknek csak egy részére terjed ki ez a kötelezettség. Itt a közalapítványokról, illetve a köztestületekről szó. Tudjuk jól, hogy a közalapítványok száma egyrészt viszonylag csekély, másrészt nem néhány százezer forinttal, hanem adott esetben néhány százmillió forinttal gazdálkodnak az ott hivatalban lévő vezető tisztségviselők. Csak erre szerettem volna rámutatni.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gyakran használjuk sokszor patetikusan azt a mondatot, hogy minden állam alapja és talpköve a tiszta erkölcs, és annyiszor mondjuk ezt, hogy már közhelyszámba megy.

(10.50)

Azt is nagyon jól tudjuk és nyilvánvaló, hogy minden közhely mögött valódi és mély igazság van, mint e mondás szerint is, azonban az erkölcsi szabályok még nem jogszabályok. Az erkölcsi szabályoknak is van természetesen szabályrendszere, sőt szankciórendszere is van, mert a társadalom szankcionálja azokat, akik az erkölcsi szabályokat nem tartják be, mégis ettől függetlenül minden olyan állam, amely valamit ad magára, és jogállamnak tekinti magát, igyekszik a jog eszközével is befolyásolni ezeknek az erkölcsi szabályoknak az érvényesülését, és nagyon sok erkölcsi szabályt jogerőre emel, hogy esetlegesen az állam is szankcionálni tudja ezeknek a be nem tartását.

Itt pontosan ilyen sorozatról van szó; azért mondom, hogy sorozatról, mert 13 jogszabály módosul e jogszabály kapcsán, és ez a 13 jogszabály valamilyen formában mind foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Itt egy hosszabb folyamatnak vagyunk a tanúi, amely először is az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokkal, vagyonnyilatkozataival kezdődött, aztán folytatódott az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a megállapításával, majd kiszélesítésével. Emlékezzünk rá, micsoda óriási vitákat vetett fel, amikor az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségének a szabályait módosítottuk, amikor az kitért a különböző önkormányzati tulajdonban lévő társaságok igazgatósági helyeire, felügyelőbizottságaira, de rendkívül fontosak ezek a jogszabályok. Ez azt mutatja és bizonyítja, hogy egy hosszabb, szerves fejlődéssorozatnak vagyunk a tanúi.

Éppen ezért most azt mondani, amikor ezt a jogszabálymódosítás-sorozatot tárgyaljuk, egy már elkezdett sorozaton belül, hogy ez kampányfogás, tisztelt Országgyűlés, erre csak azt lehet mondani, hogy itt az akció egy reakciót vált ki; az a kampányfogás, hogy eleve azt mondják, hogy kampányfogás, mert a köz érdekében születne egy jogszabály, és ezt überolni már csak úgy lehet, hogy jó lenne, de nem így, hanem valahogy egészen másként, vissza kell vonni ezt. Tehát ez a kampányfogás, de kétségtelen az is, hogy valóban van több kétharmados törvény ebben a kérdéskörben, és jó lenne, ha az ellenzék, akinek a szavazataira szükség van ezeknek a megszavazásához, megfontolná majd ezeket a gondolatokat.

Néhány pozíciót kiemelve, hiszen 12 pozícióra vonatkozik ez a jogszabálysorozat, először is: a köztársasági elnök. Felmerült a bizottsági vitákban is, hogy miért pont a köztársasági elnök. Az általános indokolás első mondata így kezdődik: alapvető jogállami követelmény, hogy a közmegbízatást teljesítők feladataik ellátása során fokozott elvárásnak feleljenek meg. Ha ezt jogszabály nem rögzítené, ez akkor is így lenne, tehát erkölcsi szabály akkor is van erre.

A magyar társadalom megkívánja minden közszereplőtől, jogszabálytól függetlenül, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen. Ha nem így lenne, tehát ha nem lenne jogszabályi erőre emelve, akkor is megkívánná a közvélemény, de mivel minden másnál is bevezetésre kerülnek ezek a jogszabályok, természetes, hogy ez az államfőnél is indokolt, és szükséges is.

A jogászok biztos emlékeznek rá, hogy a két háború között volt egy külön bíróság, a főudvarnagyi bíróság, amely arra volt hivatva, hogy a Habsburg-ház ügyeit külön tárgyalja. Most köztársaságban élünk, következésképpen a köztársaság első embere, az államfő ugyanolyan megítélés alá esik, mint minden más ember.

Szó esett arról is, hogy az önkormányzatoknál, főleg a kis önkormányzatoknál talán szükségtelen, nem is kell ilyen megkötés, hisz olyan kis összegek fölött rendelkeznek, ami ezt nem teszi szükségessé. Aki élt falun vagy egyáltalán kistelepülésen, és valóban kis összegek felett rendelkeznek ezek az önkormányzatok, annál inkább tudja, hogy a közfigyelem hogyan irányul arra, hogy vajon ezt a pénzt miként költik el. Akkor hogyne lenne fontos az, hogy egy kisközösség előtt teljesen világos és nyilvánvaló legyen, hogy annak az embernek, annak a képviselőnek, aki az ő közügyeit intézi, aki az ő pénze fölött rendelkezik, mert az ő döntése alapján lesz csatornázás, lesz út és a többi, netán a vagyongyarapodása miként történik. Ez rendkívül fontos rendelkezés, nem lehet az önkormányzatok között különbséget tenni abban, hogy nagyobb önkormányzat vagy kisebb önkormányzat; sőt, mondom, a társadalmi megítélés véleményem szerint még erősebb egy kistelepülésen, mint a nagynál, hiszen ez sokkal közvetlenebbül érinti az állampolgárokat.

A házastárs vagyonnyilatkozatára szeretnék még kitérni. A házastársak vagyonnyilatkozata benne van a jogszabályban. Tehát én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom ezt a felvetést, hogy a házastárs ezt ne teljesítse - ez nem az önkormányzati képviselőnek, nem az országgyűlési képviselőnek a kötelessége, hanem a házastársnak is. Ha egy jogszabály ezt előírja, akkor világos, hogy teljesíteni kell. Ezt azért veti fel az ellenzék - nem akarok most rosszmájúskodni -, mert ő magára nézve sem tartja feltétlenül kötelezőnek az ilyen jogszabályi előírásokat, mert azt az országgyűlési határozatot, amely igenis ebben az évben... (Dr. Avarkeszi Dezső: A határozat nem jogszabály!) Jó, szabály, országgyűlési szabály, és ezt sem tartotta be az igen tisztelt ellenzék nagy része. (Bauer Tamás: Mindenki beadta a vagyonnyilatkozatot!)

A szankciók: a bizottsági vitában erről is szó volt, hogy igazából itt állásvesztés is felmerül, ami igen súlyos, de mi van azzal, aki végül is tücsköt-bogarat összehord a vagyonnyilatkozatában? Ilyen elhangzott, és valóban el lehet rajta gondolkozni, mert az elég nehezen tűnik fel, ha valaki valótlant állít. De amikor kiderül, az mégiscsak úgy tekintendő, mint aki nem teljesítette a vagyonnyilatkozat-adási kötelezettségét, és azzal szemben igenis mindenféle szankció alkalmazható.

Összefoglalva, nem kívánom felsorolni, ez 12 pozíciót érint. Ezekből már szó volt az ombudsmanok vagyonnyilatkozatáról, hogy az miért nem nyilvános, erre külön nem kívánnék már kitérni, de összességében csak megismételni tudom azt, amit már elmondtam, hogy ez egy folyamat része, ez egy szerves folyamat; nem is biztos, hogy vége van ezzel ennek a folyamatnak, lehet hogy tovább kell gondolni, esetleg kiterjeszteni más pozíciókra is, ez nem lehetetlen. Azonban erre való hivatkozással ezt az előterjesztést támadni és nem elfogadni úgy gondolom, hogy nem jó és nem szerencsés.

Az általános vitára mi alkalmasnak tekintjük. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista:) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én Szentgyörgyvölgyi képviselőtársamnak arra a felvetésére szeretnék visszatérni, előfordulhat-e az, hogy egy közvetlen hozzátartozó nem ad vagyonnyilatkozatot.

Több tízezer főről van szó ebben az esetben, tehát nem 386 képviselőről - még ott is előfordulhat. Érdeklődnék, hogy mit tenne ön azzal a hozzátartozóval vagy házastárssal, aki azt mondja, hogy nem vagyok hajlandó vagyonnyilatkozatot tenni. Nincs ennek szankciója; egyetlen szankciója van, arra van szankciója, aki egyébként az ügyben lehet, hogy vétlen. Ez az ön jogérzéke szerint rendben lévő dolog? Persze, könnyű kimondani, hogy a törvény előírja, és ezzel a dolog el van intézve - szerintem nincs elintézve.

Tehát én azt gondolom, keresni kell egy intelligens megoldást, ami nem jelent kibúvót, nem oldja és nem lazítja fel a szabályokat, ugyanakkor az életszerű felvetésekre megpróbál valóság értékű választ adni. Az nem válasz, hogy akkor ez a kötelessége neki - nem teszi. Bíróság elé állítjuk, mit csinálunk vele? Önálló, felnőtt, ivarérett emberről van szó (Derültség.), aki úgy dönt, hogy nem hajlandó. Ebben az esetben ön mit kíván tenni?

Szóval, én azt szeretném kérni, hogy a valós élet problémáihoz kicsit nagyobb alázattal közelítsünk, mert könnyű itt azt mondani, hogy benne van a törvényben, és hajtsa végre - azért ennél bonyolultabb az élet, képviselőtársam, vegyék már ezt figyelembe!

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, azt hiszem, az élet ennél egyszerűbb. Ha valaki korrupt, közhatalmat gyakorló személy, hogyan tudja a legkönnyebben elkerülni ennek a napvilágra kerülését? Úgy, hogy rábeszéli a házastársát, akire amúgy mindent ráíratott, hogy te, galambom, tagadd meg a vagyonnyilatkozat-tételt, s akkor, ahogy ön mondja, nem volna szankciója a dolognak, magára az érintette nézve se, és az egész rendszer kijátszható volna.

(11.00)

Nem, ezt egy ponton lehet megfogni, képviselő úr, a köztisztséget betöltő személy tekintetében kell a szankciónak érvényesülni. Nincs erre más megoldás.

Szeretném még fölhívni a figyelmet arra, hogy az államháztartási törvény folyamatban lévő módosítása 13. §-ában az állami pénzek felhasználásával érintett személyek jelentős része, hogy úgy mondjam, lefedetté válik, tehát ajánlom képviselő úrnak figyelmébe ezt, kicsit megnyugtatásul is.

