Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Talán nem árulok el nagy titkot, hogy nem volt egyszerű végül is ezt a jogszabályt olyan formában feldolgozni, hogy ez a lehető legtöbb érintett számára megfelelő legyen a végkimenetelt figyelembe véve. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen valóban egy roppant összetett problémakörről van szó, amelynek megoldása valóban már roppant időszerű lenne. Végigbogarásztam csak egy gyorskereséssel: 2010 óta, mióta a Jobbik az Országgyűlésben követeli ennek a problémakörnek a felszámolását, mintegy 70 felszólalás, indítvány hangzott el vagy itt a parlamentben, vagy a Mezőgazdasági bizottság ülésén, amit mi kezdeményeztünk annak irányában, hogy ez a helyzet oldódjon.

De elolvasva a jogszabályt, azért azt meg kell jegyeznem, hogy erre a törvényre ennyit várni kár volt, azért itt jó néhány olyan paragrafus szerepel, amely szerintünk nem a legtisztább megoldást szorgalmazza. Sőt, sok tekintetben inkább a ’67-es tagosítási törvényre hasonlít, amikor a téeszbe bekényszerített állampolgároknak aztán önként le kellett mondaniuk a tulajdonjogukról. Azt írtam fel ide elsőre magamnak, hogy ez így az ellentmondásoknak a törvénye, és ezt azért is mondom, mert mindjárt az első sor úgy kezdődik, hogy az Országgyűlés elkötelezett a magyar földművesek agrárpiaci versenyképességének javítása érdekében, s a többi, s a többi, és számtalanszor halljuk ezt a mondatot itt a magyar parlamentben. Majd kivételt tesznek ezen jogszabállyal a földforgalmi törvény alól, és a földművesekre nem vonatkozik, legalábbis a földművessé válás nem feltétel itt a tulajdonszerzés tekintetében. Úgyhogy nem értem, miért hagyták bent mindjárt az első sorban ezt a remek megfogalmazást.

És aztán optimális méretű birtokméret kialakításáról beszélnek mint célról. Ebben is jó lenne már őszintén beszélnünk. Jó néhány agrártörvénynél felmerül ez a megfogalmazás  mégis, önöknek mi jár a fejében, amikor erre gondolnak? Mert ha azt nevezik optimálisnak, hogy 300 hektár birtokmaximummal rendelkezhet Magyarországon egy természetes személy, akkor például miért teszünk most megint csak kivételt ezen törvénnyel? És nem számít bele az így szerzett, az osztatlan közös tulajdon megszüntetése során szerzett földtulajdon nem számít bele ebbe a birtokmaximumba, ami szerintem elfogadhatatlan, és bőven lehetett volna időt adni arra, hogy ha fennáll az az adott helyzet, hogy az osztatlan közös megszüntetése során valaki ezen 300 hektár fölé emeli a földtulajdonát, akkor egy bizonyos türelmi időszakon belül  mondjuk, a következő évig  meg tudjon szabadulni akkora földterülettől, hogy az ismét beleférjen a 300 hektárba.

Ez, azt hiszem, komoly visszaélésekre adhat okot, de hát erről sajnos már más törvények kapcsán is beszélhetünk, hiszen az ezt megalapozó vagy ennek egy részágát kezelni próbáló termelőszövetkezeti földterületeket felszámoló törvény kapcsán is hasonló dilemmákkal találkoztunk, és ott sem kaptam arra érdemi választ, hogy erre miért is van szükség.

Más tekintetben viszont a jogszabály egyáltalán nem volt elég bátor. Mondjuk, az örökléshez nem mertek hozzányúlni, pedig már a polgári törvénykönyv nagy módosítása kapcsán is itt egy  akkor számomra úgy tűnt  érdemi és őszinte vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a birtokaprózódás végső soron akkor akadályozható meg fenntartható módon, ha az öröklés szabályaiba is valamilyen módon belenyúlunk.

Szintén aggasztó a jogorvoslat hiánya, miközben végső esetben, amikor a magyar állam kénytelen beavatkozni és tulajdonba veszi a területet, abban ez esetben világosan leírják, hogy a felek a kártalanítással összefüggő jogvitájuk esetén bírósághoz fordulhatnak. Viszont amíg a magyar állam nem lép be ebbe a történetbe, addig ez a lehetőség nincs meg. Mindezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha a magyar állammal szemben pereskednek, az nem baj, hiszen majd a magyar adófizetők úgyis finanszírozzák, ha esetleg a magyar állam elveszíti ezt a pert. Ellenben ha az önök kedveltjei, kinézettjei, egyértelműen ezen jogszabályok alapján a meglévő nagygazdák érdeke sérülne vagy az ő érdekeik kerülnének veszélybe egy-egy bírósági döntés kapcsán, ezt megakadályozandó erre nem is lesz mód a többi tulajdonosnak, tehát itt a jogorvoslat iránya nagyon szembetűnő.

