Felszólalás adatai

ELNÖK: Azért adtam meg önnek a szót, mert valóban határeset, a neve elhangzott, képviselő úr, de én továbbra is úgy értelmeztem, hogy a miniszterséggel egy korszakra utalt az államtitkár úr. (Dr. Kis Zoltán: Így van, igaza van az elnöknek!)

Tartalmi kérdéssel foglalkozunk, soron következik az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat, valamint az állami tulajdonban levő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/2365. és T/2366. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Bogár László államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időkeretben.

Tessék, államtitkár úr! És csöndet kérnék! Az előbb beszéltünk a fegyelmezésről, sárga lapot fogok felmutatni azoknak (Felmutatja sárga borítójú Házszabályt. - Derültség.), akiket érint, hogy ezzel is az időt ne vegyük el.

Tessék, államtitkár úr!

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót és az erélyességet, elnök úr. Köszönöm.

Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdjük el, amely körülbelül egy évtizedes mulasztást próbál orvosolni. Hadd emlékeztessem önöket először is arra, hogy miben áll, miben is áll ennek a mulasztásnak a lényege. A rendszerváltozás első éveiben több olyan törvény született, amely a demokratikus intézményrendszer, ezen belül a többpártrendszer kialakulását, megszilárdulását, működési feltételeinek megteremtését szolgálta. Ezekkel a törvényekkel igyekeztünk megszüntetni a "mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek" állapotot, azaz megteremteni a különböző politikai pártok és társadalmi szervezetek esélyegyenlőségét. Ezek sorába tartozott az 1990. évi LXX. számú törvény is, amely megszüntette a társadalmi szervezetek kezelői jogát az állami tulajdonú ingatlanokra, és egyidejűleg számukra ingyenes használati jogot biztosított.

A törvényt nyilvánvalóan átmeneti rendelkezésként hozta a parlament. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1990. szeptember 18-án hatályba lépett törvény már 1990. november 30-ai határidővel előírta a kormány számára, hogy munkálja ki a hatálya alá tartozó ingatlanok hasznosításának rendjéről szóló törvényjavaslatot. Az első határidőt nem sikerült tartani, ezért a parlament - hivatkozva arra, hogy a társadalmi szervezetek adatszolgáltatása kiegészítésre szorul - az időpontot módosította 1991. június 30-ára.

Összességében egy évtizede nem sikerült ezen ingatlanokat illetően teljeskörűen megteremteni a törvényi rendezés feltételeit. Az elmúlt években voltak ugyan törekvések, hogy az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok konszenzusa mellett kialakuljon a megfelelő rend, ezek a kísérletek azonban sorra, rendre kudarcot vallottak. Nyilvánvaló volt, hogy csak részletekben lehet előrelépni többségi egyetértés mellett, így kerültek elfogadásra a szakszervezeteket a SZOT jogán megillető ingatlanok ingyenes használati jogát, az úgynevezett sportingatlanok és a társadalmi szervezetek által használt állami ingatlanok tulajdonjogi rendezését szolgáló jogszabályok.

A már hivatkozott 1990. évi LXX. törvény hatálya alá tartozó ingatlankörből ma már csak a pártingatlanok rendezése a feladatunk, de ez is éppen elég nagy feladat, hiszen a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nyilvántartása szerint a törvény hatálya alá nem kevesebb, mint 381, jelenleg az MSZP ingyenes használatában álló ingatlan tartozik, összességében mintegy 92 ezer négyzetméternyi területtel.

A kormány azonban, áttekintve a pártok ingatlanhasználatának helyzetét, szélesebb horizonton gondolkodik. Az említett törvényeken kívül más törvények és rendeletek is utaltak pártok ingyenes használatába állami tulajdonú ingatlanokat. Szeretnénk, ha egyszer s mindenkorra ezekről az ingatlanokról egy törvény egységes módon rendelkezne. Harmadszor pedig fontos, hogy mindenekelőtt a szabályok, törvények mögé nézzünk, és megállapítsuk, hogy valójában mi volt a törvényalkotó szándéka az ingatlanok ingyenes használatának szabályozásával. Nyilvánvaló: az esélyegyenlőség megteremtése, amely Magyarországon minden pártnak és társadalmi szervezetnek alkotmányban rögzített joga. Kérdés az, sérül-e most a rendezés előtti állapotban az egyes pártok politikai esélyegyenlősége.

Tisztelt Ház! A számok, azt gondolom, önmagukért beszélnek. Az 1990. évi LXX. törvény és az 1991. évi XXXIII. törvény alapján az MSZP összesen 386 állami tulajdonú ingatlant használ ingyen, míg a többi parlamenti párt, tehát a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Szabad Demokraták Szövetsége közösen összesen 90 ilyen ingatlant használ, azaz a négy másik párt együtt nem a négyszeresét bírja az MSZP által használt állami ingatlanoknak - ahogyan az jogos és méltányos volna -, hanem körülbelül az egynegyedét. Ha ezeknek az ingatlanoknak a hasznos alapterületét tekintjük - mert nyilván egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a pártingatlanok mekkora alapterületet jelentenek -, a helyzet valójában még szegregáltabb, az MSZP nemcsak az összes ingatlan háromnegyedét birtokolja, hanem ráadásul a legnagyobbakat is.

Együttvéve: a hivatkozott törvények alapján állami tulajdonú, a pártok céljára használt ingatlan-, ingatlanrész-volumenből az MSZP több mint 90 százalékra szerzett jogosultságot, míg a többi párt összesen sem éri el a 10 százalékot. És nem szabad szó nélkül elmennünk azon tény mellett sem, hogy az egyik parlamenti párt, a MIÉP, jelenleg egyáltalán nem használ ilyen ingatlanokat.

Jelentős különbségek tapasztalhatók az ingatlanhasználati jogosultság területi megoszlásában is. A fővárosban a törvények hatálya alá tartozó ingatlanállomány darabszáma szerint 65 százalékára, területét tekintve 87 százalékára áll fenn az MSZP ingyenes használati jogosultsága, míg ugyanez az arányszám a megyékben 84 százalék, illetve 92 százalék.

(10.10)

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket. Mindnyájan tudjuk, hogy ezt a nagy számú ingatlant nem mindig használták az elmúlt évtized során, és nem mindig használják ma sem pártcélokra a használatbavételre jogosult pártok. Számos ingatlan hasznosítása visszakerült a KVI-hez, ezenkívül gyakran bérbe adják, és más jogtalan módon hasznosítják ezeket az ingatlanokat, ezzel gyakorlatilag állami segítséggel, állami közreműködéssel jutva időnként nem jelentéktelen gazdasági előnyökhöz. A pártok az összes szóban forgó ingatlan 47 százalékát használják ténylegesen, az ingatlanok területét tekintve viszont csupán a 35 százalékát. Ezen belül változatlanul fennáll az aránytalanság az MSZP javára. A fővárosban a pártok által ténylegesen használt állami tulajdonú ingatlanok 56 százalékát, a megyékben 71 százalékát használja darabszám szerint az MSZP, az épületek területét figyelembe véve a fővárosban és a megyékben is rendelkezésre álló terület mintegy háromnegyedét.

Az állami tulajdonú ingatlanok használatának pártok közötti aránytalan megoszlása számítható módon anyagi előnyt is jelent. Az MSZP számára ilyen módon rendelkezésre álló anyagi előny bármely más párthoz viszonyítva sokszorosan nagyobb, sőt az összes többi párt együttes előnyének is a többszöröse. A KVI által becsült összeg, idei piaci árakat figyelembe véve, amelyet a pártok bérleti díjként fizették volna mindazon ingatlan után, amit jelenleg ingyenesen használnak, egy igen nagy összeget hoz ki, mégpedig ez körülbelül azt jelenti, hogy az MSZP számára, ha mindezt piaci áron kellene megfizetni, akkor 750 millió forint kiadást jelentene, vagyis gyakorlatilag ez az MSZP számára ekkora, 750 millió forintos éves megtakarítást tesz lehetővé.

Még nagyobbnak tűnik fel ugyanez, ha tudjuk, hogy a vezető parlamenti párt, a Fidesz éves megtakarítása ennek kevesebb mint 1 százaléka, azaz az MSZP több mint százszor akkora közvetett haszonra tehet szert az ingyenesen használt ingatlanokból, mint a Fidesz. Ha pedig összeadjuk a Fidesz, az MDF, a Kisgazdapárt és a KDNP, illetve az SZDSZ összes becsült éves megtakarítását, még mindig alig tizedét kapjuk az MSZP becsült hasznának. Ugyanezek a becslések a ténylegesen használt ingatlanokra vonatkozóan még mindig az MSZP 35-szörös előnyét mutatják.

Hozzátenném, hogy a hazai pártok közül az MSZP az egyetlen, amely minden megyében és a főváros valamennyi kerületében is használ ingyenes állami ingatlanokat. Ez a helyzet az MSZP részére számottevő költségmegtakarítást tesz lehetővé, s egyben lehetőséget teremt az egyes ingatlanok használatának ésszerű szervezése útján a hatékony költséggazdálkodásra is. A többi párt esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a főváros számos kerületében, különböző megyei településeken pedig helyenként egyáltalán nem rendelkeznek állami tulajdonú ingatlanok felett ingyenes használati joggal. Jellemzően megyén belül, főként pedig településenként nincs valóságos választási lehetőségük. Ezek a tények mindenesetre elgondolkodtatók, ha arra gondolunk, hogy az alkotmányunk tíz éve igyekszik esélyegyenlőséget biztosítani hazánkban a politikai pártok számára.

Összességében a pártok ingatlanhasználatának lehetőségeiről és a tényleges viszonyokról kialakult kép egyértelműen azt támasztja alá, hogy a jelenlegi helyzet nem felel meg az alkotmányban rögzített jogegyenlőség követelményének. Ennek megszüntetése, az 1990. évi LXX. törvényben foglalt törvényalkotási kötelezettség teljesítése érdekében kerültek kidolgozásra a rendezést szolgáló törvényjavaslatok.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány valójában két törvényjavaslatot terjeszt a tisztelt Ház elé. Az egyik, a T/2365. számú törvényjavaslat arra irányul, hogy lezárja az egyes társadalmi szervezetek kezelői jogát megszüntető törvényből fakadó jogszabály-alkotási folyamatot. Ennek keretében a kormány nemcsak arra tesz javaslatot, hogy az 1990. évi LXX. évi törvény hatálya alá tartozó, a pártok által használt állami tulajdonú ingatlanok hasznosításának rendjét határozza meg, hanem arra is, hogy egységes szabályozás érvényesüljön az állami tulajdonú ingatlanok ingyenes használatában, kivéve ez alól a piaci feltételek mellett bérelt ingatlanokat. Tehát még egyszer, a javaslat egységesen érinti a pártoknak az állami tulajdonú ingatlanokon ingyenesen fennálló használati jogát, függetlenül attól, hogy az milyen módon, tehát kormány-, illetve minisztertanácsi határozat vagy törvény alapján keletkezett.

Az egységes szemlélet megjelenik abban is, hogy a tervezet minden pártra egyformán határozza meg az általa használható ingatlankör mértékét. Ez a mérték pártonként kerül megállapításra, több szempont figyelembevétele mellett úgy, hogy a végrehajtás számára egyértelmű keretet biztosítson. A kormány úgy látja, hogy az alkotmányban rögzített jogegyenlőségi elv érvényesülése, továbbá a minimálisan szükséges alap-infrastruktúra biztosítása érdekében azonos, limitált mértékű iroda-, ingatlanhasználati jogosultságot kell a pártok részére megállapítani.

Javasoljuk, hogy minden párt ingyenesen használhasson összesen 30 darab, legfeljebb 5 ezer négyzetméter alapterületű állami ingatlant, ezen belül Budapesten 10 darabot, legfeljebb 2 ezer négyzetméter területen. Efelett az ingyenes használati jog kártalanítás nélkül megszűnik. A mérték úgy került meghatározásra, hogy minden megyében legalább egy ingatlana legyen a pártoknak, és emellett Budapesten is lehetővé tegye a megfelelő jelenlétet. A jelenlegi ingatlanállomány elegendő arra, hogy ezeket a lehetőségeket valamennyi parlamenti párt részére biztosítsuk.

A törvényjavaslat a nyilvántartások pontosítása érdekében kötelezi a pártokat az általuk használt állami tulajdonú ingatlanok felmérésére, és lehetőséget ad arra, hogy megjelöljék a limitált mértéken belül az általuk továbbiakban is használni kívánt ingatlanok körét. A javaslat egyértelmű helyzetet teremt abban a kérdésben, hogy hatálya alá tartozónak tekinti azokat az ingatlanokat is, amelyeket a párt bármilyen jogcímen másnak átengedett, vagy egyéb módon hasznosított. E szabályozás révén egységes módon rendezhető a pártok ingatlanhasználata, és egyben lehetőséget teremtünk arra, hogy az állam a felszabaduló ingatlanvagyont piaci feltételek mellett, az államháztartási törvény szabályai szerint gazdaságosan hasznosítsa.

