Felszólalás adatai

Nyugodtan csóválja a fejét, képviselő úr, én erre azt mondom, hogy ennek a csodálatos közigazgatási reformnak a része lett, hogy a megyei kormányhivatalok vezetői politikusok, nem szakemberek. Tehát ha csak önnel kellene vitatkoznom, akkor azt mondanám, mert ön használta a kifejezést, és most már nem vezérszónoki rendszernél tartunk, tehát nyugodtan reflektálhatok az ön szavaira, hogy lehetőleg legyen olcsó. Hogyan? Ha politikusokat még odateszünk és megfizetünk, akkor miért lesz olcsóbb? Na de visszatérek az önök által favorizált reformra.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Ez nem más, mint egy nagyon-nagyon erőszakos centralizáció, és nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy ez semmivel nem magyarázható. Dehogynem, egyszerűen magyarázható, mert ez a központi végrehajtó hatalomnak egy újabb csápja, nevezhetem egyszerűen úgy is, hogy egy újabb csapásmérő eszköz. Majd visszatérek ide megint csak Nagy Gábor Tamás gondolataihoz.

Azért mertem mondani, és azért merem kritizálni a politikai kinevezetteket, mert a törvényjavaslatból még mindig nem derül ki, a mai napig nem tudjuk, hogy ki lesz a vezető, ki lesz az, aki itt a biztosi feladatokat ellátja, milyen követelményeknek kell megfelelnie.

(16.30)

Tehát önök, államtitkár asszony, átalakítanak, kerül, amibe kerül címszóval. Erre hadd mondjam azt, ha csak egy picit is belül a tárcák egymással kommunikálnának, ön is biztos, hogy nem nézte meg a jegyzőkönyvet, de biztos, hogy tegnap igennel szavazott a közösségi közlekedés zárószavazásánál, tisztelt államtitkár asszony, azt tetszettek megszavazni, hogy a kistelepüléseket napi három autóbusz-járatpár illeti meg alapellátásként. Tessék már megpróbálni elmagyarázni a 300-400-500-600 lakosú zsáktelepüléseknek, hogy most iskolába mennek, munkahelyre mennek a szülők, valahogy onnan haza is kéne menni, aztán az egészségügyi ellátást is igénybe kellene valahogy venni. Ja, meg hát ha valaki ügyet akar intézni, akkor mondjuk, reggel 6-kor menjen el, és üljön 8 óráig a hivatal előtt, amúgy is elég hosszú sor van. Azt gondolom, hogy itt a kormányon belüli összhang sincs meg.

A hatékonyság, amiről Nagy Gábor Tamás is beszélt, roppant érdekes. Ő úgy fogalmaz Budapesttel kapcsolatban, hogy miért kell új szervezet. Én meg falusiként azt mondom, hogy miért kell új szervezet. És engedjenek meg nekem némi kitérőt. Miután tényleg az ötödik ciklusomat töltöm, megértem azt a közigazgatási reformcsírát, amiről még Lamperth Mónika belügyminiszter idején ötpárti tárgyalást folytattunk, és akkor érdekes módon a kistérségben egyetértettünk. Az utolsó tárgyalási napon a Fidesz delegációját valami véletlen folytán egyetlen éjszaka lecserélték, és kérték, hogy kezdjük újra a tárgyalásokat.

Tehát azt a folyamatot, ami elindult, most önök megállítják. Erre mondok konkrét példát: például a társulásoknak most erőszakkal, a törvény erejénél fogva meg kell szűnniük. Van egy kérdésem: mi van, ha a társulás véletlenül olyan feladata jött létre, amit most nem vesznek el államigazgatási feladatként? Akkor miért kell megszüntetni? Még a cizellálás, a finomhangolás sem történt meg. Úgy érzem, hogy ez nagyon komoly probléma.

A következő a vagyoni kérdés: át kell adni, rekvirálnak, kész. Megint csak hivatkozom a tegnapi törvényre. Hiszem, hogy valakinek a zárószavazás előtt jutott eszébe a fekvőbeteg-ellátás kapcsán, hogy például, és hogy megint ne a levegőbe beszéljek, a hévízi kórház esetében az önkormányzat nem úgy szerzett tulajdont, hogy valaki ajándékba adta, hanem konkrét pénzzel váltotta meg, és azt a pénzt fordította az állam a kórház fejlesztésére. Nos, tegnap valakinek ez eszébe jutott, és zárószavazás előtt azt mondta, hogy kivéve azt, aki ezt pénzért vásárolta, ott ellenszolgáltatásra tarthat igényt. Itt erről túl sok szó nem esik.