Az Alkotmánybíróság vonatkozásában azért tér el az eljárási szabály, azért kellett kivételt tennünk, egyébként a fő szabályt erősítő kivételt, mert az Alkotmánybíróság az Országgyűlést ellenőrzi, nagyon furcsa lenne, ha ugyanakkor az alkotmánybíráknak a vagyonnyilatkozatát meg az Országgyűlésben kezelnék. Az ombudsmannál csak a nyilvánosságra hozatal, a nyilvánosság kérdésében tér el. Erre a pici disztinkcióra azért gondoltuk, hogy szükség van, és ez nem bontja meg a logikai rendet, hiszen az ombudsmannak nagyon szűk körű kivételtől eltekintve hatósági jogköre még sincs, tehát az ő közhatalom-gyakorlása egy picikét mégis más minőségű, mint a törvénnyel érintett egyéb személyek.

Utolsó kérdés: mi van akkor, hogyha több minőség ütközik? Ma is van ezt feloldó szabály. Felhívom a figyelmét arra, hogy például a köztisztviselői törvény hatálya alá is tartozó miniszterek képviselői mivoltukban, e minőségükben megtett vagyonnyilatkozattal eleget tudnak tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a vagyonnyilatkozati kötelezettségnek. Egyébként pedig a funkcióhalmozás nem szerencsés. Ha valaki több sapkát hord, akkor bizony többször kell nyilatkozni erről adott esetben. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Avarkeszi Dezső úr, az MSZP képviselője.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először a több sapkára szeretnék reagálni. Több sapka nemcsak funkcióhalmozással jöhet létre, hanem ha valakinek a házastársa, például egy országgyűlési képviselő házastársa, köztisztviselő, máris előállt a több sapka, és azt hiszem, hogy ez nem elítélhető. Egyébként a probléma attól még valós.

Szentgyörgyvölgyi frakcióvezető úr egyik állításával szeretnék vitatkozni, pontosabban cáfolni: valamennyi ellenzéki képviselő minden jogszabályból fakadó kötelezettségének eleget tesz a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban. Tehát föl sem merülhet az, hogy azért bírálnánk egy jogszabályt, mert minekünk van olyan rossz szokásunk, hogy nem adjuk be a jogszabály által előírt vagyonnyilatkozatokat - mindnyájan megtettük.

Az egy más kérdés, hogy önök elfogadtak egy olyan országgyűlési határozatot, ami, úgy gondolom, egy másodéves joghallgató szemével nézve is alkotmánysértő, hiszen egy feles szavazással elfogadott országgyűlési határozattal kívánták módosítani a kétharmados jogállási törvényt. Ezt mi nyilván nemcsak hogy nem fogadtuk el, hanem az ebből eredő konzekvenciákat sem fogadtuk el. Egyébként ebben megerősített minket az adatvédelmi biztos úrnak az álláspontja. Talán nem véletlen, hogy ez az adatvédelmi biztos aztán már önök számára nem volt megfelelő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. A házastárs felelősségére szeretnék reagálni. Tehát mint valami olyannak címezte ezt igen tisztelt képviselő úr, mint aki az élet dolgaival nincs tisztában, hogy hogy is jön ide ez a házastárs. Kérem szépen, a magyar jog tele van ilyennel, tele van olyan szabályokkal, amelyeknél - kártérítési felelősségnél például - másnak a cselekményéért valaki más felelős: épületről lehulló tárgy - épülettulajdonos, munkajogban a gépkocsi tulajdonosa, illetőleg a munkáltató felelős. Ugyanaz a kérdés, pontosan ugyanarról van szó. Arról van szó, hogy van egy jogszabály, amely valamit előír. Ki a felelős érte? Hát igen, itt a felelősség valóban nem mindig azt terheli, hanem mást terhel. Itt valóban a képviselőt vagy az önkormányzati képviselőt terheli, de ez nem egy életidegen, nem egy jogidegen dolog. A kártérítés szabályai a magyar polgári jogban, azt hiszem, a kezdet kezdetén az osztrák polgári törvénykönyvből lettek átvéve a XIX. század végén, nem lehet ezekre a szabályokra azt mondani, hogy életidegenek. Meg kell szokni, kérem, a jogkövetést, ez kétségtelen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csákabonyi Balázs úr, az MSZP képviselője:

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudok egyetérteni Szentgyörgyvölgyi képviselő úrral. Ugyanis az őáltala felhozott példák egész más természetűek. Az épülettulajdonos felelősségéről van szó a leesett tárgyak esetében. Itt egészen másról van szó. Itt arról van szó, hogy valakinek a házastársa azt mondja, hogy én nem vagyok jogviszonyban, semmilyen jogviszonyban azzal a szervvel, amely téged mint házastársamat nyilatkozattételre kötelez, én ezt nem teszem meg, mert nem értek vele egyet. Most egy vétlen házastársat emiatt szankcionálni, történetesen megszüntetni, mondjuk, a köztisztviselői, vagy adott esetben majd látjuk, közalkalmazotti jogviszonyát, nem szeretek azzal dobálózni, de az alkotmányosság kereteit súrolja bizony. Elképzelhetetlen, hogy a szankció máshol következik be, mint ahol a mulasztás megvan. Ebben az esetben nyilvánvalóan a vétkességhez kell kapcsolódnia.

Éppen felhívnám a figyelmet a Legfelsőbb Bíróságnak egy közelmúltban megjelent döntésére, ami ugyan teljesen erre az esetre nem alkalmazható, de elgondolkoztató, amikor lefényképezik az autóst, akkor benne az autótulajdonos nem köteles abban az esetben a személyt megnevezni, ha az hozzátartozója, mert sem bűncselekmény elkövetésével, sem szabálysértés elkövetésével nem köteles vádolni a hozzátartozóját. Most akkor az a szankció, amit eddig alkalmaztak, hogy ilyen esetben hat hónapra kivonják a járművet a forgalomból, éppen ebből adódóan nem járható út. Most gondolkoznak a jogi megoldás lehetőségén, hogy hogyan lehet akkor szankcionálni. Mondom, a példa nem tökéletesen ugyanaz, de egy kis analógiával eljuthatunk odáig, hogy nem lehet a házastárs mulasztása miatt szankcionálni a vétlen házastársat.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Érdekes ez a kibontakozó vita. Én szeretnék utalni arra, hogy a köztisztviselői törvény próbálja kezelni és rendezni ezt a problémát, amikor a hozzátartozó szándékos mulasztásáról beszél, nyilvánvalóan nem lehet felróni a tisztséget viselőnek sem egy adott esetben vétlen mulasztást a házastárs részéről. Azt azonban a magam részéről nem tartom megfelelő okfejtésnek, amely szerint valaki szándékosan megsérti a törvényt, mert hiszen törvény kötelezi a hozzátartozót is ennek a nyilatkozatnak a megtételére, és aztán ezek után az ő közvetlen hozzátartozóját úgymond vétlennek tekintsük ebben a mulasztásban.

Gondolkozzunk valóban életszerűen, ez egy család, kérem, egy férj meg egy feleség. Hogyha a férj polgármester, ha közös háztartásban él a gyerek is, nyilvánvalóan ennek a családnak, ennek a gazdasági és érzelmi közösségnek és egységnek a része. Szeretném én megnézni azt a feleséget, aki jóhiszeműen az ő alkotmányos jogaira hivatkozva a szankció ismeretében meg fogja tagadni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Ott valami nagyon nincs rendben, és azt kell mondjam, képviselő úr, hogy ez nem a törvénynek a hibája adott esetben, hanem ott azzal a házassággal nincs valami rendjén. Akkor pedig lehet, hogy a házasságot kell rendezni, és nem a polgármesterségről kell lemondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem véletlenül kezdtem az erkölcsi szabályokkal. Valóban, ez egy olyan téma, ahol erkölcs és jog meglehetősen keveredik, de ez természetes, és a dolgok természetéből fakad. Én azt is nagyon jól tudom, hogy annak idején, amikor az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatáról volt szó, akkor micsoda óriási ellenállás volt annak irányában, hogy a házastársnak ne kelljen vagyonnyilatkozatot tenni. Persze, kérem szépen, itt az erkölcs, itt a közélet tisztasága... - nyilvános, mindegy. Az is hozzátartozik a közélet tisztaságához, természetesen hozzátartozik. De nagyon keverednek a vagyonok. Biztos, hogy mindenki, minden egyes képviselő, minden ember úgy tekinti a vagyonközösségét, hogy az valóban vagyonközösség, mindent beír abba? Be kell írni, kérem szépen! Felezheti természetesen, és akkor a fele lesz nyilvános, és akkor a másikból ki lehet deríteni, ha nem nyilvános, hogy azért mi van a másik oldalon.

(11.10)

Tehát itt az erkölcs és a jog valóban erősen keveredik. Még arra szeretnék egy másik mondatban reagálni, hogy az összeférhetetlenség és a vagyonnyilatkozatok halmozódhatnak. Igen, halmozódhatnak. Én annak idején nem is tekintettem jó megoldásnak az állás- és tisztséghalmozást, például azt, hogy egy országgyűlési képviselő polgármester is lehet s a többi. Ha ez nem lenne, akkor nem lenne ilyen vagyonnyilatkozat-halmozódás se, de ha már egyszer van, akkor azokat ki kell tölteni. Nincs ebben semmi különös.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós úr, az SZDSZ képviselője.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglehetősen meglepve hallgattam Szentgyörgyvölgyi Péter országgyűlési képviselő úr iménti felszólalását. Ő megemlítette azt, hogy a házastársi vagyonnyilatkozatok tételével kapcsolatban milyen óriási ellenállás volt az Országgyűlésben. Nem emlékszem arra, hogy ön akkor tagja lett volna a Magyar Országgyűlésnek, amikor ennek a törvényjavaslatnak a vitája és előkészítése folyt. Vagyunk néhányan a teremben, akik ebben a vitában részt vettünk - csak egy része a jelen lévőknek -, valahol rosszat tetszett olvasni, képviselő úr, mert ilyenről sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon sem nem esett szó, sem nem volt probléma, és a mai napig sem jelent meg olyan problémaként, mint amilyennek ön szerette volna beállítani.

Ha már ennél a témánál tartunk, fontosnak tartom, hogy a kezdő lépésekre valamilyen módon visszatérjünk és visszaemlékezzünk, mert egyébként ennek a törvényjavaslatnak a támogatását a Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja megígérni, még változtatásokkal sem tudjuk elképzelni, hogy olyan módon alkalmassá váljon, hogy az igen szavazatunkat tudnánk ehhez a törvényjavaslathoz adni, mert a vállalt célra semmiképpen nem alkalmas. Más, nyíltan nem vállalt célokra igen, de ezt éppen a törvény óriási hibájának tartjuk, amiről később majd szeretnék néhány szót szólni.