Az említett kettős törvényjavaslat közül a másik, a T/2366. számú törvényjavaslat arra irányul, hogy egységes módon rendezze a pártok állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó ingyenes használati jogosultságát, illetve ennek feltételeit. A törvényjavaslat szerint rögzített mértékben ingyenes használati jog illeti meg az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport megalakítására jogosultságot szerző pártokat. A többi párt számára a törvény hatálybalépésekor fennálló ingyenes ingatlanhasználati jogosultság bővítésére a javaslat nem teremt lehetőséget, ugyanakkor a rendelkezések szerint ezek használati joga akkor szűnik meg, ha két, egymást követő esetben az országgyűlési képviselők általános választásán nem állítanak országos listát, vagy a választás eredményeként nem válnak jogosulttá képviselőcsoport megalakítására az új parlamentben.

Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs valamennyi párt használatában annyi ingatlan, mint amennyit a törvényjavaslat alapján használhatnak, a szabályozás lehetővé teszi limitált mértékig kiegészítő ingatlanigénylések benyújtását, és meghatározza ennek rendjét. A tervezet részletes előírásokat tartalmaz a használat módjára, a birtokbaadási eljárásra, a használati jog megszűnésének eseteire.

Az ingatlanhasználat szabályozása alapvetően a polgári törvénykönyvben meghatározott haszon-kölcsönszerződés jogintézményére épül. Emellett a törvényjavaslatban az általánostól eltérő sajátos jogviszony kezelésére, az állam nevében a tulajdonos jogkörében eljáró Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a pártok közötti esetleges viták elkerülése érdekében specifikus rendelkezések kerültek kialakításra. Ezek közül kiemelésre érdemes, hogy a tervezet szerint az ingyenesen használt állami tulajdonú ingatlanok fenntartásával, felújításával járó költségeket és közterheket a használó pártnak kell viselnie. Ez azon pártok tekintetében, amelyek az önkormányzati vagyontörvény alapján szereztek ingyenes használati jogosultságot, eddig is így volt.

A speciális rendelkezések sorába tartoznak az ingyenes használati jog megszűnésére vonatkozó előírások, valamint a jogszerűtlen használat esetében alkalmazásra kerülő szankciók is.

(10.20)

A szabályozás illeszkedik a polgári jog rendszeréhez abban a tekintetben, hogy a pártok és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jogvitáiban az előírások szerint a bíróság jogosult dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: a kormány szándéka az, hogy a pártok ingatlanhasználata terén érvényesüljön a jogegyenlőség. Biztosítjuk a pártok tevékenységéhez szükséges minimális infrastruktúrát, és összehangoljuk az egyes állami tulajdonú ingatlanok használatának feltételeit. Célunk az is, hogy garanciákat teremtsünk az állami vagyon megóvására, ésszerű és gazdaságos hasznosítására. Ennek jegyében kérem, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslatokat vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az ajánlás szerint ezekre 5-5 perc áll rendelkezésre.

Az alkotmányügyi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Gyimesi Józsefnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Tessék!

DR. GYIMESI JÓZSEF, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság megtárgyalta a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, és határozatával azt ajánlja, hogy az Országgyűlés folytassa le a törvényjavaslatok általános vitáját.

A bizottsági vita kapcsán várható volt, hogy két markáns álláspont alakul ki a bizottságban képviselt valamennyi képviselőcsoport szónoka között, nevezetesen, attól függ az általuk kialakítandó álláspont, hogy a törvényjavaslatokban meghatározott mértékű, állami tulajdonban lévő ingatlant ingyenesen milyen mértékben használ, a használat mértéke tehát a javasolt darabszámot, illetve alapterületet meghaladja, avagy ezen mérték alatt marad.

A Fidesz képviselőinek felszólalása próbálta a szabad demokratákat is egy határozott álláspont kialakítására késztetni, ez irányú kíváncsiságát fogalmazta meg, ezen ellenzéki párt azonban végül is csak - úgy tűnik - szavazatával juttatta kifejezésre álláspontját, amely szavazat, ha nem is név szerinti szavazás volt, de tartózkodásban nyilvánult meg. Nyilvánvalóan ezt az álláspontot, ezt a kettősséget és állást foglalni nem tudó álláspontot az indította, hogy egyrészről kötődik a Szocialista Párthoz, tehát ellenzékiségéhez, másrészről azonban anyagi érdeke más álláspont elfoglalására indítaná, hiszen az általa használt ingatlan mértéke - ismereteink szerint - ugyancsak nem haladja azt a mértéket, amelyet a törvényjavaslat a pártok számára a jövőben engedélyezni fog.

A bizottsági vitában alkotmányossági érvek hangzottak el. Kormányzati oldalról az egyik arra a mulasztásra való utalás volt, amelyet most a törvényjavaslat szóbeli előterjesztése során is hallhattunk, hogy tulajdonképpen már közel tíz év óta ennek a törvénynek, tehát a pártok által ingyenesen használt ingatlanok körének a szabályozása szükséges lett volna.

Éppen egy szocialista képviselő szájából kellett hallanunk azt - miként a jegyzőkönyv rögzíti -, hogy ezt a törvényt egy valódi rendszerváltó törvénnyé kellene nyilvánítani. Nyilvánvalóan azért tette ezt a nyilatkozatát a szocialista politikus, mert felismeri, hogy már a rendszerváltás folyamatában kellett volna az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő ingyenes használatát szabályozni.

Az ellenérvek között hallhattuk ellenzéki oldalról azt az álláspontot is, hogy hatpárti egyeztetést kellene ebben a kérdésben folytatni, és ugyancsak egy ellenzéki képviselőt kell idéznem, aki azt mondta, hogy a '94-98 közötti kormányzati ciklusban az MSZP hatpárti megegyezéssel kívánta rendezni ezt a függőben maradt kérdést; nem élt ezzel a lehetőségével, amelyet a törvényhozási többség számára biztosított, nem tette meg azt, hogy a használati jogot tulajdoni joggá alakítsa át, arra pedig minden feltétel rendelkezésére állt.

Többször, mindkét oldalról elhangzott a másik fél érvelésével szemben a "cinikus" minősítés. Azt hiszem, és nekem nem az a feladatom a bizottság előadójaként, hogy minősítsem ezeket a hozzászólásokat (Bauer Tamás: Eddig csak azt tette!), de mindenképpen arra rá kell mutatni, mert a dolgok erre utalnak (Dr. Géczi József Alajos: És mi volt a bizottsági álláspont?), hogy a Szocialista Pártnak nem volt érdekes '94 és '98 között az, hogy olyan módon szabályozza a pártok ingatlanhasználatát, amely az alkotmányosság igényét is kielégíti.

A többpárti demokráciában ugyanis nem elégséges a többpártiságot az alkotmányban rögzíteni, hanem a pártok számára olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek a valóságban is megalapozzák a többpártiságot. A pártoknak esélyegyenlőséget kell biztosítani, és jóllehet nincsen alkotmányos kötelezettség arra nézve, hogy az állam ingyenesen adjon a pártok számára használatra ingatlant, de ezt - éppen a többpárti demokrácia erősítése érdekében - mégis a jelenlegi kormány fontosnak tartja. (Csige József: Volt mit eladni!)

Nagyon fontos kiemelni - és időm elfogyott - azt a gondolatot még, hogy a pártok további ingatlanhasználata nincs korlátozva, hiszen piaci alapon az államtól ingatlant bérelhetnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Fenyvessy Zoltán és Dr. Hankó Faragó Miklós tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Egy sárga lapot már felmutattam, csak jelzem a képviselőknek (Derültség. - Taps a Fidesz soraiból.), és a levezető elnöktársaimnak is javasolni fogom, így nem zavarjuk meg a felszólalót. Két sárgalap egy piros lapot fog jelenteni, képviselőtársaim.

Megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetőjének, Avarkeszi Dezső képviselő úrnak. Tessék!

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes ülése volt április 5-én az alkotmány- és igazságügyi bizottságnak, egymás után három olyan törvényjavaslatot tárgyaltunk, amelyeknek alig titkolt célja olyan intézmények, szervezetek megregulázása, amelyek valamilyen okból gondot okoznak a kormányzó koalíciónak. A sajtó, a független bíróságok, a még néhány hétig független ügyészségek, valamint a legnagyobb ellenzéki párt váltak céltáblává. Ez utóbbiról szól az előttünk fekvő két törvényjavaslat.

A jobboldali pártok nagy örömmel üdvözölték az előterjesztéseket. Álláspontjuk szerint a törvényjavaslatok célja a pártok közötti egyenlőség megvalósítása. Ennek igazolására egyetlenegy érvet tudnak már-már imamalomszerűen ismételgetni, eszerint a Magyar Szocialista Párt tízszer annyi állami ingatlant használ, mint más pártok.

A következőkben a Magyar Szocialista Párt frakciójának és részben a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának a bizottsági ülésen elmondott véleményét szeretném ismertetni. Szóltunk az előzményekről, a kialakult helyzetről, bizonyos szokásjogokról, a kormány szerepéről, a javaslatok céljáról és néhány konkrét problémáról. Elmondtuk, hogy a jelenlegi helyzet '89-90 körül alakult ki, a pártok megalakulása, illetve újjáalakulása idején. Az akkor egységes állami tulajdonú ingatlanvagyont úgy osztotta meg az akkori Minisztertanács, hogy bizonyos ingatlanmennyiséget a pártok között felosztott négyzetméter-arányosan, egy másik csoportra pedig az ugyancsak állami vagyonból, amit akkor a tanácsok kezeltek, azt mondta, hogy minden tanács kötelessége elhelyezni az akkor létező pártokat.

Ennek megfelelően, míg az MSZP szervezetei állami tulajdonú ingatlanokban működnek, a többi párt működésére a tanácsok, majd később az önkormányzatok biztosítottak, hasonlóan nagy számban ingyen vagy jelképes bérleti díjért ingatlanokat. Nem igaz tehát az a kormányzati állítás, hogy a javaslat az egyenlőséget szolgálná, sőt éppen ellenkezőleg, ennek elfogadása vezethet egyenlőtlenséghez.

Amikor az Országgyűlés hasonló témákkal foglalkozott, '90 óta minden kormányzat arra törekedett, hogy bármilyen szabályozást is szeretne elérni, abban lehetőség szerint alakuljon ki konszenzus. Ez a kormány ezt a törekvést látványosan elutasítja, hiszen az alkotmányügyi bizottságon belül működik egy albizottság, amelynek célja a helyzet tisztázása.

Az előterjesztésekkel még ezt sem várták meg, pedig a helyzet egyáltalán nem világos, kiderült például, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem vezette folyamatosan a pártok által használt ingatlanok jegyzékét, emiatt is alakulhatott ki bizonyos számháború a pártok között. Konszenzusra már csak alkotmányossági okokból is szükség lenne.

Jobboldali politikus mondta a bizottság ülésén, hogy az ingatlanok kérdése beletartozik a pártok működésével kapcsolatos témakörbe. Ezzel egyetértünk, viszont ennek le kell vonni az alkotmányos konzekvenciáit is, és akkor még nem is beszéltünk a használattal összefüggő, a tulajdonjoghoz kapcsolódó alkotmányos következményekről.

(10.30)

A Szocialista Párt egyetért azzal, hogy ezt a kérdést törvényben kell szabályozni. Álláspontunk szerint azonban először át kell tekinteni a valós helyzetet - erre jött létre az albizottság -, utána pedig meg kell egyezni egy valamennyi párt számára megfelelő megoldásban. Az a jobboldali javaslat ugyanis, hogy az MSZP az elvett állami ingatlanok helyett szerezzen önkormányzati ingatlanokat, nyilvánvalóan nem megfelelő, ilyen ingatlanok ugyanis az önkormányzatok többségénél már nem állnak rendelkezésre.

Összességében tehát olyan törvényjavaslatok fekszenek előttünk, amelyek célját, egy politikai párt működésének rendkívüli megnehezítését nehezen lehetne tisztességesnek minősíteni. Természetesen ez súlyosabban érinthet egy olyan pártot, amelynek vannak működő szervezetei, hazai viszonyításban nagy számú tagsága van, mint - Torgyán József szavaival - az üzenetrögzítős pártokat.

