Felszólalás adatai

A levéltár identitás, az együvé tartozás, a közös múlt szimbóluma, minden egyes elemének elpusztításával mi leszünk szegényebbek, a nemzet történelme lesz szegényebb. A levéltárak, ahogy azt egy hajdan híres szombathelyi főlevéltárnok is mondta, olyan bűvös lámpácskák a múlt tudósítóinak kezében, amelyek fénye mellett szemlélhetjük az elmúlt évszázadok képét. Nagy a felelősségünk tehát. A mai kor iratainak csorbítatlan megőrzésével a jövő generációinak tisztánlátását segítjük elő.

A levéltárak a nemzet legrégebbi közgyűjteményei. Az elmúlt évszázadok bizonyították, hogy leginkább az ide bekerülő, itt őrzött dokumentumok maradtak meg, túlélve a történelem viharait az utókor számára. Akkor tud tisztán látni a kutató, ha az adott korszakra vonatkozó, valamennyi köziratnak számító irategyüttes közgyűjteménybe kerül, kutathatóvá válik, és a történelmi értékeken kívül semmi egyéb szándék nem játszik szerepet a kiválasztásnál. III. Béla király rendelte el 1181-ben kiadott oklevelében, hogy az elé kerülő magánjogi ügyeket foglalják írásba. A XIII. századra Magyarországon kialakult és megszilárdult az okleveles gyakorlat. A XIV. században, az Anjouk idején az oklevelek már teljes bizonyító erővel bírtak, tömegessé vált az oklevéladás.

A XIII-XIV. század a magyarországi levéltárak keletkezésének ideje. Ekkor jött létre a királyi levéltár mellett a hiteleshely, a városi levéltárak, valamint a főúri családi levéltárak is. Az általuk megőrzött iratoknak igazgatási és jogbiztosító szerepük volt. Ezeket a pergameneket, papírokat nagyobb gonddal óvták, mint a kincseiket. Nem véletlen, hogy már a XIV. századtól szervezett keretek között, levéltárban tárolták őket.

A Magyar Országos Levéltár Batthyány Lajos nádor intézkedése nyomán alakult 1756-ban, tehát a legrégebbi közgyűjteményünk. Napjainkban csak a Magyar Országos Levéltár mintegy százezer darab oklevelet őriz, ma már nincs közjogi igazgatási szerepük, de nélkülük a magyar történelem, a magyar kultúra rendkívül szegényes lenne. Mára a korábbi jogbiztosító szerepükkel szemben tudományos értékük vált meghatározóvá. Ugyanúgy működik a levéltárakban összegyűjtött és az utókor számára megőrzött minden irat esetében. Ahogy az évtizedek és évszázadok alatt elvesztik közjogi funkciójukat, felértékelődik kulturális és tudományos jelentőségük. Ugyanakkor az átalakulás nem annyira gyors, hogy csak a levéltárakban hozzáférhető irat ne tartalmazna olyan információt, amely egyes korokban újra közjogi szerepet kaphat, hogy a társadalom széles rétegei számára közérdeklődésre tarthat számot. Ilyen volt nem is olyan nagyon régen a kárpótlási folyamatban a levéltárak szerepe. Ki tudja, hogy a rendszerváltozást követő privatizáció nem lesz-e legalább ennyire fontos valamikor? A levéltárak az államiság és egyben a magyar kultúra fontos letéteményesei, a nemzet emlékezete. A mindenkori magyar állam kötelessége, hogy biztosítsa a levéltárban őrzött iratok fennmaradását és gyarapítását. Tehát állami feladatról van szó, fenntartása kiemelt kormányzati érdek.

Deák Ferencet idézném: "Nemzeti csinosodásunk haladtával változván az idők szelleme, sok régit el kell törleni, sok újat alkotni, sokat pedig javítva változtatni." Hát a levéltári törvény az, amit javítva változtatnunk kell, hiszen 1995-ös elfogadása óta sokat változott a világ, a törvényt is többször módosította a parlament, most ismét aktuálissá vált a levéltári törvény átalakítása és korszerűsítése.

Az államtitkár úr érvelt a változtatás szükségessége mellett. Hozzáteszem azt, hogy a sors kényszeríti ki a törvény változását, hiszen a megyék meggyengülése következtében erős jogosítványaikat elveszítették, kevesebb módjuk, lehetőségük, pénzügyi eszközük volt az intézmények támogatására, és bizony az egyes megyei levéltárak, amelyeknek fontosságáról beszéltem az előbbiekben, az anyagi lehetőségek függvényében nyertek csak támogatást - volt, ahol ezt tisztességes színvonalon sikerült megoldani, volt, ahol bizony a nyomor szintjén. Tehát mindenképpen szükségessé válik az, hogy állami tulajdonba kerülve a levéltárak azonos elvek alapján, azonos feltételrendszer mellett, egy magasabb szinten nivellálódó módon, megfelelő keretek között tudjanak majd működni.

A levéltári intézmények jelenlegi rendszere racionális és átlátható, a levéltárak között hierarchikus viszony és párhuzamos feladatellátás nincs, illetékességük elhatárolódik, így a jelen előterjesztés célja szerint az általános levéltárak nemzeti szintű levéltárba integrálódnak, a MOL szervezetébe, és megyei szintű szervezeti egységként működnek tovább. Az új struktúra kialakításához a levéltári törvény módosítása szükséges, mivel a 16. § (1) bekezdése szerint általános levéltárat törvény létesíthet, illetve szüntethet meg, a megszűnő levéltár anyagának átvételére illetékes közlevéltár megnevezésével. A (2) bekezdés pedig meghatározza az általános levéltárak körét: általános levéltár a Magyar Országos Levéltár, a megyei levéltár és a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott levéltár; ebben az esetben most a fővárosi levéltár ebben az integrációban nem vesz részt.