És még egy kérdésem lenne. Ezt a vagyont, ami ma önkormányzati vagyon, ők így-úgy gyarapították. És ezt most úgy elvenni, hogy a testületnek egyetlen szava nem lehet, mert egyedül a polgármester az, aki mint fölkent vagy a törvény erejénél fogva kijelölt személy, köteles aláírni, egyetérteni; azt gondolom nem jogászként, az, hogy a bírósági végrehajtásnál, és ebbe a részbe már nem kívánok belemenni, a testület egyetlen szót nem mondhat, roppant érdekes. De ennél sokkal súlyosabb, és majd visszatérek a személyi kérdések esetében ugyanígy az önkormányzati testület kérdésére.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Eddig is tudtuk, hogy a jegyzők teljes egészében nem függetlenek az önkormányzati testülettől, legyen akár egy kistelepülés jegyzője, akár egy körjegyző; munkajogi, anyagi függősége van. De ettől tudta minden polgármester és minden testület, hogy a jegyzőnek vannak olyan államigazgatási feladatai, amelyekbe nekik nincs beleszólási joguk. Ha pedig van, akkor ma már van egy kormányhivatal, ahol eldönthetik, hogy illetéktelenül piszkálnak bele olyan ügyekbe, amihez nincs joguk. Azt gondolom, ez nem ok arra, hogy feladatokat elvegyenek.

Már beszéltem arról, hogy a közösségi közlekedés kapcsán milyen sérelem éri őket. Ma ők az ügyeiket helyben intézhetik. És hadd lopjam el, Nagy Gábor Tamás mondott egy ilyen mondatot, hogy összekeveredett az állampolgár fejében. Tudja, képviselő úr, polgármester úr, én azt látom, hogy azoknak az embereknek a fejében, akik ügyet intéznek, nem az fordul meg, hogy most államigazgatási ügyet intéznek vagy valami mást. Bennük egy van: problémájuk van, gondjuk van, keresik, hogy ki az, aki a legrövidebb időn belül a leggyorsabban meg tudja oldani. Na, ezt tudják, hogy ez a jegyző.

Nem olyan rég módosítottuk az ön által is említett önkormányzati törvényt. Az önkormányzati törvény abba az irányba megy, hogy ezeknek a kistelepüléseknek körjegyzőséget kell létrehozni. Rendben van, ez a hatékonyság irányába mutat. Én azt láttam, hogy polgármesterek is törekszenek erre, hogy tényleg hatékonyabbak legyenek a hivatalok. De most gondolják végig, és itt jön a személyi kérdés, ha ezt szétszedik egy olyan kis körjegyzőségben, ahol a jegyzővel együtt összesen vannak négyen, ki az a kettő, aki föláll, és ki az a kettő, aki marad. Hogy fogják átrendezni a feladatokat? Úgy, ahogy ön mondta, egy nagyvárosban, egy kerületben ki lehet mondani, hogy egy ügyintéző csak egyfajta üggyel foglalkozik. De itt ez nem igaz, és nem lesz igaz a járásban sem.

És nem akarok egyéb dolgokról beszélni. Ott fogadjuk el, hogy önök elviszik a státusokat a járási hivatalba, elvisznek feladatokat is. De borítékolni lehet, hogy ez az önkormányzatnál hatékonyságromlást fog eredményezni. És még tovább megyek: a munkakörökről, a státusokról eddig az önkormányzat döntött. Most ezt a státust minden további nélkül el lehet vinni, megint csak meg sem kérdezve?

És aztán fölvetek egy másik kérdést. Ennek az ominózus járásnak az égvilágon semmi olyan kötődése nincs a településekhez, amelyek hozzá tartoznak, hogy netán valaha valaki megkérdezhetné, hogy a hivatal hogyan látja el a feladatát, hogyan működik. A központinál, centralizáltnál az megy, hogy igen, majd a kormányhivatal megkérdezi, aztán eldönti, hogy jó vagy sem. De hogy a végén, a drót végén aki van, az állampolgár, az önkormányzat elégedett-e vagy sem, őt nem kérdezik meg. Legalábbis a törvényjavaslat szerint erre semmiféle utalást nem lehet találni.