A kormány egyébként jó területet választott a támadásra. Egy párt infrastrukturális ellehetetlenítése ugyanis messze nem háborítja fel úgy a közvéleményt, mint például a nyugdíjasoktól elvett 50 milliárd forint, vagy akár az Országgyűlés alkotmányellenes működése. Erre mondta az a bizonyos viccbéli, emigrációból hazatérő emberke, illetve Orbán Viktor, amikor még nem volt miniszterelnök, hogy ügyes. Vagy hogy egy másik klasszikust idézzek: egy ismeretlen taxisofőr - Deutsch Tamás interpretációja szerint - 1998. augusztus 25-én azt mondta, ezek mindenre képesek. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság kíván-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 15-15 perces időtartamban. Először megadom a szót Répássy Róbertnek, a Fidesz vezérszónokának. Tessék!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nehéz azok után a szavak után erről a témáról beszélni, amit az előbb az alkotmányügyi bizottság kisebbsége nevében felszólaló képviselő úr mondott, aki azt mondta, hogy az Országgyűlés alkotmányellenesen működik. Ez engem megdöbbent, de a véleményt mondó képviselőt minősíti.

Azért mégis idéznék az alkotmányból három mondatot. Az első így hangzik: "Magyarország köztársaság." A második: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam." A harmadik: "A Magyar Köztársaságban a pártok az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak, és szabadon tevékenykedhetnek."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a három mondat is azt mutatja - nem, mintha ezzel az alkotmányhoz kellene fordulnunk, elég egyszerűen a saját történelmünket visszaidéznünk -, hogy Magyarországon 1990 óta demokratikus többpártrendszer létezik. A demokratikus többpártrendszer olyan alkotmányos intézmény, amelynek az a lényege, hogy a pártok egymással versengenek, és a pártok között esélyegyenlőség van, mégpedig olyan szempontból van esélyegyenlőség, hogy ugyanolyan eséllyel indulnak a választók bizalmának megszerzéséért.

Ezek között a körülmények között, ahol a demokratikus többpártrendszer írja elő az államnak, hogyan kell viszonyulnia a pártokhoz, elfogadhatatlan az, ha az állam különböző mércével mér, és különbözőképpen viszonyul a pártokhoz. Az állam csak egyformán viszonyulhat a pártokhoz. Ennek a helyzetnek teljesen ellenkező megoldása volt, amikor 1990-ben az akkori parlament jóváhagyta azt a helyzetet, amely mára már sajnos tízéves múltra tekint vissza, miszerint az egyik pártnak több száz ingatlant juttatott az állam, míg a többi pártnak 12-15 vagy egynéhány ingatlant.

Hogyan is alakult ki az a helyzet, amelyben megszületett az 1990. évi LXX. törvény, amely alapján a pártok ingatlanhasználata most igen aránytalan? Ez a törvény mindenképpen a békés átmenetnek, a rendszerváltás körüli időszaknak tudható be. Az akkori Országgyűlés a békés átmenet érdekében úgy döntött, hogy a Magyar Szocialista Pártot - mint a Magyar Szocialista Munkáspárt jogi értelemben vett jogutódját - olyan helyzetbe hozza, hogy bizonyos engedményt tesz annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne szenvedjen károkat az átmenet esetleges negatív következményei miatt.

A Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként az MSZP az MSZMP-ingatlanok közül kiválogatta, kimazsolázta azokat, amelyekről úgy ítélte meg, hogy a saját működése szempontjából szüksége van rá. Ezeknek az ingatlanoknak a száma - ahogy az előbb a miniszteri expozéban államtitkár úr elmondta - mintegy 470-re tehető, ebből az MSZP akkoriban 386 ingatlanról döntött úgy, hogy ő bizony azokat megtartja. Ez az összes ingatlannak - azoknak, amelyeket egyáltalán a pártok az állami vagyonból használnak - ha darabra nézzük, több mint 80 százaléka, ha pedig négyzetméterre nézzük, akkor sokkal nagyobb az arány, mert az állami ingatlanok több mint 90 százalékát a Magyar Szocialista Párt használja.

Valóban folyik egy számháború, én is osztom azok véleményét, akik azt mondják, hogy számháború folyik. Persze, azért a helyzet eléggé egyértelmű, mert nem az a kérdés, hogy a Magyar Szocialista Párt jelenleg 386 állami ingatlant használ-e vagy csak 250-et, hanem az a meglehetősen aránytalan és szemléletes helyzet, hogy például a Fidesznek 12 állami ingatlanja van, a Szabad Demokraták Szövetségének 18, a Magyar Demokrata Fórumnak pedig 19 állami ingatlanja van. Ehhez képest az a kérdés, hogy az MSZP háromszáz vagy kétszáz ingatlant használ-e, eltörpül. Az aránytalanság kirívó. Jelenleg az állami ingatlanoknak több mint a négyszeresét használja az MSZP, mint a többi párt.

Ráadásul a Magyar Szocialista Párt az elmúlt tíz évben ezeket az állami ingatlanokat nem is használta minden tekintetben az 1990. évi LXX. törvénynek megfelelően, hanem törvénytelenül engedett át jó néhány ingatlant. A Miniszterelnöki Hivatal és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felmérése szerint legalább 76 olyan ingatlanról tudunk, amelyet a Magyar Szocialista Párt törvénytelenül átengedett. Az más kérdés, hogy ők úgy gondolják, a pártingatlan önkormányzathoz való átengedése közcélokat szolgál. Ez igaz, ezt én is osztom, csakhogy ők nem rendelkezhettek az ingatlan használatával, a használat átadásával, hiszen a törvény egyértelműen kimondja, hogy másnak semmilyen más célra nem engedhető át ez az ingatlan.

Természetesen nemcsak önkormányzatoknak engedtek át ingatlanokat, hanem olyan felháborító példákat is lehet találni, mint például a pécsi Németh László utca 16. szám alatti helyiség, amely MSZP-pártiroda, de egyébként még egy söröző és egy pizzéria is működik benne; vagy a pécsi Tüzér utca 3. szám alatti ingatlan, amelyben autósiskola és horgászegyesület is működik. Gyomaendrődön a Kossuth utca 3. szám alatti MSZP-irodát részben a Munkáspártnak engedte át a Magyar Szocialista Párt, ennek a politikai vetületei igazán érdekesek. A gyulai Vásárhelyi Pál utca 2. szám alatti ingatlant több kft.-nek - Gyulabau Kft., Meg-óv Betéti Társaság, Békés Tourist Kft., Aranyprizma Kft. - engedte át úgymond szívességi használatra a Magyar Szocialista Párt.

S még tovább lehetne sorolni a példákat. A legszemléletesebb és legkirívóbb példa a leányfalui Móricz Zsigmond utca 115. szám alatti ingatlan, amely eredeti funkcióját tekintve pártüdülő volt az MSZMP-időkben. Ezt egy Villa nevű első osztályú étterem használta, és használja jelenleg is. Tudomásom szerint ez év februárjára az MSZP-nek végre sikerült megszabadulnia ettől az ingatlantól, de addig a Villa étterem működött benne és ma is ott működik. Ez az ingatlan önmagában 2057 négyzetméter alapterületű. Ha jól emlékeznek vissza, tisztelt képviselőtársaim, a kormány most azt javasolja, hogy maximum 5 ezer négyzetmétert használjon egy párt.

(10.40)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a helyzetre egyértelmű megoldást jelent a kormány által beterjesztett két törvényjavaslat. Az első törvényjavaslat kimondja azt, hogy a pártok milyen mértékben használhatnak állami ingatlanokat, és kimondja azt, hogy ezt a mértéket meghaladó ingatlanjaikat vissza kell adniuk az államnak, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. A második törvény azt határozza meg, hogy a már megtartott és a maximális darabot meg nem haladó ingatlant milyen jogi feltételekkel használhatják a pártok.

Úgy gondolom, hogy ez a két törvényjavaslat nemcsak megoldja azt a problémát, hogy a pártok valóban arányosan és igazságosan használják az állami ingatlanokat, hanem ez a két törvényjavaslat az én megítélésem szerint legalább annyira érdeke a Magyar Szocialista Párt választóinak, mint a jobboldali pártok választóinak. A mai napig is bízom még abban, hogy a Magyar Szocialista Párt meg fogja változtatni eddigi álláspontját, és pozitívan áll ehhez a törvényjavaslathoz, bízom abban, hogy el fogják fogadni azt az elvet, hogy ha már az állam támogatja a pártokat, akkor azt csak azonos elvek alapján teheti meg. Abban is bízom, hogy a Magyar Szocialista Párt konzultálni fog saját választóival, fogadóórákon kikéri a véleményüket, és megkérdezi tőlük, hogy vajon helyes dolog-e az, hogy egy pártnak ilyen előjogai, ilyen privilégiumai vannak a mai magyar demokráciában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd szóljak néhány szót azokról az elvekről, amelyek a most elénk terjesztett két törvényben szerepelnek, azokról az elvekről, amelyeket a kormány a parlamentnek javasol elfogadni. Továbbra is fennmaradna a pártok által használt ingatlanok tekintetében az ingyenes használat, ingyenes használati joga lenne ezeknek a pártoknak, de a fenntartási, felújítási terheket, valamint a közterheket természetesen a pártok viselnék. Kizárólag az ingatlant mint fizikai egységet adná át a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a pártoknak, minden egyéb terhet természetesen a pártoknak kell viselniük - ez így helyes szerintünk is.

A pártok kizárólag ügyviteli, ügyintézési vagy tanácskozási tevékenységre használhatják ezeket az ingatlanokat. Ez nagyon fontos új eleme a két törvényjavaslatnak, mert ahogy láttuk az előző időszakban, az elmúlt tíz évben is törvény rendelkezett arról, hogy valamely párt használhasson állami ingatlant, de sajnos azt is láttuk, hogy olyan célokra engedték át, ami köszönő viszonyban sincs egy párt normális működésével, például nem valószínű, hogy egy söröző ennek a célnak megfelel.

A pártok ingyenes használati joga megszűnik akkor, ha egymást követő két parlamenti választáson a párt kiesik a parlamentből. Ezt méltányos megoldásnak tartjuk, hiszen miközben a parlamentbe újonnan bejutó párt jogot szerez arra, hogy állami ingatlanokat kapjon, közben az a párt, amely kiesik a parlamentből, automatikusan első alkalommal még nem veszíti el az ingatlanjait, de az a párt, amely második alkalommal sem tudta elérni az 5 százalékos küszöböt, mindenképpen jogos, ha a közpénzekből ilyen mértékű támogatásban, állami ingatlanok használatában nem részesül.

Szeretnék arról beszélni, hogy mi lesz a sora azoknak az ingatlanoknak, amelyek meghaladják azt a bizonyos harminc ingatlant - a törvény úgy szól, hogy harminc ingatlan, maximum ötezer négyzetmétert használhatnak a pártok. Tudomásom szerint pillanatnyilag a Magyar Szocialista Pártot érinti egyedül ez a rendelkezés, a Magyar Szocialista Pártnak vissza kell adnia azokat az ingatlanokat, amelyek meghaladják a harminc darabszámot, illetőleg az ötezer négyzetmétert. A Magyar Szocialista Pártnak bőven van ideje arra, hogy ezt a törvényi rendelkezést végrehajtsa, ugyanis a törvény megfogalmazásában a törvény hatálybalépését követő kilencven napon belül kell végrehajtani a törvényt. Ha jól számoljuk, ezt körülbelül őszre fogjuk elérni, hiszen most tárgyalja a parlament a törvényjavaslatot. Mire a köztársasági elnök úr majd kihirdeti, illetőleg a törvény hatályba lép, és onnan még kilencven napot rászámolunk, őszig bőven van ideje a Magyar Szocialista Pártnak arra, hogy az állami ingatlanjait önkormányzati vagy esetleg más tulajdonban lévő ingatlanokkal váltsa ki.

Főleg azért mondom ezt, mert jelenleg az Állami Számvevőszék álláspontja egyértelművé tette, hogy a pártok önkormányzati ingatlanokat ingyen nem kaphatnak, kizárólag bérleti díj fejében. Ezért azt kell mondanom, hogy az önkormányzati ingatlanok ezentúl egyenértékűek lesznek a saját magántulajdonú ingatlanokkal. Ha egy párt önkormányzati ingatlant akar bérelni, akkor valószínűleg ugyanolyan bérleti díjért kell bérelnie azt az ingatlant, mintha egy magánszemélytől vagy egy kft.-től bérelné.