Olvastam valahol ezt a példát, de ide akarom hozni, mert szerintem jól szemlélteti, hogy azok számára is világos legyen, akik esetleg nem ezen a területen mozognak, hogy mire gondolok.

(13.50)

Ha, teszem azt, azt mondja majd a kormány valamelyik nap, hogy teljesen tarthatatlan, hogy a magyar emberek mondjuk, Budapesten bérházakban, 15-20 négyzetméteres, egy szoba-konyhás lakásokban élnek, és ez a mai világban már nem elfogadható, ezért őket kilakoltatják, de persze a szomszédos luxusapartman majd kártalanítja őket, hiszen neki pont jó lesz bővíteni az ingatlanát egy pluszhelyiséggel; és ezt majd valamiféle pozitív köntösben próbálnák itt eladni. Tehát szerintem ez ezt az érzetet kelti sokakban, akik találkoznak majd a gyakorlatban a törvény végrehajtásával, mert tény, hogy elborzasztó szám, hogy három és fél millió tulajdonosról beszélhetünk, akit érint ez a több mint egymillió hektár, de azért azt ne állítsuk, hogy itt mindenki ezek közül meg akart szabadulni ettől a helyzettől.

És tudom, hogy jogosak azok a példák, amelyek itt rendre felmerülnek, hogy a föld használhatatlanságát súrolja sok esetben az a rengeteg és elérhetetlen tulajdonos, aki fennáll egy-egy terület kapcsán, de azért nem ez a nagy általánosság. Tehát jó néhány esetben, sőt az esetek többségében ez egy jól kialakult, meglévő művelési rendben normálisan zajló folyamat, ahol a tulajdonosok elégedettek voltak azzal a helyzettel, ami jelenleg van, tehát hogy évről évre megkapták a nekik járó bérleti díjat, és ezzel számolhattak minden évben, és köszönik szépen, ők nem feltétlenül akarnak ebben a folyamatban részt venni. (Dr. Nagy István közbeszólására:) Akkor kötelező lesz számukra; ha úgy dönt az adott földterület, az 50 plusz 1 százalék, hogy igenis kötelező olyanoknak is belevágni ebbe, vagy olyanokat is belevonni ebbe, akik ezt nem szerették volna.

A végrehajtási rendelet hiánya is aggasztó már. Javítson ki, miniszter úr, ha tévedek, de nem jellemző, hogy időre megérkeznének ezek a végrehajtási rendeletek, néha hónapokat vagy akár évet is csúsznak. Ez az agrártárcához tartozó jogszabályok esetében is előfordult a közelmúltban. Ezt azért is hozom ide, mert a kisördög majd a részletekben bújik meg. Tehát így szárazon ez a törvény nagyon-nagyon sok nyitott kérdést tartalmaz, amelynek egy részére most az előterjesztésben utalt, és pontot is tett rá, tehát ennek örülök, de még mindig rengeteg nyitott kérdés van.

Úgyhogy remélem, hogy a végrehajtási rendelet időben megérkezik, és tisztába teszi ezeket az ügyeket. Például, hogy mást ne említsek, a földár-meghatározás. Jó lenne, ha legalább házon belül megegyeznének valamiben. Az elmúlt kettő évben talán ez a harmadik vagy negyedik földár-meghatározási metódus, amivel találkozhatunk. Volt itt már a helyben megszokott földárhoz való viszonyítás; volt az hektárra, aranykoronára vetítve; aztán volt itt a húsz év haszontermelési mértéke a földnek, ugye, azt tekintették földárnak, hogy ez a szám mekkora, ami már önmagában egy kicsit abszurd, vicces és tényleg Nobel-díjat érdemelne az a közgazdász, aki ezt képes húsz évre előre megmondani, hogy mit fognak azon a földön termelni, milyen piaci viszonyok mellett, milyen támogatás mellett, milyen adópolitika mellett, milyen időjárás mellett, hogy mást ne mondjak. Tehát az sem volt nyilván egy fenntartható dolog. Hogy aztán abból a gyakorlatban meg mi lett, az már a bíróságokra tartozó törvény vitájában lesz majd érdekes. De most eljutottunk oda, hogy majd a szakértők fogják ezt megállapítani. Kíváncsian várom, hogy ilyen határidők mellett és ekkora földmennyiségnél hol lesznek azok a szakértők. Remélem, hogy nem lesz igazunk, és ez gördülékenyen fog menni, de tartok tőle, hogy nem így van.

Ahogy a földhivatalok terheltsége is értelemszerűen azért növekedni fog. Jelenleg is már komoly problémák vannak, és nem állnak szerintem úgy jelenleg ezek az intézmények, hogy ezt mindenféle állami segítség nélkül, gond nélkül megoldanák, még ha az osztóprogramot mint segítséget említeni is tetszett.