Amikor néhány évvel ezelőtt felmerült, hogy összeférhetetlenségi szabályokra van szükség a közélet bizonyos szereplői között, és ehhez kapcsolódóan vagyonnyilatkozat-tételi szabályokra, akkor mi, akkori kormánypárti képviselők - az MSZP és az SZDSZ képviselői - egységesen úgy gondoltuk, hogy csak akkor van az Országgyűlésnek erkölcsi alapja ilyen törvényeket megalkotni, ha először a közélet egyik legfontosabb szereplőjére, magára az országgyűlési képviselőre alkot ilyen szabályt. Egy nagyon hosszú vita végén született meg a ma is hatályos törvény, és ezzel kapcsolatban néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet.

Az egyik dolog az, hogy mi az intézménynek, ennek az összeférhetetlenségi és vele együtt vagyonnyilatkozat-tételi szabályozásnak a jellege. Ez egy közjogi jogintézmény, nem pedig büntetőjogi jogintézmény, ahogy azt sokan próbálják a megközelítésükben, véleménynyilvánításukban beállítani. Ez rendkívül fontos és lényeges különbség.

Véleményem szerint a másik nagyon lényeges megjegyzendő dolog az, hogy ilyen jellegű összeférhetetlenségi szabályokra - bárhol is alkották azokat a világon - mindig, mindenkor jellemző volt, hogy alapvetően kijátszhatók. Ezek nem olyan jellegű szabályok, mint a büntető jogszabályok, amelyekkel kapcsolatban ez az igény másképp merül fel; ezek a szabályok egy más jellegű felelősségi rendszer elemét kell, hogy képezzék, és mindig is alkalmasak voltak arra, hogy adott esetben esetleg kijátszhatók legyenek.

A Szabad Demokraták Szövetsége nemcsak kezdeményezője volt, hanem részben kidolgozója és előterjesztője is annak a törvényjavaslatnak. Jól emlékszem, amikor Bihari Mihály képviselő úrral együtt benyújtottuk annak idején a törvényjavaslatot. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az a törvényjavaslat - akkor még csak javaslat, most már törvény - kiállta az alkotmányossági próbát is, mert voltak olyan indítványok - ha jól emlékszem, összesen hat területen -, amelyek az Alkotmánybíróság előtt is megfordultak, és az Alkotmánybíróság minden tekintetben alkotmányosnak találta a javaslatot.

Azért tartottam fontosnak néhány szót szólni erről a törvényjavaslatról, mert egy kicsit hasonló helyzetben vagyunk most is, amikor az Országgyűlés megfontolja azt, hogy milyen körre és milyen módon vonatkozzanak az összeférhetetlenségi, vagyonnyilatkozat-tételi szabályok - most már elsősorban vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről van szó. Egy ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség mindenképpen a személyiségi jog valamilyen fajta korlátozását, egy előzetes korlátozást jelent az érintett részéről, és ennek az előzetes jogkorlátozásnak aztán vannak utólagos vizsgálattal összefüggő következményei.

Már ott rendkívül problematikusnak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, hogy e két nagyon fontos szempont egyikét sem veszi korrektül figyelembe a kormány előterjesztése. Azt a kört, hogy kik azok, akiket ilyen módon a személyiségi jogukban korlátozni kell, csak rendkívül gondos körültekintéssel szabad megválasztani, és csak a legszükségesebb esetekben és mértékben kell ezt a kört megvonni, viszont amikor a kört megalkotta egy törvény, akkor nagyon fontos, hogy ez a kör egy precíz utólagos vizsgálat révén megfelelően ellenőrzött legyen. Ennek a két dolognak feltétlenül egyensúlyban kell lennie.

Mi egyetértünk azzal - és az elmúlt években ezt nem egy alkalommal el is mondtuk -, hogy az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályozást követnie kell - ha úgy tetszik - egy sor más ilyen jellegű szabályozásnak, mert a közélet tisztaságához mindenképpen hozzátartoznak ezek a szabályok. Ezért elviekben ezt támogatni tudnánk.

Ha már a megalkotott kör témájánál vagyunk, akkor azt kell mondanom, hogy ebből a szempontból sem elfogadható számunkra a törvényjavaslat. Véleményünk szerint ez a kör önkényesen került megalkotásra, és indokolatlanul rendkívül széles. Úgy gondoljuk, úgy lenne indokolt meghatározni az érintettek körét, ha valamilyen egységes rendező elvnek, valamilyen normativitásnak lehetősége lenne érvényesülnie.

Mi például nem tartjuk helyesnek - mert csak látszatintézkedés, ami nagyon jól fest a közvélemény előtt és hangzatosan szól -, hogy a köztársasági elnöktől kezdve a legkisebb falu önkormányzati képviselőjéig mindenki belekerül ebbe a körbe, és lesz érintett ebben a tekintetben. Mi nem gondoljuk, hogy például a köztársasági elnök úrnak vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége kellene hogy legyen, bár az államtitkár úr azt mondta, hogy ezzel egyetért. Nyilván nem várható, hogy ilyen helyzetben bármilyen köztársasági elnök is úgy nyilatkozzon - ha felmerül a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség -, hogy nem ért vele egyet. Ettől függetlenül nem tartjuk helyesnek, hogy ebbe a körbe belekerült, mint ahogy azt sem tartjuk helyesnek, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosai is belekerüljenek ebbe a körbe. Például helyes rendező elvnek gondoljuk azt, hogy azokra vonatkozóan, akik közvetlenül nagy összegű közpénzekkel bánnak, indokolt lehet egy ilyen jellegű kör megalkotása. De az imént említett két példával együtt ezt nem tartom jónak és helyesnek.

Különösen nem tartjuk jónak és helyesnek, hogy például a közalkalmazottakra olyan módon kerüljön megalkotásra ez a törvény, hogy most csak egy abszolút átláthatatlan keret jelleggel szabályozzuk a dolgot. A törvény általában véve megteremti a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a közalkalmazottakra, és majd rábízza a miniszterre, hogy ő maga döntse el, hogy ebben a körben kik lesznek érintettek. Véleményem szerint a közalkalmazotti körön belüli szűkebb kör meghatározása ettől a pillanattól kezdve csak önkényes lehet. Ez így semmiképpen nem fogadható el.

Magát a szabályozást is rendkívül elnagyoltnak és végiggondolatlannak tartjuk. Az talán csak egy apró technikai észrevételnek tűnik, hogy a mindössze 14 szakaszos törvényben - ha jól számoltam - 16 másik törvényt érintünk, de lehet, hogy tévedek, és esetleg egy-kettővel több vagy kevesebb. Fenntartom magamnak a jogot, hogy ne 16, hanem csak 14 olyan törvény legyen, amelyet érintünk egy 14 szakaszos törvényben - vagy tizenhármat, teljesen mindegy. Enyhén szólva, nem elegáns ez a dolog, mert összevisszaságot teremthet; egyszerűen nincsenek benne rendező elvek.

(11.20)

Nincsen benne olyan normatív elképzelés, amely végigvonulna esetleg a törvényjavaslaton. Nincs egyetlenegy olyan elv sem, amire azt lehet mondani, hogy ez az az elv, ami alapján mindegyik érintett a törvényjavaslat hatálya alá tartozik, és indokolt, hogy oda kerüljön.

Abban az esetben, ha ez a törvény hatályba lépne, következnének az újabb, nagyon nagy problémák vele kapcsolatban. Egyrészt ha már megalkottunk egy törvényt ilyen kötelezettségekkel, akkor az úgy helyes, ha ez a törvény képes betölteni a feladatát, azaz alkalmassá válik arra a célra, amiért a törvény megszületett. Egyrészt - már mások is elmondták előttem, én is részben megismétlem -, ha ez a törvényjavaslat hatályba lép, akkor rendkívül könnyen kijátszható lesz. Láthatjuk az elmúlt időszakból is, egy sor olyan esemény történik körülöttünk a közéletben, amely ékes bizonyítékát adja annak, hogy milyen módon lehet visszaélni az ilyen jellegű szabályozással. Tehát nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze ezt az, úgymond, esetlegesen nem indokolható vagyongyarapodást.

Egy érdekes jellemzője a törvénynek: majdnem mindenhol csak az merül föl elsődleges követelményként, hogy a benyújtásra kötelezett teljesítse a benyújtási kötelezettségét. A vagyonnyilatkozat-tétel elmaradása a törvény erejénél fogva az adott betöltött státus megszüntetésével jár az esetek nagy részében. De ezen kívül igazából semmilyen érdemi rendelkezése nincs a törvényjavaslatnak, amely alkalmassá tenné arra, hogy végig lehessen vinni ennek a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségnek a szabályozását a korrekt ellenőrzésig, és minden tekintetben alkalmas legyen arra, amit egyébként a kormányzat hangoztat ezzel kapcsolatban. Például, ha fölmerült volna az a kormányzatban, hogy egy ilyen vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség után, amennyiben indokolt esetben vizsgálat indul a vagyonnyilatkozatban foglaltak megsértésével kapcsolatban, akkor csak akkor lehet hatékony a vizsgálat, ha például egy bizonyítási teher megfordul ebben a tekintetben. Én nem találtam ilyen jellegű szabályt sehol, és pontosan tudjuk, hogy milyen problémákhoz vezethet az, ha a jogszabályban foglaltak érvényesülését semmilyen módon vagy megfelelő hatékonysággal nem lehet kikényszeríteni.

Ami a másik nagyon nagy problémát jelenti a törvénnyel, hogy alkalmassá válik arra, hogy az érintettek körét jelentős mértékben átpolitizálja, és visszaélésekhez vezessen. Ez az egyik legnagyobb probléma ezzel, mert itt megzsarolhatóvá, kiszolgáltatottá válnak azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akiknek a függetlensége, a politikától való távoltartása nemcsak nekik, hanem az egész közéletnek, az egész társadalomnak nagyon-nagyon fontos érdeke lenne. Úgy gondolom, hogy ezt ugyan nyílt célként a kormányzat nem hirdette meg, de látjuk a gyakorlatból, hogy ki mindenkivel szemben lehet politikai nyomást - és sajnos egyre inkább elharapózik ez -, milyen jellegű politikai nyomást lehet gyakorolni egyébként függetlennek tekintendő, vagy jó lenne, ha függetlennek tekinthető lenne az a kör, az a köztisztviselői vagy közalkalmazotti kör, akiknél ez fölmerülhet. Bizony ez alkalmas eszköz arra, hogy az ilyen jellegű, nemkívánatos hatása a törvénynek beálljon.