A törvény tartalmaz szankciókat is arra az esetre, ha a Magyar Szocialista Párt nem adná vissza az ingatlanokat az államnak. Mégpedig kártérítést kell fizetnie, olyan mértékű kártérítést, amelyik a piaci bérleti díjnak megfelel. Ha a jövőben bármelyik párt az állami ingatlant, amelyet megkapott használatra, az eredeti céljától, mégpedig az iroda rendeltetésétől eltérő célra használja, akkor akár a bérleti díj háromszorosáig terjedő fizetési kötelezettsége keletkezik. Ha ilyen előfordulna, azt hiszem, nem éri meg egyetlen pártnak sem, hogy eltérő rendeltetésre használja az ingatlant.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül szeretnék arról beszélni, hogy miért most kerül sor ennek a törvénynek az elfogadására. Abban a vitában, amely a törvény megszületése, a törvény beterjesztése előtt, a nyilvánosság előtt zajlott, sokan felvetették azt az érvet, hogy vajon miért tíz év után kell ezt a kialakult helyzetet megbolygatni. Akik érveltek e helyzet fenntartása mellett, valahogy azt mondták, hogy ez már történelmileg így alakult ki, és bizony a jogbiztonságot veszélyeztetné, ha itt valamifajta változás történne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kifejtsem azt a véleményemet, hogy megítélésünk szerint az igazság mindig aktuális, soha nem lehet késő egy igazságtalan döntést helyrehozni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Csiha Judit képviselő asszonynak, az MSZP vezérszónokának.

DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A gordiuszi csomó kezelésére két mód van: vagy kibogozzuk, vagy átvágjuk - mondotta az elmúlt napokban több alkalommal kormánypárti képviselőtársam. Azt is hozzátette, hogy "a pártingatlanokról szóló törvényjavaslatokban foglaltak inkább az átvágás technikáját jelentik". Értem én, ez egyszerűbb és gyorsabb is, mint bogozni, azaz a jogállam bonyolultabban végigjárható útján végigmenni. De, hölgyeim és uraim, a demokrácia együtt jár a jogállamisággal, amely, mint tudjuk, időigényesebb és drágább, mint a diktatúra, csak éppen nem találtak még fel ennél jobbat - ezt is klasszikus mondta.

Értem én ezt a kormánytechnikát azért is, mert így talán elfedhető a súlyos nemzeti ügyekben tanúsított kormányzati tehetetlenség, kormányzáspótlékként más ügyeket kell kreálni. Ez arra jó, hogy amíg a nép műbalhékkal, a politikai ellenfelek - bocsánat a szóért - kinyírását szolgáló cirkuszokkal van elfoglalva, ritkábban kérdezi: miért nem vezeti ki a kormány a válságból végre a mezőgazdaságot; a jó gazdasági mutatók ellenére miért nem él még mindig jobban az emberek nagyobbik része; miért nem képes a kormány megmenteni a Szamost, a Tiszát; miért akar mutyiban autópályát építeni; miért rontja jó hírünket a világban.

Érhető tehát, hogy miért kerülnek e javaslatok éppen most a tisztelt Ház elé: így az igazságosság szándékától párás tekintettel, sűrű szemforgatások közepette el lehet mondani többször, mily méltánytalan, hogy az MSZP tízszer annyi, négyszer annyi, háromszor annyi, ki tudja, hányszor annyi állami ingatlant használ, mint a többi párt együttvéve; hogy hatvannégy, hetvennégy, négy, ki tudja, hány törvénysértően használt ingatlanról szól az Állami Számvevőszék jelentése.

Hogy az állítás hamisnak bizonyul? - már nem érdekes. Olyan sokszor elmondták az urak a közmédiában, hogy az emberek ingerküszöbén a hazugság már áthatolt.

(10.50)

Így nem esik szó már arról, hogy a rendszerváltás óta három ízben osztott a Ház, a kormány pártoknak ingatlant. Igaz, csak az akkor meglévőknek. Először a Németh-kormány, amikor a tanácsokat kötelezte - mint az imént hallottuk - az újonnan alakult valamennyi párt - több mint száz volt ilyen, kedves képviselőtársaim - ingyenes elhelyezésére tanácsi ingatlanokban. Ezek a kiutalások jórészt ma is élnek. Ezen az alapon a pártok több mint 700 ingatlant használnak. Ez év elejéig döntően ingyen használták őket, s ebből a Magyar Szocialista Párt mindössze ötvenet.

Másodszor és harmadszor az Antall-kormány osztott ingatlanokat. A második osztás - és ennek utóéletéről szólnak az előttünk lévő törvényjavaslatok - lényeges átalakulással, de máig üzemel.

A harmadik osztás már furcsára sikerült, ekkor ugyanis, 1993-ban, csak a Fidesz és az MDF kapott értékes tulajdont, mint ismerjük, belvárosi irodaházakat, amelyeket viharsebesen el is adott, az akkori nyilatkozatok szerint egyebek közt azért, hogy az árából országos irodahálózatot vegyen.

Hogy ma a Fidesz méltánytalan hátrányban érzi magát kevés ingatlanával, egy dologgal magyarázható: az eladott milliárdos értékű belvárosi irodaházak árát talán mégsem sok kicsi székház vásárlására fordította. Ugye nem vitatja senki, kedves képviselőtársaim, hogy a két eladott irodaház közvagyon, sőt állami vagyon volt?

Mindezeket, kedves képviselőtársaim, az igazságosság és az esélyegyenlőség alkotmányos jegyében vizsgálni, értékelni illik, mielőtt az előttünk lévő módon valaki átvágja a pártingatlanok gordiuszi csomóját.

Miről is szól ez a két javaslat? Abból a téves előfeltevésből kiindulva, hogy a pártok működési feltételeit biztosító ingatlanok egyneműek, azaz e pillanatban csupán államiak, függetlenül az államtól tulajdonba kapott, továbbá az önkormányzatoktól ingyen vagy kedvezményes bérért használt ingatlanokból, igazság tehető azáltal, hogy a parlamenti pártok között egyenlő mértékben oszt, és akinek e mértéknél több van, attól kártalanítás nélkül elvesz. Így vágja át a gordiuszi csomót. Nem törődik azzal, mit ír elő az alkotmány, mi ír elő a polgári törvénykönyv, milyen döntései vannak az Alkotmánybíróságnak - ilyen kicsiségekkel nem bajlódik.

Ha ugyanis bajlódna, azaz a gordiuszi csomót kibogozná, a következőket láthatná. Az alkotmány 63. § (3) bekezdése kimondja, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Bármilyen címet viseljen is a javaslat, tartalmában nyilvánvalóan mindkettő a pártok működéséről és gazdálkodásáról szól. Az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány képviselője úgy nyilatkozott, egyiket sem szándékozik a kormány kétharmados szavazásra bocsátani. Csak megjegyzem, hogy 1990-ben, amikor a sokat emlegetett '90. évi LXX. törvény vitáját Szabad György, az Országgyűlés akkori elnöke vitára bocsátotta és Szabó Tamás akkori előterjesztőnek megadta a szót, külön felhívta a figyelmet a törvény kétharmadosságára.

Az alkotmány 9. és 13. §-ai pedig védik a tulajdonhoz való jogot. Erre épül a polgári törvénykönyvnek a kétezer éves római jogon alapuló szabályozása. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a 17/92. számú határozatában elvi éllel mutat rá arra, hogy az ingyenes használati jog mint vagyoni értékű jog, szelvényjog, alkotmányos védelem alatt áll, annak kártalanítás nélküli elvétele törvény útján nem lehetséges.

A javaslatok egyike sem hozza összhangba szabályozását e törvényekkel és az Alkotmánybíróság határozatával. Következésképpen: a kollízió fennáll, az alkotmánysértések megvalósulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállam macerás - mondta egy híres ügyvéd, amikor hasonló címet adott nagyszerű könyvének. E könyv a '90-es évek magyar valóságáról szóló történeket foglal össze, az akkori jogállami botladozásokról szól. Ma is érdekes és sajnos időszerű olvasmány. A szomorú az, hogy akkora botlásokat, mint amilyenek ezek a javaslatok, már nem kellene elkövetni, ha a kormány a jogkövetésben és nem a jogelkerülésben járna az élen, amikor törvényjavaslatot készít.

E javaslatok konfrontatívak - mondotta a már említett kormánypárti képviselőtársam. Igen. Igaza van. Az ilyen javaslatokkal konfrontáció kelthető és tartható fenn, indulatok szíthatók, gyűlölködés kelthető a politikai ellenfelekkel szemben. Ha ez volt a cél, az szomorú - de a kormányra nézve.

Azt mondják a javaslat mellett érvelők, hogy alkotmányellenes az az állapot, hogy az állam nem egyformán osztja az ingatlanokat a pártoknak, ez sérti az esélyegyenlőség elvét. Ez igaz is lehet, de alig hiszem, hogy ennek az a megoldása, hogy elkövet másik három alkotmánysértést. Ez arra ismételt példa, hogy a törvények a kormányt semmire nem kötelezik, mint azt a Fidesz vezetőitől - ma közjogi méltóságok - többször hallhattuk már.

A baj csak az, hogy ugyanezen kormány viszont elvárja polgáraitól a törvények követését, s ezt minden eszközzel - rendőri önkény, adórendőrség, támogatásmegvonás és sok minden más, újszerű eszközzel - ki is kényszeríti.

Tisztelt Ház! Mindeme baj elkerülhető lett volna, ha a 12 éves hagyomány szerint a törvényjavaslatok benyújtása előtt hatpárti egyeztetés történik, akár magáról a törvényjavaslatot szövegéről, és nem mérgesedik el a Fidesz által indított számháborúnak köszönhetően a légkör. Partnerek tudunk lenni egy alkotmányos és valóban igazságos megoldásban. E javaslatok azonban nem javíthatók, és így nem is támogathatók.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint a parlamentben jelenleg egyetlen történelmi párt jelenlegi felszólalója, tessék megengedni nekem, hogy a történeti múltban egy picit messzebbre menjek vissza.

Nem kétséges, hogy 1988-ban és '89-ben olyan történeti helyzet volt Magyarországon - és ilyen volt még '90-ben is, amikor ezt a törvényt meghozták -, amikor is a rendszerváltás ugyan már megindult, de annak a befejezése még csak jámbor óhaj volt, és szerényen hadd mondjam azt - egy picikét a saját miniszterelnökömmel némileg ellentétben -, hogy úgy tűnik a törvény mostani tárgyalásából következően, hogy egészen még ma sem fejeződött be.

Nos, a Független Kisgazdapárt nem akkor alakult, amikor a rendszerváltás kezdődött, nem a rendszerváltás alatt, még csak nem is közvetlenül előtte, hanem közel százéves párt. Hosszú múltja alatt saját erőből, tagjainak az erejéből, nem az állam támogatásával - soha nem volt egy állam által kedvelt párt - ingatlanokat tudott szerezni, ingatlanokat tudott a sajátjának mondani, amelyeket aztán abban az időszakban, amelynek a jogutódai ma az alkotmányra és a jogszerűségre hivatkozva sérelmeket emlegetnek, egy tollvonással állami tulajdonba vettek, és amelyeket soha vissza nem kaptunk.

Szeretném azt mondani, hogy azok a falusi és vidéki emberek, akik remélem, azért hallgatják imitt-amott - bár nyilván most sok egyéb munkájuk van - mindazt, ami itt elhangzik, azért fölteszik magukban a kérdést, hogy amit az én apám, a nagyapám vagy talán - ha kellően idős - én magam beletettem abba az ingatlanba, amelyben most valami egész más van - egész pontosan néhány helyen éppenséggel annak a pártnak az irodája, amely párt itt most nagyon keményen jogszerűségekre hivatkozik -, fölteszem a kérdést, vajon ők mit gondolnak. Hol van a jogszerűség? Hol kaptak ők kellő kielégítést, kellő méltányolást? Én úgy gondolom, sehol.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezen túlmenően valamennyi párt a törvény meghozásakor, 1990-ben annak a tudatában és annak ismeretében volt, hogy a rendszerváltás folyamatában ilyen igazságtalanságok nem lehetnek akadályok, a rendszerváltást folytatni kell, még akkor is, ha az alakuló pártokra nézve ez súlyosan méltánytalan.

(11.00)

Különböző érvek hangzanak el az MSZP részéről. Szeretném ezeket részleteiben, már amennyire ezt az időm engedi, megvizsgálni. Az első, és azt kell mondanom, általam kiszűrhető érv, hogy volt egy olyan állapot, amely az 1990. évi LXX. törvénnyel alakult ki, és amely most már immáron közel tíz éve így, ilyen módon létezik, ha nem is ezt mondják, de kvázi úgy néz ki, hogy elbirtokolták ezeket az ingatlanokat, hiszen azóta folyamatosan használják és sajátjuknak tekintik. Azt gondolom, tisztelt Ház, valóban nem lehet mellőzni, hogy volt egy '94-98 közötti időszak, amikor egy igazságos rendezésre legalább javaslatot lehetett volna tenni, ha a változtatás szándéka akár a legkisebb mértékben is az egyébként előnyöket élvező MSZP részéről bármely párt vagy pártok irányába fennállott volna.

