Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosítás témakörében mi a két héttel ezelőtti, ezzel kapcsolatos első vitanap alkalmával részletesen beszéltünk az alkotmánymódosítás szükségességével kapcsolatos kérdésekről, kifejtettük a véleményünket. E vonatkozásban elemeztük az alkotmánymódosító csomag alapszemléletét, gondolkodásmódját, közelítési irányát, és igyekeztünk az alkotmánymódosító csomag egyes elemeivel is részleteiben foglalkozni. Nem sikerült azonban minden elemmel kapcsolatban jelentőségéhez mérten kellő súllyal a véleményünket kifejtenünk. Így az ezzel az adósságunkkal szembeni törlesztési kötelezettségünknek szeretnék mai felszólalásommal eleget tenni és az adósságunkat leróni.

Mielőtt azonban ezekre az elemekre rátérnék, szeretnék röviden reflektálni az itt most felmerült új alkotmány kérdéskörére. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt alkalommal, amikor ez a vita megindult, magam is szóba hoztam azt a kérdést, hogy tulajdonképpen mit akar a kormányoldal: új alkotmányt akar-e vagy pedig alkotmánymódosítást? Mert ezt el kell dönteni. Tudniillik ez az alkotmánymódosító csomag a most hatályos alkotmány meglehetősen jelentős részét átalakítaná, és nyilván rendezne olyan kérdéseket, amelyeknek a rendezését elméleti értelemben persze egy új alkotmány keretében is el lehet képzelni. Én föltettem a kérdést, hogy most tulajdonképpen miben gondolkodik a kormányoldal, alkotmánymódosításban vagy új alkotmányban. Vastagh Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka már előttem tulajdonképpen kifejtette a Szocialista Párt ez irányú véleményét, és arról beszélt, hogy ennek az alkotmánymódosító csomagnak kell az adott kérdésekre választ adni. Most úgy látom Wiener képviselő úr hozzászólásából, hogy ez nem egyértelmű.

Azt szeretném mindenekelőtt kérni, hogy döntse el az igen tisztelt Szocialista Párt, hogy mit akar. A mi véleményünk egyébként az, hogy a pillanatnyi helyzet, a megoldandó feladatok nagy száma, nagy súlya és jelentősége nem kedvez egy új alkotmány megalkotásának. Nem most van itt az ideje egy új alkotmány megalkotásának, és nem is ez az a kérdés, ami a magyar társadalmat ma izgatja. A magyar társadalmat ma a gazdaság kilátásai izgatják, a költségvetés kérdései izgatják, az adóemelési ügyek izgatják, az áremelési ügyek izgatják, az uniós csatlakozással kapcsolatos félelmek izgatják, és ez az a prioritás, amire a Magyar Országgyűlésnek és a magyar politikai élet szerepvállalóinak elsősorban koncentrálnia kell, választ és megoldást kell találnia, nem pedig egy új alkotmányra, akkor is, ha én magam is nehezen viselem azt, hogy a mai magyar alkotmány az 1949. évi XX. törvény megnevezésének bélyegét viseli magán.

De ha csak a szűkebb közjogi törvényalkotási feladatunkat nézzük: európai parlamenti képviselők választása - ebben a pillanatban még mindig nincs meg az egyezség bizonyos kérdésekben, holott ez egy eléggé sürgős ügy. Most folyik az egyeztetés az Országgyűlés és a kormány viszonyának szabályozásáról azon témakört illetően, ahol a kormány majd képviselni fogja a Magyar Köztársaságot az uniós intézményekben. Hogy itt a kormány - amely jelentős felhatalmazással fog bírni ahhoz, hogy miképpen vesz részt az Unió döntéshozatalában a Magyar Köztársaság nevében, és olyan kötelezettséget vállalhat, amelyek majd az országra nézve kötelezőek lesznek -, ez a kormánytevékenység miképpen fog parlamenti ellenőrzés alá esni, mi lesz a parlament és a kormány viszonya, adhat-e kötelező mandátumot a parlament a kormánynak vagy sem: ez is rendezetlen.

És most itt van ez az alkotmánymódosító csomag, aminek a szükségességét illetően, már olyan értelemben, hogy van-e alkotmánymódosítási kényszer, ezt valóban megkérdőjelezzük, de azt nem vitatjuk, hogy az alkotmánymódosítási csomag fölvet egy sor olyan kérdést - jogalkotási törvény; az Alkotmánybírósággal kapcsolatban minimálisan azt a kérdéskört, hogy az eljárás problémáit már végre rendezni kellene, hiszen évek óta cipeljük azt a helyzetet, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendje, működési rendjének részletes szabályai nincsenek megfelelően szabályozva -, tehát vannak ebben az alkotmánymódosító csomagban olyan kérdések, amiket jó lenne, meg kellene oldani. Szeretném megkérdezni, hogy akkor most miért kezdünk beszélni itt egy új alkotmányról. Miért kezdünk beszélni egy kétkamarás parlamentről, ami rettenetesen izgalmas téma, én boldog vagyok, amikor az egyetemen erről tarthatok előadást, mert ennél szebb alkotmányjogi kérdés kevés van az alkotmányjog világában - de hát nem ez ma a probléma. És fölvet számos kérdést, nem akarok elkalandozni, de hogyan nézzen ki az a második kamara, mi legyen a jogköre az első kamarához képest. Egyébként ha ezekben vannak konkrét elképzelések, van értelme egyáltalán arról beszélni, és azt a kérdést feltenni, hogy éppen van-e arra az elképzelésre szükség vagy sem.