Sok minden mást fogunk, azt hiszem, még az általános és a részletes vitában is elmondani a törvényjavaslattal kapcsolatban, még egyszer szeretném kiemelni, hogy ebben a formájában sem, de ezt a törvény átalakítva sem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, tényleg csak nagyon röviden. Képviselő úr a közalkalmazottak vonatkozásában a miniszterek szabályozási kompetenciáját találta önkényesnek, hogy tudniillik ők határozhatják meg, hogy az ágazatukhoz tartozó közalkalmazottak mely köre essék a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alá. Képviselő úr, egyetlen dologra hívnám fel az ön nagyrabecsült figyelmét. A közalkalmazottak tekintetében az ágazati miniszter nemhogy ezt határozza meg a hatályos jogrend alapján, hanem még azt is, hogy melyek az alkalmazási feltételek. (Dr. Hankó Faragó Miklós közbeszólására:) Pontosan erről van szó, képviselő úr. Tehát a miniszternek - mint többen a kevesebb - benne lévő jogosítványát vitatni, ez nem tűnik jogilag koherensnek és logikus elgondolásnak.

Ami pedig azt illeti, végre visszajött az ellenzéki hang, amelyet hallottunk a köztisztviselői törvény vitája során is a félelemkeltés, kiszolgáltatottság tekintetében. Hála istennek, a nagyobbik ellenzéki párt részéről már nem hallottunk ilyesmit.

Ami azonban azt illeti, hogy megzsarolhatóvá válnak egyesek, nos, döbbenten hallom az ön ezzel kapcsolatos okfejtését. Miről van szó? Ha valakinek a vagyonnyilatkozatából kiderül az, hogy legális úton nem igazolható vagyonszaporulata van, akkor nyilván vele szemben felmerül a korrupció gyanúja. Őt elvileg azzal zsarolhatja a vagyonnyilatkozatát ismerő elöljárója, hogy tud erről a tényről, ám nem teszi meg a törvény által előírt lépéseket, nem teszi meg a büntető feljelentést, hanem valamilyen más eszközként használja fel az így birtokába jutott ismeretet.

Képviselő úr, itt két bűncselekményről van szó. Egyrészt egy korrupcióról, amit az érintett követ el, amivel szemben a törvény erejével fel kell lépni; a másik esetben pedig az elöljáró bűncselekményéről, a zsarolásról van szó, amivel szemben ugyancsak el kell járniuk a hatóságoknak, például az érintett és megzsarolt személy feljelentése alapján.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy látom, nem tudom, hogy mikor kezdte el az IM ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését, de elkezdtek egy ütemben dolgozni, majd valamikor, a munka valamilyen fázisában közölték önökkel, hogy kérem, na itt a vége, be kell nyújtani, mert a dologgal el kell számolni. Ebből következik az, hogy egy sor illesztési feladat ebben a törvényben nem került elvégzésre. Valahogy le kellett zárni az előkészítést, mert fölpörgették, mert el kell számolni az üggyel, emiatt egy sor olyan dolog van benne, amely nemcsak hiány, hanem nagyon nehezen megoldható probléma is.

Például amiről nem volt szó, hogy a mentelmi bizottság egy sor pluszfeladatot kap. A mentelmi bizottság mint a parlament állandó bizottságainak egyike, megfelelő feladatkörrel és eljárási renddel rendelkezik, amelyet a Házszabály rendez. Most a mentelmi bizottság megkapja az országgyűlési biztosok, a jegybank vezetőinek, a monetáris tanács tagjainak és az Állami Számvevőszék vezetőinek vagyonnyilatkozati ellenőrzését, nyilvántartását meg egyebeket. Nincs a dolog megint elrendezve! Házszabályban fog megtörténni? Hogyan történik ez? Mi az az eljárási rend? Ki fogja ezt az eljárási rendet megállapítani?

Vagy folytathatnám a sort, a záró vagyonnyilatkozat kérdése: egyszerűen az a fogalom, hogy van nyitó, van folyamatban lévő, tehát a ciklus valamilyen stációjában lévő vagyonnyilatkozat meg záró. A záró vagyonnyilatkozat szerepe egyszerűen ebben a törvényjavaslatban nem rendezett. A szankciók: gyakorolhat, nem gyakorolhat tisztséget, tiszteletdíjat kap vagy nem kap.

Azt lehet persze mondani, hogy ezek nagyon egyszerű kérdések, de azt gondolom, a végrehajtás szempontjából sarokkövek, amely sarokkövek nincsenek letéve, ebből adódóan a végrehajthatóság rendkívül illuzórikus.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő hosszú nevű törvényjavaslat alapvetően a közéletet alakító és döntéshozatali pozícióban lévő személyek iránti közbizalom megteremtésére, annak erősítésére, fenntartására irányul. A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogat minden olyan elképzelést, amely ha csekély mértékben is, de a perspektívákat magában hordozóan előmozdítja a közéletet alakító személyek iránt a megérdemelt közbizalom kialakulását, erősödését és fenntartását. Nem lehet ugyanis a közjó nyomvonalán olyan közéleti tevékenységet tartósan folytatni, amely nélkülözi az ahhoz szükséges közbizalmat.

(11.30)

A MIÉP egyik jelszava az elmúlt választási ciklusban az volt, hogy "csak a tiszta kéz lehet erős". Ez továbbra is meggyőződésünk.

Korruptsága miatt megvetett és hitványnak tartott ember nem lehet tartósan a közéletünknek döntési jogkörrel alakító résztvevője. A törvényjavaslat közéletünk számos közmegbízatást teljesítő szereplőjére kiterjeszti a vagyonnyilatkozat adásának kötelezettségét. Fontos közhatalmi és más közfeladatokat ellátó személyek esetében, különösen ha a funkció a közpénzek feletti döntéshozatalra is vonatkozik, ez igenis indokolt követelmény.

A MIÉP-frakció támogatja ennek a követelménynek a törvényi szintű megfogalmazását és érvényesítését. A vagyonnyilatkozat annak megállapítására szolgál, hogy e fontos közéleti résztvevők a tisztségük keletkezése és megszűnése közötti időszakban elértek-e olyan vagyongyarapodást, amely életszerűen következik legális jövedelmükből, vagy pedig a vagyongyarapodásuk meghaladja-e ezt a mértéket.

Közbizalmat csorbító jelenség az, hogy bizonyos közéleti szereplők a közéletbe rövid időre belépnek, majd mesés vagyongyarapodással távoznak onnan, és ennek nincs meg az ellenőrzési módja. Itt személyiségi jogok sérelme miatt nem kívánok neveket említeni, de sok nevet elő lehetne hozni. Viszont a törvényjavaslat természetesen a jövő időre vonatkozik. Akik eddig összeszedték, ha úgy tetszik, összelopták magukat, majd eltávoztak a közéletből, azokra sajnos nem fognak a törvényjavaslat hatálya alá tartozó előírások vonatkozni. A törvényjavaslatnak nincs visszamenőleges hatálya. Aki a kedvező lehetőségeket kihasználva lelépett, nem kötelezhető e törvény alapján semmiféle utólagos elszámolásra. Ha ez már így történt, legalább a jövő időre vonatkozva ne teremtsük meg ezt a lehetőséget.

Többen elmondták, és való igaz, hogy a törvényjavaslat igen széles körre terjed ki, amit mi helyesnek tartunk. Így a köztársasági elnökre, a miniszterelnökre, az Országgyűlés elnökére, az Alkotmánybíróság elnökére és az alkotmánybírókra, az állampolgári jogok országgyűlési biztosára, a polgármesterekre, a helyi önkormányzati képviselőkre, a közjegyzőkre és az ágazati miniszter által meghatározott közalkalmazottakra, a Magyar Nemzeti Bank elnökére, alelnökeire és vezető alkalmazottaira, a monetáris tanács tagjaira, az Állami Számvevőszék elnökeire, elnökhelyetteseire, egyéb vezetőire és számvevőire, a Gazdasági Versenyhivatal elnökére, elnökhelyetteseire, a Versenytanács tagjaira és vizsgálóira, egyes közhasznú szervezetek vezető tisztségviselőire, bizonyos egyedi állami önkormányzati támogatások döntés-előkészítésében vagy döntéshozatalában érdemi befolyással legálisan rendelkező személyekre vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget ró.

Valóban nagyon széles a kör, valóban több ezer embert, lehet, hogy akár több tízezer embert is érint, de nem a szám a lényeg ebben az esetben, hanem hogy olyan személyekre terjed ki, akik közpénzek felett rendelkeznek, közpénzek ügyében dönthetnek, vagy közpénzek elkötését ellenőrizhetik. Nem az a lényeg, hogy hány ember, hanem az, hogy milyen kör. Mi egyetértünk ezzel a körrel.

Helyenként a javaslat összeférhetetlenségi klauzulákat is alapít vagy módosít. Ez nem vitatható módon közbizalmat erősítő hatású. E vagyonnyilatkozatok kezelése vonatkozásában vagy az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályok, vagy a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok, vagy esetenként újonnan kreált szabályok vonatkoznak. Ezek a kezelésre vonatkozóan alapvetően ügyviteli és iratkezelési szabályok, első olvasatra racionálisnak tűnnek, bár lesznek kérdéseink is ezekkel kapcsolatban.

Természetesen tudjuk, hogy a vagyongyarapodás eldugható. Ennek megoldására számos jogtechnikai megoldás szolgál. Itt egyes ellenzéki képviselőtársaim már mondták a házastárs ilyen jellegű bevonását, remélem, hogy ebben a körben ez nem lesz általános, és pláne nem jó tippeket adni.

A közszolgálat területén azonban a törvényjavaslat tartalma szerint számos kisember van összekeverve jelentős tisztséget betöltő személyekkel. A köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Állami Számvevőszék elnöke és így tovább, nem azonos befolyással bír a közéletre, mint például egy önkormányzati képviselő. Ezért gondot okozhatnak a gyakorlatban az előterjesztésekből könnyen következő, de a törvénytervezetben nem megoldott ütközések olyan személyek vagyonnyilatkozatainál, akik más jogszabály, így az országgyűlési képviselők vagy a közalkalmazottak, önkormányzati képviselők, polgármesterek s a többi vagyonnyilatkozatára vonatkozó szabályok alapján is kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni.