Azt gondolom, hogy létrejön egy rendkívül bonyolult rendszer, újabb sok vezetővel, és a szakemberek, akik foglalkoznak a kérdéssel, óvatosan is mintegy 30 milliárd forint többletkiadást prognosztizálnak az átszervezésre. Azt gondolom, államtitkár asszony, azt is végig kell gondolni, hogy nemcsak az egyszeri kiadást, míg berendezik a hivatalokat, de annak a folyó kiadásait is évről évre valahonnan nekünk, adófizetőknek kell majd kifizetni. Mert amikor az állami költségvetésben ezt majd megtervezik... - csak előtte van az, amit a Fidesz most már profi módon csinál, hogy különböző megszorító intézkedéseknél más a címzett, de aki a végén fizet, az mindig az állampolgár, legyen az kamatadótól a biztosítási adóig minden más.

Azt gondolom, ez egy álszent dolog. Rövid példát hadd mondjak önnek: nemrég egy biztosítóban segítettem egy Németországból ideszakadt, magyarul még nem beszélő hölgynek. Egyszerűen a hivatali tisztviselőt szidta égre-földre, mert nem értette, hogy miért kell kétszer befizetnie, mert ő évente egyszer fizet biztosítási díjat. Nem a kormányt szidta, a biztosítót, holott neki szegénynek semmi köze nem volt ahhoz, hogy ez megtörténjen. Azt merem mondani tehát, hogy ez, amit reform címén tesznek, nem más, mint egy nagyon furcsa, kapkodó ötletelés, és nagyon furcsán szólnak bele az ország területi tagozódásába, hogy a járások hová és hogyan kerüljenek.

(16.40)

Azt mondtam, hogy visszatérek még a személyi kérdésekhez. Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor azt mondtam, hogy ki lesz a járási biztos, politikus, szakember, még nem tudni, ebből nem lehet kiolvasni, tehát még megvan mind a két opció, de nagyon érdekes számomra - s ezzel is erősítem azt, hogy egy durva centralizáció történik -, ez ugyanolyan, mint amikor az önkormányzati törvényben azt mondták, hogy csak az lehet belső ellenőr Murakeresztúron, akire Matolcsy miniszter úr vagy az ő közigazgatási államtitkára majd rábólint. Itt ugyanez történik. A törvényben az van megfogalmazva, hogy majd az önök tárcájának a közigazgatási államtitkára vagy él kifogásolási jogával, vagy sem. Innen, Budapestről fogják eldönteni, hogy valaki alkalmas vagy nem alkalmas Nagykanizsán egy járási hivatalban dolgozni? Ez nem más, mint egy racizás, államtitkár asszony. Tehát ezt elfogadni ma, a XXI. században semmiképpen nem lehet.

Ezt azért merem bátran mondani, mert a kormányhivatalok létrejötténél is nem tudom, hány ezer, de több ezer köztisztviselő került az utcára. Utána ugyan születtek hangzatos nyilatkozatok, hogy utógondozás, meg így segítünk, meg úgy segítünk, a lényeg, hogy az utcára kerültek. Azt gondolom, hogy most azok az emberek, akik majd egy kistelepülési önkormányzatból kéne hogy bemenjenek a járási hivatalba, de ha úgy döntenek, hogy mégsem, akkor velük mi lesz. Mi az a kritérium, ami alapján majd a közigazgatási államtitkár el fogja dönteni, hogy az illető megfelel az adott munkakörre vagy nem?

Befejezésül csak azt mondanám, államtitkár asszony, amit Nagy Gábor Tamás is feszegetett, de nem ment tovább: hitem szerint lehetett volna itt a Ház falai között értelmes vitát folytatni arról, hogy mik legyenek az állami feladatok, és ne ezt a buta megoldást csináljuk, hogy nyolcvan el, nyolcvan marad. Az arány körülbelül ennyi, lehet, hogy néhányat tévedtem, de azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy majdnem fele-fele arányban marad és elmegy. Ezt semmiképpen nem lehet hatékonynak nevezni, ezért azt mondom, hogy ez nem új szervezet. A meglévőknél az irányt az jelenti, amerre elindultunk, nevezetesen a körjegyzőségek, és a hatékonyság az én olvasatomban az ügyfél szempontjából meglévő hatékonyság, hogy hol tudom a legrövidebb idő alatt a leggyorsabban elintézni az ügyeimet. Ezt is figyelembe kell venni.

Befejezésül: amiért azon túl sem tudom ezt támogatni nem önkormányzati emberként, az az, hogy az államháztartás jelenlegi helyzetében egy ilyen költséges megoldást most ráerőltetni az országra a többi hátrányával együtt egyszerűen felelőtlenség.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)