(11.10)

A MOL feladata - itt a MOL esetében a Magyar Országos Levéltárat tessék mindig érteni, nem pedig másik mozaikszó alapján egy másik fontos szervezetet -, tehát az Országos Levéltár feladata az ország teljes területére kiterjedően a központi közigazgatási szervek tekintetében maradandó értékű iratok átvétele, biztonságos őrzése és feldolgozása, valamint a kutatók rendelkezésére bocsátása. A Nefmi irányítása és szakmai felügyelete alatt álló Országos Levéltár önállóan működő és önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, amely a szervezeti korszerűsítés, intézményen belüli átalakulások, szervezeti összevonások következtében alkalmassá válik a megyei levéltárak integrációjával kapcsolatos feladatok ellátására.

A megyei levéltár feladata a megyei közigazgatás területére kiterjedően a területi állami szervek, önkormányzatok testületeinek, hivatalainak, intézményeinek és ezek jogelődjeinek maradandó értékű levéltári anyagának átvétele, biztonságos őrzése, feldolgozása és a kutatók rendelkezésére bocsátása. Az ily módon létrejövő magyar nemzeti levéltár esetében meg kell határoznunk a megyei levéltárakkal kapcsolatos fenntartói és gazdasági feladatokat, a megyei levéltárak szakmai felügyeletével kapcsolatos feladatokat.

Az intézményfenntartással és vagyongazdálkodással kapcsolatos feladatok körében a magyar nemzeti levéltár költségvetésében a megyei szervezeti egységeknek meghatározott éves költségvetési kerettel kell rendelkezniük, elkészítve a megyei szervezeti egységek napi gazdálkodásával kapcsolatos belső szabályozókat, meg kell alkotni a megyei szervezeti egységek éves munkatervét, jóvá kell hagyni a beszámolóit, és a vezetői megbízás és felmentés jogainak gyakorlóit is meg kell határozni. A jogszabályok alapján a magyar nemzeti levéltár meghatározza a megyei szervezeti egységek feladatait az állami vagyon használatával kapcsolatban, gyűjti és feldolgozza a megyei szervezeti egységek teljesítménymutatóira vonatkozó statisztikai adatokat is.

A szakmai feladatokba, a felügyelettel kapcsolatos feladatokba talán nem mennék bele, de a szervezeti keretek biztosítása kapcsán fontosnak tartom megemlíteni, hogy a megyei szervezeti egységek működtetésével összefüggő szakmai feladatok ellátására az új nemzeti intézménynek létre kell hozni egy új főigazgató-helyettesi státust, és a megyei levéltárak jogszabályban rögzített feladatait hozzá kell rendelni, mint ahogy említettem, nyilván nem lehet a gazdálkodási feladatoktól sem függetleníteni ezt. A Nefmi illetékes szakmai szervezetei, egységei feladatellátáshoz igazított megerősítése is szükséges, ugyanez szükséges az informatikai vonalon is.

Az átalakításnak úgy kell befejeződnie, hogy az évszázados hagyományokon alapuló rendszer megváltoztatásával a működőképesség nemcsak hogy fenntartható maradjon, hanem a körülmények érzékelhető javulását kell garantálnia. A változtatás előnyt csak abban az esetben jelent, ha az új rendszer a kialakult különbségeket nem konzerválja az egyes levéltárak esetében, hanem a területi egyenlőtlenséget kiigazítja, és a feladatalapú finanszírozás révén felfelé nivellálja.

Én úgy gondolom, hogy ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy az évtizedek óta alulfinanszírozott levéltári rendszerben sok sürgető fejlesztési és felújítási feladat jelentkezik, amelyet a Magyar Országos Levéltár meglévő költségvetéséből képtelen finanszírozni, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jelenlegi költségvetésében nincsenek meg azok a keretek, amik a szükséges felújítási és fejlesztésekre fordíthatók. Nyilván a megyék már ezzel nem számolnak, a közigazgatási hivatalok szintén nem, tehát meg kell teremtenie a költségvetésnek, a központi költségvetésnek itt az átadás-átvétel kapcsán mindannak a feltételeit, hogy hosszú távon működőképes és jó legyen a rendszer.

Az államtitkár úr szólt az alaptörvénnyel kapcsolatos változtatás szükségességéről, amelyhez nyilván hozzá kell hogy igazodjon az eddigi levéltári törvény is. Ez a 35. § (8) bekezdését érinti: a magyar állam tulajdonát képező köziratok évkörét az 1948 és 1989-es évekkel szemben 1944 márciusától állapítaná meg 1989-ig. Ezzel jelentősen kibővül a köziratnak minősíthető iratok köre, és a politikatörténeti levéltárban őrzött köziratok egy része a Magyar Országos Levéltárba fog átkerülni az alaptörvény értelmében.

Én úgy gondolom, hogy végiggondolt törvényjavaslat fekszik előttünk. Kérem, hogy módosító javaslatokkal gazdagítsuk, erősítsük a levéltárat, közös bölcsességgel, és fogadjuk el ezt az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)