Így például, ha a vagyonnyilatkozat tételére kötelezett közalkalmazott egyben országgyűlési képviselő is, akkor ő az országgyűlési képviselőkre előírtak szerint évente is és a javaslat elfogadása esetén háromévente is köteles vagyonnyilatkozatot tenni. Ezt az ellentmondást és problémát fel lehetne oldani azzal, hogy amíg a vagyonnyilatkozat tételére kötelezett közalkalmazott, önkormányzati képviselő, polgármester és így tovább egyúttal országgyűlési képviselő is, addig az országgyűlési képviselői vagyonnyilatkozata pótolhatná a közalkalmazotti vagyonnyilatkozatot is, hiszen az országgyűlési vagyonnyilatkozata úgyis nyilvános, tehát könnyen ellenőrizhető e közalkalmazott, önkormányzati képviselő, polgármester vagyongyarapodása.

A vagyonbevallások nyilvánosságára vonatkozó és a tervezetben szereplő előírás szerintünk nem tekinthető ésszerűnek és méltányosnak. Bizonyos fontos tisztségek betöltése esetén a vagyonbevallás nem nyilvános, ugyanakkor alacsony tisztségek betöltése esetén a vagyonbevallási kötelezettség és a vagyonbevallás nyilvános.

Önkormányzati képviselők esetén a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy vagyonbevallásuk nyilvános legyen - helyes. Ugyanakkor az Állami Számvevőszék elnökének, elnökhelyetteseinek és számvevőinek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének, elnökhelyetteseinek, továbbá például a monetáris tanács tagjainak vagyonbevallása a törvényjavaslat szerint nem nyilvános.

A MIÉP képviselőcsoportja úgy véli, hogy ezek a tisztségek sokkal jelentősebbek, sokkal nagyobb közpénzek felhasználására, illetve felhasználásuk ellenőrzésére adnak lehetőséget, mint egy község valamelyik önkormányzati képviselőjének a közpénzekre vonatkozó befolyása. Célszerűnek látjuk tehát egységesen szabályozni a nyilvánosság kérdését a törvényjavaslatban felsorolt tisztségek vonatkozásában.

A közéletiség iránt táplált közbizalmat az erősítené jobban, ha minden vagyonnyilatkozat nyilvános lenne. E szabályozás azért szükséges, mert a közélet által kínált munkakörök ugyanis nagy átlagban nem versenyképesek az üzleti élet lehetőségeivel. Az üzleti élet vezető munkaköreiben a közbizalom és a tisztesség nem feltétlenül vezérmotívum. Az üzletember a haszonelvűség nyíltan vállalt célját arcpirítás nélkül tűzheti zászlajára, közéleti személyiség ezt nem teheti meg.

A MIÉP képviselőcsoportja egyébként nem állítja élesen szembe a gyarapodás és a közbizalom fogalmát. Ez abból fakad, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja a lakosság gyarapodásának a pártján áll.

Azt szeretnénk látni és tapasztalni, hogy mind a közéleti közszolgálatiság területén, mind az üzleti élet területén erőfeszítéseket kifejtő honfitársaink erőteljesen gyarapodjanak. Mi örülünk a gyarapodásnak, és kívánjuk honfitársaink megérdemelt - de kihangsúlyozzuk: megérdemelt - gyarapodását.

A közéletiség és a közszolgálatiság területén azonban osztjuk a törvényjavaslat azon célkitűzését, hogy a vagyongyarapodás életszerűen következzen abból a tevékenységből, amit a közéleti szereplő tisztességesen folytat. Ezen célkitűzést véleményünk szerint jelentős mértékben segítené elő kisebb módosításokkal a törvényjavaslat elfogadása.

Végül néhány technikai kérdésről is szót kell ejtenünk. Logikusnak tűnik, hogy az Országgyűlésnek beszámolással tartozó szerveknél vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek vagyonnyilatkozatait az Országgyűlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottsága tartja nyilván és ellenőrzi.

(11.40)

Ez így is szerepel a Magyar Nemzeti Bank vezetőinél és a monetáris tanács további tagjainál, valamint az Állami Számvevőszék vezetőinek esetében. E logika azonban megszakad az állampolgári jogok országgyűlési biztosánál, ahol nincs ilyen előírás, pedig az ő esetükben is szerepe van a mentelmi bizottságnak, így a vagyonnyilatkozatba való betekintés engedélyezésére javaslatot tehet az Országgyűlés elnökének, vagy indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást az arra alapot adó okok miatt - csak éppen az nincs rögzítve, hogy hol tartják nyilván és hol ellenőrzik az ő vagyonnyilatkozataikat. Remélem, hogy még beilleszthető ebbe a logikus sorba, hogy az országgyűlési biztosok vagyonnyilatkozatait is az Országgyűlés mentelmi bizottságánál kell nyilvántartani és ellenőrizni.

Valóban felmerült már az a kérdés, hogy szabályozatlannak tűnik, hogy a mentelmi bizottság hogyan fogja ellenőrizni ezeket a vagyonnyilatkozatokat, amelyek most újonnan hozzá kerülnek. A nyilvántartással nincs különösebb gond, mert mint a mentelmi bizottság tagja tudom, azt elég könnyű ellenőrizni, hogy valakik leadták-e a vagyonnyilatkozatukat vagy nem. De ha ezek a vagyonnyilatkozatok a tervezetben meghatározottak szerint továbbra is nem nyilvánosak, titkosak lesznek, akkor nem igazán tudom, hogy a mentelmi bizottság hogyan fogja majd ellenőrizni azokat, és hogyan tud majd az ilyen, nem szabályozott ellenőrzés esetén javaslatot tenni az Országgyűlés elnökének akár a tisztség megszüntetésére, akár más szankcióra. Tehát a mentelmi bizottság ellenőrző szerepe teljesen szabályozatlan. Úgy gondolom, a hátralévő időben az előterjesztőnek módosító indítványokkal egyrészt be kellene illesztenie az országgyűlési biztosok vagyonnyilatkozatának, vagyonbevallásának ellenőrzését és nyilvántartását a mentelmi bizottsághoz, és rendezni kellene a mentelmi bizottság ellenőrzési mechanizmusát.

Némi problémát az is okozhat, hogy a mentelmi bizottság jelenleg is komoly gondokkal küzd a már most is általa őrzött vagyonnyilatkozatok tárolása kapcsán a tárolókapacitások szűkössége miatt. Újabb csoportok, még ha ezek nem is olyan nagyon nagy létszámúak, vagyonnyilatkozataival való foglalkozáshoz meg kell teremteni a szükséges feltételeket is. Természetesen tudom, hogy e feltételek megteremtése nem ennek a törvényjavaslatnak, nem ennek az előterjesztésnek a feladata és része kell hogy legyen, de ha elfogadásra került a törvény, akkor nem szabad majd megfeledkezni erről.

Összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot, egyetért annak célkitűzéseivel, azaz a közbizalom erősítésével, megteremtésével, fokozásával. Megjegyezném: nem jó az, ha egyes képviselők akarják megmondani, hogy mi méltatlan vagy mi nem méltatlan egyes közszereplőkhöz, ezt bízzuk őrájuk, hogy ők ez ügyben hogy nyilatkoznak; a fogadatlan prókátornak mindig meg szokott lenni a maga helye. A MIÉP frakciója azonban olyan módosítások befogadására kéri az előterjesztőt, amelyek egységesen javasolják majd valamennyi érintett közszereplő, valamennyi érintett személy számára a nyilvános vagyonbevallást, és megfelelő módon szabályozzák a mentelmi bizottság ez irányú feladatait.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője. (Tóth András: Kettőperces?) Kettő.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az analógiák kérdésére visszatérve szeretnék arra is utalni, hogy az önkormányzati képviselők jogállására vonatkozó törvény módosításakor a törvény előterjesztője azt az eljárási módot vette alapul, amely az országgyűlési képviselőkre került kialakításra. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az élet már itt is megelőzte egy lépéssel azt az álláspontot, amely ebben a törvényjavaslatban leírásra került, hiszen épp most egy olyan módosító indítvánnyal foglalkozunk, amely megpróbálja valamilyen módon kiegyensúlyozottá tenni a vagyonnyilatkozat ellenőrzésére irányuló és bárki által kezdeményezhető eljárást.

Tételesen arról van szó, hogy feltételezhető vagy nem zárható ki - hogy még pontosabban fogalmazzak -, hogy adott esetben - pláne egy önkormányzat esetében - zaklató jellegű, megalapozatlan, ismételten megalapozatlan kezdeményezésekkel operálnak valakik, és erre az esetre azért érdemes lenne egy - megint csak azt gondolom - intelligens szabályt alkotni, amely kizárja a zaklató jellegű, megalapozatlan, ismételt vagyonnyilatkozati eljárások kezdeményezését, valami oly módon, hogy azt mondja ki: csak abban az esetben jogosult vagy szükséges az eljárást lefolytatni, amennyiben az eljárást kezdeményező új tényt, új adatot vagy bármi új körülményt tud feltárni. (Dr. Hende Csaba: Igen!) Ma ebben a normaszövegben ez még nincsen benne. Erre szeretném felhívni a figyelmet. (Dr. Hende Csaba bólogat.)

Az alapkérdés természetesen az - és ebben azért szeretném kérni majd az államtitkár úr válaszát -, hogy az érintetti körben az egyenszilárdságúvá tétel irányában van-e hajlandóság a kormány részéről, mert részünkről ebben az ügyben ez a sarokköve annak, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását támogatni tudjuk.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ - (Dr. Hende Csaba jelentkezik.) majd egy kicsit később, már kimondtam - képviselője. Elkezdtem a mondatot, és utána jelent meg Hende Csaba úr jelentkezése, de ha a képviselő úr beleegyezik (Bauer Tamás: Persze!), akkor az államtitkár úr következik két percre.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth András képviselő úr megszólított. Természetesen nyitottak vagyunk mindenféle, a törvényt jobbító javaslat előtt, és örülök, hogy ebben a vitaszakaszban remélhetőleg utolsónak szánt felszólalásában - már csak azért használom ezt a szót, hiszen még nagyon sok munkánk, közös munkánk is van ma - felcsillantotta az egyetértés és a megállapodás lehetőségét. Mi a magunk részéről ez előtt eddig is nyitottak voltunk, a jövőben is nyitottak leszünk. A pártok közötti egyeztetés elsődleges fóruma nyilvánvalóan az Országgyűlés, az Országgyűlés bizottságai és plénuma, de mi ezen kívüli egyeztetést is elképzelhetőnek tartunk. Az is világos volt előttünk, hogy egy előzetes, hosszas egyeztetési procedúra - a parlament munkaterhét figyelembe véve - időbelileg nem lesz megoldható, éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy az egyeztetés előli elzárkózásnak semmiféle szándéka nem volt bennünk.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a törvény szerkezetéből világosan kitűnik, hogy abban a nem várt esetben, ha a kétharmados támogatást igénylő részekben nem jön létre az ellenzék támogatása, a feles többséggel elfogadható szabályok abban az esetben is megállnak a maguk lábán. Ebben a sajnálatos helyzetben azt kell majd mondanunk, hogy a szükséges politikai konszenzus hiányzott, nem tudtuk megtalálni a végszavazásig azokat a közös pontokat és megoldásokat, amelyekben egyetértünk, és ezért a törvény által kitűzött céloknak csak egy részét tudjuk megvalósítani. De mint mondtam, ez amúgy is egy hosszú út, még nagyon sok lépése van hátra. Ha most nem sikerül, majd sikerül egy következő alkalommal.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most következik hozzászólásra Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legyen szabad egy kitérő megjegyzéssel kezdenem! Az államtitkár úr elmondta, illetve utalást tett arra, hogy az érintettek egyetértésével; ugyanezt tette az előző napirendi pontban: a polgári perrendtartás módosítására vonatkozó törvénynél szintén arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság meg az egyéb érintettek ezt támogatják, és akkor micsoda dolog az, hogy az ellenzék ezzel szemben az aggályait hangoztatja. Mind a két esetben igaz az, hogy az érintettek támogatása mindig egy adott környezetbeli támogatás, mondjuk, az előző esetben a Legfelsőbb Bíróság egy olyan helyzetben támogatja, amikor megelőzően a jelenlegi kormánytöbbség az igazságügyi reform alappilléreit már kiütötte, a Legfelsőbb Bíróság kénytelen ezzel a helyzettel szembenézni, és ennek a körülményei között támogat egy ilyen módosítást.