Néhány gyakorlati dolgot gyorsan még hadd említsek meg! A 4. §-nál, „A bejelentést vissza kell utasítani, ha” résznél felsorolják azokat, amelyek egyébként teljes joggal alkalmatlanná teszik azt, hogy az osztatlan közös földtulajdon megszüntetését véghez lessen vinni, de azért nagyon életszerű helyzet az, amikor valaki egy osztatlan közös 30 hektárban a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezik, de mondjuk, van 80 tulajdonos, és közülük egyetlenegy darab tulajdonos néhány száz négyzetméternyi tulajdoni hányaddal csupán csak, de köztartozást halmozott fel, és ezáltal végrehajtási jog került erre a földterületre, és ezzel a néhány száz négyzetméterre meghiúsítja a sok tisztességes tulajdonos jogának a gyakorlását. Tehát itt is azért valamiféle arányosságot szerintem merhettek volna belevinni a jogszabályba, mert ez így évekre vagy akár örökre ellehetetleníti azt, hogy ezen földterület megfelelően kiméretésre kerülhessen.

Láthatjuk, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetését 15 ezer forint igazgatási szolgáltatási díj ellenében lehet elindítani. Ezt sem értem, hiszen korábban voltak itt olyan ígéretek, hogy ez egy teljesen ingyenes folyamat lehet, pláne, ha az állam már középtávon is jól járhat ezzel a történettel.

Kicsit furcsa, de ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy egyezségnek hívják azt, amikor 51 százalék valamit akar, 49 meg nem. Szerintem  a magyar nyelvet ismerve  találhattak volna egy kevésbé félrevezető fogalmat is.

Amit még mindenképpen meg akartam említeni, az a fiatal gazdák támogatása ezen jogszabály kapcsán, mert igenis lehetőség lett volna rá. Itt egyetlenegy esetben emlékeznek meg róluk, amikor az osztatlan közös tulajdon megszüntetésénél az ingatlan teljes területe nem éri el a minimumot. Ugye, ez művelési ág függvénye, de most csak beszéljünk mondjuk, az egy hektárról. Én úgy gondolom, hogy ezt az apró csontot odadobni nagyon sovány, miközben nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban arról beszélünk, hogy az agrár-generációváltás az egyik legnagyobb kihívása az ágazatnak  és ezzel teljes mértékben egyetértek , és hogy sokkal nagyobb segítséget kellene juttatnunk a fiatal gazdáknak akár támogatás, akár birtokpolitika tekintetében. Tehát én arra bátorítanám magunkat, hogy ne csak ezen nagyon kivételes és nagyon keveset érő helyzetben biztosítsunk számukra lehetőséget, hanem akár a normál rendezés során is kapjanak a fiatal gazdálkodók lehetőséget arra, hogy előnyhöz jussanak az osztatlanközös-kimérések során.

Az állami szerepvállalásnál: én azt gondolom, hogy az 51 százalék tulajdoni hányad helyett lehettek volna picit a kicsikkel szemben megengedőbbek is, és mondjuk, egy kétharmados arányt fel lehetett volna állítani. Értem én, hogy az növelte volna azon esetek számát, amikor nem születik végső soron egymás között megegyezés, és a magyar államnak be kell avatkoznia, de erre bőven lett volna forrás, hiszen ha más nem, akkor azt a 270 milliárd forintos összeget hadd említsem meg, amely befolyt az állami földek privatizációja során, meg amely be fog folyni ezen jogszabály végrehajtását követően is a magyar államnak. Tehát lett volna szerintem arra lehetőség és forrás, hogy az állam ilyen végső esetben beavatkozzon, előbb beavatkozzon, és aztán tényleg tisztességes birtokpolitikai irányelvek mentén, a régi fideszes ígéreteknek megfelelően akár a helyben élő családi gazdálkodók megsegítésére, akár a pályakezdő fiatal gazdálkodók elindítására tudott volna ezekből a területekből programokat elindítani.

Tehát azt tudom mondani, hogy módosító indítványaink lesznek, ami ezt a jogszabályt igyekszik finomítani. Őszintén mondom, hogy nagyon-nagyon örülnék annak, ha a teljes parlament, de legalább a Jobbik-frakció is tudná támogatni ezt a jogszabályt, de ennek még vannak feltételei. A feltételek egy részét már elmondtam, más részét majd Steinmetz Ádám képviselőtársam fogja említeni, illetve gondolom, az ellenzék többi hozzászólója is fog még olyan részleteket kiemelni, amelyek ezen jogszabályt elfogadhatóbbá és szélesebb körben támogatandóvá tudnák tenni. Remélem, hogy az egy-két konkrétumra pedig érdemi választ is tudok kapni. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(14.00)