Nagyon kérem tehát képviselőtársaimat, hogy koncentráljunk, hadd kérjem így, a lényegre. A lényeg most itt előttünk ez az alkotmánymódosító csomag. Vagy ha új alkotmányt akarunk, akkor sürgősen vegyük le ezt a napirendről, és kezdjünk el egy új alkotmánnyal foglalkozni! Szerintem nem ez a helyes út, én nem ezt támogatnám, hanem azt gondolom, hogy ezt az alkotmánymódosító csomagot kell megtárgyalnunk, és a fölmerült kérdésekben megpróbálni valamilyen konszenzusra jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most térnék át: két kérdéskört szeretnék érinteni, és most már látom, hogy mindenképpen egy második felszólalási lehetőséget fogok majd kérni ez után, mert nem fogom tudni az ajánlott - bár tudom, hogy ennek túllépése szómegvonással nem járhat - időnek a keretében előadni a két kérdéssel kapcsolatos véleményünket.

 

(16.20)

 

Az egyik a nemzetközi szerződéskötés kérdésköre. Ezzel már foglalkoztunk két héttel ezelőtt is, és hangsúlyoztuk annak jelentőségét, hogy az alkotmány stabilitásának jegyében régi, folyamatosan használt normaszöveg-fordulatokat nem hasznos és nem szerencsés megváltoztatni, ezért hangsúlyoztuk azt, hogy a szerződések létrejötte tekintetében fontosnak tartjuk, hogy az alkotmány hatályos szövegében ma is szereplő “szerződéskötésö, “szerződés megkötéseö kifejezés változatlanul maradjon meg.

Hozzá kell azonban ehhez a kérdéskörhöz tennem, hogy meglehetősen problematikus a fogalomhasználat, sőt azt mondhatnám, hogy fogalomzavar uralkodik, akár a hatályos jogi rendelkezéseket nézem, akár pedig az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslatot, illetve az ehhez kapcsolt nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos törvényt. Csak példaként szeretnék néhány ilyen fogalomhasználati problémára utalni. Az alkotmánymódosító törvényjavaslat 4. §-a most egy olyan szóhasználatot javasol, hogy az Országgyűlés szerződéskötés okán lényegében megerősítené vagy elfogadná a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedően fontos nemzetközi szerződéseket. Másutt az alkotmánymódosító törvényjavaslat nemzetközi szerződéshez való csatlakozásról beszél. Ezek olyan fogalmak, amelyek az általános köznyelv szerint szinonimák vagy ehhez közel álló szóhasználatok, és valójában a bécsi egyezmény szerint nem feltétlenül szinonim terminus technicusokról van szó.

Megjelenik például a kormány tekintetében a 11. §-nál az a kitétel, hogy a kormány jóváhagyja a nemzetközi szerződést. Erre is azt tudnám mondani, hogy az általános köznyelv szerint például a jóváhagyás és a megerősítés között igazi különbséget aligha lehet tenni, valójában a bécsi egyezmény szövege tesz ilyen különbséget.

A probléma az… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Legalább ezt a gondolatkört hadd fejezzem be, elnök úr!

 

ELNÖK: Ha egy mondat lesz, akkor igen.

 

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Vesszőket fogok tenni. (Derültség.) A probléma az, hogy az alkotmányba most a javaslat be akarja venni a bécsi egyezmény alapján kialakított és egyébként konvencionálisan használt terminus technicus rendszert, de ez a fogalomhasználat nem felel meg a köznyelvi gondolkodásnak. Azt mondhatnám, hogy az alkotmány (Az elnök ismét csenget.), ha ezt elfogadjuk, egy alkotmánytól idegen nyelvezettel fogalmazódna itt át, idegen nyelven beszélne, márpedig az egy alapkérdés (Az elnök ismét csenget.), hogy az alkotmányt mindenki értse meg, és úgy értse meg, ahogy azt a kifejezések általánosan elfogadott jelentése szerint értelmezni lehet.

(Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)

Még annyit, és akkor tényleg befejezem ezt a gondolatkört, hogy maga a “megkötésö szó is kettős értelmet nyerhet: az egyik értelmezésben aláírást értenek rajta, a másik értelmezés szerint a ratifikáció a szerződés megerősítését jelentené. Ebben rendet kell tenni.

Itt folytatom ugyanebben a felállásban. (Taps a Fidesz soraiból.)