(11.50)

Ebben a másik esetben - tisztelt államtitkár úr - ki meri vagy ki kész arra, hogy azt mondja, hogy a saját ellenőrzését nem helyesli? Természetes, hogy mindenki azt mondja, hogy persze, én kész vagyok, amikor önök az ügynöktörvényt terjesztették ki, akkor persze, azt mondták az újságírók, hogy ők állnak elébe. Ez egy kérdés, és egy másik kérdés az, hogy alkotmányos-e az, hogy önök az újságírókat ragadták ki, méghozzá első helyre a különböző lehetséges körökből. Nyilván nem alkotmányos az összes, az ügynöktörvénnyel kapcsolatban általunk ismert alkotmánybírósági álláspont szerint, de ettől még a kritika lehet indokolt és megalapozott.

Ugyanígy vagyunk ezzel a szabályozással is, hiszen sem a törvényjavaslat indoklásában, sem az államtitkár úr expozéjában el sem hangzott az a gondolat, hogy ez a törvény egy jogkorlátozó törvény. Egy jogkorlátozó törvény, hiszen a magyar állampolgároknak a személyes adatuk fölötti rendelkezését korlátozó törvény. Természetesen szabad és sokszor kell alapjogokat korlátozni, csakhogy ha alapjogokat korlátozunk, akkor ezt meg kell indokolni. Meg kell indokolni, hogy a korlátozás miért arányos, és miért alkalmas a cél elérésére.

Amikor a kormány újabb meg újabb vagyonnyilatkozat-ötletekkel áll elő, akkor egy alapvető jogpolitikai, alkotmányossági összefüggésre kell felhívnunk a figyelmet. Miről van szó? Mire hivatkozik az államtitkár úr? Mire hivatkoznak a törvényjavaslat támogatói? Arra, hogy a közélet tisztasága, az állami intézmények iránti bizalom erősítése, a korrupciós veszélyek elleni fellépés teszi szükségessé azt az intézkedést, amelyet önök meg akarnak hozni. Ugyanaz a vita folyik, mint a köztisztviselői törvénynél.

Mit mondunk mi ezzel szemben? Azt mondjuk, hogy a társadalomban fellépő devianciákkal, jogsértésekkel szembeni fellépésnek két alapvető útja van. Az egyik út az, hogy a potenciális jogsértőket előre megfigyeljük. A másik út, hogy ha a jogsértés feltehetően, gyaníthatóan bekövetkezett, akkor a kérdést megvizsgáljuk. Ez a két alapvető lehetőség az élet minden területén.

Egy totális állam - természetesen ismerjük Orwell könyvéből - minden lakásban felszereli a kamerát, az emberek életét totálisan az állam által megfigyeltté teszi, és így lép fel mindenféle deviancia és neki nem tetsző viselkedéssel szemben. A jogállam ezzel szemben tiszteletben tartja a polgárok autonómiáját, személyes adataikhoz való jogát, és csak nagyon szigorúan körülhatárolt körben és feltételek mellett teszi lehetővé a személyes adatokkal való önrendelkezés korlátozását.

Itt ismét arról van szó, hogy a kormány állampolgárok legalábbis tízezreire - hogy mekkorára, azt nem tudja - kívánja kiterjeszteni azt, hogy a felsőbbség, adott esetben a miniszter által meghatározott szerv őriz és kezel állampolgári vagyonnyilatkozatokat, ahol az állampolgár és a házastársa arra van kötelezve, hogy a személyes adatait feltárja a felsőbbség, a főnökség előtt.

Nagyon fontosnak tartom ebben a tekintetben azt, amit az államtitkár úr mondott. Azt mondta, hogy nem tudnak olyan széles kört javasolni a vagyonnyilatkozati kötelezettség elrendelésére, amit ön, államtitkár úr, illetve a kormány ne támogatna. Magyarul: nem tudják elképzelni a személyes adatokhoz fűződő jog olyan széles korlátozását, amit a kormány, illetve államtitkár úr ne támogatna.

Nos, én ezt értem, az első MDF-kormány is így járt el, amikor az általános vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget akarta bevezetni, de az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek minősítette.

Az Alkotmánybíróság számos határozatban foglalkozott a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség alkotmányosságának kérdésével, és mindeddig egyetlenegy esetet ismerünk, a szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség által meghozott, az önök pártjai által elutasított országgyűlési képviselői jogállási törvényt, amikor a vagyonnyilatkozati kötelezettség megállapítását az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte. Minden más esetben ez eddig nem így volt, hogy a köztisztviselői törvénnyel mi történik, azt majd meglátjuk.

Azt gondolom, államtitkár úr, illetve megkérdezem: egyáltalán végigolvasták ezeket az alkotmánybírósági állásfoglalásokat, mielőtt önök ezt a törvényt megszerkesztették? Az az érzésem, hogy nem, hiszen ha megtették volna, akkor az indoklásban önöknek érvelniük kellett volna amellett, hogy a személyes adatokhoz fűződő jognak az önök által javasolt korlátozása arányos; arányos abban a tekintetben, hogy ezt önök milyen körre terjesztik ki, és arányos, hogy milyen módon rendelkeznek az adatok felhasználásáról, az adatokhoz való hozzáférhetőségről, és arányos-e abban az értelemben, hogy milyen adatokra terjed ki.

Tehát azt gondolom, hogy önök messze túlmentek az arányosságon, ugyanakkor nem tudják alátámasztani azt, hogy ez az eljárás a célnak megfelel-e; majd erre még visszatérek.

Amikor ennek a ciklusnak az elején Hankó Faragó Miklós képviselőtársammal benyújtottunk egy törvényjavaslatot az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségére vonatkozóan, akkor mi ezt a kérdést nagyon átgondoltuk, és azt mondtuk, hogy önkormányzati képviselők esetében érdekeltségi nyilatkozatot tartunk indokoltnak, de úgy gondoljuk, hogy vagyonnyilatkozatot az országban működő tízezernyi önkormányzati képviselő esetében nem lehet kötelezően elrendelni. Ma is ez a véleményünk. Azt gondoljuk, hogy közalkalmazottak meghatározatlanul széles körére, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget elrendelni nem lehet.

Amikor a vita korábbi szakaszában Hankó Faragó Miklós ezt szóvá tette, akkor azt mondta az államtitkár úr egy kétpercesben, hogy: de a miniszter egyáltalán a munkavállalással kapcsolatos minden egyéb feltételt is szabályoz, azt, hogy ki tölthet be egy bizonyos posztot. De ott, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr, nem alapjog korlátozásáról van szó, az nem alapjog-korlátozás, hogy ki tölthet be egy középiskolai tanári vagy egy orvosi vagy hasonló pozíciót. Az azonban, hogy vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget kinek írunk elő, ez egy alapjog korlátozása. Ilyen korlátozást miniszteri rendelet hatáskörébe adni, ez, őszintén szólva, megdöbbentő számomra.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy sokkal szűkebb körben lehet csak alkotmányos a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség elrendelése, úgy, hogy ezt tételesen és pontosan a törvény szabja meg, és nem adja miniszteri hatáskörbe. Sokkal világosabban és pontosabban kell megszabni azt, hogy egy ilyen fontos jogot hogyan lehet korlátozni.

Itt külön kérdés ez a házastársi dolog. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt térek vissza az alkalmasságra, ami szintén egy alkotmánybírósági teszt, hogy alkalmas-e a cél elérésére. Önök azt gondolják, hogy igen, a házastársat kötelezően be kell vonni a körbe, hiszen a házastárshoz is át lehet juttatni a vagyont. De ha önök újságot olvasnak, akkor pontosan tudják, hogy a szülő és a testvér szerepe legalább ekkora. A célt, amit önök állítólag el kívánnak érni, nem lehet elérni, ha a szülőre és a testvérre nem terjesztik ki a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, és csak az ízlésem tart vissza attól, hogy itt a sajtóban megjelent nevek egész sorát soroljam fel vezető fideszes politikusok hozzátartozóival kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát ez a szabályozás az alkotmánybírósági tesztnek nyilvánvalóan nem felel meg. A kérdés az, hogy a jogsértés, a korrupció elleni fellépésnek ama két eszköze közül, ami az előzetes jogkorlátozás és az esetleges ügyben való fellépés, vizsgálat és eljárás, a kettő közötti egyensúlyt önök teljesen felborítják.