Azt gondolom, tisztelt Ház... (Bauer Tamás: Megtörtént!) Örömmel hallom ezt az SZDSZ részéről, és remélem, hogy megelégszenek a jelenlegi számmal, hiszen ők, úgy gondolom, nem tesznek különbséget aközött, hogy az igen nagy számú helyiség az MSZP birtokában vagy a saját birtokukban van. Nyilván számukra ez teljesen mindegy. Vannak azonban pártok, amelyek nem ilyen mértékben kötődnek egy másik párhoz, hanem úgy gondolják, hogy saját létesítményekben szeretnének létezni. Ebből kifolyólag igazságos rendezésre két módon lehetne sort keríteni.

Az egyik az, hogy azt mondjuk, innentől kezdve minden állami ingatlan, amely bármiképpen a pártokhoz került, visszakerül az államhoz. És aztán slussz, itt be van fejezve, mindenki oldja meg a maga infrastruktúráját, ahogy tudja. Ez egy igazságosnak látszó megoldás, mert senkinek nincs többlete, senkinek nincs hiánya. Igen, de ez nyilvánvalóan a pártok működését tenné erősen kétségessé. Van egy másik megoldás, amelyet a kormány választott. Ez azt mondja, hogy a különbözőségeket meg kell szüntetni, pláne ha ilyen mértékben aránytalanok. Erre persze másik érv - és akkor hadd menjek a másik érvre -, amelyet az MSZP szeret hangoztatni, elhangzott az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságban, elhangzott ma itt is, ezek alkotmányos érvek. Szilárdan állítom, hogy e törvénynek semmi köze az alkotmány hivatkozott szakaszához, és semmilyen módon nem sérti ezt a szakaszt. Ki kell próbálni, már annyit tetszettek próbálkozni, nem árt, ha még egyszer próbálkoznak, legfeljebb újra kiderül, hogy nem így van, de istenem, a próba mindenkinek jogában áll.

Ugyanis bárhogyan értelmezzük a pártokra vonatkozó törvényt, az nem a helyiségekről, nem a helyiséggazdálkodásról szól, és nem arról, hogy a helyiséggazdálkodás során kinek mit kell juttatni, még kevésbé arról, hogy milyen ingyenes juttatásban kell egy-egy pártnak részesülnie. Ha ez alkotmányos jog lenne, akkor nagyon gyorsan, gondolom, nagyon sokan jelentkeznének, hogy ők is ilyen alkotmányos joggal szeretnének élni, és nagyon boldogan élnének az ingyenes juttatás lehetőségével. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ultima ratio, amelynek nagyon kevés alapja van, és még az MSZP vagy az SZDSZ is többszörösen át fogja gondolni, hogy szükséges-e ezzel ismételten zavarni az Alkotmánybíróságot, és magukat kitenni egy újabb elutasításnak.

A számokat, azt gondolom, bármennyire sokféleképpen lehet felsorolni, azért fontosnak tartom. Nem árt, ha az emberek tudják, hallják, hogy milyen viszonyok vannak, hiszen annyi ködösítés történik, összemosva ezeket az ingatlanokat az önkormányzati ingatlanokkal, összemosva azzal, hogy ki, milyen kis helyiségeket, hol, miként használ. A számok makacs dolgok. Az MSZP jelenleg valóban minden kimutatás szerint, amelyet ismerünk, 386 állami ingatlant használ, és ebből 43 van csak a fővárosban és 343 a megyékben. Négyzetméterben mindez úgy néz ki, hogy 26 ezer négyzetméter a fővárosban, 67 ezer négyzetméter vidéken. Ez az MSZP esetében 93 ezer négyzetméter, az összes többi párt esetében 10 ezer négyzetméter. Aki azt mondja, hogy ezek az arányok helyesek, jók, ahhoz nagy bátorság kell. Meggyőződésem szerint ugyanis bármilyen egyszerű füllel hallgatjuk, a különbözőségek rendkívüliek.

Szeretnék itt még valamit megjegyezni. Ez a két törvényjavaslat a Független Kisgazdapártot érinti talán a legkevésbé olyan értelemben, hogy mindössze négy többletre lennénk igényjogosultak abban az esetben, ha a törvény elfogadásra kerül - mondhatnám, hogy méltánytalan. Nyugodtan mondhatnám, sok szempont szerint, de azt kell mondanom - és azt hiszem, ez a pártom álláspontja is -, hogy ebben abszolút igazságos megoldás ilyen értelemben, amely sok minden mást is figyelembe vesz, nem nagyon van, következésképpen nemigen lehet mást tenni, mint hogy a pártok közötti ilyen módon történő egyenlő elosztást preferáljuk, mert még mindig ez látszik a legigazságosabbnak.

Tisztelt Ház! Amikor arról beszélünk, hogy ez a törvényjavaslat megold-e kérdéseket és miként old meg, szeretnék valamire nyomatékkal utalni. A javaslatnak van egy olyan része, amely nemcsak azt mondja, hogy adja a lehetőséget a törvény, hanem azt is megmondja, hogy mikor lehet elveszíteni ezt a lehetőséget. Én ezt roppant fontosnak tartom. Az a szerény álláspontom ugyanis, hogy az, amire itt az előttem szóló utalt, hogy pártok vagy pártocskák igen nagy számban - állítólag - használnak helyiségeket, és olyan helyiségeket, amelyekre már az sem bizonyos, hogy bármilyen jogosítványuk lenne, hosszú távon nem nagyon fenntartható, és nem is indokolt. Ezért ez a javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor és milyen körülmények között lehet ezeket a jogosítványokat elveszíteni.

Talán nem teljesen pontosan, de itt szeretném a Kisgazdapárt álláspontját e kérdésben ismertetni. Az rendben van, hogy feltétel, kritérium az, hogy két alkalommal az illető párt országos listát tudjon állítani. De ama második kritériummal, hogy parlamenti frakciót tudjon állítani, azért baj lehet. A szavazó ugyanis pártokra szavaz, és mi itt pártingatlanokról beszélünk, tehát úgy vélem, hogy pontosabb meghatározás lenne, hogy az illető pártnak az 5 százalékot el kell érnie azon a két választáson. Ennek hiányában ugyanis, tapasztaltunk már olyat itt, a parlamentben, hogy alakulnak frakciók, átalakulnak frakciók, nem teljesen bizonyos, hogy ez a választó akaratát teljes egészében lefedi. Részletkérdés, nem hiszem, hogy ezen kell nagyon vitatkoznunk, de úgy vélem, hogy ezt nem árt megemlíteni.

Van egy olyan érv, amelyet nem lehet mellőzni. Arról beszél az MSZP, és arról beszél az SZDSZ is időnként, hogy mi a helyzet az önkormányzattól kapott ingatlanokkal. Két dologra szeretnék rámutatni. Az előbb hallottuk, hogy valamiféle kárpótlás vagy kártalanítás, vagy isten tudja, minek nevezhető is járna azért, mert valaki tíz évig használt jogszerűen, de mindenképpen igazságtalanul többletingatlant, és ezt most elveszíti. Megkérdezem, hogy mi a helyzet azokkal az ingatlanokkal, amelyekből önkormányzati váltás után páros lábbal rakják ki az éppen nem kedvelt pártokat, ezek pedig maradnak helyiség nélkül. Vagy mi a helyzet olyan helyen, ahol úgy tűnik, hogy, mondjuk, közjegyzői irodának előnyösebb kiadni az illető párt irodáját, és nagyon gyorsan eltávolítják az illető pártot a helyiségből? Vagy mi a helyzet ott - hogy éppen Tiszakécskét említsem -, ahol már oly régen szeretne az önkormányzat valami nagyon hasznos dolgot mívelni, de nem az van, hanem az MSZMP-nek van egy teljesen kihasználatlan irodája?

Nos, közös érdekünk, hogy ezeket az anomáliákat felszámoljuk. A Fidesz részéről szóló Répássy képviselő úr azt mondta, hogy még mindig reménykedik abban, hogy közelíthetnek az álláspontok. Magam is csak ezt tudom mondani. Lehetetlen, hogy előbb vagy utóbb ne lássák be azok a pártok, vagy az a párt inkább, amely ilyen mértékben többletet használ, hogy itt valamilyen megoldást kell találni, mert ez a helyzet számukra sem megfelelő, nem kommunikálható, hogy ilyenfajta előnyt élvezzenek tíz évvel ezelőtt azután, hogy itt Magyarországon az annyit hangoztatott jogállam van.

(11.10)

Meggyőződésem, hogy az MSZP-nek is érdeke az, hogy itt egy tisztességes és törvényes rendezés következzék be, és nem az az érdeke, hogy ebben a kérdésben huzamos ideig, tartósan konfrontáció alakuljon ki a pártok között.

A mi nézetünk az, hogy ez a törvény teljesen igazságos nem lehet, hiszen a Független Kisgazdapárt valóban igen nagy számú vidéki szervezettel rendelkezik. Rendkívül nagy nehézséget okoz ezeknek az elhelyezése. Ezek a pártszervezeteink nem pusztán - és ezt meg kell mondanom - politikával foglalkoznak, igen gyakran társadalmi feladatokat is ellátnak. A feladatuk az, hogy a gazdákat segítsék bizonyos vonatkozásokban, a feladatuk az, hogy a települést is segítsék. Nagyon nehéz számukra helyiségeket biztosítani, már csak azért is, mert az önkormányzatok sem nagyon rendelkeznek ilyennel. Mégis tudomásul vesszük azt, hogy ezek a lehetőségek korlátozottak, ezek a lehetőségek most ezt biztosítják, és az, amit most a kormány elénk terjesztett, legalább egy eddiginél igazságosabb, tisztább, világosabb és átláthatóbb helyzetet teremt.

Fontosnak gondolom azt - és talán ezért önmagában is támogathatná az MSZP ezt a javaslatot -, hogy végre szankciók is beépülnek, és azok az anomáliák, amelyek bekövetkeztek és amelyekkel a pártok egymást is szívesen vádolják, most szankciókkal meghatározottan kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem lehet fenntartani. Meggyőződésem, hogy ez minden pártnak érdeke. Ha másért nem, akkor ezért érdemes lenne ezt a javaslatot támogatni. A Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokaként.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Két meglehetősen furcsa törvényjavaslat fekszik előttünk, amelynek elolvasása után, azt hiszem, óhatatlanul is több mindenkiben felmerülhet az a kérdés, hogy a cél szentesítheti-e az eszközt. Nem az a kérdés ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy kell-e igazságos helyzetet teremteni a pártok különböző ingatlanainak használatával kapcsolatban. Ez nem lehet kérdés. Teljesen egyértelmű, és azt hiszem, hogy az SZDSZ korábban is minden alkalommal ezen az állásponton volt: csakis igazságos feltételek mellett történhet a pártok ingatlanokhoz való juttatása. Ez tehát semmiképpen nem lehet kérdés.

Kérdés lehet azonban az, hogy azt, hogy korrekt, igazságos, egyenlő feltételek szülessenek, ezekhez milyen eszközöket rendeljünk, és azokat hogyan használjuk fel. Én úgy gondolom, hogy jogállamban igenis legalább annyira kérdésnek kell lennie annak, hogy milyenek ezek az eszközök, és legalább akkora szerepet kell kapnia az eszközök törvényességének, mint a cél megfelelőségének.

A pártok ma Magyarországon legjobb tudomásom szerint alapvetően háromféle módon használhatnak különböző ingatlanokat. Egyrészt vannak a pártoknak székházaik - nem mindegyiknek, de az ismertebb, nagyobb pártok mindegyikének van székháza -, amelyek saját tulajdonban vannak. Ezek különböző időpontokban és különböző módon kerültek a pártokhoz. Vannak állami tulajdonú, használatba adott ingatlanok - ez a törvényjavaslat erről szól -; és vannak önkormányzatoktól bérelt ingatlanok. Én nem tudok arról, hogy magánszemélytől vagy magáncégtől pártok ingatlanokat bérelnének - elképzelhető -, ez nagyon kis arány lehet. Ez a hármas tagolódás azonban az, amely jellemző.

Azzal, hogy a kormány most beterjesztett egy törvényjavaslatot, és kiragadja a három szempontból ezt az egyet - az állami tulajdonú, használatba adott ingatlanok körét -, véleményem szerint két hibát is elkövet. Az egyik hiba az, hogy felrúg egy tízéves hagyományt, amely már sajnos egyre kevesebb van ebben a magyar parlamentben, amely hagyomány arról szól, hogy az olyan témájú törvényjavaslatokat, amelyek például az országgyűlési képviselők jogállását érintik, a társadalmi szervezetek kezelői jogát, de ide tartoznak a pártok is, ezeket a témákat, ezeket a jogi tárgyakat illetően a parlament mindig saját kebelén belül, természetesen megfelelő kormányzati segítség mellett, de a frakciók kezdeményezésére és a frakciók irányítása és döntése mellett alkotott törvényeket. Ez a legdurvább időszakokban is így volt, és ezekben az ügyekben, ha nehezen is, ha néha elhúzódóan, de sikerült egyezségre jutnunk. A kormány ezt most felrúgja, és azt mondja, hogy nem érdekel, hogy vannak-e esetlegesen olyan jelek, amelyek az egyezség felé mutatnának, én ezt megelőzöm, és durván konfliktusos módon benyújtok két törvényjavaslatot. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen hiba.

