Felszólalás adatai

Akkor legyenek kedvesek, válaszoljanak arra a kérdésre, hogyha segíteni kívánnak, hogy miért probléma az, hogyha a minisztérium úgy kezdi el egy törvénynek a megalkotását, hogy a nagytól megy a kicsi felé. Például ugyanúgy, ahogy egy szobrász, mondjuk, egy női aktot kíván formába önteni, ő sem úgy kezdi, hogy először a melleit szépen aprólékosan kidolgozza, majd nekiáll a kéznek, lábnak, fejnek, hanem fogja a vésőjét, belevágja, odarakja a kőhöz, rávág a kalapáccsal, hullanak a részei, és majd szépen lassan kialakul pontosan, hogy mi lesz. Ez történik most is: van egy vita vagy egy lapnak mondott dolog, amiben határozott álláspontok voltak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nyilván egy törvény nem lehet egyoldalas, legalábbis egy ilyen fontos törvény, szépen kidolgozzák ennek a törvénynek az apróbb lépcsőit, és utána beterjesztik a parlament elé. Majd jön a parlament, a bizottságok és a képviselők, és a képviselők még ezen farigcsálnak, és közös munkával majd szépen eljutunk oda, hogy a legvégén majd a női akt mellbimbóját is megformázzuk. Nem értem, ezzel mi a probléma. Szerintem ez nagyon helyes, és nagyon is így kellene csinálni, minden egyes törvénynél így kellene, a nagytól a kicsi felé haladva, a végén reményeim szerint konszenzussal el kellene fogadni. Nem értem, hogy ez miért gond.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)