(12.00)

Ugyanis az előzetes jogkorlátozást mérhetetlenül kiszélesítik, államtitkár úr, de abban az esetben, amikor egy ügy fölmerül, és amikor vizsgálódni lehetne és kellene, akkor viszont ez a kormánytöbbség és az eme kormány által irányított hatóságok minden vizsgálódást megakadályoznak és leállítanak. Amikor korrupciós gyanú merül föl a kormánnyal kapcsolatban, és parlamenti vizsgálóbizottságot kellene létrehozni, akkor önök egységesen ezt megakadályozzák, megsértve az alkotmányt és a Házszabályt, három hetenként ismétlődően. Azért csak három hetenként, mert csak három hetenként engednek be minket ebbe az ülésterembe szavazni. Amikor a rendőrségnek kellene vizsgálódnia, akkor a rendőrség egy súlyos korrupciós ügy esetében - ahogy Kuncze Gábor fogalmazta - megkukul. Ugyanakkor köztisztviselők után most közalkalmazottak és mások tízezreit kívánják vagyonnyilatkozat-tételre kötelezni. Tisztelt államtitkár úr, ez egy felborult egyensúlya a különböző eszközök alkalmazásának.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr nagy előszeretettel beszélt arról, hogy üvegzsebűvé tesszük a politikát. Ugye, itt is erről van szó? Csak éppen a kormányt nem hajlandók üvegzsebűvé tenni, amely a legtöbb közpénzről a legnagyvonalúbban és a leginkább ellenőrizetlenül rendelkezik. Üvegzsebű közalkalmazottak, üvegzsebű köztisztviselők, a miniszter, vagyis a Fidesz által kinevezett személy totális rendelkezésében arról, hogy ki és hogyan fog hozzáférni ezeknek a kisembereknek az adataihoz, és közben nincs semmiféle üvegzseb a kormánynál és a kormány által irányított szerveknél, a Magyar Fejlesztési Banknál, a Reorg-Apportnál, és hosszan folytathatnám a sort.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha van farizeus jogalkotás ebben a magyar közéletben, hát ez az igazán farizeus, igazán képmutató, igazán hazug törvényjavaslat!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr minősítéseit természetesen visszautasítom; egy tárgyszerű vita keretébe nem valók ezek az érzelemtől fűtött megjegyzések.

Ha már a szakmai kérdéseknél tartunk, képviselő úr, és az Alkotmánybíróság alapjogi tesztjére hivatkozik, jó lenne, ha legalább két kulcsszót megjegyezne: az arányosság mellett a szükségesség ez a körülmény, de ön ezt nem említette; ön alkalmasságot és minden egyebet emlegetett itt. Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul... Az alkotmányjog egy elég bonyolult kérdés, és az ön közgazdasági ismereteit nem vitatom, de jó lenne, ha meghagyná az alkotmányjogi érvelést, mondjuk, Wiener György képviselő úrnak vagy Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, akik viszont elolvasták ezeket a bizonyos alkotmánybírósági határozatokat, és tudják, hogy az alkotmány 8. § (2) bekezdése körében minek a vizsgálatára hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság.

Hogy arányos és szükséges-e, nos, ezt minden esetben meg kell vizsgálni. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ez egy arányos jogkorlátozás, és egyben a korrupcióellenes küzdelem sikerre vitele érdekében szükséges is. Ha ebben vita van köztünk, akkor nyilván lesz majd valaki, aki elmegy az Alkotmánybírósághoz, és akkor a taláros testület mindezt mérlegeli.

Kedves Képviselő Úr! A korrupciós gyanú kivizsgálását senki nem tudja ebben az országban megakadályozni, független igazságszolgáltatás működik. Valótlant mond ön akkor is, amikor azt állítja itt, hogy a kormány ellenőrizetlenül rendelkezik közpénzekkel: a kormányt ellenőrzi az Országgyűlés, ellenőrzi az Állami Számvevőszék.

A minősítéseit pedig már, azt hiszem, a bevezetőben is visszautasítottam. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Surján László úr, a Fidesz képviselője.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemrégiben beszélgettem állampolgárok egy csoportjával, és szóba jött a vagyonnyilatkozat kérdése. Azt a véleményemet fejtettem ki, hogy a vagyonnyilatkozat engem mint képviselőt, aki erre kötelezett vagyok, véd. Az engem nem gyanúsít, hanem véd. Azt gondolom, hogy a közszereplés más rétegeire, amiről ebben a törvénytervezetben szó van, ez ugyanúgy vonatkozik. Annak, aki nem korruptan éli az életét, nem kell félnie a vagyonnyilatkozattól, sőt kap egy támasztékot azért, hogy semmifajta aljas politikai indulatból elkövetett vád ne érhesse el. A vádak persze elhangoznak és minősíthetetlenek, de ha van vagyonnyilatkozat, ha van rá védelem, akkor kivédhetőkké válnak.

Nem hiszem, hogy egyetlen becsületes embernek bármifajta félnivalója volna attól, hogy leíratik egy vagyonnyilatkozat. Nem hiszem, hogy védeni kellene azokat, akiknek viszont ettől félnivalójuk van.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Avarkeszi Dezső úr, az MSZP képviselője.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném megkérdezni a tisztelt államtitkár úrtól, hogyan látja biztosítottnak a szükségességet mint feltételt, amikor azt sem tudjuk, hogy milyen körre fog kiterjedni a szabályozás. Önök sem tudhatják, hiszen majd a miniszterek döntik el kényük-kedvük szerint, hogy a közalkalmazotti körből kinek kell vagyonnyilatkozatot tenni.

A kormány ellenőrzésével kapcsolatban pedig nagyon furcsa kormánypárti politikustól bármit is hallani, hiszen az utóbbi három évben önök követtek el mindent azért, hogy a parlament ne ellenőrizhesse a kormányt: háromhetes ülésezés, vizsgálóbizottságok felállításának megakadályozása.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy mennyire védi a képviselőt maga a vagyonnyilatkozat ténye, amiről Surján képviselő úr beszélt, tulajdonképpen elvileg egyetértek az ön szavaival, csak éppen most olvasom az ön képviselőtársának, Isépy Tamás bizottsági elnök úrnak a nyilatkozatát, mely szerint nem lehet majd megállapítani Rigler Zoltán ügyében az összeférhetetlenséget. Nohát, egyébként a jelenlegi kormány működése alatt ennyi értelme van a vagyonnyilatkozatoknak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Én a cikket még nem olvastam, majd pótolni fogom. Nyilván a mai lapokban jelent meg, és reggel óta itt ülök. Engedje meg, hogy erre ne reagáljak.

A személyi kört sem tudjuk, mondja a képviselő úr. Tudjuk a személyi kört, hiszen nyilvánvalóan számba vehetőek - a közalkalmazottakat most egyelőre leszámítom - azok a pozíciók, amelyekre a törvény kiterjed. Ami a közalkalmazottakat illeti, rájuk nézve a törvény konkrét, nevesíthető, ebből következően alapjog-korlátozást egyáltalán elvileg megvalósítható rendelkezést nem is tartalmaz. Ez most egy üres halmaz, tisztelt képviselő úr. Magyarán szólva az alkotmányosság és az alapjogi teszt kérdése, a végrehajtási rendeletek ezeknek a bizonyos miniszteri rendeleteknek a vonatkozásában lesznek majd felvethetők, ott lesz megkérdezhető, hogy az a miniszter, aki megalkotta a maga rendeletét az egészségügyre, az oktatásra, a büntetés-végrehajtásra és a többi, vajon megfelelt-e egyrészt a törvényi felhatalmazásnak - mert van egy formális jogszerűségi kritérium is -, másrészt a tartalmi, alkotmányossági követelménynek. Ezt a vitát akkor tudja majd eldönteni az Alkotmánybíróság.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Köszönöm a szót. Államtitkár úr majdnem meghatott, amikor arról beszélt, hogy a kormány ellenőrzése mennyire rendben van, és mennyire tisztán zajlik a közpénzek átláthatósága és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése. Egy példát hadd mondjak önnek azért.

A Bánk bán című film finanszírozásával kapcsolatban volt egy ügy, amit fölvetettem. Fölvetettem a minisztériumnak, hogy nézzék meg, a bejelentésem igaz-e vagy sem. A minisztérium vizsgálat nélkül visszautasította, nem foglalkozik vele. Kértem a Magyar Köztársaság ügyészségét. Az ügyészség közölte, nem kompetens az ügyben. Ajánlotta figyelmembe az Állami Számvevőszéket és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Küldtem levelet az Állami Számvevőszéknek. Az Állami Számvevőszék közölte: majd 2002-ben, a zárszámadás ellenőrzésekor fog az üggyel foglalkozni. Persze, a pénznek az elköltése most zajlik.

(12.10)

Kértem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt - nem foglalkozik vele. Nem azt mondják, hogy megvizsgálták és megalapozatlan a bejelentésem, nem foglalkoznak vele.

Államtitkár Úr! Komolyan mondja ebben a helyzetben, amikor valaki kimeríti az összes lehetőséget, ami a mai magyar jogrendben van, hogy rendben van a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, és a kormány munkáját annak rendje-módja szerint átláthatóan és korrekt módon ellenőrzik Magyarországon? Azt gondolom, téved. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Teljesen komolyan mondom, tisztelt képviselő úr. Hadd hívjam fel a figyelmét, ön is jogászember (Tóth András: Nem vagyok az, államtitkár úr!), ha ön valamiféle közpénzek költésével kapcsolatos törvénysértést feltételez az adott film forgatása körül, akkor ez a törvénysértés, ami lehet cselekedet vagy mulasztás, bizonyosan a büntető törvénykönyvbe is ütközik. Mert közpénzt vagy szabályosan használnak fel, és akkor rendben van, vagy jogellenesen használnak fel, és akkor az vagy sikkasztás, vagy hűtlen kezelés, de legalábbis hanyag kezelés, vagy valamelyik másik büntető törvénykönyvi különös részi tényállást valósít meg.

A képviselő úr azt kérdezte, hogy hova forduljon, mit tegyen még, minden lehetőséget kimerített. Nem merített ki minden lehetőséget, tisztelt képviselő úr, tegyen konkrét büntető feljelentést. Ha önnek ismerete van arról, hogy valaki közpénzeket ellopott, elsikkasztott, hűtlenül kezelt, ha önnek valamilyen adattal alátámasztott gyanúja van, akkor a büntetőügyben eljáró hatóságok nyilvánvalóan meg fogják tenni a szükséges lépéseket. Ha pedig nem teszik meg, akkor azt egy megindokolt határozatban fogják megtagadni, és el fogják mondani, hogy amit ön állított, az még valósága esetén is miért alkalmatlan a büntetőeljárás megindítására. Ez a jogi helyzet, tisztelt képviselő úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Surján László úr, a Fidesz képviselője.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a hozzáértő, nemes jogászok csatáját és vitáját, az az érzésem, hogy ideje felidézni egy régi népmesét, a farkast kiáltó fiú népmeséjét. A tisztelt ellenzék oly sok megalapozatlan vádaskodással állt elő az elmúlt három év folyamán, ami hiteltelenné teszi még azt is, ha egyszer véletlenül netán igaza lenne. Óriási felelősség felelőtlenül vádaskodni mások ellen, és ezzel saját magát és az egész rendszert lejáratni. Ezt meg kellett volna gondolni, amikor önök ebbe belekezdtek.