A másik hiba az, hogy ez a törvényjavaslat igazából nem oldja meg a problémát. Nem oldja meg, mert a problémahalmaznak csak egy szeletét - lehet, hogy ez nem szűk szelet, de csak egy szelet - érinti, ráadásul két rövid törvényben. Hát ez nem igazán elegáns megoldás, és semmiképpen sem jó.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az aggályainkat nem azért fogalmazzuk meg, mert bármilyen tekintetben bármi félnivalónk is lenne. Soha azóta, amióta az SZDSZ megalakult, semmilyen ingatlannal, semmilyen gazdálkodással, semmilyen vagyoni kérdéssel kapcsolatban érdemben velünk kapcsolatban soha semmilyen probléma nem merült fel. Azt hiszem, erre egyetlen példát sem tud senki hozni. Tehát nekünk semmilyen félnivalónk nincs ettől a törvényjavaslattól. Lehet, hogy még az is igaz lesz, hogy e törvényjavaslat révén az SZDSZ hozzájut további ingatlanokhoz. Megmondom őszintén, hogy én ezt nem tudom, és most nem is ez érdekelne engem elsősorban. Működnek a szervezeteink Budapesten és vidéken is. Nem tudom, hogy hány önkormányzati és hány állami tulajdonú ingatlant használunk. Azt tudom, hogy a székházunk az, amely a tulajdonunkat képezi. Ezt meghaladóan nyilván a gazdasági igazgatónk erre vonatkozóan pontos kimutatást tudna adni, de én ennek most nem néztem utána, mert ebben a dologban én most nem ezt tartottam a lényegesnek.

Nagyon sajnálom, hogy a kormány szándékosan megakadályozza azt, hogy a kibontakozó egyezség végeredményeképpen törvényjavaslat szülessen. És nem tudom, miért lepődik meg ezen Répássy Róbert tisztelt fideszes képviselő úr, hiszen ön pontosan tudja, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága - ha jól emlékszem - '98 decemberében alakított egy albizottságot. Meglehetősen kutyafuttában hoztuk létre, de létrehoztuk. Ennek az albizottságnak az volt és ma is az a feladata, hogy pontosan vizsgálja meg a pártok vagyonát, gazdálkodását, különböző cégeit. Nagyon nehezen bontakozott ki ez az albizottsági munka, bár túlzottan sok időt nem pazaroltunk rá - az elnök úr általam ismeretlen oknál fogva meglehetősen hébe-hóba hívja össze ezt a bizottságot -, de sikerült nagy nehezen konszenzussal elfogadnunk egy ügyrendet, ez az ügyrend működőképessé tette az albizottságot. Az albizottságban eldöntöttünk vizsgálati szempontokat, mármint ami a bizottsági felhatalmazás alapján a hatáskörünkbe tartozhat, és ezzel az albizottság megkezdte a munkáját.

Most, hogy a kormány beterjesztette a törvényjavaslatot, az elnök úr hirtelen újra összehívta az albizottságot, és kérdőre vonta a tagjait, ki hogyan vélekedik arról, mit kell tenni azok után, hogy van egy párhuzamos javaslat. Egyrészt nem is elegáns dolog párhuzamosan vizsgálni vagy párhuzamosan vitát folytatni egy adott kérdésben, még ha nem is házszabályellenes, hiszen az albizottságnak formálisan önálló javaslata még nincsen. De egy megkezdett munka van mögöttünk, és ennek a megkezdett munkának lehetne folytatása is. Sőt, az albizottság el is döntötte, hogy legyen folytatása. Igazán nem értem, miért nem lehetett megtenni azt, hogy az albizottság jóval gyakrabban ülésezzen, ha önök ezt a problémát égetőnek tartják. Én is úgy gondolom, mindenki mutassa meg, hogy mije van, tegye ki az asztalra, nézzük meg, és alkossunk olyan jogszabályt, amelyik igazságosan kezeli ezt a kérdést.

(11.20)

Ebben az albizottságban fölgyorsíthattuk volna a munkát, begyűjthettük volna azokat az információkat, régen. Egy éven keresztül nem tettük, a kormánypárti többséget alkotó elnök úr és a bizottság tagjai nem kívánták összehívni ezt az albizottságot, pedig lefolytathattuk volna ezeket a vizsgálatokat, lefolytathattuk volna már azokat a vizsgálatokat is, hogy melyik párt milyen gazdasági tevékenységet végez, milyen cégei vannak s a többi, s a többi, önök pontosan tudják, miről van szó.

Már túl lehetnénk azon, hogy be kellene terjeszteni, mondjuk, egy bizottsági törvényjavaslatot vagy albizottsági törvényjavaslatot, és lehet, hogy már elfogadott törvény lehetne mögöttünk, amelynek egy nagy erénye lehetne az, hogy az egész problémakört kezeli, minden szempontot figyelembe vesz, és remény mutatkozott arra, hogy a hat parlamenti párt egyetértésével szülessen meg.

Még egyszer mondom: érthetetlen az, hogy miért kell durván, szándékosan megakadályozni, hogy még véletlenül se legyen konszenzus, mindenképpen konfliktusos helyzetet kelljen teremteni. Persze, ha alaposabban megvizsgáljuk a törvényjavaslatokat, akkor van, ami érthetővé teszi a dolgokat. Egyrészt természetesen nem lehetett érdeke a kormánypártoknak, hogy minden tekintetben lefolytassuk ezeket a vizsgálatokat, mert - ahogyan említettem, hogy hármas megosztásban használnak ingatlanokat a pártok - az első témakörrel, a székházakkal kapcsolatban rögtön komoly problémák adódhatnának a kormánypártoknál, "jó ezt nem feszegetni" jelszóval, hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy 1992-ben, '93-ban milyen módon kapott székházakat az MDF és a Fidesz.

Az ÁSZ a parlamenti vizsgálatot követően ebben az ügyben 1998 szeptemberében elkészítette a jelentését, ennek 6. oldalának első bekezdésében világosan olvasható, hogy a Magyar Demokrata Fórum 2237 négyzetméterrel, míg a Fidesz 2672 négyzetméterrel több ingatlantulajdont kapott székház címén, mint amennyi a törvényi felhatalmazás alapján neki járna. Vessük csak össze azokkal az adatokkal, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek! (Dr. Répássy Róbert: Az egy másik törvény!)

Igen, ez igaz! Ez igaz, hogy az egy másik ügy, csak sajnos én azt hiszem, hogy ebben az esetben nem lehet megtenni, legalábbis aki korrektül szeretne eljárni (Dr. Répássy Róbert: Az nem állami ingatlan!), nem teheti meg, hogy azt mondja, hogy csak azt nézzük meg, hogy mi van a jobb zsebedben. Nézzük meg azt is, hogy kinek mi van mindkét zsebében, és utána teremtsünk igazságos helyzetet!

Szóval az a két párt, amelyik a '90-es évek elején meglehetősen furcsa és akkor még titkolt körülmények között megkapta ezt a két székházat, amit egyébként soha, egyetlenegy percig nem használt, hanem a megszerzéssel egy időben az elidegenítéséről is döntött, nagy valószínűséggel egyik párt politikusai közül sem járt soha senki egyetlen percig sem ezekben az úgymond székházakban. Szóval ezek az ingatlanarányok azt mutatják, hogy csak ezzel a székházzal, a három székházzal a két párt nagyobb ingatlan tulajdonjogához és az értékesítésből adódóan pénzösszeghez juthatott hozzá, mint amennyit összesen Budapesten adni kívánnak a parlamenti pártoknak e törvényjavaslat alapján. Szóval, rögtön megvan a magyarázat, hogy miért kellett ilyen módon rendezni ezeket az ügyeket.

Ha már a két törvényjavaslatot említettem, meglehetősen furcsa az is, hogy miért kerül két javaslat elénk. Azt hittem, hogy a kormány tisztelt képviselőjének expozéjából ez majd kiderül; nem lettem tőle okosabb, én máig sem értem, hogy ezt miért kettő darab törvényjavaslatban kell előterjeszteni, főleg úgy nem, hogy vannak olyan részei a törvényjavaslatoknak, amelyek szó szerint megegyeznek, néhány bekezdés szinte szó szerint azonos a másikkal.

Tehát mindezek alapján, figyelembe véve, hogy milyen nagyon súlyos problémái vannak a törvényjavaslatnak, a törvényjavaslatoknak, én úgy gondolom, azon kellene gondolkoznunk, és meg kellene fontolni, hogy nem lenne-e célszerűbb visszatérni erre az albizottsági tevékenységre, amely nem húzódna tovább, mint amennyire a törvényjavaslat vitája húzódik meggyőződésem szerint. Ebben az albizottságban is be tudnánk fejezni a munkát, és megoldhatnánk azt a problémát, amely egyre súlyosabb gondot jelent, azt, hogy a mai magyar közéletben egyszerűen megszűnik a párbeszéd, a parlamentben nem folyik érdemi vita, mert csak durva leszavazása folyik az ellenzéknek, és ez semmiképpen sem vezethet jóra.

Eddig egyedül - legalábbis emlékezetem szerint - Csiha Judit képviselő asszony beszélt arról, hogy vajon milyen többséget igényel ez a törvényjavaslat az elfogadásakor: egyszerű többséget vagy kétharmados többséget. Furcsa módon a kormánypárti képviselők, bár úgy egyébként szokták, de a bizottsági ülésen ezt a témát nem vetették föl. Nem tudom, miért, de én úgy gondolom, hogy erről is időben kellene tárgyalnunk. Nekem nincsen egészen határozott véleményem, de hajlok afelé, hogy ez a törvényjavaslat 50 százalékos, tehát egyszerű többséget igénylő törvényjavaslat. Ebben tehát nem biztos, hogy mindannyian egyetértünk.

Én egy másik alkotmánybírósági határozatra szeretnék hivatkozni, a 4/1993-as határozatra - II. hó 12-ei határozat ez -, amely erről a kérdésről viszonylag egyértelmű fejtegetést tartalmaz. Tehát lehet, hogy önök, a kormánypárti többség alkotmányosan járnak majd el akkor - ezt persze még nem tudhatjuk, de lehet -, ha egyszerű többséggel elfogadandó törvényjavaslatokat kívánnak majd elfogadni. De ettől még lehetne igazságosan és tisztességesen eljárni a parlamentben, mert ez önmagában még nem alap arra, hogy ilyen durva módon fölborítsunk olyan korábban kialakult konszenzusos viszonyokat, amelyeket most a kormány és a kormánypárti többség kíván tenni.

Mindezek alapján én a magam részéről még azt sem tudom mondani, hogy nem fogadjuk el a törvényjavaslatot, és azt sem, hogy ezt ellenezzük; a későbbi vitától és az esetlegesen elfogadandó vagy el nem fogadandó módosító javaslatoktól tesszük függővé a szavazatunkat. Mindenesetre sokkal jobban örülnénk annak, ha visszatérnénk a normális párbeszédhez, és nem azt a durva politikát folytatná a kormánypárti többség, mint amit tesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Tóth István: Hajrá, Vancsik!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Közbeszólások.) Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP vezérszónokaként. Kérem képviselőtársaimat, hogy türelemmel hallgassák végig következő vezérszónokunkat is!

Öné a szó, képviselő úr.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Nagy tisztelettel adtam át az elnök asszonynak tíz másodpercet... - de már megkaptam újra. Köszönöm.

Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A most elénk terjesztett T/2365-ös és 66-os törvényjavaslat, úgy gondolom, egy komoly társadalmi igazságérzetnek szeretne megfelelni, ez pedig a kivételezettség körének a rendezése. Önök jól tudják, hogy amikor a kivételezettség köréhez jutunk, mindenki rettentő érzékenyen reagál erre, hiszen a magyar történelemben számos példa volt, amely a kivételezettség esetét negatív színben kellett hogy föltüntesse, és így is élte meg az ország. A leginkább figyelemreméltó: az utóbbi, magát szocialistának valló rendszer volt a kivételezettségek netovábbja. Abban a körben mindent lehetett az akkori uralkodó pártnak és a hozzá közel álló hatalmi elitnek, nem számított, hogy van törvény, nem számított, hogy kikkel mit lehet tenni, a kivételezettség jogkörével élve, íratlan jogkörrel ugyan, de mindent megtehetett.

Általában a leginkább irritáló egy társadalomban az emberek számára, a társadalom számára, ha kivételezettség van. Erre rettentően érzékenyek vagyunk, és ez az érzékenység az, amely a kormányt arra ösztönözte, hogy ebben a kérdéskörben is rendet kellene teremteni.