Nem tudom megmondani, hogy van-e egyáltalán olyan eset, amiben önöknek igaza van (Dr. Wiener György: Több is van!), de a farkast kiáltó fiú meséjéről el kellene gondolkodniuk. Gondolom, mindenki ismeri a mesét, amikor az unatkozó gyerek, miután a favágók elmennek és egyedül marad, kiabálja, hogy jön a farkas, jön a farkas. Ezt háromszor megteszi, és nagyon kacag a favágókon. Harmadjára vagy negyedjére igazándiból jön a farkas, és akkor már nem mozdulnak a favágók. Ne csodálkozzanak, ha önök farkast kiabálnak, mindenkinek az első gondolata az, hogy már megint vádaskodnak, és nem értelmesen próbálják a közélet tisztaságát megőrizni.

Aki egyébként újságolvasó ember, éppen ezen a héten szembesülhetett azzal, hogy a bevándorlási hivatal körül letartóztatások történtek egyértelmű korrupciós dolgokkal, ami, azt gondolom, ismét adalékot szolgáltat arra, hogy megalapozott gyanú esetén megindul az eljárás, és tisztázni fogja, hogy ezek az egyébként a társadalomban már eléggé elterjedt vádak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megalapozottak voltak-e vagy sem.

Köszönöm a figyelmeztetést, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tóth András úr, az MSZP képviselője.

TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Államtitkár úr, nem vagyok jogász, önnel ellentétben (Dr. Hende Csaba: Bocsánat!), de pontosan tudja azt, hogy van a büntetőeljárás hivatalból történő indításának szabálya, mely szerint ha egy hivatalos szervezet - legyen egy minisztérium vagy bármely szerv - felé egy bűncselekmény gyanúját valaki megfogalmazza, köteles kivizsgálni, és ő köteles ebben az ügyben eljárni. Az én felvetésemnek az a lényege, hogy nem hajlandó senki kivizsgálni. Nem elutasítják, tehát nem jut el az ügy addig, hogy bárki azt mondja, megalapozatlan, amit ön mond, egyszerűen nem hajlandók foglalkozni vele.

Ebben pont ez a sérelmes dolog, hogy természetesen lehet, hogy az Állami Számvevőszék meg fog valamit állapítani 2002 nyarán, de a cselekmények 2001 tavaszán vagy 2001 nyarán történnek, és 2002 nyarán megállapítani valamit már eléggé okafogyottá fog válni. De nem akarok most olyan élő példákra utalni, amikor itt ebben a Házban akár Bauer képviselőtársam vagy mások egy volt államtitkárral kapcsolatban konkrétan felvetettek ügyeket, és akkor ezekre az ügyekre senki semmilyen formában nem volt hajlandó komolyan odafigyelni. Egy év múlva persze kiderült, hogy igaza volt Bauer Tamásnak, de utána már a dolgok sokkal nagyobb léptékkel és sokkal súlyosabban kerülnek megítélésre, mert lehet, hogy abban az időszakban, amikor jelzés van, meg lehet akadályozni a közpénzek elköltését, meg lehet akadályozni, hogy a közpénzek elköltése során nagy kár keletkezzen.

Azt gondolom, egyfajta preventív magatartás ilyenkor ésszerű lenne, ha nem az lenne az alapmotiváció, hogy amit az ellenzék mond, az eleve úgy, ahogy van, csak vádaskodás lehet, csak kárt akarnak okozni, csak pártpolitikai megfontolás alapján teszik ezt. Annyi bizalmat el lehetne egymástól várni, hogy legalább érdemes lenne komolyan végignézni, amit letesznek az asztalra, és azt mondani, hogy ez nem megfelelő. De ez nem történt meg ezekben az ügyekben egyetlenegyszer sem. (Dr. Avarkeszi Dezső: Így van! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudok egyebet mondani, a képviselők jogállásáról szóló törvény minden állami szervet kötelez arra, hogy a képviselőtől származó bejelentéseket vizsgálja meg, és arra 30 napon belül érdemi választ adjon. Amennyiben bűncselekmény alapos gyanúja merül fel, akkor a büntetőeljárási törvény 119. §-a alapján pedig minden hivatalos személy, illetve állami szerv köteles megtenni a büntető feljelentést is, természetesen, ha van alapos gyanú, ha a bejelentésben szereplő tény alkalmas ennek a megállapítására.

Ami pedig az ön által felhozott példákat illeti, inkább az én álláspontomat erősíti, hiszen ezek is azt mutatják, hogy az igazságszolgáltatás malmai őrölnek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Több ezer éve tudjuk, hogy ezek a malmok általában elég lassan őrölnek, de jobb későn, mint soha. Abban önnek teljesen igaza van, hogy jó lenne lerövidíteni ezt az időt, és akkor adott esetben a közvagyont érő fosztogatás, veszteség csökkenhetne. Ebben közöttünk tehát nincsen vita, és én eddig is partner voltam, és ezután is partner leszek ebben a törekvésben.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Surján Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy mi farkast kiáltunk, aztán kiderül, hogy megalapozatlanul. Önök, amikor ön ellenzéki képviselő volt, rendszeresen farkast kiáltottak - egyébként helyesen. Ön is támogatta, hogy alakuljon vizsgálóbizottság Budapest Bank-ügyben. A vizsgálóbizottság megalakult, és kiderítette, hogy nem történt jogsértés, nem érte veszteség az államot.

Nyilván ön is támogatta, hogy alakuljon vizsgálóbizottság az úgynevezett magyar-szovjet olajszállítások ügyében. Mi is támogattuk, megalakult, kiderült, hogy nem történt jogsértés.

Ön is támogatta, mi is támogattuk, hogy alakuljon vizsgálóbizottság az úgynevezett Tocsik-ügyben. Megalakult, kiderült, hogy történt - 3:1.

Ebben a ciklusban, tisztelt képviselő úr, arra, hogy 150 milliárdot hogyan fordítottak a Postabank konszolidációjára, támogatta ön, hogy alakuljon vizsgálóbizottság? Mert ha igen, akkor ön volt az egyetlen fideszes képviselő, de nyilván nem támogatta.

Abban a kérdésben, hogy az APEH hogyan folytatta mindazt, amit folytatott Simicska Lajos idején, támogatta ön, képviselő úr, hogy alakuljon vizsgálóbizottság? Nem, képviselő úr, nem támogatta.

És hosszan folytathatnám a sort, mert vagy 15 vizsgálóbizottságról van szó.

Tisztelt Képviselő Úr! Hogy meri azt mondani, hogy nem igazolódtak be az ellenzéki állítások, amikor önök teljes összefogással akadályozzák azt minden harmadik héten, hogy megalakulhassanak a vizsgálóbizottságok, sértve alkotmányt, Házszabályt és mindent?! Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy nem mondom meg, hogy micsoda, hogy önök azt állítják, nem igazolódnak a feltételezések, miközben minden erővel akadályozzák, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy megalapozottak-e ezek a feltételezések.

(12.20)

Amikor egyszer kiderült, hogy az érintettel önök szakítottak, akkor kiderül, hogy amit én másfél évvel ezelőtt egy interpellációban kérdeztem - és ön is megszavazta Szabadi Béla válaszát (Az elnök jelzi az időkeret lejártát.) -, az mégiscsak megalapozott volt. Azon szavazataival (Az elnök ismét jelzi az időkeret lejártát.) számoljon el, képviselő úr!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy térjenek vissza a tárgyalt törvény vitájához! Surján képviselő úr egy kicsit elkalandozott, erre reagált Bauer képviselő úr. Szeretném kérni, hogy a témához kapcsolódóan nyomják meg a jelentkezési gombot. Egyébként Wiener György képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni a tárgyra, de Surján László felvetésére reagálnom kell, mert olyan állításokat tett, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.

Surján képviselőtársam azt állította, hogy indokolatlanul kiáltott farkast az ellenzék, és ő nem tud egyetlenegy esetet sem, amikor igaza lett volna. 1998 decemberében az ellenzék farkast kiáltott, és egyértelműen megállapította, hogy a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslatnak számos paragrafusa alkotmányellenes. Akkora volt ez a nyomás a kormánypártok és a kormány felé, hogy végül is maga Pintér Sándor belügyminiszter volt kénytelen kérni a köztársasági elnök úrtól, hogy előzetes normakontroll érdekében az Alkotmánybírósághoz forduljon. Az Alkotmánybíróság ennek a törvénynek több mint húsz paragrafusát nyilvánította alkotmányellenesnek, ami egyértelműen igazolta, hogy a farkast kiáltás teljes mértékben jogos volt.

Ugyancsak 1998 decemberében az ellenzék farkast kiáltott, amikor létrehozta a kormány többsége az APEH Bűnügyi Igazgatóságát. Az ellenzék megállapította azt, hogy alkotmányellenes a rendőrségre vonatkozó szabályok átvétele ebbe a törvénybe. A 31/2001. (VII. 11.) számú alkotmánybírósági határozat megállapította, hogy ennek a törvénynek több rendelkezése is alkotmányellenes, így a 9. § (2) bekezdése, a 20. § (3) bekezdése, a 20. § (4) bekezdés a) pontja és a 20. § (5) bekezdése, valamint az e törvényt végrehajtó 11/1999. számú pénzügyminiszteri rendelet.

Ezenkívül tudnék még egy példát mondani: Juharos képviselőtársam beterjesztett egy törvényjavaslatot, amelyben önkormányzati hatáskört a belügyminiszterre kívánt ruházni. Akkor én szólaltam fel, hogy ezt nem lehet megtenni, több törvénnyel és magával az alkotmánnyal is szemben áll. Végül is a köztársasági elnök úr az Alkotmánybírósághoz fordult, s az Alkotmánybíróság megállapította (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az alkotmányellenességet. Ennyit arról, hogy mennyire volt indokolatlan a farkast kiáltás.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Ismételten szeretném kérni a képviselőket, hogy ne a farkast kiáltás témakörét vitassuk meg, hanem térjünk vissza a napirendhez! Amennyiben Surján képviselő úr ismét ebben a témában fog megszólalni, megvonom a szót. A képviselő úrnak adom meg a szót, kétperces hozzászólásra.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nem kívánok vitát nyitni, elnök úr.

ELNÖK: Ez már megtörtént, de most a törvénnyel kapcsolatos kétperces hozzászólásra van lehetősége.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, tulajdonképpen az előbbi felszólalásával elmondta azt, amit mondani akartam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem az államtitkár urat... (Jelzésre:) Most nem kíván reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására, a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Két perc technikai szünet következik, mielőtt áttérünk a következő törvény megvitatására. (Rövid szünet.)

Felszólalások:   1-29   29-117   118-130      Ülésnap adatai