Nyilvánvalóan fölmerül a kérdés, hogy hogyan lehet még a '90-es rendszerváltás után is kivételezettségről beszélni, mert sokan azt gondoltuk, hogy a rendszerváltással együtt a kivételezettség jogköre is megszűnik azok részére, akik addig abba beletartoztak. Valóban, ez egy szándék még most is, hogy így fogalmazzak, mert döntő többségében ugyan megszűnt, de maradtak még eseti példák. Ilyen eseti példa a pártok számára ingyenes használatú állami tulajdonok kérdésköre.

Lényeges, ebben a kérdéskörben elgondolkodtató, hogy ezzel miért nem foglalkoztak '90-ben. Úgy vélem, hogy az akkori kerekasztal-tárgyalások és az alakuló magyar demokrácia érdekében nem mertek feszegetni egy olyan érzékeny kérdéskört, amit talán kellett volna, de az akkor egyezkedő pártok - mind az ellenzékiek, mind az akkori kormánypárt - úgy látták jónak, ha ezt a kérdéskört meghagyva nem veszélyeztetik az addig meghozott egyezségnek a fő eredményeit, és ezáltal a demokrácia alapintézményeit ki lehet dolgozni, meg lehet teremteni.

(11.30)

Mondhatnánk azt, hogy természetesen nagy öröm, hogy '90-ben olyan simán történt meg a rendszerváltás, és nem esetleg egy erőszakosabb változat alapján.

Az előttünk felszólalók körében - és főleg az érintettek körében - elhangzott az alkotmányossági aggály kérdése. Kérem szépen, önök jól láthatják, hogy a kormány pontosan tudja ennek a súlyát, és Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony gondoskodott arról, hogy az igazságügyi tárca is végigkísérje ezt a vitát, mert úgy gondolja, az alkotmányossági kérdésben is megállja a helyét ez a törvénytervezet, amelyet én meg is szeretnék indokolni ezzel egyetértően, hogy miért is van ez így. Való igaz, az Alkotmánybíróság többször foglalkozott a kétharmados, 50 százalékos kérdéskörrel, és ebben számos határozat és állásfoglalás született, többek között éppen ennek a logikának a kifejtésére, a lelkiismereti és a vallásszabadságról szóló törvény esetében, illetve a szervezett bűnözés elleni törvény esetében.

Az Alkotmánybíróság egyértelműen leszögezi, hogy valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többséggel hozza meg a parlament, de - tette hozzá az Alkotmánybíróság - az alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet. Ez az alapelv most is érvényesül. Nincs szó arról, hogy egy kétharmados törvényt szeretne ez a törvénytervezet egyszerű többséggel módosítani.

Miért is nincs erről szó? Azért, kérem, mert a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló '89. évi XXXIII. törvény meghatározza a párt vagyonára és gazdálkodására vonatkozó alapvető szabályokat, ezek körében meghatározza a párt vagyonának elemeit. Ez a törvény valóban egy kétharmados törvény, de ez a törvény igazából csak a pártok részére ingyenesen tulajdonba adott ingatlanokról szól. És így, tartva az alapelvet, hogy a kétharmados törvényt nem lehet módosítani 50 százalékkal, ennek a veszélye sem fenyeget, hiszen itt nem a tulajdonba adásról van szó, hanem másról, ezen túlterjeszkedően csak egy lehetőségről van szó, hogy esetleg ingyenes használatba is lehet adni pártoknak működésük céljából, kizárólag irodai működés céljából esetleg ingatlant.

Ugyanakkor a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló '90. évi LXX. törvény 6. §-a arra ösztönzi és kötelezi a törvényhozót, hogy a megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításáról törvényt kell alkotni. Ez nagy részben meg is történt eddig, meglepő módon, kivéve a pártok által ingyenesen használt ingatlanok esetét. Pont ezt az egyetlenegy kivételezettséget szeretné a mostani törvénytervezet rendezni.

Önök itt részletesen hallották már azokat a számadatokat és a törvénynek a majdan működő részét, hogy milyen elvárásokat és kötelezettségeket ró a pártok felé, akár azok felé, amelyek most jelenleg használnak - még a jogtalan használatra is kitérve -, akár arra, hogy hogyan lehet majdan igényelni a törvény életbe lépése után ezeket az ingatlanokat.

A két törvényjavaslat - amint említettük - a pártokról szóló törvény által nem szabályozott, tehát az ingyenes ingatlanhasználat kérdését kezdi majd meg rendezni. Ez természetesen - mint említettem - egyáltalán nem jelenti azt, hogy kétharmados törvénnyel kellene erről rendelkeznünk, hiszen az eredendően felsorolt törvényi rész már a megszületésekor is 50 százalékos törvényi rész volt. A párttörvényből és az alkotmányból ugyanis nem következik az, hogy az ott meghatározott pártvagyonelemek körét meghaladóan egyéb állami juttatásokat, kedvezményeket kell biztosítani a pártok részére, tehát erre vonatkozóan nincs kétharmados szabályozási kötelezettség. Ha viszont az állam élni akar ezzel a plusz pótlólagos lehetőségével, az - mint említettem - egyértelműen az 50 százalékos hatáskörbe tartozik.

Egyébként a vita kapcsán és a törvénytervezet megjelenése után a sajtón keresztüli vita kapcsán kihallatszott még egy logikai okfejtés, hogy miért is szabálytalan ez az egész. Ott az arányosság elve került napirendre, miszerint jó lenne valamilyen bejutási arányhoz igazítani esetlegesen az ingatlanhasználati kérdéskört. Ebben ugyancsak nincsen egyértelmű példa. Mert önök pontosan tudják, hogy a pártok finanszírozására vonatkozó törvény a bejutási arányszámhoz hasonulva jelöli meg, hogy melyik párt évente mekkora anyagi támogatásra jogosult. Ugyanakkor ugyanez a törvény, amely kétharmados törvény, pontosan rendezi, hogy a pártok tulajdonába kerülő ingatlanok kérdése, a pártszékházak ügye nem arányosan, nem a bejutási aránnyal arányosan történik, hiszen általánosan rendelkezik, hogy minden párt kap, kapott székházat.

Tehát látható a példából is, hogy nem eldöntött, és nincs is rá egyértelmű utalás, hogy esetleg az arányossághoz kellene kötni például bármely ingatlanhasználatot. A törvény nem is ezen a logikai alapon épül fel, hanem az egységes szabályozás alapján, miszerint minden pártnak joga van 30 állami ingatlan használatára, ezen belül lebontva budapesti és vidéki arányokra.

Nekem nagyon meglepő az, hogy az MSZP az alkotmányossági aggályait veti föl. Ezek szerint magával a rendező elvvel viszont egyetért. Akkor én azt kérdezem, hogy ha a rendező elvvel egyetért, csupán alkotmányossági aggályai vannak, miért nem teszi meg, tette meg akkor az alkotmányossági aggályait, amikor a kétharmados többség birtokában volt. Ez azt jelenti, hogy ha szerinte csak kétharmados törvénnyel lehetett volna ezt rendezni, ami - mint az előbb kifejtettem - nem igaz, akkor megtehette volna a kétharmados többségének birtokában!

Természetesen itt nem erről van szó, itt egy jogtalanul, igazságtalanul és igazságérzetet bántóan megszerzett előjog védelméről van szó, az alkotmányossági aggály mögé bújtatva. Nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy a leginkább érintett párt ilyen értelemben az MSZP, amely az előbb elmondott számarányokat már ismerve a legnagyobb használója, ingyenes használója az állami ingatlanoknak, a törvényből a majdani életbe lépése után adódó követelmény szerint javarészt, legnagyobb számát vissza kell hogy szolgáltassa a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak.

Meglepő az a felállás is, mely szerint az MSZP most áldozatnak tünteti fel magát, olyan áldozatnak, akit véd az alkotmány különböző szabálya, és ennek ellenére ez a kormány, ez a parlament megpróbálja különböző trükkökkel ezt az alkotmányossági védelmet kikerülni, és így rendezni és csorbítani az ő érdekét. Megjegyzem, hogy ez az áldozati szerepkör szerintem nagyon sérülékeny, mert én már nem ismétlem meg többségében azokat a számarányokat, amelyeket mindenki más megismételt és elmondott, ugyanakkor nagyon lényegesek, de hozzáteszem, hogy aki megnézte, hogy Budapest, vidék, megyei jogú város, kisváros tekintetében hogyan alakultak a pártok által ingyenesen használt eddigi ingatlanok, az MSZP hálószerűen befonja ezt az országot, lefedi, és mint kiderült, az általa használt ingatlanok jó részét ráadásul jogszerűtlenül adta tovább. Erről természetesen külön rendelkezik a törvény, és minden pártnak erre vonatkozóan be kell tartani értelemszerűen a majdani rendeletet, törvényt.

Meglepett egy picit, de nem tudom, lehet, hogy ez az SZDSZ új arculata, hogy a konzervatív hagyományokhoz nyúl vissza. Azért lepett meg, mert annak idején a NAT-tal kapcsolatosan elég élesen megmutatkozott, hogy nem kívántatnak többé a történelemhez visszanyúlni, nem kívántatnak esetleg a magyar történelem elemeit felhasználva további fejlődésre ösztönözni és lehetőséget biztosítani Magyarországnak, az egy mellékes esemény. Ugyanakkor most a vezérszónok történelmi eseményhez nyúl vissza egy jellemző konzervatív hagyomány alapján, hogy elemezzük a történelmet, hogy mi történt akkor, most ők veszik ezt elő.

Kérem szépen, ez az óra szerintem már tíz éve lecsengett, ha ők nem vették volna észre, mellesleg ez a kérdéskör számos esetet és bírósági tárgyalást, mindent megélt, mindenhol az akkori törvény igazságosságát és az alperesek igazát adta az a törvényi futtatás és bírósági eljárás, amelyben a pártszékházak ügyét emlegetik föl.

(11.40)

Azért meglepő ennek az ügynek az újbóli fölemlegetése, mert az SZDSZ épp az, amely a napokban, nemrégen adta el a Mérleg utcai pártszékházát, amelyet az államtól kapott ugyanúgy, mint bármelyik másik párt. Tehát nagyon nem szeretném, ha ezt a kérdéskört, a tulajdonba adott pártszékházak ügyét összemosnánk a közvélemény előtt az ingyenesen használt állami ingatlanok ügyével. (Dr. Avarkeszi Dezső: Az SZDSZ nem bányát vett rajta. - Dr. Hende Csaba: Mi sem.) Kettő: teljesen külön kérdéskörről van szó, még a törvényben is kétharmados és 50 százalékos szabályozású kérdéskörről van szó.

A Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvénytervezetet annak ellenére, hogy bennünket is fog sújtani bizonyos kérdéskör. Nálunk is kimutatható néhány ingatlan jogszerűtlen továbbadása, de állunk elébe. Amennyiben ez tényleg kimutathatóan jogszerűtlenül került továbbadásra, ránk nézve is kötelezőnek tartjuk ezt. Nem kétséges, hogy a törvénytervezetnek van néhány olyan pontja, amely elgondolkodtatásra ad okot, miszerint a pártok milyen státusban kerülnek be a parlamentbe, hogy kell-e nekik országos listát állítani. Véleményünk szerint elégséges lenne mindössze az Országgyűlés megalakulásakor frakciót alakítani tudó pártok helyzetét deklarálni, és ez alapján jogosulttá tenni őket az ingyenes ingatlanhasználatra. Ugyanakkor egy kicsit aggályosnak tartjuk, hogy hogyan szankcionáljuk majd azt, és hogy működni fog-e a szankcionálás kérdése a tekintetben, hogy ha a majdan megszületett törvényi részeket a pártok nem tartják be, és a törvénytervezet szerint bizonyos mértékű büntetésre lesznek ítélve, ezt hogyan tudjuk majd végrehajtani a törvényes keretek között.

Mindezekkel együttvéve úgy gondolom, hogy a társadalmi igazságérzetet, a pártok közt feszülő székházügytől kezdve az ingatlanhasználat ügyig bezárólag arányosan és igazságosan próbálja meg rendezni a törvény - a kialakult eddigi nonszensz helyzetet. Ennek fényében a Magyar Demokrata Fórum támogatja a benyújtott két törvénytervezetet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Valószínűleg senkit nem fog meglepni, amikor azt mondom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli az állami tulajdonban álló, pártok által használt ingatlanok rendezésére vonatkozó két előterjesztést. Nemcsak azért üdvözöljük egyébként, mert reméljük, hogy ettől a Magyar Igazság és Élet Pártjának - amely csaknem két éve itt van a parlamentben - végre valahogy megoldódik a működési feltétele, amely ma lehetetlen állapotú, hanem azért is, mert egy olyan társadalmi viszonyt rendez, amely sajnos tíz éve rendezetlen. Ma a parlamentben több témával kapcsolatban elhangzott, hogy még nem fejeződött be a rendszerváltás. Igen, még ezen a téren sem fejeződött be a rendszerváltás. Igen, még ezen a téren is van olyan párt, amely aránytalan előnyöket élvez. Ez részben elhelyezési, részben anyagi előnyöket is jelent természetesen, nem mindegy, hogy ingyen használ valaki ingatlanokat vagy bérel ingatlanokat. Tehát valóban a rendszerváltásnak ezen a téren is előre kell lépni. Úgy látjuk, hogy előremutató e téren ez a két törvénytervezet.

Azonban mielőtt a szakmai részre rátérnék, nem tudom megállni, hogy ne reagáljak két előttem elhangzott felszólalásra. Az egyik Avarkeszi Dezső képviselőtársamé, aki az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének előadójaként azt mondta, hogy azok a pártok, amelyek nem kaptak annak idején megfelelő számú állami ingatlant használatba, kaptak a tanácsoktól, majd később az önkormányzatoktól. Kérem szépen, cáfolnom kell, ez egyáltalán nem így van. A MIÉP a megalakulását követő hetedik évben még mindig nagyon-nagyon sok helyen nem tudott önkormányzati ingatlanhoz hozzájutni, mert az önkormányzatok egyszerűen elutasítják az ilyen irányú igényeket. Arra pedig természetesen anyagi lehetőségeink nincsenek, hogy piaci alapon béreljünk a különböző városokban irodákat, székházról már nem is beszélve. Azt már nem is említem, hogy székházunk sincs természetesen, de még irodáink sincsenek nagyon-nagyon sok helyen, mert az önkormányzatok egyszerűen elzárkóznak tőle. Nem titok, hogy elsősorban MSZP-s és SZDSZ-es vezetésű önkormányzatok azok, amelyek ettől a méltányos igénytől sajnos elzárkóznak.

A másik ilyen felszólalás, amire feltétlenül reagálnom kell, Hankó Faragó Miklós, az SZDSZ képviselője részéről hangzott el. Ő többször is, ha jól számoltam, háromszor kihangsúlyozta, hogy az SZDSZ mennyire partner az igazságos megoldásban a székházügyeket illetően. Csak hogy ne elvarratlan maradjon ez a szál, szeretném a jegyzőkönyv és a képviselőtársak részére is a figyelmet felhívni arra, hogy ez ügyben vagy ezt az ügyet is érintve volt hatpárti tárgyalás. Bernáth Varga Balázs úr hívta össze a Kisgazdapárt székházába 1999-ben több ízben is, és éppen az SZDSZ ottani képviselőjének a magatartása miatt fulladt kudarcba. Csak hadd olvassak föl egy mondatot az ott készült emlékeztetőből: "A tárgyalás megnyitása után az SZDSZ képviselője előadja, hogy a mai tárgyaláson székházügyben, székházjuttatás ügyében nem kíván tárgyalást folytatni." Tehát amikor arról volt szó, hogy rendezni kellene valahogy ezeket az ingatlandolgokat, mert teljesen lehetetlen állapotok vannak, akkor az SZDSZ megakadályozta ezt a hatpárti tárgyalást, ugyanakkor az igazságos rendezésre történt itt többször hivatkozás. Az az SZDSZ, amely magát a demokrácia bajnokának tekinti, amely magát a tolerancia, a mások helyzetébe való beleélés legfőbb letéteményesének tekinti, megakadályozta azt, hogy végre szülessen egy igazságos rendezés. Ez '99 szeptemberében történt, fél évvel ezelőtt, és fél évvel később itt, a nagy plénum előtt pedig azt mondja, hogy igen, igazságosan kellene megoldani. Pont ők akadályozták meg, kérem szépen!

Azt talán képviselőtársaim tudják, hogy a MIÉP, mivel nem létezett a székházak osztogatásakor, természetesen nem rendelkezik ma sem székházzal, azok az irodák pedig, amelyeket önkormányzatoktól hosszas, többéves küzdelem után sikerült megkapni, általában 20-40 négyzetméteres irodácskák, nagyon ritka a 100 négyzetméter feletti iroda. Ajánlom azoknak a pártoknak, amelyek most megpróbálják megakadályozni ezt a tervezetet, hogy egy fél évre próbáljanak olyan körülmények közt működni, amilyen körülmények között ma a Magyar Igazság és Élet Pártja működik, és utána beszélhetünk egyenlőségről meg jogosságról, igazságosságról. Próbálják beleélni magukat ebbe a helyzetbe!

És hogy érdemben az előterjesztésről is szó essék: a MIÉP képviselőcsoportja fontosnak tartja annak az 1990-ben elindult folyamatnak a lezárását, amelyet a most tárgyalt törvény preambuluma ismertet. Ha nem is minden részletében helyesen és célszerűen, de az elmúlt tíz év alatt rendezésre került a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzete. Jelenleg csupán a pártok által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzete tekinthető rendezetlennek. Ezen ingatlanok igazságos, arányos használatának a rendezését célozza meg a most tárgyalt két törvénytervezet. E javaslatok tartalmát a MIÉP képviselőcsoportja a pártok alkotmányból eredő feladataival összhangban állónak tekinti. A törvényjavaslatok azokat az aránytalanságokat törekszenek felszámolni, amelyek a pártok által ingyenesen használt, állami tulajdonban álló irodaingatlanok birtoklása területén korábban kialakultak vagy kialakítottak. Mivel ezek az aránytalanságok súlyosan megterhelik a politikai közéletünket, ezért a MIÉP-frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot.

A napjainkra kialakult aránytalan helyzet tisztázása érdekében a T/2365. számú tervezet 3. §-ának (1) bekezdése nyilatkozattételi kötelezettséget állapít meg a pártok részére.

(11.50)

Ezáltal remélhetően egy hiteles és áttekinthető kép alakul ki ezen a területen, melyet helyeslünk. Teljességgel érthető, hogy a tervezet szankciók alkalmazását is javasolja a nyilatkozat határidőn belüli elmaradása esetére.

A tervezet 2. §-ának (2) bekezdése ugyanakkor elfogadhatóan határozza meg azt a mértéket, amelynek erejéig a pártok továbbra is jogosultak lennének állami tulajdonú irodaingatlanok további használatára. Eszerint minden párt legfeljebb 30 darab, összesen 5 ezer négyzetméter irodaingatlan használatára lenne jogosult, amennyiben a törvény hatályba lép. Magától értetődő, hogy a hivatkozott jogszabályhely szerinti mértéken túli irodaingatlan-mennyiséget a pártnak vissza kellene adnia a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. Mivel ezekhez az ingatlanokhoz a párt ellenérték nélkül jutott hozzá, ezért logikus és következetes a tervezetnek az az előírása, hogy a pártoknak a meghatározott mértéken felüli ingatlanhasználati joga kártalanítás nélkül szűnjön meg.

Betartható az a 90 napos határidő is, amelyen belül ezeket az ingatlanokat kiürítve és rendeltetésszerű használtra alkalmas állapotban kell a Kincstári Vagyoni Igazgatóság számára visszaadni. Ez a határidő ugyanis elegendő arra, hogy az érintett pártok elvégeztessék az irodaingatlanon belül a festést, parkettacsiszolást, lakkozást, újracsempézést, épületgépészeti berendezések felújítását, valamint azokat az egyéb munkákat, amelyek a jövőre nézve biztosítják az irodaingatlan rendeltetésszerű használatát. Mivel ezeket az ingatlanokat a párt lakta le - az a párt, amelyik leadja azt -, ezért a polgári jogból is ered az a kötelezettsége, hogy az ingatlant felújítsa, azaz a rendeltetésszerű használat állapotát helyreállítva, a szükséges felújítási munkákat elvégezze vagy elvégeztesse.

Ebben a szabályozási körben azt is figyelembe kell venni, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság ezeket az ingatlanokat esetleg más célra vagy ugyanerre a célra, de más állami tulajdonú ingatlannal nem elégséges mértékben rendelkező párt számára kívánja biztosítani; az új használó pedig joggal tart igényt arra, hogy rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban kerüljön birtokába az irodaingatlan.

A MIÉP-frakció körültekintő tartalmúnak tartja az előterjesztést, azonban szeretnénk az előterjesztő figyelmét ráirányítani a törvényjavaslat egyik fontos hiányosságára: a 3. § (4) bekezdése nem rendelkezik egyértelműen arról, mi az eljárás akkor, ha a párt nem rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja vissza a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak azt az állami tulajdonú irodaingatlant, amelynek visszaadására a jelen tervezet elfogadása esetén köteles lenne. Ilyen helyzet szabályozásának megfogalmazását a MIÉP képviselőcsoportja a polgári jogi szabályozással harmonikusan szükségesnek tartja. Ezért azt javasoljuk, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság azon párt költségeinek a terhére végeztesse el ilyen esetben a szükséges és elmaradt felújítási munkákat, amely párt ezen polgári jogi kötelezettségét elmulasztotta.

Nem tartjuk elegendőnek a törvényjavaslat 3. §-a (5) bekezdésének azt a rendelkezését, amely arról rendelkezik, hogy a kötelezettségeit késedelmesen teljesítő párt a piacon elérhető bérleti díjnak megfelelő kártérítés fizetésére köteles. Ez a szabály ugyanis önmagában nem elegendő arra, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapot helyreállítását kikényszerítse. E hiányosság kiküszöbölése céljából a MIÉP képviselőcsoportja jobbító szándékkal módosító indítványt terjeszt elő.

Ami pedig a T/2366. számú előterjesztést illeti, a MIÉP képviselőcsoportja egyetért e törvénytervezet tartalmával. Egyetértünk azzal, hogy a tervezet az egyenlő arányúság elvét alkalmazza a parlamenti pártokkal szemben, és valamennyi országgyűlési pártnak azonos mértékben biztosít irodai hasznosítás céljából ingatlant. A jelenleg kialakult helyzetben ez a tervezet nem jelent többletterhet az állam számára, hiszen csupán az eddig erre a célra hasznosított ingatlanok igazságosabb és az alkotmányos céloknak megfelelőbb újraelosztásáról van szó. Nagy a valószínűsége annak, hogy a javaslat csökkenti az állam terheit a pártok számára biztosított irodaingatlanok vonatkozásában, sőt a jelenlegi többletingatlanok leadása után más társadalmi szervezeteket is irodaingatlanhoz lehet juttatni.

A MIÉP képviselőcsoportja azzal is egyetért, hogy a törvénytervezet szankcionálni javasolja a pártok rendeltetésellenes ingatlanhasználatát a birtokukba bocsátott állami irodaingatlanok vonatkozásában. Ezért a javaslat 6. §-a előírja azt, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság félévenként ellenőrizze az ingatlanok használatát. A törvényi rendelkezések betartásának ellenőrzését frakciónk elvi szempontból is helyesli.

Rendkívül méltányosan és tisztességesen javasolja szabályozni a tervezet a rendelkezésre álló irodaingatlanok pártok közti elosztásának eljárási szabályait. Helyesen rendelkezik arról, hogy csak a párt egyetértésével utalható ki a párt számára irodaingatlan, hiszen a törvényjavaslatnak nem célja olyan iroda rátukmálása egy pártra, amelyre az nem tart igényt, ezért helyesnek tartjuk az irodaingatlan igénylésében érintett párt egyetértési jogának kikötését a törvényjavaslatban.

A hivatkozott 12. § azon rendelkezését is helyesnek tartjuk, amely arról rendelkezik, hogy ha egy irodahelyiséget több, igénylésre jogosult párt igényel meg magának olyan módon, hogy egymással nem tudnak egyezségre jutni, ebben az esetben a kérdést sorsolással kelljen eldönteni.

Mivel a pártok tagdíjai nem biztosítják egyetlen párt működését sem, ezért valamennyi párt rászorul az állami költségvetés támogatására, ezt évente a költségvetésről szóló törvény meg is teszi és biztosítja. Azonban a jelenlegi, ordítóan aránytalan és igazságtalan támogatás az ingyenes használatú pártingatlanok révén indokolatlan és védhetetlen, ezért nem is folytatható.

A fentiek miatt az előterjesztést támogatjuk, módosító indítványainkat befogadásra ajánljuk, hiszen azokat jobbítási céllal terjesztjük elő. Összességében reméljük, hogy minél előbb hatályba léphet ez a törvény, és megoldódik a problémánk. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Balczó Zoltán és dr. Hende Csaba tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Most pedig egy óráig szüntet rendelek el. Kívánok önöknek jó étvágyat az ebédhez! Egy órakor az azonnali kérdések órájával folytatjuk munkánkat. Viszontlátásra!